ENGEDÉLY:
- Yoru-senseitől a 4. multi indításához
- Tasu-chantól a karakterek rokonságát illetően

JELSZÓ: sktn ai

ADATLAP:

Név: Tsukatani Aoi {Tsukatani Midori unokatestvére}
Nem: Nő
Kaszt: Ember
Szül. ideje: 1998. Április 15.
Kor: 13 év
• Emberként: 13 év
• Lélekként: 0 év

Kinézet:
Egy alacsonyabb, szőkés-barna hajú és mogyoróbarna szemű leányzó. Fenékig érő hosszú haját különböző összeállításban szokta viselni, hol bontva, hol két copf, stb… attól függ, mennyi időt szentel rá, mert haja nem igazán szereti beadni a derekát, hogy huzamosabb ideig egy bizonyos állapotban maradjon. Szereti az egyedi ruhákat, szívesen felhúz bármit, de elsősorban az iskolai uniformis van rajta, bár imádja felszerelését kibővíteni egy fehér színű macska fejfedőjű sapkával. Van egy sötétkék színű plüssmacskája Miyavi-nyan, őt mindenhova magával hordja, ebben a figurában az a jó, hogy kis hátizsákként is funkciónál, így sokféle kacatot szokott belegyömöszölni.

Jellem:
Egy igencsak kedves, aranyos és ártatlannak tűnő lányka, aki a feddhetetlen külső ellenére rendkívül lobbanékony természettel rendelkezik. Ha nem tetszik neki valami azt nyíltan megosztja, nem érdekli, hogyha ezzel az illető lelkébe tapos. Rengeteget képes egyhuzamban beszélni, főleg a régmúlt eseményeit szereti ismét előhozni, kissé átköltve azt fantáziadús elméjének köszönhetően. Igencsak indulatos természetének köszönhetően rendkívül harcias, nem szereti, hogyha másokat bántanak így rögtön cselekedni szokott, még akkor is, hogyha jó pár véres folttal jön ki a csetepatéból. Szeret álmodozni és kitűzött tervei sincsenek még a nagy életben, mindegyik érdekes munkára azt mondja, hogy: „Ez az álmom, én is az leszek.” De minden egyes dologba hamar beleun, viszont igencsak érdekli a Manga szerkesztői pálya. Optimizmusa mindig az egekben van, viszont ha érzékeny pontra tapintanak nála, egy fél perces depresszióba lehet taszítani, amíg meg nem látja annak pozitív oldalát. Mivel még fiatal, ezért van mit tanulnia az életben, emiatt igencsak kíváncsi, mindennek utána kérdez, hogyha valamit nem ért, illetve, hogyha érdekli a dolog. Anyanyelvét (Japánt) nem beszéli rendesen még a Hiraganákat is keveri, sokszor előfordul nála, hogy a kutya helyett esetleg lovat ír és hasonló nyelvtani hibák, vagy éppen rosszul fejezi ki magát. Külföldi édesanyjának köszönhetően gyakran megfordult Angliában és Amerikában mi miatt kicsit angolosan beszéli a Japánt, talán erre is vezethető vissza hibás nyelvhasználata. Ahogy ő mondaná „Isteni szeme” van a párkapcsolatos meglátásához – ez persze cseppet sem igaz – így minden gyanús mozdulatra a háttérben egy hosszan elnyújtott „Szerrrretik egymást” szöveget szokta kommentálni. Gyakran jutnak eszébe fergeteges ötletek, melyek az esetek nagyobbik felében rosszul sülnek el, ilyenkor szemei mindig gyanúsan megcsillannak, így már előre félhetnek az érintettek. Szeret különböző becenevekkel illetni az embereket és mellécsatolni különböző jelzőket (például, mint unokatestvérénél a „Mido~onee-chan”), ennek oka, hogy általában nem tudja/szereti megjegyezni a hosszú neveket, az számára túlságosan is hivatalos. Imádja az Animéket, Mangákat ebből kifolyólag imád jellemezeket felhúzni és nem kis fancucc gyűjteménye van. Sokszor memorizál belőlük darabokat, amiket különböző pillanatokban, kisebb színjátszás kíséretében hangoztat, gyakran beleéli magát a karakter szerepébe, meglepő módon ilyenkor nyelvtani hibái nem szoktak feltűnni. Imádja a zenéket és gyakran is kínozza az embereket karaokéval (mivel még nem mutált, ezért hangja sem éppen a legjobb xD).

Szeret – nem szeret:

Szeret:
+ Cosplayt,
+ édességet,
+ macskákat,
+ történelmet,
+ Miyavi-nyant *>*,
+ Mido~onee-chant és rajzait,
+ a szép (nem feltétlenül divatos) ruhákat,
+ Animéket, Mangákat és ezekhez kapcsolódó dolgokat,
+ a Shinto Miko felszereléseket (többek között a botok és démonűző cetlik).

Nem szeret:
× házimunkát,
× a vihart – fél a villámlástól -,
× ha, a hibás nyelvhasználatát ecsetelik,
× tanulni, olyan tantárgyból, amit nem szeret,
× ha, egyes Animékből, Mangákból rosszul ragadnak ki darabokat.

Felszerelés:
- A Shinto Mikok általános felszereléséhez tartozó bot, amit a különleges képességéhez szokott alkalmazni.
- Miyavi-nyan és az abban tárolt holmik:
~ pénztárca,
~ egy színes toll,
~ egy doboz epres pocky,
~ jó pár darab lélekűző cédula,
~ szerencse medál, kis szütyőben,
~ haj köcölékek (hajtűk, hajgumik, csatok, stb.)
- Az elmaradhatatlan fehér vagy fekete színű macskás sapka,
- Egy önvédelemre alkalmas serpenyő, hisz az a legmegfelelőbb eszköz,
- Iskolatáska, melyen különféle kulcstartók (elsősorban macskás) találhatóak.

KÉPESSÉG:
Neve: Zen oni {Zenki}, Kisaki oni {Kouki} (Első démon (Zenki), Hátsó démon (Kouki))
Típusa: Kidou (?)
Eleme: -
Támadások:
~ Leírása: A különleges képessége voltaképpen a saját, illetve a levegőben található reiatsu formálására alapszik. Ezáltal képes bizonyos tárgyakba belevezetni a lélekenergiát, hogy annak használati funkcióját felturbózza támadás és védekezés terén. Ezeket eredetileg tudja bármely tárgyon alkalmazni, de nem lesznek olyan erősek, mint a megszentelt tárgyakon való használáson. Ugyanis a miko felszereléshez járó botok használatnál tudja képessége javát kifejteni, ilyenkor a tárgy külsejét is megváltoztatja.
Képességének a neve egy iker természeti szellemekről ered, melyek hatalmas démonokká változtak a Japán történelem szerint. Nevük jelentése Zenki {Zen oni} magyarul Első démon mely a védekezésre alapszik, míg Kouki {Kisaki oni} vagyis a Hátsó démon pedig az előző ellentéte pedig a támadásra specializálódik.
- Zen oni: Shusei {Első démon: a Védekező}:
Lélekenergiát vezet az általa kiválasztott pajzsnak alkalmas tárgyba és azzal felerősíti az eszköz anyagát, hogy az által képes legyen felfogni a támadásokat.
Ha a botnál alkalmazza, akkor egy kézben fogható pajzs jelenik meg, melynek nagysága a belefektetett energiától függ (minél nagyobb, annál erősebb).
~ Minél több pontja van a különleges képesség kezelésen, annál több sebzést képes fenntartani a bizonyos tárgy.
- Kisaki oni: Kougeki {Hátsó démon: a Támadó}:
Lélekenergiát vezet az általa kiválasztott fegyvernek alkalmas tárgyba és azzal felerősíti fizikai csapását.
Ha a botnál alkalmazza, akkor azt, egy csatabárd váltja fel a helyét.
~ Minél több pontja van a különleges képesség kezelésen, annál több sebzést képes okozni a bizonyos tárgy.
Hátrányuk: Csak egy ilyen botot hord mindig magával, így csak az egyik „felerősített” változatra képes.

+ Látja a túlvilági dolgokat (szellemek, Lidércek, Halálistenek…stb…) és rajtuk is képes alkalmazni a különleges képességét //hogyha támad vele ugyan úgy megtudja sebezni őket is//.

ELŐTÖRTÉNET:

- Végre~~~ szombat! Szabadság! És nincsen itthon rajtam kívül senki! Enyém a tévé! *>* – hatalmas vigyorral az arcomon, sarkon fordulva két kezeimmel szárnyakat formálva iramodtam be a nappaliba, miután a család többi fele távozott végre a bejárati ajtón, hogy valami szertartásra menjenek a szomszéd faluba vagy hova, mielőtt elvinnének itthonról. Nem egyszer hagytak már egyedül, de nem bánom. Szeretem, mert ilyenkor lehet sok-sok olyan dolgot is csinálni, amit eredetileg nem nagyon néznek el nekem… mint például az egész napos TV nézés. *___* Lelkesen vetülök be a nappaliban elhelyezkedő nagy kanapéra és fészekelem be magamat Miyavi-nyan mellé, majd kezembe veszem a távirányítót, hogy ezzel átvegyem a Fekete Doboz felett a hatalmat. Bekapcsolom majd már váltogatni is kezdem a csatornákat, hogy valami érdekes adást találjak rajta. Természetesen megint valami fura híradós cuccon hagyta a Nagyapi, pedig az senkit se érdekel, csak a család nagyobbik felét. Valami öt perces csatornaválogatás után sikerül megállapodnom az első Animés adónál, ahol éppen az InuYashát közvetítik.
~ Szegény szerencsétlen Kagome Nem lennék a helyében… várjunk csak. De, pontosan hasonló helyzetben vagyok. -.-’’ Csak az Én, Nagyapám tudja, hogy kell befogni az unokát dolgozni, annak ellenére, hogy nem akar miko lenni. :/ ~
Nincs túl sok bajom ezzel, de az ártó szellemek elűzése és a démonok elzárása már abszurd. :/ Nem is léteznek ilyen lények, csak humbug az egész! Kivéve, ha az idegesítő halottak szellemeit nem számítjuk bele. Úgy hallom, az egyik megint az édességszekrényemben matat. >.>
- Hé, azaz én chipsem! – már röpítem is az említett kísértet felé a fapapucsomat, ami egyszerűen keresztülhalad a nem e világi testén. Szitkozódva dűltem vissza a kanapén és tűrtem gúnyos kacaját a sikeretlen csapásomat illetően. Nincs bajom velük, mert sokat mesélnek különböző érdekes dolgokról, csak hosszútávon idegesítőek. Hogy ne figyeljek rá inkább fogtam a távirányítót és átkapcsoltam a következő csatornára, ami talán a lehető legrosszabb húzás volt tőlem az eddigi életemben. Oké, sokadik legrosszabb húzás… o.o" Éppen a Bújj, bújj Szellemet adták, amiből a lehető legijesztőbb jelenet volt jelenleg a tévében. Rémülten ugrottam a kanapé mögé Miyavi-nyant magam elé tartva pajzsként, mintha a csatornában látott dolgok csak úgy kisétálhatnának és engem veszélyezhetnének. Remegve, mint a nyárfalevél kukucskáltam ki védőhálóm mögül a televízió felé.
~ Ijesztő… fényes nappal miért adnak ilyet a tévében? Nem, mintha nem örülnék hasonló módszereknek, amikkel el tudhatnám távolítani a szellemeket a házból. ~
Ezen gondolatomnál végigmérem a mellettem álló kísértetet, aki hasonló módon, mint Én a kanapé mögött gubbasztott rémülten. Vajon mióta is látok én ilyen szellemeket? Ja, tudom… már mióta az eszemet tudom. Kis óvodás koromban még vicces volt hazahozogatni őket, de most már kevésbé olyan muris. Főleg, hogy sokan a suliban nem is hisznek nekem a felől, hogy Én szellemeket látok, pedig Pu-chan/Apa/ és Nagyapi, sőt még Nyu-chan/Anya/ is halványan igaz, de látja őket. Mélabús arcábrázattal Miyavi-nyant alkalmazva közelebb lököm magamhoz a távirányítót, hogy a horror beütésű sorozatról elkapcsolhassak. Újfent a Shaman King első részének ismétlésével futok össze… megint, ezen a csatornán, csak ezt adják? :/
~ Ne aggódj Morty, teljesen megértelek! TT-TT Nekem se hisznek a többiek az iskolában! De legalább kitűnő hasznuk van a szellemeknek! *>* Például, hogyha nincs erőm tanulni, akkor le tudok fizetni párat, hogy súgjanak az órán… hehehe… ~
Éljen az optimizmus! >.< Tényleg vajon ez a szó mit jelent? Mindig mondogatják nekem, hogy „Optimista” vagy, még meg is kérdeztem anno, mi a szó jelentése, viszont elfelejtettem. De, rossz… Megrázom a fejemet, majd már kapcsolok is tovább a dobozon, hogy láthassam kedvenc csatornám most adott sorozatát. Nem csalódtam bennük, Kurosihtsuji.
~ Imádom a szépen megrajzolt Angliájukat. *>* Olyan élethű, mikor először voltam ott Nyu-channal olyan volt, mintha beszabadultam volna a Fekete Komornyik egyik epizódjába. *_* ~
Nézem nagy cicamosollyal az adott részt, tényleg szeretem benne a tájrajzolásokat. Nyu-chan sokszor elvitt Angliába a munkája miatt, így volt elégszer lehetőségem körbejárni az országot. Ja, igen, ha még nem említettem volna Nyu-chan híres divattervező. *_* Bár már visszavonulóban van...
Véletlenül leejtem a távirányítót, mely magától cselekedve léptet át másik adóra, nem volt baj, mert éppen kedvenc együttesem koncertje ment benne, de sosem bocsátom meg a távkezelőnek, hogy önszántából, mert cselekedni. Felkaparom az eszközt a földről, majd azt alkalmazva mikrofonnak kezdek bele szörnyű karaokemba. Nem tehetek róla, hogyha meghallom ezeket a zenéket azonnal énekelhetnékem támad. T>T Még is, Miyavi-nyan neve innen származik. *_* Egyszer szeretnék Én is énekes lenni. *>* Amint lement a muzsika, szomorúan kapcsolok tovább, miért pont a végét tudom az ilyesminek elkapni? T.T A másik adón pedig a Shugo Chara egyik epizódjával futhattam össze.
~ Ezek a kis makeszek olyan aranyosak és viccesek. Bárcsak az én Miyavi-nyanom is tudna beszélni. ~
Nézek az említett plüssfigura felé. Természetesen, ha nem tud beszélni, mint mi emberek az sem zavar, ugyan úgy szeretem továbbra is, csak sokszor megfordult bennem ez a gondolat. Vicces lenne az biztos. Kuncogva léptetek tovább, hisz ezt a sorozatot láttam már. A másik adón a Full Metal Panic híres rambozó főszereplője Sousuke Sagaraval futhattam össze.
~ Jajj, de régen néztem ezt meg. Még unokatestvéremmel Mido-onee~channal láttam ezt. *_* Jaj, de várom már, hogy induljunk hozzá. =3 ~
Lelkesen elmélkedve nézek az ajtónál felsorakoztatott csomagok felé. Igen, Mido-onee~channal fogok lakni, amiért végre a nagyvárosban folytathatom a tanulást. *_* Már tavasz óta erre várok, mióta megkaptam a felvételt igazoló levelet. Biztosan Karakura olyan, mint a Durararas Ikebukoro, telis-tele van különleges eseményekkel és lényekkel. Wúhú~ *>* biztos, hogy így van! Ekkor következett egy újabb nevezetes kapcsolás és ezúttal valami Disney filmmel futok össze, valami Aranyhajjal vagy mivel. Kérdőn vonom fel szemöldökömet, ahogy látom a szőke lányt a nagy serpenyővel verekedni, mint holmi profi harcművész.
~ Ez mind szép és jó, de ezt már Youko lenyomatta az Inukami!-ban… :/ ~
Döntöm jobbra-balra fejemet, amiért levonom az ismerős tulajdonságot a két film között. E közben ajtónyitódást hallok és mellé Pu-chan hangját a jellegzetes „Tadaima” köszöntéssel, vidáman kapom fel fejemet és nézek a bejárat felé.
- Okaeri~ everybody *>* - hangoztatom a választ, melyet ilyenkor szokás ejteni, fel se tűnik először az angol jelző, amit ismét beleiktattam Japán beszédembe, szerencsére nem szól érte.
- Gyere, indulunk. Már kivittük a csomagjaidat. – mondta, ahogy már cipelték is a bőröndöket a kocsi felé. Meglepődve nézek a falon csüngő óra felé, mely már javában egy délutáni időpontot mutatott, észre se vettem, hogy ilyen hamar telik az idő.
- Oké, Pu-chan, de várjatok, kell nekem egy serpenyő! – pattanok fel Miyavi-nyannal a kezemben és rohanok a konyha felé az említett edény felkutatásának érdekében.
- Mire az neked? Oo Az van Midoriéknál is, tudsz ott is főzni. – hallom Pu-chan értetlenkedését a bejárat felől, de nem tudhatja minek is nekem pontosan ez, viszont jómagam nem sütögetni szeretnék vele, de nem ám’.
- Megvan. *>* - emelem lelkesen a magasba a serpenyőt. – Tudom Pu-chan, de ez nem főzésre kell, hanem önvédelemre. - mondom megosztva vele érdekes gondolatomat, ahogy betuszkolom közben az említett önvédelmi eszközt Miyavi-nyan belsejébe a többi aprócska kacat mellé. Pu-chan valamiért elhallgatott, de inkább nem kérdeztem meg miért. Inkább hatalmas vigyorral az arcomon indultam ki az autóhoz, majd néztem vissza Pu-chanra.
- Pu-chan, nem jössz? Hogy megyünk el, hogyha nincs, aki vezeti az autót? – nézek kérdőn az ajtóban tevékenykedő Pu-chan felé, már a kocsiban csücsülve. Még jó, hogy sietettem, már Karakurában szeretnék lenni, hogy találkozhassak Mido-onee~channal és beköltözhessek hozzájuk, meg már az új iskolára is nagyon kíváncsi vagyok. *_* Ég veled régi életem, mert most jön egy új, amit érzem imádni fogok. ♥