Jelszó:kd hrn
Név:Akade Shiron
Kaszt:Quincy
Nem:Férfi
Kor:19 éves
Foglalkozás:egy boltba dolgozik
Születési dátum: március 11.

Felszerelések:Az átlagos quincy ruha,hollow bait,quincy kereszt,sanrei kesztyű és 5 db zili sneider nyíl.


Kinézet:Egy fekete blézer és alatta egy fehér ing. Meg egy vörös-fekete nyakkendő és egy fekete cipő.Hófehér haj fél hosszú haja és vörös szeme van. Olyan 155 cm magas.

Jellem.Általában komor hangulatú, de ha kell tud vidám is lenni. Mély hangja van. Nem szereti az unalmas dolgokat, a rámenős és a kényszeríttető embereket. Szereti a király dolgokat és a zongorát.

Előtörténet:

Születésem:
Egy borús esős napon kezdődött az egész. Borús napon születtem egy kis kórházba. Olyan éjfél táj jöttem a világra. De épp hogy megszülettem már veszélybe voltam. Anyám rákos volt és így valami betegséget kaptam el. Infúzióra kerültem. Az orvosok nagyon igyekeztek de úgy tűnt hogy nem bírnak segíteni rajtam. Majd jött egy külföldi orvos. Azt mondta szüleimnek hogy tud rajtam segíteni. Erre édesanyámék nagyon megörültek. Csak az volt a baj hogy sok pénzt kért tőlük. Anyámék nehézkesen de össze kaparták a pénzt. a doki odament hozzám és be adott egy injekciót. Nagyon fájt s csak ordítottam tőle. Majd elment. Másnap már hazavihettek édesanyámék. Nem tudták hogy mi történhetett velem. Meg hogy milyen injekciót adtak be.


Gyerekkor:
Nagyon szerettek szüleim és mindent megadtak amit lehetett. S mikor már kinőtt a hajam szüleim észrevették a mellék hatást ami a gyógyszertől lehetett a külföldi dokitól.. A hajam hófehér lett. S szemem vörös. Elmentünk szem vizsgálatra de nem mondták meg hogy miért vér vörös a szemem. Nem is érdekelt engem. A hajam az szokatlan volt. Vajon miért fehér? Nem bírta senki megmondani még a város legjobb orvosa sem. De mivel engem nem zavart anyámék sem bosszantották magukat vele.Kivételesen nagyon jól zongoráztam. Sok versenyt meg is nyertem. Ezért nagyon büszkék voltak rám szüleim. Majd mikor iskolába kerültek a tanárnő félt tőlem. Legalábbis a szememtől. Mintha egy veszett kutya nézett volna rá. De ettől függetlenül nagyon jól tanultam Barátaim nem sok volt. Így minél nagyobb lettem annál inkább ki közösítettek. Elvileg azért nem barátkoztak velem mert beszéltem magamban. Ez nem az én hibám volt. Mindig volt valaki mellettem. A többiek nem látták de én igen és ez aggasztott. De valamelyik meg hazáig követett. S este az ágyam felett lebegve kérdezgetett. Nem sokszor válaszoltam. Majd apám egyik éjszaka be jött hozzám mert hogy nem alszok.
-Ideje lefeküdni.
- Akkor hallgattasd el ezt a vén embert az ágyam felett.
Apám elnézett rólam és látta a vén embert. Meredt szemmel nézett. S rájött hogy én is elkaptam az ősi vért. A Quincy-ik képességét. Épp úgy mint a shinigamik mi is láttuk a lelkeket. Csak mi nem kardal hanem íjjal és nyíllal harcolunk.Apám mély hangon azt mondta nekem.
- Holnap korán kelünk.A konyhában várj.
-De apa holnap szombat van!
-Nincs kifogás!
Majd kiment a szobából. Megpróbáltam aludni hogy ne legyek fáradt.

A lelkem íja:
Olyan reggel 6 óra lehetett mikor apám meg jött a konyhába. Én alig bírtam nyitva tartani a szemem. S azt mondta hogy kövessem. Egy mély sötét erdőbe mentünk. Apám elmagyarázta hogy én egy Quincy vagyok,meg hogy mi a történetük. Elmagyarázta hogy hogy kell előidézni az íjamat. Egy quincy keresztet kaptam tőle amit csuklóra lehetett tenni. Persze rögtön feltettem.Aztán nagyon erős koncentrálás után megidéztem.Nem volt nagy akkora volt mint....kb. mint én. Először csak annyit gyakoroltunk hogy kihúzom és elengedem. Majd mikor belejöttem már erősebben és egymás után többször lőttem ki nyilat. Olyan 3 hét után már nagyon ment.

Első hollow ölésem:
Apám mikor már látta hogy eléggé felkészültem azt mondta hogy elmegyünk az első lidérc vadászatomra. Édesapám azt mondta anyámnak hogy elmegyünk sétálni. Természetesen megengedte. aztán elkezdtünk nézelődni hogy találunk e valahol hollorovat.Egy gyenge de nagy számú csapatott találtunk. Egy kicsit remegett a kezem mert hogy még azelőtt nem láttam ilyet. Igaz hogy apám már mesélt róluk. De igazából már sokkal félelmetesebb. Elő idéztük az íjunkat és csak szórtuk őket. Elkezdtünk versenyezni. Én olyan 6-ot.Apám olyan 10 tartott.Egy kis idő múlva már elfogytak. Én 11,apám olyan 14-et. Édesapám össze kócolta hajam és azt mondat.
- Nagyon ügyes voltál.
-Köszönöm.

Ki repülés a fészekből:
Mikor elvégeztem a fő sulit egy boltba álltam be dolgozni. Szüleimtől ki költöztem és kivettem egy lakást. Nem kaptam sokat de eleget ahhoz hogy eltartsam magam. Még mindig zongoráztam és néha felkértek országos versenyekre.Hát ennyi eddigi életem története.