Miyake Ichiro

Tárgy: Miyake Ichiro Szomb. Márc. 19, 2011 12:52 am

Jelszó: iae cio
Engedély: megvan Yorutól

~ Adatlap

Név: Miyake Ichiro
*becenév: Ichi
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: Április 12.
Család: Miyake Diran (ikertestvér) és Cedric Yoshigana (unokatestvér)
Kor: 28

Emberként: 5
Lélekként: 23

~ Előtörténet

A múlt az elmúlt és nem kell vele foglalkozni, de én mégis úgy döntöttem, hogy elmondom nektek a történetem. Elmesélem, hogy mindenki tudja, hogy hogyan lettem az ami. Most pedig mindenki figyeljen, mert mindent csak egyszer mondok el. Nem szeretek a múltamról beszélni. Felzaklat és akkor bármire képes vagyok még arra is, hogy megtámadjam a saját kapitányomat, de most csak a ti kedvetekért megpróbálom visszafogni magam.

Egy szép és napos áprilisi nap volt mikor megszülettem ikertestvéremmel, Dirannal együtt. Diran pár perccel idősebb volt nálam. Mindig is utáltam és utálom ezt a pár perc különbséget. Kiskorom óta úgy vallom, hogy én vagyok az idősebb és az érettebb pedig nem így van. Mert ha ez így lennem most nem lennék kattant, illetve halott… na, de azért ennyire ne rohanjunk előre…
Dirannal születésünk óta jól kijöttünk egymással. Majdhogynem mindent együtt csináltunk meg. Nem volt számunkra olyan, hogy lehetetlen. Ha mi ketten összedolgoztunk hamar megtaláltuk az eldugott édességeket vagy éppen a születésnapi, illetve karácsonyi ajándékokat. Minden tökéletes volt addig a borzalmas napig.
Öt évesek voltunk és tél volt. A hó zuhogott odakint… a közlekedés tulajdonképpen lehetetlen volt vagy legalábbis a szüleim azt hitték, de volt két ember, akik tökéletesen mozogtak még ebben a hóviharban is. Betörtek hozzánk… Diran éppen aludt én pedig ordítani akartam, de nem bírtam ugyanis az hideg acél egyből átvágta a torkomat. Elsötétült minden…

Nos, igen ily' brutálisan haltam meg. Szerencsére az óta a gyilkosaimat elkapták és börtönbe zárták ahol öngyíkosok lettek, mert nem bírták a benti légkört. Na, de térjünk vissza a történetemhez.

Mikor kinyitottam a szemem mintha valami más lett volna. Ott álltam az üres szobában, vagyis azt hittem, hogy üres szobában. A gyilkosom ott mosolygott a holttestem fölött míg Diran halál nyugodtan aludt. Láttam, hogy az én ágyamból ömlik ki a vér és ezt nem értettem. Hogy lehetek életben, ha már meghaltam? Ez egy kicsit túl sok volt nekem még akkor öt évesen. Ekkor a másik betörő meglátta a vígan szundikáló Dirant és elindult felé. Láttam, ahogy megcsillan a kés a levegőben és azt is láttam, hogy éppen szúrni akar mikor belerúgott valamibe és az akkor zajt csapott, hogy felébresztette Dirant aki egyből ordítozásba kezdett majd kifutott a szobából, hogy szóljon a szüleinknek. Iszonyatos volt úgy végignézni ezt az egészet, hogy semmit se tehettem drága testvéremért. Pár perc múlva megjelent Diran és az apám, akinél volt egy puska. A betörők megijedtek és egyből elmenekültek. Apám eldobta az egyébként díszpuskát, amit nem lehet használni és odafutott a holttestemhez. Diran is azt tette. Mind ketten ordítva sírtak mire megjelent az anyám is megnézni, hogy mi történt. Ő is térdre rogyott, amikor meglátta a vérbe fagyott holttestem. Ordítani akartam vagy bármit ki akartam próbálni, amivel felkelthetem a figyelmüket, de semmi sem jött össze. A testem áthatolt minden tárgyon, a hangomat nem hallották meg. Kezdtem kétségbeesni.
Hetekkel később eltemettek, de a család nem volt olyan többé. Diran teljesen megváltozott és én is kezdtem megváltozni a magánynak köszönhetően. Két évig Diran mellette maradtam, de egy nap fülsüketítő ordítás törte meg a csendet. Hátranéztem és kétszáz méterre tőlem egy óriási, fehér maszkos lényt láttam. Már alapból a kinézetétől megriadtam ezért futásnak eredtem… pár másodperccel később hátranéztem és láttam, hogy a szörny utánam indult. Még jobban megijedtem és még gyorsabban futottam. Tíz perc futás után összeakadt a két lábam és elestem. A szörny felé fordultam és beletörődtem abba, hogy itt a vége, de nem így történt. Egy fekete ruhás alak jelent meg a semmiből és két mozdulattal elintézte a szörnyet, amit én legyőzhetetlennek tituláltam. Miután a fekete ruhás végzett a lénnyel szép lassan odasétált hozzám és a kard markolatának a végét a homlokomhoz akarta nyomni mikor megszólaltam.
- Ki vagy te és mit akarsz csinálni velem?- nem volt félelem a hangomban… inkább érdeklődés, hogy miféle fazon az előttem álló emberke. Elnyerte a tetszésemet, ahogy végzett azzal a szörnnyel és rájöttem, hogy nekem is olyanná kell válnom, mint ez a titokzatos harcos.
-Shinigami vagyok és egy jobb helyre küldelek.- mondta majd a homlokomhoz nyomta a markolat végét. Megint elsötétült minden.

Nos, igen… így kerültem át Rukongaiba és ekkor határoztam el, hogy én is shinigami leszek és végzek az összes mocskos lidérccel, amelyik az utamba kerül. Ja, igen… és ekkor borult el az agyam… ekkor váltam harcimádóvá…

Kinyitottam a szemem és a kék eget láttam. Felültem, hogy körbenézzek hova kerültem. Mikor felegyenesedtem meglepődtem, hiszen egy városban voltam csupa olyan emberrel, mint én. Felálltam és elindultam körbenézni hátha találkozok egy shinigamival vagy valami értelmes emberrel.
Az emberek nem voltak hajlandók segíteni és ez új volt számomra ugyanis eddig mindent együtt csináltam a testvéremmel, de ennek az időszaknak vége lett… most már csak magamra számíthatok mindenben. Két hónapig bolyongtam Rukongaiban és ez alatt a két hónap alatt tökéletesen bekattantam. Túl sok volt nekem a magány. Tényleg nem voltam hozzászokva ehhez az egészhez… Egy nap mikor ismét sétálgattam éhséget éreztem, de nem törődtem vele… haladtam tovább, de nem jutottam sokáig. Elájultam.
Mikor magamhoz tértem egy shinigami állt mellettem. Fölém hajolt és vizsgálgatott. Mikor látta, hogy kinyitottam a szemem hátrébb lépett és felsegített a földről. Nagyon meglepett ez az egész és meg se szólaltam. Mikor megláttam a kardját irigy lettem, mert nekem is kellett egy olyan. Manapság egy fakarddal gyakoroltam egy olyan helyen ahol senki se láthatott. A fakardot saját magamnak készítette, egy botból, de az az igazi kard valahogy jobban érdekelt. A csöndet a shinigami törte meg.
- Kölyök te jó lennél shinigaminak. Menj el az Akadémiára és próbálj szerencsét.- mondta majd eltűnt. Nem várakoztam egyenesen elindultam az Akadémiára. Pár segítségkérés után meg is érkeztem és be is iratkoztam.
Igen, így kezdődött az úgynevezett pályafutásom… Sajnos vagy éppen szerencsére démon mágiából nem voltam a legjobb, de a fegyveres harcból én voltam majdnem a legjobb a csoportomban. Tökéletesen bántam a fakarddal, amit a kezembe adtak… végre ismét boldogságot éreztem a szívemben, de ez is csak átmenet volt, mint minden érzés. Pár év tanulás után elérkezett a vizsga ideje… barátokat nem szereztem az évek alatt így nem kellett másért izgulnom csak magam miatt.
Társaimmal együtt és pár shinigamival együtt átmentünk az Emberek Világába hollow vadászatra. Eleinte sehol se voltak aztán egyszer csak megjelent egy kisebb csoport. (összesen három hollow volt). A többiek még vártak. Én egyből előhúztam a fegyveremet és egy shunpo segítségével ott teremtem a középső hollownál és vágtam… Sajnos nem voltam elég gyors ahhoz, hogy egyből megöljem. A fegyverem csak beleállt a felemelt kezébe majd egy egyszerű mozdulattal lerázott magáról. Egy falnak csapódtam, ami nagy robajjal elkezdett leomlani.
Nagy nehezen felegyenesedtem, de amikor felnéztem már csak annyit láttam, hogy egy nagy fekete kéz közeledik felém.
~ Na, mi van kis pöcs? Nem tudsz legyőzni egy ilyen könnyű ellenfelet? Nem is értem, hogy miért jelentkeztél shinigaminak…~ hallottam. Nagyon meglepett ez a dolog, hiszen eddig még sose szólt hozzám a fegyverem. Ez volt az első, hogy megszólalt vagy legalább is ez volt az első, hogy megértettem.
~Hogy hívnak, vagy hogyan tudlak segítségül hívni? Nem akarok még egyszer meghalni…~ mondtam flegmán majd fölnéztem, hogy mennyire van tőlem a kéz. Nagy meglepődésemre még elég távol volt. Valószínűleg ezzel a támadással még nem akar megölni.
~ Nocsak… azt hittem, hogy nem kell a segítségem… mond ki az első szót, ami az eszedbe jut.~ mondta majd nem hallottam többet a hangját viszont nekem eszembe jutott egy szó. Erősen megmarkoltam a fegyverem markolatát és elkiáltottam magam.
- Uchihorobosu!- ordítottam. Éreztem, hogy erősebb lettem. Egy shunpo segítségével a maszkjánál teremtem és beleszúrtam a fegyveremet. A hollow egy ordítás közepette lélekrészecskékre bomlott én pedig visszamentem a vizsgáztatóimhoz, akik mosolyogva üdvözöltek, Miután mindenki visszatért visszamentünk Seireiteibe. Egyből beadtam pár osztaghoz a jelentkezésemet.
Másnap érkezett egy levél:

Kedves Miyake Ichiro!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a …. osztagba. A holnapi nap folyamán jelenjen meg az eligazításon.

Nos, ez lett volna az én rövid történetem. Remélem, elégedettek vagytok.. most pedig ha nem haragszotok, meg nekem mennem kell edzeni.

**Vége**

~ Kinézet
Körülbelül 175 centi méter magas. Súlya ~65 kg. Haja rövid, fehér, szeme kékes-zöldes árnyalatú. Tulajdonképpen kiköpött Diran. Csak apró eltéréseket lehet észrevenni.

~ Jellem

Mióta meghalt és elszakadt ikertestvérétől enyhén idegbeteg lett. Minden egyes rossz szóért képes kardot rántani. Imádja harcokat és a vér látványát, illetve illatát. Természetesen próbálja magát visszafogni, hogy ne tanácsolják el az osztagától ahova egy nehéz vizsga után beküzdötte magát. A legjobban akkor érzi magát mikor edzhet vagy harcolhat valaki ellen. Mindenkivel flegma, de természetesen akad két kivétel. A kapitánya és a hadnagya. A többiekkel halál nyugodtan képes bunkóskodni. Mióta halott azon gondolkozik, hogy hogyan lenne képes megint felvenni a kapcsolatot rég látott testvérével. (a póttestekről még nem tud.)

~ Zanpakuto
Neve: Chimi Ousama (Démon Király)
Fajtája: erő
Kinézet: >>Kép<<
Támadás:
Uchihorobose! (Pusztíts): Mivel egy erő alapú zanpakutoról van szó csak az ereje és a gyorsasága növekedik meg a használónak.

~ Szeret-nem szeret

Szeret

Testvérét
Harc
Vér
Harc
Az osztagát

Nem Szeret

Arrancarok
Las Noches
Unalom
Nyálas dolgokat
Aizen

~ Felszerelés(ek)
-

>>Az előtörténetben használt fontért katt ide!<<

Tárgy: Re: Miyake Ichiro Szomb. Márc. 19, 2011 9:12 am

Hajimemashite!

Meg kell valljam eléggé a határon mozog az előtörténeted. Nincs benne eget verően nagy hiba, csak sok apró.

Sok helyre nem sikerült vesszőt tenni, pedig kellett volna.
A hónapok nevei (így április) nem tulajdonnevek, így kisbetűvel írjuk. Az Emberek Világa viszont tulajdonnév, így azt meg nagybetűvel.
Találkoztam néhány elütéssel illetve olyan helyesírási hibákkal, amiket egy átolvasással észrevehettél volna. Például: "mert ha ez így lennem" lenne helyett, "öngyíkosok" öngyilkosok helyett, "akkor zajt csapott" akkora helyett, és így tovább. Szerintem azt is tudod, hogy a centimétert egybe kell például írni ^^
A shikai támadásod parancsa helyesen Uchihorobose!
Kicsit összecsapottnak érzem a történetet. Igazából minden benne van, de jobban is ki lehetett volna fejteni néhány részt, különösen a Rukongaiba való kerülésed után.

Meghánytam-vetettem a dolgot és a fenti hibák ellenére azonban mégis úgy döntöttem, hogy ELFOGADOM az előtörténetet, mivel kicsit nagyobb odafigyeléssel és energiabefektetéssel szerintem ki tudsz adni olyan írásokat a kezeid közül, amik megütik a színvonalat.

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 11. osztag

Jár öt ingyenesen választható kidou az animében és mangában is szereplők közül. Amint kész az adatlapod, elkezdheted a játékot. Jó szórakozást és sok sikert a karaktered kijátszásához.