Eliziana Aberquero

Tárgy: Eliziana Aberquero Csüt. Feb. 24, 2011 9:33 am

~ Adatlap

Név: Eliziana Aberquero
Nem: Nő
Kaszt: Arrancar
Szül. ideje: 07.22
Kor: ~400 év

~ Bővítmény

Tökéletesen emlékszem mindenre, legalábbis a legtöbb dologra, hisz van amit csak mások elbeszélése alapján tudtam meg. Valamikor még én is normális arrancar voltam, már amennyire én normális lehetek. Egyszerű numerosként kezdtem, majd feltornáztam magam az espada szintig. Én lettem az ötödik espada. Az életem unalmas volt, egészen addig míg nem találkoztam azzal a lénnyel aki képes volt örökké velem maradni és szolgálni engem. Igaz, hogy sokszor úgy tűnt mintha inkább velem egy szinten lett volna, hisz sok mindent köszönhetek neki. Többek között az életemet is. A rémálom, aminek most a szereplője és irányítója vagyok, akkor kezdődött el amikor a világnak is. A háborúban Soul Society és Las Noches között. Mint espada én is részt vettem benne, nem azért mert annyira érdekelt, hogy mi történik Aizen tisztára nyalt hátsójával, csupán azért harcoltam, hogy minél több Shinigami feje az én kezem által hullhasson pórba. Fárasztó volt és a harcok sokat kivettek belőlem. Ekkor jelent meg fraccionom. Valami furcsa oknál kifolyólag reménykedtem benne, hogy Adora segíteni akar. A fegyver, amit a testemben éreztem viszont ennek az ellenkezőjét bizonyította be.
-Áruló!
Kiáltottam utolsó leheletemmel a lány felé. Éreztem amint a sebeimből az éltető nedű kiömlik. Most már nem tehettem semmit, az izmaim hamarosan elernyedtek és tehetetlenül estem össze. Egyszer túléltem a halált, egyszer már meghaltam. Úgy tűnt, hogy most újra megtörténik ugyanez. Lassan lecsukódtak a szemeim, csupán valakinek a sziluettjét láttam még csupán. Lehet, hogy egy arrancar aki most tápláléknak néz. Hát ha valóban így van akkor jó étvágyat neki...

~~~...~~~

A személy aki akkor fölém hajolt Ángel volt. Kimenekített a harcmezőről. Nem is értem, hogy miért tett ilyesmit, hisz nekem úgyis végem volt. A végtelen sivatagban vitt. Könnyen utolérhettek volna minket, nem lett volna más dolguk, mint követni a vércseppeket amik a testemből szivárogtak kifelé. Hamarosan egy kunyhóhoz értünk. Sohasem tudtam, hogy van egy kunyhó a nagy mindenség közepén. Berúgta az ajtót, majd az ott épp a tükör előtt ülő nőt meglepve csipet be és tett le az ágyra. A nő mindkettőnk számára ismerős volt. Ő volt az a nagy hatalmú arancar akivel akkor találkoztam amikor Ángellel.
-Segítened kell, Eurynome!
Szinte ordibált a nővel és úgy remegett, mintha árammal sújtanák. A nő először értetlenül nézett a férfira, majd lassan a tekintete az én meggyötört testemre vándorolt. Nyugodtan és kimérten lépdelt felém, ami nem igazán örvendeztette meg a feldúlt arrancart. A nő lassan végighúzta az ujjait a testemen, miközben tengerszín kék szemei, mintha belém láttak volna.
-Mi történt vele?
Kérdezte, miután hirtelen az egyik szekrényhez sietett és különböző növényeket és üvegcséket vett ki belőle. Mindeközben Ángel elmesélte, hogy tulajdonképpen mi is történik kilométerekkel odébb Aizen híres várában. A nő felnevetett, mikor megtudta, hogy a híres nagy hatalmú shinigaminak milyen rosszul áll a szénája. Mindeközben a sok hozzávalót egy üstben összekeverte és bekente vele a sebeimet, valamint megitatott.
-Remélem tudod, hogy ezért súlyos árat fog fizetni. És most nem arról beszélek, hogy csupán az emberségét fogja elveszíteni. Itt többről van szó.
Fordult a férfi felé és tekintetében a szigorúság és a komolyság egyvelege tükröződött. Majd hamarosan az egész kunyhót fájdalmas sikoltás töltötte be. Vonaglottam, mint az aki a tűz martalékává válik. Többször erősen meg-meg markoltam az ágyneműt, mint a rab az őt fogva tartó láncokat.
-Sötét fájó derengés//Egy örökkévaló merengés//Halovány fehér fény//Nincsen többé tény//Émelygő álmodozó préda//Örökké vándorló csiga.
Hadartam szörnyű kínok közepette. Majd ordítoztam és sikítoztam, a viselkedésem leginkább egy olyan személyére hasonlított akit megszállt az ördög. Majd hirtelen csend lett. A testem is lenyugodott és elhallgattam. Az ágyneműt sem szorítottam most már.
-Eliziana Aberquero. Volt 5. espada. Maga a téboly.
Mondta fennkölt hangnemben a nő. Ángel azt hitte, hogy meghaltam. Azt hitte, hogy a boszorkánynő főzete nem volt hatásos. Az ágy mellett térdelt és az övéhez képest kicsiny kezemet az övébe fogta. Nem sírt. Egyetlen könnycsepp sem gördült le az arcán, csupán nézte az arcomat. A nő arcán viszont a teljes nyugalom tükröződött. Ő mindenről tudott.
A pillanatnyi csöndben hirtelen felpattantak a szemfedeleim. A kiáltás viszont nem a részemről jött, hanem a férfiéről, mégpedig azért, mert hihetetlen fizikai erővel szorítottam meg a kezét, amiben pillanatok alatt összemorzsolódtak a csontok.
-Halk zajjal kezdődik az álom//Csendben szuszogok fekve az ágyon//Mellkasomban nem dobog már szív//Bevilágít rám a holdív//Csak nézem a fehér plafont//Mialatt vércseppek érik a padlót//Halk léptek, egy árny, egy arc//Kell még, még több harc!//A vörös vér lassan fekete lesz//Ha nincs más, hát nekem kellesz...
Hadartam újból, bár az utolsó mondatnál lelassítottam és üres íriszeimmel a férfiébe néztem. Mindezalatt a testem változni kezdett. A bőröm és a hajam is fehér lett, fehér akárcsak a frissen esett hó. Ez meglepte úgy a boszorkánynőt akárcsak Ángelt.
-Dalol halkan a zenedoboz//Lesz még élet amit elkoboz//Fájdalom, bánat, gyötrelem//Végül úgyis enyém a győzelem!
Folytattam a groteszk vers hadarását, majd újra elhallgattam. Lehunytam a szemem, az arcvonásaim kisimultak és a férfi összeroncsolt kezét is elengedtem. A nő mélyet sóhajtott. Bizonyára nem várt ilyen intenzitású reakciót. Kezét a férfi vállára téve segítette fel, majd kezelésbe vette a megrongált végtagot. Órák, hosszú percekkel tarkított órák teltek el. Ezalatt Ángel elaludt , Eurynome pedig átöltöztetett. Egy fehér báli ruhát adott rám, valamint borogatást is kaptam, hisz valamennyire a lázam is felugrott.
-Csend van, újra csend//Lassan kifehéredik a test, a fej//Láncok kúsznak-másznak//Börtön nekem így fabrikálnak//Vészes hang mondja: //Kell nekem a sikolya!
Szavaltam most már nyugodt hangnemben miután eszméletvesztésemből magamhoz tértem és felültem az ágyon. A két arrancar pedig odalépett mellém. Lassan végignéztem az újdonsült ruhámon, majd a kezeimet kezdtem el tanulmányozni, mindeközben a láncaim lassan a testem köré tekeredtek. A tekintetem tovább vándorolt, először a nőt vettem szemügyre, majd utána a férfit.
-Minden rendben, Eliziana Aberquero?
Kérdezte a nő, aminek a hatására a tekintetem újra rá vándorolt. Csupán némán bólintottam, majd leszállva az ágyról talpra álltam. Furcsa volt újra „élni”. Ami még furcsább volt az az volt, hogy a nő elém lépett, majd átölelt. Mozdulatlanul álltam és tűrtem a kontaktust.
-Vigyázz magadra, és Ángelre.
Súgta a fülembe, majd megcsókolta a homlokomat. Ismét bólintottam, majd az említett személy társaságában elhagytam a kunyhót.

~~~...~~~

Azóta élek ebben a sötét világban, ami leginkább egy rémálomra emlékeztet. Céljaim különösebben nincsenek. Arra a személyre sem haragszom aki az életemet akarta venni, igaz, már nem is emlékszem rá, pedig nem is volt olyan rég. Ha találkoznánk akkor egyszerűen kivégezném, bármi nemű ellenérzés vagy gyűlölet, vagy harag nélkül.
Hueco Mundo semmit sem változott 100 év alatt, egyetlen változásnak csupán azt lehetne mondani, hogy Las Noches helyett most egy börtönkomplexus van. Az én életem pedig a megszokott ütemben halad. Ángel vadászik, én pedig eszek. Különösen hosszú beszélgetéseink nem szoktak lenni, hisz nincs olyan dolog amit nagyon vitatni kéne. Meg különben is, nem erősségem a beszéd és nincs is kedvem ahhoz, hogy beszéljek. Hagyom, hogy a tettek beszéljenek helyettem.

~ Kinézet

Külsőre nem sokat változik. Addigi barna haja és normál színárnyalatú bőre hófehérré változik, tükrözve a „lelkét”. Tekintete is üres lesz, semmi -féle érzelmet ki nem fejező. Leginkább egy szellemhez vagy egy élőhalotthoz lehetne hasonlítani, de valahol mélyen még mindig benne van a létezés jele. Láncai most már sokkal vastagabbak, erősebbek és általában a teste köré csavarodva pihennek. Ruházata már nem a megszokott arrancar uniformis, ugyanis azt egy egyszerű szintén hófehér báli ruhára cserélte le és egy szimpla barna köpenyt visel felette, hogy megvédje testét a homoktól.

~ Jellem

Talán mondhatni a jelleme megy át a legtöbb és a legszürrealisztikusabb változáson. Erősen hű lesz az espadaként halál aspektusához. Megtébolyodik, a józan értelmi képességei a lelke lehető legmélyebb bugyraiba záródnak el, így kiváltva egyfajta leginkább vegetatív robotszerű viselkedést belőle. Az egyetlen dolog, ami elő tudja hívni belőle a tudatos létet az a friss vörös vér látványa, vagy csupán annak az illatának az érzése. Ebben az esetben visszatér régi önmaga, bár most már egy cseppnyi emberség nélkül. Bár vegetatív állapotában is képes az értelmes beszédre és a körülmények, valamint a behatások (látottak, hallottak) befogadására és felfogására, mégse mondható igazán „élőnek”.

~ Képesség(ek)

Mar de la cadena (Lánc tenger) Mivel resun kívül a zanpuja nem kard, hanem markolattal rendelkező hosszú lánc, ezért resun kívül/belül képes azt akarata szerint irányítani.

~ Zanpakuto

Neve: Aguarrás (Fehér lélek)
Parancsa: Conviértete en una piedra! (Válj kővé!)
Resurrección: Az egész testét befedi a Hierro, viszont emberi alakja megmarad. A dereka körül, pedig egy lánc jelenik meg, ezt használja fegyverként.
Támadások:
1. Jaula de hierro! (Vas ketrec!) A dereka körül levő lánc az ellenfél körül egy ketrecet hoz létre ezzel fogva tartva azt.
2. Horca! (Akasztófa) A lánc az ellenfél nyaka köré tekeredik, majd ráfeszül és elemeli az ellenfelet a földtől akasztófát képezve. Az ellenfél lpjétől függ, hogy mennyire hatásos. A gyenge lpvel rendelkező ellenfelekre azonnali halál vár.
3. Último eslabón: El Corte! (Utolsó láncszem: A Daraboló.) A parancsszavak kimondása után Eli kezében a láncszemek összeolvadnak egy körülbelül 170 cm magas kaszában. Ha ezzel a fegyverrel megsebez valakit akkor a sebzés után a teljes testfelületen még újabb 25-30 hasonló vágás keletkezik. A találat után a kasza újra felbomlik az őt alkotó láncszemekre. A képességet egy harc alatt 5x lehet maximum használni. Viszont ha más technikákat is használnak mellé akkor a maximum csupán 3 lesz.

~ Szeret-nem szeret

+Vér;
+Ángel;
+Hueco Mundo;

-Sok létforma között lenni;
-Magány;
-Gondolkodni;