Engedély: Van Szayel-től

Haja színe rózsaszínes árnyalatú barna, amit általában két copfban hord, két piros masnival benne. Szeme normál barna színű és a határozottságot vagy a csodálatot sugározza. Munka közben a normál shinigami egyenruhát viseli egy zöld és fehér csíkos karszalaggal, aminek egy pajzs van a közepén. Ez saját kezűleg csinálta és azt akarja jelenteni, hogy ő a hadnagy védelmezője, és aki bántani meri, nem marad sokáig az élők sorában. Sokszor van az Emberek Világában, ahol különböző iskolai egyenruhákat szokott hordani.


~ Jellem

Haruki mindig E/3-ben beszél magáról. Leginkább az jellemző rá, hogy a korához képest felnőttesen próbál viselkedni és beszélni. Ő egy olyan személy, akinek mindig kell valakit csodálnia, mert anélkül nem teljes az élete. Jelen esetben ez a személy Nara Shiratori a 6. osztag hadnagya. Szeret főnökösködni, bár még nem nagyon tud befolyásolni másokat.


~ Előtörténet

Haruki most el fogja mesélni, mi is történt vele eddig rövidke kis életében Soul Society keretein belül. Seireteiben születtem egy gyönyörű szép házban, viszonylag közel a Rukongait elválasztó falhoz. Gyerekkorom óta imádtam a szüleimet és folyton körülöttük szaladgáltam, mivel csodálatos szülők voltak. Annak ellenére, hogy egy nemesi család tagjai voltak, még ha egy kisebbé is, egyáltalán nem viselkedtek úgy. Ezt talán be lehet tudni annak, hogy a Shiranui klán egyik mellékágának voltunk a tagjai. Anyunak még egy hatalmas kertje is volt, amiben csodaszép virágokat nevelgetett saját kezűleg és ez volt az a hely is, ahol legtöbbször voltam. Nagyon szerettem a virágok között játszani és persze segíteni anyunak a gondozásukban. Úgy gondoltam, hogy ez az időszak örökké fog tartani és boldogan élünk, amíg meg nem halunk, de tévedtem.
Csúnya, gonosz bácsik törtek be a házinkba és bántottak minket, bár engem nem, mert anyu meg apu megvédett. Mindent megtettek, hogy nekem sikerüljön elmenekülnöm, bár én nem akartam otthagyni őket, de anyu kitolt az ajtón és egy gyűrűt nyomott a kezembe. Elmondta, hogy ez a nagymamié volt és nagyon vigyázzak rá. Becsukta előttem az ajtót én meg elkezdtem rohanni, de ezután egy sikoltást hallottam, amire megtorpantam. Anyué volt. Erre elkezdtem sírni, de mégis továbbrohantam és szorongattam a kezemben a kapott gyűrűt. Nem tudtam, hogy hova futok, csak futottam amerre láttam. Mivel nem nagyon barátkoztam senkivel és nem nagyon hagytam el a telkünket, így nem tudtam, hogy hova menjek, mert nem ismertem a közelből senkit. Mivel nem akartam itt maradni Seireteiben, ezért átmentem a fal túlsó oldalára, Rukongaiba.
Először a fal közelében próbáltam egy házat találni, ahol megszállhatok, ami sikerült is és kedvesek is voltak az itt lakók, de valahogy mégsem tetszett itt. Mindenhol házak voltak és sehol egy fa vagy valami és ez nagyon zavart. Eszembe jutott anyu kertje és hiányozni kezdtek a szüleim. Megpróbáltam kiverni őket a fejemből, mert még szomorú leszek minden alkalommal, amikor rájuk gondolok. Továbbra is szorongattam a nagymami gyűrűjét, amiről eszembe jutott mit is mondott régen anyu a nagyiról. Hogy ő egy shinigami volt és egyedül nevelte anyut, de ennek ellenére boldog volt. Ekkor felhúztam a gyűrűt az ujjamra és elhatároztam, hogy én is egyedül fogok élni valami szép helyen. Megköszöntem a házban lakó bácsinak és néninek, hogy befogadtak és tovább álltam. Valamilyen erdős-mezős területet akartam keresni, mert én azt szeretem és a házak között egyáltalán nem érzem jól magamat. Pár órás séta után meg is találtam a megfelelő helyet, ahol rögtön neki is fogtam, hogy készítsek egy helyet, ahol aludhatok. Összeszedtem néhány hatalmas levelet, mert itt ilyen is volt, meg néhány hosszú botot, ami egyben erős is volt és csináltam belőlük valami kunyhónak nevezhetőt. Nem lett olyan nagy, de mivel egyedül voltam, így kényelmesen elfértem és amúgy is csak alvásra használtam, meg menedéknek az eső elől. A kaja kérdését a környékben lévő gyümölcsök gyűjtögetésével oldottam meg és találtam egy forrást is nem messze, ahonnan friss vizet hozhattam. Látszólag újra boldog voltam, de éreztem, hogy valami hiányzik az életemből, amire nem tudtam rájönni. Esténként sokszor gondoltam a szüleimre, de már nem minden alkalommal bőgtem el magam. Egyik nap pedig elhatároztam, hogy anyu emlékére csinálok egy saját virágoskertet, olyan virágokkal, amiket találtam errefelé.
Egyik nap, amint épp a kertben tüsténkedtem, egy szörnyeteg tűnt fel előttem és meg akart enni. Nagyon megijedtem és megdermedtem a félelemtől, mert még nem láttam ilyen lényt soha életemben. Csak akkor sikerült feleszmélnem, amikor észrevettem, hogy a szörny és köztem van a virágoskertem és nemsokára le fogja taposni. Minden bátorságomat összeszedtem és odafutottam a támadómhoz, hogy megállítsam, mielőtt rálép. Próbáltam ütögetni, de az én gyenge ütésimtől semmi kárt nem érte. De az én bénázásommal sikerült lelassítanom és elterelnem a figyelmét a szörnynek és így az érkező fekete kimonós férfi egy kardsuhintással elintézte. Csodálattal néztem, ahogy egy pillanat alatt eltűnteti támadómat a legkisebb erőkifejtéssel.
- Haruki nagyon köszöni, hogy megmentetted és meg szeretné tudni, hogy ki vagy te. – futottam oda a férfihoz, hogy megtudakoljam miféle szerzet ő.
- Nara Shiratori vagyok, egy shinigami a Gotei 13-ból. – válaszolta, de a nevén kívül nem tudtam a többi dologról, hogy mi is az. Még ha a nagyi shinigami is volt nem tudtam, hogy mi az, csak úgy tettem mintha. De szerencsére most minden fontos dolgot megtudtam a megmentőmtől a halálistenekről meg az osztagokról.
- Na, de nekem már mennem kellene. Szia. – próbált elköszönni tőlem, de én nem hagytam annyiban a dolgot és rácsimpaszkodtam a lábára.
- Harukit is vidd magaddal! – kezdtem el követelőzni szomorú ábrázatot vágva, hogy ne tudjon visszautasítani, de sajnos neki mégis sikerült.
- Nem vihetlek magammal, ahova megyek, csak halálistenek mehetnek. Végezd el az Akadémiát és te is azzá válhatsz. – ezzel a kijelentéssel egyből letörte a lelkesedésemet és inkább eleresztettem a lábát. Megsimogatta a fejemet, majd ismét elbúcsúzott és elment. Egy ideig még búslakodtam, de elhatároztam, hogy nem adom fel ilyen könnyen. Összeszedtem a cuccaimat, ami nem volt valami sok és visszamentem a városba. Elkezdtem kérdezősködni, hogy merre kell menni az Akadémia felé. Amellett, hogy megmutatták az utat, valami olyat is mondtak, hogy az éhség érzet feltétele a felvételnek. Én eddig azt hittem, hogy mindenki érez éhséget, de kijavítottak, hogy a legtöbben csak megszokásból esznek. Ekkor visszaemlékeztem, hogy Shiratori-sama bizonyára látta a gyümölcsöket a kunyhómban és feltételezte, hogy én érzek éhséget és képes lehetek elvégezni az Akadémiát. Erre az elgondolásra még jobban fellelkesültem és teljes gőzzel haladtam előre célom felé.
A felvételinél mindent beleadtam, amit csak tudtam és végül fel is vettek a Lélektovábbképző Akadémiára. Az első évben teljes mértékben a tanulásra koncentráltam, így feltörtem magam az osztály élére. A tantárgyak közül viszonylag mindegyik ugyanolyan jól ment, bár a hakuda talán egy kicsit jobban ment a zanjutsunál. Barátokat ebben az évben nem is nagyon szereztem, csak a másodikban tettem szert néhányra, akkor is csak azért, mert ők kezdeményeztek. Ebben az évben más is történt, sikeresen elértem a kardom shikai szintjét, amivel sokakból irigységet váltottam ki. A többi év hasonlóan telt, mindig a maximumot próbáltam kihozni magamból, hogyha újra találkozok Shiratori-samával, megdicsérhessen, milyen erős lettem. Mivel egy kicsit türelmetlen voltam és gyorsítani szerettem volna a halálistenné válásomat, ezért kérvényeztem, hogy egy évvel korábban lerakhassam a záróvizsgát. Úgy éreztem, hogy készen állok erre a feladatra, ezért nem kételkedtem abban, hogy sikerülni fog. A vizsgán mindenkit háromfős csapatokra osztottak és átvittek az Emberek Világába, olyan lídérceket ölni, amiket a 12. osztag már nem használ kutatásra. Egy elhagyatott gyár területre érkeztünk, amit körülvettek egy védőfallal, hogy minden rendben menjen. Az elején így is volt, amíg elértünk a védőmező egyik végéhez, ahova üldöztük a kiszemelt lídércet és sikeresen le is győztük. Amikor azonban éppen vissza akartunk indulni, azt halljuk, hogy elkezd megtörni mögöttünk a védőfal és nem sokkal később feltűnik előttünk két nagyobb hollow. Riadóztatni is kezdtek, de nem jött felénk segítség, ebből arra következtettem, hogy nem csak nálunk tört át a pajzs. Nem tudtunk mást tenni, mint harcba szállni velük. Azonban már a harc elején feltűnt, hogy ezek nem egyszerű lídércek. Nem tudtam ellenük használni kardom képességét, mivel az egyiknek túl kemény volt a bőre, hogy egy karcolást is ejtsek rajta, a másik meg túl gyors volt és megzavart koncentrálás közben. A két csapattársam is hasonló cipőben járt, ők sem nagyon tudtak mit kezdeni velük, de ők is próbálkoztak. Már teli voltam sebekkel, de még nem adtam fel a harcot, hiszen egész végig a szemem előtt lebegett a célom. Egyik próbálkozásom közben sikeresen elestem, esélyt adva a két lídércnek, hogy rám támadjanak. Az utolsó pillanatban azonban felvillant a gyűrűm és egy lélekenergia hullámot indított útjára mindenfelé, ezzel ellökve mindent a közelemből. Annyira erős azonban nem volt, hogy falhoz vágja a lídérceket, de legalább megmenekültem.
~ Több erőre vágysz? ~ szólalt meg a fejemben zanpakutoum lelke, majd átkerültem a belső világomba.
~ Haruki szeretne, mit kell tennie? ~ nem tudtam, hogy mire gondol Haru, ezért rákérdeztem.
~ Csak ki kell mondanod az egész parancsszavam és az igazi shikaiod aktiválódik. ~ mondta mintha ez olyan természetes dolog lenne.
~ Az igazi shikaiom? ~ ámultam el a dolgon, mert fogalmam sem volt, hogy eddig nem azzal harcoltam.
~ Az eddigi alakom és képességem az eredetinek csak egy része volt. Valamilyen oknál fogva a lélekenergiát nem nőtt úgy, ahogy vártam és még most sem érted volna el az igazi shikait. Ezért kellett ehhez a módszerhez folyamodnom, hogy csak egy részét engedem használni. A mostani harc alatt azonban elkezdett igen gyorsan nőni a reiatsud és most már képes leszel uralni az erőmet. Mindennek az oka a gyűrűd, ami folyamatosan elszívta a lélekenergiádat. A harc kezdetén pedig teljesen betöltődött, így esélyt adott a reiatsud növekedésére. Azonban még mindig próbált elszívni, de mivel nem tudott, így kiengedte az eddig elszívottat. ~ mesélte el az okát, hogy mért nem az elejétől a teljes erejét használtam és rájöttem, hogy jobb lesz, ha megtanulom irányítani ezt a gyűrűt, miután itt végeztem.
- Haero konoue, Haru no Nanakusa! – hallottam meg a teljes shikai parancsot a fejemben, amit azonnal ki is mondtam és tértem vissza a harchoz. Az eddigi kardom teljesen megváltozott, a pengéjéből egy ostor lett, ami olyan volt, mint egy rózsának a szára, tele volt tüskékkel elősegítve a sebzést. Nem csak a penge változott a markolat is egy kicsit átalakult, hogy idomuljon a rózsaostorhoz. Nagyon megtetszett az új shikaiom már első ránézésre, így legalább nem kellett közel mennem a célponthoz, távolról is sebzést okozhattam neki. Éreztem, hogy ezzel az új erővel már képes leszek legyőzni ezt a két lídércet. A gyors hollowt egyből el is kaptam és rátekertem az ostorom és egy falhoz vágtam. Mivel a falat a maszkjával érte el először, így az összetört és egyben a hollow is meghalt. A másik már sokkal nehezebb volt, de azt is sikerült elintéznünk. A földből indákat növesztettem ki, amivel lefogtam a lídércet, segítséget kértem a két csapattársamtól, akikkel együtt nagy nehezen sikerül megrepesztenünk a maszkját, végül pedig összeroppantottam az indáimmal. Ebből is láthattam, hogy tényleg sokkal erősebb lettem, hiszen eddig nem voltak ilyen erősek az indáim.
Miután befejeztük a harcunkat, sebesült testtel ballagtunk vissza a gyülekezőhelyre, ahol megtudtuk, hogy jó volt az elgondolásom, tényleg nem csak az a két hollow törte át a pajzsot és sajnálatos módon több diák is meghalt a harcban. Mikor mindenkit összeszedtünk visszatértünk a Lelkek Világába az életben maradt tanulókkal, hogy elláthassák a sérüléseinket. A felépülésem után nem sokkal kaptam is egy levelet, amiben azt írták, hogy a vizsgán való kellemetlenség ellenére sikeresen elvégeztem az Akadémiát. Örültem, hogy végre befejeztem a tanulást, de azért sajnáltam azokat a diákokat, akik életüket vesztették. Az osztag választás kérdése számomra nem volt nehéz, hiszen megtudtam, hogy időközben Shiratori-sama a 6. osztag hadnagyává vált. És mivel egy évvel korábban befejeztem az Akadémiát, így géniusznak vagy valami ilyesminek számítok, ezért valószínűleg bármelyik osztagba felvennének, de én nem bármelyikbe akarok menni, hanem a 6. osztagba. Összepakoltam a cuccaimat és tűkön ülve vártam, hogy megérkezzen a levél az osztagomtól, azonban, mielőtt még megérkezett volna egy vendégem érkezett. Valami öregember azt állítottam, hogy ő a nagypapám és, hogy én leszek a klán új főnöke. A nagypapás részt csak-csak elhittem, mivel tudtam, hogy az egyik még él, de azt, hogy én leszek a főnök? Egyáltalán nem érdekelt a dolog, hiszen én most épp shinigamivá válik, így most azzal foglalkozok. Azonban nagypapinak jó oka volt, amiért hozzá jött. Mivel majdnem az egész klán különös módon meghalt, így én vagyok az egyetlen vérszerinti tag, a család pedig nem szeretne egy beházasodott valakit főnöknek. Így se nagyon akartam elfogadni, de papi mondta, hogy ő, majd irányít helyettem, nekem csak a nevemet kell hozzá adni, meg néha benézni. Ezért beleegyeztem és tovább vártam a jövőmet rajtő levelet.

~ Zanpakuto

Neve: Haru no Nanakusa (Tavasz Hét Növénye)
Fajtája: Növény
Lelke: Haru
Shikai parancsa: Haero / konoue (Nőj / tovább)
Shikai kinézete: Haruki zanpakutoujának különösképpen két shikai alakja van, mivel nem volt elég lélekenergiája, hogy használni tudja az egészet, így kialakult egy olyan forma, ami csak a zanpakutou erejének felét használja. Az első alakjában még megmarad a kard alakja, de elkezd megnyúlni és már megjelenik rajta a zöld szín is. A teljes alakjában egy vívótőr és egy rózsaszár egyesülésére hasonlít. A rózsaszárat pedig ostorként tudja használni és kedvére változtatni a hosszát.

• Majikku Puranto (マジックプラント, Varázs növény): A zanpakutou alapképessége, hogy amit megvág, vagy apró karcolást ejt rajta, abba gyorsan növő növény magvakat tud juttatni. Ezekben a magokban alapból van valamennyi lélekenergia, így csak egy kis időre van szüksége, hogy kinőjön. Ezekből a magokból bármilyen létező növény ki tud hajtani a használó kedve szerint. Haruki főleg indákat szokott használni, de vannak különleges képességekkel rendelkező növények is, amik úgy néznek ki, mint a rendes növények. És a kardnak van egy teljesen új növény is a tarsolyában, ami két másiknak a keresztezéséből jött létre.
  
  Több különleges képességű virága van, amiknek olyan illatuk van, ami színtelen és szagtalan és valamilyen hatást fejt ki az áldozatra.
  
  • Árvácska (Viola Wittrockiana): Illata legyengíti ellenfelét, azonban ezt úgy teszi, hogy még a legerősebbek is alig veszik észre. Bár időbe telik, mire aktiválódik a hatása, de megéri várni, mert utána egy időre elvesz ellenfelétől egy-egy pontot minden képzettségétől.
    
  • Búzavirág (Centaura Cyanus): Illata álmossá teszi környéken lévőket. Persze nem alszanak el tőle, csak a Harukinál sokkal gyengébbek. A kicsivel gyengébbek és kicsivel erősebbek csak álmosságot éreznek, de még képesek harcolni, csak nem úgy, mint általában. A sokkal erősebbek pedig már semmit sem éreznek. (Nem képes használni)
    
  • Piros Gyűszűvirág (Digitalis Purpurea): Illata mérget tartalmaz, ami rosszullétet idéz elő az áldozatnál. Nem halálos és egy idő után kiürül a szervezetből. (Nem képes használni)
    
  • Boroteng (Hedera Vinca): A zanpakutou egyedi virága. A borostyán és egy kék virág ötvözéséből alakult ki. Ez abban tér el a többi virágtól, hogy az ellenfél testébe kell juttatni és az ő lélekenergiáját használja a növekedéshez, így sokkal tovább tart, de ha kihajtott, szétterjeszkedik az áldozaton, megbénítva azt és elszívja reiatsuja egy tizenötödét, amit egy kék bogyóban sűríti össze virága közepén, majd kilövi Haruki felé. Ezt a bogyót, ha valaki megeszi, sebesülései nagyjából elkezdenek begyógyulni. Csak a legalávalóbb ellenfelek ellen fogja használni, de még nem képes rá.

~ Szeret-nem szeret

+ Shiratori-sama
+ Virágok
+ Edzeni (főleg majd Shiratori-samával)
+ Ha engedelmeskednek neki
+ Iskolai egyenruhákat

- Veszíteni
- Ha bántani akarják Shiratori-samát
- Ha nem tudja megvédeni Shiratori-samát
- Ha lebecsülik
- Ha nem figyelnek rá

~ Felszerelés(ek)

• Egy karszalag
  
• A nagymamája gyűrűje, ami elszívja a viselő lélekenergiáját. Már megtanulta irányítani, így csak nagyon lassan szívja el, ezért nem kell amiatt aggódnia, hogy nem növekszik a lélekenergiája. És mivel már tudja irányítani, így nem fog túltöltődni. A lélekenergia hullám mellett egy labdába is tudja koncentrálni, amit utána az ellenfélre dobhat. Most már a lélekenergia hullámot is tudja irányítani, így nem minden irányba hat, hanem csak arra, amerre ő akarja.