Luzbel vs Tasu-chan

Tárgy: Luzbel vs Tasu-chan Kedd Feb. 08, 2011 2:56 am

Unalom. Unalom és unalom. Manapság mindennapom tök unalmas, mert semmi küldetést nem kapok, sőt még beszélgetni és edzeni se tudok senkivel, mert a többi Espada mindig küldetésen van az arrancaronál meg ezerszer erősebb vagyok és az csak leszámolás lenne. Most is csak az ágyamban hempergek, és azon gondolkozom, hogy mi a frászt kéne csinálnom, mert most már tényleg halálra unom magam.
Két óra unalmas fetrengés után felültem az ágyon és elindultam a szekrényem felé, hogy felöltözzek és elinduljak, egy sétára hátha találok valami szórakoztatót. Felvettem a szokott piros köpenyem majd a kardomat az oldalamra kötöttem és elindultam sétálni.
Sok arrancar félve ugrott el előlem, mert úgy tudják én egy agresszív, pszichopata állat vagyok, pedig ez csak akkor van, ha valaki felébreszt vagy bal lábbal kelek ki az ágyból. Ahogy haladtam előre néha-néha elmosolyodtam a sok szerencsétlen láttán, aki félreugrott az utamból.
Már-már reménykedtem, hogy Aizen nem talál meg a hülye küldetéseivel, amik általában random támadások, mert most ahhoz valahogy nincs kedvem. Egyszer csak megjelent egy futár kis csicska és átadott egy levelet, amiben az állt, hogy menjek át Karakurába és keressem meg az egyik eltűnt informátorunkat. Nem nagyon örültem, hogy egy informátorért kell átmennem, mert azért tulajdonképpen egy sima arrancar is át tudna menni.
Nagy unalommal az arcomon mentem ki a sivatagba és nyitottam egy átjárót. Az igaz, hogy ré voltam odaát, de most valahogy nem örülök neki, hogy át kell mennem. Mára megint fürdőzést terveztem, de hála ennek a nyomorék, zsíros hajúnak mehetek informátort keresni. Egész gyorsan megérkeztem a lassúságomhoz képest. Amint megérkeztem éreztem egy ismerős lélekenergiát ezért elindultam arrafelé. Nem sokat jártam Karakurában, de azért tudtam mi merre hány lépés. Mikor megérkeztem az érékelt lélekenergiához láttam, hogy az informátorunk vérben ázva fekszik a földön és küzd a halál ellen. Egy sonidoval odamentem és letérdeltem mellé. Már csak annyira volt képes, hogy a szemembe nézzen utána meghalt és részecskékre bomlott. Nincs is rosszabb annál, ha egy tárunkat látjuk meghalni, de legalább egy nemes cél érdekében halt meg.

Tárgy: Re: Luzbel vs Tasu-chan Kedd Feb. 08, 2011 11:49 am

Ma reggel frissebben kelek, mint általában. Szokásos reggeli rítusom, hogy Rakurai ébreszt, de most ez pont fordítva. Van egy olyan érzésem, ma kivételesen jó napom lesz. Vidáman tusolok le, majd veszem fel az egyenruhámat. Korán van, nem is kelt még fel a nap, de nem baj, már megszoktam. Nem akarom felébreszteni Shiratori-kunt, úgyhogy inkább most nem megyek át hozzá, hogy az ő nyakán lógjak, míg be nem megy az irodájába. Aztán talán utána is, de ez most nem lényeg, úgysem fogom megtenni, pedig úúúgy szeretném, de most nem. Úgyhogy végül is arra a következtetésre jutok, hogy az lesz a legjobb, ha kicsit megedzem magam. Így aztán felkapom a helyéről kardomat és vidáman leugrándozom az edzőterembe. Ott végül kiválasztok egy nekem tetsző bábut és jó erősen ütlegelni kezdem. Nem nagyon érdekel, milyen kemény is vagyok vele, csak találjak. Végül is, az sem fontos, nem vagyok rá dühös, sőt semmiféle negatív érzelem nincs bennem. Szinte imádom ezt a bábut, ma mindent és mindenkit szeretni fogok, és nem ragadok kardot gyűlöletből senkire, az biztos. Nagy elgondolkozásom közepette észre sem veszem, mennyi idő telik el, míg püfölöm a gyakorlóbábut. De időközben jól belehúz a nap feljövetelbe és már eléggé magasan van, mikor rájövök, hogy jó lenne valami mást is csinálni ezen kívül. Ekkor, mint egy varázsütésre egy pokol lepke röppen az arcom elé.
- Nocsak, nocsak… pont jókor jöttél ^^ Mi a feladatom? – kérdem tőle vidáman, miközben kinyújtom a mutató ujjam, hogy leszállhasson rá.
- Van egy áruló shinigami, őt kell likvidálni… - mondja, majd beszél tovább, én pedig már nem teljes figyelemmel, de hallgatom mondandóját.
Milyen furcsa, ilyeneket bíznak rám, ez tetszik *.* Amint az apró állat befejezi az információk átadását, elreppen, én pedig nekiindulok, hogy átmenjek az Emberek Világába. A megfelelő irat felmutatása után egy biccentéssel át is engednek, én pedig vigyorogva szemlélem a gyönyörű időt, amely odaát fogad. Ma minden az én kedvemre játszik, aminek csak örülni tudok, hiszen egy balszerencsés hét után ez a legjobb. Egy kis körülszemlélés után elindulok a keresett reiatsu irányába. Akár még valami jó kis harc is kisülhet a dologból, aminek csak még jobban örülök. Végül aztán meg is találom azt a személyt, aki küldetésem célja. Egyedül van… nem kihívás. Shikaiba váltás nélkül támadok neki a gyanútlan illetőnek, aki jól láthatóan vár valakire. Akcióm váratlanul éri, nem nagyon tud védekezni, így be is gyűjt egy mély vágást magának a vállára. Kissé távolabb ugrálok tőle, majd újra nekirontok, mielőtt lereagálhatná. Túlságosan ügyetlen, jobban kéne vigyáznia, ha egyszer már egy besúgó… bár azoknak nincs mindig eszük, csak a kapzsiság hajtja őket, vagy a furcsa és egyben őrült gondolatok, melyeket Aizen dumált beléjük. Cöhh… nem tudom, miért hisznek neki, ő ellenség, azonnal meg kéne próbálniuk eltenni láb alól és nem bájcsevegni vele :/ Na mindegy, nem az én dolgom, én csak megölöm azokat, akik voltak olyan hülyék és hittek neki. Vagyis hát eleve csak el kéne kapnom, de nem figyeltetnek, így azt csinálok velük, amit akarok. Az arrancarokat is inkább kettészeljük és nem börtönbe zárjuk, ez ugyanolyan. Egy ügyes csavarral kerülök a közelébe, majd egyszerűen hasba szúrom. Ekkor megérzem egy az enyémnél magasabb, arrancar lélekenergia feltűnését. Egyenesen ide tart. Így aztán gyorsan behúzódom a közeli fa lombjai közé, hogy onnan figyeljem az eseményeket. Meg is érkezik váratlan vendégem, majd letérdel áldozatom mellé. Höhö, már meg sem tud szólalni a mocsokja, csak a másik szemébe néz és lélekszemcsékké porlad szét Cool

Mit ne mondja, nem vagyok könnyű ellenfél. És ha már ez is itt van, mérjük össze vele az erőnket.
- Helló! Hát te mit csinálsz itt? – ugrom ki a levelek közül és vigyorgok ellenfelemre olyan ártatlanul és lazán, mintha csak az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy arrancarokkal csevegek.
~ Biztos, hogy jó ötlet ez? ~ csendül fel a fejemben Rakurai hangja.
~ Nyugi, ha gáz van, elillanok, oké? ~ csitítom le és fordítom figyelmem újfent a férfi felé.
Kíváncsi vagyok, vajon ki lehet? Azt tudom, hogy Aizen valamelyik agymosott pribékje, de vajon milyen erős lehet? Ki tudja, talán még le is győzhetem, hiszen ezek a lények síkhülyék és csak a gyilkolásnak élnek, ha jól tudom. Végül is, már összetalálkoztam egy párral…

Tárgy: Re: Luzbel vs Tasu-chan Szer. Feb. 09, 2011 2:17 am

Mielőtt végleg eltűnt volna az informátor teste megnéztem, hogy mibe is halt bele. Meglepődve láttam, hogy csak egyetlen egy szúrás található a testen, de az is profi meló szóval egy shinigamival van dolgom. Arra is rájöttem, hogy nem egy kapitány, mert az elől maradt volna, mert biztos megérezte az illető a lélekenergiámat. Nem nagyon foglalkoztam a visszafogással, mert valahogy jobban érdekelt az, hogy megtaláljam az informátort, mint az, hogy engem megtámadnak, hiszen mezei shinigamik nem érnek ellenem semmit se.
Miután meguntam a térdelést a nagy vérfolt mellett, ami megmaradt az informátorból felálltam és megtöröltem a kezemet majd megfordultam és elindultam. Aizen nem fog örülni neki, hogy az ellenség hamarabb megtalálta, de ha esetleg hamarabb szólnak nekem, akkor hamarabb megtalálhattam volna, mint az a faggyú shinigami. Már kétszáz métert haladtam mikor a hátam mögött a lombok közül előugrott egy shinigami és bátran köszönt és megkérdezte, hogy mit akarok itt. Meg kell hagyni, hogy elég bátor és tudatlan. Új shinigami lehet, mert a régiek már tudják, hogy ki vagyok. Mondjuk, egyelőre titokban tartom, hogy ki vagyok. Kíváncsi vagyok mire képes és csak az után mondom el neki, hogy kivel is harcol. Fölemeltem a fejem és a szemébe néztem majd egy szelíd mosoly kíséretében megszólaltam.
- Üdvözletem. Az előbb megdöglött személyért jöttem, mert már a vezetőnk hiányolta, de mivel meghalt üres kézzel kellett volna visszamennem, ha te nem jelensz meg. Készülj fel, mert ez húzós lesz. - mondtam majd kacsintottam egyet és kilőttem felé egy barat. ~Remélem túléli ezt a támadást mert ha nem kicsit ideges leszek.~ gondoltam majd egy sonidoval egy háztetőre mentem és leültem. Ez ellen a bige ellen nem fogok veszíteni, hiszen csak egy egyszerű tiszt, mert nem láttam rajta kapitányi haorit és a hadnagyi karszalagot se láttam. Nem tudom ki volt az az őrült, aki egyedül elküldte ezt a törékeny kis csajt.
Emlékszem még az utolsó harcomra. Akkor még egy törékeny kis arrancar voltam, akinek túl nagy volt az arca. Túl nagyra tartottam magam és az ellenfeleimet pedig lenéztem. Nem mintha most nem tenném, de most már erősebb vagyok, mint akkor és meg tudom magam védeni. Kár, hogy annyira elbíztam magam az ellen a balfék ellen. Eléggé meglepett az a támadása, hiszen nem számítottam arra, hogy még annyi lélekenergiája van, hogy egy ilyen támadást véghezvigyen. Felálltam majd a csajszi elé sonidoztam és kinyújtottam a kezem.
- Luzbelnek hívnak. - mutatkoztam be majd ismét szóra nyitottam a számat. - Kérlek mond meg a neved mert nem szeretnélek névtelen sírba temetni a harcunk után. – mondtam majd másik kezemmel ismét eleresztettem egy barat majd hátrébb léptem és szép lassan előhúztam a fegyveremet.

Tárgy: Re: Luzbel vs Tasu-chan Pént. Feb. 11, 2011 12:16 am

Jól van, úgy látom, nem vagyok számára láthatatlan. Kivételesen átvitt értelemben… Bár úgy tudom, az arrancarok imádnak harcolni, úgyhogy minden alkalmat megragadnak rá, még ha gyengébb is az ellenfél. Kivételesen én is így érzek, nem hibáztatom amiatt, amit érez. Felnéz, egyenesen a szemembe és megszólal. Szóval üres kézzel, hm? Abból nem eszel, sem élve, sem holtan nem fogom hagyni, hogy elvigyél Aizenhez, mondván én öltem meg azt a szemetet. Ami végül is igaz, hiszen tényleg én tettem. Talán hagynom kéne magam, hogy aztán jól beletaposhassam a földbe a zselézett hajú barom meglepetéstől eltorzuló arcát. De jó érzés is lenne! De én itt álmodozom, miközben ellenfelem veszi a fáradtságot és már nekem is támad. Egy ugrással elkerülöm a lövedéket, miközben egy apró mosoly ül ki az arcomra.
- Tényleg azt hiszed, hogy ennyivel elintézhetsz? – kiabálok fel a háztetőn üldögélő alaknak.
Elég szánalmas, hogy így lenéz. Attól, hogy nem vagyok magasabb rangú személy, még lehetek ügyes, nem? Mah, de hiszen ez egy arrancar, erről akarok én észérveket felállítani? Semmi értelme… De Vera-chan biztos örülni fog, ha elviszem neki ajándékba ^^ Majd hozzácsatolok egy pár friss sütit is és akkor már tényleg boldog lesz, ebben biztos vagyok. Úgysem tudtam még betartani azt az ígéretemet, hogy sütök neki, mivel amikor legutóbb vinni akartam neki egy kis édességet, éppen küldetésen volt, úgyhogy leragadtam Kotomi-channál. És így nem volt más választásom, minthogy odaadjam neki, hiszen nem tehettem be a hűtőbe. Arra leszek figyelmes, hogy a férfi újra előttem áll és kinyújtja felém a jobbját. Szóval Luzbelnek hívják? Mint a… mindegy, szóval valamelyik espadat. Nekem mind egyformák. Névtelen sír? Hehe, az inkább neki kéne majd Razz

- A nevem Tasumi. Nagyon örvendek, Luzben-san. A sírral pedig ne fáradj, nem lesz rá szükség. – vigyorodom el, ahogy megragadom a felém nyújtott kezet.
Még egy bara? Ilyen közelről? Ilyen alattomosan? o.O Hm, úgy látom, szereti a piszkos trükköket. Mint a legtöbb ilyen lény, gondolhattam volna! Túl közel van, túl gyors, nincs időm kidout ellentámadásként indítani. Mondhatni lassított felvételként látom az ezután következő, hihetetlen eseményeket. Kirúgom magam oldalra, miközben előrántom kardomat, és mint egy baseball ütőként használva azt, meglendítem és teljes erővel beleütök az energialabdába. Nah, csak jól jönnek azok a baseball-leckék, amiket hadnagyom tartott nekem korábban. A vörös labda egyenesen ellenfelem felé száguld, én pedig elégedett képpel figyelem, vajon mit reagál arra, hogy saját fegyverét ellene fordítottam.
- Na, ez hogy tetszett? – kiabálok bele a porfelhőbe vigyorogva.
Kíváncsi vagyok, mivel ön következőre. Igazán ígéretes ellenfélnek látszik, nem szeretném túl hamar kinyírni, de a munka az munka, úgyhogy el kell intéznem, méghozzá minél előbb. Sajnos nem kímélhetem és játszadozhatok vele… kár. De akkor fejezzük be ezt minél előbb!
- Hadou 04: Byakurai! – lövöm ki támadásomat, ám nem célom eltalálni őt.
A kidou egyenesen a földbe csapódik, jó nagy porfelhőt kavarva Luzbel körül. Én pedig mielőtt elállna a zűrzavar, kardomat erősen megmarkolva ugrom az össze-vissza, repkedő törmelékek közé és jelenek meg egyenesen ellenfelem előtt. Először kardforgató karja felé intézek csapást, majd megpróbálkozom az elgáncsolásával. Ha kis tervem sikerül és ő kifekszik, nyakához érintem pengém hegyét és megszólalok.
- Ha feladod, talán megkegyelmezek neked. – mondom egy fölényes mosoly kíséretében.
Igaz, az előbbi trükköt Sierashi-santól szedtem, nálam is ezzel próbálkozott – sikeresen… tényleg tanulságos arc volt, nem csak süket dumát közöltem vele. Sokat tanultam tőle és tessék, most fel is használom tudásomat, melyet tőle szereztem. Remélem nem haragszik meg, hogy ilyeneket csinálok, de ha esetleg mégis, nem baj, legalább újra megmérkőzhetek vele *.* Igen, az jó lenne, nagyon-nagyon örülnék neki. Azóta sokat fejlődtem, már biztosan nem tudna olyan hamar elintézni, mint legutóbb. Akkor még nem ismertem az erejét és bár tudom, ő is edz, erősödik, szeretném megtudni, mennyit is fejlődtem…

Tárgy: Re: Luzbel vs Tasu-chan Szomb. Feb. 26, 2011 7:39 pm

A dolgok pont úgy alakultak ahogyan azt én elgondoltam.Általában jól végig gondolom a lépéseimet, de mivel a mostani ellenfelem egy egyszerű tiszt nem kell nagy erőfeszítés a legyőzéséhez. Sokkal erősebb vagyok mint ő és ő még ezt nem is tudja. Sőt... még azt se tudja, hogy én vagyok a hatodik espada. Lehet, hogy el kéne mondanom neki és akkor végig gondolná ezt a harcot, de nem akarom elrontani se az én örömömet se az övét. Ahogy elkerülte a baramat láttam a mosolyát ami arra utal, hogy azt hiszi van esélye ellenem, pedig egy cseppnyi sincs.
-Nem akarlak lelombozni, de nem ezzel a hangyakaki támadással akartalak megölni. Egyszerűen kíváncsi voltam a reakció idődre.- mondtam mosolyogva majd kicsit meglepődve nézek farkasszemet a visszaküldött baraval. Meglepett az a dolog, hogy vissza tudta ütni mert nem gondoltam volna, hogy képes ilyenekre is ez a kis luvnya. Szerintem azt hiszi, hogy most ezzel a lépésével megfogott pedig nem így van. Sonido segítségével kikerültem a barat ami elég nagy porfelhőt alkotott. Kihasználtam a pillanatnyi zűrzavart és elbújtam a porfelhőbe, hogy majd onnan indítsak támadást. Pár perc múlva kezdett eltűnni a porfelhő én pedig akcióba lendültem. Előre tartotta a mutató ujjamat és megszólaltam.
-Cero!- a vörös lövedék fékezhetetlen sebességgel indult meg szegény Tasum-chan felé. Ha nem figyel könnyű szerrel bekaphatja ami elég kínos lenne számára mert tulajdonképpen ez még csak a bemelegítés. Már indítottam volna egy barat mikor láttam, hogy egy Byakurai repül felém. Akarva akaratlanul elmosolyodtam és egy nagy ugrással elkerültem a támadását ami egyébként a földbe csapódott és ismét nagy porfelhőt kavart. Mondanom se kell mennyire meglepődtem ezen... szóval figyelem elterelésre megy, hogy ki tudja használni a figyelmetlenségemet. Kár, hogy a harcokban jobban tudok figyelni. :/
Miután láttam, hogy összevissza ugrál kardal a kezében majd lecsap arra a helyre ahol álltam akarva akaratlanul elröhögtem magam. Tudom, hogy nem szép dolog kinevetni másokat, de azért ez a csajszi gondolhatott volna arra, hogy a Byakurai becsapódása után eltünök onnan, hogy legyen egy kis időm kigondolni a következő lépéseimet. Mióta vesztettem a fatökű shinigami ellen jobban végig szoktam gondolni a lépéseimet mert nem akarok ismét abba a hibába esni mit akkor. Igaz, hogy elég rég volt már az a harc, de azóta ez az első arra hasonlító harcom. Akkor túlságosan elbíztam magam mert azt hittem, hogy ki tudom használni az ellenfelem kezdősségét, de tévedtem mert pont belesétáltam a csapdájába. Mondanom se kell milyen kellemetlen egy dolog, de hát ez van. Nem nyerhetek mindig. Mindig vannak erősebbek vagy szerencsésebbek. :/
Miután befejeztem az elmélkedést megszorítottam a kardom markolatát és egy sonidoval megpróbálok Tasu-chan háta mögé kerülni. Ha ez sikerül akkor kardom tompa részét nyomom a hátához és kieresztettem egy nagyobb adag lélekenergiát.
-Luzbel del Admarth Pablo, Sexta Espada.- búgtam a fülébe majd elugrottam és vártam a reakcióját.

//az előforduló helyesírási hibákért bocsika >.< Word nélkül írtam xD//

Tárgy: Re: Luzbel vs Tasu-chan Vas. Márc. 06, 2011 5:05 am

Nagyképű, egoista barom ez is, mint a többi, csak pofázni, ereje bezzeg nincs, ha pedig van is, nem tud vele mit kezdeni. Ostoba, barbár lény az arrancar, olyanok, mint az állatok… és ezzel az állatok önbecsülését sértettem meg :/ Csak harcolni tudnak, meg enni, máshoz nem is értenek. Az biztos, hogy soha nem fogok rajtuk kiigazodni, pedig egész egyszerű faj. Mindegy is, nem vagyok filozófus, nem az én dolgom, hogy feltérképezzem eme alacsonyrendű, barmok érzelmi világát és díjakat nyerjek vele. Kösz, de ezt inkább meghagyom a 12. osztagnak, én meg elviszem nekik, hogy tanulmányozhassák. Ha netán nem ölöm meg „véletlenül”. A következő, amire így nagy hirtelen felfigyelek, a felém kilőtt Cero. Anyám, nem is olyan könnyű harcolni egy ilyen csökött agyú ellenfél ellen o.O Szánalmas vagyok, most úgy őszintén. Nem számítani egy ilyen csapásra egyet jelent a tökéletes zöldfülűséggel. Márpedig én nem vagyok kezdő (legalábbis nem annyira). Na jó, elég legyen az agyalásból, nincs idő az ilyesmire! Egyedül reflexeimnek hála sikerül elkerülnöm a támadás útjából. Egy pár pillanatig csak mozdulatlanul ülök a földön és bámulom a lyukat, melyet az égetett. Egy pár másodperc kiesett, ilyen se volt még életemben o.O Azonban harc közben elbambulni nem szabad, így én azonnal vissza is támadok. Nem tudom, mi van velem, állandóan az elterelésre megyek, mint a gyávák, akik hátba akarják támadni az ellenfelet. Mikor megjelenek ott, ahol elvileg Luzbelnek kéne lennie és lecsapok, már nem látom sehol. Muszáj így megnehezítenie a dolgomat ennek az arrancarnak?! Én dolgozom, igazán besegíthetne egy kicsit, basszus! Főleg, hogy akkor könnyebben el tudnám cipelni SS-be, hogy kezdjenek vele valamit. Mondjuk kísérleti alanynak vagy ilyesminek biztos tökéletes lenne a 12. osztagnak. Ayame-channak lenne még elfoglaltsága és nem unatkozna ^^ Ekkor egy idegesítő, agyfelcsesző, hú de király vagyok én, jobb vagyok nálad, nevetés hangzik fel, gondolom én ellenfelemtől. Fú, de szívesen felképelném! Azonban hirtelen mögöttem tűnik fel, érzem, ahogy kardjának tompa részét a hátamnak érinti. A felszabaduló, nem épp kis mennyiségű lélekenergiára ügyet sem vetve fordulok meg, mielőtt hátrébb ugorhatna, és ahelyett, hogy lecsapnám a fejét egyszerűen csak felpofozom.
- Perverz disznó, akarsz tőlem valamit, mert akkor azt szemtől szembe mondd el! – rivallok rá, ahogy visszaemlékszem a korábbi, megborzongató és igen félreérthető helyzetre, ahogy rangját is közli velem, úgy búgva a fülembe, akár egy szerelmes tinédzser.
Ahogy a lehelet megcsiklandozta a fülemet… undorító. Alaposan meg kell majd megmosakodnom, ahogy visszamegyek, nem akarok tőle semmilyen HM-béli vírust összeszedni. Remélem tényleg nem akasztott rám semmit, különben mehetek Chiyoko-taichouhoz valami csodaszerért :/
- Nem vagy fertőző, ugye? Mellesleg az előbbit azért kaptad, mert kinevettél. – szólalok meg, kissé távolabb ugrálva tőle.
Hogy intézzem el, ha még pengémet sem akarom hozzáérinteni? Még a végén elkapok valami vírust, vagy ilyesmit, jobb lesz minél előbb végezni vele, mielőtt komolyabban meg merészelne fertőzni ez a… most ötlik csak az eszembe, mit mondott az előbb. 6. espada. Önkéntelenül is egy izgatott mosolyra húzódik a szám, ahogy belegondolok, most először akadok össze egy espadaval. Nem minden nap akad ilyen lehetősége egy shinigaminak, hogy harcoljon a tíz legnagyobb közül valamelyikkel.
- Óh, megtiszteltetés ^^ - szólalok meg hirtelen, kicsit késve lereagálva bemutatkozását.
Nos… akkor próbáljuk ki, tényleg megérdemli-e a címet, amit kapott. Ennyi lazsálás elég is volt, ideje újra bemozgatni a tagjaimat. Nem érdekel a rangja, csak hogy megküzdhessek vele, aztán lesz, ami lesz. Ha meghalok, az sem érdekel, legalább szolgálat közben veszek el, az pedig dicsőség. Vagyis hát nem is annyira szolgálat, inkább szorgalmi feladat. Nevezze minden, ahogy akarja, nekem csak az ellenfél a fontos. Sokan mondták, hogy talán a Riteitai-hoz kellett volna csatlakoznom a Keiratai helyett, shunpómat jól ki tudták volna használni. De én mégis jobban szeretek harcolni, mint futárkodni, de szerintem ez meglátszik rajtam. Szerencsém, hogy tényleg gyorsabb vagyok, mint az átlag tisztek, van egy kis előnyöm legtöbbjükkel szemben. Mindez egyetlen másodperc alatt fut végig gondolataimban, ahogy képességemet kiaknázva indulok el Luzbel felé. Igen, szembe. Nem vagyok gyáva féreg, nincs szükségem arra, hogy lesből támadjak rá. Előtte egy méterrel ugrok fölé, majd lesújtok rá Rakuraijal. Olyan nincs hogy ezt ne tudja kivédeni, direkt csináltam. Hadd bízza el magát, higgye azt, tényleg egy olyan gyenge kis luvnya vagyok, amilyennek látszom. Nagy előnyöm, hogy rengetegen ítélnek a külsőségek alapján és én valóban nem látszom olyan hú, de erősnek. A valóságban tényleg így van, egyelőre sehol nem vagyok mondjuk Verához képest, de nem is mondhatom magam kifejezetten gyengének. Tudom, hogy kockázatos, de bal kezemmel elengedem katanámat és úgy csapok le. Alig, hogy az acél acélhoz ér, én a védekezést kihasználva taszítom el tőle magam egy gyenge lökéssel, ezzel egyetemben pedig bal kezem mutatóujját a férfi arcára irányítom és megszólalok.
- Hadou 31: Shakkahou. – jól van, nem mondtam előtte idézést, de jelen esetben nincs túlzottan rá időm, na :/
Elégedett vigyorral földet érve nézek rá, vajon ezt milyen ügyes csellel kerüli ki. Nem olyan hülye, mint előzőleg gondoltam, jobb lesz vigyázni vele.
- Hayakawa Tasumi, 2. osztag, 6. tiszt. Élsz még? – mutatkozom be végül én is, hozzábiggyesztve, egy vicces hangvételű mondatot.

Tárgy: Re: Luzbel vs Tasu-chan Szer. Márc. 23, 2011 8:39 am

Mikor láttam, hogy a kardom vígan elsiklik a hátán elkezdtem hangosan röhögni, hiszen ez elég csíra dolog volt a shinigamitól, hogy hagyta azt, hogy mögé kerüljek. A harcok egyik fő szabálya, hogy ne hagyd az ellenfelednek, hogy a hátad mögé kerüljön. Ezek szerint ezt ez a kis luvnya nem tudja. Habár elég ügyesen ugrál jobbra, balra, de semmi érdekeset nem mutat.
Már ugrottam volna el mögüle mikor megfordult és felpofozott. Mondjuk a hierromnak köszönhetően nem éreztem semmit meglepett, hogy a kiengedett nagy mennyiségű lélekenergia nem lassította le. Általában mindenkit lelassít a nagyobb lélekenergia. Széles mosolyra húzódott a szám, mert a harc kezd egyre érdekesebb lenni. Végre mutatott is valamit a kis hülye habár azt még mindig nem fogta föl, hogy ellenem nincs esélye.
Egy sonido segítségével föl kerültem és egy rúgással megpróbáltam a fejét a földbe passzírozni. Természetesen tudtam, hogy ezt a támadásomat könnyedén kivédi ezért fegyveremmel is lecsaptam. Miután befejeztem a támadás sorozatomat csak akkor hallottam, meg amit mondott, vagyis nem akkor hallottam meg csak most jutottam el odáig, hogy válaszoljak.
-Nem óhajtok én tőled semmi komolyat csak annyit hogy hagyd el a harcteret míg lehetséges. Nem áll szándékomban megölni téged. Már hosszú ideje nem ellenfélként tekintek a shinigamikra. Kezdek semlegessé válni.- mondtam majd enyhén a földre szegeztem hű fegyveremet és vártam mit fog cselekedni. Én nem fogok támadni addig a pontig, míg meg nem sebez, azt pedig kétlem, hogy sikerülne neki. Ha eddig nem jött össze neki, akkor most se fog, hacsak el nem bambulok miközben támadást indít felém.
-Hmm… látom benned is meg van az az enyhe rasszizmus, mint a legtöbb shinigamiban. Nem szép dolog elítélni valaki, csak azért mert más fajból van. Az is lehet, hogy ez után a harc után barátok leszünk. Tudod a jövő kifürkészhetetlen.- ahogy álltam és vártam eszembe jutott a múltkori shinigami ellenfelem. Ő is ügyetlennek nézett ki mégis legyőzött. Igaz hogy akkor még porbafingó voltam, de akkor és ott megtanultam, hogy nem szabad a külsőségek alapján elítélni az ellenfelet. Az is lehet, hogy ez a csaj sokkal erősebb és talpra esettebb, mint amennyire látszik. Már majdnem kicsúszott belőlem egy enyhe ásítás mikor megláttam, hogy támadásba lendült. Eleinte azt hittem, hogy valami értelmes taktikával jön, elő erre megtámad szemből. Hát erre komolyan nem tudok mit mondani. Lehetne annyi esze, hogy kitalál valamit és nem szemből támad.
Felvettem egy védekezési pozíciót és vártam, hogy az acél az acélhoz érjen, de még mielőtt eme csodálatos pillanat megtörténhetett volna ő felugrott és a magasból csapott le rám. Elég kiszámítható és könnyen védhető támadás volt. Eme támadás kivédésére még a kardomra se volt szükségem. Kiterjesztettem a hierromat és a mutatóujjammal megállítottam a fegyvert, ami éles csikorgást adott ki mikor az acél kemény bőrömhöz ért. Már reflexből szúrtam volna mikor láttam, hogy hátra ugrik és valami kidout alkalmaz. Mondanom se kell, mennyire örülök ennek. Lehetséges, hogy mégis meg kell, hogy öljem…
Ismételten kinyújtottam a mutató ujjamat és elmondtam a bizonyos technika nevét, ami nem volt más int az imádott Cerom. Egyszerűen imádom ilyen helyzetekben használni. A vörös halál ismét útnak indult és ismét nagy porfelhőt kavart maga után ráadásul még a csajszika kidoujával is találkozott így egy nagy robbanás közepette semmivé lett mindkettő technika. Ebbe a ceroba most nem adtam bele annyi energiát, mint az előzőbe és ez meg is látszott rajta.
A porfelhőt kihasználva felsonidoztam az égbe és onnan figyeltem az eseményeket. Pár perc múlva meghallottam a lány hangját. Ő is bemutatkozott és a rangját is elmondta majd a végére egy elég érdekes kérdést tett fel.
-Örülök a találkozásnak Tasumi. Sajnálom, hogy lehangollak, de egy ilyen kiszámítható támadás sorozattal meg se tudsz engem sebezni. Találj ki valami komolyabbat, mert így egyértelmű, hogy é nyerek ha arra kerül majd a sor.

Tárgy: Re: Luzbel vs Tasu-chan Szer. Jún. 22, 2011 9:13 pm

A küzdőteret kérésre LEZÁROM. Jutalmatok 300 LP és 1000 ryou.