Önelégült vigyorral az arcomon evezek a hatalmas hullám felé, mikor egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Leriat fogja magát és elrepül fölöttem. Fú, de gonosz >.> Ezt még megkeserülöd >.> Gyilkos pillantásokat lövellek arrancar társam felé, ahogy csak azért sem emelkedem fel és csalok, mint ő. Én tisztességesen játszom… ostoba egy arrancar vagyok, mit ne mondjak :/ De ha már ő ezt csinálja velem, én se fogom vissza magam. Megragadom a deszkát és teljes erővel nekirontok a hullámnak, majd erős koncentrálás közepette gyűjtök lélekenergiát a szörfdeszka köré, hogy azzal tudjam irányítani. Kezdő vagyok, ráadásul arrancar is, nekem szabad Örömmámorosan sikoltozva esem végül a vízbe, hogy aztán köhögve, a sós folyadékot köpködve ússzak fel a felszínre és kezdjem keresni társamat. Hosszú ideig tartó nézelődés után sem találom meg, így odaúszom a deszkámhoz és felkapaszkodom rá. Nincs kedvem megbirkózni egy újabb hullámmal, így lábaimat a vízben lóbálva a tárgy két oldalán lelógatva várom, mikor bukkan fel újra Leriat. Szemeimmel végigkövetem egy-egy sirály útját a levegőben, békésen lóbálva a lábaimat továbbra is. Olyan békések védtelennek, veszélytelennek tűnnek… pedig hidegvérrel megölik a halakat, hogy aztán megegyék őket. Olyanok, mint mi, arrancarok. Csakhogy én ebben a percben szétszaggathatnám őket. Mindet, egytől egyig. Milyen szép is lenne, ha kékeszöld, tiszta vizet egy-egy ponton vörösre festi a bíbor szín vér. Milyen jó érzés lenne megkopasztani mindet, csak mert megtehetem. Régen nem éreztem ilyet, mostanában Las Noches-ben olyanokkal futok össze, akik rendre erősebbek nálam. Karasut és társamat meg nem akarom bántani, szükségem van rájuk. A terveim, azokat nem hagyhatom cserben! Egyszer majd Leriatot is eldobom, akár egy használt rongyot, de addig még van idő. Van mit tanulnom tőle, túlságosan tapasztalatlan vagyok még ahhoz, hogy egyedül véghez tudjak vinni mindent, amit akarok. Gyenge és tudatlan. Ezért kell nekem a férfi… jó, hogy összetalálkoztunk ott, az Aquapark-ban, megkönnyíti a dolgomat. Azonban figyelmemet magára vonja a víz alól érkező buborékok tömkelege, melyek mintha valami hangot is adnának. Mikor megjelenik mellettem az a förmedvényes szörnyeteg, mely minden bizonnyal valami horrorfilmből került ide, ijedtemben a vízbe borulok, egy horror sztárt is megszégyenítő sikollyal körítve. Azok semmit nem tudnak hozzám képest, sokkal jobb vagyok náluk, az előbb pedig bebizonyítottam, hogy még az izomagyú szörfisteneknél is jobb vagyok, a tv-ből. De mivel ez a furcsa lény csak nem akar engem békén hagyni, így lévén nem nagyon jut eszembe semmi más, megszólalok, felé irányítva jobb tenyerem.
- Bara! – a vörös labda ágyúgolyóként csapódik az engem háborgató állatba, milliónyi kis cafatkává amortizálva azt.
Igaz, lehet hogy kicsit túllőttem a célon, de hát na, megijesztett és nem hagyott békén! Ez már bőven elég ok arra, hogy véget vessek szánalmas életének. Ahogy azonban eloszlik a víz zavara, melyet én kavartam, megpillantom Leriat alakját pont ott, ahol az előbb még a felrobbantott lény volt. Fú, de gonosz >.> Miért szeret engem ennyire zavarba hozni? >.> Nekem meg bezzeg sosem sikerül >.> Azonban egy ötlet visszahozza jókedvemet, mely eléggé gonosz ahhoz, hogy megleckéztessem az eddigiekért… de túlságosan szemérmes vagyok hozzá >< Így azonnal el is vetem eme képtelen ötletet, ez még tőlem is nagyon gonosz húzás lenne. Így csak fogom magam, lebukom a víz alá és a karját megragadva kezdek vele lefelé úszni. Túlságosan jószívű vagyok, ez az én bajom :/ Egészen a víz fenekéig húzom le magammal a férfit, teljesen megfeledkezve a szörfdeszkákról. Izgatottan mutogatok egy kis, csillogó pikkelyű halacska felé, mely úgy megtetszett nekem. Hirtelen tenyereim közé kapom az apró állatot és felfelé kezdek úszni, a fejemmel jelezve Leriatnak, hogy jöjjön ő is. Mikor mindketten kibukkanunk a felszínen, bociszemekkel tekintek társamra, miközben megszólalok.
- Leriat, megtarthatom? Olyan aranyos és nincs állatom, hazavihetem? *-* - nézek rá hatalmas, esdeklő szemekkel.
Úgy szeretem ezt a halacskát, teljesen a szívembe zártam már, olyan aranyos *.* Ő nem gonoszkodik velem és nem is beszél vissza, kell nekem! Mindenképpen kikönyörgöm fraccion társamból, hogy az enyém lehessen, mindenképpen meg kell szereznem! Már neve is van *>* Csillogó Halál *.* Hát nem gyönyörű? És majd beszerzek neki egy gyönyörű akváriumot és szeretni fogom és mindig beszélgetek vele és talán beszerzek neki egy barátnőt is, ha jó lesz.