J e l s z ó: [Eltávolítva - Kuchiki Byakuya]

~ Adatlap
Név: Raiden Genki
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Születési idő: 07.16
Kor:34-éves(17-nek látszik.)
Emberként: 17
Lélekként: 17

~ Előtörténet

Átlagos emberként éltem. Sosem hittem a szellemekben. Megvetettem minden mesét, amikben előfordultak szellemek. 17-éves vagyok elég érettnek gondoltam magam hogy rájöjjek, szellemek nemléteznek. Míg egy nap az iskolában elhúzódott a tanítás az esti próba végett, nagyon sötét volt amikor hazaindultam. Hazafele menet csak a próba járt az eszembe, fejet lehajtva, zsebre tett kézzel sétálok az utcán, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az utca lámpái vibrálni kezdtek mintha nem lenne bennük áram. És ekkor valami rettenetes érzés fogott el mintha valaki követne és figyelné minden mozdulatom, ijedten néztem hátra felé és kiáltottam
- Kivan ott?!
De semmi válasz. Mikor haza értem elgondolkodtam rajta hogy mi is volt ez, az első, ami eszembe jutott hogy egy szellem volt, próbáltam nyugtatni magam, hogy szellemek akkor sem léteznek. Mikor ágyba bújtam a fények ugyanúgy vibráltak és mintha az ablakon keresztül egy árnyék vetődött volna rám. Mikor felugrottam nem láttam ott semmit. Kiáltottam hogy Ne szórakozz velem!!
De ugyanúgy semmi válasz. És ekkor arról álmodtam, hogy haza fele az iskolából egy szellem rám támad és megöl, 12:00-volt mikor megébredtem a rémálomból tiszta víz volt mindenem így hát nem volt választásom át kellett öltöznöm. A szomszéd szobába a kis tesómhoz benéztem és nyugodtan aludt, de engem nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi lehetett ez. Átöltöztem visszamentem és lefeküdtem, a hold fénye bevilágított az ablakomon, szinte világos volt a szobámban, de egyszer csak ez teljesen elsötétült. Mintha valaki lekapcsolta volna a lámpát mikor kinéztem az ablakon valaki volt oda lent, mikor felnéztem a holdra épp akkor bújt ki a felhő mögül és újra világosság lett. A lenn ált személy eltűnt. Másnap mikor felébredtem reggel döbbentem jöttem rá hogy elaludtam. Hamar összekészülődtem és futottam az iskolába. Miközben futottam a sík sikátorban ugyanaz az érzés fogott el mint este, hátra néztem senkit sem láttam, így hát futottam tovább. Mikor oda értem éppen kicsengettek az első óráról. Az osztálytársaim jól szórakoztak, azon amit elmondtam nekik a tegnap estémről. Poénos figura voltam eddig is, ők ezt poénnak vették. Pedig nem volt az én nagyon is komolyan gondoltam és rettegtem. Kezdtem félni hogy üldözésmániám van. A napok teltek múltak az álom sosem múlt el, a férfit szinte nap mint nap láttam és ez nagyon bosszantott. Bezárkóztam, eltávolodtam a barátaimtól és a külvilágtól. Szinte a saját világomban éltem sötétségben egy kis szobába. Jóformán kise mozdultam csak ha ennivalóért, innivalóért mentem ki. Ez feltűnt a szüleimnek is. Beszélgetni akartak velem hogy mi a baj de én nem hagytam. Míg egy nap arra mentem haza hogy apám sírva fekszik az asztalon. Mikor oda mentem és megkérdeztem hogy mi a baj, ő csak annyit felelt,
-Fiam, Anyád meghalt ma.
-A tó partján találtak rá, valószínűleg a piacról jött hazafele.
Engem ez annyira lesokkolt hogy össze estem, és késő este tértem magamhoz. Képtelen voltam felfogni hogy meghalt, főként az bántott, hogy beszélni akart velem én meg nem hagytam. Bűntudatom volt ezzel kapcsolatban. Mikor már mindenki próbált aludni kiszöktem és lementem a tóparthoz. Néztem ahogy folyik a víz. Ugyanott voltam ahol megtalálták anyám holt testét. Mikor egyszer csak lépteket halottam a hátam mögül. De már nyugodtan néztem hátra és dühösen kérdeztem.
-Te ölted meg az anyámat, igaz?!
-Kivagy te?!
-Mit akarsz tőlem?!
De nem jött válasz. Egyszer csak megpillantottam a holdfényébe egy át tetsző testet, mérgemben felkaptam egy fadarabot és neki rontottam teljes lendületből. Mikor ütöttem felé az ütés mintha átment volna rajta. A nagy lendület végett a földre hulltam. És néztem vele szembe, támadni készült, és támadott. Másnap mikor felébredtem örülve mondogattam hogy csak egy álom volt, de mikor kinyitottam a szemem és ott voltam a tó parton, akkor döbbentem rá, hogy nem! ez, a valóság volt!
Mikor felálltam futottam haza abban a tudatban, hogy csak elájultam. Apám ijedten keresgél
-Genki-Genki merre vagy?
-Apa, itt vagyok!
De ő mintha meg sem halotta volna. A szobám ajtajában álltam mikor jött ki és átsétált rajtam. Nagyon meglepődtem és rádöbbentem, hogy én magam is szellem lettem. Több hétig bolyongtam egyedül szomorúan a városban. Az iskolába bementem láttam kinn volt a képem az aulában.
Raiden Genki
élt: 17-évet.
És mindenki feketében, a legjobb barátom zokogva ült a régi padomban. Nagyon rosszul esett és elmentem onnét. Mikor kiértem az utcára egy fekete ruhás fiú ált velem szemben. És azt mondta itt az ideje hogy egy jobb helyre menj! És a kardjának a markolatát a fejemhez nyomta. És mintha egész testem megkönnyebbült volna.
Másnap mikor felkeltem egy érdekes város utcáján ébredtem mintha egy régi városban ébredtem volna. Az első embert mégis kérdeztem, hogy hol vagyok. Mosolyogva felelte hogy
-Nos, barátom, Soul Society-ben vagy.
-Soul Society-ben??? kérdeztem csodálkozva.
Az meg miféle hely, kérem meséljen el mindent erről a városról! Az öregember mosolyogva rábiccentett és mondta, hogy kövessem. Elmentünk a házába leültünk és mesélni kezdte hogy a shinigamik városába vagyok, mesélt a perem vidékről, a tiszta lelkek városáról, a shinigami akadémiáról, és, hogy aki engem ideküldött ő is egy volt a shinigamik közül. Mindezt csendben és csodálkozva hallgattam végig. Mikor végzett egészen beesteledett és megkérdezte, hogy van e szállásom. Mire én azt feleltetem
-Erre még nem is gondoltam!
Mosolyogva mondta
-Nos, hát akkor nincs választásod, itt kell hogy éjszakázz!
-Mégsem aludhatsz kinn az utcán.
Mikor megmutatta a szállás helyet egyből lefeküdtem és aludtam. Mikor másnap felkeltem azonnal neki láttam az edzésnek tudtam, hogy hosszú és fárasztó út áll még előttem hogy Shinigami legyek de kikell bírnom! Napkeltétől Napnyugtáig edzettem. Így teltek a napjaim 2-évig. Mikor elég érettnek gondoltam magam és tudtam kezelni a lélek energiámat neki láttam hát az akadémiának. Szerencsémre elsőre felvettek aminek nagyon örültem. Miközben oda jártam nagyon sokat fejlődtem és egyre jobban belejöttem a harcba ami előnyben volt nálam. Eljött hát az első vizsga ideje amikor az erőt tesztelték egy bevetésen. Korán indultunk a fák közé hogy teszteljék erőnket és gyorsaságunkat. A teszten sikeresen átmentem. Megjegyzem nem volt valami nagy erőpróba. Mikor már 5.-évesek voltunk és választanunk kellett hogy melyik osztagba lépjünk tovább a 6.-osztagot jelöltem hát meg és a 10.-et. Mind a kettő előnyben volt nálam. Mikor az utolsó vizsgához került a sor aminek eredményéről még magam sem tudtam reménykedtem benne hogy jól sikerült. Az önbizalmam egyre csak nőt amikor a sok meditáció meghozta gyümölcsét és egy éjjel meg szólított a kardom szelleme. És azt a szót suttogta felém hogy: ,,Raiou" és másnap egy fekete vékony katana féle kard hevert mellettem. Ezután már csak reménykedni tudtam, hogy bekerülök az osztagba. És nem adják vissza a jelentkezési lapot.




~Kinézet:
Kifejezetten vékony típus, 180-cm 60-kg. Hosszú szőkés haja van, szeme tengerkék színű. Fehér izom trikót visel és egy hosszú fekete gatyát, mind két kezén vastag karperec található és a nyakában egy kisebb harang.

~Jellem:
Nyugodt és türelmes típus, jókedvű életvidám egyén, szeret poénkodni.

~ Zanpakuto

Neve: Raiou
Fajtája: villám
Shikai parancsa: Ugokase wo sora, Raiou! (Cikázz az égen, Villámkirály!)
Shikai kinézete: Kék hosszú, vékony kard.
Támadások:
1000-év átka(1000 Seisou Soju): Pecsét jelenik meg az áldozat homlokán, amely kis villámokkal fogja kínozni
-Villám törés(denkou hitokugiri) : A kardon villámok jelennek meg melyekkel mély sebeket lehet ejteni ellenfelemen

~Szeret, nem szeret.

Szeret:
-Foci
-Lányok
-Küldetések
-Lázadás

Nem szeret:
-Ha kritizálják
-Ha mogorván beszélnek vele
-Ha beleszól az akire nem is tartozik amit mond.

~Felszerelés:

Dobó csillagok, és egy nyaklánc, mind két karján karperec.

Üdv!

Az előtörténeted tartalmi részében nem találtam hibát, viszont rengeteg a helyesírási hibát. Első sorban az egybe,-és külön írandó szavakkal vannak problémák. Azokat a szavakat, amiket külön kéne, egybe írod, és fordítva. Egyéb helyesírási hibák is előfordulnak, például a meny szerintem menj szeretne lenni.
Apró megjegyzés a zanpakutohoz: szerintem felesleges egy ilyen támadás, már ami a gyorsaságot illeti, hiszen a shinigamiknak ott a shunpojuk, amit gyakorlatilag ugyanerre használnak.

Az előtörténeted ELUTASÍTOM. Ha végeztél a javítással, értesíts egy moderátort és valaki újra ellenőrzi.

Javítva..

Üdvözlet!

Előtörténet:
• Hát… Én nem látok benne sok javítást, már ami a rengeteg helyesírási hibát illeti. Ugyanúgy egybe írsz szavakat, amiket nem kéne és fordítva, valamint egyéb helyesírási hibák és vesszőhibák is rendszeresen előfordulnak. Lévén számuk egyáltalán nem elenyésző, így kénytelen vagyok ismét megkérni arra, hogy olvasd át alaposabban a töridet, mert rengeteg ilyen hibád akad.

Idézet :

Kiáltottam hogy Ne szórakozz velem!!

• Szerintem egy felkiáltójel is lenne, valamint nyelvtanilag szimplán helytelen a mondat. Mennyivel jobban hangzik az, ha azt írod, hogy ”Rákiáltottam, hogy ne szórakozzon velem.

Idézet :

12:00-volt mikor megébredtem a rémálomból

• Mivel nem naplót vagy napi teendőket listázol, szerintem azt is írhatod ide, hogy éjfél.
• „És”-sel nem szokás mondatot kezdeni, nálad viszont rengetegszer előfordul.
• A Tiszta Lelkek Városa helységnév, ezért nagy kezdőbetűkkel írjuk.
• A shinigami és a napnyugta ellenben nem tulajdonnevek, ezért kis kezdőbetűvel írandóak.
• A kisebb számneveket betűkkel is ki lehet írni.
• Az önbizalmad nem nőt, hanem nőtt..

Adatlapi rész:
• Az ezer-t is kiírhatod betűkkel, nem hiszem, hogy olyan bonyolult lenne lefordítani japánra.

Az előtörténetedet ismét ELUTASÍTOM. Ha végeztél a javítással, jelezd azt itt vagy chaten egy moderátornak, és valaki ismét leellenőrzi.

Máris neki állok!
Ezuttal több oda figyelést, és időt szentelek rá!