Jelszó: oiaa y

~ Adatlap

Név: Moriyama Aya
Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: június 6.
Kor: 120

• Emberként: -
  
• Lélekként: 120

Avaalany: Moriyama Shiemi


~ Előtörténet

Lássuk, hogy is kezdődött. Hogy is? Áh, megvan… Réges, régen nagyon, nagyon régen születtem egy Soul Society nevezetű helyen egy nemesi házaspár gyermekeként. Nem mellesleg ők a szüleim is és nagyon szeretem őket és ők is engem. Amúgy ha nem esett le volna, valakinek megemlíteném, hogy kislány vagyok.^^ Na, jó hazudtam nem is vagyunk, olyan gazdagok csak egy kisebb nemesi házhoz tartozunk. De attól még nemesek vagyunk.^^
Na, de folytatom ám most már. Apuci nem csak a klán vezetője hanem shinigami is, vagyis csak volt, mivel most már csak a klánt vezeti. Ez kicsit szomorú, mert szeretett az lenni… De nem is baj, mert így többet foglalkozhatott velem. Mikor már beszélni is tudtam, mert, hogy elég hamar tudtam azt mondtam apucinak: „Apuci én szejetnék shinimicsoda lenni, mint tje.” Apuci nagyon örült neki, de féltett is ezért segített felkészülni a shinimicsodaságra. Megtanított kardal viaskodni… vagyis vívni^^ Aztán segített a ha… hakudában is, de az nekem nem igazán tetszett így nem is nagyon tudtam megtanulni, de azért tudok valamicskét.
Teltek múltak az évek majd egyszer megszöktem. Nagyon unatkoztam és halottam, hogy az egyik szolgáló elmegy az emberi világba, mert apuci oda küldte. Ismertem is a szolgálót. Úgy hívják Akira-chan. Mikor halottam hogy elmegy már rohantam is hozzá, hogy vigyen magával.
- Akija-chan lécci lécciiiiiiiiiiii vigyél magaddal. Látni akajom az Embejek Világát.
De Akira-chan nem vitt magával bárhogy is könyörögtem neki. T_T Viszont azt mondta, hogy majd hoz nekem valamit. Huuu… alig tudtam kivárni, hogy visszajöjjön.
~ Vajon mit hoz? Mit hoz? Cukorkát vagy csokit, vagy mindkettőt? ~ Egész nap ott vártam még pisilni is csak akkor mentem el mikor anyuci megígérte, hogy ott marad helyettem és vár, amíg visszajövök. Siettem, mert nem akartam lekésni és milyen szerencsém is volt pont mikor visszaértem már nyílt is a kapu és belépett rajta Akira-chan.
- Akija-chan mit hoztál? Mit hoztál? – ugrálom körbe-körbe a fiút, aki alig bírt kikerülni.
- Nos, Aya-chan ez az emberi világban most nagyon népszerű a gyerekek közt így remélem önnek is tetszeni fog. – nyújtotta át nekem a lapos dobozkát, amire egy masni volt kötve. Körülbelül fél másodpercig tartott, amíg kibontottam a csomagot – ebben nagyon profi vagyok – amiben négy füzet, vagyis inkább újság volt. Oh, semmi édesség… T_T Mit kezdjek ennyi papírral, hisz még olvasni sem tudok.
- Nos, hogy tetszik? Úgy híják manga. Rajta nyissa csak ki.
Lassan nyitottam szét a lapokat mintha attól féltem volna, hogy kiugrik valami abból a maga izéből. Kinyitva egy csomó színtelen, fekete-fehér képet láttam. Olvasni azt nem tudtam… de most már tudom ám, egy kicsit, de tudok.^^ Szóval olvasni azt nem tudtam, de nem is nagyon kellett ugyanis már a képekből is lehetett érteni a történetet, de azért az se volt rossz mikor este anyuci elolvasta nekem. Igen mindig is szerettem, ha anya olvasott nekem este, olyan élethűen tudta előadni az érzelmeket, mint egy igazi színész.
De haladjunk a történettel. Szóval, ahogy teltek az évek én egyre idősebb lettem, és ahogy én öregedtem - persze csak a korom lett több én magam csak nagyon keveset öregedtem – úgy az emberi világban egyre fejlődtek a dolgok és később a mangák mellett megjelentek az animék is, amiket szintén imádtam, imádok. Mindig Akira-chan ment el nekem ilyeneket venni és én mindig nagyon vártam, hogy hozzon valami újat.
Elértem a századik évemet így ennek megünneplésére egy nagyobbacska partit szerveztek a szüleim. Aszta, hogy mennyi gyerek van Soul Societyben, akik még nemesek is. Mind-mind olyan kedvesek bár akad olyan is, aki nagyon rossz és én az olyanokat nem szeretem, de nem ám.*bólogat* Apuci és anyuci adták oda legelőször az ajándékuk. Alig bírtam kivárni, hogy végre kibonthassam, de a sok nemes miatt nem vethettem rá magam, mert az nem lett volna valami hercegnős.* megint bólogat* Én is szeretnék majd hercegnő lenni, mint anyuci meg persze shinimicsoda is lenni.^^ Az ajándék, amit anyuciék adtak, nagyon tetszett és találjátok ki mit kaptam? Egy cicát egy nagyon aranyos fekete cicát. Olyan kis picike, és szőrös és kawaii volt és még most is az csak most már nagyobb. Nagyon örültem neki és elneveztem Ni-channak. Ez után már Ni-channal nagyon jó barátok lettünk. Mindig mindenhová követett, sokat játszottunk szóval nagyon jól megvoltunk. De a mókának véget kellett érnie ugyan is a szülinapom után ő egy… kettő… * az ujján számol* négy… öt… hat… hat hónappal a születésnapom után már rendelkeztem a kellő léle… lélekener… giával így felvettek a Lélektovábbképző Akadémiára. Ennek is nagyon örültem, mert végre shinimicsodának tanulhattam, de sajnos Ni-chant nem vihettem magammal így egyedül kellett mennem.
- Yoroshiku onegai shimasu! Moriyama Aya desu. – köszöntem az osztálytársaimnak és a tanáromnak az első nap. Aszta, hogy ezek milyen öregek, de most tényleg!
- Rendben kérlek, foglalj helyet ott Moriyama-san. – a tanár még egyszer átlapozta a névsort, hogy nem hagyott e ki valakit gondolom majd újra felénk fordult.
- Rendben ifjoncok. Mától kezdve ti ennek az akadémiának a tanulói vagytok és, amint eltelik ez a röpke hat év remélhetőleg képzett shinigamikként léptek ki innen. Az elkövetkezendő években kidou használatot, hollow ismeretet, hakudát és zanjutsut fogtok tanulni és a mi a legfontosabb, hogy megszerzitek a saját zanpakutotokat. Az utolsó évvégén, mind egy vizsgán fogtok részt venni, hogy megtudjuk, melykőtökből lehet halálisten. Nos, mindannyi ótoknak sok szerencsét, most pedig kezdetét veszi az óra. Hollow ismerettel kezdünk. Nyissátok ki a könyveket az harmadik oldalon.
És így vette kezdetét az akadémiai életem. Ááh…*ásít* nagyon uncsi volt főleg a hollow ismeretek. A tanár vagy százszor fejbevágott a legyezőjével, amit mindig magánál hordott. Második félévben újat is kellett vennie, mert annyira elhasználódott a másik a fejemen. Igazából nem voltam én rossz diák, de a hollwowokról szóló anyagok nagyon unalmasak voltak. Viszont minden másban jó voltam.^^
- Jól van tarcsátok a kezetek a céltábla felé, összpontosítsátok a reiatsutok a kezetekbe majd mondjátok ki a kidou idézését.
- Hadou 31: Shakkahou! – mondtam ki a parancsszót mire egy vörös tűzlabda jelent meg a tenyeremnél. Olyan szép volt, hogy arra már nem is tudtam koncentrálni, hogy hova lövöm.
- Moriyama-san mit csinál… héj figyeljen… Moriyama neeee… - csak a nagy robbanásra figyelek fel, na meg persze arra, hogy eltűnt a vörös gömb. De kár, pedig olyan szép volt.
- Sensei-chan valami baj van? Miért tetszik füstölni? – kérdeztem az előttem pár méterre fekvő sensei-chant.
- Mori… Moriyama… -san… - nyögte halkan és, mivel nem igazán hallottam közelebb mentem és lehajoltam hozzá.
- Látta Sensei-chan, az előbb csináltam egy szép pijos gömböt. – mosolyodtam el és reménykedtem benne hogy ő is látta hisz olyan szép volt biztos látta. A tanár bácsi csak rám nézett majd szemei lecsukódtak és feje a földre zuhant.
- Sssssss… Sensei-chan elaludt. - Mondom a többieknek, akik idő közben körénk gyűltek. Majd megsimóztam a Sensei-chan fejét, ahogy anyuci csinálta mindig mikor elaludtam, de azért én neki nem adtam puszit, mint apuci, mert tiszta piszok volt. Ezek a Sensei-chanok annyira, de annyira piszkosak tudnak lenni néha. Másnap a tanár bácsi tisztára úgy nézett ki, mint egy olyan múmia egy kicsit meg is ijedtem mikor belépett az osztályterembe.
Az évek ezután eseménytelenül teltek, sok barátot szereztem és Sensei-chan is még sokszor megütögette a fejemet a legyezőjével. Aztán egy éjszaka valami ijesztő és furcsa dolog történt. Hangokat hallottam, ijesztő hangokat. Nem értettem mit mondott, de akkor is ijesztő volt. Reggel elmentem a Sensei-chanomhoz és elmondtam neki, hogy mi történt. Ő azt mondta, hogy ez a zanpakutom hangja és, hogy próbáljak meditálni hátha úgy majd, meghallom a nevét és akkor már használni is tudom. Ám volt egy kis gond. Annyira örültem ennek az egésznek, hogy nem tudtam egyhelyben maradni, de aztán sikerült bizony ám, mert én egy olya ügyes kislány voltam. Minden elcsöndesedett körülöttem és nem figyeltem semmire csak a hangra a fejemben. Sokáig tartott, mert valami mindig megzavart és kizökkentett ezért egy héttel később jól felkészültem. Vacsoráztam ettem desszertet, ami nagyon fontos volt és utána a szobám ajtaját is bezártam így nem zavarhatott meg senki. Becsuktam a szemem és koncentráltam ekkor hangot hallottam mintha valaki kopogott volna az ajtómon. Oh, csak a szobatársam volt, akit kizártam. Gyorsan lerendeztem a lányt, aki hagyott is meditálni, mert látta rajtam, hogy fontos dolgot kellett csinálnom. Nos tehát ismét becsuktam a szemem és koncentráltam.
- Hahó Aya. Aya ébredj, ébredj már fel! – lassan kinyitottam a szemem.
- *ásít* Mi… ho… Hol vagyok?
Mikor kinyitottam a szemem egy mezőn találtam magam. Mihelyst sikerült kidörzsölnöm a szememből az álmosságot észrevettem, hogy egy bácsi is volt mellettem.
- Na, végre álomszuszék. Istenkém, hogy aludhattál el meditálás közben?
- Hát álmos voltam. – nézek a bácsira nagy szemekkel. – Te ki vagy bácsi?
- Mi? Hogy mersz te bácsinak hívni! Nem is vagyok öreg!
- Akkoj ki vagy te fiatal bácsi? - A fiatal bácsi dühösen nézett rám.
- A nevem Kuroi ame és a te zanpakutod vagyok.
- Zanpakutom? Tényleg?
- Igen. De most menj és aludj, tovább nem lenne szerencsés, ha holnap megint elaludnál az órákon. Csak mond ki, hogy „Nurase” ha bajba kerülnél. – miután befejezte a mondandóját a fiatal bácsi hirtelen minden elsötétült és én a szobámban találtam magam. Nem igazán volt időm örömködni, mivel amilyen gyorsan felkeltem olyan gyorsan el is aludtam. Másnap kicsit késtem is az első órámról, mert elaludtam. Persze egészen az osztályig halhattam a fiatal bácsi hangját, aki az mondogatta, hogy el fogok késni blablabla… mintha nem lett volna elég, hogy már megint a tanár legyezőjével kellett konfrontálódnom. És még arra sem tudtam rájönni, hogy honnan beszél.
~ Biztos elbújt valahol és meg akar majd ijeszteni. De majd én megkeresem, mielőtt megijeszthetne. ~ Az óra közepén fel is álltam majd elkezdtem keresni a fiatal bácsit. Kereste én mindenhol a székek alatt, a tanári asztal fiókjában, aminek a Sensei-chan nem örült és megint csak megütött a legyezőjével. De hol bújhatott el?
~ Mit keresel Aya?
~ Hát téged fiatal bácsi. Hova bújtál?
~ Én nem bújtam el sehova, de te most rögtön ülj vissza a helyedre!
~ De hol vagy? Nem látlak, sehol de mégis hallak.
~ Ülj a helyedre és elmondom.
~ Hai, hai.^^ ~ *leül* ~ Na, mondjad, mondjad meg.
~ Jól van, jól van. Tehát azért nem látsz és azért hallod a hangom, mert én, mint a zanpakutod tudok veled gondolati úton beszélni. Érted?
~ Mmmm… nem.
~ Sejtettem. Mindegy most arra koncentrálj, amit a tanár mond. A holnapi vizsga nagyon fontos lesz, remélem készültél.
~ Aha.
~ Ne hazudj.
~ Nem hazudok. Készültem.
~ Hazudsz. Aludtál.
~ De nem is.
~ De igen.
- DE NEEEEM! - Oh, az a buta, buta bácsi mindig piszkált a vizsga miatt és nem hagyott békén. És még azt se engedte, hogy édességet egyek. T_T
Na, de másnap reggel elkezdődött a vizsga. Kicsit még álmos voltam, mert nem sokat tudtam aludni, mert a fia…
~ Ne merj fiatal bácsinak hívni! Van nevem is! ~ …mert Kuroi-chan átvetette velem az egész tananyagot. Sátáni lény ám és még az ígéretét se tartotta be. * kinyújtja a nyelvét* Ajjaj már ki is osztották a papírokat, most mit kéne csinálno?
~ Előszőr is írd fel a neved oda. Aztán válaszolj a kérdésekre. ~ oh, tényleg. Már fogom is a ceruzát és…
~ Ne ceruzával ez egy dolgozat, tollat használj.
~ Jólvan máj akkor azt használom. ~ Jaj ez a Kuroi-chan olyan idegesítő mintha az apucim lenne csak sokkal szigorúbb. Na de most már elkezdem kitülteni.
A vizsga első részével alig hogy végeztem másnap már jött a második része. Ez egy gyakorlati dolog volt és annyi volt a lényege, hogy beosztottak minket ötfős csapatokba majd a kísérő tanárok elkísértek minket az emberi világba egy elzárt részbe. De aztán ők elmentek én meg annyira éhes voltam és annyira, de annyira tortát akartam enni, hogy nem figyeltem oda mikor a tanár beszélt.^^’ így hát nem tudtam mit tenni elindultam és követtem a csapattársaimat. Szegénykék olyan furcsák voltak, szinte mindentől megijedtek persze én nem. Ráadásul még a katanájuk is a kezükben volt, ami igen veszélyes hisz megvághattak volna valakit vagy épp magukat. Aztán, amint mentünk mendegéltünk rájöttem miért van a kezükben a katana. A semmiből csapott le így meg is ijedtem tőle.
- Baka, bakaaa hollow-chan miéjt kellett megijesztened? Tudod mennyije megijedtem? BAKA! – ordítottam rá a hollowra, de nem igazán hatotta meg, amit mondtam, mert hirtelen felém csapott. Megijedtem és nem tudtam mit csináljak így végül egy csapattársam végett meg a szörnytől.
- Jyuji-chan? – a fiú elém állt és kardjával átszúrta a hollow kezét és így megmentett.
- Gyerünk, állj, hátrébb majd mi elintézzük.
- De Jyuji-chan nektek még nincs meg a shikaitok.
- Állj hátrébb. – nem tehettem semmit így inkább hátrébb álltam és figyeltem az eseményeket. Eleinte jól ment a fiúk több helyen is megvágták a lidércet. De ahogy huzódott a harc egyre inkább fáradtak és így a hollow már könnyedén leverte őket így már csak én maradtam. A hollow észre is vett és elindult felém.
~ Na, mire vársz, aktiválj. Gyerünk, menni fog csak gondolj a szóra, ami ott van, mélyen benned majd mond ki hangosan. ~ Nagyon féltem így nem igazán tudtam azt csinálni, amit Kuroi-chan mondot a lidérc pedig egyre közelebb ért.
~ Csináld, amit mondtam, ha megteszed, utána kapsz édességet, olyat, amit akarsz! ~
- Édesség? – e gyönyörűséges szó hallatán máris becsuktam a szemem és koncentráltam arra a bizonyos szóra és mielőtt a szörny lecsaphatott volna rám elkiáltottam magam…
- NURASE! – elkiáltom magam mire a hollow megáll és néz rám mintha valami másra számított volna. Nevetni kezd, de aztán a nevetése alábbhagy, mikor fekete esőcseppek hullnak az égből. Én is tátott szájjal néztem hisz az eső fekete is volt, na meg felhő se volt, amiből esni szokott. Ráadásul a legfuribb az volt, hogy teljesen más dolgot láttam a bal és a jobb szememmel. De szerencsére Kuroi-chan gyorsan elmondott pár dolgot, ami akkor fontosnak számított majd azt is elmondta, hogy milyen támadásokat tud és azt is, hogy mit mondjak ki hangosan.
- Sukyan!
~ Remek, most pedig csukd, be a jobb szemed. Megvan? Rendben, ha minden igaz már belelátsz a lény emlékeibe. Elég gyengének bizonyul ez jó, keress, valami szép emléket az elméjében majd jelenítsd meg. Menni fog? ~
- Igen azt hiszem. – ez, ez tényleg működik bele látok az emlékeibe. De mi legyen az. Oh de szomorú ez a bácsi házas volt. Azt hiszem ez jó is lesz. Miután kiválasztottam az emléket a bal szemem keresztül láttam, amint a hollow mellet megjelenik egy templom és emberek, akik a friss házaspárt éljenzik. A hollow csak állt és nézte őket. Ekkor egy kezet érzek a vállamon, Kuroi-chan az, azt mondta, hogy keressek egy másikat és utána nyissam ki a jobb szememet is és szóljak a társaimnak, hogy intézzék el a lényt.
A választásom a gyerekei születésének időpontjára esett. A hollow ha jól láttam könnyezett. Társaimnak szólnom se kellet, tudták mi a feladatuk. Rátámadtak a hollowra és megölték, ezután még egy kettőt megöltünk az ottani lidércekből majd egy felügyelő tiszt visszakísért a vizsga végén.
Másnap reggel kiosztottak egy papírt azoknak, akik átmentek, vagyis nekem is. Persze a kitöltés közbe zanpakutom már megint beleszólt a dolgokba.
~ Aya miért jelölted be minden osztag előtt a karikákat? Kétlem, hogy mindegyikbe be szeretnél jutni.
~ Azért színeztem be, mert olyan szépek így nem? ~
Pár nappal később levelet kaptam majd Kuroi-chan segítségével elolvastam és ez állt benne:Lécíííí írjátok be a jelzett helyekre az osztag és a Taicho nevét.

~ Kinézet

Alacsony termetű körülbelül 140 cm magas. Kislányos testalkatú. Vékony karjai, lábai vannak. Rövid a nyakáig érő szőke haja és sötétkék szemei vannak. Munkaidő után szeret mindenféle színes virágmintás vagy csak színes ruhákat hordani. Kis termetének is köszönhetően kivételesen jó a shunpo nevezetű helyváltoztató technika használatában.



~ Jellem

Az ő 120 évével nagyon gyerekes, kislányos. Sokat mosolyog mindig vidám és szeret barátkozni. Még az olyan emberekkel is barátkozni akar, akit mások nagyívben elkerülnek. Szereti az animéket, mangákat, bármilyen műfajúak lehetnek a lényeg, hogy tetsszen neki. Nagyon kedves és néha napján még szófogadó is. Persze nem az a lázadozó fajta, viszont ki nem állhatja, ha parancsolgatnak neki. Él hal az édességér és az animékért értük bármit megtenne. Szereti, ha megdicsérik egy elvégzett feladata után. A munkát teljes odaadással és komolysággal végzi még akkor is ha épp nem úgy tűnik.


~ Zanpakuto/képesség

~ Zanpakuto

Neve: Kuroi ame / Fekete eső/

Fajtája: Hipnózis

Emberi alak és jellem: Kuroi ame . Kuroi-chan férfi, de Aya mindig így hívja. Persze mondanom se kell Kuroi ame cseppet sem szereti ezt a nevet és ezt mindig a lány tudtára is adja. Elég goromba és szófogadatlan néha. Ha Aya kéri, van, amikor nem engedelmeskedik és nem vált át shikaiba. Nem szívatásból csinálja, hanem azért mert nem szeretné ha Aya csak az erejére hagyatkozna. De ezeket leszámítva kedves és lányaként vigyáz Ayára.

Belső világ: -> Katt

Alap: Mivel Aya még fiatal és Kuroi ame ereje nagy ezért nem képes a teljeset elzárni az erejét, amikor a shikainak vége, ezért a kard még alaphelyzetben is kisebb hallucinációkat okoz. Például: Árnyékok megmozdulnak, pici fura lényecskék megjelennek. Ezek Ayára és a közelében lévőkre is hat. Ennek okán a 12. osztag csinált egy különleges külső és belső borítást a sayára így, ha a kardot belehelyezik, az elfojtja az erejét, amíg Aya elég erős nem lesz, hogy kontrollálni tudja Kuroi-chan erejét.

Shikai parancsa: Nurase! / Ázz meg!/

Shikai kinézete:Zanpakuto A parancsszó elhangzása után a kard kinézete nem változik semmit. Az égből fekete eső kezd el esni viszont nincsenek felhők így mondhatjuk, hogy a semmiből esik. A fekete eső ráesik, az áldozatra majd felszívódik a bőrén keresztül. A ruha sem akadályozza ebben. A folyadék felszívódik majd az áldozat agyába jut. Aya shikaiához tartozik még az is, hogy, amíg a bal szemén az általa létrehozott hipnózis technikát és a hozzá tartozó támadást látja, addig a jobb szemén a valós világot látja.
Egyszerre csak két ellenfelet hipnotizálhat. Az áldozatait Aya választja ki. Miután az eső eljut az áldozat agyáig Aya rávetíti a képét más emberekre, tárgyakra és hagyja a technika hatása alatt lévőt vaktában hadakozni. Egyszerre több tárgyra is rá tudja vetíteni magát így még jobban megzavarva az ellenfelét. A hipnózist csak úgy lehet megszüntetni, ha az áldozat saját magát sebzi meg, vagy ha a zanpakutou képzetsége nagyobb, mint Ayáé, de még így is két körig a hipnózisban kell maradnia csak a két kör lejárta után tudja feloldani a hipnózist önerőből. A shikai alatt Aya megsebezheti az ellenfelet, de akkor az áldozat látja és akkor ő is képes megsérteni.
Támadások:
- Sukyan /Letapogatás/: Ezzel a technikával Aya a felszívódott fekete eső segítségével képes az ellenfél fejében kutatni valamilyen emlék vagy gondolat (pl: egy álom) után melyet utána a hipnózis alatt megjeleníthet. Aya mélyebben tud kutatni, ha kisebb az ellenfél zanpakuto/resurrección/különleges képesség/… mint az övé így akár emlékeket és álmokat is fel tud használni. Ha az ellenfél nagyobb a zanpakuto/resurrección/külön-leges képesség/… mint Aya-é akkor csak felületesen tud kutatni, mint például a nevét az anyja, a szerelme, a barátai arcát és nevét tudja meg, de emlékeket és mást nem képes felhasználni.
- Kakinaoshi / Átírás/: Ez a technika is az emlékekhez kapcsolódik. Aya kimondja a technika nevét. Ezután ha megvágja, az ellenfelet az nem szenved el fizikai károsodást, vagyis nem lesznek sebei, nem vérzik stb. Viszont amikor Aya megvágja, az ellenfelet akkor átírja annak boldog, örömteli emlékeit ezzel okozva érzelmi sebeket melyek megzavarják az ellenfél koncentrációs és harcbeli képességeit. Minél nagyobb sérülést okozna a vágás annál szörnyűbbé teheti az emlékeket.


~ Szeret-nem szeret

Szeret:
- Apucit és Anyucit
- Édesség minden mennyiségben
- Animék/ Mangák
- Állatok azon belül is Ni-chant
- Taicho-chanok

Nem szeret:
- Ha parancsolgatnak neki
- A zöldséget
- A tejet
- Hollowokat és az összes többi gonosz dolgot
- Ha Kuroi-chan kioktatja

~ Felszerelés(ek)

Édesség: Pocky, Különböző ízű cukorkák, nyalókák.

Ayigatou Soifon néni^^