Olyan 1600 körül születtem. A pontos évszámot nem lehet tudni. Egy gazdag családban éltem. Apám szakács anyám ügyvéd volt. Mind2 nagyon jól értették a dolguk. Minden nap jártam suliba és egy kendo klubba és egy Dojo-ba. Habár nem akartam járni, de anyám erősködött mindig. A suliban elég népszerű voltam és nem csak a pénz miatt. A kinézettem volna a fő oka meg persze a jellemem. Ahhoz képest, hogy gazdag családból származom elég sok embernek segítek az edzésem mellett. A suliban beleszerettem egy Kihuno Hary nevezetű lányba. Éjjel nappal jártam hozzá udvarolni, de ő mindig úgy tett mintha ott se lennék. Az oka az az volt, hogy én gazdag voltam ő szegény. Hiába próbáltam ezt a falat ledönteni de nem ment könnyen. Egy nap végre megadta magát és elmentünk egyet fagyizni. Ekkor valami megjelent fényes nappal. Habár nem láttam tisztán, mintha valami részecskéből tevődő valami jelent volna meg. Az egyik pillanatról a másikról láttam, hogy egyre közelebb kerül hozzánk. A "barátnőm" tisztán látta ezt a dolgot és mondta nekem hogy védjem meg. Hiába mondtam neki, hogy nem teljesen látom azt hitte viccelek. Egy pillanat után tisztán láttam ezt a dolgot láttam, hogy valami "kar" féleséget döf a barátnőm felé. Ekkor hirtelen elé ugrok és a kendó botommal próbálom hárítani. A kendó bot eltörik és át szúrja a szívem. Ekkor holtan esek össze, miközben a lány sír felettem.
Soul Societyben (Több évvel később.)
Ez is egy szép reggeli nap lett volna, ha nem jön be Abarai Renji azzal hogy kapitányánál sürgős jelenésem van. Hirtelen felpattanok az ágyamból és megindulok a kapitányi szóba felé. Igazából még csak nem rég jelentkeztem a 6. osztagba és még nem volt időm találkozni a kapitánnyal. Miközben elindultunk a kapitány felé, egy jót beszélgetünk Renjivel. Elmeséltem neki ,hogy én hogy kerültem ide. Valami ilyesmit mondtam: Hogy Soul Societytől nem messze ébredtem. Sok gyerek vett kőrül, mintha mindenki éhezett volna. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem hagyom a sorsukra. Igaz lopnunk kellett az ételt, de legalább nem haltunk éhen. Nagyon boldogok voltunk együtt, de egy nap feltűnt egy fehér színű szörnyeteg, valami démon lehetett. 16 karja volt, de jobban rá nézve olyan volt mint egy hatalmas kukac. Megfogadtam, hogy a kicsiket az életem árán is megvédem. Éreztem ebből a kukacból valami szörnyűséges aurát. Valahogy erősebbnek éreztem magam, látván ezt a dolgot. Igaz csak puszta kézzel akartam vele szembe szállni. Persze már nem tudott várni a (Hollow) és támadást indított az egyik testvérem ellen. Hirtelen düh járta át a testemet éreztem, hogy még jobban elönt az erő. A támadása elé álltam, amikor a kezét éreztem felém jönni, valami csodálatos dologra gondoltam már nem is tudom, hogy miért és mire. Hirtelen élre ugrottam a támadás előtt, valami olyat ordított, hogy mit kereshet itt egy Shinigami. Nem értettem mire gondol, hirtelen előre esett a támadásától, mivel nem ért célba. Ekkor neki álltunk menekülni, de megjelent valami fekete ruhás női lény, valaki aki úgy nevezte magát, hogy: Matsumoto Rangiku. Egy csapásra végzett ezzel a dologgal. Ezután oda jött hozzám és azt mondta: Te fiú, ki vagy te? Hogy lehet , hogy nem ölt meg? Elmondtam neki, hogy mit mondott ez a dolog. Ő csak nevetett, hogy biztosan félre halhattam. Habár nem is tudom mi ez a Shinigami és a Reiatsu. Felkapva az alkalmat megkérdeztem tőle, hogy mik ezek a dolgok. Rangiku-san elmesélte, hogy mi mit jelent. Ekkor elmondtam neki, hogy tényleg nagy lehetett a reiatsu-m, mivel ez a Hollownak megállt a keze a fejem felett. Matsumoto csak nevetett tovább és nem hitt nekem. Ezután valami olyasmit kérdezett, hogy nem akarok-e vele tartani, mivel ha tényleg van valami valóság alapja amit én mondtam, hogy mondott a Hollow akkor lehetek Shinigami. A fél szívem örült a másik fele nem. Gondoltam mi lesz a kicsikkel? Attól még, hogy megvédem a gyengéket a testvéreim éhezni fognak. Azt mondta, hogy ő eltudja intézni, hogy ne essen bajuk és ne keljen éhezniük. Ennek a válasz hallatán új derűre kaptam. Megkérdeztem miért járt erre azt mondta, hogy titkos küldetésen van eről nem beszélhet. Másnap eljött velem Matsumoto Rangiku az akadémiára, hogy segítsen beiratkozni. Olyan simán mentek a dolgaim, hogy nagyon örültem neki. Eddig mindig csak szívtunk a testvéreimmel, de most mintha minden más lenne. Keményen tanultam minden nap az akadémiában, hogy büszkék lehessenek rám a testvéreim. Ennek eredménye képen kitűnő tanuló voltam. Sokan csesztettek érte, de nem foglalkoztam velük. A démonmágiával nem voltam valami jobban sajnos nem volt, hol gyakorolnom így csak annyit csináltam amennyit tudtam az akadémián. Matsumoto évente egyszer meglátogatott és kérdezősködött felőlem. Akár hányszor néztem a szemében mindig azt láttam, hogy nem bánta meg, hogy elhozott ide, de akár hányszor látták a többiek mindig gúnyos szemekkel néztek rám. Az év végére már észre se vettem, hogy néznek rám. Utolsó évben sajnos valami miatt nem tudott meglátogatni, helyette tudod téged küldött el. Ekkor jó pár tanácsot adtál főleg harci tanácsot. A kinézettem miatt sok lánynak tetszettem, de hogy megjelentél akkor mellettem Renji még jobban tetszettem nekik, de a fiúknál pont az ellenezőjét értem el még jobban utáltak. Elmondtad, hogy te is egy kalap kaki vagy a Démonmágiába ezért a nyers erőre hagyatkozol. Már csak egy hét volt a Shinigami-s vizsgáig. Ekkor tanácsoltad nekem, hogy akkor úgy is volt szabad időd segítesz. Ezt a hetet végig szenvedtem, gyakoroltam gyakoroltam és gyakoroltam. Mikorra elérkezett a vizsga napja elég bátor voltam/lettem. Az első vizsga a Hollow ölés volt. A Zanpaktou-m már meg volt, csak még nem találkoztam vele. Ekkor döbbentem rá, hogy vissza tudom fogni a lélekenergiám. (Ekkor be villan, hogy mi is történhetett anno.) A Lélekenergiám vissza fogásának hála sikerült több Hollowot is legyőznöm. Az ottani vizsga felügyelő azt ajánlotta, ha tovább jutnék a következő vizsgán jelentkezem a Titkos alakulathoz. Persze magamban mondtam, hogy még mit nem, mivel én Renjivel szeretnék "mulatni". Elérkezett végül a 2. vizsgám is ami Shinigami vs Shinigami volt. Sajnos még mindig nem tudtam használnia Shikaimat, mivel még nem találkoztam a Zanpaktoumal. Én voltam soron, innen már nem volt vissza út. Szemtől szemben álltunk a másik titokzatos shinigamival. Ahogy elindítják a mecset az ellenséges shinigami valami démonmágiával próbálkozott, hirtelen arra gondoltam ,hogy nem lesz valami ellenfél mivel a kardján se látom a shika-it. Kiürítem a fejem és megindultam felé. A kardomat felrántom és felé suhintom. A támadásomat hárítja, majd egy támadást indít felém ami elől nem tudok kitérni. Ekkor megszólal egy hang. Ugorj! Felugrottam és sikerült hárítanom a támadását. Ekkor mögém suppozik és ismét támadásba lendül. Ismét egy veszélyes helyzet, megint megszólal egy hang. Most komolyan mit csinálsz Hano? Ugorj balra! Épp, hogy kikerültem a támadást, csak egy karcolást szereztem. Ekkor hirtelen egy másik dimenzióba kerültem. Csóda szép látvány terült elém. Egy forrás volt előttem, nagyon szép volt. Ott a szélén volt egy nő, egykorú lehetett velem. Megkérdeztem ki ő és mit keresek itt. Csak ennyit mondott: A zanpaktou-d vagyok és a nevem: Imagination. Ha Harcra kerül a sor üvöltsd a nevemet. Ekkor vissza térek a valóságba. Látom ismét támadást indít felém az ellenfél eközben elordítom: Imagination. A kardom Shikaira vált. A lélekenergiámat mintha tudnám irányítani, és jóval gyorsabbnak is érzem magam. Pedig ez csak egy Shikai, de lehet, hogy csak én érzem úgy hogy erősebb és gyorsabb lettem. Valami lánc vesz körül és ahogy jönne az ellenfelem mintha eltaszítaná tőlem miközben maga a lánc is támadja. Hirtelen az ellenfelem mögé kerülök és a kardom a torkához szegezem ekkor vége lett a 2. vizsgámnak és ezt is sikeresen végeztem. Ezután sokat gondolkodtam, hogy hova küldjem a jelentkezésemet, de végül Renji mellett döntöttem. A jelentkezésemet még nem fogadták el. Egy nap mikor felkeltem egy karkötő volt rajtam nem tudom mi-okból, de nem tudtam levenni. Ez után belenyugodtam. És vissza tértünk a jelenbe Renji. Igaz Hano a végét ismertem, de jó volt vissza emlékezni. Most viszont siessünk, mert a kapitányom szét szedd minket, ha nem érünk oda időben. Végre megérkeztünk a kapitányhoz. Egy kemény és durva hang szól Renjihez, most már elmehetsz. Hirtelen nem tudtam megállni a lábamon, mivel eddig még nem találkoztam ekkora mennyiségű Reiatsuval. Ahogy közeledett úgy távolodtam tőle.
- Te jelentkeztél a 6. Osztagba Shinigami?
- Igen én jelentkeztem 6. osztag Kapitánya, Kuchiki Byakuya.
- Nem rég beszéltem Renjivel és Matsumotoval mind a ketten a te pártodat fogták hiába kérdeztem őket miért nem mondták el! Mond el nekem miről is van szó valójában.
- Taicho igazából nem tudom, hogy mit kellene mondanom igazából én sem tudok róla semmit, most hallok erről először.
- Jól van! De legközelebb az ilyenről egyeztessetek velem. Vedd fel az egyenruhád, majd Rejni elvisz a szállásodra.
- Értettem Taicho, ha gond van értesítsen.