Mai sokszor adta a fejét gondolkodásra mostanában bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Bizony, megtévesztő külseje ellenére ő olyat is tud, hiába van eggyel több lyuk a fején, mint az arrancar populáció túlnyomó többségének. Ugyan semmi problémája nem volt a magányos farkas... azaz inkább cicaléttel, mégis zavarta valami, ami azóta nem hagyta nyugodni, hogy a Hougyoku segítségével számára addig elképzelhetetlen erők birtokosa lett. Nem tartozott ugyanis sehova. Rá kellett jönnie ugyanis, hogy hiába látta meg Aizen-samában az erős, karizmatikus vezért, akinek az útmutatására vágyott, hiába követte őt Las Noches hatalmas tornyai közé ösztöneinek engedelmeskedve, valójában a férfi elérhetetlen messziségben volt tőle. Mai egy volt a sok közül, nem várhatta azt, hogy majd Aizen külön foglalkozik vele, és megmutatja neki az ösvényt, amelyre lépve még erősebbé válhat. Talán ha akart volna, se tudott volna tőle tanulni, elvégre akárhányszor a közelében volt, feszélyezve érezte magát és a rosszullét kerülgette, hiba lett volna egy olyan embert idealizálni, aki ilyen reakciót vált ki belőle.
Így két opció állt előtte: vagy keres egy hasonlóan karizmatikus nőt és a nyomába szegődik, vagy pedig visszatér sivatagi életmódjához, és hozzáverődik egy hasonló célokkal rendelkező csapathoz, akikkel utána a saját útjukat járva sarkallják egymást az erősödésre. Mait elsősorban az előbbi gondolat foglalkoztatta, nem volt rest ugyanis nyitott füllel járkálni Las Nochesben, és idővel beszerzett néhány olyan információmorzsát, amely kedvére valónak tűnt, amely alapján hajlott arra, hogy fracciónná, Slarin fracciónjává váljon. A Segunda nem csak erős, de karakán, határozott egyéniségnek tűnt a hallottak alapján, pont olyasvalakit testesített meg, mint akit keresett. Ám végül nem került sor arra, hogy felkeresse a palota legerősebb amazonját, másféle fordulatot tartogatott számára a sors.
Történt ugyanis, hogy Aizen-sama a trónterembe hivatta lányt, és bár eleinte arra gondolt, hogy egy küldetésre akarják elküldeni, hamar kiderült, hogy rossz a feltételezése. Az összegyűlt társaság elég vegyes volt, Mai pedig a terem legtávolabbi sarkában, a falnak dőlve, karba tett kezekkel vizsgálta a többieket. Közelebb a hímnemű egyedek miatt nem mert merészkedni, így csak magában fortyoghatott azon, hogy a lány, akiben a mindenfelé rettegett Eras Vanthort vélte felismerni, annyira sem ad a külsejére, hogy a vérfoltos ruhája helyett valami tisztábban jelenjen meg egy ilyen alkalmon. Akárhogy is, szótlanul hallgatta a shinigami trió vezetőjét, aki a maga bársonyos, tenyérbe mászó hangján ismertette, hogy miért is van szüksége független és lojális arrancarokra. Mai ebből a távolságból biztonságban érezte magát, így szigorú képpel hallgatta az Exequiasról szóló szösszenetet. Érdekelte is a dolog meg nem is, hiszen a számára eleddig ismeretlen szervezetben tehetne valami hasznosat, ugyanakkor nem volt benne biztos, hogy képes lesz együtt dolgozni ezekkel az arrancarokkal. Azonban értékelte, hogy Aizen-sama rá is gondolt, és nem akart csalódást okozni a halálistennek, aki talán pont ebből a célból tette őt arrancarrá. Meglehetősen kínos lenne, ha ennek ellenére visszautasítaná.
Ám míg maga elé meredve ezen a töprengett, nyugalmából egy hitetlenkedő kiáltás kizökkentette, melyre szemöldökét összehúzva kapta oda a fejét. Egy áruló? Egy áruló abban a társulásban, melynek kulcsa a hűség és a pártatlanság? Groteszk, visszás helyzet, és bár nem volt idegen tőle az árulás fogalma, habozás nélkül nyúlt szoknyája pereme alá, hogy előhúzza késeit, mikor elhangzott uruk parancsa a kivégzésre. Végső soron ez lesz a dolguk a későbbiekben is, a téglák likvidálása. Látva, hogy a hitszegő menekülőre fogná, sonidóval vágott elé, és egyik tőrjét megpörgetve vette fel szokásos küzdőpozícióját.
- Gyűlölöm a gyáva, gerinctelen alakokat. Nézz szembe a tetteid következményével, áruló!
Szólalt meg megvetően, majd előreszökkent, hogy támadást kezdeményezzen, és amíg a két tűz közé szorult arrancar másfelé figyelt, teljes erőből oldalba rúgta, így repítve a falnak az ellenséggé avanzsált bajtársat. A nő felfogva, hogy így nincs esélye a túlerő ellen, késlekedés nélkül előhívta a resurrecciónját, ám mire átalakult valódi formájába, addigra már Mai is átváltozott, így hiába szórta a lány és társai felé a támadásait. Emberfeletti ügyességét és ruganyosságát kihasználva könnyedén tért ki, miközben sebességvesztés nélkül száguldott az áruló felé, majd amint elérte őt, a nyakánál megragadva emelte a magasba, és miután gyűlölettől szikrázó tekintettel belenézett a másik szemébe, elemi erővel hajította neki egy közeli oszlopnak. Félelmet és elkeseredettséget látott a lélektükrökben, ám nem volt az a kegyelmet adó fajta, ahogy arra sem volt kíváncsi, hogy miért vetemedett árulásra az immár bizalmat vesztett arrancar. Az általa választott út zsákutcába vezetett, és most, hogy az ütés erejétől a hűtlen nő elkábult, már csak annyi volt a frissen megformálódott Exequias dolga, hogy bevigye a kegyelemdöfést az ellenségnek. Mai ezt már páholyból nézte végig, hiszen ő megtette a maga dolgát azzal, hogy harcképtelenné tette a nőt. Egy ilyen alávaló alak vérével nem szívesen szennyezte volna be a kezét, a vérontást meghagyta a többieknek. Őt egyedül az érdekelte, hogy Las Noches ezzel megszabadul egy gyenge, gyáva alaktól, aki nem érdemes arra, hogy Aizen-sama bizalmát élvezze. Az említett shinigami halvány mosolyra húzódó arcát látva pedig immár abban is biztossá vált, hogy ebben a csapatban megtalálhatja azokat a társakat, akikkel együtt tovább erősödhet, és így büszke és értékes tagjává válhat majd az arrancar seregnek.

Megint reggel van. Szinte már melancholikusan hat rám a tény, hiszen ez a napnak az a része, amit a legjobban utálok, természetesen csak a reggeli eligazítás után. Mert igen, olyan is van, és most mondja meg nekem valaki, hogy ki tudna vidáman és mosolyogva felkelni, ha egyszerűen csak előre tudná, hogy egy közveszélyes, szadista hajlamú, robbanni képes személlyel kell hamarosan találkoznia. Nekem ez nem megy, ráadásul Slarin még nő is, minek hatására kifejezetten nem tudja megérteni, hogy én mennyire nem akarok a közelébe kerülni, ha nem kell. Lehet, hogy ma megint el kéne kerülnöm, mintha azt mondta volna, hogy ma sok dolga lesz, akkor egészen biztosan nem fogja venni rá a fáradtságot, hogy csak úgy egyszerűen neki álljon keresni. Bár ott van az idegesítő talpnyaló rész, az a nagy kupac fracción kiskutya módra követi és lesi minden szavát, nyugodtan megteheti, hogy egyet utánam küld, hogy keressen meg. Már ha egyáltalán észreveszi, hogy hiányzik a listáról az utálkozó arcom, amilyen gyakran látom, szerintem ez nem nagyon tűnik fel neki az esetek többségében. Ha meg mégis, akkor legalább remélem, hogy nem azt az ovis szinten lévő rózsaszín babát fogja rám küldeni, mert az még játéknak veszi az egészet és a végén egész nap bújócskázni akar velem. Komolyan, mint az ember gyerekek. Nem tudom miként nőtt ez fel, de nyoma nincs. Bár talán azért csinálja, mert Aizennek sem volt türelme hozzá. Igen, ez lehet a magyarázat, azon kívül pedig akárhogy is nézem, Aizen-sama elég ijesztő hozzá a legtöbbek számára, hogy ne nagyon akarjanak a közelébe menni. Persze nem nekem, hiszen szerintem egyáltalán nem az, ő a legszebb, legerősebb és leghatalmasabb férfi, akivel csak eddig találkoztam, ráadásul pedig őt sem szokták általában körbe venni nők. Biztos, hogy ma egész nap a közelében leszek, hiszen nekem is jár egy kis élvezet, és olyan jó őt nézni messziről, ahogy sorra oktatja ki azokat a buta tyúkokat, akik még mindig hisznek benne, hogy észre fogja őket venni. Pedig biztos vagyok benne, hogy egyik nőt sem lenne képes komolyabban venni, ahhoz ők túlságosan ostobák és csúnyák. Meg tapadósak, hisztiznek és mintha nem is tudnák, hogy mennyire idegesítő, amikor az egyenruhájuk olyan, mintha az Emberek világának valamelyik aprítójából szedték volna ki. De jó lenne mindet lecerózni sorban...
Persze ilyen szerencsém nincs, ehelyett megtehettem, hogy kimászok az ágyamból és keresek valami ruhát mára. Nem mintha nem lenne meg az arrancar egyenruhám, ami azt illeti a kinézete alapján senki nem tudná megmondani, az ilyet ki másra tervezték, de a fehér nem az én színem. Nem nagyon illik a bőrömhöz, ráadásul általában csak télen lehet rendesen hordani, és most határozottan nem az van. Igaz, ezen a helyen a nyáron kívül semmi sincs általában, de ez már mellékes. Attól még a mai napomat elnézve akkor is fel kell vennem, hiszen Aizen-sama azért csak megérdemel annyit. Rendesen morogva kezdtem el öltözni, és közben reménykedtem benne, hogy nem lesz oka ma Slarinnal arra járni. Fehér ruhában nagyon világítok, és egészen biztosan észre venne mindenhol. Na, mindegy, akkor irány Aizen-sama meg a terme. El leszek én ott, máskor is fel szoktam csak úgy bukkanni, az az utolsó helyek egyike, ahol keresni szoktak. Meg a szobám, de ott talán azért, mert nem hiszik, hogy elég hülye vagyok ott maradni. Én meg persze pont ezért teszem meg...
Mindenesetre a terem reggel viszonylag üres volt, mikor besomfordáltam és az egyik falhoz léptem, majd nagyjából egy vonalban a mesterrel megálltam mellette. Vicces volt nézni, mi mindent csinált, ráadásul volt pár eléggé idegesítő arrancar is a környéken. Az egyik nőnél meg is kérdeztem, hogy megölhetem-e, de persze leintett. Ő tudja, kár nem lenne érte szerintem. Mindenesetre láttam, hogy mosolyog, meg valamin nagyon gondolkodott, és végül motyogni kezdett. Nem sokat beszélt, csak annyit, hogy még egy tag nem árt meg, meg Slarin biztosan nem fogja bánni a dolgot, de nem értettem miről van szó, amíg neki nem állt mindenkit eltüntetni. Nem is kezdődött rosszul a dolog, már kezdtem örülni, hogy valami külön feladatom lesz, mikor felbukkant egy csomó másik arrancar is. Nem mondom, hogy rosszul néztek ki, volt aranyos fiú is köztük, de ott volt az az Eras nevű beteg nőszemély is, meg valami rossz baba kinézetű gyilkológép. Nagyban próbáltam reménykedni benne, hogy egyikhez sem lesz közöm, de Aizen-sama másképp gondolta, és valami Exequasról kezdett el beszélni. Remek, ráadásul az a kattant nőstény lesz a vezető. De jó, már csak ez hiányzott. Mindegy, Slarinnál rosszabb ő sem lehet, akkor benne vagyok az egészben. Csak ne kéne itt lennie ennek a sok psziho barbie-nak is. Fujjj, ráadásul az egyik már támadt is. Csak ahogy nézem kapásból reagáltak azok a fura libák rá. Oké, ha ők egymást ölik, abba nekem nincs okom beleavatkozni. Így továbbra sem nagyon mozdulva el a reggeli helyemről nézhettem a kivégzést. Remek, ez a nap egyre jobb lesz. Mindenesetre hamar végeztek, mire én csak ásítva néztem rájuk. Remélem örülnek, harcoltak eleget.
-Aizen-sama, Erassal semmi bajom, ő már így sem tudja nagy eséllyel milyen nemű, de annak a beteg porcelánbabának is bele kell tartoznia a szervezetbe? – tettem fel a kérdést utálkozva, majd mivel választ nem kaptam egy vállrándítással próbáltam a falba ismét beleolvadni. Remek, Slarintól és Nathtól megszabadultam, de itt van helyette másik két kattant tyúk. Csöbörből vödörbe -.-“