Ellenségek egy csónakban [Magánküldetés]

Mindig meglepodik az ember azon, hogy kepessegei megse olyan erosek, mint azt elkepzelte. Velem is ez tortent, amint meglattam a tamadasom vegeredmenyet. Serulesnek semmi nyomat nem lattam, ennyi erovel akar egy kaviccsal is megdobhattam volna. A flegma kijelentest alig fejezte be Eliana mar neki is rontott kozos ellensegunknek es egy garrat bocsatott a tiszteletere fele kozvetlen kozelrol. Sajnos nem jart sikerrel, mert miutan a por leult tokeletes kondicioban maradt, plusz Eliana is kaptt egy ropke kezlegyintest Venturatol. Egy cseppkobe csapodott bele es semmisitette meg teljesen, de legalabb a hollow tarsamnak par karcolason kivul nem is lett tul nagy baja.
~ Ijj nem lesz ennek jo vege, meg annak se, hogy szinte mindig ezt mondom. Mikor lesz egy olyan helyzet, amikor vegre annyit mondok:"Lazzzza" vagy "2 perc es mar a sutobe is lehet rakni. Fel van szeletelve, meg fuszerezve egyben".- gondoltam magamban. Mindegy is ra kell kontraznom a feladatra. A kardomat mar feloldottam, de a kovek, amiket felszedek meg sem kottyannak neki, szoval a kepessegem semmit nem er. Hasznalnom kell a jozan eszemet.
Elbambultam es Eliana segitett ki, ugyanis eltuntette a felem tarto lidercet az utbol. Mar idegesen pillantott ram es a hangjan is erzodott a kokemeny komolysag.
- Nem lesz jó, ha vakon támadjuk. Ki kellene találni valami tervet. Különben sanszos, hogy itt hagyjuk a fogunkat. – komolyan es idegesen ervelt, de ezt elobb is emlitettem – Foglald el a figyelmét, hogy kivégezhessem.
Vegul is nem kert tul nehez dolgot, csak el kell terelnem a figyelmet. Ha ugy vesszuk raloktem egy fel hegyet (enyhe tulzas kohom) es ra se legyintett, de semmi baj. Csak ott all nem is torodik vele, ha az egesz barlangot raomlasztanam. Mondjuk, ha raomlasztanam nem jonne ki de akkor nekunk is annyi. Ki kell hasznalnom a teruleti lehetosegeket, igy jobban szetneztem a teremben. Oszlopok, a tron, a to nem nyujt tul sok segitseget, de a kutatas soran felfedeztem valamit. Csak a fejemhez kaptam, mert mar nem tudtam mit csinalni a tehetetlensegemben, amikor felfigyeltem egy eros fajdalomra a bordamnal. Gyorsan oda pillantottam es egy hosszu hajszalvekony seb tundokolt ki, nemi ver kiserletevel. Eszre se vettem olyan vekony, de megis kellemetlen, ha hirtelen megmozdulok vele. A testemen hirtelen korbeneztem es tobb ilyen kepzodmenyt veltem felfedezni. Biztosra vettem, hogy ezt nem regebbrol szereztem be, de akkor honnan szarmazik? Ujabb jo hirrel lettem gazdagabb. Nem tudom mikeppen gyozzem le ezt a megaltalkodott rovart, mostmar titokzatos sebek is keletkeztek rajtam, csodas. Eliana megint nekiugrott ellensegunknek, majd egy zsirafot abrazolo cseppko fejebe csapodott, mert a hollow sikeresen haritott, majd ellentamadott. Viszont egy fura rezgo hangot hallottam meg tamadasa kozben es ugyanekkor, mitha valaki meg is csipett volna a hatamnal. Odakaptam a fejem es lattam, egy uj vekony sebbel gazdagodtam. Ekkora mar teljesen osszezavarodtam es barhogy gondolkoztam, nem tudtam osszerakni a fura hangot es a lathatatlan tamadasok kozos pontjait.
- Su-sumimasen, többé nem fordul elő! ^^"- mondta Miyabi, aki lelotte a felenk tarto par lidercet. A kislany szepen elpusztitotta a csatlosokat, de mar latszodott rajta a faradtsag abrazatan. Fel se figyeltem rendesen, mire Ventura mar elottem termett es egy balhoroggal nehany meterrel alrebb talaltam magam. Megprobaltam felkellni, azonban teljesen nem tudtam. Feltedre ereszkedve kezdtem el lihegni. A hollow folytatta a tamadast es egy cerot sutott el. Eloszor azt hittem nekem szanta es szerintem ott vegem is lett volna, ehelyett arrancar tarsamat lotte telibe. Pedig nem is volt kozel hozza es ki is terhetett volna elola, ha ugy akarta volna. Megmagyarazhatatlan dolog tortenhetett. Sulyos seruleseket kaphatott be, de sajnos nem lattam, mert tul nagy part kavart fel a cero ereje.
- Oh, szép munkát végzett a kis barátotok. - mutat a lény a csápjával Miyabi felé, aki pont akkor esett ossze. Panaszkodni nincs okunk, minden parazitaval vegzett. Szegeny kislany a lelket is kidolgozta. Eliana pedig nem adott eletjelet, csak a por terjengett a levegoben.
- Yare-yare, úgy tűnik kénytelen vagyok belehúzni, nincs sok kedvem tovább játszani veletek. Aire... Suelto. - baljós szavak hagyják el az ajkait, a hátán lévő páncél pedig szárnyakként nyílik fel. Zummogo hang megint felcsapott es vele egyutt a pancel alul vekony fonalak masiroztak elo. Egyenket kb tizmeteresek es gondolom felvagasbol, az adjuchas ostorszeruen hasznalva a fonalakat, rahuzott az egyik oszlopra. Azonnal ossze is omlott ennek hatasara. Az egyik fonal engem vett celba es csunyan el is talalta a vallamat. Meg mindig felterdre voltam ereszkedve, igy nem tudtam elkerulni a felemtarto csapast. Kis vert is felkohogtem a seb tiszteletere.
~ Remek. Hamarosan elpatkolok, ha igy folytatom. A gondolotaimra gyorsan valasz erkezett. Te taknyos!- formedt ram a zanpaktoum. Fel ne add, ha belepusztulsz, akkor pusztulj leglalabb ugy, hogy mindent megtettel. Legyel harcos.
Elmosolyodtam es szepen lassan felalltam. Ventura kozonyosen nezte vegig, majd a fejet a masik iranyba forditotta, ahova Eliana csapodott a cero hatasara. Csak most mutatott elet jelet magarol, de azt szinpadiasan tette. A por eppen elult volna, amikor az egy feher orvenyszeru havas energiaval keveredett. Hirtelen elillant minden es az arrancar igazi ene is megjelent. Csabitobb lett, megis enyhe farkas megjelenese lett. A kasza a hatan erosebb karaktert adott neki. Szeme gyilkosan villant a feher szemfeny festektol es a fulet is hatra huzta, jelezve kesz az igazi harcra. Hopelyhek szallingoztak korulotte.
~ Akkor fejezzuk be.
- Azt hiszitek van eselyetek? Akkor alomvilagban eltek, mert elolem nem bujhattok el es hozzam se erhettek.- fenyegetett minket az urasag es komolysagat bizonyitva elszabaditotta az ostorjait.
En elore kinyujtottam a kezem es hangosan kialtom: Hadou 33: Soukatsui. A tuzlabda szepen belevagodott a legkozelebbi fonalba es annak hatasara a felem tarto tovabbi arsenal is elpusztult. Sercego egett szag kiserte a fonalak elhalasat. Ventura mar nem mosolygott, amikor meglatta. Eliana is szepen haritotta oket es egy barrat is ellott a feletarto fonalak megsemmisitesere. En sem tetlenkedtem megmarkoltam erosen a porolyom es hasznaltam az erejet. Ujabb koveket szakitottam fel a padlorol, majd gyorsan elkezdtem forgatni magamkorul. Amikor elert egy gyorsasagot, akkor a porolyomet is elkezdtem forgatni. Igy minden fordulatnal a porolyom egy nagyobb darabot utottam el es gepfegyverkent soroztam az adjuchast. Folyamatosan szedtem fel az utanpotlast, hogy ki ne fogyjak. Eliana is nekiugrott a hollownak, akinek mar nem volt egyszeru dolga. Egy ket vagast elszenvedve tarsamtol mar kezdett ideges lenni. Nem tudta elkerulni a padlodarabokat es Eliana intenziv vagasait egyszerre. Hirtelen raakarta zuditani a fonalostorokat, de nem sikerult, mert egy ujabb tuzgolyot kuldtem ra, ami szenne egette azokat. Ventura hatrahokolt a Hadou 33: Soukatsui erejetol es ezt Eliana kihasznalva egy nagyobb vagast ejtett a celszemelyen. Hirtelen hatraugrott hozzam.
- Ideje befejeznunk. Majd a hollowra mutatott, aki mar nehany helyen megfagyott.
~ Aha, mondjuk mar a havas belepobol kellett volna tudnom, hogy jeges kepessege van, vagy meg elobb, mert mindig jeges a hangulata.
A viccelodest kovetoen Ventura mar hangosan es mergesen horgott felenk.
- Ti fergek azt hiszitek ertek ellenem valamit? HAT NEM!! Nem Fogtok... Ekkor elhallgatott, mert csak most vette eszre, hogy a jeg szepen lassan ellepi a testet. Az egyik karjat, mar rendesen fel sem tudta emelni. Hallgatott egy darabig, majd orulten orditott fel. Nem uralta magat es szelleme ereje is megvadultsagat bizonyitotta. Egyre nott az ereje.
- Most kell elintezni. jelentette ki Eliana nyugodtan. Elore lendult es kaszaja gyilkosan csilogott. En hatul maradtam aszisztalni. Kozben Ventura mar rengeteg fonallal vette korbe magat. Eliana fele inditotta oket. Nehanyat elkerult, majd lehajtotta osztonbol a fejet. Nem tevedett mert egy tuzlabdat kuldtem segitsegere. Sercegve tuntek tova, igy szabad utat biztositottam neki. Mar Ventura elott jart, amikor a szarnyat hasznalta kardkent es a hollow tarsam fele kapott. O erre felugrott, de Ventura sem volt rest es a masik szarnyaval csapott le. Eliana szerencsere a vegzetes suhintas elott egy kis havat fujt a szemebe. Megvakulva kapta el a fejet, igy a tamadasa sikertelen lett, plusz a kasza megvagta melyen a bal vallan. Felorditott ra, de nem tudott ellene mit csinalni. Egy cerot toltott be es Eliana fele iranyitotta, talan csak megerzesbol tudta, hol van, mert meg becsukva tartotta a szemet az elozo hoadagja utan. Nem volt a tarsamnak ideje sonidora, de szerencsere egy nagy sziklaval fejentalaltam a hollowurat, amitol o elore bucskantott es maga ele lotte ki a cerojat. A becsapodas erejetol egyenesen a sajat tronjanak repult es darabokra torte azt. Kohogve allt fel, arca verben uszott. Testet eleg nagy szazalekban lepte el jeg. Lihegett, de mar nem tudta mit beszel.
- Engem.... Ti...Nem...nem gyoztok le.
- Akkor csak figyelj.- szolalt meg Eliana es megindult befejezni a csatat. Ventura fele szaladt, aki megint a fonalakkal tamadt. Lassaban kozeledtek, igy Eliana mar nem is hasznalt sonidot. Egy barrat ellott az utja tisztazasara. A nagyur batorsagat bizonyitva, mar menekulni kivant, de meglepodott, amikor magalatt egy futomok jelent meg. Sehova sem tudott mozgni, labat teljesen ellepte a homok. En pedig gunyos vigyorral tudattam vele, igen en voltam. A hollowtarsam felugrott a levegobe es csatakialltassal kaszajat belevagta a szorny mellkasaba. Parperc csond utan kihuzta azt es szepen lassan elkezdett hatralni. Eredeti formajat* is visszanyerte. Ventura pedig hatrahanyatlott es a tronjara gornyedt. Egyre jobban terjedt rajta a jeg mar majdnem ellepte. Hirtelen orulten kezdett el kacagni. Lelekenergiaja megint megugrott. Eliana is meglepetten nezett ra. Szarnyabol rengeten fonal jelent meg, de celtalanul vagdalt minden fele. Eszre se vette a tron mellett levo ketto roppant nagy oszlopot. Azokat talalta el, igy jocskan meggyengitve azokat a tovenel. Mar az egesz csarnok remegett Ventura lelekenergiajatol. Meglattam a lehetoseget az oszlopok szemejeben. Elore leptem es az energiamat osszeszedtem. A korulottem bolyongo koveket elengedtem es a megyengult oszlopokra koncentraltam. Meg hallottam a kopogasukat. ahogy landoltak a foldon, majd elore kinyujtottam a kalapacsom, rairanyitottam a lelekenergiamat az oszlopokra es gyorsan rantottam egyet a kalapacsomal. Ket oldalrol dolt ra a ket monstrum a megbolondult lidercre. Csak a jeg reccseneset lehetett hallani, majd a lelekenergia hirtelen eltuneset lehetett erezni. Eliana elismeroen bolintott. A munka nagy reszet csak o vegezte el, igy en meghajoltam es oldalra mutattam. Ezzel fejeztem ki "csak utanad". Elindultam Miyabi fele, megnezni el-e meg, de sajnos ket lepes utan terdre estem. Eliana fele mutogattam nincs gond csak hulla faradt vagyok.

* Meg kell vallanom a masik formaja sokkal csinibb. Mondjuk az is igaz, hogy az az erdeti formaja es nem ez, de akkor miert mondtam, hogy az elso formaja az eredeti? de ha ugy vesszuk akkor nekem az az eredeti, mert az az alapfprmaja, vagy forditva?

Ismételten nekirontottam. Viszont nem jártam közel sem eredménnyel. Egy támadás telibe talált és nekirepültem egy csepkőnek, és jól le is bontottam. Kicsit fájdalmasan álltam fel. Ekkor vettem észre, hogy több sérülés van rajtam, mint amennyit én számoltam fejben a támadások során. Apró kicsi vágások tömtelegével volt tele a testem.
~ Ez meg? Mégis mikor szereztem én ilyen sérüléseket? De észre sem vettem… Csak most. Nem vészes, mégis elég csípős, ha hozzáérek. Nem tudom mi ez, de nem kellene belőle többet beszerezni.
Nem sokkal rá, hogy odaszóltam Shintoro-nak már hallottuk a vékony kis hangot, amit Miyabi adott ki miután lelőtte a két szemtelen Lidércet, aki felénk tartott.
- Su-sumimasen, többé nem fordul elő! ^^"
Ránéztem a lányra. Eszméletlen munkát végzett. Jóformán alig volt fellelhető egy-két Hollow. Bár látszik rajta, hogy rendesen el van fáradva. Az a baj, hogy hiába vannak kevesen, de ha a lány kidől, akkor őt is meg kell védenünk. Márpedig Ventura feltétlen igényli a fegyelmet. Shintaro nem egy gyorsan kapcsoló személyiség, így ha a lány ilyen helyzetbe kerül, akkor nekem kell lépnem. Viszont csak remélni tudom, hogy Ventura nem legyint utánam.
~ Nem lesz jó. Fáradunk, titokzatos sebek keletkeznek rajtunk, és kettőnk ereje sem feltétlen elegendő, hogy ezt a rondaságot legyőzzük.
Fájdalmat éreztem, és egy hangot hallottam, a testemen meg újabb megmagyarázhatatlan seb keletkezett. Vajon a kettő összefügg egymással? Sajnos nincs sok időm ezen agyalni, hisz Shitaro előtt termett a mocsok, és jól behúzott neki, amit néhány méter repüléssel hálált meg. Shitaro is rendesen ki van fáradva. Fél térdre ereszkedve csak liheg, viszont ezt nem tehetné, hisz, Ventura a támadás megkoronázása képpen egy cero-t képez a szájával.
- Shintaro!
Mozdulnék, viszont egy lépést sem tudok megtenni. A lábam teljesen megbénult. Egyszer csak iszonyatos terhet érzek a vállamon és szép lassan egy testrészemet sem érzem. A mocsok viszont felém fordul.
~ Képtelen vagyok… Nem tudok… Nem tudok megmozdulni… Ez a mocsok… Mégis mi? El fog találni…
A Cero-t ellövi, és egyenesen telibetalál. Esélyem sem volt. Nem is értettem, hogy mégis hogyan tudott így megbénítani engem. Egy kicsit messzebb kerültem, mint ahogy voltam. Hatalmas volt a füst és a por. A karom szenvedte el a legdurvább sérüléseket. Egyszerűen a földön feküdtem, és meg sem bírtam mozdulni. A Ventura hangja is olyan távolinak tűntek.
- Oh, szép munkát végzett a kis barátotok. … Yare-yare, úgy tűnik kénytelen vagyok belehúzni, nincs sok kedvem tovább játszani veletek. Aire... Suelto.
Kezdem összeszedni magam. Remegő kézzel, és testtel feltápászkodom. Most már rendesen bedühödtem. Nem érdekel, hogy Shintaro megtudja a képességemet. Kicsinálom ezt a rohadékot. Megragadtam erősen a kardomat.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale
Suttogtam bele levegőbe. Elkezdett kavarogni körülöttem a levegő. Felöltöttem az igazi alakomat, mellyel már nem ismerek kegyelmet. Könyörtelenül végzek ezzel a mocsokkal. Lehajtott fejemet szép lassan felemeltem, majd gyilkos tekintetemet a mocsokra emeltem. Levettem a hátamról a kaszámat, és szép lassan végig suhintottam vele, és egy nagyobb lélekenergiát engedtem szabadjára.
- Most pedig… kinyírlak.
Ellenségünk egy kicsit megváltozott. A szárnyait felnyitotta, alóla pedig vékony kis fonalak ostorszerűen ide-oda csapódtak félelmet keltve. A zümmögő hang felettébb idegesítő, de valószínűleg ezzel tudja irányítani a milliónyi kis fonalacskát. Lassan összeáll a kép. Ezek miatt szereztük be azokat a különleges sérüléseket. Most már ezt is tudjuk. Félek, hogy ezeket most védekezésre fogja használni, ezzel megakadályozva, hogy megvágjam. Márpedig ha győzni akarunk, akkor hűvösre kell tennem, de ahhoz vágást kell ejtenem rajta.
- Azt hiszitek, van esélyetek? Akkor álomvilágban éltek, mert előlem nem bújhattok el és hozzam se érhettek.
Elszabadultak az ostorok. Őszintén szólva elég rémisztő a sok fonál, ami ide-oda csapkod. A másik, hogy hiába oldottam fel a kardomat, és a sérüléseim nagy része begyógyult, viszont nem ugrándozhatok. Én is rendesen ki vagyok merülve, de ez nem igazán szokott izgatni. Pláne most, hogy elég ideges vagyok.
- Tisztázzunk valamit… - kezdem higgadtan – Nem azért engedtem ki a kardomat, hogy aztán elfussak, vagy elbújjak. Meg mint mondtam… meg foglak ölni…
Az ostor fonalak elindultak felénk. Shintaro belelőtt egy Lánglabdát, minek következtében sercegő hangon lett semmisé egy fonál köteg. Én e nagyját egy suhintással levágtam a másik fele elől lázán elfordultam, majd célozva egy Barra-val én is elégettem őket. Majd komoly és gyilkos tekintettel néztem Ventura sama-ra. Persze ennek ő felettébb nem örült. Shitaro használta a pörölyt, mellyel elkezdte sorozni a rémet. Én ezt kihasználtam, és elindultam Ventura felé. Ebben az alakomban sokkal gyorsabb vagyok, mint voltam, így nem esik nehezemre kitérni a fonalak elől. Egy nagyobb köre rá is ugrok, hogy kicsit másabb szögbe érkezzek meg. Egy nagyobb vágást ejtve így a testén. Sonido-val kicsit arrébb ugrok, majd újabb vágást ejtek rajta a karján. Ventura épp felém akar kapni, mikor egy kő eltalálja a ronda arcát, így zavartalanul tudok egy újabb nagyobb vágást ejteni rajta. Hátra ugrottam, és a fonalak tövébe akartam belevágni a kaszámat, viszont ez nem sikerült teljesen, mert elfordult, és nekem is egy Sonido-val arrébb kellet ugranom. Egyáltalán nem tetszett neki ez a folyamatos támadás. Hirtelen a lábamat lefogta pár fonallal, és egy nagyobb adaggal akart a földbe döngölni, viszont Shintaro egy újabb lánglabdával meglepte őt, és elégette a fonal hegyet. Én gyorsan levágtam a fonalat, és a hátrahőkölő Ventura-n egy hatalmas vágást hagyva hátraugrottam Shintaro mellé.
- Ideje befejeznünk. – Mutattam a lidércre, melyen szép lassan elkezdtek a sebek befagyni.
- Ti férgek azt hiszitek ertek ellenem valamit? HAT NEM!! Nem Fogtok... – ellhalgatott, mert észrevette, hogy sebei szép lassan befagynak, és a teste nagy részét már jég borítja.
- Gondolom nem számoltad, hogy hányszor vágtalak meg… Igaz?... Sebaj. Most megtapasztalhatod, hogy mi az ára, ha tőlem egy vágást elszenvedsz.
Ahogy tudatosult benne, hogy befagytak a sebei, és a karját például esély sincs, hogy felemelje, akkor iszonyatosan dühös lett. A méreg ellepte az agyát, viszont ez jó hatással van a lélekenergia növekedésére. Ami nem jó. Nehogy nekünk most változzon át Vasto Lorde-vá.
- Most kell elintézni. – szóltam Shintaro-nak.
Elindultam a féreg felé. Ő persze védekezésből azonnal elindította a fonalait. A fonalak egy részét talán sikerült lebénítani, de így is elég sok van belőle. Kikerültem a felém száguldozó fonalakat, majd egy ismerős hang hallatára lehajtottam a fejemet. Shintaro Shakkaho támadása száguldott el a fejem felett. Ezzel elfüstölve a fonalakat, és szabad utat biztosítva nekem. Épp előtte voltam, mikor a szárnyait hatalmas pallosként használva sújtott le velük. Az egyik elől elugrottam a másik érkezése előtt viszont Ventura szemébe fújtam a hópelyheket, melynek következtében megvakult, és a támadás célt tévesztett. Vakságát kihasználva felemeltem a kaszámat és belevágtam a vállába. Természetesen ez sem nyerte el a tetszését, és rémesen felkiáltott. Mérgébe egy cero-t gyújtott össze. Nem tudom, hogy honnan sejtette, hogy hol vagyok, de egyenesen felém célzott, hogy ellője. Shintaro viszont gyorsabb volt, és egy kővel jól tarkón találta, aminek következtére maga elé lőtte el a cero-t. A hatalmas támadás hatására hátra esett bele a trónjába, ami kettétört alatta. Jó nagy sérülést szenvedett. A feje rendesen vérzett. Lihegve állt fel, és már teljesen elborult az agya.
- Engem.... Ti...Nem...nem győztök le.
- Akkor csak figyelj.
Nagy hévvel elindultam felé. A fonalak ismét jöttek, viszont közel sem voltak olyan gyorsak, így egyszerűen kikerültem őket. Egy Barra-val még inkább letisztáztam az utamat. Ventura nagyúr éppen menekülőre fogta volna, de én eleve gyorsabb vagyok, de Shintaro is besegített, hogy esélye se legyen megúszni a támadást. Felugrottam, hogy még nagyobb lendületet szerezzek. A fény megcsillant a kaszám pengéjén, ami egyenesen belevágódott az Adjukhas mellkasába. Iszonyatosan nagy csend lett. Én szép lassan kihúztam a kaszát. A seb azonnal befagyott. A rém hátradőlt a trónusa darabjába. Én szép lassan elkezdtem hátra lépni. A harmadik lépésemre már visszaöltöttem az előző állapotomat. Magamban pedig megnyugodtam, hogy végeztünk. Viszont valami rémes kacagás ütötte meg a fülemet. Ventura rémes örült kacaja volt ez, melyet hatalmas lélekenergia löket kísért. Arcom elé kapta a kezemet, és értetlenül néztem, hogyhogy lehet még benne ennyi erő. Megragadtam a kardomat, és azt kezdtem tervezni, hogy hogyan csapom le a fejét, viszont az újabb fonalak összevissza csapkodása eléggé baljós volt. A terme csak úgy remegett a hatalmas erőtől. A fonalak a trónus melletti két oszlopot rendesen meggyengítették. Én magamban elkezdtem azon aggódni, hogyha kidőlnek, akkor ránk omolhat az egész terem.
~ Mégis…? Már jóformán nincs ép terület, ami nincs megfagyva. És mégis… Ekkora lélekenergia… Azt ne mond, hogy elő idéztük a folyamatot, hogy átváltozzon…
Shintaro kihasználta a helyzetet, és az oszlopokra koncentrálva ráomlasztotta a megbolondult lidércre. Mintha egy hatalmas földrengés rázta volna meg a termet. Hatalmas füst, viszont az eddig félelmetesen áramló nagy lélekenergia hirtelen semmissé lett. Én egy nagyot fújtam, és elismerően néztem társamra, bár kicsit meggondolatlan is volt, mert mi van, ha azok tartó oszlopok és azok bolygatása a terem ránk omlásához vezetett volna. Persze ő meghajolt előttem, mondván, hogy azért én is rendesen kivettem a részemet. Már fordult is a fekvő Miyabi felé, viszont összeroskadt. Mutatta, hogy rendben van.
~ Hulla fáradt vagy. Nem is csoda. Bár nem mintha rólam ez nem mondható el. Az adrenalin hajtott idáig, bár most egyre inkább úgy érzem, hogy én se tudok igazán sokkal többet lépni.
Erőt vettem magamon, és odasétáltam a teljesen kimerült lányhoz. A hátával szemben leültem, és még egy nagyot fújtam, majd elkezdtem kicsit rázogatni, hogy térjen magához.
- Hé! … Ügyes voltál… Le a kalappal, de most már ébresztő csipke Rózsika. … Vége a rémálomnak.
Nagyon megsebesült, és kimerült, de életfunkciói látszólag teljesen rendben vannak. Még rápillantottam Shintaro-ra, hogy őt is egy kicsit jobban megnézzem, hogy milyen állapotban van. Én csak abban reménykedek, hogy nem jön egy eszement alattvaló, hogy megbosszulja ura halálát, mert akkor nem tudom, hogy mit csinálok, mert olyan jól leültem, hogy nem hiszem, hogy egyhamar felállok innen.

Mindent megtettetek azért, hogy ebből az igen kemény küzdelemből győztesen kerülhessetek ki. Számos sérülést szereztetek és végtelenül kimerültetek eközben, de a munkátok gyümölcse végül beérett, és ügyesen összedolgozva legyőztétek a lidércet, aki a súlyos oszlopok alatt feküdt immár összetörve. Eliana, bár kedves volt tőled, hogy gondoltál Miyabira is, mikor a lány megmoccant és feléd fordult, hirtelen megérzed ugyanazt a bénulást, ami akkor is ért, amikor Ventura ceróját próbáltad volna elkerülni. Ha ebből nem is jöttél rá, a lány bocsánatért esedező szeme elárulja, hogy emögött a trükk mögött ő volt, és nem az ellenségetek. Nagyon úgy tűnik, hogy kár volt elfeledkezni azokról az aggodalmakról, amelyek korábban fogalmazódtak meg a fejetekben vele kapcsolatban.
- I-igazán sajnálom, de nincs vége... én... becsaptam és kihasználtam önöket. Nem azért mert ezt akartam tenni, hanem m-mert ezt kellett tennem. Különösen önnek tartozom bocsánatkéréssel, Hamaro-dono - szólalt meg remegő hangján, miközben elővett az uniformisa alól két fecskendőt, és az egyiknek a tartalmát a könyökhajlatába fecskendezte. Kissé tétován állt fel a földről, majd megindult a Venturát fedő romok felé, igaz kicsit szédelgett az első néhány lépésnél.
- Én vo-voltam az, aki elvette a társai életét és é-én loptam el a lélekölőjét is. Sajnálom, muszáj volt... Én tényleg nem akartam bajt okozni, de az erőviszonyokat felmérve túl könnyen legyőzték volna a 474-es számú gazdatestet, ha t-többen vagyunk ennél. Nem kockáztathattam meg, hogy ellenem f-fordulnak... - mindezt szinte sírásba forduló hangon mondja a kislány, miközben gravitációs erejét ezúttal a kőtörmeléken használja, és kiszabadítja a lidérc testét. Néhány másodpercre ezalatt megszabadulsz a bénító érzéstől, Eliana, de mielőtt esetleg támadásra szánhatnád el magad, újra képtelenné válsz a mozgásra.
- Még csak 4. osztagos se vagyok, sőt, shinigami se. Mélyebbre talán nem is süllyedhettem volna... - folytatja a mondókáját, majd a másik injekciós tűt tartalmát a lidérc összetört maszkjának maradványaiba nyomja bele. - Ah, kérem ne aggódjanak, ezzel csak azt akadályoztam meg, hogy lélekszemcsékké porladjon a teste. Hakubo-samának még szüksége van rá. Nem szá-szándékozok kárt okozni önökben sem, nincs értelme a céltalan erőszaknak. A-azt hiszem, megyek is. Még egyszer, borzasztóan sajnálom, ami ma történt T_T
Miyabi erősen szenvedve, de kihúzza a romok alól az élettelen adjuchast, majd Shintaro mellé biceg. Keze egy körkörös mozdulatával fehér szalagokat idéz meg hármuk köré, melyek ringlispílként tekeregnek, néhány pillanat múlva pedig egyedül maradsz a barlangtó mellett, Eliana, immár mindenféle béklyó nélkül.

Hueco Mundo sivatagában a semmiből fehér szalagok körbe-körbe forgó csodája jelenik meg, benne pedig három alak sziluettje rajzolódik ki. Miyabi bűnbánatos arccal vet véget a kidounak, majd feléd fordul, Shintaro.
- Innen képes lesz hazajutni, Hamaro-dono. Sok szerencsét, és... k-köszönöm a segítségét, Hakubo-sama is hálás lesz, amiért ezt az értékes példányt megkaparinthatta. Anou... sa-sayonara ^^ - néz rád egy halvány mosolyt erőltetve az arcára, majd egy általad ismeretlen technikát alkalmazva eltűnik, kezében Ventura testével.

Gratulálok mindkettőtöknek, a küldetés befejeződött, így LEZÁROM. Remélem élveztétek a kalandot Smile

Jutalmatok 1500 LP és 1500 ryou a terjedelmes posztokért.