NÉV: Wakahisa Shun わかひさ 駿
KASZT: vaizard, korábban shinigami (a harmadik osztag volt hadnagya)
KOR: 200 éves, de 21-nek néz ki (születésnapja: augusztus 7.)
NEM: nő
FELSZERELÉS: zanpakuto, hollow maszk (kinézete: https://2img.net/r/ihimizer/img70/7417/maszkshun.jpg )

KINÉZET:
Magas (183 cm), karcsú alkatú, szeme zöld, haja pedig hosszú, fekete. Van jónéhány piercingje (egy az alsó ajkában, egy a bal szemöldökében, és egy a köldökében) és egy tetoválása (kisebb, sötétvörös színű sárkányt formáz, ami vállain tekeredik körbe), füleiben pedig három-három fülbevalót hord – ezekről elég könnyen felismerhető. Ezeket a testékszereket előszeretettel mutogatja, különösen azoknak, akikről tudja, hogy nem kedvelik az ilyesmit. Öltözködése már kevésbé kirívó: általában egy sötét farmernadrágot és egy vörös pólót visel. Láncdohányos; majdnem mindig füstöl. Jó céllövő (amit meg is követel zanpakuto-jának shikai alakja). Nagyon higgadt, kevés dologgal lehet kihozni sodrából - sajnos ezek közé tartozik Shinji és Hiyori állandó veszekedése, így nem éppen a nyugalom a legfőbb ismertetőjegye a többiek szemében. Balkezes.
Tetoválása ehhez hasonló: http://th56.deviantart.com/fs12/300W/i/2006/300/c/6/Dragon_Tattoo_final_version__by_Ridira.jpg

ZANPAKUTO:
NEVE: Herufuaia („Pokoltűz”)
FAJTÁJA: tűz

SHIKAI: A kard egy régi, díszes pisztollyá alakul át ( http://kepfeltoltes.hu/081021/Shunshikai_www.kepfeltoltes.hu_.jpg ). A lövedékben koncentrálódik Shun lélekenergiájának egy része, ami találat esetén szétárad az áldozat testében, tüze pedig belülről emészti fel a célpontot. Ezt az apró gömböt képes ceróval is vegyíteni, hogy az erősebb legyen.
PARANCSSZAVA: Kogero! („Égj!”)

BANKAI: http://fc44.deviantart.com/fs11/i/2006/226/b/6/Pistol_by_illusioncomfort.jpg
Nincs sok változás a shikai alapelvéhez képest. A pisztoly alakja megváltozik és kettő lesz belőle, emiatt egyszerre több célpontra is tud lőni vele. A lövedékek erősebbé, gyorsabbá válnak, és több van belőlük, mint shikai-ban, így nehezebben fárad ki Shun is.
NEVE: "Heru no mottomofuchi Fuaia" ("Pokol legmélyebb tüze")

ZANPAKUTO KINÉZETE:
http://www.ryansword.com/index.php?main_page=product_info&cPath=1&products_id=182&zenid=97fcd422d837fb450a872dfeef372c35
ZANPAKUTO LELKE:
https://2img.net/r/ihimizer/i/cerberus2.jpg/

ELŐTÖRTÉNET:
Sötét, zsúfolt, füstös kocsma. Két alak ül egy eldugott asztalnál, látszólag elmélyülten beszélgetve.
- Hol is kezdjem? – kérdezi mintegy magától a páros fiatalabbik tagja, egy húsz körülinek kinéző nő.
- Talán a legelején, ha lehet... - jegyzi meg beszélgetőpartnere.
- Hát jól van... - Sóhajt egyet a nő, majd unottan rágyújt egy cigarettára. – Szóval... A Tiszta Lelkek Városában születtem, egy kisebb nemesi családba. Szüleim is shinigamik voltak – a nyolcadik osztag tisztjeiként szolgáltak, ahogy az összes többi rokonom is, már ki tudja, hány generáció óta. Mondanom sem kell, hogy számomra is ezt a pályát jelölték ki... Így már gyerekkoromtól kezdve gyakorolnom kellett. Mikor elértem a megfelelő életkort, azonnal be is írattak a Lélektovábbképző Akadémiára is, ahova – mit szépítsem? – a legrosszabb eredménnyel kerültem be.
Ezt hallván a másik alak nevetni kezd, amit a nő higgadtan fogad. Leszámítva persze azt az apróságot, hogy a füstöt egyenesen a férfi arcába fújja, amire az hangos köhögésbe kezd...
- Folytathatom? – kérdezi meg végül vigyorogva. A válaszként kapott sértett pillantást igennek veszi. – Nem mintha nem lett volna „tehetségem” hozzá... Csak untam, hogy folyton megszabják, mit tegyek... Olyan komolyan vették ezt az egészet, mintha a legnagyobb nemesi család lennénk... Játszották az eszüket, mint azok a Kuchikik... Mintha számított volna, hogy egy jelentéktelen ház még jelentéktelenebb tagjai mit csinálnak. Az Akadémián azonban már összekaptam magam, különösen azért, mert rendszeresen engem figuráztak ki csoporttársaim. Bizonyítani akartam meg a szokásos hülyeségek, amik pár év múlva úgyis teljesen értelmetlenné válnak, ma pedig már nem is emlékszik rájuk senki... Végül aztán sikerült az egyik legjobb tanulóként befejeznem az Akadémiát. Különösen a kidou-kat szerettem meg. Először a nyolcadik osztagba kerültem, ahogy mindenki a családomban. Egyre feljebb lépkedtem a ranglétrán, amikor is áthelyeztek a harmadik osztaghoz. Itt pedig hamarosan hadnaggyá váltam. Felettesem hamarosan Otoribashi Roujuurou kapitány lett, akit az én előléptetésem előtt neveztek ki néhány héttel.
- Rose? – Szól közbe a másik, mire a lány bólint, majd folytatja.
- Aha... Emiatt aztán meg is utált az osztag egy része - elvégre hogy jön ahhoz egy frissen áthelyezett tiszt, hogy csak úgy előléptessék, ezzel "kitúrva" a többi jelöltet a posztra? Szóval nem volt valami könnyű, amíg sikerült meggyőzni mindenkit arról, hogy tényleg alkalmas vagyok a feladatra. Egyszer meg is akart támadni az, aki a másik esélyes volt a hadnagyi rangra... Ezután aztán nem is csodálkozott senki, hogy nem szívesen mászkáltam egyedül semerre, amikor csak lehetett, a kapitány közelében voltam.
Az egész balhé nem sokkal Urahara Kisuke kapitányi kinevezése után kezdődött. Pár évvel azután ugyanis titokzatos járvány kezdett el pusztítani a Lelkek Világában. Engem ugyan nem küldtek ki a felderítő csapat tagjaként, azonban mivel kapitányom is köztük volt - és, mit tagadjam, Yadoumaru Lisa hadnaggyal együtt kihallgattam a gyűlést, amin meghatározták a felderítő csapat tagjait -, titokban utánuk osontam. Nem kellett volna, azonban már késő volt, mire erre rájöttem...
Itt rövid időre abbahagyja a beszédet. Halk káromkodással veszi tudomásul, hogy amíg mesélt, cigarettája leégett... Végül nagy sóhajtás közepette elnyomja a csikket a hamutartóban.
- Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval megtagadtam a parancsot, és követtem kapitányomat. Természetesen elég hamar lebuktam, azonban már nem mehettem vissza, így végül mégis velük kellett tartanom, akármennyire ellenezte a kapitány. Igencsak meglepődtem, amikor szembekerültünk hollow-vá alakult társainkkal... Szerencsére Ushouda Hachigen kidou-mesternek sikerült a tomboló Muguruma kapitányt és Kuna hadnagyot megállítania, utána azonban szép lassan mindenki átváltozott... Valószínűleg én is. Ezzel együtt elvesztettem eszméletemet, így nem emlékszem semmi többre. Mikor magamhoz tértem, valami alagsorfélében voltam. „Maradjatok már csöndben!” – Ordítottam a már megint vitatkozó Hiyoriék felé, mivel pokolian fájt a fejem. Ahogy körbenéztem, megláttam a többieket is. Ekkor jelent meg Urahara. Elmagyarázta, hogy mi történt velünk pontosan. Kiderült, hogy Aizen, az ötödik osztag akkori hadnagya kísérletezett rajtunk: azt próbálta ki, hogyan válhat egy shinigami lidérccé... A kísérlet pedig sikerült. Urahara pedig segített nekünk abban, hogy mindenki legyőzze a magában rejlő hollow-t. Nekem például elég hosszú idő kellett hozzá, de végül csak sikerült megzaboláznom... Pofátlan egy alak volt - fogadni mernék, hogy a többiek azt mondanák, hasonlított rám -, mondanom se kell, nem "váltunk el" békében. Mikor mindenki ismét saját testének ura lett, Urahara elvitt minket az emberek világába, és meghagyta, hogy rejtőzködjünk. Most már száz éve tesszük ezt, várva, hogy eljöjjön a mi időnk...
Miután befejezte a mesélést, elégedetten hátradől székén, és várja, hogy a másik megeméssze a hallottakat, végül néhány másodperc múlva hozzáfűzi:
- Remélem, most már megérted, miért nem fogok visszatérni Seireitei-be, nagybátyám...

Megadom az engedélyt a Vaizard karihoz. ^^

Az előtörid ELFOGADOM

Lélekenergia: 10,000
Pénz: 4,000

Üdv köztünk!