Micsoda szerencse hullott az öreg ölébe. Manga kiállítás! S nem ám, csak úgy szárazon, még zenét is vehet hozzá vagy .. az is előfordulhat, hogy kedvenc mangái valamelyikét láthatja végre Anime verzióban is. Olyan páratlan lehetőség, amelyet Yoshirou úgy gondolt, hogy kétségtelenül nem hagyhat ki. Már kora reggelről ezen járt az esze és be volt zsongva, mint valami tinilány, az első ... ÚÚÚÚÚÚ, most aztán belepirult a gondolatba. Ez ugyanis azonnal eszébe juttatta kedvenc mangájának egyik legizgalmasabb jelenetét. Korán reggel akart menni még nyitás előtt, de a gondolat, ami a szöget ütött a fejébe, nem engedte, hogy tovább készülődjön. helyette elővette a Nagy Cici Háború legelső számát .. egyik kezében maga előtt tartotta a mangát, amíg a másikban fésűt fogott és többször végig szántotta vele kopasz fejét. Elvégre ma a kiállításon ott lesz a kedvenc mangakája ... muszáj megjelenni előtte és nem mutathatja magát valami idősödő öregnek. Igaz, hogy majd száz évesnek tűnik, ebből kifolyólag esélye sincs, hogy fiatalabbnak tűnjön. Szóval többször is végig szántotta vele fejét, így a fésű hangosan megnyikordult, ahogyan a sima fejbőrön megcsúszott.
- Dubá-dubdá, dubá-dubdá .... Dubbááááá..
Dúdolt magában és kacsintott egyet a ruhájából kivetkőzött tinisztárra, aki pózolt a manga tizedik oldalán. A kép, a maga nemében tökéletes volt, így szinte azonnal nyálelválasztási rohamot váltott ki Yoshi-senseiből. Szerette, ha senseinek hívják. Főleg, ha aki senseinek hívja, az nőnemű. Senkinek sem árulta el, hogy mit tud olyankor fantáziálni, amikor egy fehérbe öltözött Akademista ifjú hölgyemény, a kora miatt illemtudónak kíván tűnni és senseinek hívja. Az maga a tökély, amint bájosan csilingelő hangjával kimondja azt a varázslatos szót: Sensei! Yoshirou összeszorította fogait .... vagyis ... megpróbálta összeszorítani a fogait és úgy ráncolta szemöldökét, mint valami buldog. Aztán látszólag igen rövid időn belül megunta eme kényszercselekvését és tovább lapozta a mangáját. Annyira el is merült belé, hogy alig két óra múlva tért magához. fejét olyan sebességgel kapta föl, ahogyan a vándorsúlyom szúrja ki a nyulat a bozótos kellős közepén. Alig két másodpercbe tellett, hogy rájöjjön, ő már erősen késésben van és tutira akkora sor van már a bejárat előtt, mint az a bizonyos fal. Így gyorsan magához kapta botját, belebújt kényelmesnek koránt sem nevezhető Gigaiába és megindult az Emberek Világába .. kilépett az ajtón és alig tett kétszáz métert máris ott volt a Senkaimon, amin keresztül kellett lépnie. Egyáltalán nem tévedt Yoshi-sensei, olyan sokat. A kapunál már hatalmas tömeg ácsorgott. Botjára támaszkodva, kissé meggörnyedve indult el a bejárat felé, közben sűrűn meg- megszólalt.
- Vigyáztam! Köszönöm! Bocsánat! Ejnye fiacskám, hova kell neked az a túl hosszú nadrág? Hát kinőtted a ruhádat? Kisasszony fogja vissza a melleit, mert a szomszédjának kicsúszik szeme.
Valamint ehhez hasonló szavakkal vágtatott keresztül egy százéveshez képest meglepő fürgeséggel és sietséggel a meglepődött fiatalságon. A szent cél, a bejárati ajtó, ami kedvenc mangakájához vezet, már csak alig két tucat idióta vaksi emberen keresztül vezetett. Micsoda győzelem lesz, keresztül haladni, amikor valaki megállítja. A lilás hajú lányra kérdőn pillant, amint le "vén kecskézte". tekintete a törtető öregnek, azonnal kissé neheztelő lesz. Éééés győzelem! Meg sem kell szólalnia, amikor a lány bocsánatot kér és meghajol előtte. Ó az a két varázslatos almácska. ^^ S ő minden előzetes felszólítás nélkül, megcsodálhatja őket ^^ Hát nem varázslatos? Mielőtt azonban feleszmélne a hölgyemény, hogy mily csodálatos belátást biztosított Yoshinak az öreg megszólal.
- Semmi baj, kis lány. Szólíts, Yoshi-senseinek, akkor nem haragszom rád.
Az öreg persze tapasztalt kukkoló a mangákból már kiokította magát, hogyan kell villámgyorsan másfelé nézni, amikor az áldozat végre észhez tér, de a csorgó nyálat és a kidülledt szemeket nem tudja elleplezni. Még meg is paskolja a leány ... fejét... igen a fejét, határozottan a buksiját.
- Semmi baj, kedveském, eltekintek mindenféle szankciótól.
Mondja még mindig a korábbi dülledt szem szindrómától szenvedve. Végül azonban összeszedi magát. De hát az a két almácska látványa, megért ennyit.
- Mióta vársz itt?
Teszi fel nagyon okosan a kérdést, hogy elterelje a lányt attól, hogy teljesen tisztában legyen azzal a ténnyel, hogy meglett kukkolva.
- Téged is a kiállítás érdekel? Mert én bizony azért jöttem, hogy találkozhassak a mangakával, akiért rajongok... vagyis a mangájáért rajongok. ^^ Ismered az NCH-t?
Minden hentai manga kedvelő tökéletesen tisztában van, hogy micsoda az az NCH. ha pedig ez a lány is kedveli a műfajt, akkor tökéletesen tisztában kell lennie vele. De az se baj, ha nem. Lábujjhegyre áll és belekiált a tömegbe.
- Haladjunk már, az ég szerelmére! Mit piszmogsz annyit az ajtóban?!
ismét az almácskák büszke birtokosára pillant. valahonnan ismerős neki, de fel nem foghatja, hogy hol látta már korábban a lila hajú nőt. Nem csak a keblei emlékeztetik valamire, hanem az is, ahogyan ácsorog... ez a póz ... ahogyan édesen szürcsöli az italát ... Amaya azon kaphatja magát, hogy az öreg meredten bámulja és mosolyog. Biztos, hogy nem a villanyszámla kifizetése miatt örül ennyire. Ahogyan abban s biztos lehet, a kisnyugdíjas papi tutira nem az unokáját kísérte el. Végül ismételten magához tér...
- Utálom a tömeget... attól mindig így elbambulok.
Elég gyenge fedősztori, hogy miért csöpög az öregnek majdnem, de csak majdnem, a nyála, miközben a lilácskát stíröli. De ő megpróbálta a lehető legjobbat kihúzni a szituációból.