Jelszó: [Eltávolítva - Kuchiki Byakuya]

~ Adatlap

Név: Miyanaga Kyousuke
Nem: férfi
Kaszt: vaizard
Szül. ideje: november 6.
Kor: ~2200

~ Előtörténet

Miyanaga Kyousuke sosem tartozott azok közé a lelkek közé, akik nagy dolgokra voltak hivatottak. Ő azonban mégis nagyra vágyott, és némi tehetséggel megspékelt szorgalommal képes volt magasra jutni. Ám az is igaz, hogy minél magasabbra jut valaki, annál nagyobbat lehet esni... Nyugat-Rukongai 31. kerületében látta meg a napvilágot a körzet legjobb fegyverkovácsának a fiaként. Családja nagy köztiszteletnek örvendett, a kisfiú apja pedig nem csak a kardok készítéséhez és javításához, de a forgatásukhoz is remekül értett, így a banditák is békén hagyták a famíliát mindig becsületesen kifizetve az öreg munkájának árát. Kyousuke mindig érdeklődve figyelte apját munka közben, rengeteg tartózkodott a kovácsműhelyben, ám kíváncsisága miatt rendszerint megégetett vagy vérző kézzel fejezte be a bámészkodást. Mondhatni már ekkor is érezte, hogy a kardok fontos szerepet fognak játszani az életében, és nem csak azért, mert apja belőle is kovácsot akart nevelni. Kifejezetten kevés barátja volt, a hozzá hasonló korú gyerekek nem viselték jól nagyravágyását, és egy idő után már nem voltak hajlandóak elfogadni azt, hogy újra és újra Kyousuke legyen a főhős a kis szerepjátékaikban, ahol halálisteneket és lidérceket mímelve csaptak össze fából készült kardjaikkal. Ennek ellenére az már ekkor is látszott, hogy nem bánik ügyetlenül a fegyverekkel, és ami azt illeti, úgy tűnt hogy csak forgatásukban jeleskedik, mivel faterja mestersége nem igazán ment neki.

Egy nap azonban vízválasztó fordulópont következett el az életében, ugyanis elájult. Igen, az éhségtől, hiszen tősgyökeres rukongaii lélekcsalád lévén Miyanagáék egyáltalán nem ettek, ami egyenes úton vezetett ehhez az állapothoz egy olyan magas lélekenergiájú fiatalember esetében, mint Kyousuke volt. A nem túl régen létrehozott Shinigami Akadémia alapításának híre ekkorra már eljutott ide is, és a fiú hatalmas önbizalommal vágott neki a nagy útnak, hogy megkísérelje a felvételit, ami annak rendje s módja szerint meg is vágták. Hiába a magas lélekenergia, ha nem tudja a lélek használni, ugyebár. Azonban Kyou-chant nem abból a fából faragták, hogy ilyen könnyen feladja, megpróbálta hát másodszor is, majd harmadszor is, sőt negyedszer is, azonban mindig volt valami banánhéj, amin elcsúszott az egyébként nem túl nehéz vizsgán... már ha éppen nem aludta el a nagy készülődésnek köszönhető fáradtság miatt. Ötödjére már úgy ment oda, hogy most vagy soha, hiszen szülei is várták már, hogy döntsön a sorsa felől, mivel egy mesterség kitanulásában nem létezhetnek elvesztegetett évek. Ez alkalommal csodával határos módon végre minden klappolt, sőt még a szerencse is Kyousuke mellé állt, így megannyi szenvedés után végre az Akadémia tanulója lett. A fiatal fiú nagy szorgalommal tanult, ám kiemelkedőt nem tudott nyújtani sem harc, sem elmélet terén, igaz, szinte mindenből az évfolyam első harmadába tartozott. Azonban hiába a kiegyensúlyozottság és a relatíve jó teljesítmény, nem volt miért felfigyelni rá, így hát magának kellett azért tenni, hogy ismert alakja legyen a tanulmányi intézménynek. Persze egy hozzá hasonló srácnak ez nem esett túl nagy nehezére, még ha nem is volt túl népszerű figyelemfelkeltő magánakcióival és folyamatos arcoskodásával sem a diákok, sem a tanárok körében. Különösen a lányok nem díjazták hatalmas önbizalmát, és szépen sorjában kikosarazták az egészséges érdeklődésű fiút, akinek legalább akkora neve volt, mint Kyouraku Shunsuinak ezen a téren.

Egy lány azonban mégis volt, akivel Kyousukének normális volt a kapcsolata, ez pedig a zanpakutouja lelke volt. Igaz ebben talán annak is szerepe volt, hogy Shinkyout nem halmozta el bókok áradatával, és pláne nem kérte meg a kezét öt perc ismeretség után, amitől talán csak az tartotta vissza a fiút, hogy azért mégiscsak egy zanpulélekről beszélünk. Na meg az, hogy csak hangfoszlányokat hallott abból, amit Shinkyou mondott, mivel nem tudta, nem akarta elfogadni a lélekölője segítségét önfejűségének köszönhetően. Azonban hogy mégse maradjon zanpakutoujának neve nélkül, arról már-már sablonos módon egy harc tett, azonban ebben a küzdelemben nem egy lidérc volt az ellenfél. Már korábban is előfordult, hogy rossz lánynál próbálkozott be, ám ezúttal egy igencsak félreérthető helyzetet sikerült produkálnia egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően, és ennek a szituációnak tanúja volt a csaj kétajtós szekrény méretű, nagy benga állat pasija is, aki nem habozott párbajra hívni a nagyszájú fiút, Kyousuke pedig persze azonnal rávágta, hogy elfogadja a kihívást "szerelme" kegyeiért, nem tudva hogy mibe is vágta a fejszéjét. Ellenfele a 11. osztag jövőbeni kapitánya volt, aki az egész akadémia legjobb vívójának számított már akkoriban is, és annak rendje s módja szerint fel is törölte a padlót Kyousukével, tudását és hatalmas fizikai fölényét kihasználva. Azonban hősünket sem abból a fából faragták, hogy csak úgy feladja, pláne ha egy csinos lány volt a küzdelem tétje, de olyannyira makacs volt, hogy ellenfele elvetette a sulykot, és szó szerint a fiú életére tört. Már majdnem késő volt, mire a Miyanaga-család büszkesége rájött, hogy ennek a fele sem tréfa, és arra is rá kellett jönnie, hogy a vérszomjas, feldühödött kannal nem bír el. Ám ekkor érkezett segítségére zanpakutouja, és szorult helyzetének köszönhetően Kyousuke beadta a derekát és hajlandóvá vált együttműködni kardjával, akit addig egyszerű eszköznek tekintett. A shikait még nem ismerő leendő kapitány ellen zanpuja első szintjével képes volt fordítani, és megnyerni a párbajt, bár szíve hölgye várakozásaival ellentétben nem omlott a karjaiba hősiességét látva, hanem mindkettejüket szó nélkül faképnél hagyta.

Vizsgáit gond nélkül letette, és végül a 5. osztagba nyert felvételt, türelmesen végigjárva a ranglétrát a pokollepkék gondozásától kezdve a takarításon keresztül a komoly küldetésekig. Hat év után tiszt, újabb tizenhárom évre rá pedig már hadnagy volt, közben pedig gyakorlatilag tökélyre fejlesztette lélekölőjének technikáit, és képessé vált a lehető legkevesebb energia befektetésével használni őket, miközben magát a fegyvert is megtanulta könnyedén forgatni. Akárcsak az akadémián, hivatásos halálistenként sem ért el igazán kiemelkedő teljesítményt a zankensoki négy ágának egyikében sem, azonban mind a négyben egyformán átlagon felülinek számított, egyszóval nagyon kiegyensúlyozott volt. Hosszú évek óta szolgált már hadnagyként, amikor Soul Societyt meglepően jól összehangolt hollow-támadás érte, és a védelemből Kyousuke is kivette a részét, akárcsak a legtöbb magas pozícióban lévő shinigami. A lidérceket általában több, mint kevesebb sikerrel likvidálták a misszióra kiküldött csapatok, ám a csata neheze még csak most jött, több gillian szintű menos megjelenése okozott döbbenetet a Gotei 13-nak. A hatalmas lények ceróikkal és méretükkel komoly gondot okoztak a halálisteneknek, az összecsapás főleg a frontvonalakban harcoló kapitányokat viselte meg és fárasztotta ki, míg Kyousuke és társai inkább az alacsonyabb rendű hollowokkal foglalkoztak. A hosszasan elhúzódó küzdelemnek eleinte nem látszott a vége, azonban mikor már-már úgy tűnt, hogy a shinigamik győzelmet aratnak az utolsó megmaradt gillian vállán egy baljósan vigyorgó lidérc tűnt fel, akiből sokkal töményebb és erősebb lélekenergia áradt, mint az összes többi kreatúrából. A nagyerejű adjuchas, aki az egész felfordulás mögött állt, gyorsan mozgásba lendült, és mire felocsúdott a Gotei, addigra három kapitány máris a porban hevert, legyőzötten. A fáradt, elcsigázott halálistenek sorra hullottak alá, ki holtan, ki súlyos sérülésekkel, ki egyetlen suhintás, ki némi harc után, és aztán végül Kyousukére is sor került. A hadnagy tudta, hogy egy puszta shikai-jal nincs esélye, amikor egynémely kapitány bankait használva szenvedett vereséget, de ő mégis magabiztos mosollyal várta az adjuchas támadását, elvégre számára erősebb ellenfél ellen volt a legélvezetesebb küzdeni. A lidérc ceróval szerette volna elintézni a fiút, ám az kardjának technikájával visszatükrözte az energiasugarat megsebezve az ellenséget. A sérüléstől feldühödött hollow eszét vesztve rontott rá hősünkre, aki ugyan súlyos sebet kapott, de fájdalmai ellenére képes volt felkelni, ahogy anno az akadémián sem adta fel nagy harcát aktuális szíve hölgyéért. Ahogy az adjuchas ismét nekiment Kyousukének, a hadnagy érezte hogy eljött a vég, de szeme előtt nem az élete pörgött le, hanem belső világa jelent meg. Shinkyou közölte a shinigamival, hogy az évek alatt kidolgozott tökéletes összhangjukat ideje egy magasabb szintre emelni, és ha kiáll egy próbát, átadja neki a teljes erejét. Kyousuke persze beleegyezett a dologba, mire számos tükör jelent meg a fiú körül, és a bennük megjelenő tükörképei rátámadtak. Harc iránti szeretete következtében figyelme egy pillanatra sem lankadt, hiába aratott könnyű győzelmet mindegyik hasonmás ellen, így az egyik tükörkép mögött elrejtőzött zanpulélek támadását is ki tudta védeni. Sikere láttán Shinkyou mosolyogva osztotta meg hadnaggyal a hírt, hogy éppen most küzdött meg saját bankaia első fázisával, és hogy ez a képesség mostantól a rendelkezésére áll. Visszatérve a való világba Kyousuke azon nyomban aktiválta kardja végső szintjét, vele ellentétben azonban az adjuchas elbízta magát, és a fiú végzetes támadást vitt be a lidércnek csatabárdjával.

A Gotei 13 győztesen került ki az addigi talán legnagyobb hollow-invázióból, ám négy kapitányát is elvesztette a harc folyamán. A keserédes ünnepélyen Kyousuke nem csak hogy dicséretet kapott hősiességéért Yamamoto főkapitánytól, de egyben fel is ajánlották neki a 6. osztag megüresedett vezetői székét, amit hezitálás nélkül el is fogadott. Ezzel egyidőben lett kapitány az akadémiai évekről már ismerős nagydarab alak, név szerint Daichi a 11. osztagnál, és kettejük párbajának tárgya, Mikoto a 13-iknál. Ezen körülmények között a két férfi rivalizálása ismét felébredt, akárcsak imádatuk Mikoto iránt, így napjaik kapitányként leginkább egymás játékos cseszegetésével teltek, miközben már-már sportot űztek abból, hogy melyikük tudja jobban lenyűgözni Mikotót. Azonban hiába vetettek be minden általuk ismert praktikát vagy stratégiát, a lány továbbra is látványosan ignorálta őket. A boldog, békés napok azonban nem tarthattak sokáig, Seireitei fölött ismét sötét felhők kezdtek gyülekezni. Kyousuke nem tudhatta, hogy az adjuchas, akit évekkel azelőtt legyőzött, zanpakutoujának köszönhetően tovább élt a fiúban, és mikor néhány lidérc betört a Tiszta Lelkek Városának területére, a kapitány belső hollowja elérkezettnek látta az időt arra, hogy bekebelezze Shinkyout, majd átvegye a hatalmat Kyousuke teste felett is, és ismét elszabadítsa a benne rejlő gyilkolási ösztönt. A hollow énjének köszönhetően soha nem látott erőt birtokló, tomboló férfi ellen saját beosztottjainak semmi esélye nem volt, sokan még csak kardjukat sem tudták felemelni, és életüknek máris vége volt. A sötét és tömény reiatsut érző helyszínre érkező kapitányok és hadnagyok hitetlenkedve figyelték egykori társukat, ha nem lett volna rajta a haori, akkor valószínűleg el sem hitték volna, hogy az a hollow maszkos alak ott tényleg Miyanaga Kyousuke. Daichi váratlanul kijelentette, hogy ő majd harcol a teremtménnyel, arra hivatkozva hogy senki sem ismeri annyira a fiút, mint ő, és szigorúan megtiltotta, hogy bárki is közbeavatkozzon a küzdelmükbe. A 11. osztag kapitánya azonban hiába sebezte meg többször súlyosan az eszét vesztett kollégáját, az legyőzhetetlennek tűnt instant regenerációjának köszönhetően. Daichi fel volt rá készülve, hogy Kyousuke bankait fog használni, és amikor megtette, végig komolyan koncentrálva győzte le a tükörképektől érkező támadásokat, és végül hárította a hollowifikálódott barátja csapását is. Arra azonban nem számított, hogy ezzel még nem ért véget a harc, és a számtalan, millió darabra robbanó tükör szilánkjai ellen nem már tudott mit tenni. Mielőtt azonban a lidérccé vált férfi bevihette volna a kegyelemdöfést Daichinak, váratlanul Mikoto beugrott közéjük, megállítva a halálos pengét, és sírva könyörgött Kyousukének, hogy hagyja abba, most először kimutatva, hogy nem semleges számára egyikük sem, sőt. A lány hangja segített a 6. osztag kapitányának felülkerekedni belső hollowján, de csupán néhány pillanatot kapott maszkja letépése után, ugyanis ekkor ért a helyszínre Yamamoto és a Kidoushuu parancsnoka, aki a főkapitány parancsára fogságba ejtette Kyousukét egy kidou-erőtérben. A 46-ok Tanácsa túl veszélyesnek ítélte a hollow erőket birtokló kapitányt ahhoz, hogy Soul Societyben maradjon, így a férfi mágiakalitkáját az Emberek Világában helyezték végül el.

Baraggan Luisenbarn szerint a kidou tarthat ugyan ezer évig, de örökké nem marad meg. Nos, Kyousuke börtöne kétezer évig tartott ki, mielőtt az enyészeté lett, lévén léte elfelejtődött a bürokrácia útvesztőjében, így senki sem ügyelt rá, hogy megújítsa az őt fogva tartó erőteret. A fiú hosszú álmát csupán néhány napnak élte meg, holott igazából két évezreden keresztül küzdött azzal, hogy hollowja ne vehesse át felette az irányítást csak úgy. Ekkor úgy tűnt sikerrel járt, így mikor megszűnt a kidou-kalitka, el mert indulni hogy kiderítse, hol van egyáltalán. A modern világ teljesen lenyűgözte, különösen a különböző apró kütyük és a kor zenéje fogták meg, így hát kézenfekvő volt, hogy első szerzeménye a kettő kombinációjából szülessen Néhány hétnyi barangolás után kötött ki Karakurában, de ez idő alatt egyetlen shinigamival sem találkozott, ő maga pedig nem mert senkaimont nyitni hogy visszamenjen Soul Societybe, tartva attól, hogy esetleg kivégzik. A városba érve találkozott viszont egy fiatal lánnyal, aki megérezve benne a lidérc reiatsuját szó nélkül megtámadta. Kyousuke nem akart emberrel harcolni, puszta védekezéssel azonban nem ment semmire hidegvérű ellenfele ellen, aki nem tágított, bármit is mondott. Mire végre nagy nehezen kiszedte a lányból, hogy Aoyama Yuinak hívják, már számos kisebb-nagyobb seb éktelenkedett a testén, de továbbra sem volt hajlandó másra használni kardját, mint védekezésre, és hiába akart bakudouval szabadulni, azok lepattantak valami láthatatlan pajzsról. A lány fáradhatatlan volt, a kétezer éves tétlenség pedig komoly nyomott hagyott Kyousuke edzettségén, és a fiú elkövetett egy olyan hibát, ami megengedte Yuinak, hogy karpengéjével átszúrja a volt kapitány mellkasát. A halálközeli állapotba kerülő Kyousuke elgyengülő elméje felett ekkor ismét át tudta venni a hatalmat belső hollowja, és mire sikerült visszanyernie maga felett az uralmat, már késő volt. A lidérc használta a zanpakutouja bankaiát és legyőzte vele a lányt, fogságba ejtve őt a tükörterem labirintusában.

~ Kinézet

179 cm magas, vékony, nyúlánk fiú, hosszú végtagokkal. Ennek ellenére nem mondható véznának, bár nem is sportos testalkatú. Hosszú, szőke haja belelóg barna szemébe, frizurája csak hátul van rövidre vágva. Az arca tojásdad alakú, álla hegyes, a fülei elég nagyok, de ez a hajától nem nagyon látszik. Szemüveget visel, melynek vastag, de keskeny hatszög alakú kerete van. Ruházata jelenleg egy régies szabású shinigami egyenruhából és a 6. osztag kapitányi haorijából áll, póttestben ez majd egy piros, magas nyakú, cipzáros melegítő felsőre, egy hasonló színű mackónadrágra és egy márkátlan sportcipőre fog változni, ha véletlenül odatalál Uraharához. Nyakában (vagy éppen a fülén, attól függ) egy ormótlan méretű fülest visel, melyből kedvenc zenéi szólnak, ha bekapcsolja az iPodját. Kardját a hátán hordja.

~ Jellem

Végtelenül optimista, soha egy negatív gondolat nem fordul meg a fejében, mindenben csak a jót, a pozitívat látja. Az ő világában minden tökéletes, mindig képes meglátni mindenben az érem másik oldalát, legyen az bármilyen tragikus is mások számára. Ennek tetejében önbizalma is határtalan, képesnek gondolja magát mindenre a realitások határán belül, mindegy milyen lehetetlen dologról van szó. Kicsit talán beképzelt is, sőt egészen biztosan van benne egy jó adag önteltség és nagyképűség Hangos és élénk, pörög mint a búgócsiga, viselkedése mindig magára vonja mások figyelmét, de szeret a középpontban lenni, így ez nem zavarja. Imád harcolni, mindegy milyen kemény küzdelmet vív és milyen fájdalmai vannak, mindig ott van az őszinte, levakarhatatlan élvezet a képén.

~ Zanpakuto

Neve: Shinkyou [Szent Tükör]
Fajtája: Kidou
Shikai parancsa: Mekurumeke [Vakítsd el!]
Shikai kinézete: Egy nagydarab, kétélű csatabárd, melyet Kyousuke méretéhez képest meglepően könnyedén forgat.
Támadások:

• Hajime no senkou, Kakera [Első villanás, Szilánkok]: a technika használója előtt négy tükör jelenik meg, melyet aztán egy vízszintes vágással tör szilánkokra, az üvegdarabkák pedig nagy sebességgel rázúdulnak az ellenfélre, több tucatnyi mély sebet hagyva rajta, ha a támadás sikeres.
  
• Tsugi no senkou, Kyouzou [Következő villanás, Tükörkép]: a képesség aktiválásának pillanatában Kyousuke előtt egy hatalmas tükör jelenik meg, mely visszaveri az ellenfél reiatsu-alapú támadásait. Ugyan az energia egyharmada odaveszik ilyenkor, kárpótlásul a sebesség a másfélszeresére nő.

Bankai: Saigo no senkou, Kyoushitsu [Végső villanás, Tükörszoba]
Bankai képesség: a Tükörszoba fogságba ejti az áldozatot, akire számos tükörből néz vissza rá önmaga. A tükörképek időnként kilépnek az üveg mögül és véletlenszerű gyakorisággal támadják meg a szoba rabját, de mivel a replikák jóval gyengébbek az eredetinél, ezért annak nem szabad hogy gondot okozzon a legyőzésük, már ha képes arra, hogy saját magával végezzen nem egyszer, sokszor. Azonban ha a könnyű sikertől az áldozat elkényelmesedik, és lebecsüli másolatait, akkor bizonyosan halálát leli: az egyik képmásban ugyanis maga Kyousuke rejtőzik aki csak arra a pillanatra vár, hogy az ellenfele leeressze a védelmét. Azonban ha azt a támadást kivédi a szenvedő fél, még akkor sem nyugodhat meg, ugyanis a bankai több tucatnyi tükre ilyenkor millió szilánkra törik, és minden irányból egyszerre sújt le. Ha a bankai-támadás sikerrel jár, és az áldozat örökre a tükrök foglya marad, akkor amennyiben Kyousuke legalább háromszor erősebb volt az ellenfelénél, akkor annak egy véletlenszerű (shikai-, resu- vagy egyéb) képességét megörökli, és képes lesz használni.

Szerzett képességek

• Hollow én - az első bankai használatakor megölt adjuchastól örökölte.
  
• Az átlagosnál sokkal gyorsabb (de nem instant) regeneráció - Aoyama Yui elleni harcának gyümölcse.

~ Hollowifikáció

Maszk:

Spoiler:

Hollow én: Szimplán őrült, ő Kyousukével szemben nem harcolni szeret, hanem ölni. Gyilkolási ösztöne minden más érzelmét elsöpri, semmi más nem érdekli, csak a vérontás.
Képességek: Sokkal erősebbé, gyorsabbá és ellenállóbbá válik, továbbá képes lesz az instant regenerációra.

~ Szeret - Nem szeret

Szeret
- zenét hallgatni
- harcolni
- a középpontban lenni
- nevetni
- győzni

Nem szeret
- negatívan gondolkodni
- gyilkolni
- veszíteni
- unatkozni
- aludni