Ahogyan Ex-Shinigami lettem:
Ott kezdődött a dolog, hogy majdnem megöltem egy 11. osztagos "társamat" és amikor ezt tettem épp egy küldetésen voltam és ő is. Úgy történt, hogy épp egy lidérccel harcolt, akit én gyorsan elpusztítottam, erre nekem ugrott és elkezdtünk harcolni. Mivel nem akartam egy eszetlenség miatt meghalni, ezért kicsit kezdtem komolyabban venni a küzdelmet. A végén odáig fajult ez a "kis" nézeteltérés, hogy majdnem elvágtam az ütőerét. El is vérezhetett volna, de egy rögtönzött kötés és a gyors reakciómnak köszönhetően sikerült túlélnie. Elfelejtettem erről jelentést leadni és így kicsit el lett cs*szve a dolog. Tudtam, hogy meg fognak ezért büntetni, de reméltem nem öletnek meg ilyesmi miatt, de az is lehet, hogy pont példát akarnak statuálni velem. Később rájöttem az utóbbi mellett döntöttek. Az egyik nap egy küldetést kaptam. Azt gondoltam ki, hogy tökéletesen elvégzem és akkor talán a büntetés is enyhébb lesz. Később kiderült, hogy maga a küldetés volt a büntetés, vagy épp áldás? Ezt még nem tudhattam előre.
Kaptam egy lélekenergiára érzékeny tárgyat, hogy azzal hátha könnyebben sikerül megtalálnom a célszemélyt, akit ki kellet végeznem. Elég komoly küldetésnek nézett ki, túl nehéznek is a számomra. Amikor egy erdőbe értem azonnal reagált is ez a tárgy. Valahol itt lehet a célszemély. Meg is találtam, egy fa árnyékában aludt éppen. Nem akartam sportszerűtlen lenni, ezért felkeltettem. Biztos elég erős vagyok ahhoz, hogy legyőzhessem, ha én kaptam ezt a küldetést. Később kiderült, hogy a volt főkapitányt kellet volna kivégeznem. Ez fix, hogy sehogy nem sikerült volna, de rendes volt és nem bántott végül...komolyabban. Volt olyan nagylelkű, hogy felvilágosított a Lelkek Világának álláspontjáról. Nagyon nem fértem bele a képbe, túl sok minden hibádzott. Először is hátráltattam egy shinigami küldetését. Másodszor majdhogynem megöltem azt. Harmadjára még jelentést sem tettem róla, pedig még elég feltűnő is volt a dolog, hogy egy félig halott lánnyal szambáztam be a 4. osztag ispotályába véres karddal.
Aruya felajánlotta, hogy befogad magához. Egy kis házban lakott, ahol ugyan bajosan, de elfértünk ketten. Elég jól kijöttünk egymással. Sokat segített nekem, például, hogy elkezdett edzeni engem és hát én is magamat, arra az esetre, ha véletlenül összefutok egy végrehajtóval, nehogy akkor ne tudjam magam megvédeni. Nagyon is sokat gyúrtam én is magamra. Amikor Aruya végre talált magának munkát akkor egyedül maradtam otthon. Elég szar volt, mert így csak az edzésnek szentelhettem az életem nagy részét. Nap, mint nap csak edzettem, szerencsére meg volt az eredménye, de unatkoztam, ezért én is elkezdtem munka után kutatni. Kaptam is munkát egy étteremben. Nem volt valami jó meló, hisz felszolgálnom kellett, de szerencsére ehhez nem kellet sok képesítés, így simán el tudtam végezni a munkát. Na, meg emlékeztetett az én egyetlen Keikomra, hiszen egy ilyesmi helyen találkoztunk először. Szívszorító volt. Egy-két hónap múlva már nem is egy állásban dolgoztam. A pincérkedés mellett még boltos is voltam. Bár ehhez kellet egy kis kamu. Így bő fél év után elhúzhattam Aruyátol és végre nem élősködtem nála. A szomszédságában béreltem egy panelban egy kis szobát, amit sikerült egy melóból fent tartanom, így edzhettem ismét Aruyával. Elég jól haladtam hisz már a kardom szellemét képes voltam áthozni.
http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/nagyonjojatekok/uploads/103480.jpg
(valahogyan így nézett ki.)
Egyre jobban használtam a shikaiomat is és már nem okozott akadályt a közelharc sem. Az akrobatikus képességeimet is sikerült fejleszteni, bár ez nem Aruyának írható fel csak a saját kitalációmnak. Igaz. ez még az én fantáziám, de talán már nemsokára képes is lehetek a bankaira. Kíváncsi vagyok, milyen erős lesz majd. Azt terveztem, egyszer visszamegyek a Lelkek Világában, és visszaültetem Aruyát a főkapitányi székbe. Ez még nem olyan valóságos cél, de azért legalább van mi miatt élnem. Esetleg ha megtanulom a bankait akkor válhat ez valóra, de talán még akkor sem. Így lettem önálló Ex-Shingami, akár a mesterem.

Hiba kijavítva. Köszönöm szépen.