*Hajnal van. Gyenge fuvallat csap át a komor s kihalt utcákon, hogy borzongásba takarja a dús aljzatot. Tán az álmok sodrása süvítene át ezen a környéken vagy akad más is ebben a korai órákban? Egy lágy, de sistergő hangot is hoz magával, mintha azt sugallaná, hogy "ébresztő, ébresztő" hamarosan itt a reggel, a megújulás az új erő ideje. Fel kell készülni rá...De hiszen nincs is itt semmi, csupán néhány virágzó cseresznyefa és míves padok. A fű is gyér ezen a városfélen, minden oly' kihalt. Nincsen itt semmi, amivel ezek a látens rejtett szavak elérhetnének. Nincs madár vagy bárminemű vad, ki eme téren hajtotta volna fejét álomra. Ez csak egy kihalt játszótér, ahol a nappalokon gyermekek tízei fordulnak meg általános ön ön szórakoztatásuk végett. Álom lehet csupán a levegőbe beképzelt sejtés, hogy ez lehet az üzenete. Nincsen itt semmi és senki rajtam kívül. Nincsen itt játszó gyermek, vagy felnőtt de egy árva lélek sem, aki valami színt hozna nekem ezekben az utolsó órákban. Csak a szokványos körömet teszem meg, ami a munkámat illeti. Karakurába jöttem hollowokra vadászni. Mindenki számára unalmasnak tűnő küldetés, a magam részéről pedig nem így van. Nem reszortom a kötelességeim ellen panasz, másrészt meg hozzám illő feladat. Gyűlölöm az összes romlott lelket, amely mások felzabálásából szerzi meg mindazt mi valójában nem is járt ki neki. Ez volna a természet csalfa játéka? Sokan évekig küzdenek a hatalomért, ha van ilyen ambíciójuk vagy valaminek a megvédéséért (ami ugye ugyanazt jelenti, hiszen ehhez erő is kell), valakik meg csak puszta zabálás, mások általi ártásokból szerzik ezt meg? Sok időm volt elgondolkodni azon, hogy mit is gondolok azokról az alja népről. Nem pozitív irányzatú elme szülemények jöttek ki belőle. Határozottan elutasítom a hollowok létezését, de csak egy egyszerű ok miatt. Mindenféle képpen fel lehetne vázolni, hogy miért is nem és, hogy miért is gyűlölöm őket, de legutóbbi kalandom rá segített arra, hogy valójában mit is gondolok. Sportszerűtlenek. Nem tagadom, hogy talán odaát ők is edzenek (legalább is az arrancarok), még is lelkeket zabálnak fel egy nagyobb erő érdekében. Hol van itt a küzdés és hol van itt az a spiritusz, aminek okán el lehetne őket ismerni? Zabálnak, hátba szúrnak és nem utolsó sorban primitívek. A véleményem nem fog változni, éppen ezért tudok olyan nyugodtan állni egy füves terep kellős közepén várva arra, hogy egynek felkeltsem a figyelmét. Karakurában számos idegen, nem shinigami eredetű lélek megfordul. Nem találom kizártnak, hogy egy hollow számára majd én fogom az ételt jelenteni. Amilyen tudatlan tud némelyik lenni, még képes és tápláléknak gondol én pedig akkor csapok le rá kardommal. Minél többet ölök meg, annál kevesebb más lelket fognak felzabálni még akkor is, ha ezek az arányok sosem fognak a mi mérlegünkre billenni teljes mértékben. Megölsz egy hollowot, születik új. Ugyanonnan indulsz, ha nem éppen még hátrébb kerülsz, mint voltál. Ciklikusan billennek ezek a mérlegek és harcolhatsz bármeddig ellenük, sosem fognak megszűnni csak ha esetlegesen ne történne ilyen katasztrófa. Jobb esetben a világnak ekkor lenne vége. Soha meg nem álló csata ez és én ezt nem is bánom, még úgy sem, hogy nap mint nap kockázat elé tehetem életem. Ki tudja? Lehet egy nap ezzel még halálomat is lelem. Valahogy nem tudok erre úgy gondolni, hogy nem akarok harcolni mert...hülyeség. Harcolni akarok az elveimért és büszkeségem megvédése érdekében. Nem vétózom meg ezeket a küldetéseket hiszen tudom, hogy csak akkor lehetek olyan erős amik majd más utakat nyitnak meg előttem. Más járható utakat mik majd életem java részét befolyásolhatják. Furcsa, mert nincsenek hatalmas terveim a jövőmet illetően. Kilátástalannak tartom, csak teszem a dolgom és jobbá válok, ami a képességeimet illeti. A húgom jelenleg az egyetlen lélek akinek számottevő szerepe van az egészben. Bizonyítani akarok neki s hogy miért is? Nem tudnám meg magyarázni. Olyan ez, mint egy belső késztetés, egy hang, amely azt suttogná folyvást, hogy mennyj előre és meg ne állj. Lelki ismeretem szólal fel mindig, a vak pedig ösztönösen hajszolja ugyebár. Balgatagul viselkedek még én magam is, de ez a viselkedés áll hozzám legközelebb ez vagyok én. Nem kéne itt lennem vagy is nem lenne kötelező ilyenben részt vennem, de így döntöttem. Elfogadtam ezt a kiruccanási lehetőséget, és ha már itt vagyok igyekszem a tőlem jelenlegi legjobb teljesítményt nyújtani. Behunyt szemmel tekintek magamba, amolyan relaxálás céljából. A csend s nyugalom miatt választottam ezt a környéket, ugyanakkor itt is nagy az esélye egy hollow támadásának, ha éppen éjjel sétálgatnak erre felé.
Mondhatni néhány órája már így vagyok, de végül csak érzékelek egy nem ismert reatsut. Kósza lélek az, mely nem végezte még be kényszeresen dolgát itt. Nem zavartatom magam most miatta várok egy kicsit, mert különösnek találom, hogy egyke létére egy ilyen környéken nem támadták még meg. Behunyt szemmel rezzenéstelenül foglalom el ismételten a meglévő helyemet. Hagyom, hogy az ide oda szálló hajam oda irányítsa a szél, ahová jónak látja. Nem zavar semmi, hiszen várok valamire. Felhasználom csalinak ezt a lelket, hátha valami értelmeset is művelhetek nem csak álldogálni egy helyben egész éjjel. Úgy érkezik meg a "nem kívánt" személy, hogy kérdés sincs ismerem-e. Ridegen nyitom ki szemeimet és nem húzom az időt. Már egyszer megküzdöttem Karasu Vex-el ismerem a technikáinak egy bizonyos részét s az, hogy megjelent csak annyit ér el, hogy ne tudjam vissza fogni magamat. Általában higgadt és kimért tudok maradni, de ő tipikusan az- az arrancar, aki nekem több mint puszta szimpla egyszeri ellenfél. Gyűlölöm, a szó legsúlyosabb értelmében. Kardomat nem rántom ki, azonban egy shunpo után már indul is kezemből a kezdő kidou. Egy vörös tűzgömb indul meg feléje régi erejéhez képest legalább 5-6x erősebben, jelezve, hogy azért változtak az erő viszonyok mióta utoljára találkoztunk.*
- Hadou no sanjuuichi Shakkahou!
*Utó idézéssel erősítem sajt kidoumat s majd kirántom nodachimat a helyéről. Higgadtság és tétovázás egy ilyen ellenfél ellen? Ugyan mire is kéne várnom? Láttam már a resurrection-ját s ő is látta két shikai technikámat. Azt meg nem hinném, hogy egy két kidout nem ismerne... Más a helyzet mint legutóbb, majd most kiderül, hogy még is ki hagy ezúttal kit helyben. Felugrok a levegőbe, egy shunpo segítségével felülről csapok le rá kardommal, hogy fizikailag erősítsem testsúlyommal a zanjutsum.*
- Milyen kár, hogy ezúttal szabotálja valaki a terveid..

*Mámoros virág illatot érzek megindulásomkor a levegőben. Hasonló érzés ez, mint amit a Kagami birtokon tapasztalhatok. Nagyon úgy néz ki, hogy még így sem járok eleget Karakurában, ha ilyen apróságok meg tudnak lepni. Nem hittem volna, hogy a cseresznyefa virágai majd olyasmi illatot ontanak magukból, mely számomra ismerős lehet. Általános eltéréseket már felfedeztem a két világ közt, de az ilyen apróságok, hogy a kettő közt nincs is akkora különbség (a növényzetet illetően) valahogy kimaradt. Talán nem ügyeltem eddig az idáig terjedő részletekre, de az is lehet, hogy ezek a késői virágzású fák sokkal szembetűnőbbek voltak nekem most, mint azok amelyek tavasszal mutatják meg szépségeiket. Kissé nem megszokott most nekem, hogy ilyenekre is figyelek, mikor éppen Vexet célzom be egy kard általi támadásomhoz. Még is, ahogyan "hasítok" a levegőben sokkal szembetűnőbb a virágok illata, hogy azonnal le vonom ezt a következtetést még ha egyébként semmi értelme sincs ennek. Végül is ki az, aki egy ilyen alap szituációnál majd a környezet és környezetre figyel? Nem a környezet a célom, hanem egy arrancar. Ezért ki is zárom magamból ezt, hogy kellő képpen oda figyelhessek. Gyors mozdulattal célzom be felülről őt, s súlyommal feszítem hátra, hogy esélye csekélyebb legyen a vissza támadásra ebben a pozitúrában. A kezdés csak is az enyém lehet. Legutóbbi alkalomkor is én kezdtem, ámbár ő fejezte be. Ma ismét én kezdek, de ezúttal én is akarom befejezni, hogy a kör teljesen teljes legyen. Szemeim ravaszul csillannak fel a sápadt fényű hajnalban.*
- A kanibálok sokkal undorítóbbak!
*Sokat mondó hangsúllyal fejezem ki magamat. Jól érthető benne az ellenszenvem, amit nyíltan áramoltatok felé. Nem fogok neki hazudni azzal, hogy esetleg megjátszom magamat ahogy azt elég sok idióta megteszi. Nem lennék képes egy ilyenhez vigyorogni és tenni a hülyét, majd úgy lecsapni. Akit gyűlölök annak ezt szeretem egyértelműen a tudtára adni. Nincs is ezzel semmi baj. Talán csak annyi, hogy ilyenkor a jellemem kissé más kontrasztokat vesz fel. Kicsit mintha hirtelenebb lennék, ám ha ismernék Fuhaku jellemét egyből megértenék, hogy ez még semmi hozzá képest.* ~ Ugye kinyírod?! Már megint itt ez a fakó képű...nyíírd ki AI!..~ *Számomra szokványossá vált reakciója természetesen most sem maradhatott el. Kötelezően kezdett el ordibálni ezzel megint okozva nekem egy kis fej fájást. Vajon megélem-e, hogy egy nap majd nem fog ennyit üvöltözni mihelyst megküzdök valakivel? Néha már nagyon idegesítő, hogy nem tudok egy nyugodt harcot sem levezetni. Nem lennének ezek a zavaró tényezőim, ha hozzá tudnék teljes mértékben szokni, azonban hozzá lehet ehhez egyáltalán szokni? Aligha. Elég sanszos nekem, hogy más shinigami is hasonló cipőben járhat hozzám hasonlóan a zanpakutokat illetően. Még az is lehet, hogy valójában a zanpakutok java része pontosan ilyen. Még egy darabig Vexre ehezedem, de ez a művelet megszakad mert ugyebár időtlen időkig nem maradhatnak így a dolgok. Szokványos védekező támadó stílust veszi fel az arrancar, nincs is benne semmi különleges. Hátrébb ugrok, hogy legyen terem a támadásra, hiszen az én nodachim pengéje fél méterrel hosszabb egy átlagos katana hosszúságától. Még ha Vexnek kaszája van, akkor sem kell neki elegendő tér a hatékonysághoz velem ellentétben. A tervem már az lenne, hogy oda shunpozok hozzá és valami taktikus támadással vágom le az egyik kezét, viszont tervemet abban az időben szabotálja mihelyst sonidoval megindul felém. Nem örülök ennek, határozottan nem, hiszen láthatóan a gyorsasága egy ilyen általános csatározásban jóval hatékonyabb mint az enyém. Olyan nem lehet, hogy erre nem találnék ki valamit...innen-onnan védekezek. Előnyben részesülök, mert több penge segít nekem a védekezésben, azonban ez sem tarthat időtlen időkig. Nyomást tud rajtam gyakorolni a gyorsasága végett, de ez nem jelenti azt, hogy ebből nem fogok tudni kitörni. Fejben már keresem is a megfelelő kidout ennek kiküszöbölésére még pengéimmel egyenlőre csak védem magamat. Rossz kidoushuu tiszt lennék, ha nem jutna eszembe egy hasznos kis mágia. Mikor nem számít rá sokkal arrébb shunpozok és a dachimat forgatni kezdem, hogy amint sonidoba kezd egy szép kis forgószéllel találja szembe magát.*
- Hadou no gojuuhachi Tenran!
*Elég nagy bajban lennék feltehetőleg, ha nem ismernék bizonyos kidoukat a hátrányaim javítására. Nem lehetek mindenben kiváló, de az, hogy egy arrancar legyűrjön gyorsaságban azért fusztrál s ez ki is ül a tekintetemre. Undorral pillantok az arrancarra. Bár lett volna múltkor lehetőségem arra, hogy megöljem. Rezzenéstelenül megtettem volna csak éppen nem úgy jöttek össze a dolgok ahogyan tervezve lett. Így szokott lenni, mindig jön valami váratlan. Ennek ellenére a józan ész logikáját még nem fogom kizárni. Minden esélyem meg van arra, hogy ezúttal eltöröljem a föld felszínéről ezt a degeneráltat, feltéve ha okosan forgatom a rejtett tartalékaimat melyből nincs is olyan kevés...*
- Talán... *Még, hogy egyértelmű választ mer tőlem várni? Soha nem fogom megadni neki azt az alapvető tiszteletet, hogy a másik félnek értelmesen válaszolok, nem pedig rébuszokba szövöm át mondandómat. Ámbár csak van elég esze, hogy rá jöjjön nem szándékszom haj nélkül innen távozni. Elég nagy tehetség kellene hozzá, hogy azt higgye ez nem így van. Még nem fejeztem be a támadási sorozatomat. A forgó szelet követően más is küldök rá egy pusztító kék tüzet.*
- Hadou no sanjuusan Sokatsui! *Sokak által kedvelt kidou ez. Nem a kedvencem, de a sakktáblán sem lövik ki elsőre a királynőt, nem de bár?*

*Belső nyugtalanság fedi fel magát lelkemben. Lassan jön s valahogy pillanatról pillanatra erősebb lesz, ahogyan a következő támadásaimat tervezgetem. Már legalább 5 lépéssel előre tudom, hogy miket fogok bevetni az arrancar ellen, ha esetleg nem sikerülne a soron következő technikám. De ez nem elég, egyáltalán nem elég, ha nyerni akarok. Szemmel láthatóan tapasztalhatom, hogy nem csak én, de ez a degenerált is erősebb lett, ami okozhat némi gondot is...számolnom kell vele. Éppen ezért leszek most jóval megfontoltabb, azonban utálatom felé nézve nyugtalanságot okoz bennem. Nehéz a reális ész talaján maradni mihelyst olyannal találkozol, akit teljes szívedből gyűlölsz, pedig ezt általánosan nehezen lehetne kivívni. Utálat és gyűlölet közt is van különbség, az első sokkal gyengébb és általánosabb jelző egy arrancarra nézve. A gyűlöletemnek azonban már van oka.
Elhúzom számat az arrancar válaszát illetően. Nem vártam tőle egyáltalán, hogy kommentálja szavaimat. Sőt, úgy néz ki még mindig szeret annyit magyarázni, mint legutóbb. Ez a tulajdonsága még mindig idegesít engem, hogy folyvást kioktatni akar. Inkább ne tenné meg, eléggé hülyeségeket mond vagy csak nem ismeri az arrancar társait?*
- Inkább meg sem szólaltál volna arrancar! Kicsi hollow megeszi a másik hollowot majd Menos lesz a menos tovább zabál, belőle lesz az adjuchas az adjuchas tovább zabál és.... te is tudod. Ergo így sem nevezed a fajtád kannibálnak? ..sakk...
*Szúró pillantásokat vetek rá. Valóban hülyeségeket hordott össze, de azért kissé furcsa, hogy ezt nekem shinigami létemre kell elmondanom. Nem az én dolgom lenne kioktatni őt hollow biológiából, de nagyon úgy néz ki, hogy még is szükség volt rá, hátha így tisztábban látja ezeket. Badarság, soha sem fogja beismerni, hogy igazam van. El kéne ezt tőle várnom? Semmiképp, így vagy úgy az én szándékaim teljességgel nyitottak. Bár az, hogy mit fogok lépni az- azért nem. Rossz csatáros lennék, ha már az elején nyílt lapokkal játszanék. Forgó széllel támadok feléje, hogy a felém közeledő támadását ne hagyjam célba érni. Egyáltalán nem akarok vele közelharcban megküzdeni. Sokkal egyszerűbbnek vélem, ha távolról hasítom ketté Vexet. Nem vagyok abban olyan biztos, hogy keresztül tudék a hierroján vágni kardommal. Nem tudom milyen erős hierroval rendelkezik, de azt legutóbb sem volt könnyű nekem lepattintani helyéről. Most már azért annyi előnnyel indulok, hogy ezt ismerem és nem indítok olyan támadásokat, amiknek gyakorlatilag semmi értelme nem lenne. Nem tartom valószínűleg, hogy sikerülne pontosan ezért hagyatkozom a kidoura. Annak használatában már egészen jártas vagyok, láthatóan pedig ellenfelem elmarad belőle vagy csak nem mutatja be milyen technikákat tud. Óvatos maradok vele szemben, viszont kegyetlen. Csak legyen egyetlen egy alkalmam, nem félek majd kihasználni. Ellenfelemet nem vesztem szem előtt. Halványan s majd erősebben dereng fel a forgószélben egy arrancar technika. Valamiféle pajzsszerűség lehet abból kiindulva, hogy képes volt vele felfogni a támadásom. Nem is baj, ha hamar végeznék vele akkor az meglehetősen rossz fényt vetne rám. Ilyen alak győzött volna el legutóbb? Ennek csak örülhetek, hogy egy ilyen technikát képes volt kivédeni, legalább most látom, hogy azért ő is rendelkezhet olyasmivel, mint a kidou. Sokatsuival indítok, hogy ezt a védelmét kostolgassam, kíváncsi vagyok, hogy vajon képes- e felfogni egy sokatsuimat. Amint felé küldöm, már világos is lesz számomra, hogy nem lehet egy túlzottan erős technika, ha nem volt képes felfogni egy sokatsuit sem. Még is csak csalódnom kellene? Természetesen, egy ilyen semmire kellőtől nem kéne olyanokat elvárnom, amire nem is képesek. Shunpozni kezdek még úgy is, hogy tudom nála nem leszek gyorsabb. Arra viszont jó, hogy ha valamiféle más technikába kezd az ne találjon be olyan könnyen. Ennek segédletére elhelyezek a testem bizonyos részén egy Rokkakabe-t, hogy ha azt támadás éri, akkor automatikusan aktiválódjon a kidou pajzsom. Megtorpanok egy pillanatra, hogy lássam mihez is kezd Vex. Ekkor egy ismeretlen sugár indul meg felém, ami elől van okom nem kitérni. Gyorsan halad felém és gyorsan célba is ér. Egy nagyon enyhe kaján ívelésre húzom ajkaim szegletét, miként a hatszögű pajzsom blokkolja az ő technikáját. Nem tudom milyen technika is lehetett pontosan, de azt ár igen, hogy a barrákat teljességgel feltudom ismerni. Nincs más választásom, shunpoznom kell, hogy kikerüljem őket. Azért akad egy kettő, melynek sikerül eltalálnia ennek köszönhetően pedig a yukatám ujja egy az egészében le ég. Párat képes voltam egy egyszerű hankival hatástalanítani, de csak mert már ismerem Vex barráit. Éppen csak egy pillanatra nem figyelek és már is bal fentről villan felém a kaszája én pedig feltekintek rá. Gyorsan s hirtelen ért támadása egy pillanatra lesokkol. Gyorsan jött és még kellő időben reagálni sem tudtam rá, ön ön balgaságomból most pedig gyorsnak kell lennem. Hat rudas fénybörtön hasznosságát vetem be ellene, hogy kaszájának pengéje centikkel állhasson meg fejemtől.*
- Bakudou rokjuuichi Rikujoukourou!
*Sárga fénylapok jelentek meg a levegőben, hogy hat fogja majd közre a támadót. Ez egy erőteljes bénító technika, amelyet sokan kedvelünk használni, ha arra kerülne a sor. Ennek technikának viszont van egy hátránya, hogy a lélekenergia felszabadításával ki lehet belőle jönni. Tsztában vagyok ezzel, így már is kihasználom a köztünk lévő távolságot, hogy teljesen a közelébe férkőzzek. Egy shunpoval termek még közelebb hozzá. Először a csuklójára helyezek, egy tejou-t s másodperc eltérésével el rejtem magamat egy meimen kamennel.*
- Tejou..Bakudou nanajuu Meimei Kamen... *Suttogom s ezt követően arrébb megyek. Egyenlőre nem csinálok semmit, mert ha beválik tervem, akkor egy gyönyörű szép robbanásban vehetem ki részem a nézők között.*

*Külsőleg komolyságot és kimértséget kezdek el sugároztatni. Ostoba, ha azt hiszi ilyen szavakkal feltudna húzni teljes mértékben. Jókat derülök a szavakon, amelyeknek háttere még mindig nem olyan mint kellene lenniük. Komolyan ilyen hülye lenne, hogy nem tud fogalom és fogalom közti különbséget tenni? Ennyire nem lehet valaki...végül is csak arrancar. Nem várhatom el tőle, hogy majd előrukkol nekem olyasmivel, amit még esetlegesen el is tudok ismerni neki. Soha nem fog ilyesmit mutatni, származása pedig számomra örök el nem fogadott tény. Undorító mihaszna lény, akinek semmi dolga sincs a zabáláson és pusztításon kívül. Semmi értelme sincs létezésének, csupán annyi, hogy tönkre tegye azt, mit valaki éveken keresztül épített. Nem tartom nagyra és soha nem is fogom. Oly' szavakkal amik pedig elhagyják száját...bizonyára a szülei sosem nevelték meg igazán.*
- Legalább nekem nem kellett sok száz más léleknek az arcát megzabálnom h ilyen arcom legyen!
*Természetesen nem fogom szó nélkül hagyni a sértegetését, de legalább elég tételként szolgál nekem, hogy sikerült felhúznom a kicsiny kis agyát. Érdekes azért mindenesetre, hogy ennek az arrancarnak milyen durva stílusa van, mikor éppen valami olyasmit mondanak neki, ami nem tetszik. Persze mindenkit képes kihozni a sodrából olyasmi dolgok, amik esetleg sértően hathatnak, de valaki tudja ezeket kontrolállni valaki meg nem képes erre. Nem érdekel, hogy mit mond. Bár azt gondolhatja, hogy most fölényben van, én ezt így nem merném a helyébe elhinni. Pontosan ez a fajta idegessége vezeti majd ezt a megmérettetést az én mérlegemre. Mindenki tudja, hogy aki szívébe engedi a dühöt, az hibázni fog. Ezért fogom magamat is vissza tudatosan, mert nem szeretnék egyetlen egy hibát sem megengedi saját magamnak. Tudom, hogy hatalmas fába sikerült belevágnom magamat, azonban nem gondolom, hogy teljességgel lehetetlenségnek tűnik az egész. Már a múlt alkalommal sem volt az, elég szépen sikerült megsebesítenem még úgy is, hogy a végén ő nyert. Ilyen alapon, hogy most már azért tapasztaltabb vagyok a vele folytatott küzdelemben, sokkal nagyobb eséllyel indulok. Gyűlölöm, de bosszúból is teszem, amit teszek. Ezúttal nem akarok semmiféle lehetőséget elszalasztani s még ő a gyorsaságával, a közelharcban akar hátra utasítani, addig nekem még mindig úgy érzem, hogy tárházam sokkal sokszínűbb. Nem tudom, hogy még is mit hisz, de rosszul teszi, ha a kidoukat alábecsüli. Pontosan ezért rejtettem el magam, hogy láthassam még is mit kezd egy olyan helyzetben, melyben most én vagyok ki kutyaszorítóba terelte. Lezárni egy hatrudassal majd tudván, hogy abból lélekenergia kiszabadításával lehet kiszabadulni rá helyeztem egy bilincset, ami pontosan akkor robban majd fel ha ő felszabadítja ezt...szemét húzás volt tőlem, viszont talán ez egy elvárt teljesítmény a kidoushuu osztag egy tisztjétől. Ez a mi igazi küzdő stílusunk. Mágiákat vetünk be harcainkkal és ha megfelelő szinten vagyunk benne különböző módon kombináljuk. Ravasznak kell lenni ahhoz, hogy harci hátrányaidat a puszta mágiával hellyettesíteni tudd. Szeretem a démon mágiát. Még az akadémián feltudtam ismerni az előnyeit, hogy mennyi lehetőség akad benne ugyanakkor tudtam, hogy olyan primitív küzdőstílusban, mint a hakuda sosem leszek jó, így hát erre edzettem magam. S most itt vagyok. A 11. osztagból kidoushuu osztagos lettem. Ha ezt valaki nekem évtizedekkel ezelőtt mondja feltehetőleg körbe röhögtem volna, hogy még is miből gondolja, hogy én valaha is ebben az osztagban fogok megfordulni. A sors gyakorta tud kacifántos fordulatokat felvenni azt hiszem, erre már magamnak is rá kellett jönnöm.
Hátrébb shunpozok, hogy jobb és távolibb szemszögből figyelhessem az eseményeket. Végül is nem áll szándékomban, hogy a vélhető robbanás sebzését én is élvezzem, ezt meghagyom a velem majdnem szemben lévő arrancarnak. Had hasítson bőrébe, had nyelje el teste a pusztítás fájdalmát s érezze, hogy még is mit evett meg tulajdonképpen. Ily' barbár módon vágyott az életre? Ám tessék érezze, hogy még is milyen ez az élet, amit magának okozott. Sohasem fogom tudni bár megérteni az ő életüket, de nem is akarom, hiszen nem is ismerem el. Legalább majd ezzel a kidouval valamennyit visszafizetek azoknak, akik áldozatául este mióta lélegző lény lett belőle. Végig nézem, ajkaim pedig apró ravasz ívekre magasodik, ahogyan hallom a robbanás okozta fájdalmát. Bizonyára erre nem számított a kis söpredék, de őszintén remélni tudom csak így előre, hogy ezzel véglegesen sikerült kitörölnöm az éterből. Sikerült? Meg kell lepődnöm, ahogyan a kormos füst lassan párolog el a levegőben. Először azon kezdek el gondolkodni, hogy vajon ezt látnák e azok az emberek, akik itt haladnának el mellettünk? Körbe nézek, de aligha látok itt rajtunk kívül mást, ezért megnyugszom s figyelek továbbra is erre degeneráltra. Sajnos egyértelművé válik, hogy valójában nem is halt meg (amire mellesleg számítottam). Keresztül húzta tervemet ezért is maradok mozdulatlan egy pillanatra, hogy kieszeljem az ez utáni tervemet.*
~ Öld meg, meg van a kellő erőd most hozzá... Nem, gyorsabb nálam csak egy re...~ *Resurreción,...csak épp, hogy gondolatban kellett kimondanom ez a félkegyelmű már is hozzá nyúl s egész egyszerűen az eddig keletkezett sebei begyógyulnak. Gondterhelten sóhajtok egyet, szúrón pedig azt figyelem még is mihez kezd most. Hangjából leszűröm, hogy nagyon ideges lehet ennek pedig kiváltképp örülök. Meg kell lepődnöm, mert kezét már tartja is egy irányba és a vörös sugár körvonalazódik ujjai előtt. Képes lenne egy lakóházat megtámadni? Nem hagyhatom puszta kötelességből sem. Shinigami vagyok és az emberek védelme is kötelességeim közé tartozik még akkor is ha saját testi épségemet kockáztatom ezzel. A keletkezendő cero elé shunpozok és dachimat magam elé tartom majd forgatni kezdem. Talán éppen abban a pillanatban idézem meg a forgó szelek, mikor az ő céroja már közel jár.*
- Hadou no gojuuhachi Tenran!
*Suttogom s talán itt van az a pillanat, amelynél szándékosan és fél szándékosan is felfedem igazi kilétemet. Nem figyelek kellőképp a meimen kamen-emre ezzel vizuálisan megjelenek a szemei előtt, másrészt pedig a forgó szelet, mely elnyeli a cerot az is éppen eléggé feltűnő. Hirtelen nagyon tanácstalan kezdek lenni az ügyet illetően, nem azért mert felakarom adni, hanem mert egész pontosan nem akarom még a zanpakutomat bevetni egy harcban. Bizonytalanságomnak az árát pillanatok alatt meg is kapom. Szemmel nem tudom követni, olyan gyorsan kerül elém a semmiből Vex s én reflexből magam elé kapom a shurikenemet. Szerencsére a vágást sikerül kivédenem, de az ütésekre már nincs időm. Fokozottan nagy ütéseket kapok a fejemre, ami miatt nem csak vérezni kezd mert mondhatni betört, hanem olyan agyrázkódást kapok tőle, amiért percekig nem látok semmit és a hallásom is kikapcsol valamiért. Nem érzékelek semmit csupán, hogy a körülöttem forgó világ nagyon gyorssá vált és egyensúlyom...nos csak úgy vagyok. Égető érzés minden fele. Kósza foltok jelennek meg majd percekkel később szemeim előtt még az abdominalt benyelve ellep a füst. Fuhaku teljes bizonyossággal ránt be saját lelkem világába.
Jól ismert környezet ez már nekem. Füves puszta és a hatalmas összegyűlt káosz felhőz sora. Azonnal megértem, hogy miért is hívott ide pont, amikor egy csata kellős közepén vagyok. Lesérültem, elég komolyan ezzel pedig a belső világom is olyanná csapott át, amit a zanpakutom egyáltalán nem szeret. Állok a pusztán és az egeket kémlelem. Fogalmam sincs, hogyan vagyok képes állni ilyen állapotban, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy lehajtott fejjel térdelek Karakura egyik játszóterén alig élve.* ~ Figyelj most rám Kagami lány..engem nem érdekel mit teszel és hogyan, de elfelejtetted már, hogy még is miért és hogyan indultál meg azon a bizonyos úton? Nem gondolod, hogy merész volt nem bevetni engem egy csatában? Még is mikor döntötted te azt el, hogy egyedül küzdesz és nem hagyod, hogy melletted legyek? Mikor váltál ilyen önzővé mond!~ *Számos kérdése hallatán nem az eget kezdem el kémlelni, hanem tekintetemet inkább a szárnyas fekete lóra helyezem. Meglep, de annyira, hogy hirtelen válaszolni sem tudok.* ~ Igazából... nincs itt semmiféle igazából! szedd össze magad shinigami, többet vártam el egy olyan lánytól mint te vagy...soha se becsüld le ellenfeled, és ne engedd meg magadnak, hogy ennyi idő után kizárj az életedből különben nem fogom neked megadni azt, amire vágysz....~ *Egyáltalán nem ismerős nekem ez a stílus melyet Fuhaku Yashi enged meg magának velem szemben, olyanniyra meg is lep, hogy szavak helyett inkább csak bólintok egyet neki. Elhagyom lelkem világát, hogy a valóságba térjek vissza, de még ott én cselekednék, addig lelkem világában ezúton egy érdekes szituáció zajlik le. A fekete ló egy pillanatra ketté vál s helyén két egymás negatívja, angyal kinézetű férfi jelenik meg.* ~ Biztos vagy benne, hogy ez kellett Yashi?... Te lehet behódoltál a shinigamidnak, de én nem. Többet várok el tőle, sokkal többet mert képes rá. Talán majd egy nap így is láthat minket...azon napon pedig megtanulhatja a bankai-t is. Feltéve, ha valaha is el jön az a nap..~ *A két zanpakuto szellem ismét össze olvad. Ebből a beszélgetésből én semmit sem érzékeltem, csupán néhágy levegő vétel után kardomat a földbe szúrom magam előtt.*
- Tokase...Saijin wo mamore...Fuhaku Yashi!
*Nagy nehezen kimondva eme szavakat belátom zanpakutom igazát s megidézem a shikai formát. Ugyan nem sok ideig, hisz saját sérüléseimet gyógyítom be vele, de arra pont megfelelő, hogy tudjam folytatni a harcot. Pillanatok alatt végbe megy rajtam a változás és a kardom is vissza regenerál a helyére. Horzsolások mellett a szám szélén kibuggyanó vér marad meg. Fel állok, hiszen újra látok és hallok. Letörlöm ajkaim széléről ezt a nem oda illő kis jelenséget.*
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka! Minden teremtmény, szárnyak suhogása! Te, ki az Ember nevét hordozod, faragj iker lótuszt egy fényét vesztett kék lángon, és várj, míg a lángoló tűz eléri a távoli mennyországot... Hadou no nanajuusan Souren Sokatsui!
*Ugye milyen szép is, ha valaki egy ilyen méretű támadás után is feltud állni? Valakik képesek rá még úgy is, hogy nincs e fajta képessége a zanpakutojának, mint nekem. Nincs akkora lelki erőm egyedül, hogy képes lennék rá. Talán most majd, hogy magam is észlelem a zanpakutom gyógyító ereje nélkül nem lettem volna képes rá talán vissza találok az eredeti utamra. Végül is nem a zanpakutom a lelkem egy értékes darabkája?*

*Még hogy egy ilyen nyomorul arrancar tegyen el láb alól? Még is minek hisz ez engem, hogy majd hagyni fogom? Soha, egy ilyen alantas lény nem mocskolhat be még élek. S még egy cseppnyi levegőm is marad küzdeni fogok ellene legyen akármilyen erős is. Magát a faját se szeretem, de ő kiváltképp más mint a többi. Ő egész egyszerűen megtestesíti azt, amit gyűlölök. Ez az érzés pedig a szívemig, elmémig, lelkemig hatol és nem hagy nyugodni még holtan nem látom. Fokozott gyűlölöm egyre csak nagyobb magaslatokat vesz fel. Nem értem, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy valójában miért is gyűlölöm, de határozottan meg vagyok róla győződve, hogy az amit mutat gyűlölök és kész. Elég nehéz ezt még saját magamnak is elmagyarázni. Szerencsére a zanpakutom az jól érti. Hogyne értené, mikor lelkem egy becses darabkája ki most is remekül helyt állt? Felfedte tekintetem olyan irányokba, amelyeket mintha már egészen elfelejtettem volna. Nem emlékeztem az egyik legfontosabb elvemre, amit még évtizedek előtt fogadtam meg önmagamnak, amint Fuhaku kiragadott az önön magányomból. Azt akartam, hogy soha se hagyjuk el egymást és történjék bármi is mellettem álljon, ha esetleg olyan helyzetbe kerülök. Most pedig alig pár hét óta egy csapásra mintha elfelejtettem volna, hogy van nekem. Csalódtam volna a legutóbbi harcomnál képességében vagy esetleg a miatt lehet, hogy megismertem új shinigamikat? Magam sem tudom erre egyértelműen a választ, de azt igen, hogy nagyon is igaza volt abban, hogy ez nem éppen volt korrekt és tőlem elvárt viselkedés. Kicsit meglepett az iménti találkozásunkkor szavai. Nem gondoltam volna, hogy ilyen...ilyen rideg is tud lenni. Néha úgy érzem, valóban rejlik benne olyasmi mi engem is jellemez vagy esetlegesen egy egészen más zanpakuto szellem állna előttem. Nem értem, de nem is akarom mert az a fontos, hogy a szavai eljutottak hozzám. Vele akarok lenni és vele akarok harcolni, mert tudom, hogy nélküle nem jutottam volna el idáig. Tartozom neki annyival, hogy nem odázom el erejét és néha azért félre teszem a kidout. Néha igazán nem árt, ha egy csatában is edzetem őt, mert a végén olyasmiket is elfogok felejteni melyet azért előtte tudtam. Erősen kezdek elgondolkozni ezeken, hogy még is mikor használjam a zanpakutomat. 60 éve először gondolkodok ezen, ami azért valljuk be kissé érdekes. Nem vagyok már fiatal és meg vannak a tapasztalataim, még is most azon kezdek el agyalni pillanatok erejéig, hogy még is mikor van az a bizonyos idili pillanat, mikor ez zanpakunak meg kell idézni a shikai-át? Végül is kidoushuu osztagos vagyok, tehát sokáig képes vagyok a lélekenergiám függvényében kidoukat használni. Ha ügyes vagyok akár ezzel meg is nyerhetek egy csatát anélkül, hogy bevetném a zanpakutomat. Azonban itt most pont azon lenne a hangsúly, hogy használnom kéne többször. Nem viszem ezt a gondolatomat túlzottan tovább, hiszen neki látok egy idézésnek. S hogy miért is idézéssel hajtom végre ezt a démon mágiát? Egyszerű. Mindössze annyi okom van rá, hogy nem akarok most annyi reatsut bele vinni. Kicsit kihentetni akarom magam, azonban sikerült annyira felhúznom ezt a szerencsétlent, hogy ne legyen időm pihenni. Valamit kezdenem kell magammal, semmit érő technikát pedig nem akarok bevetni, marad ez. Már a vége felé tartok mihelyst Vex eltűnik a szemem elől. Azonnal felismerem, hogy itt gondok lesznek, ezért abba is hagyom az idézést, de már valami meg is köti lábaimat. Kicsit patt helyzetbe kerülök, de hála gyors reflexemnek a másik technikájára reflektálni tudok.*
- Hadou no gojuu Rei no kuron!
*Be is hunyom szememet úgy idézem meg a lélekklónomat, amellyel egész egyszerűen elrúgatom magam vagy másfél méterre, hogy a sort követő támadások sora őt érjék. Nem szép látvány az, hogy a saját klónomat kell látnom, amint elpusztítják, ez viszont kellett ahhoz, hogy magamat védjem. Kis szerencsével ez a valami, ami megfékezi mozgásom, hatása el is múlik én pedig fel állok. További horzsolásokat szereztem, de ez igazán semmiség ahhoz képest ami érhetett volna az előbb. Nincs sok időm, ezért gyorsan eszelem ki a következő lépésem. Egy maradt egyenlőre hátra, meg kell idéznem ismét a zanpakutomat.*
- Tokase Fuhaku Yashi! Warero..warero..warero..!
*Most el jött az ideje, hogy én tartsam őt nyomás alatt. Felé kezdem el irányítani a 14 darab gömbömet, ezúttal azonban csak egyenként robbantgatom fel kettőt pedig végig magam körül forgatom, hogy ha esetleg gond lenne, akkor tudjam őket aktiválni. Ennyivel viszont nem áll meg a kör, túl egyszerű lenne. Forgatni kezdem a láncomat és azon a shurikent, miképpen pedig van rá alkalmam ezt elhajítva felé próbálom megsebesíteni a hierroját. Ezek mind időhúzásra jók, még egész pontosan ki nem találom, hogy mit is akarok...*

* Az elmúlt néhány percben gondolataim kissé szerte felé cikázni kezdtek. Nem tudom igazán eldönteni, hogy merre felé kéne haladnom most. Döntés elé kerültem, egy olyan döntés elé, amelyet igen nehéz lesz meghoznom ebben a nyomasztó helyzetben. Gondolkodnom kell és rögtön meghozni a döntéseket. Nem hibázhatok, hiszen a velem szemben lévő fél nem könnyű ellenfél, viszont nem megtörhetetlen. Ez mutatja az is, hogy a kidouim nagyon is hatásosak ellene, ha kellőképp használom fel a legmegfelelőbb kombinációval. Szerencse, hogy rajtam van az ampum is, melyet a taichomtól kaptam nem oly' régen. Hasznát veszem, még ha olyan nagy mértékben nem is növeli meg a reatsu áramoltatási készségeimet. De e nélkül a kis kiegészítő nélkül nem lettem volna képes ismét vissza nyerni az irányításom a kidouim felett. A legutóbbi harcunkkor ugyanis sikerült a két fontos pontomnál beszerezni egy olyan sérülést, amely roncsolta az ehhez szükséges pontokat. Így hát evidens volt, hogy egy shakkahout sem tudok rendesen megidézni, mikor a Hadou-k közt egy igazán alap ige. Napokig szenvedtem vele, edzettem keményen, hogy tökéletes legyen, de nem sikerült, egyedül nem. Akkor jött a kidoushuu osztag kapitánya és segített rajtam. Kicsit edzettünk s majd kaptam tőle egy értékes kis tárgyat. Ezzel edzve pedig villámgyorsan ment a tanulás. Néhány nap alatt vissza szereztem az eredeti állapotomat, még néhány nap után pedig látható démon mágiában való jártasságot szereztem. Most már érdemileg is több eszköz van a kezemmel, amivel majd megtaníthatom ezt az arrancart, hogyan is mondják azt, hogy "fogja be és harcoljon ne pedig magyarázzon egyfolytában". Ez az arrancar rosszabb a többinél. Folyvást csak magyaráz, ha nem tetszik neki valami. Talán nem voltak szülei, akik megtaníthatták volna, hogy elég hülyén viselkedik? Ezzel csak azt éri el, hogy még alább süllyedjen a szememben. (Nem mintha már nagyon le tudna még süllyedni.) Nem hagyom abba a folyamatos támadásokat. Nem szokásom ugyan ezek a hirtelen mozdulatos támadások és kényszeres sarokba szorítások hada, de Vex ezt kényszeríti ki belőlem. Én szeretem csendesen és határozottan végezni az ilyeneket. Egyszerűen lefogatni egy börtönnel és lecsapni egy hadou-val. De ez itt egyáltalán nem lenne hatásos, lévén, hogy a gyorsasága túl haladja az enyémet. Nem kérdéses, hogy a zanpakutomat kell használnom addig, még ki nem fárad. Örökké nem fog tudni sonidozni és mi shinigamik sem tudunk folytonosan shunpozni. Ezért vagyok valamennyire előnyben, hisz én nem is használtam. Talán ha húsz villámlépést tettem meg egész harcunk alatt, még ő...nos, jóval többet. hamarosan számítani fogok rá, hogy elfárad majd és a mozgása lassulni fog, ha pedig ez eljön, akkor egy kis előnyhöz fogok jutni, addig is védekező taktikával támadok. Meg kell várnom ezt a pillanatot. Valami egészen másba kezd, amivel nehezíteni kezdi a dolgomat. Jobbra balra cikázásokat a gömbjeim nem tudják olyan mértékben követni.* ~ Nem fogom hagyni~ *Ekkor taktikusabban egy irányba kezdenek el haladni a gömbjeim közül három s ezek akkor robbannak fel, mikor az ő térfelükre mennek. (Tehát hármon kívül 9 cikázik mindenfelé.) Ez a technika nem tűnik elég hatásosnak közeledik elég gyorsan. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a kaszája jobbról megindul a fejem felé. Valami eszembe jut. Egy nem olyan rég tanult stílus, s hogy mennyire igaza van. Amatsu hadnagy egy védése jutott az eszembe ebben a pillanatban. Lekuporodom és alulról felütöm a kaszájának nyelés majd egész egyszerűen egy szikrázó villámost gömb jelenik meg a kezemben, amellyel megindítom kezemet a mellkasa felé.*
- Hadou rokujuunana Rakurai tama!
*Ám elég gyors ahhoz, hogy kitérjen ebből a támadásomból, nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem találtam el egy kis mértékben is. Nem tudom, egy biztos, hogy ha igazak a megérzéseim ezzel most sikerült őt egy kicsit meglepnem. Bizonyára nem számított arra, hogy képes vagyok az utóidézésre is és nem kell előre mondanom az egészet. Noha igen, sikerült a kidou terén megerősödnöm valamelyest. Ezzel mint már sejteni is lehetett, még nem végeztünk. Azonnal körvonalazódik szemből egy cero a keze körül. Most már valami egészen bonyolultabba kezdek. Először is a hátamra helyezek egy Rokkakabe-t majd oda szövök egy Fushibit. Ezt követően egy egyszerű Tenrannal védem ki a ceroval kevert technikáját. Nehéz volt mindezt ennyi idő alatt végre hajtani, ezért is jelennek meg testemen a fáradjág első jelei. Homlokomon néhány verejtékcsepp csúszik le. A következő támadásának meg egész egyszerűen hátat fordítok, hogy a pajzsom azon nyomban aktiválódhasson. Kezdek fáradni, de még úgy is bírni fogom és bírnom is kell. Egy ilyen arrancar nem foghat ki rajtam. El shunpozok a fushibi másik felére és ráküldök egy souren sokatsuit, most már természetesen idézés nélkül utó idézés segítségével, hogy erősítsem mágiám.*
- Hadou nanajuusan Souren Soukatsui! *Az meg, hogy ez alatt megindult felém, mint egy félőrült és magyaráz, nos...nem igazán érdekel...*

*Ugye milyen vissza taszító tud lenni, ha egy ilyen alakkal kell "társalognod"? Sületlenségeket hord össze és még csak fel sem ismeri azokat a tipikus hibákat, amik a gondolataiban rejlik. Ám gyakorta kell ilyenekkel találkoznom, még is a legjava ennyire nem sötét, mint ez az arrancar. Voltaképp lehet, hogy a fajtája felé mutatott előítéletemből fakad, hogy a puszta szavait is undorítónak találom, de vagy így vagy úgy van jogom ehhez. Hiába is próbálná megvétózni a véleményem vagy kiforgatni azokat. Soha sem értene meg és nem is fogom hagyni neki, hiszen nem kenyerem egy arrancarnak kipakolni a bennem rejlő dolgokat. Higgyen, amit akar igazából s mondja csak ki, ha úgy érzi, hogy ettől jobb neki. Attól még én ugyanúgy ridegen és rezzenéstelenül fogok rá tekinteni. Nem hajtom fejem előtte és nem lépek hátra egyet sem. Nem adom meg neki azt a tiszteletet, hogy érezze mennyire is elbizonytalanodtam az erőmet illetően. Ostoba és mogorva fajzat, aki csak dobálózik holmi ócska ábrándokkal és ezeket szavakba önti. Senki ő nekem, hogy megmondja még is mit hogyan gondolok. Bolond s túlságosan hirtelen természet már ebből fakadóan sem kedvelem az, hogy éppen hova tartozik, nos igen, megvetem azért. Viszont ezt a témát már kellőképpen sikerült lerágnom magamban percekkel ezelőtt. Sóhajtok egyet lesújtón, hogy ezzel kifejezzem a témával kapcsolatos nem törődésemet. Nem tudom egész pontosan, hogyan is képzelte el a helyzetet... Tovább viszem a dolgokat némi támadás sorok után. Be kell látnom, hogy ennek a küzdelemnek csak is akkor lesz vége, ha egyikőnk kidől. Vajon érdemes lenne- e kivárnom ezt? Érdemes lenne-e? Nem azért jöttem ide, hogy hagyjak nyerni egy arrancart vagy, hogy döntetlent vívjak. Én, nyerni akarok! Hogy miért is? Arra a lehető legegyszerűbb okokat megtudnám találni, de most erről nem ejtenék szót még gondolatban sem. Elhatározásomat kizökkenthetetlennek ítélem, megteszek mindent, hogy önön javamra fordítsam ezt a patt helyzetet. Várnom kell egy keveset, hiszen már fizikailag érzem a fáradtságom. Rengetegszer használtam különböző kidout, némelyiket kombináltam is, ilyen alapon pedig nem csodálom, hogy kimerültem. Ez várható volt, csak arra nem számítottam, hogy ez ilyen hamar befog következni. Még bírhattam volna tovább...tovább kellett volna bírnom, hogy elérhessem célomat. Nagyon úgy néz ki, az állapotom keresztül húzta terveim egy töredékét. Innentől kezdve a továbbiak sem zajlódhatnak le nyugodtan és úgy, ahogyan az a nagykönyvben van leírva. Tennem kell azért, hogy sikerüljenek a dolgok. Szó nélkül hagyom az arrancart, hiszen aligha lenne értelme ilyen idióta kérdésre vagy kijelentésre válaszolnom. Egyszerűen nem látom sok értelmét, amit ő már ki tűzött maga elé az ott is marad. Felőlem, engem aztán nem zavar az, hogy még is mit hisz rólam. Sohasem zavartatott a tudat, mi szerint sokak nem kedvelnem különböző elveim vagy puszta gondolatmenetem végett. Nem érdekel egyszerűen, akik meg érdekelnek, azok úgy fogadtak el egyszerűen ahogy vagyok és kész. Alkalmazkodni kötelességből lehet, de azért, hogy az másnak tetsszen...egyszerűen hülyeségnek találom. Nem is illene azokhoz a normákhoz, amellyel engem nevelt fel hajdanán édesapám. Kis túlzással fel...ez egy egészen más történet.
Végül saját elhatározásomból fakadóan vetem be magam a sűrű, zöld lombok "mezejébe". Nem szolgál számomra szégyenként az, hogy így döntöttem, mert a zanpakutomra hallgattam. Fuhaku noha sokalda bőszebb természet nálam, még is megvagyok arról győződve, hogy tudja mit csinál. Legalább is egy bizonyos mértékig tudja s ilyenkor, amikor felismerem, hogy rejlik szavai mögött helytálló indok követem. Követem, mert tudom, hogy nem a vakvilágba mondogatja csupán az idegessége gyanánt. Elég sokszor húzza fel magát hülyeségeken, de ilyenkor még én sem tudom lecsitítani. Ez van, a lelkem darabkáját nem válogathatom meg, mert tisztán tudom, hogy én is ilyen vagyok, csak ez a felem jóval ritkábban jön elő. Talán egyáltalán nem is lehetett így látni mióta a yonbantai sansekiként dolgoztam. Habár volt egy alak...Noah képe dereng fel előttem, amint az egyik fánál állok meg pihenésképpen. Na az ő személyét is nagyjából oda tenném, mint ezét az arrancarét. Egyszerűen idegesítő és kész. Mindig is azt hitte, hogy kiismert és, hogy azt csinálhat, amit csak akar. Tévednie kellett, mert felőlem lehet akárki a maga osztagában engem még akkor sem fog érdekelni. Elég volt azt az egy küldetést kibírnom mellette, bőven elég is volt. Remélhetőleg legközelebb nem kerülök egy olyan küldetésbe, melyen ő is részt vesz, mert akkor az első dolgom az lesz, hogy használni fogom a bakudou rokujuuichi-t és ott marad ahol van sipákolva. De még ha jobban felidegesít megcifrázom a dolgokat egy hadou no gojuuhachival, hogy szépen áramvonalas legyen a haja. Egyszerűen az ilyenek irritálnak és kész.
Össze rogyok a fa előtt s hátamat annak támasztva pihenek egy kicsit, mi közben aktív megbeszélést tartok a zanpakutommal.* ~ Ai, van egy rossz érzésem ezzel az üggyel kapcsolatban, biztos folytatni akarod?...igen...én igazából most kivételesen nem tartom jó ötletnek. Nem restem ezt mondani, de kettőtök közt meg van a különbség... Fuhaku, te nem bízol meg bennem?~ *Egy pillanatra teljesen ledöbbenek attól ahogyan a kardlelkem viselkedik. Egyáltalán nem kerültem még azt hiszem olyan helyzetbe, hogy Fuhaku ne biztatott volna vagy fogott volna vissza. Erre most itt van egy ilyen kis csekélynek tűnő csata és ő valamiért elbizonytalanodott, ami engem is azért megrendít hiába is makacsul ragaszkodom az elképzeléseimhez. Hangokat kezdek el hallani és némi káromkodást is. Készülök arra, hogy akkor ennek most véglegesen véget vessek, mert rám nézve kínos, hogy a zanpakutom kétségbe vonja a képességeimet. Hirtelen meg nő bennem a bizonyítási vágy, ahelyett, hogy nem venném fel magamra Fuhaku szavait. Furcsa érzések keringenek bennem és fel állok. Egy sugár szakítja éppen a fejem fölött ketté a fát az pedig oldalt eldől lassacskán.
Kilépek rejtekemből egyenesen az arrancar felé. Egy ideig komoly tekintetemet a szemeibe fúrom. Nem is tudom miért, de nem készülök támadni. Próbálom nézni a lényét és szánalmas lelkét. Igen az...egy szánalomra méltó untemészetes teremtmény. Fekete pillangó száll el vállam fölött alig pár másodperc múltán. Meguntam ezt a játszadozást és azon kezdett el a fejem járni, hogy még is miért kéne most befejeznünk ezt a küzdelmet? Csak addig játszadoztam a gondolattal még mögöttem egy senkai kapu nem nyílt ki. Magam nyitottam meg oldalt kinyújtva kezem. Tekintetemmel követem az arrancart s belépek a kapuba.*
- Tévedsz, ha kimondanám neved sem különböznél attól, hogy csak egy arrancar vagy. Ostoba vagy, hogy azt hiszed azokat gondolom rólad... Sayonara...arrancar!
*Nem tartott sokáig. A senkai kapu végül becsukódik előttem elrejtve alakom, elrejtve őt szemeim előtt. Nem bánom, bár végérvényesen eltörölné a képét előttem, ezúttal azonban ez nem így történt. De legalább nem szereztem súlyosabb sérüléseket feltéve, ha odaát nem találkozok a takarítóval vagy netán rossz helyre mértem be a senkai kaput. Bármi előfordulhat...indulás haza, mert van jobb dolgom is, mint egy ilyen degenerált arrancar püfölése, még ha szívesen is teszem...*