Jelszó:b s w n n e
Név: Ebisawa Ninsei
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1927-ben születtem.
Kor:
Emberként: 21 éves vagyok.
Lélekként: 63 éves.
Előtörténet: 1927-ben születtem egy városkában. Születésemtől fogva látom a szellemeket. Viszont a családomban senki nem volt hozzám hasonló. Apukám egy élelmiszer gyártó cégnek volt a tulajdonosa. Anyukám még születésemkor meghalt, így sokat voltam egyedül. Egyetlen testvérem sem volt, még egy dadám se, aki foglalkozott volna velem. Apukám túlságosan is elfoglalt volt ahhoz, hogy foglalkozzon velem ezért mindig egyedül voltam. Már suliban is nagyon megmutatkozott, hogy nem szerettem a társaságot. Egyetlen barátom sem akadt soha. Megtanultam egyedül, és szótlanul élni. Pénzben sosem volt hiányom, mivel apukámat könnyen rá tudtam venni, hogy adjon egy kevéske összeget. Igazából nem volt rossz életem, csak folyton magányos voltam. Sosem éreztem, hogy szerettek volna, ezért kicsit becsavarodtam. Amikor középiskolába mentem, még jobban kezdtem kilógni a sorból. A fehér hajam és a magasságom miatt sokat hecceltek az osztálytársaim. Egy idő után már nem is kerestem a társaságot. Magamba fordultam végleg, és nem is foglalkoztam senkivel.
Az apukám is korán meghalt a korához képest. Rám hagyott mindent. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy egyedül vezessek egy céget, így átadtam az irányítást apám tanácsosainak. Amikor apám elhunyt még csak 21 éves voltam. Még azon a héten, amikor apám meghalt, bementem a gyárba. Épp sétálgattam a raktárban, amikor tűzriadó ütött ki. Próbáltam higgadt maradni. Próbáltam kiszaladni a raktárból, de akkor egy robbanás rázta meg az épületet. Fogalmam nincs mi lehetett az, de ezen már nem is rágódhattam. Rám omlott az egész raktár, és hirtelen könnyebbnek éreztem magam. A testemet még mindig láttam annyi változással, hogy egy lánc lógott le a mellkasomról. Mai napig sem tudom, mi történhetett. Nekem meg kellett volna halnom, de most itt állok. Csak, hogy senki nem látott engem. Nem volt újdonság, hogy senki nem látott. Úgyhogy semmi különösebb változást nem éreztem. Sokáig tengettem így a napjaimat, és észre vettem egy furcsaságot. A lánc a mellkasomon egyre kisebb lesz. Egy nap már alig volt belőle 5 láncszem, amikor találkoztam egy furcsa kimonós alakkal. Fekete köpenyt visel, és egy kard lógott az oldaláról. Arra gondoltam ő se foglalkozik majd velem, de kellemes csalódás ért. Oda jött hozzám és elkezdett beszélgetni velem arról, hogy hány napja haltam meg és hasonlókról. Észre vette, hogy már milyen kicsi a lánc a mellkasomon és azt mondta minél hamarabb át, kell küldenie a lelkek világába. Én kicsit meglepődtem ezen. Aggódtam, hogy vajon mi lesz. Most fogok-e meghalni, vagy most kezdődik csak el igazán az élet? A fejemhez nyomta a kardja markolatát, és fel izzott valami körülöttem.
Amikor újra láttam egy kisváros környékére érkeztem. Bementem a városba és azt láttam, hogy elég kihalt táj lehet ez. Az utcákon árulják z ételt. Ebbe belegondolva szinte azonnal meg is kordult a gyomrom. Sétálgattam az utcán és láttam, ahogy pár ember könyörög az ételért, köztük egy gyerek is, de az árus még egy morzsányit sem volt képes adni nekik. Segíteni akartam a szerencsétleneken ezért odarohantam, kikaptam az árus kezéből az ennivalót, és oda nyomtam a koldulóknak. Gyorsan elkezdtek futni vele. Én pedig próbáltam volna tovább menni, de az árus utánam jött és elkezdett ordítani velem. Engem különösebben nem érdekelt mit mond egy ilyen alak, de nem akartam ennél is nagyobb bajt ezért végig hallgattam. Azt akarta, hogy fizessem ki a vizet. Ez nevetséges volt.
Nem érdekelt a boltos mentem tovább, és vissza se néztem. Egyre elviselhetetlenebb lett, hogy éhezem. 1-2 nap alatt odáig fajult, hogy nekem is koldulnom kellett, de sajnos senki nem tudott ételt adni nekem. Már nagyon közel voltam az éhhalálhoz, de akkor feltűnt pár olyan fekete kimonós ember, akik nagyon hasonlítottak arra az emberre, aki átküldött engemet ide. Oda rohantam hozzájuk, és elkezdtem könyörögni nekik, adjanak valami ételt. Valamiért nagyon meglepődtek ezen, de adtak egy kis rizsgombócot. Én azt gyorsan megettem, és amikor végeztem, azt mondták, tartsak velük. Mivel más lehetőségem nem nagyon volt ezért velük tartottam. Bementünk egy hatalmas városba ahol sok ilyen fekete köpenyes ember volt. Oda vezettek egy iskolának tűnő épülethez és még mielőtt bementünk volna, elmagyarázták, hogy ez az egész mi. Ők halálistenek, és a rossz szellemek (lidércek) elpusztítása az ő feladatuk. Elmagyarázták, hogy ha olyan akarok lenni, mint ők akkor mit kel tennem. Először is el kell végeznem egy iskolát, ha ott jól teljesítek, felvesznek egy osztagba. 13 ilyen osztag van, és mindegyikük teljesen mást csinál. Megkérdezték, felkészültem- e mind erre. Én gondolkodás nélkül indultam az Akadémiára.
Nagyon jó volt minden. Sok osztálytársam volt és végre találtam magamnak pár barátot. Az órák is jók voltak. Démonmágiát sikerült elsajátítani bár nem voltam belőle túl jó, de a kardvívásban mindig tökéletesen teljesítettem. Aljas voltam erről ismertek, és nem bántott ez senkit. Már sikerült beilleszkednem az osztályba, és egyszer életemben igazán jól éreztem magamat. Egy nap még az akadémián, az egyik gyakorlaton találkoztam először igazi lidérccel. Úgy történt, hogy át kellett mennünk az emberek világába és ott elkapnunk egy kis lidércet. Hárman voltunk erre a küldetésre. Amikor átértünk az Emberek Világába egy halálisten fogadott, aki eligazított minket. Amint meg kaptuk az eligazítást, indulhattunk felkutatni a lidércet. Amikor rá találtunk épp egy szellemet kergetett. Közbe kellett avatkoznunk. Amikor utolértük a lidércet nagyobb étel reményében fordult felénk. Amint megálltunk nekem támadt, és amíg én lefoglaltam a társaim végeztek vele. Furcsa ilyen könnyen vettem a dolgot elsőre, de az évek során sokkal durvább harcaim is akadtak. Az akadémia utolsó éveiben már azzal is foglalkoznom kellett, hogy minél jobban teljesítsek. Nem lenne túl jó, ha egyik osztaghoz se vennének fel. Ezért nagyon intenzíven elkezdtem edzeni. Minden szabad időmet arra fordítottam, hogy minél jobban megismerjem a kardomat, és minél jobban tudjam forgatni, de nem az edzés során sikerült meg tanulnom a shikait hanem egy embere ember elleni harc alatt. Amikor meg tanultam a shikai-t akkor éppen egy 11. osztagos újonc ellen harcoltam.
Azt hiszem azért jött nekem, mert akaratlanul fellöktem, de nem akartam meghunyászkodni ezért inkább kiálltam ellene. Még elő se húztam a kardom, amikor már nekem rontott. Gyorsan kitértem előle minél gyorsabban, amikor az első roham alább hagyott előkaptam a kardomat, és visszatámadtam. Próbáltam minél gyorsabb csapásokkal kitéríteni a ritmusából, de nem nagyon sikerült. Végül sikerült egy picit fentebb kerekednem rajta, de akkor olyan történt, amit így újonctól nem vártam volna. Shikaiba váltott. Egy 3 ágú szigony formáját vette fel a kardja és villámokat volt képes szórni vele. Most már tudtam semmi esélyem, nem lehet ellene. Amikor az első villám telibe talált a földre kerültem, de akkor arra eszméltem, hogy valahol máshol vagyok. Egy kicsike gömbön feküdtem és körülöttem még sok ilyen lebegett a levegőben. A talajt nem láttam és minden fekete volt. Csak a gömbök világítottak kékes izzással. Valaki volt még ott rajtam kívül. Egy csuklyás alak, aki alig látszott. Amikor felébredtem Odajött hozzám és felsegített. Amikor sikerült felállnom a nyakamnál termett egy penge, és hidegen azt mondta, ha veszíteni merek cserben fog hagyni. Már meg kellett volna hallanom a hangját. Ekkor fel rémlett egy hang, ami valamit suttogott, de vajon mit? Akkor eszembe villant.
Arra eszméltem, hogy újra ott fekszek a földön, és halkan elsuttogom: Gyilkolj Isteni tőr. Ekkor a kardom eltűnik a kezemből, és egy alkarvédő jelenik meg rajtam. Amint kimondom nekem, ront, és arra eszmélek, hogy egy penge csapódik ki az alkarvédőből és szúrja hason az ellenfelemet. Sikerült legyőznöm, és a kardom sem hagyott cserben soha többé. Ez a harc után sokkal több időt fordítottam a kardom megismerésére. Sikerült felfedeznem a képességeit, és még a belső világomban is bármikor találkozhattam vele. A képességei pont tökéletesek voltak számomra. Amikor végül elérkezett az utolsó vizsga tökéletesen teljesítettem nagyjából, és sikerült is felvételt nyernem egy osztagba. Ahol próbáltam tökéletesen teljesíteni a feladatomat.
Kinézet: 183 centi vagyok. Fehér hajam és jég kék színű szemem túlságosan is tükrözi a jellememet. Hosszú fehér kabátot hordok, fehér kesztyűvel. A kardom az oldalamon hordom jól látható helyen. Ezen felül van még egy ezüst nyakláncom, amin egy kereszt lóg.
Jellem: A szemeim mindent elárulnak rólam. Nagyon mogorva, és udvariatlan vagyok. Rendkívül ritkán mosolygok, és még ennél is ritkábban nevetek. Könyörtelen és jégszívű vagyok.
Neve: Isteni tőr, Tenrai Tantou.
Fajtája: Gravitációs.
Kinézet:
http://www.gamechannel.hu/pictures/blog/assassinscreedarejtetttor_2.png a penge valahogyan így nézne ki. Tökéletes bérgyilkos penge. Egy fém alkarvédő, és abból hírtelen kicsapódhat egy penge. Nem valami jó közel harcra, de pont ez benne a lényeg.
Shikai parancsa: Kire Tenrai Tantou, Gyilkolj Isteni tőr.
Shikai képességei:
Shinseina Pusshu (szent lökés): Képes olyan erőteljes lökéseket létre hozni, ami egy kisebb falat simán ledöntene. Egyszerre maximum 3 ilyen lökést képes létre hozni. Amint erősebbé válok egyre többet sikerül létre hoznom.
Shinseina Ryuko (szent húzás): Képes vagyok egy bizonyos tárgyat magamhoz húzni. Például egy embert aki, amíg a húzásban van képtelen mozogni. Egyszerre csak 3 dolgot vagyok képes magamhoz húzni. 100 kg-nál nagyobb dolgokat nem vagyok képes ezzel meg mozdítani.
Szeret-nem szeret:
Szeret:
-Csendet.
-Nyugalmat.
-Piát.
-Nőket.
-Epret.
Nem szeret:
-Tudálékos embereket.
-Izgága embereket.
-Hangzavart.
-Ha nem hagynak aludni.
-Arrogáns embereket.
Felszerelés: Egy ezüst nyaklánc minden saját vagyonom.