Nishi pályázatok!

Tárgy: Nishi pályázatok! Szer. Feb. 27, 2013 9:47 pm

NJK Pályázat

Név: Oduhnys
Kaszt: Macska
Kor: 3 éves
Nem: Kan
Kinézet: Világosbarna szőrében, sötétebb barna csíkok vannak. Bár általában nyugodt lelkületű, ha tejet lát, vagy érez, sokkal harciasabbá válik. Viselkedése nyugtató hatással van környezetére, ám rám a különféle helyzetekben, különféle hatásokat válthat ki.
Kép

Jellem: Szeret lustálkodni, és természetesen tejet inni, akár a többi macska. Amikor "képességét aktiválja", egy tárgyilagos, ésszerű cselekedetekre sarkalló lénnyé lép elő, ám természetesen csak a számomra, a többieknek ilyenkor is csak egy átlagos macska.

Képesség: Bár egy átlagos, egészséges macska, illuminált állapotom miatt képes vagyok arra, hogy az állatot, akár vértől csapzottnak, vagy akár háromlábúnak lássam. A lény, ekkor képes kommunikálni velem, ilyenkor általában olyan tanácsokat ad, amiket magamtól sosem tennék meg.

Előtörténet

Az egyik kedvenc ivómból távoztam, amikor egy helyes macska állta el az utamat. Mélyen a szemembe nézett, mintha a lelkemben kutatott volna. Ekkor tekintete együgyűséget,s ürességet sugárzott, ám azt valami felsőbbrendű módon. Éppen ez a felsőbbrendűség késztetett arra, hogy a cicát kezembe vegyem, s hazavigyem. Az út során egész nyugodtan viselkedett, ugyanakkor, mikor beértünk a lakásomba, rögtön elindult felfedezni a területet. Néhány perc szabadidőmben lepakoltam a cuccomat, s megittam egy felest, amikor a macska ismét a szemem elé került. Ekkor viszont nem éreztem a belőle áradó szeretet, helyébe pedig akaratosság lépett.
- Mégis, mit szeretnél tőlem?- Kérdeztem tőle, ám válasz nem érkezett. Így hát próbáltam belegondolni a helyzetébe. Ha macska lennék, mégis mire vágynék. Bármilyen állatról is van szó, legfőbb szükséglete az evés, s az ivás.
Hűtőmhöz sétáltam s felmértem annak tartalmát. Különféle italok egymást lökdösve tolongtak azért, hogy elfogyasszam őket, végül pedig egy martini mellett döntöttem, s becsuktam az ajtaját a gépnek. Éppen, hogy megfordultam, rögtön szembe kerültem újdonsült állatommal, aki továbbra is türelmetlenül várakozott. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen is nyitottam ki a szekrényt.
Az üvegeken túlra nézve, találtam néhány kevésbé finomnak tűnő zöldséget, különböző húsokat, s egy liter tejet is. Valahogy a tejet sokkal szimpatikusabbnak találtam a számára, mint a többit. Felkerestem a számára egy ideális tálat, s kiöntöttem számára egy kis tejet. Ahogy ott néztem, ahogy fogyasztja az italt, jómagam is megszomjaztam. Így hát meg is ragadtam a tőlem karnyújtásnyira lévő üveget, s én is elkezdtem inni.
Másnap, mikor kikeltem az ágyamból, sétára indultam a kedvencemmel. Úgy gondoltam, hogy ha már úgyis gondos kezeimmel elragadtam az utcáról, veszek a számára néhány kedves kis apróságot. Így lett neki tálacskája, ágyacskája, sőt egy kaparófát is vettem neki, s természetesen néhány finomnak tűnő macskakaját is vásároltam számára. Mikor távozni szerettem volna, észrevettem, hogy a kedves kis lény nincs a közelemben. Így hát, kénytelen kelletlen vissza kellett mennem az üzletbe, ahol a tejtermékeknél találtam rá.
- Most meg mit szeretnél? – Kérdeztem tőle, mire ő egy pillanatra rám nézett, majd fejével a tejre biccentett. Okos kis jószág ez, gondoltam magamban, azonban, nem szerettem volna, ha ezt ő is megtudja. Engedve a követelésének vettem neki néhány liter tejet.
Ahogy bandukoltunk hazafele, egy idegen szólt hozzánk.
- Oduhnys? Te vagy az? – A hölgy szemében reményt láttam felvillanni, ám ezt a szép pillanatot elhalványította az, hogy a macska, észrevéve őt, a vállamra mászott, s pöfékelni kezdett felé. – Te vagy az, édesem, hát nem ismersz meg, én vagyok az Enigma néni!- Láttam a nőből áradó végtelennek tűnő szeretetet, ahogy azt is, hogy az állatkának ez nem igen tetszik, ahogy az sem, amikor levette rólam, s elkezdte kíméletlenül ölelgetni.
Bár a lény tüntetően ellökte a karmaival, s az arcát több helyen is megsebezte, ő nem foglalkozott vele. Bármilyen kegyetlen is volt, kénytelen voltam megszakítani a kellemes idilljét.
- Elnézést asszonyom, biztos, hogy ez az ön macskája? – Kérdtem tőle bármi hátsó szándék nélkül, mire ő rögtön támadásnak vette szavaimat.
- Talán, arra akar célozni, hogy rosszul látok? Nem gondolja magát egy kicsit pimasznak!? – Azzal a lendülettel, amellyel a válaszát adta, sarkon is fordult. Mivel azonban megkedveltem az Oduhnysnak nevezettet, úgy gondoltam, nem hagyhatom magára, ezért elé shunpoztam és mélyen a szemébe nézve adtam elő magamat.
- Nézze, elhiszem, hogy kedveli ezt a macskát, de láthatóan ő nem kedveli magát! – Ekkor a cicára néztem, aki továbbra is keményen küzdött. – Azt ajánlom, adja át inkább nekem, s ha gondolja, akkor meglátogathatja néha-néha.
- Nem, nem és nem! Nem adom neked az én egyetlen kedvencemet! – Ellenkezett, s kikerült majd nagyobb sebességgel kezdett el menekülni. Sajnáltam szegény asszonyt, de nem tehettem mást, sebességemet kihasználva a négylábút kicseréltem egy kóborra, amelyik talán örülni fog a túláradó szeretetének.
Mikor végre hazaértünk, a megmenekítettem hálásan hozzám dörgölőzött, mire én csak a következőket próbáltam tisztázni vele.
- Oduhnys, szóval így hívnak! Jó, ha tudod, csak azért mentettelek meg, hogy az a sok pénz, amit rád áldoztam, ne menjen kárba! Továbbá szeretném, ha azzal is tisztában volnál, hogy ha a piámból mersz inni, mehetsz vissza a nyanyához!

Tárgy: Re: Nishi pályázatok! Pént. Márc. 01, 2013 10:05 pm

Nishi...

*nem tudja, mit mondjon* A képességnél megadtad a kora reggeli kiütéses győzelmet felettem, és mivel nem találtam semmit, amibe beleköthetnék, a pályázatod kénytelen vagyok ELFOGADNI. Aztán csak óvatosan azokkal a jó tanácsokkal...

Tárgy: Re: Nishi pályázatok! Hétf. Márc. 17, 2014 7:14 am

Hadnagyi pályázat, 11. osztag
Engedély Szayel Aporro Granz-sam-tól megvan

Természetes élőhelyemen vedeltem akkor is, emlékszem, már a tizennegyedik sört ittam, és a hetedik töményt! Hosszú éjszakának néztem elébe, hisz úgy számoltam, már épp csak három sörre elég a pénzem. Ami bizony éjjeli kilenc órakor rossz érzéssel töltött el. Mindig, legalább hajnali négyig iszom az italomat, most viszont lassan már le kell lépnem! Már majdnem kocsmai hitelhez folyamodtam, amikor egy táblával kezdtem szemezni.
A hirdetmény halálisteneknek szóló sörivó versenyt reklámozott, s ami a legszebb volt benne, ingyen! Az elszalaszthatatlan lehetőséget kihasználva, ahogy azt írták, jelentkeztem a helyszínen, s ahogy láttam, még legalább egy tucat más alak is! Köztük számomra teljesen ismeretlen, illetve a kocsmák sötét világából jól ismert alakok sorakoztak! Beálltam hát a sor végére, s türelmetlenül vártam a kezdést, miközben a bemelegítő sörömet fogyasztottam.
Ahogy aztán végül kezdetét vette a futam, a legtöbben boldog mosollyal arcunkon vágtunk bele a küzdelembe. Voltak, kiknek, már az első sör közben izzadságcsepp gördült le orcáján, s egy rendkívül fiatal srác, már az első kortyba majd belefulladt! Ahogy néztem a senki háziakat, majd’ elröhögtem magam, azonban, mégis csak sörről van szó! Ezt komolyan kell venni!
Apropó komolyság! Vajon mi lehet a verseny díja! Sajnos nem olvastam végig a lapot, s ezt az információt nem sikerült kinyernem a szövegből! Na, mindegy, biztos valami alkoholistákhoz illő jutalom! Vagy legalább is, remélem!
De most, nem ezen kell agyalni, inni kell, inni, meg inni! Az első kör egy tucat sörből állott! Itt többen is kiestek, s mindeközben jómagam be is rúgtam! Azonban hála szellememnek, ez nem jelentett akadályt abban, hogy folytassam az ivást!
A második menetben, szintén egy tucatnyi sör után, már nehezebben nyúltam a sörért, s a korty is nehezebben jött a torkomon keresztül. Ráadásul, amikor a mellettem ülő, kezdő majd belefulladt az ivásba, én is hasonlóan tettem, hisz arra késztetett, hogy kiröhögjem. Előnyöm rendkívüli volt a többiekkel szemben, így nem aggódtam az idő miatt. Helyette inkább az asztalt csapkodva röhögtem ki az említettet.
Aztán hirtelen egy óvatlan pillanatban az asztalra borultam, s mély álomba merültem. Mindenki így látta, s jómagam is így éreztem. Egyes-egyedül szervezetem volt az, amely, másképp vélte. A két kezem önállósodni kezdett, s az egyik feltámasztotta a fejemet, a másik pedig a számba öntötte az italt.
Mint Popeye, mikor spenótot eszik, bár szerintem a pipa adja neki az igazi erejét, akár Superman, amikor elviszik mellőle a kriptonitot, úgy lobbantam fel én is a mélységből! A kellemetes sör, lassan végigcsorgott a torkomon, s ízlelőbimbóim násza közben, az összes szervem, hozzám hasonlóan erőre kapva türelmetlenül várta a következő, s az azutáni rengeteg sört!
Ismét a régi lettem, csupán egy doboz sörtől! Ez biz’ az én szuperképességem! Olyan, mint a robot zsarunak a gépolaj, elég egy fél korty, és már rögtön maximálisan teljesítek! No, persze, néha nyomok egy-egy újraindítást, de hát ez csak a mellékprogram okán van!
Ahogy a harmadik tucat jött, észrevettem, hogy régi cimboráim, mind eltűntek! Tudtam, hogy ennél sokkal többet tudnak inni, no, de hát, akkor miért mennek el!? Lehet, nem ízlik nekik ez a fajta sör!? Végül is, lényegtelen, ami ingyen van, az jó, ami jó, az finom, aki meg ezt nem tudja értékelni, az meg tegyen ahogy akarja!
Rajtam kívül még három alak maradt a terepen! Mind a hárman szörnyülködve figyelték, az ismét elénk kerülő nedűket! Észrevettem, hogy az egyikük, már a pohár felé nyúlás közben összeesett. A másik az első közben esett az asztal alá, s áztatta el magát sörrel. Az utolsó pedig a negyedik sör után letette a poharat és jelezte, hogy feladja. Én is épp ekkor tettem le az utolsó poharam és próbáltam szervezkedni, hogy esetleg még egy fél tálca sört tudjak szerezni, azonban a készlet már így is jelentősen megcsappant, így nem szántak meg a szervezők.
Már épp indultam volna haza, amikor egy tag, jól öltözve, bezsírozott hajjal, s egy mikrofonnal a kezében megszólított.
- Éééés a győzteeees, s a kinevezés, új birtokosa, Hidetada Nishigami! Gratulálok Hidetada-sama, mondja, mi lesz az első ténykedése, a 11. osztag, új hadnagyaként? – A vér meghűlt bennem, s megérttetem alkoholista társaim eddig értelmetlennek tűnt döntését!
- Hogy micsodaaaa? Tizenegyedik osztaaaaag!? Éééén, hadnaaagy!? – Hosszan gondolkoztam, hogy elöbb összeszarjam magam, vagy inkább rögtön fel is mondjak, újonnan szerzett tisztségemből, végül helyette inkább, kivágtam magam a kínos helyzetből és az asztal alá bújtam, ott pedig könnycseppjeimet elbújtatva, összegubózódva elhunytam.

Tárgy: Re: Nishi pályázatok! Csüt. Márc. 20, 2014 8:59 am

Üdvözlet, Nishigami fukutaichou-kun! ^v^

Gratulálok a kinevezéséhez, amit egy roppantul elmés, agysejteket pusztító misszióban sikerült megszerezned! A pályázatban nem láttam semmiféle kivetnivalót, vagyis csak az én szememet piszkálta a sok felkiáltójel egyes mondatok végén, még ott is ami elment volna kijelentőnek vagy éppen kérdő volt... de ez csak kukacoskodás, mert nem veszel nekem kocsit ˇ.ˇ Szóval, a hadnagyi pályázatodat ELFOGADOM! További jó játékot! ^ v ^