|
|
| Szerző | Üzenet |
---|
River Arrancar
Hozzászólások száma : 106 Age : 46 Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss Registration date : 2009. Dec. 28. Hírnév : 18
Karakterinformáció Rang: Lemezlovas Hovatartozás: Las Noches Lélekenergia: (8000/15000)
| Tárgy: EXEQUIAS Hétf. Május 02, 2011 12:36 pm | |
| EXEQUIAS Az Exequias, avagy a Kivégzőosztag feladata a külső falak védelme, valamint a lázadók és kémek megsemmisítése. Las Noches második legjelentősebb és legnagyobb hatalommal rendelkező szervezete az Espadák után. Minden körülmények között hűségesek Aizenhez, az árulókat önmaguk közt azonnal kivégzik. A Kivégzőosztag tagjai egy X-et szimbolizáló tetoválással rendelkeznek hasonlóan az Espadákhoz. A tetoválás minden tag esetében jól látható helyen van, hogy egyből fel lehessen ismerni őket, eltakarni pedig (például ruha alá) nem lehet. Főhadiszállásukként Las Noches egyik nagyobb tornya szolgál.
Vezetője: Eras Vanthor
Tagok:
- Mai Cabaniz
- Malvado Estaca
- Quibelez de Saporán
- Hrafn Zuniga
Szikkadt vezér porba hullott; az évszázadok még őt is kikezdték, ám hogy mi lehetett alkalmatlansága mögött a valódi ok, már örökké rejtély maradt. Boncolgathatatlan csomó, melyet elvágni is érdemtelen. Túl sok csapás érte Las Nochest; Espadainkból bőgő-picsogó romantikusok lettek, vagy épp meghunyászkodó senkiházik, felelősségük eldobáló, gyáva galambok rothadó tetemként végezve önnön alkotta cellájukban, kikről hamarosan mindenki el fog feledkezni, mintha sosem léteztek volna. Elfeledve? Borzalmas érzés lehet! Nem hagyhatsz nyomot, nem tudják, ki vagy, nincs bizonyítékod rá, valaha valóban léteztél. Tojásaid eltapossák, tükrök medencéjébe zárva a túloldalt nem látják, nyomorulttá válsz, egy kihalt Nappá. Változás és állandóság, állandó a változás. Márpedig a változás kell, az folyamatos, ezáltal fejlődünk, vagy épp korcsosulunk, mint utcai kutyák. Az idő pedig ismét megérett a változásra. Muszáj volt, hisz túl nagy a szabadság. Az arrancarok, a behatolók, az espadák, mindenki túl sokat enged meg magának. Szabadon döntenek, mikor ez nem így lenne helyes. S igen, így esett, egy vezér feje a földre esett. Szomort nem érez senki sem; jelentéktelen pondró, kiről a figyelem mindig másra hárult. Valaha dicső volt; most már csak anyag, kis kupac por, hollow hamvak, nem több. A Mindenkori Vezető pedig engem hivatott; engem, s néhány másikat, kiket méltónak talál arra, hogy még több erővel ruházza fel őket. Erő, melyet eddig is neki köszönhettünk; lárvaként ténferegtem, kétséges létem bizonygatva azáltal, még többet pusztítottam fogvatartóimról. Egy csapdába kerültem, egy ketrecbe, s senki sem hisz nekem. Én nem vagyok hollow, felsőbbrendű vagyok! Kétségbeesett próbálkozásaim mégis fel kellett adnom létem bizonygatására. Hisz mi az, mi jobban kifejezné matériám, ha nem egy-egy gyötrelmesen csillanó szempár? A trió új kezdetet remél, bár én bármiféle cél vagy remény nélkül léptem át a trónterem küszöbét. Nem téveszt meg, hiába oly magasztos, tetteimért pedig nem kell felelnem, hisz bár alázatos vagyok, megtartom magamnak azt, ami kijár nekem. S hogy újabb és újabb hírvivők tűnnek el? Az ő hibájuk, ha gyengék, s képtelenek üzeneteiket megfelelő címre kézbesíteni időben. Aztán majd rikácsolnak, sikongatnak, pedig oly hasztalan! Nem veszik észre, hogy nincs értelme? Hangjuk hallhatatlan, és még csak kocsonyás gülüik sem maradnak meg az utókornak, hisz nem kellenek szemtanúk. Mi köztem és köztük történik, csupán az én dolgom. Egyedül az enyém. Az enyém… Bőrréteg lehántását hagytam félbe, csak hogy itt lehessek. Nem szóltak róla, miért is kell itt lennem, de nem zavar. Mégis miért zavarna a tudatlanság? Bár néhány arc talán feszélyeztetve érzi magát, s mintha inkább jelenségem váltaná ki belőlük az ösztönös reflexet. Pánikot nem ismerek; úgy mosolygok vissza, bajosan bájosan, tovább idegelve, idegeket tekerve, nyúzva, ajkamba harapva, apró vértócsát alkotva. Édes s sós, húsból bugyogó, folyékony főnix. Éltet ugyan, s energia, meghal, ám jön helyette még több újra, megunhatatlan! Tiperegve topogva hajlítom gerincemet, olyan vízszintesre, elegánsra, kecsesre. Rebegtethetem pilláim, mint a libák, csak én nem vagyok liba, én ragadozó vagyok; vékony ujjaim groteszk módon hajlítgatom, apró kacajt hallatva megbotránkozó szemgolyóktól. Majd újabb néma kacaj, mikor meghallom, miért is gyűjtöttek minket be. Mert kell a változás. Újabb dinamikus mozgás. A Jelenség hatalmat ad. Koronájának egy apró szeletét, zajokkal fűszerezett felelősséget, áldást, hatalmat, cserébe ajánlhatunk neki hűséget, hűséget és fájdalmat. Mellettem feszengőt nyűgös nyújtózással bököm, ideges szempár pillant vissza rám, mintha várná, válaszoljak, mondjak valamit, mitől értetlen, bamba, maszkkal fedett koponyája megvilágosodást nyer. - Aizen-sama nem figyel… Tökéletes alkalom rá, hogy ellopd a Hougyokut. Minden vágyad, nem igaz? – mézelem, mázolom, ravaszul csillanom, s lépek hátra kitörő harcot végignézve. Lesújtás engedélyét megkaptuk, információim helyt álltak, hetekig tartó osonás húsára áhítozva végül megérte, még ha másképp is, ahogy igazán szándékoztam. Én nem vagyok vad, csak kéjenc, ki élvezi, ha húst szaggathat, vagy nézheti, ahogy mások teszik ugyanezt. Hűség, hatalom, mindez egy szép keresztben, tudjátok, olyan ferdében, olyan kicsit fájdalmasban. Hogy változtassunk, rendelkezzünk, s véget vethessünk a Szabadságnak. Itt senki sem lehet szabad. Örök börtönünkben mindenki fogoly marad. |
| | | Mai Cabaniz Exequias
Hozzászólások száma : 51 Age : 30 Registration date : 2011. Apr. 13. Hírnév : 2
Karakterinformáció Rang: 61. arrancar Hovatartozás: Las Noches Lélekenergia: (15400/30000)
| Tárgy: Re: EXEQUIAS Hétf. Május 02, 2011 12:47 pm | |
| Mai sokszor adta a fejét gondolkodásra mostanában bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Bizony, megtévesztő külseje ellenére ő olyat is tud, hiába van eggyel több lyuk a fején, mint az arrancar populáció túlnyomó többségének. Ugyan semmi problémája nem volt a magányos farkas... azaz inkább cicaléttel, mégis zavarta valami, ami azóta nem hagyta nyugodni, hogy a Hougyoku segítségével számára addig elképzelhetetlen erők birtokosa lett. Nem tartozott ugyanis sehova. Rá kellett jönnie ugyanis, hogy hiába látta meg Aizen-samában az erős, karizmatikus vezért, akinek az útmutatására vágyott, hiába követte őt Las Noches hatalmas tornyai közé ösztöneinek engedelmeskedve, valójában a férfi elérhetetlen messziségben volt tőle. Mai egy volt a sok közül, nem várhatta azt, hogy majd Aizen külön foglalkozik vele, és megmutatja neki az ösvényt, amelyre lépve még erősebbé válhat. Talán ha akart volna, se tudott volna tőle tanulni, elvégre akárhányszor a közelében volt, feszélyezve érezte magát és a rosszullét kerülgette, hiba lett volna egy olyan embert idealizálni, aki ilyen reakciót vált ki belőle. Így két opció állt előtte: vagy keres egy hasonlóan karizmatikus nőt és a nyomába szegődik, vagy pedig visszatér sivatagi életmódjához, és hozzáverődik egy hasonló célokkal rendelkező csapathoz, akikkel utána a saját útjukat járva sarkallják egymást az erősödésre. Mait elsősorban az előbbi gondolat foglalkoztatta, nem volt rest ugyanis nyitott füllel járkálni Las Nochesben, és idővel beszerzett néhány olyan információmorzsát, amely kedvére valónak tűnt, amely alapján hajlott arra, hogy fracciónná, Slarin fracciónjává váljon. A Segunda nem csak erős, de karakán, határozott egyéniségnek tűnt a hallottak alapján, pont olyasvalakit testesített meg, mint akit keresett. Ám végül nem került sor arra, hogy felkeresse a palota legerősebb amazonját, másféle fordulatot tartogatott számára a sors. Történt ugyanis, hogy Aizen-sama a trónterembe hivatta lányt, és bár eleinte arra gondolt, hogy egy küldetésre akarják elküldeni, hamar kiderült, hogy rossz a feltételezése. Az összegyűlt társaság elég vegyes volt, Mai pedig a terem legtávolabbi sarkában, a falnak dőlve, karba tett kezekkel vizsgálta a többieket. Közelebb a hímnemű egyedek miatt nem mert merészkedni, így csak magában fortyoghatott azon, hogy a lány, akiben a mindenfelé rettegett Eras Vanthort vélte felismerni, annyira sem ad a külsejére, hogy a vérfoltos ruhája helyett valami tisztábban jelenjen meg egy ilyen alkalmon. Akárhogy is, szótlanul hallgatta a shinigami trió vezetőjét, aki a maga bársonyos, tenyérbe mászó hangján ismertette, hogy miért is van szüksége független és lojális arrancarokra. Mai ebből a távolságból biztonságban érezte magát, így szigorú képpel hallgatta az Exequiasról szóló szösszenetet. Érdekelte is a dolog meg nem is, hiszen a számára eleddig ismeretlen szervezetben tehetne valami hasznosat, ugyanakkor nem volt benne biztos, hogy képes lesz együtt dolgozni ezekkel az arrancarokkal. Azonban értékelte, hogy Aizen-sama rá is gondolt, és nem akart csalódást okozni a halálistennek, aki talán pont ebből a célból tette őt arrancarrá. Meglehetősen kínos lenne, ha ennek ellenére visszautasítaná. Ám míg maga elé meredve ezen a töprengett, nyugalmából egy hitetlenkedő kiáltás kizökkentette, melyre szemöldökét összehúzva kapta oda a fejét. Egy áruló? Egy áruló abban a társulásban, melynek kulcsa a hűség és a pártatlanság? Groteszk, visszás helyzet, és bár nem volt idegen tőle az árulás fogalma, habozás nélkül nyúlt szoknyája pereme alá, hogy előhúzza késeit, mikor elhangzott uruk parancsa a kivégzésre. Végső soron ez lesz a dolguk a későbbiekben is, a téglák likvidálása. Látva, hogy a hitszegő menekülőre fogná, sonidóval vágott elé, és egyik tőrjét megpörgetve vette fel szokásos küzdőpozícióját. - Gyűlölöm a gyáva, gerinctelen alakokat. Nézz szembe a tetteid következményével, áruló! Szólalt meg megvetően, majd előreszökkent, hogy támadást kezdeményezzen, és amíg a két tűz közé szorult arrancar másfelé figyelt, teljes erőből oldalba rúgta, így repítve a falnak az ellenséggé avanzsált bajtársat. A nő felfogva, hogy így nincs esélye a túlerő ellen, késlekedés nélkül előhívta a resurrecciónját, ám mire átalakult valódi formájába, addigra már Mai is átváltozott, így hiába szórta a lány és társai felé a támadásait. Emberfeletti ügyességét és ruganyosságát kihasználva könnyedén tért ki, miközben sebességvesztés nélkül száguldott az áruló felé, majd amint elérte őt, a nyakánál megragadva emelte a magasba, és miután gyűlölettől szikrázó tekintettel belenézett a másik szemébe, elemi erővel hajította neki egy közeli oszlopnak. Félelmet és elkeseredettséget látott a lélektükrökben, ám nem volt az a kegyelmet adó fajta, ahogy arra sem volt kíváncsi, hogy miért vetemedett árulásra az immár bizalmat vesztett arrancar. Az általa választott út zsákutcába vezetett, és most, hogy az ütés erejétől a hűtlen nő elkábult, már csak annyi volt a frissen megformálódott Exequias dolga, hogy bevigye a kegyelemdöfést az ellenségnek. Mai ezt már páholyból nézte végig, hiszen ő megtette a maga dolgát azzal, hogy harcképtelenné tette a nőt. Egy ilyen alávaló alak vérével nem szívesen szennyezte volna be a kezét, a vérontást meghagyta a többieknek. Őt egyedül az érdekelte, hogy Las Noches ezzel megszabadul egy gyenge, gyáva alaktól, aki nem érdemes arra, hogy Aizen-sama bizalmát élvezze. Az említett shinigami halvány mosolyra húzódó arcát látva pedig immár abban is biztossá vált, hogy ebben a csapatban megtalálhatja azokat a társakat, akikkel együtt tovább erősödhet, és így büszke és értékes tagjává válhat majd az arrancar seregnek. |
| | | Rosui Motochika 11. Osztag
Hozzászólások száma : 94 Tartózkodási hely : 11. osztag területe, vagy Baa~channál. Registration date : 2011. Apr. 14. Hírnév : 1
Karakterinformáció Rang: Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (5000/15000)
| Tárgy: Re: EXEQUIAS Kedd Május 03, 2011 1:51 am | |
| Csodás reggelre ébredtem, mellettem feküdt a kedvenc plüssöm is. Mister Szeretnivaló a kedvenc kis macim. Kimásztam az ágyamból a hosszú vörös hajam teljesen kócos volt. Néha szeretném levágatni, de rájöttem, hogy nem szabad, hiszen sokáig növesztettem és talán egyszer nagy hasznomra lesz. Vajon a mai napom is olyan izgalmas lesz, mint a többi? Amikor nyugodtan játszhatok és hallgathatom a kedvenc zenéimet. Remélem igen, remélem olyan nap lesz ez is. De elsőnek el kell mennem, zuhanyozni, hiszen megragadhatnak rajtam a bacilusok, bár nekik is élniük kell, ezért se lenne jó annyira tisztálkodni, mert lehet, meghalnak, és akkor gyilkos leszek, hogyan élhetnék ezek után? Hogy néznék a többiek szemébe? Fel kellene adnom magamat valakinek, és viselni a büntetést is. De a börtön lehet, hogy nem is lenne rossz, sok új ismerős arccal ismerkedhetnék meg, barátságok szövődhetnének, lehet nem is lenne annyira rossz. Na, de most jöhet a zuhanyzás utána az evés, minden falatot meg kell rágni jó sokszor, mert ez az egészséges táplálkozás alapja. Egy kis tejecske és müzli, mmm, a bajnokok reggelije. Evés után pedig felöltözök, befonom a hajamat és rátérek a lényegre. Jöhet a játék, előveszem a legomat kiborítom a szőnyegre és bekapcsolom a hifit is, persze hogy az egyik kedvencemmel indul. Törökülésben helyezkedek és játszani kezdek. Építek egy kis házikót mellé kis virágokat is rakok. Milyen jól néz ki, akkor most a kis figurákat rakom le. Felnevetek, mert nagyon is tetszik a művem. S ekkor zavartak meg, hiszen hívattak, Aizen-sama magához kéretett a trónterembe. Nem haboztam, hiszen ha Ő kéret akkor az csak is jót jelenthet, lehet elhív majd fagyizni, vagy sétálni, remélem jó lesz, legyen akármi. Magamhoz veszem az esernyőmet amibe a zanpaktoumat tartom, és szélesen mosolyogva lehunyt szemmel indulok el. Már csorog a nyálam az édességre, amit kapni fogok, de megérkezve kicsit meglepődtem. Azt gondoltam, hogy csak Én leszek itt és nem számítottam a többiekre. Sajnos nem ismerem Őket. Lehet, ezért vagyunk itt? Egy nagy piknik, ismerkednénk, nevetgélnénk, zsákbanfutás is lenne. Igen, ez így még kellemesebb lesz mintha csak Én és Aizen-sama mennénk. Hm, mégsem piknik lesz, valami másról kezdet el beszélni valami Exszakaszról. De rendes a mi drága Aizen-samánk, egy szakaszba akar minket rakni. Tudtam Én, hogy a jólétünk számít neki és azt akarja, hogy még inkább megismerjük egymást. Hiszen mi más lehetne az oka, amiért egy új bandába raknak be? Természetes hogy elfogadom az ajánlatot. A mosolyom csak még szélesebb lett, örült kicsiny szívem, hogy új barátokra lelhetek majd. Ám váratlanul valaki félbeszakította Aizen-sama beszédét. Megkell jegyeznem ez igazán udvariatlan dolog a részéről. Hiszen az Ő sorsáról is szó van. De hógolyózni szeretne, de itt nincs is tél. Honnan szerezzünk neki havat? Vagy lehet nem is jól hallottam, és nem is játszani szeretne? Megeshet, mert egy hölgy, aki egy távoli sarokban volt cselekedet és az udvariatlan társunk elé sonidozott. Kettejük közt egy kisebb harc bontakozott ki. Sőt, használták a ressurectiont is, tényleg elég komolyan tűnik számomra ez a harc. De lehet hogy csak egy barátságos mérkőzés. Legalábbis ebben egy kicsit reménykedek benne, hogy a végén felállnak nevetve és megveregetik a másik hátát. S vége a harcnak, az árulónak megbélyegzett nő eszméletlenül terült el a talajon. Imhát vége a harcnak, ideje akkor eltakarítani a mocskot. Van e vajon rá önként jelentkező? Ha nincs, akkor megteszem, a vállamon az esernyőmmel odasétálok és leguggolok a nő mellé. Megbökdösöm a mellén az ujjaimmal, de semmi reakció. Tehát tényleg vége. Felállok és hátat fordítok neki, a szabad kezemmel dobó mozdulatot teszek hátra. A saját képességemet használom, és mások szemének nem látható medvecsapdát dobok az árulóra. Fején zárul össze és nem késlekedik a robbanás se. Kinyitom az esernyőmet és azzal védem magamat a vértől és húscafatoktól amik a levegőben szálnak. Egy árulónak vége. S ismét visszatérek magamhoz, vidáman és gyermetegen mosolygok, körbenézek a többieken. Arcomról egy kérdést lelehet olvasni. Most hogyan tovább? |
| | | Quibelez de Saporán Exequias
Hozzászólások száma : 29 Age : 69 Tartózkodási hely : itt-ott-amott-emitt Registration date : 2010. Jan. 03. Hírnév : 2
Karakterinformáció Rang: 99. Arrancar, Exequas tag, Eras helyettese Hovatartozás: Las Noches Lélekenergia: (5500/15000)
| Tárgy: Re: EXEQUIAS Csüt. Május 05, 2011 7:37 pm | |
| Megint reggel van. Szinte már melancholikusan hat rám a tény, hiszen ez a napnak az a része, amit a legjobban utálok, természetesen csak a reggeli eligazítás után. Mert igen, olyan is van, és most mondja meg nekem valaki, hogy ki tudna vidáman és mosolyogva felkelni, ha egyszerűen csak előre tudná, hogy egy közveszélyes, szadista hajlamú, robbanni képes személlyel kell hamarosan találkoznia. Nekem ez nem megy, ráadásul Slarin még nő is, minek hatására kifejezetten nem tudja megérteni, hogy én mennyire nem akarok a közelébe kerülni, ha nem kell. Lehet, hogy ma megint el kéne kerülnöm, mintha azt mondta volna, hogy ma sok dolga lesz, akkor egészen biztosan nem fogja venni rá a fáradtságot, hogy csak úgy egyszerűen neki álljon keresni. Bár ott van az idegesítő talpnyaló rész, az a nagy kupac fracción kiskutya módra követi és lesi minden szavát, nyugodtan megteheti, hogy egyet utánam küld, hogy keressen meg. Már ha egyáltalán észreveszi, hogy hiányzik a listáról az utálkozó arcom, amilyen gyakran látom, szerintem ez nem nagyon tűnik fel neki az esetek többségében. Ha meg mégis, akkor legalább remélem, hogy nem azt az ovis szinten lévő rózsaszín babát fogja rám küldeni, mert az még játéknak veszi az egészet és a végén egész nap bújócskázni akar velem. Komolyan, mint az ember gyerekek. Nem tudom miként nőtt ez fel, de nyoma nincs. Bár talán azért csinálja, mert Aizennek sem volt türelme hozzá. Igen, ez lehet a magyarázat, azon kívül pedig akárhogy is nézem, Aizen-sama elég ijesztő hozzá a legtöbbek számára, hogy ne nagyon akarjanak a közelébe menni. Persze nem nekem, hiszen szerintem egyáltalán nem az, ő a legszebb, legerősebb és leghatalmasabb férfi, akivel csak eddig találkoztam, ráadásul pedig őt sem szokták általában körbe venni nők. Biztos, hogy ma egész nap a közelében leszek, hiszen nekem is jár egy kis élvezet, és olyan jó őt nézni messziről, ahogy sorra oktatja ki azokat a buta tyúkokat, akik még mindig hisznek benne, hogy észre fogja őket venni. Pedig biztos vagyok benne, hogy egyik nőt sem lenne képes komolyabban venni, ahhoz ők túlságosan ostobák és csúnyák. Meg tapadósak, hisztiznek és mintha nem is tudnák, hogy mennyire idegesítő, amikor az egyenruhájuk olyan, mintha az Emberek világának valamelyik aprítójából szedték volna ki. De jó lenne mindet lecerózni sorban... Persze ilyen szerencsém nincs, ehelyett megtehettem, hogy kimászok az ágyamból és keresek valami ruhát mára. Nem mintha nem lenne meg az arrancar egyenruhám, ami azt illeti a kinézete alapján senki nem tudná megmondani, az ilyet ki másra tervezték, de a fehér nem az én színem. Nem nagyon illik a bőrömhöz, ráadásul általában csak télen lehet rendesen hordani, és most határozottan nem az van. Igaz, ezen a helyen a nyáron kívül semmi sincs általában, de ez már mellékes. Attól még a mai napomat elnézve akkor is fel kell vennem, hiszen Aizen-sama azért csak megérdemel annyit. Rendesen morogva kezdtem el öltözni, és közben reménykedtem benne, hogy nem lesz oka ma Slarinnal arra járni. Fehér ruhában nagyon világítok, és egészen biztosan észre venne mindenhol. Na, mindegy, akkor irány Aizen-sama meg a terme. El leszek én ott, máskor is fel szoktam csak úgy bukkanni, az az utolsó helyek egyike, ahol keresni szoktak. Meg a szobám, de ott talán azért, mert nem hiszik, hogy elég hülye vagyok ott maradni. Én meg persze pont ezért teszem meg... Mindenesetre a terem reggel viszonylag üres volt, mikor besomfordáltam és az egyik falhoz léptem, majd nagyjából egy vonalban a mesterrel megálltam mellette. Vicces volt nézni, mi mindent csinált, ráadásul volt pár eléggé idegesítő arrancar is a környéken. Az egyik nőnél meg is kérdeztem, hogy megölhetem-e, de persze leintett. Ő tudja, kár nem lenne érte szerintem. Mindenesetre láttam, hogy mosolyog, meg valamin nagyon gondolkodott, és végül motyogni kezdett. Nem sokat beszélt, csak annyit, hogy még egy tag nem árt meg, meg Slarin biztosan nem fogja bánni a dolgot, de nem értettem miről van szó, amíg neki nem állt mindenkit eltüntetni. Nem is kezdődött rosszul a dolog, már kezdtem örülni, hogy valami külön feladatom lesz, mikor felbukkant egy csomó másik arrancar is. Nem mondom, hogy rosszul néztek ki, volt aranyos fiú is köztük, de ott volt az az Eras nevű beteg nőszemély is, meg valami rossz baba kinézetű gyilkológép. Nagyban próbáltam reménykedni benne, hogy egyikhez sem lesz közöm, de Aizen-sama másképp gondolta, és valami Exequasról kezdett el beszélni. Remek, ráadásul az a kattant nőstény lesz a vezető. De jó, már csak ez hiányzott. Mindegy, Slarinnál rosszabb ő sem lehet, akkor benne vagyok az egészben. Csak ne kéne itt lennie ennek a sok psziho barbie-nak is. Fujjj, ráadásul az egyik már támadt is. Csak ahogy nézem kapásból reagáltak azok a fura libák rá. Oké, ha ők egymást ölik, abba nekem nincs okom beleavatkozni. Így továbbra sem nagyon mozdulva el a reggeli helyemről nézhettem a kivégzést. Remek, ez a nap egyre jobb lesz. Mindenesetre hamar végeztek, mire én csak ásítva néztem rájuk. Remélem örülnek, harcoltak eleget. -Aizen-sama, Erassal semmi bajom, ő már így sem tudja nagy eséllyel milyen nemű, de annak a beteg porcelánbabának is bele kell tartoznia a szervezetbe? – tettem fel a kérdést utálkozva, majd mivel választ nem kaptam egy vállrándítással próbáltam a falba ismét beleolvadni. Remek, Slarintól és Nathtól megszabadultam, de itt van helyette másik két kattant tyúk. Csöbörből vödörbe -.-“
|
| | | Hrafn Zuniga Exequias
Hozzászólások száma : 52 Age : 39 Tartózkodási hely : Közöd? -.-" Registration date : 2009. Jan. 14. Hírnév : 14
Karakterinformáció Rang: Exequias tag Hovatartozás: Las Noches Lélekenergia: (13300/15000)
| Tárgy: Re: EXEQUIAS Pént. Május 06, 2011 6:27 am | |
| Cöh… Mai napig nem értem, mi a faszért kellett nekem kibaszott gazt vásárolnom Karakurába… Jó, így azért mégiscsak van valami élet ebben a patkánylyukban, de azért mégiscsak… Most képzeljen el engem baárki egy virágzó izével, amint vigyorogva, és motyogva öntözgetem. Szép, meg minden, de azért kicsit gáz lenne, ha bárki is tudomást szerezne arról, hogy elkezdtem virágokat nevelgetni a szobámban. Habár ha bárki is megtudná, nem biztos, hogy 2 óránál tovább élne, mert az fix, hogy kicsinálnám. A jó édes anyjával szórakozzon egy hülye pöcs. Aztán meg tuti elkezdene zsarolgatni vele valamelyik faszszopó, hogy én ilyeneket is csinálok. Álmodik a nyomor, hogy baszná meg a 220 -.- Nekem aztán ne baszkódjanak itt. Inkább örülnének, hogy hajlandó vagyok bármivel is szórakozni ahelyett, hogy itt szopatnak égre-földre minden apró kis szarság miatt. Még valami növényvédő tápszart is vettem, csak hogy jó legyen az orchideának, akit Lucának neveztem el. Faszom se tudja, hogy miért pont Luca… Ez jutott eszembe, mikor megláttam. A csávó akinél vettem asszonta, hogy majd szép lesz, meg minden. Már ha egyáltalán túléli ezt a rohadt klímát. Vagy mi a tökömet. Egyelőre csak annyit tudok vele tenni, hogy locsolgatom feszt, aztán gubbasztok a szaros kis ágyamon és figyelem, ahogy nő. Vagy épp nem nő. Már épp kezdtem örülni, hogy növöget az a fos az éjjeli szekrényemen, mikor kiderült, hogy a Mr. Fagyi Gyár már megint akar valamit. Szarok bele, hogy mit akar tőlem az a radiátorszökevény. Hívassa az anyját, ha annyira hiányzik neki valaki, ne engem baszogasson folyton, mert belebaszom a fejét a redvás trónjába. De mivel állítólag olyan kibaszott hűséges vagyok, és mivel állítólag kibaszott engedelmes is, így megelőlegezem számára azt a kibaszott karácsonyt, és kibaszottul kimásztam hozzá, csakhogy kibaszottul örüljön a kibaszott fejének. -.- A helyiségbe megérkezve rá kellett jönnöm, hogy rohadtul nem tetszik, amit ott látok. Csupa degenerált húgyagyú van körülöttem, köztük az a sötét kurva is, aki már annyiszor átkúrta már az agyam. A faszom is tele van már vele, viszont az ajánlat, miszerint az Exequiasba tartozhatok, eléggé bejövősnek tűnt. Az meg egyáltalán nem volt pálya, hogy a zakkant bige akart ott főnökösködni. Én aztán tuti nem csinálom, amit az az idióta mond. Előbb ugrok fejest Las Noches legmagasabb tornyából, minthogy az ő parancsai alapján cselekedjek. Majd megcsinálom, ha én is úgy akarom. Nem fog holmi nyüves pondró engem ugráltatni. Szopogasson még néhány végbelet ahelyett, hogy engem idegesítene. -.- Ráadásul még mindig nem tudom, hogy mi a francot csinált az alatt az idő alatt, amíg nem emlékeztem dolgokra. Még most is furcsán néznek rám a többiek, néha meg még röhögnek is rajtam. Eddig majdnem minden kis szarzsák összefélte magát, amint meglátott, most meg röhögnek, mintha szívtak volna a sufniban. Valaki regélje már el, hogy mi a lófaszt csinált az a seggarcú velem, amíg olyan amnémicsodás voltam, mert rohadtul nem vágom az egész sztorit. - Eh… rohadjunk meg mind a… – kezdtem el számolgatni a jelenlévőket – egy, kettő, ami utána következik, négy… Áh, faszom… rohadjunk meg mindannyian, hogy basszátok meg! Mi a fasznak kellett ekkora dzsuvát csinálni?! Takarítsa fel az, aki csinálta. -.- Na már tényleg elegem van ebből a rakás baromarcúból. Még jó, hogy nem várják el, hogy én takarítsam el a mocskot. Azt aztán baszhatják jó alaposan. -.- Takarítsa fel Eras… úgyis annyira szeret agyvelővel játszadozni, tuti ebben is talál valami élvezetet. Simán kinézném belőle, hogy megpróbálná összerakni egésszé, amilyen zakkant az a tyúk. -.- 3D-s kirakó. Tuti befutó a zokni agyúaknál, azt már most látom előre… |
| | | Hirako Shinji Admin
Hozzászólások száma : 380 Age : 31 Registration date : 2008. Sep. 30. Hírnév : 35
| Tárgy: Re: EXEQUIAS Pént. Május 20, 2011 9:01 am | |
| Nem látok kivetnivalót, ezért ELFOGADVA! Sok sikert Las Noches védelmezésében. |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: EXEQUIAS | |
| |
| | | |
1 / 1 oldal | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|