Gouto Asuka

Tárgy: Gouto Asuka Vas. Jan. 30, 2011 1:52 am

Engedély: van ><
Jelszó: ot aua

Adatlap~
Név: Gouto Asuka (後藤明日香)
Nem: Nő
Kaszt: Ember
Szül. ideje: December 7
Kor: 17 év

Előtörténet~

Mint minden ember úgy én is megszülettem és feltehetőleg meg is fogok, majd valamikor halni. Csak remélni tudom, hogy az majd csak akkor lesz mikor öregkoromat elérem. Most még fiatal vagyok, hisz mindössze tizenhét évvel ezelőtt születtem egy hideg decemberi éjjelen. Igen, mondhatni korai baba voltam. A szüleim tűkön ülve vártak már. Az édesapám mindenképp fiút szeretett volna, az édesanyám pedig egy lányt, hogy legyen aki a családi hagyományt továbbvigye. Igen, nem egy hétköznapi családból származom. A felmenőim, anyai ágon, mind papnők voltak és a különböző ártó és gonosz szellemek ellen harcoltak. Egyszóval mind papnők voltak. Az apám egy átlagos író, bár ő is látja a szellemek pont mint az anyám, igaz, hogy harcolni nem tud ellenük. A szülés hamar véget ért, már amennyire hamar véget ér az ilyesmi. Pár nappal később pedig máris hazaengedtek minket. Igaz, én már ekkor kitűntem a többi gyerek közül, hisz nem sűrűn születik ember tetoválással a testén. Sajnos erre a kis apróságra nem csak a szüleim és a szomszédok figyeltek fel. Az állam erre szakosodott emberei is beavatkoztak az életembe. Valami kitalált szöveget beadva a szüleimnek vittek magukkal. Tudták, hogy valamire képes vagyok csupán azt nem, hogy mire. Egy szobába zártak be, egyszóval fogoly lettem azért amiről nem is tudtam. Igaz, hogy még kicsi voltam, de ez az öltönyös embereket nem zavarta, mindössze egy katonát küldtek be, hogy „kitapasztalják” mire is vagyok képes. A katona dolga egyszerű volt. Halálközeli helyzetbe hozni engem. Őszintén szólva ez nem is eshetett nehezére egy tagbaszakadt katonának, pláne egy 5-6 éves lánnyal szemben. Annyira soha sem féltem mint akkor. Sírtam, könyörögni próbáltam, már amennyire tőlem tellett, de nem értem el vele semmit. A katona értett a kínzáshoz, nem is kicsit. Egy darabig ordítottam és bőgtem a kíntól, majd történt valami. A tudatomba egy érdekes érzés férkőzött be, félretolva az összes többi érzést. Mintha a katona is megérezte volna a változást, hátrálni kezdett. Az én elmémben pedig mindössze egyetlen parancs volt. „Öld meg!” A testem pedig változni kezdett, majd felvéve egy furcsa leginkább robothoz hasonló alakot, pillanatok alatt szétmarcangoltam a katonát. Kijutni viszont nem tudtam, a falak túlságosan ellenállóak voltak. Így maradnom kellett. Aztán lassan telt-múlt az idő. Ne kíméltek. Úgy bántak velem mint egy veszélyes szörnyeteggel. Tanítani gépek segítségével tanítottak, valamint különböző állatokkal és emberekkel zártak össze, akiknek ugyan az lett a sorsuk. Kis idő múlva a hófehér szoba amiben voltam teljesen vörös lett, az egyetlen tiszta rész az egyik sarokban volt. Bár nem én voltam az egyetlen gyerek ebbe a katonai létesítménybe mégis külön elbánásba részesítettek. Féltek, hogy esetleg galibát csinálok, vagy megpróbálok megszökni. Hamarosan elértem a tinédzser kort és hát ebben a korban az emberek nem igazán szeretik azt, ha nem lehetnek szabadok, így hát velem is ez történt. Igaz, hogy nem úgy ahogy az elvárható lett volna. Egy katona jött be fegyverrel. A parancs egyértelmű volt, mégpedig a halálom. A fegyver eldördült és habár a testem még időben kristályozódott, mégis apró darabokra hulltam szét. A katona pedig elment. Percek, órák, napok és hetek teltek el ami alatt kínos fájdalommal szedtem össze a darabjaimat. Mikor sikerült újra magam legyek már szabad volt az út számomra. Kilépve egykori lakhelyemből máris ölnöm kellett. Őrjáratoztak, de az arcukon láttam, hogy mindenre fel voltak készülve, csak arra nem, hogy visszatér az akit megöltek. A karmaim úgy hatoltak át a testükön, mint kés a vajon. Sorra gyilkoltam le a katonákat, míg ki nem jutottam a létesítményből. Követve a bennem lévő sugallatot jutottam el oda ahol laktam. A szüleim már nem voltak itt, viszont a szomszédok még a régiek voltak és végre azt is megtudtam, hogy mi a nevem. Mindeddig nem tudtam róla, a katonák csupán parancsokat osztogattak, a tanítok pedig nem neveztek név szerint, hisz én nem a többi alannyal együtt tanultam. Felajánlották, hogy elvisznek a szüleimhez, és így is lett. A szüleim Karakurába költöztek, miután az öltönyösök azt mondták, hogy meghaltam. Az apám nem hitte el, hogy én valóban az a lány vagyok akit évekkel ezelőtt elvittek tőle, az anyám viszont egyből a nyakamba borult és valami olyasmit mondott, hogy „éreztem, hogy nem haltál meg”. Bár ez idegen volt számomra, hisz eddig nem igazán volt részem abban, hogy tapasztaljam a szeretet érzését, most mégis jól esett. Majd az itteni iskolába is beírattak, és őszintén szólva sokkal nyugodtabb volt az életem, mint azelőtt. Bár féltem attól, hogy esetleg az állam emberei netán utánam jönnek, de ugyanakkor tudtam, hogy képes vagyok felvenni velük a harcot, csupán a családomat féltem. Nem akarom őket elveszteni azután, hogy rájuk találtam.

Kinézet~

Rövid világoslila haja van és kék írisze. Általában egy fekete toppot visel, ezen pedig egy fehér, hosszú sötétkék ujjú vállrész nélküli pólót, valamint egy világosbarna kockás rakott szoknyát, egy sötét-világos lila csíkos hosszú zoknit valamint fehér cipőt. A nyakában pedig egy sárga nyaklánc lóg. Ugyanakkor folyton egy nyalókával, valamint a hátán gitárral lehet látni. A nyakán, a térd és könyökhajlataiban pedig egy-egy tetoválás található.

Jellem~

Rendkívül antiszociális személy. Alapjában véve nagyon bizalmatlan másokkal szembe és kerüli a nagyobb társaságot. Képes spontán és pillanatok alatt változtatni az érzelmi állapotát, akárcsak egy kisgyerek. Nehezen barátkozik, viszont ha sikerül barátot szereznie akkor ahhoz nagyon ragaszkodik. Leginkább akkor lehet nála az úgynevezett „végtelen boldogságot” látni amikor gitározik. Ugyanakkor van benne egyfajta „gyilkos ösztönnek” nevezhető dolog, aminek hatására könnyedén gyilkológéppé válhat, de ez csak túlzott félelem érzésénél lép fel.

Képesség~

Neve: Unmei (Sors)
Típusa: Transzmutáció
Eleme: Föld
Támadások: -
Leírása:
1# A képesség az unmei szó valamint, az egyik jel megérintésével aktiválódik, Asuka teste kristályozódni kezd, majd egy kristálylény alakját veszi fel. A képességet részlegesen is lehet aktiválni, vagyis lehet csak a végtagokat átalakítani az egész testet nem. A karjai gyémántból készült pengékké alakulnak át.
2# A képességnek van egy passzív hatása amihez nem szükséges a név említése. Ez abból áll, hogy Asuka testi épségének érdekében képes a testét egyfajta kristállyá alakítani. Ez az állapot nem törhetetlen, viszont ha valaki darabokra töri, magát a testet, abba még a lány nem hal bele, viszont sok idő és kínos fájdalmak közepette újra össze tudja rakni magát. Viszont, ha a képesség nem aktiválódik akkor a lány könnyedén életét vesztheti.
3# A képességet használva képes a quincyk Hirenkyaku technikájával azonos gyorsasággal való helyváltoztatásra.

Teljes alakos kinézet
Gouto Asuka Royal_Guard___Spacedancer_by_Kseronarogu

Szeret/nem szeret~

Szeret:
♥Magány;
♥Barátokat;
♥Ha békén hagyják;
♥Nyalóka;
♥Gitározni;

Nem szeret:
-Nagy tömeg;
-Idegenek;
-Hangzavar;
-Ha nem hagyják békén;
-Kormány embereit;

Felszerelés~

♠ Mobiltelefon;
♠ MP3 lejátszó;
♠ Gitár;
♠ Nyalóka;

Tárgy: Re: Gouto Asuka Vas. Jan. 30, 2011 5:16 am

Hajimemashite!

Bár az előtörténetben viszonylag sok vesszőhiba található (sok helyre nem raktál és volt, hogy amikor igen, akkor rossz helyre), de ez nem olyan egetverően nagy hiba, amiért vissza kéne dobnom a munkádat javításra, szóval mivel az engedélyed is megvan, nem nehezítem tovább szegény, hányattatott sorsú karaktered életét és ELFOGADOM az előtörténetet.

Lélekenergia: 3000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

Amint elkészíted (vagy inkább átírod) az adatlapod, hozzá is kezdhetsz az oldal rémisztgetéséhez Surprised

Jó játékot és sok sikert a karakter kijátszásához!