A Shinigami Gyerekegylet

Tárgy: A Shinigami Gyerekegylet Kedd Ápr. 26, 2011 12:02 am

A Shinigami Gyerekegylet a legjobb egylet a világon, mert sokat lehet jássani. Bunkerünk a Kussiki ház birtokán van, ez a legnagyobb jássóterünk is, de mindenhol ott vagyunk, ahol lehet jássani. A Kussiki birtokon kívül a mamiék nőegyletének a jássóházában is ott vagyunk, ha épp nem massatolni meg labdázni akarunk, hanem rajzolni és barbie babázni.
Sséljaink meghódítani Shoul Shoshietyt, eljutni az állatkertbe barikat meg tigrinsseket ssimogatni, meg ssok-ssok ssokit enni.

Kalóóózvezééé~r:

Matetsaku Miyoko

A Jolly Roger kalózhajó fedélzetének további tagjai:

Kamioka Miyako (első tiszt)
Hayakawa Yuki Hajime (tüzérségi tiszt aka ágyú)
Tachibana Rei (elrabolt királykisasszony)
Shiranui Haruki

Az ellenséges brit flotta tagjai:

Yamakida Tsuki Leiko (kapitány)
Yoshida Yoriko (első tiszt)
Kaminari Taka (főtüzérségi felelős; viharmadár)
Ninomiya Nayoko (?)

Semleges szabotőr

Ninomiya Aiko

Tiszteletbeli gyerekegylet tag, avagy ügyeletes ragtapaszoló:

Ayumu Michiyo

Jelentkezni nálam lehet. Korhatár: 14 év, és még nem lehet nagy ssisid. Surprised

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Csüt. Okt. 18, 2012 6:14 am

Külonóra Yoriko-chan taichou módra

A Nőegylet játszóházában igyekezett lekötni magát valamivel, míg a mamája valami fontosnak ítélt dolgot intézett el ott. Nem tudja, mi is lehet ez a fontos dolog, mert nem volt ideje megkérdezni, de nem csüggedett, mert szeret itt lenni. Bár most nem lát itt senkit se, pedig Yoriko-chan taichou és Miyoko-taicou meg a többiek is nagyon sokszor szoktak itt lenni. Furcsa is neki, hogy most bezzeg senki sincs itt közülük. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudná elfoglalni magát! Most is hozott magával elfoglalnivalót, vagyis hát nem éppen önszántából. Az akadémiára való bejutásnál nem tudta, hogy ennyi mindent kell majd tanulnia, bár nem véli annyira nehéznek az anyagot, főleg ha a halálisten testvére is megkéri arra, hogy csinálja meg helyette a házi feladatot. Nos, ő is pontosan ilyen helyzetbe került, csupán voltak feladatok, amiket ő sem egészen értett meg. Nem, nem az elolvasásával voltak gondjai, hiszen már nagyon hamar érdeklődni kezdett az írás és olvasás iránt és nagyon gyorsan is tanult, alig akad már egy két bonyolultabb írásjel, amit még nem tudott szépen leírni vagy elolvasni, csupán nem érti, hogy mit is szeretne pontosan a feladat.
Buksiját törve a bátyja házi feladatának megoldásán, töprengve nézte a lapon lévő szöveget, meg amiket eddig írt le, abban reménykedve, hogy talán összefüggésbe vannak egymással, de nem igen boldogult vele. Amikor csak a játszóházba belépni látta Yoriko-chan taichout a nagyon jó barátnőjét, mert mióta eszét tudja sokat segített neki, ráadásul olyan aranyos arckifejezést látott tőle, hogy ő is mostanában nagyon gyakran szokta használni, mert igazán megtetszett neki és így ő is olyan okosnak látszik. ^w^
- Yoriko-chan! ^o^ – magasra nyújtózkodva integet neki ültében a mama féle mosolyra váltva, majd letéve öléből a füzetet, amibe eddig testvére leckéjét írta, állt fel és nézett föl Yorikora, mivel jóval magasabb volt nála. - Képzeld, Yoriko-chan, felvettek! ^o^ És ezt az új ruhát kaptam, nézd! ^o^ – vidáman fordult körbe előtte, kitárva karjait, hogy jól látható legyen új kimonója, amit piros és fehér színben tündököl. Igaz, nem találja annyira jónak, mint azokat a sok szép ruhákat, amit nővérkéjétől örökölt, de azért ezt is szereti, hiszen ez a bizonyítéka annak, hogy most már ő is hamarosan olyan fekete ruhát fog hordani, mint a papa, a mama, kepapija és kemamija, vagy mint Yoriko-chan. Persze fehér köpeny nélkül, mert olyanja csak a nagyon ügyes halálisteneknek van, vagyis a kapitányoknak. Persze ő tudja, hogy a mamája és a papája is hihetetlenül ügyesek, csak nem ismerik el őket és ezért nincsen fehér köpenyük, ő nagyon is jól tudja ám’! ˇoˇ
- És mit csinálsz itt, Yoriko-chan? ^o^ – kíváncsiskodik, mert ő azt is tudja a papától, hogy a fehér köpenyes halálistenek mennyire elfoglaltak és azt is tudja, igaz, ezt már a mamától, hogy a 10. osztag vezetőségének miért nincs annyi munkája, mint a többinek. Mert a kepapija egy nagyon okos halálisten, aki tudja, hogy lehet hamar megcsinálni azt a sok, sok munkát! ^w^
- Yoriko-chan, azt mondtad múltkor, ha kell segítség, nyugodtan szóljak neked, tudsz nekem segíteni most? ^o^ – dönti oldalra a buksiját kíváncsian, ahogy eszébe ötlik a nem is olyan régi beszélgetésük egymás között. Yoriko-chan taichou amúgy is az okos halálistenek között a legokosabbik, persze a mamánál és a papánál nem okosabb, de azért nagyon okos, ezért ő biztosan tud neki segíteni bátyója házi feladatának megoldásában.
- Aniue arra kért, hogy csináljam meg neki ezt. Tudsz segíteni benne? Én nem értem ezt a feladatot. – vette a kezébe a földre helyezett füzetet, majd nyitotta ki ott, ahol a testvére leckéje szerepelt és ott tátongott benne a még kitöltetlen rész, ami az általa nem értett feladat darabkája volt. De azért még ujjával is rábökött, hogy megmutathassa így, hogy pontosan melyikkel is gyűlik meg a baja. Reméli, hogy Yoriko-chan taichou most ráér neki segíteni, mert a mamától és a papától nem kérhet most segítséget, ezt egyedül kell megoldania vagy Yoriko-chan taichou segítségével, különben a tesója lebukna, és nem kapna bátyójától cserébe hattyút a 10. osztag kerti tavába. ToT

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Csüt. Nov. 08, 2012 3:58 am

Különóra Suzu-channak ^ w ^

Rengeteg-mengeteg dolgocska akad ám egy osztagban, ha a kapitányka keresgél, márpedig én keresgélek, mert hogy nézne már ki, ha kapitányként unatkoznék, meg különben is, a papírmunka nagyon hamar megvan, a részlegek napi ellenőrzése általában eseménytelen, és a bevezetendő fejlesztgetések is mind-mind megtalálták már a maguk helyét, vagyis hát én nagyon dolgozom rajta, hogy mindennek meglegyen a maga helye és használata, a sok tudós-mudós meg előbb-utóbb annak a használatára is rájön úgyis, amivel még nem találkozott, elvégre azért tudós, mert könnyebben áll hozzá a kihívásokhoz, és szeret tanulni, na meg nyitott az újdonságokra. Ami engem illetgél, újabban szeretek az ifjonc akadémiai tanulók aktáiba belenézegetni, mert sosem lehet tudni, mikor akad olyan tehetség, akinek szüksége van az útja egyengetésére, na meg persze a fiatalabbakkal amúgy is szívesen foglalkozom szabadidőmben, főleg amikor épp megakidgálok egy kísérletecskémmel meg kuta-mutatásommal, és miegymás, szóval mindent összefoglalgálva nagyon élvezem ezt a pörgést és mindig találok valamit, amivel foglalkozhatok, és csak azt sajnálom, hogy egy nipi-napi mindössze 24 óra-mórácskából áll, mert biza-miza én kétszer ennyivel is szíves-mívesen megbirkózgatnék. * w * Persze Seireitei térképrindszi-rendszeréről se feledkezzünk meg, mert azon nagyon siki-sok mindent lehet ám látni, na meg persze megfigyelni, még jó, hogy a Megfigyelési részleg szerkentyűire is rá tudok lesigélni, amikor éppen akarok, és milyen jó, hogy akarom, mert így észreveszem egyik pirti-pártfogoltamat, a Shinigami Gyerekegylet székhelyén, csak nem érti-mértizem, mit is keresgél most ott Suzu-chan, mikor nem is játszunk háborúsdit, szóval ennek hamar a végére-mégére kell járni, különben szegénykém még ott marad egyedül, és unatkozni fog, és teljes-meljes mértékben elhidegül tőlünk, ami szörnyű tragédia lenne, mert Suzu-chan nagyon okos, és mindig figyel, és annyira jó neki migyi-magyarázni, hogy biztosan nagyon szomorúak lennénk, hogyha egyszer csak megutálgálna minket. T^T Ez a helyzet éppen ezért természetesen tűrhetetlen, úgyhogy máris kisuhanok az osztagocskám területéről, mert a mára tervezett dolgaimmal már készen vagyok, és különben is én vagyok a kapitány és megtehetem, meg most a legfinti-fontosabb amúgy sem én vagyok, hanem kicsi kis párfogoltam, aki még nem is mesélte, hogy bejutott az Akadémiára, pedig az én szemem nagyon is nyitva van, de akkor sem fogom hagyni, hogy elkallódjon, meg persze kizárt dolog, hogy Suzu-chanból kiskalóz legyen, mert az úgy hogy nézne ki, és bizti-mizti vagyok benne, hogy ha kicsit nagyobb lesz, ő is ugyanolyan lelkesen fog részt venni a háborúsdiban, mint mi többiek! ˘ ^ ˘
Ennek fényében pedig lilki-lelkesen reppenek befele a jitszi-játszóházunkba, és amint észreveszem, hogy Suzu-chancsi integet, azonnal oda shinpi-shunpozok hozzá, mert kíváncsiságban engem senki-menki nem szárnyalhat túl, sem az osztagban sem máshol, és erről tanúbizonyságot is kell tenni, szóval ott helyben rá is mosolygok a kicsilányra. ^ w ^
– Szia-mia, Suzu-chan! ^ w ^ Nigyi-nagyon gratulálok, biztos-miztos hiper-szuper és extra ügyes voltál! * w * – simigézem meg egy picit a biksi-buksiját, mert persze azt nem tudhatom, mennyire örülgélne neki, ha mondjuk megölelgetném, de majd egyszer odáig is eljutunk, de most amúgy is elfoglaltnak tűnigél, szóval nem tudom, zavirgálom-e egyáltalán, ám ezt majd mindjárt kiderítem, mert nem én lennék a juunibantai kipi-kapitánya, ha nem tenném. ˘ ^ ˘ - Hát, tudod, Suzu-chan, jöttem megnézni, hogy vagy, mert ugyebár ritkán-mitkán járogatunk egyedül ide, meg úgy amúgy is, szóval tudni akartam, minden rendben van-e. ^ v ^ – fili-felelem nevetgélve kicsike barátosnőmnek, és érdeklődve hallgatom válaszát erre, ami tulajdonképpen, mint kiderül, inkább egy kérdés-mérdés, mire én kicsit csodálkozva pislogok, majd ismételten visszatér arcomra az a széles-méles mosoly, ami mindig ott van, ha jó kedvem van.
– Hát persze, miben kell a sigi-segítség? * o * Ne aggódj, nem lehet olyan nehéz a dolog, hogy ne tudnánk megoldani. ^ w ^ – mikor felveszi a fizi-füzetet, hogy megmutigálja, mi is okozza azt a pribli-problémát, amibe beleütközött, nem mulasztgálom el leültetni, és én is letelepszem mellé, hogy átnézegessem az eddig leírtakat, na meg magát a feladatot, és persze látom már, hol van itt a probléma, hiszen ez nem a teljesen kezdők feladata szokigált lenni, vagyis én nigyi-nagyon hamar találkoztam vele, de az persze más, mert mindenki mondigálta, hogy én és Tsuki-nee-chan túlszárnyaljuk az átlagot, és ezért lehetett az is, hogy két évecske alatt elvégezgettük az Akadémiát, de Yuko-nee-chan egyszer már elmigyi-magyarázta, hogyan vannak normálisan beszitnezve az anyagok, ezért tudigálom, hogy ezt Suzu-channak még nem kellene vennie, de persze nem iki-akadály ez sem, még a végén simán elvégzi ő is rövidebb idő alatt, mint killi-kellene! * w *
– Hm-hm, majdnem jó, de itt egy pici-micit elcsiszi-csuszigáltál, ezért nem tudtad megildi-oldigálni. Várj, mindjárt elmagyarázom és meg is mutatom, ha szeretnéd, mert akkor te is meg fogod érteni, és ha idáig juttok az anyagban, akkor már kinyi-könnyedén fog menni. ~_^ – rá kicsi-kacsintok Suzu-chanra és máris elkezdem migyi-magyarázni a feladat megoldásának kulcsát, meg az egész elméleti részt, de persze nagyon részletesen, mert szeretném, ha mindent megértene, meg azért azt sem felejtem el, hogy időnként levegőt is kéne vennem, erre apuci is gyakran figyelmeztet, ha épp beszélek, és amúgy is emlékszem, hogy ömlesztve talán egy picuri-micurit sok az anyag, így a bevezető rész és az alapok után tartigálok egy kis szünetet. - Eddig érthető, ugye? ^ o ^

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Csüt. Nov. 08, 2012 5:53 am

Különóra Yoriko-chan taichou módra

Nagyon meglepődök, ahogy megtudom Yoriko-chan taichoutól, hogy a többiek milyen ritkán járnak el ide. Pedig ez olyan jó hely! Nem értem, miért nem játszanak ők is itt, egyszer olyan jó lenne, ha mindannyian még Aneue és Aniue is, számháborúznánk. A mama mesélt nekem arról a játékról és egyszer annyira, de annyira szeretném kipróbálni én is! Még a számot is tudom, amit a homlokomra raknék! Biztosan lenne benne egy kettes, mert a papa abban az osztagban szolgál, egy tízes, mert a mama pedig a 10. osztagban dolgozik és egy hatos, mert a családban én vagyok a hatodik a sorban! ^w^
- Suzume nagyon boldog, hogy eljöttél ide Yoriko-chan! ^o^ – mondom úgy, ahogy Aneue szokta, mert biztosan oka van, hogy így szokta, szóval biztosan nem baj. - De a papa nekem azt mondta, hogy akinek fehér ruhája van az nagyon elfoglalt, te nem szoktál az lenni Yoriko-chan? ^o^ – kérdezem tőle, mert engem nagyon érdekel, közben még a fehér kabát alsó részét is megfogom, mert mutogatni nem illik, de valahogy meg akartam Yoriko-chan taichounak mutatni, miről is beszélek most. A papa biztos örülne, ha el tudnám mondani neki, hogy én ismerek olyan fehér kabátos kapitányt, akinek van még ideje a játékra is. Biztosan nincsenek sokan, mert a papa akkor mesélt volna róluk.
- De jó, Yoriko-chan!! ^o^ – ugrok párat örömömben, amint elmondta nekem Yoriko-chan tacihou, hogy tud nekem segíteni Aniue házi feladatában. Rögtön mutattam is neki a feladatot, aminél elakadtam, pedig ha nem sikerül megoldanom, akkor sosem leszek olyan okos, mint a mama. TToTT
Lecsücsültem Yoriko-chan taichou mellé és figyelgéltem én is a feladatokat, amiket átnézett, mielőtt elkezdett volna segítgélni annál a résznél, ahol elakadtam Aniue házijánál. Ez az óra nagyon nehéz, pedig olyan szórakoztató, amikor pici világító gömböcskéket kell csinálgatni a két kezünkkel. An-channak mondjuk nem ment annyira jól és nekem sem először. De a mamának, amikor megmutattam, ő azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok és a mamának mindig igaza van, ezt a Kepapi is megmondta.
- Rendben! ^w^ – bólintottam boldogan, amiért Yoriko-chan taichou sokkal többet segít nekem, mint amennyit valójában kértem tőle. Szóval mégis lehetek olyan okos, mint a mama? *-*
Csillogó szemekkel figyeltem és hallgattam Yoriko-chan beszédét a feladatról, amit nem sikerült megoldanom Aniue házi feladatában. Ha Aniue nem mondta volna, hogy hoz nekem hattyút a tavacskába nem is csinálnám meg neki, mert ő azzal nem tanul és buta marad ebből az anyagból, pedig azt nem lenne szabad. Mert a fénytől félnek a mumusok és így tudunk majd mi is világítani, míg a papa odaér, ezt még a mama mondta, emlékszem! *.*
- Szóval a picike fehér gömböcskét is így kell megcsinálni, mint ezt a Shakkahout, amit említettél Riko-senpai? – tépek ki egy lapot a füzetecskéből és rajzolok rá egy pálcikaember két kezecskéjét, ami fölött nyilacskák mutatnak a tenyere felé, majd ugyan ezt még egyszer, ahol már egy gömböcske van. Az iskolában így magyarázta el nekünk a sensei és így sikerült is megjegyeznem. - Mond csak Riko-senpai, te is tudsz fehér gömböcskét csinálni így? *-* – mutatok a lapocskára, majd fordulok Yoriko-chan taichou felé. Igazából volt még valami, amit nem igen értettem és nem tudom, hogy kérdezzek rá, pedig ez nem szokott nekem nagy gondot jelenteni.
- Riko-senpai… a könyvecskében volt ehhez a feladathoz egy kép, amit nem értettem és te is mondtál erről valamit az előbb, de nem tudom nem. T-T – álldigálok fel, hogy aztán toporogjak egy picit egy helyben, miközben keresgélem a könyvet, amit valahova ide tettem és amint megtaláltam térdre ereszkedem, leteszem magam elé a könyvecskét és lapozgatni kezdem, hogy megtaláljam a képecskét, amiről beszéltem és megmutassam Yoriko-chan taichounak. - Itt van, ez az, Riko-senpai! – emeltem fel a nyitott könyvecskét és fordítottam Yoriko-chan felé, hogy lássa ő is, közben kíváncsian kukucskálok felé a könyv mögül. Ő biztosan fogja érteni, hiszen minden fehér kabátos, olyan nagyon okos, ezt a papa mesélte nekem!

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Vas. Nov. 11, 2012 11:34 am

Különóra Suzu-channak ^ w ^

Pici-micit megdöbbenek, mikor Suzu-chan elkezdigél egyesszámocska és harmadik személyecskében beszélni saját magáról, és azonnal el is kezdek töpringélni rajta, mikor találkozgálhatott Myo-channal, mert ez az ő szokása, meg izé-hozé, nem tudom, Suzu-chan honnét tanulgálhatta el meg minden, de ezen majd csak túlteszem-meszem magam valahogy, mert olyan nincs, hogy ne, de attól ez még nagyon firi-fura, szóval nehéz lesz megszokigálni. @_@ Aztán persze himi-hamar összeszedigélem ám magam, mert hogy nézne már ki, ha nem tudnék válaszolni egy nekem feltett kérdésre, ráadásul egyik igen-igen tihi-tehetségesnek tűnő akadémistánknak, hiszen valószínűleg azért kérdez, mert érdekli is, másképpen butuskaság is volna, ami azért a mi korunkban annyira nem jellemző, legalábbis nem szokigáltunk költői kérdésecskéket feltenni, mert azok amúgy tök fölöslegesek meg amúgy is fili-felnőttes sziki-szokások.
– A kapitányoknak mindig akad dolguk, de én jól tudom eliszti-osztigálni az időmet, ezért mindig jut mindenre, amire szeretném, hogy jusson, tehát ha játszani szeretnék, akkor játékra is jut. ~ w ^ – kicsi-kacsintok rá kedves Suzu-chanra, és megsimogatom pici-micit a buksiját, miközben a haorimat fogja. Hát igen, nem értem, a felnőtteknek miért okoz ez annyi gondot, a papírmunka tök egyszerű, és az osztag irányítása sem jelent különösebb gondot, pláne egy megbízható fukuval az oldalamon, márpedig nekem olyanom is van ám. ^ v ^ Ezt követően persze lecsicsi-csücsigéltünk, hogy szemügyre vegyem azt a csúnya-múnya házi feladatocskát, amivel Suzu-chan biri-barátosném nem boldogulgat, mert valahogy meg fogjuk oldani neki ezt is, az tuti-bizti-mizti, és erre a haorimat teszigélem. ˘ ^ ˘ Persze azonnal átlátom, hol volt itt az elakadásocska gyiki-gyökérkéje, és magyarázni is kezdigélem a dolgot, hogy kicsi Suzu-chan is megérthesse, mert csak így fogja tudni megoldigálni legközelebb, és különben sem árt tudnia, ha majd odáig jutnak az anyagban, akkor hasznos lesz neki is. ^ w ^
– Ühüm, ugyanaz az alapja a kis fehér reiatsu-gömböcskének is, csak ez még az egyszerűbb kivitel, úgymond a kidou alapozása ^ w ^ – mesélem Suzu-channak, amit a tankönyvben lát, bár nem tudom, hogyan magyaráznak most az Akadémián, de nem lehet annyival másabb, mint három éve, mikor én kezdtem, akkor viszont ezt el kellett volna mesélni rendesen, vagy csak jobban odafigyelni a kisebbekre, de mindegy is, mert szerencsére én tudok segíteni, ha arról van szó, de ez akkor is firi-furi. - Hát persze, Suzu-chan, megmutatom! * o * – szólalok fel nagy lelkesen, és máris azon vagyok, hogy a két egymás felé fordigált tenyerem közé idézzem a szépséges kidou-gömbicet, ami nem is telik sok időbe, mert ennél sokkal-sokkal binyi-bonyolultabb dolgokat is tudigálok már, és azok után ez már igazán nem szabad, hogy gindi-gondot okozzon. ^ v ^ – Tetszik, Suzu-chan? ^ w ^ Neked hogy megy? – érdeklődöm tőle kedvesen, mert ha még nem jött rá a nyitjára, akkor majd megmutatom neki, nem olyan bonyolult dilgi-dolgocska ez, hogy ne tudjam elmagyarázni pár röpke percikében.
Mikor Suzu-chancsi feláll, és előkeres egy másik feladatot, először nem értem, mi lehet a pribli-probléma, mert ez nem olyan binyi-bonyolult, de aztán amint a rajzocskára nézek, amit kicsike barátnőm megmutigál, egyszerre felgyullad az én fejemben is a lámpaizzó, hogy a legalapabb alap kiányzik a képletecskéből. Így már sokkal-sokkal érthetőbb-mérthetőbb, miért nem tudja megoldani a fili-feladatocskát.
– Áh, Suzu-chan a reiryoku és a reiatsu nem ugyanaz. ^ v ^ – kezdem el a magyarázatot a kép melletti szöveg láttán. - Tudod, a Reiryoku az az energia mennyiség, ami egy személy testében vagy lelkében megtalálható, amíg a Reiatsu az az erő, amit egy személy Reiryoku-ja kifejt a környezetére. - az arckifejezésén látom, hogy nagyon precíz és pontos beszédem nem teljesen vili-világos a számára, úgyhogy ki kell gondolnom valami mást, és ez bizony nem egyszerű, de mindenképp le kell fordítanom neki valahogy… áh, meg is van. ^ v ^ – Tegyük fel, hogy a fuvolád a te reiryokud. Akkor a reiatsu az lesz, amit a fuvolajátékod kivált az emberekben. ^ w ^ – szerintem mondjuk a hivatalos megfogalmazás is teljesen érthető és egyértelmű, de én azért mégis a juunibantai kapitánya vagyok, úgyhogy figyelembe kell vennem néha, hogy több mindent tudok, mint mások, vagy nekem a bonyolultabb szövegek is érthetőek, mint például most is. Nehéz dolog a kapitányság ilyenkor. ^ ^” De talán most már neki is olyan világos, mint nekem, és ezzel már meg fogja tudni csinálni a következő példákat is, elvégre ki ha ő nem, mikor nagyon okos és érdeklődő, és legalább olyan gyorsan jegyzi meg az információkat, mint egy vérbeli juunibantaios. ^ v ^

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Csüt. Nov. 15, 2012 6:12 am

Különóra Yoriko-chan taichou módra

Suzume tudta! – ahogy Aneue mondaná, hogy Yoriko-chan nagyon ügyeske és olyan jól tudigálja elosztani a munkáját, mint a Kepapi! ^w^ Ezt majd a papának is elmesélem, hogy tudja, ismerek egy olyan fehér kabátos shinigamit, akinek nincs is sok munkácskája. Mondjuk, kíváncsi vagyok, hogy milyen sok – sok fontos dolgocskája lehet egy fehér kabátos shinigaminak, a papa is sokat dolgozik, meg néha a mama is, de a mama több időt van velünk, biztosan csak azért, mert a Kepapi is tudja azt, amit Riko-senpai.
- Yoriko-chan nem szeretnéd megsúgni a papa kapitány nénijének, hogy csinálod ezt? Mert akkor a papa is biztos hamar jönne haza! – Yoriko-chan remélem, nem titokban tartja, mint Kepapi. Mert ha a papa kapitány nénije is tudná, akkor biztos-miztos, hogy a papa is korán jönne haza, mint a mama és akkor a papa is mesélhetne meg játszhatna velünk. És a papa is süthetne velünk finomacska sütikét, ahogy a mama is mondta egyszer, még ha az a lányok dolgocskája is. *-* Aniue is segített nekünk sütikét sütni! Surprised

- Kidou alapozása? ^o^ – billentettem oldalra fejecskémet, de olyan boldog voltam, hogy értettem azt, hogy a fehér gömböcske hasonló a piros gömböcskéhez! Szeretnék én is tudni piros gömböcskét csinálni… és annyira, de annyira boldog voltam, amikor Riko-senpai megmutatta nekem a fehér gömböcskét, amit ő tud varázsolni, mint Merlin a nagy varázsló a mesekönyvecskében. *-*
- Igen, nagyon szép! ^o^ – mosolygom, mert tényleg az, olyan fehérecske, mint a hattyúcska és az már csak szépecske lehet. De Riko-senpai ötletecskéje nem hiszem, hogy túl jó, mert mi csak egyszer csináltunk An-channal az iskolában is és nem ment olyan jól, hiába mondta a mama, hogy nagyon ügyes vagyok. - De… Riko-senpai… Mi lesz akkor, ha véletlenül én is elrontom úgy, mint Aniue? Embarassed

– zavartan nézek a földecskére, mert én nem szeretnék olyan nagy bummot csinálni, mint Aniue szokott, a papa nem is engedi meg azóta, hogy otthon a házacskában gyakoroljunk. De most nem otthon vagyunk, itt játszani lehet, szóval itt szabad fehér gömböcskét is csinálni, mint az iskolában?
- Azért megpróbálhatom, Riko-senpai? ^w^ – kérdezem és mivel azt mondta, hogy igen, ezért a két kezecskémet és a tenyerecskémet egymás felé fordítom, majd becsukom a szemecskémet és elképzelem, hogy most a fehér gömböcske megjelenik ott, mint ahogy az iskolában vagy a mama előtt. Ahogy kinyitom a szemecskémet a fehér gömböcske is ott van, de nem sokáig, mint az iskolában itt is hamar eltűnigél. Tsu-chan egyszer azt mondta, ilyenkor kell úgy csinálni, mint ő. Elkezdek szipogni, ahogy Tsu-chan annak idején mutatta. De inkább elvetem, hogy vizecske folyjon a szemikémből, inkább megmutigáltam Riko-senpainak a könyvecskében lévő képecskét.
- ^w^… – nagyon okos Riko-senpai, hogy olyan sok mindent tud, azt is tudta, hogy a reiyoku és a reiatsu nem ugyanaz, de akkor melyik micsoda? Még ezt is elmesélte nekem! Bár nem igazán értettem, az erő és a környezet dolgot. - Mi az a környezet, olyan, mint a köröcske? ^o^ – billentem oldalra fejecskémet és úgy nézek Riko-senpaira. Kíváncsian veszem ki a fuvolácskát az övecském alól, mert azt mindig magammal hozigálom, mert neki is van neve, szóval nem lehet egyedül hagyni, mert akkor biztosan unatkozik. A mama mindig ide rakja nekem, hogy nálam lehessen és most is itt van és, hogy most Riko-senpai ilyen példát hozott fel rá sokkal érdekesebb a reiryoku meg a reiatsu is.
- Szóval a fuvola zeném olyan lesz, mint a fehér gömböcske? Olyan szép fehérecske lesz? *-* – nézek Riko-senpaira kíváncsian, mert ő mindent tud, akárcsak a papa és a mama, ami nem is meglepő, mert ő a legokosabbak vezetője!

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Kedd Szept. 17, 2013 4:38 am

Különóra Suzu-channak ^ w ^

Nem egészen vili-világos számomra, hogy a kipi-kapitány munkájának mennyiségecskéje hogyan függ össze a beiszti-osztigáltjának a munkaidejével, mert azért én is dolgozgatok néha napocskákat egyhuzamban, amiért a nagymamitól szokigáltam is kapni az okos kis buksimra, hogy nekem minek kell éjszakázgatni, pedig olyat nem is csinálok, legfeljebb ott alszok, ugyanis eléggé kinyi-kényelmes az irodámban lévő kanapécskák mindegyike, meg amúgy is, és Yuko-nee-chan vagy apuciék vagy éppenséggel Rou-chan fuku munkaidejéhez ennek semmi köze, mert ők akkor mehetgélnének haza, amikor csak iki-akarnának, nem is tudigálom, mikor szokigáltak, az a saját kísérletecskéiktől függ teljes mértékben, persze azért a kötelező pihenőcskéket tartigálniuk killi-kellene, de ez sem igazán-migazán tőlem függigél… @_@
– Persze-mersze, Suzu-chan, majd megpribi-próbálom, de nem hiszigélem, hogy ez annyira függégilne apukát taichou-chan nénijétől ^ v ^ – misi-mosolygok rá Suzu-chanra, mert azért mégsem hazudgálhatok neki, de persze meg kell tennigélnem, amit csak tudigálok, és ez binyi-bonyolultabb, mint a saját iszti-osztagomat elnavigálgatni, mert Suzu-chan apukája nem az én beosztigáltam, és hát na, nincs rá befolyásocskám, még pici-mici sem.
Viszont a kidou-midou alapozgatása már sokkal-mokkal egyszerűbb feladat, és nekem még csak kávécska sem kell hozzá, mint a felnőtteknek, meg a cukorka sem feltétlen szükséges, bár van nálam, mert Yuko-nee-chan mindig adigál egy zacskóval és legalább érdekes alakjuk van, nem úgy, mint az Emberek Világában található bolti kiadásnak.
– Nem hiszem, hogy neked gindi-gondod lenne vele, mert neked azért jól megy a reiatsud kezelése, és a kidou-midounak ez a legfontosabb része ^ w ^ – válaszolok Suzu-chan kérdésére, mert kizárt-mizárt, hogy neki ne menne, mikor ő az egyik legügyi-mügyibb az Akadémián jelenleg, és ezt bármelyik fili-felvétellel bizonyítani is tudom. ˘ ^ ˘ Amúgy sem vagyok bizti-mizti abban, hogy a testvérkéje sem szindi-szándékosan csinálgálja, mert ennyi hibácskát már nehézecske véletlenül kivitelezgélni, de persze nem kizárt-mizárt, csak benne van a kártyapakliban, hogy mégsem, és ez a kártyapaklis mizériácska már megint olyan bugyutácskán hangzik, mintha rá lenne firkálva egy-egy kis fecnikécskére minden lehetséges végkimenetelecske, pedig nincs, és ez a képletesség kissé fura-mura, de azt hiszem-miszem, ráhagyom a felnőttecskékre.
– Hm... – morfondírozgatok el egy pici-micit, mert Suzu-chan olyanokat tud kérdezgélni, hogy hű, meg há @_@, nagyon okos-mokos, meg mindenecske, csak éppenséggel elmigyi-magyarázni nehéz azt, amit pici-micit idősecskébben már magától is értigélne. - Tudod, a környezet nem egészen olyan, mint a köröcske, mert nem rajzolódik ki olyan nyíltan. Inkább úgy kell értelmezni, hogy a körülötted lévő dolgok, akár a levegő is, így ha hasonlítani kelligélne valamihez, az inkább egy gömbicecske lenne, és minél nagyobbacska a benned rejlő reiryoku, annál nagyobbacska lesz ez a gömböcske is, vagyis a reiatsud. Ez így érthető, vagy még mindig túlzottan binyi-bonyolult? > _ < – kérdezgetek vissza-missza egy hosszabb magyarázatocska végén, és rimi-remélem, ebből azért Suzu-chan is érti már, amit eddig nem, mert nem érzigélném jól magam, ha nem, mert akkor az olyan, mintha én is buta-muta lennék, ami nem vagyok, és nyo. > _ > A kivi-következő kérdésen megint el kell gindi-gondolkodnom, mert az biztos-miztos, hogy a fuvolácska jó példa-mélda volt, csak nem vagyok teljesen bizti-mizti abban, hogy Suzu-chan akkor most mire is gondolgálhat. @_@
– Hát, azt hiszem, mondhatjuk úgyis... tudod, a fehér kidou-midou gömbicecske a reiatsud egyfajta fizikai megjelenése, amit te hozigálsz létre, így a fuvolácskád játéka is ide-mide sorolható, de nem biztos-miztos, hogy pont fehér lesz. ^ w ^ Tudod, mi az a fizikai megjelenés, ugye-mugye? Az olyan, amit valamelyik érzékszerveddel felfogigálsz, tehát látigálod, érzed, hallod, csak hogy a legegyszerűbb példácskákat említgéljem – adom meg a következőcske választ, mert azért én kitalálgálom, mit válaszolgathatnék, máskülönben nem lenne jogocskám viselni a haorimat. ˘ ^ ˘
Mindenesetecskére elveszem a könyvecskét Suzu-chantól és leteszigélem magunk mellé, úgy mosolygok rá, mert mindig bátorítja az embereket, ha a másik mosolyog, legalábbis szerintem, én is sokkal-mokkal jobban érzigélem magam, ha anyuci vagy apuci mosolyog, mint ha nem, tehát biztos-miztos a tanítványocskámnak is jobbacska, ha kedveskésen mosolygálok, mint ha nem. ^ w ^
– Szeretnéd, ha megpróbálnánk együtt a kidou gömbicet, Suzu-chan? Talán tudok segítgélni abban, hogy jobban menjen ^ v ^ – ajánlgálom fel neki kedveskésen, mert azért mégiscsak bűntudatocskám lenne, ha nem mendegélne neki, főleg hogy segítgélni is tudigálhatok, és bizti-mizti ő is szeretgélné megtanulni rendeskésen, mert képeske is rá, és szerintem van olyan elkötelezettecske, hogy mindenképpen megcsinálgassa, és mégsem nézne ki jól, ha Naoki-chantól tanulgatná el a dilgi-dolgot. @_@”””

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Hétf. Okt. 21, 2013 7:35 am

Különóra Yoriko-chan taichou módra

Nagyon, de nagyon boldogocska vagyok, hogy Riko-senpai megpróbál beszélni a papa Taichou-nénijével és így lehet, hogy korábban fog hazajönni a papa és süt velünk szívecske alakú süticskét és játszik velünk társasjátékocskát és fodrászgatósat. Nagyon szeretek fodrászocskázni, mert sok szép csatocskáink és hajgumicskáink és masnicskáink vannak, amit a hajacskákba lehet beletenni!
- Tényleg, Riko-senpai? Így gondolod? *.* – nézek lelkesen Riko-senpaira, mikor azt mondigálja, hogy szerinte nekem nincs gondocskám a kidoucskákkal úgy, mint Aniuénak. Így nagyon okosságosan hallgatom Riko-senpai meséjét a környezetecskéről.
- Azt hiszem értigélem, Riko-senpai! – Teljesen tisztácskának tartom, hogy a reiryokucska nagyobbacska, akkor ez a gömböcöcske is, vagyis a reiatsucska is sokkal-mokkal nagy-nagyobbacska, ezt jelenti a környezetecske, amit az előbb nem értettem, de most már értem, mit Riko-senpai mondigácskált.
- Szóval az sem biztosocska, hogy lesz színecskéje? – döntöm oldalra fejecskémet, és ahogy Riko-senpai mosolyocskál, én visszamosolygok, mert a mama szerint, ha valaki ránk mosolyog, vissza kell mosolyogni, mert akkor sokkal vidámacskább lesz a hangulatocska.
- Vajon ha lesz színecskéje milyen lesz? Mit gondolsz, Riko-senpai? – nézek kíváncsian senpaiocskára, ahogy lelkesen elképzelek több féle színecskét is. Sok színecskét szeretek, nagyon sokat! Ezért is van nekünk otthonocskán mindenfélét, rengeteg színes ceruzácska a szobácskánkban és mikor rajzolocskálunk én akkor mindig mindenfélét használgatok. Sárgácskát, kékecskét, zöldecskét, pirosocskát, szóval tényleg sok-sok félét és mindegyiket nagyon szeretem, de a fehérecskét is szeretem, mert a papa és az én hajacskám is fehérecske színecske! Ezért is kérdezecskéltem meg ezt Riko-senpaiocskától, mert ő olyan okos, mint a papa és a mama és biztos tudja, vagy sejtigéli, mert a felnőttek is sok-sok mindent tudnak. De Riko-senpai nagyonocska okoska, mert ő a tizenkettesecskék okos-mokosocska vezetőcskéje.
- Igen, nagyonocskán szeretném, Riko-senpai! Mit kell csinálgatnom? Figyelecskélek! – bólogatok lelkesen. Suzume a nagy tizenkettesecske osztagocska okosocska vezetőcskéjétől fog tanulgálni! Ha ezt majd otthon elmesélem Aneuenak és Aniuenak! *.*
Csillogó szemecskékkel, kíváncsian vártam, hogy mit fogunk most csinálni Riko-senpaiial minden szavacskájára oda fogok figyelkélni és sokat-mokat fogok tanulgálni tőle, hogy menjen a fehérecske gömbőcke!

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Szomb. Május 03, 2014 10:46 pm

Különóra Suzu-channak ^ w ^

Okoskásan bólintgálok, amikor Suzu-chan visszakérdezgél, hiszen ez nem is kérdésecske, és neki is tudigálnia kellene, hogy sokkal-mokkal ügyesecskébb és okoskább a bátyuskájánál, néha-méha nem is értigélem, hogyan lehetnek ők tisti-testvérkék, mert azért mégis, de erre azt hiszem, nem lehetgél egyetlen szavacskám sem, hiszen-miszen Yukio-chan is tud olyanokat csinálgálni időnként, hogy csak fogigálom az okos-mokos kicsi buksikácskámat, de még a nagymamiék is, noha ők azt mondigálják, hogy Yukio-chan inkább viselkedik rendes gyerkőcként, mint én, ami persze-mersze szemen szedett szemtelenségecske, mert én igenis a korocskámnak megfelelően viselkedek... többnyire. ˘ ^ ˘
– Sosem mondigálnám, ha nem így gondigálnám, Suzu-chan, szerintem tényleg van tehetségecskéd a kidou-midoukhoz ^ w ^ – mosolygálok ismételtecskén, hiszen-miszen kell a verbális megerősítgetés is a gesztusocskák mellé, mert nem tudigálhatom biztos-miztosan, elég-e kicsi tanítványkámnak a metakommunikációcska, ha az önbizalmát szeretgélném növigélni egy pici-micivel, vagy nem, tehát jobb biztoskára menni, mint tili-találgatni.
– Hát persze-mersze, hogy lesz színecskéje a reiatsucskádnak, de ez sok mindenkétől függ, elsősorban tőled, és a zanpakutocskádtól, és nem igazán lehet előre megmondigálni, vagyis hát Tsuki-nee-chan részlegének bizti-mizti van erre valami algoritmusocskája, de nem egészen az én szakterületecském... Viszont ha egy kidou-midounak alapból van valamilyen színecskéje, azt a te reiatsucskád nem befolyásolgálja, mert annak olyannak kell lennie, mint az előírásocskában. Rimi-remélem, ez így értigélhető, nem szeretnélek összezavirgálni ^ ^” – mosolygálok zivi-zavartan kicsi akadémista pártfogoltkámra, mert az biza-miza kili-kellemetlen lenne, ha most zavirgálnám teljességgel össze-mössze, mikor már kezdigélt mindenkét tökéletecskén értigélni. @_@ De mivel nagyon okos-mokoskán és lelkesecskén máris belevetigélné magát a gyakorlati részébe a dilgi-dolgocskának, úgy gondigálom, nem lesz ebből pribli-problémácska, és azt hiszigélem, én is tökéletesecskén tudigálom, honnan és hogyan magyarázgáljam el neki az alap dilgi-dolgocskákat.
– Nos, Suzu-chan, szerintem ezt ti még nem veszigéltétek. Először is, fordítgasd így egymás felé a kezecskéidet, ahogyan én is csinálgatom, aztán hunyd be a szemed. Képzelj el egy sötét gömbicet – minél sötétebb, annál jobbacska, majd képzeld el, hogy belemerülgélsz és a részecskéjévé válsz. Valószínűleg az Akadémián is el fogigálják ezt mondigálni, amikor a kidoukat veszitek, mivel ez egyfajta alap a démonmágiához, de ha most megjegyzed, már tökéletecskén mennigélni fog, amikor odáig elértek. Próbáld csak ki, Suzu-chan, biztos-miztos vagyok benne, hogy nigyi-nagyon ügyes leszel. ^ w ^

//Remélem, nem gond, ha ez már zárónak ment, én nagyon élveztem a játékot ^^//

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Szer. Május 07, 2014 10:11 am

Különóra Yoriko-chan taichou módra

Olyan butácska vagyok, hogy is gondolkodhattam azt, hogy Riko-senpai esetleg nem mondigál nekem igazat! Riko-senpai mindig az igazat mondigálja, mint a mesécskékben a becsületesecske, bölcsecske szereplőcskék! Őket úgy szeretgélem *.* Bár lehet, hogy mostacska Riko-senpai inkább egy tündérecske, egy jó tündérecske, amik a mesécskékben is szerepelgetnek, azok a szép, pici kisasszonyocskák, remek varázserőcskével. Ők azok, kik segítgélnek a bajocskába jutott szereplőcskéken!
- Nagyon szépecskén köszönöm, Riko-senpai! – mondigálom belepiri-pirulva a senpaiocskám kedvességecskéjébe.
Okosan figyelgélek Riko-senpaira, ki sokkal okosabb Mary Poppins néninél vagy Robbinson bácsinál! Még bólogatok is neki, hogy igenecske, értem, értem, de tényleg értegélem, amiket mondigál! *_* Szóval a reiatsucskám színecskéje nem befolyásolgatja a mágiácska színecskéjét, mert a varázslatocskáknak van sajátocskájuk. De én akkor is nagyonacska kíváncsicska vagyok, hogy vajon milyen színűcske lesz majd a lélekenergiácskám. Vajon olyan lesz, mint a mamáé? Vagy olyan, mint a papáé? Ezek a dolgok annyira izgalmasocskák, bár csak tudigálhatnám már, mint Aneue és Aniue.
- Suzume inkább kivárja, hogy milyen színűcske is lesz a reiatsucskája! – mondigálom mosolyogva. Biztosacskán akkor fogom megtudigálni, amikor elég nagyocska leszek, mondjuk nem akkorácska, mint a papa vagy a mama, hanem akkorácska, mint Aneue és Aniue! Mindig megeszem a zöldségecskéket, amiket a mama főz, és már álldogáltam esőcskében is, mert azt halligáltam, hogy attól jó nagyocskára lehet nőni! *.*
Csendben hallgatocskálom Riko-senpait, hogy mit is kelligél csinálgatnom. Nem hallatszik nehezecskének, ezért bólintgatok a 12. osztagocska legokosabb kapitányocskájának, hogy igenis megértetgettem, amit mondigált. Persze ez így nem derűlgél ki, majd akkor fog eldőlicskélni mindenecske, hogyha megpróbálgatom és sikerülget, vagy nemecske.
Nagy levegőcskét veszek, közben kezecskéimet egymás felécske fordítgatom, ahogy Riko-senpai mondigálta. Jobbrácska-balrácska billegetem fejecskémet, hogy vajon jó-e így, és biztonságocska kedvéért a senpaiocskára néztem segítségkérőcskélősen. Mivel helyeslőcskén bólogatgatott nekem, ezért megkönnyebbülgéltem és vidámocskám folytatgáltam. Megpróbáltam egy fekete gömböcskét elképzelni, amelyecskébe, mint a vizecskébe belemerülgélek, de nem tudigáltam odaképzelni csak úgy a kezecskéim közé, ezért becsuktam a szemecskéimet, mert úgy könnyebbecske. Ezt onnan tudigáltam, hogy amikor estécske bárányocskákat számolgatunk Aneuéval és Aniuéval, akkor is lecsukom a szemecskéimet, mert akkor jobbanacska el tudom képzelni az ugrándozó fehér bolyhoscskás barikat. Szóvalacska, igyekeztem újra elképzelgélni, amit Riko-senpai mondott, a fekete gömböcskét, amibe belemerülgélek. Nem igazán értem, hogy ennek mi a lényegecskéje… Talán az, ha ezzel úgy képzelem el a gömböcske létrehozását kezecském között, akkor lehet, hogy sikerülget? Mert most, ahogy le van csukva a szemecskéim és amikor elmerülgélek a fekete gömbőcben, akkor olyan, mintha valami átjárkálna rajtam, egészen az ujjhegyecskémig. Ráharapdáltam szácskámra, és összeszorítottam a szemecskémet, megpróbálgatva úgy elképzelni a fekete gömböcskét, amibe bele kell megülgélnem, hogy az a fehér gömböcske a tenyérkéim között, amit meg szeretnék idézgetni, és a fekete gömböcskébe, míg belemerülgetek, addig a fehérkének adok a reiatsucskámból. Ez a lényege, igazacska?
Óvatoskán kinyitottam a jobb szemecskémet, és kilestem, hogy lássam történgetett változásocska és a két kezecském között ott ragyogott a fehér gömböcske. Nem volt olyan szép nagyocska, mint Riko-senpaié, meg mint a képecskén, de ott volt! *.*
- Riko-senpai, Riko-senpai nézd, nézd! – rikkantom, lelkesecskén pillantva a senpaiocskámra. - Sikerült! – mondigálom hozzá boldogocskán, majd becsuktam a szemecskémet és elképzeltem, hogy kiszállok a gömböcskéből, amibe belemerülgéltem, ezért eltűnigél a fehér gömböcském a kezecskéim között. Aniue sokszor jár úgy, hogy felrobbantgatja magácskát, ami veszélyecske a tanár néni szerint, szóval én igyekszem óvatosacska lenni, amit a mama is mindig mondigál nekünk.
- Köszönöm, Riko-senpai – ölelem át boldogságosan.
Ekkor jelent meg a mama az ajtócskában és szólt nekem. Ragyogó szemecskével fordultam oda és néztem a mamira és integettem neki mosolyogva, aztán visszapillantottam a senpaicskára.
- Most Suzuménak mennie kell, Riko-senpai – mindigálom picit csüggedtecskén. - De majd holnapacska találkozgatunk? Ugye találkozgatunk itt holnap, Riko-senpai? Fogunk majd játszogatni, ugye, ugye? – kérdezgetem tőle, és amint válaszolgatott kérdésecskéimre. Boldogan kaptam fel könyvecskéimet. - Akkor szia, Riko-senpai! *w* – integetek neki, és sietek a mamához, hogy elmeséljem, ma milyen izgalamsocska dolgot tanulgattam a 12. osztagocska legokosabb kapitányocskájától.

// Köszönöm a játékos-edzést! :3 //

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Pént. Május 09, 2014 6:51 am

A magas polcocska
(Shibata Chiharu)

A mamának fontosacska dolgocskája akadt, ezért idejöhettem játszogatni. Sajnos a papa most nincsen itthon, mert fontosocska küldetésecskéje van és ezért nem lehettem velecskéje és Kepapi is sokatmokat dolgozocskázott mostanában. Majd szeretnék olyan nagyocska lenni, mint az Aniue és Aneue, hogy tudjak én is segítgetni a maminak *.* De azok a kislányocskák, akik még iskolácskákba járnak, nem dolgozgathatnak, sajnocska. De igazából nagyonacska titkocskában a mama megbízott egy fontosocska feladatocskával! Igen, igen, engemecskét, amit egyes egyedül kell megcsinálgatnom. *^*
A nyuszicska hozott nekem mesés színezőcskét, amit a mami felolvas nekünk az estécske, hogyha szépen kiszínezgetem benne a képecskéket! *_* Ez az én mai nagyonacska fontosocska feladatocskám. Színezgetni, hogy az estécske eljövetelekor legyen mesécskénk, amire elaludgathatunk. Igaz, én sosem, de nem tudigáltam elalcsizni a mesécskékre, nekem mindig kell bárányocskákat számolgatnom utána, de nem baj, mert én nagyon szeretem a bárányocskákat, főleg Yuzu bárányt! De most már a nyuszikat is szeretgélem, mert a nyuszi hozott nekünk igazi kis tapsifülesecskéket, sajnocska velük nem lehet alukálni. Bár én kértem a mamától nyuszis plüssöcskét és azt mondta, hogy majd kaphatok cuki nyuszicskát, ami pihe-puha selymes, és amíg Yuzu bárányocska a jobb oldalacskámon alszik, addig a nyuszicska, akinek még nem tudom, hogy mi lesz a nevecskéje, a bal oldalacskámon fog alukálni! *-*
Azonbanacska most színezgetnem kell, hogy a mama tudigáljon nekünk mesécskét mondani, de valaki túl magasságocskára rakta a ceruzácskákat. Próbáltam nyújtózgatni és lábujjhegyecskén álldogálni, nem érecskéltem el. Még a székecskét is odatoltam, hátha ha felállocskálok rá, akkor le tudom vennigélni a polcocskáról, de így sem sikerülgetett. T-T
- Suzume egyedülöcskén kell megoldigálnod! – mondigálom magamnak biztatócskául.
Ha le tudom venni a ceruzácskát, akkor az egy nagy lépésecske, hogy nagylányocska legyek. Ugye? *w*
De bárhogyocska küzdöcskéltem sehogy se sikerülgetett, sőt egyszer majdnem le is pottyantam a székecskéről. T.T
Szép kékecske szoknyácskám aljácskát gyűrögettem és szipogtam párat, amiért nem sikerült elérnem a ceruzácskákat. Nem lesz esti mesécskénk T_T Az ismeretlen hangocskákra kaptam fel kobakocskámat és néztem az ajtócska felé kérdő szemecskékkel, hogy ki lehet az. Egy lányocska állt az ajtócskában, nem néni volt, mert a nénik magassabbacskák. Mondjuk nem volt magasocska, de talán ha megkérem őt, segít nekem leszedni a ceruzácskákat a polcocskáról! *.*
- Am… ne haragudj – lépek mellé óvatosan. A papa mindig mesélt a rossz nénikről és bácsikról, bár a lányocska nem tűnik rosszacskának, azért vigyázok, ahogy a papa mindig is mondta! >.< - Ráéregetsz egy picicskét? Suzume nem éri el a ceruzácskákat, segítesz levenni őket a polcocskáról? ^w^ – mutatok a színes ceruzácskák felé. - Suzume szépen megköszöni, ha segítgélsz neki – nézecskélek rá reménykedősen, ahogy a tesócskáimra szoktam, hogyha a segítségücskékre van szükségecském.
- Te is shinigamicska vagy? Suzume is annak tanulgat ^w^ – újságolom el neki lelkesen, ahogy jobban szemügyre veszigélem a csinos ruhácskáját.

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Kedd Május 20, 2014 4:31 am

A magas polcocska

(Rosui Suzume )

*Mivel nem akadt különösebb feladatom, nagy unalmamban fogtam magam, és kicsit felfedezőúra indultam. Azaz szerettem volna, csakhogy egy idősebb shinigami-anyuka meglátott, és elkezdett kérdezősködni mindenféle zagyvaságot. Még felháborodottan meg is jegyezte, hogy egy ilyen kicsi lányt nem lenne szabad egyedül hagyni! De hát hiába mondtam neki, hogy én már nagylány vagyok, egyfolytában valami gyerekegyletről dumált, és elcipelt ide. Kíváncsian nyitottam be egy ajtón, ami egy szobába nyílt. Tele volt polcokkal, a polcok pedig játékokkal. Mivel láttam ott valakit, és éreztem a reiatsuját is, nem óhajtottam megzavarni, inkább leültem egy székre, ami kicsit kicsinek bizonyult a számomra.* ~Ez a nő gyereknek képzelt? Az még oké is… de hogy ennyire?!~ *fakadtam ki magamban. Cseppet sem volt ínyemre a helyzet, és az kívántam, bárcsak Arata-kun járt volna így. Ja, csakhogy ő már rég valamelyik osztagnál lébecolhatott, de ha a kezeim közé kerül, én tutira új frizurát varázsolok neki a kis buksija tetejére. Csak abban nem hinném, hogy lenne köszönet. Ám, eme nem épp szép gondolatokra kapitány néni szavai jutottak az eszembe: megbízik bennem, és mint nanaseki, nem is gondolhatok ilyesmire. Jó kislánynak KELL lennem. Ahogy jobban megnéztem a másik gyereket, ő is lány volt. Valamit nagyon el szeretett volna érni az egyik polcról, én pedig örömmel vettem, mikor segítséget kért tőlem. Tőlem! Abban a pillanatban igazán fontosnak éreztem magam.*
- Hát persze, hogy segítek! Nem nagy dolog, Suzume-chan - *mosolyogtam rá, majd én is nekiveselkedtem.*~ Tyűha, ez tényleg magasan van~*estem gondolkodóba, de hamar feltaláltam magam. Egy székkel mindent meg lehet oldani! Fogtam hát egy ilyen ülőalkalmatosságot, és aranyosan odatoltam a polc elé. Felmásztam rá, majd a zanpakutóm segítségével kissé arrébb löktem, úgy már le tudtam venni a polcról a ceruzás dobozt. Leugrottam a székről, majd Suzume-chan kezébe adtam az áhított tárgyat.* - Tessék. - *Suzume-chan azt mondta, shinigaminak tanul.* - Igen? És szereted az iskolát? Én nagyon szerettem, de most a harmadik osztagnál vagyok. A kapitány néni a legaranyosabb, bár… még csak ővele beszélgettem egyedül tőlünk. Sok barátod van az iskolában? - *Suzume-chan aranyosnak tűnt, így kicsi bátrabban mertem ismerkedni.*
- Shibata Chiharu vagyok, a harmadik osztag hetedik tisztje, de hívj csak Shibinek. A kapitány néni is így hív. - *mutatkoztam be büszkén.* - És én hívhatlak téged Suzu-channak?
*Kedvesnek tűnt, és örültem, hogy végre találkoztam egy hozzám hasonlóval is, aki alán jobban megért. A felnőttek néha olyan furcsák. Csak azt sajnáltam, hogy nincs papácásm, meg mamácskám, akinek beszámolhatnék, de ezeket a rossz gondolatokat el is hessegettem. Mert ugye, nekem van kapitány nénim, meg két hadnagy nénim is. Arata-kun is volt nekem, de már ő sincs. Nem baj, helyette lesz Suzu-chan a legjobb barátom. Persze, csak ha ő is szeretne velem barátkozni.*~A világon a legjobb dolog, ha van barátunk. A sok barát még jobb~

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Kedd Május 20, 2014 9:34 am

A magas polcocska

Felcsillannak a szemecskéim, amikor a halál istenecske helyeslően válaszolgatott nekecském és segít leszedni a színesecskéket a polcocskáról! Lelkesecskén toporogtam körülötte, ha véletlenül lepottyangatna a székecskéről, akkor el tudjam kapni, mert Suzume erős, mint a tesócskái. :3 De szerencsécskére nem kellett a segítségecském, mert a halál istenecske ügyesecskén megoldogatta a feladatocskát, amit kérigéltem tőle.
- Köszönöm!! ^w^ – mosolyogtam a nagylányocskára. - Igenecske, Suzume iiilyen nagyon szereti az iskolácskát! *.* – mutogattam meg a naaagyocska alatt, hogy mekorikát is értecskélek. Nagyra nyitottam kezecskéimet és magasba emelgettem őket, miután letettem a színes ceruzácskák dobozocskáját a földecskére.
- Shibi – próbálgattam a nevecskéjét. - Shibi-chan! – ismételgettem. - Ki a kapitányocskád, Shibi-chan, ki az aranyoska nénicske? – kíváncsiskodok oldalra döntött buksival. - Taki-nii is harmadik osztagocskás! – rikkantok lelkesen. - Taki-nii Suzume legidősebb bátyuskája, mindkettőnknek fehérecske a hajacskája – mesélem lelkesen. - A hetedik rangocska az jó? Hahaue harmadik tisztecske a tízedik osztagocskában. – Nem igazán értecskélem a rangocskákat, de azt tudigálom, hogy a kapitányocska és a hadnagyocska a legnagyobb és legfontosabb rangocska egy osztagocskában. Ők vezetik az osztagocskát!
- Igen, nyugodtan szólíthatod Suzumét Suzu-channak – mondigálom lelkesen. - Akkor mi most barátocskák vagyunk, ugye? – kérdezem boldogacskán. Hiszen megengedte, hogy becézgessem, szóval ez biztosacska ezt jelenti.
- Az Shibi-chan zanpakutocskája? – kíváncsiskodok, a kardocskára mutatva, amivel leszedegette a magas polcocskáról a ceruzácskákat. - Aneuenak és Aniuenak is van! Mi a nevecskéje, van neki? Suzume azt tanulgatta az iskolácskában, hogy mindegyik kardocskának van – billentem oldalacskára a kobakocskámat.
- Shibi-channak van családja? Mármint Shibi-chan csak picikét magasabb Suzuménál, szóval onnan gondolocskálom, hogy még nagylány létére kislány, mint Aneue. Shibi-chan is tagja a gyerek egyletecskének? Suzume az, és nagyon vicces! Shibi-channak mi a kedvenc állatocskája? Suzuménak a hattyúcska és a bárányocskák, meg a nyuszicskák! – mesélgetem el Shibi-channak, közben a színes ceruzácskákkal lecsüccsentem az asztalkához.
- Suzuménak ki kell színeznie a mesekönyvecskés színezőcskét, mert Hahaue akkor fog mesélni esti mesécskét, ha szép színecske, hoppá – kaptam a szácskámhoz. - Ez titkocska – suttogtam, halkabbra véve a hangocskámat. - De ha Shibi-chan segít, abból nem lehet bajocska, csak titokban kell tartacskálnunk! – mondom lelkesen, Shibi-chan felé nyújtva egy kék színecske ceruzácskát, mert szerintem az illik hozzácskája nagyonacska.
- Várj! – szóltam közbe, nehogy elkezdjen színezgetni. - Először le kell tenned az eskücskét! - mondigálom. - Tett a kezecskédet a szívedre és nézzél keresztbe – mutogattam, hogyanacska. - És ezt kell mondigálni, hogy: Kígyócska, békácska, gyíkfarokocska – kezdek bele, majd megvártam, míg Shibi-chan is elismételgeti. - Ha árulkodom, halottacska vagyok! – Ha Shibi-chan letette az eskücskét, akkor már semmicske nem akadályozgatta, hogy színezgessük a könyvecskét! *_*

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Pént. Május 30, 2014 4:05 am

A magas polcocska

*Suzu-chan csak kérdezett és kérdezett, én meg csak válaszoltam és válaszoltam. *
- Az jó. Én is szerettem, amikor még oda jártam. - *mosolyogtam. Suzu-chan nagyon kíváncsi, és tanulékony lehetett, bár néha a sok –cska és –cske kissé zavart, de hát Suzu-chan az Suzu-chan.* - Te hány éves vagy, Suzu-chan? - *érdeklődtem.*
- Igen, Mizu no Shinju a neve, Vízgyöngy. - *bólintottam, mikor a zanpakutókról kérdezett.* - Mindegyiknek van neve, és van egy típusa is. Az enyém elemi, víz típusú. Akarod, hogy meséljek még róluk? - *lelkesedtem a feldobott témán. Aztán Suzu-chan megkérdezte, van-e családom… hát, nem nagyon tudtam, mit válaszoljak, valahol biztosan…*
- Tudod, Suzu-chan, én nem itt születtem. Engem egy shinigami néni küldött ide még régen, de itt nőttem fel, Rukongaiban. Valahol biztos itt van már a családom is - *gondolkodtam el. Ez nekem még eszembe se jutott, hogy fontos lehet.* - Viszont van Kapitány nénim, és két hadnagy nénim is! Kagami Ai néni a kapitányom. - *feleltem büszkén.* - Igen, jó. Húsz tiszt van egy osztagban, és én abból a húszból a hetedik vagyok, és minél kisebb a szám, annál nagyobb a shinigami rangja - *próbáltam érthetően magyarázni Suzu-channak, nehogy rosszat tanítsak neki. Elég nagy felelősséggel jár Nanasekinek lenni.*
- Gye… Gyerekegylet? Az milyen? - *fejem felkaptam a kérdésre. Hallottam már különböző egyletekről, de nem igazán tudtam, azok még is mire jók. Talán olyasmi lehet, mint amilyen az emberek világában az iskolai klubbok. Ott mindenki választhatott maga, hogy hova akar csatlakozni.*
- Én régen szerettem a pillangókat. Volt is egy Chou-kunöm, de Chou-kun nem akart a barátom lenni, és elment. Suzu-chan, te ugye szeretnél a barátom lenni? - *kérdeztem mosolyogva. Suzu-chan aztán elmesélte, hogy a ceruzák a képeskönyv kiszínezéséhez kellenek, mert úgy lesz esti meséjük aznapra. A vicces esküjét nevetve tettem le.*
- Kígyócska, békácska, gyíkfarkocska, ha árulkodom, halott vagyok!
*Sosem gondoltam rá, hogy ilyen jó lehet játszani, ha az embernek társasága is van hozzá.* - Melyik oldalt szeretnéd te színezni előbb? És mi a kedvenc meséd eddig? - *kiválasztottam két szép színt, amit szerettem: a kéket és a lilát.* - Én nem sok mesét ismerek.

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Pént. Május 30, 2014 9:46 pm

Üdv!

Rosui Suzume: Suzume ügyesen végrehajtotta a kiadott feladatot, jutalma 500 LP.

Yoshida Yoriko: Jól el tudtad magyarázni Suzumének azokat a dolgokat, amiket nem értett meg elsőre, szép munka volt, edzésed sikeres volt a következő alkalommal te is kapsz már jutalmat.

Az edzést ezzel LEZÁROM.

Tárgy: Re: A Shinigami Gyerekegylet Szomb. Jún. 28, 2014 7:24 am

A magasocska polcocska

- Suzume már öt évesecske – mutigálom a kezecskémmel is a számocskát. Nyitva van az egész tenyerecském, mert így ötösöcske. Büszkécskén húztam ki magacskámat. - Suzume már egy igazi nagylányocska! – mondigálom mosolyocskával az arcocskámon. Örülgélek, hogy Shibi-chan is szereti az Akadémiácskát, vagyis szeretgette.
- De jócska! És Vízgyöngyöcske mire képes? A kardocskáknak van külön képességücskék is, Suzume tudigálja, mert mesélgették nekicske – kérdezgélem izgatottan. - Mit jelent az, hogy víz típusocska? – billentgetem oldalra kobakocskámat, értetlenkedve. - Vajon Suzumének a zanpakutocskája milyen típusocska lesz? – gondolkodok el hangosocskán. Engem tényleg nagyonacska érdekelget! *.*
Meglepettecskén hallgatgatom végig Shibi-chan történetecskéjét, amicskében azt mondigálja nekecském, hogy nem tudigálja, hogy hol van a családocskája. Ez szomorúcska! Szácskám lefelé is görbülecskézik emiatt. De, hogy két hadnagyocskája és Kagami Ai taichou-samája is vagyonacska nekicske sem pótolgatja szerintecském a családocskát. Nekem nagy családocskám van, vannak tesócskáim és mamácskám, akik szeretgélnek, és a mamától sok-sok okosságot tanulgathatunk. Van szép Kemamim és okosocska Kepapim is.
- Úh, akkor az jócska, hogy te hetedik tisztecske vagy? – kíváncsiskodom, mert jól szeretném tudigálni ezt. Szóval, ha a mama harmadik tisztecske, az nagyonacska jó? *.*
- De hallocskázod, Shibi-chan… az nem jócska, hogy van családocskád, de még sincske, mert a kislányoknak kell mamácska és papácska és tesócskák, akiktől tanulgatnak és szeretik őket és vigyázgatnak rájucskák. Riko-senpainak is van családja, és Tsuki-channak is. Szeretnéd, hogyha Suzume segítene megkeresgélni a családocskádat? Suzume szívecseskén segít, sőt, Hahaue is, ebben egészenecske biztosocska vagyok! Addig lehetsz Suzume nővérecskéje, szeretnél Suzume nővecskéje lenni? – mondigálom gyorsacskán. A mama emiatt rám szokott szóligálni, mert mostanacskában sokszor csinálgatom. Én nem is veszigélem észrecske, vagy van, hogy későcskén, de akkor már mindegyecske. Bár Shibi-chan biztosocska szól, hogyha nem értigél valamicskét, nem?
- A Gyerekegyletecske az ilyenecske – mutatok körbécske. - Játszogatunk, édességecskéket eszigélünk, nagyon viccecske! – mosolyocskálok, amikor eszecskémbe jut a kalózocska és britecske hajócska csatácska.
- Ez, de szomorúcska! – mondigálom a pillangócska történetecskét halligálva. - Igenecske, Suzume szívesecskén lesz Shibi-chan barátocskája, de inkább a húgocskája szeretne lenni – felelgélem vidámocskán. Szeretem a tesócskáimat, de ha minél többenecskén vagyunk, annál jobbacska, így sokkal viccesebbecskék lesznek majd a társasocska játékocskák!
Nagyon büszkécske voltam Shibi-chanra, hogy nem riadocskázott vissza az eskücskétől és letettetgette azt, hogy velem színezgethesse a könyvecskét. Boldogan nyitottam ki az egyik oldalocskán, ahol egy bárányocska álldigált a rétecskén és erdőcske vette körül, meg kerítésecske, és voltak felhőcskék meg napocska is rajta.
- Suzume ezt szeretgélné először kiszínezgetni – bökök rá a bárányocskára. - Suzume színezgetheti a bárányocskát? Ugye, ugye színezgetheti? – fekete színecskét vettem a kezecskémbe, mert úgy döntögettem, hogy a bárányocska ritkácska és különlegesecske lesz, mert fekete színűcske lesz! *_*
- Az aranyszőrücske bárányocska Suzume kedvencecskéje! – vágtam reácska gyorsanacska a válaszocskámat. - Meg a hat hattyúcska *_* És a hattyú hercegnőcske! – teszem hozzá lelkesecskén. - Pedig a mesécskék jók, Suzume mamácskája minden este mesélget, ha Shibi-chan Suzume nővérecskéje lesz, akkor Shibi-chan is hallgathat sok szép mesécskét! Vannak dalocskás mesécskék is, amit Hahaue szokott énekelgetni, és a mamácskának nagyon szép hangocskája van! *.*