- O-ki-ro {Kelj fel!}! Unatkozom. Na Kira ne szórakozz, menjünk el valahova. Olyan szép az idő ki akarok menni és szórakozni. Naaaaaaaa Ki..mmmm… *befogják a száját*
- Maradj már egy kicsit csöndben! Szabadnapom van aludni, akarok. – kezem mely oly tökéletesen befogja a lélekölőm emberalakjának száját egy mozdulattal löki le a lányt az ágyról ezzel is tudomására hozva, hogy álmos vagyok mivel hajnalban egy riasztás miatt – ami persze téves volt – behívtak az osztag épületébe. Aztán meg a biztonság kedvéért még járőröznöm is kellett egy vagy két órát, úgyhogy még szeretnék aludni legalább egy kicsit.
- Hát jó nem hagysz más választást. *ördögi vigyor* - Ookami-chan a földről felpattanva vetődik egyenesen rám és hála akciójának akkora lendülettel érkezik rám, hogy mindketten az ágy mellett a földön kötünk ki. Nem is kell mondanom, hogy mennyire mérges voltam és hogy ezt ő is tudja így már, iszkiri, el is fut előlem én pedig utána. Kimenekül a kis udvarra, de onnan már nem tud hova futni ezért a bújócska mellett dönt. Mikor kiérek, már nem látom sehol.
- Ookami-chan hiába bujkálsz, megtalállak, tudod jól. – lassan lépkedek a fa teraszon és közben hallásomra támaszkodva próbálom megtalálni kardomat. Hol lehet, nincs is itt akkora hely, hogy egy ember így elbújjon. Talán visszaváltozott kard alakba? De akkor az életben nem találom meg. De miért is fárasztom magam ezzel?
- Inkább elmegyek és áztatom magam egy kicsit. – szabadnapom van, vagy mi úgyhogy ma még az miatt sem kell aggódnom, hogy elkések a reggeli edzésről. El is indulok, a fürdőszoba felé útközben még kikapok a szekrényből valami ruhát, amit ma viselek ugyan is nem vagyok szolgálatban így nem kell shihakushomat viselnem.
Hamar megtelik a kád a kellemesen meleg vízzel így hamar el is merülök benne.
- Mmmm… de jó. Mi az? – fordulok a zárt fürdőszoba ajtó felé mely mögül hangos dübörgés és Ookami-chan hangja hallatszik.
- Kiiiiiiraaaaa… engedj már be!
- Neeem! – Majd lassan a víz alá merülök.
Mikor már vagy egy órája áztatom, magam úgy döntök, hogy ennyi elég is volt már amúgy is kihűlt. Magamhoz veszem a törülközőm és kikászálódok a vízből. Hamar szárazra törlöm magam, majd felveszek egy vörös színű toppot és egy fekete forrónadrágot. Mikor az ajtó felé veszem az irányom és épp kinyitnám, egy kicsit odébb állok. Jól tudom mi fog történni, Ookami-chan meghalja, hogy elforgatom a kulcsot a zárban és ő hamar beront rajta remélve, hogy épp egy szál törülközőben vagyok. Ahogy gondoltam pont ez történik. Zanpakutom lelke beront, majd elesik végül a padlón végig csúszva a kádnak ütközik.
- Na, te két ballábas kelj fel és gyere utánam. – szólok oda hanyagul és elindulok a kijárat felé.
Kint gyönyörű az idő süt, a nap madarak fütyörésznek és sok a csini ruhát viselő szabadnapos shinigami hölgy, Ookami-chan is hamar felvidul, mikor meglátja őket. Séta közben sokszor meg kellett fékeznem ezt az eszét vesztett perverz némbert. Majd miután őt lerendeztem és elegyedtem szóba a ˝megmentettekel˝. Szép kis nap ez a mai és remélhetőleg egyre jobb lesz bár akkor otthon kellett volna hagynom Kageookamit. De most már késő ezen bánkódni.
Lassan már elmúlt dél és bár éhes nem, de szomjas annál inkább lettem így betérünk a legközelebbi bárba. A nevét, azt nem tudom csak azt, hogy nem Kenpachi ivója oda úgy se mennék, csak ha meg szeretnék halni, mert az ex-thaicho biztos kitekerné a nyakam, ha meglát ott. Kellemes a hangulat nőkből itt sincs hiány, sőt még többen is vannak, mint kint ami nem meglepő hisz dög meleg van itt bent meg, ha jól érzem, lég kondi is van. Sajnálatos módon megtalálható itt még az ellenkező nemből is jó pár példány, akik rögtön belépésemkor tudtomra is adják, hogy itt vannak.
Odasétálok a pulthoz magam után húzva Ookami-chant. Leültetem, az egyik székre helyet foglalok magam is és rendelek két jéghideg üdítőt. Miután kihozzák, készbe veszem a poharam és a bennlévő lányok felé fordulva iszogatni kezdek. Csak telik az idő és néha még szóba is elegyedek pár lánnyal, de sajna hamar megjelenik a pasijuk így inkább otthagyom őket. Már a harmadik pohár üdítőnél járok, mikor kissé furán érzem magam. Mintha már jó két- három pohár szakét benyakaltam volna, ami nem jó ugyan, is mint már nemrégiben kiderült nem bírom valami jól a szakét és talán az összes többi alkoholt sem. Újra mérlegelve szerintem csak úgy kettő pohár lehet, mert járni azt tudok és beszélni is tudok anélkül, hogy akadoznék. Míg így elmélkedem, kiszúrok magamnak egy narancssárga hajú szépséget és gyors rendelve két italt felé veszem az irányt.
- Hé, szépségem nem baj, ha csatlakozom? – kérdem majd a választ meg se várva lehuppanok mellé és elé teszek egy pohár szakét. Szakét? Basszus mi ütött belém és még magamnak is azt rendeltem? Ah, ezek szerint tényleg van már bennem valamennyi hisz csak akkor szoktam így viselkedni vagy ha Ookami-channak mutatom meg, hogy, mit tudtam emberként csajozás terén.
- Tessék hoztam neked is. – tolom kicsit közelebb a lányhoz a poharat. – Eléggé magányosnak tűntél gondoltam nem hagylak itt egyedül ücsörgélni. – közben rájöttem, már tudom, hogy került belém ez az alkohol mennyiség. Az utcsó kettő poharat Ookami-chan hozta biztos belekevert valamit az a szörnyeteg.
- Kanpai! – mondom hirtelen és a lány felé emelem a poharam koccintásra, ám véletlenül az ital egy része egérutat nyer és rajta landol.
- Hopsz. – jegyzem meg. Hát igen részegen egy kicsit romlik a mozgásképességem, na meg kicsit túl rámenős is és perverz is leszek, bár ezt szerintem az áldozatom még nem tudja.

A hajnal fénye megtörte álmomat, és kénytelen voltam kikelni az ágyból. Pedig még aludtam volna még pár órácskát, és ez megis látszott rajtam. De nincs mit tenni, az életed teljesen megváltozik ha shinigami leszel. Így hát gyorsan kipattantam az ágyamból, és elindultam felöltözni. Gyorsan felkaptam magamra a polót, a nadrágot, és a cipőt. Utánna ezerrel futottam a fürdőbe és megmostam a fogam, és rendbe szedtem a hajam, majd leültem egy asztal elé, és elkezdtem pinkre festeni a körmömet. Miután már mindennel készen voltam, már csak azt kellett megvárnom, hogy megszáradjon a festék és mehetek is ki a dolgomra. Pár perccel később meg is történt a csoda, és már kinnt is áltam a szobám ajtaja előtt. Csak éppen az utolsó pillanatban vettem észre, hogy a polómat forditva vettem fel. De persze ez nem zavart, hiszen azt jelenti, hogy ma szerencsés napom lesz. Gyorsan el is indultam a kardom felé, felkaptam a hátamra, és elindultam a dolgomra. Ma nekem kellett beugranom az orvosi részlegre, mivel egy tagunk, akinek éppen ez lenne a feladata, átment egy másik osztagba, és most rám sózták az ő feladatait is. Pár perc alatt végeztem is a leltározással, minden egyes gyógyszer, és gyógynövény a helyén volt, így mehettem egy kicsit pihenni. Mivel régen voltam inni, ezért úgy gondoltam meglátogatom régi barátomat a "szaké"-t. Igaz, szörnyen rühellem magát az alkoholt, de az egyik barátom ráébresztett arra, hogy nem is az alkoholt utálom, hanem magát az alkoholizmust. Szóval, lepattantam egy székre és rendeltem magamnak egy pohárral. A pincérlány egy pillanat alatt már hozta is a rendelt italt. Egyből is neki láttam az ivászatnak, persze nem vittem túlzásba, hiszen nem akartam berúgni. Éppen élveztem a pihenés édes perceit, amikor hirtelen egy lány pattant le mellém. Először kicsit megijedtem, de aztán már kezdtem érteni mi lehet a baja.
- Hé, szépségem nem baj, ha csatlakozom? -Kérdezte meg illedelmesen, bár utánna egyből lepattant, ígyhát az illem elvesztette hatását.
-Ami azt illeti... -Akartam visszautasítani, de már folytatta tovább.
- Tessék hoztam neked is. -Rakta le elém a szakét. Nem is tudtam, hogy ilyenkor mit szokás mondani. Köszönöm, vagy ,hogy húzz a pi**ába. De inkább nem szóltam.
– Eléggé magányosnak tűntél gondoltam nem hagylak itt egyedül ücsörgélni. -Mondta mosolyogva, amire én csak egy kedves mosollyal és egy köszönömmel válaszoltam.
- Kanpai!-Kocintottunk együtt, de sajnos ő egy kicsit megszédült és a szaké felét rám öntötte.
-Hoppá!-Jegyezte meg. Persze én erre nagyon mérges lettem. -Hoppá? Csak annyit tudsz mondani, hogy hoppá? Na áljon meg a menet! A tisztítást te fizeted!-Mondtam mérgesen. -Te kis ripacs! Fogadnák, hogy egy kézzel is levernélek! -Csusszant ki véletlenül a számon. Ez egy kihívásnak pont megfelelt. Közben reménykedtem, hogy nem vette komolyan, de ha mégis akkor állok elébe. Végülis nekem van igazam. Hogy merészel berúgni, majd leönetni szakéval. A kis fattyú. Nagyon nem szeretem az ilyen embereket. Azt hiszik magukról, hogy ők a királyok, és mindenkinek parancsolhatnak. De az én eszem jó helyen van ám! Kivétel akkor amikor nem. De az ritkán van. Ahogyan kezdett elmúlni a düh rohamom hirtelen meglendült a kezem és a maradék szaké ráborult a kisasszonyra.
-Nesze! Ezt megérdemelted!-Nevettem fel. Gondoltam most kvittek vagyunk, de sejtettem ,hogy itt nem lesz vége.

Spoiler:

Oh, hogy én mi a fenének hoztam magammal ezt a bajkeverő perverz idiótát. Most aztán jól rászedett. Még azt se vettem észre, hogy leitatott. De tényleg mégis mikor csinálta? Észre sem vettem. Talán lepaktált a pultos sráccal? Az a kis dög, de már nincs mit tenni az alkohol átvette az irányítást felettem. Észbe se kapok, de már két pohár sakét tartok a kezembe és egy narancssárga hajú lány mellé huppanok le. Szóhoz se engedem, a lányt csak beszélek és beszélek. De legalább még tudok, ami azt jelenti, hogy még nem ittam annyit. De ez is csak annak köszönhető, hogy az üdítőből több volt a poharamba, mint az alkoholból. Bárhogy is nézzük ahhoz már sajnos elég, hogy előhozza belőlem azt az énem, ami leginkább csak harc közben bukkan fel nálam. A dolgok nem alakulnak épp jól, poharamat koccintásra emelem a lány felé, de az kiborul. Már az arcán látszik, hogy nagyon ideges aztán meg is szólal.
Mi tisztítás? Ripacs? Na nehogy má’ ! Ezt nem fogom ám hagyni. Egy kihívás is? Na, várj csak… Mielőtt még cselekedhetnék újabb meglepő dolog történik. Megint egy sakés pohár ám most a tartalma engem vesz célba és be is talál. Szóval megérdemeltem? Ezt hiszed? Ördögi mosoly jelenik, meg arcomon majd elkapom a lányt és mindketten a földön kötünk ki. Felé kerülök és beszédre nyitom ajkaim.
- Oh, bocsánat… - vigyorgok, majd folytatom. -… várj, mindjárt megszabadítlak attól a fránya sakés ruhaneműtől, rendben? – jobb kezem a mellkasára teszem, majd lassan lefelé kezd el haladni.
- Hmm… látom, ám, hogy nem tetszik, amit csinálok, eltaláltam? Nos, akkor miért nem teszel valamit? – ekkor kezem eléri a pólója végét és becsusszan alá. Erre az érezhetően megrezzen.
- …*kuncog* Na, mi van azzal, hogy fél kézzel is elintézel? – odahajolok az arcához miközben bal kezemmel a jobb kezét és lábaimmal az ő lábait akadályozom meg a mozgásban, így már csak egy keze marad szabadon. Közben jobbom se nyugszik és lassan, de egyre közelebb kerül a melleihez. Majd még gyengéden a fülébe súgok.
– Na, hadd lássam. – szegényke nem is tudja, hogy egy szörnyeteg van most ébredőben. És ebben nem csak az italomba csempészett alkohol, hanem a lány szépsége is közre játszik. Persze kis borulásunkra és beszédünkre a bárban lévők is felfigyelnek és lassan, de mind körénk gyűlnek, élükön Ookami-channal, aki láthatólag élvezi a dolgot.

Spoiler:

Na, most aztán biztos felkeltettük mindenki figyelmét. Tehetetlenül fekszik, fokságomban a lány miközben a fülébe súgok. Csak egy kezét hagytam szabadon és várom, hogy mivel rukkol elő a kicsike. Közben a felfedező körútra indult kezecském bejut a melltartója alá, amit már nem nagyon bír ki ellenkezés nélkül. Én persze csak vigyorgok, a közönség pedig éljenez. Hát látszik, hogy a hely nagy részét férfiak töltik be.
Végre kis áldozatom akcióba lendül és én meg is lepődök egy kicsit mikor kidout alkalmaz. A kezeim összekötve és bárhogy próbálom nem igazán tudom kiszabadítani. Így már könnyen lelök magáról majd megint csak egy kidout használ. Nem is ismeretlent, én is jól ismerem ezt a varázslatot és bár egy kicsit megborult az elmém a szakétól, de azt hiszem én is képes lennék most visszaküldeni rá egyet, de inkább úgy döntök, hogy megvárom, hogy mit is akar most kezdeni velem. Nagy baj nem lehet belőle főleg, hogy a látásomat veszi el. De még ott van nekem a kifinomult hallásom és szaglásom, na meg ott a reiatsu érzékelés is és e három érzékemet együtt alkalmazva nem nagy gond a látásom elvesztése bár így részegecsként még nem kellett vakon játszadoznom egy lánnyal, sem úgyhogy ki tudja mi lesz. Nem kell sokat várnom következő húzására. Érzem amint a pólóm feszülni kezd, rajtam majd elszakadva a lány már könnyedén letépi rólam. Oh, na, ez tényleg meglepett. De a következő is, ami egy szájra pusziként valósul meg. Mi van? Letépi a pólóm egy sereg ember előtt és csak egy szájra puszit kapok, na, ne. Az emberek csak ujjonganak és a lány is felnevet mondandója után. A kidouk már gyengülnek, és így nemsokára ki tudok szabaduni. Perverz kisasszony sem tétlenkedik és kihasználja a még tartó tehetetlenségemet és a még meglévő öltözékemtől is meg akar szabadítani.
- Tetszik? Na, de akkor most lássuk a tiéd. – hangoznak, el szavaim egy vigyor kíséretében mikor elkezdek újra látni és a kezemet is tudom, használ.
Hogy ne ellenkezhessen most én is kidou használatához folyamodom.
- Bakudou no rokujuuichi : Rikujoukourou. – idézem meg a fénynyalábokat melyek foglyul ejtik a lányt. Négykézláb lépek oda hozzá. Lassan nem sietek, mivel tudom, hogy ebből a kidouból sokkal tovább tart a kiszabadulás, mint amit ő használt ellenem.
- De mielőtt az alsó részre kerülne a figyelem… - szólalok meg majd a lányt állánál gyengén elkapom és megcsókolom. Egy elég hosszúra sikeredő nyelves csókkal lepem meg a lányt, amire nem reagál valami, jól mert a végén megharapja a nyelvem.
- Sssz*felszisszen, majd elvigyorodik*… mi az nem tetszett? – sajog a nyelvem még mindig és még a vér ízét is megérzem a számban, de azért ez sem zavar a folytatásban.
- Na, de hol is tartottam… oh, igen. – nyúlok mellkasa felé majd én is megszabadítom a pólójától.
- Bakudou no nijuuichi: Sekienton! – idézem meg a vöröses színű füstfelhőt mely tökéletes arra, hogy a körénk gyűlteket, akik már egy kicsit zavarnak menekülésre késztesse. Mivel a fogva tartó technikám mindjárt megszűnik, bemutatom a leányzónak, hogy én is ismerem az előbb rajtam alkalmazott kidouját.
- Bakudou no yonjuukyuu: Kuro Shitsui. – veszem el én is a látását ezzel megakadályozva, abban, ha esetleg menekülni támadna a kedve. Bár nem is tudom, miért tenné, hisz jól szórakozunk, vagy nem? A tömeg is szétoszlott és mind kint várják, hogy elálljon a füst, egyedül zanpakutoum maradt itt, akit a füst nem igazán zavar. Hogy azért egy kicsit izgisebbé tegyem a dolgot a vakságot okozó varázslat csak 60 másodpercig tart, ami elég számomra, hogy kezeit lefogva hátára döntsem és megint egy nyelves csókkal lepjem meg.
- Na, de most már tényleg had lássam a bugyidat. – eresztem el a kezeit és részegségemnek köszönhetően ki is megy a fejemből, hogy már semmilyen technika nem akadályozza a lányt.