Adora Luna

Tárgy: Adora Luna Hétf. Nov. 29, 2010 9:11 am

Jelszó: aoa ua

~ Adatlap

Név: Adora Luna
Nem: Nő
Kaszt: 22. arrancar, Eliziana Aberquero fraccionja
Szül. ideje: 1923. Október 11.
Kor: 88 év (19 évesnek látszik)

Emberként: 17 év
Lélekként: 71

~ Előtörténet

Spanyolországban, közelebbről Madrid-ban láttam meg a napvilágot, ikertestvéremmel egyetemben. A gyermekkorom fantasztikus volt. Én voltam anyu és apu kedvence. Aranyosabb, szebb édi-bédibb voltam a bátyámnál, ennyi. A legjobb, legigényesebb iskolában kezdtem el tanulni. Én mindig jó kislány voltam. Jó jegyeket szereztem, sok barátom volt, anyuék és a tanárok is imádtak az iskolában, ellenben ikertestvéremmel, akinek rossz jegyei voltak és állandóan rossz fát tett a tűzre. Az én tündi-bündi személyiségem mindenkit elvarázsolt. Imádtak, én pedig már fiatal koromban rájöttem fantasztikus vonzerőmre. Úgy tudtam irányítani az embereket, mintha csak zsinóron rángatnám őket. Az egész iskola az enyém volt. És ezt ki is használtam. Ha kellett hazudtam, a kellett igazat mondtam, hogy valakinek a bizalmába férkőzzek. És akit én egyszer behálóztam, az már nem menekült. Egyedül ikremre nem voltam hatással. Ő mindig a barátom akart lenni, de tudta mikor hazudok és mikor nem. Rettenetesen idegesítő volt. El akartam tenni láb alól. De erre sajnos egyelőre nem volt lehetőségem, így próbáltam együtt élni a tudattal, hogy itt van ő is a nyakamon és bármikor lebuktathat. De amúgy egész rendes srác volt. Ezt utáltam benne a legjobban. Mindig igazat mondott, még ha fájt is. De a barátaiért képes volt hazudni. Mindig azzal traktált, hogy azért nincsenek igazi barátaim, mert nem tudom mi a szeretet.
~ Szeretet? Minek kell az nekem? Nekem csak bábokra van szükségem, akiket irányíthatok. ~ gondoltam mindig és ez így is volt. Nem szerettem senkit és semmit, csak magamat. Aztán tizenöt éves koromban kezdtek elpártolni mellőlem a bábjaim. Nem értettem, mi történt. Hiszen ugyanazt tettem, mint régen. Akkor mi történt? És akkor megláttam. Az a hülye kis pondró mindent elmondott rólam a barátainak. Elegem lett. Meg akartam ölni. Megnyúzni, kibelezni, megnyomorítani, hogy minél többet szenvedjen! Elszedte tőlem a szolgáimat! A tulajdonomat! Lopott! Azért ő sem egy tisztalelkű kis pondró, ha erre mer vetemedni. Szóval meg akar fosztani a hatalmamtól, mi? Azt nem engedem. Soha nem teheti ezt velem, senki! Ha netán mégis, akkor az, az életével lakol érte. De most még nem. Tizenhat évesen, ha szerencsém van, besorozzák katonának és akkor már nem lesz mitől tartanom, újjá építhetem lerombolt birodalmam. Két évig sanyarkodtam, vártam, hogy végre eltűnjön az életemből, de nem történt semmi. Semmi az égvilágon! Nem hívták be, egészségügyi problémák miatt.
~ Micsoda? A bátyám soha nem volt beteg. Hát persze. Hazudott a kis a szemét, hogy itt maradjon, mi? Gyáva pondró. Na, nem lényeg. Akkor majd végzek vele én magam. De mikor? ~ és abban a szent pillanatban tervezni kezdtem. Bezárkóztam a szobámba és csak gondolkodtam. Anyámék el akartak vinni a város doktorához, de ki sem jöttem a helyiségből. Gondolkodni akartam, de egyszerűen nem tudtam, a sok ajtón átzáporozó aggodalmas kérdéstől és egyebektől. Elegem lett. Csak sajnos a rossz pillanatban léptem át a ház küszöbét. Háború volt készülőben. Szorítást éreztem a gyomromban, olyat, mint még soha.
~ Ez lenne a félelem? ~ tettem fel magamnak a költői kérdést.
Anyámék elküldtek engem és a bátyámat a vonatállomásra, hogy szerezzünk jegyet valahová messze. Nem értettem mi folyik itt, de éreztem a halál szagát a levegőben, így jobbnak láttam eltűnni, hisz nekem még volt dolgom ebben a világban. Például megölni a bátyámat. Így aztán kart karba öltve menekülni kezdtünk. Elutaztunk Japánba, egészen pontosan Karakura Town-ba, ahol mindketten új életet kezdtünk, egymástól függetlenül. Itt is hamar beszereztem magamnak egy csomó bábot, ami még több örömmel töltött el. Igazi nagymenő lettem. Egy év alatt ide eljutni, szép teljesítmény. Pont a tizenhetedik születésnapomon történt. Hazafelé menet lépteket hallottam a hátam mögül. Aztán valaki megragadta a karomat és hátrafordított. Egy nálam idősebb férfi volt, késsel a kezében.
- Kisasszony! Magával álmodom! Minden gondolatom csak maga körül forog! Kérem, legyen a feleségem. – szólalt meg.
- Én? Ugyan már! Biztosan talál egy nálam sokkal szebb, megértőbb nőt. Nem vagyok én olyan jó asszony. Van egy barátom, holnap nagyon szívesen összehozom vele. Mit szól? – néztem rá magabiztos, érdeklődő tekintettel.
- Nem. Ha magácska nem lehet az enyém, akkor másé sem! –ordította és lecsapott.
Mikor felébredtem, a férfi már nem volt sehol. Emberek járták körül a testem, melytől én elszakadtam. Tehát valószínűleg meghaltam. Aztán azon kezdtem morfondírozni, mi a fene ez a lánc, ami a mellkasomból kilóg, meg hogy vajon bátyus örülni fog-e, ha megtudja, hogy sikerült engem túlélnie. Kár. Pedig én magam akartam megölni. De mi a fenét tudok én itt most csinálni? Senki nem hall, senki nem lát. Maga a pokol. Napokig tengettem napjaimat a városban szellemként, de nem történt semmi. Aztán egyik nap, jött valami nagy. Valami ijesztő. És egyszerűen csak fogta magát és megevett. De nem halhatok meg még egyszer! Azt nem engedem, hogy ilyen kis pondró felfaljon engem! Így aztán sikerült végül nekem megennem. És akkor valami megváltozott.
Mikor átváltozásom véget ért, csontmaszk borította az arcomat. Szívesen megnéztem volna magam egy tükörben, de biztos voltam benne, hogy ronda vagyok, mert aki csak meglátott, menekült előlem. De én éheztem. Úgyhogy megettem mindet. Egészen finomak voltak. De nem akartam lerombolni régi hírnevem, meg vadászni se nagyon volt kedvem, így egyszerűen csak magamhoz édesgettem áldozataimat és mikor már nem tudtak mit csinálni, megettem őket. Aztán találtam egy átjárót, egy nagyon furcsa helyre, Hueco Mundo-ba. De mondjuk, be kell vallanom, örültem a dolognak, mert volt ott egy csomó gyenge kis hollow, akiket fel tudtam falni. Sokkal nagyobb erőt adtak, mint az egyszerű lelkek. Éreztem, hogy fejlődni kezdek. Ezután tovább öldöstem agyatlan „testvéreimet”. Úgysem voltam oda soha, a testvérekért. Szívesen megettem volna a bátyámat is, de ezt későbbre halasztottam. Előbb lépjünk szintet. Mondjuk a többi Gilliant könnyű volt felfalni, mert rettenetet buták voltak. Nem nagyon számoltam az áldozataimat, de az biztos, hogy rengeteget ettem, mielőtt Adjuchas szintre léptem volna. Újra változtam és már nagyon kezdett idegesíteni, hogy lassan egy évtizede (vagy kettő?) nem láttam tükröt. Borzalmas érzés volt, hogy fogalmam sincs, hogy nézek ki. És továbbra is csak megöltem és felfaltam azt, amit találtam. Aztán egy nap, a sivatagban bolyongva találkoztam valakivel. Azt mondta, ha csatlakozom hozzájuk, a vezetőjük megszabadít a maszkomtól, így sokkal nagyobb erőre tehetek szert. Én habozás nélkül beleegyeztem a dologba és követtem őt Hueco Mundo szívébe, Las Noches-be. Ott egy trónon ülő férfi elé vezettek, aki elővett egy gömböt, de nem tudom mit csinált vele, mert szégyellem bevallani, de elájultam. Mikor magamhoz tértem, egy szobában voltam, emberi alakban és valami fehér ruha volt rajtam. Amint megláttam a tükröt, azonnal odarohantam és boldogan konstatáltam, hogy egészen szép vagyok.
~ Be kell vallanom, tetszem magamnak. ~ gondoltam teljesen őszintén, majd kardomat oldalamra kötve elindultam, hogy meg tudjam, milyen feladatok is várnak rám itt.
Éppen az egyik folyosón sétáltam, mikor belebotlottam egy másik arrancarba. Azt mondta, elkísér Aizen-samahoz, mert szeretne nekem mondani valamit. Így én fellelkesülve indultam el, idegenvezetőm oldalán, aki bevitt ugyanabba a terembe, ahol én is átváltoztam. Mélyen meghajoltam üdvözlésképp, mire ő megszólalt.
- Mától Eliziana Aberquero fracciónja vagy. Elmehetsz. –mondta, én pedig értetlenül, de kivonultam a szobából.

~ Kinézet

Vörös, derékig érő haj, nagy, barnás-vöröses szemek, melyek vidáman tekintenek az emberre. 165 cm magas, vékony, de nem törékeny alkatú. Általában arrancar egyenruhájában látni, de ha teheti, inkább színekkel telített ruhákat hord. Hollow lyuka a bal vállán található, maszkja pedig az arcán alkot egy virágfüzérnek kinéző dísszerűséget.^^"

~ Jellem

Adorának van egy hamis és egy valódi személyisége, a hamis az, amit általában az emberek felé megmutat.
Hamis:
Egy kedves, megnyerő leány, aki mindenkit szívesen meghallgat és lelki szemetesként is tökéletesen funkcionál. Nagyon szívesen ad tanácsokat, sokat mosolyog, vicces, de nem vicceli el a dolgokat, ha kell, komoly. Nem szereti a harcokat, ám barátaiért bármikor kiáll.
Igazi:
Nem szereti, ha megmondják, mit csináljon, szereti a saját kezében tartani a történéseket. Megveti, és csak báboknak tartja azokat az embereket, melyet különleges megnyerőségével bűvkörébe von, egyáltalán nem fontosak neki. Teljesen oda van viszont, Aizen Sousuké-ért és Eliziana Aberquero-ért. Nem szeret a harcokban részt venni, inkább bábjait küldi maga helyett.

~ Zanpakuto/képesség

~ Képesség(ek)

1.
Luz de la luna (Holdfény): Eme képesség nagyban hasonlít a Rapto de luná-ra, ám annál jóval gyengébb. Mikor Adora kimondja, szeme ezüstösen felfénylik és akivel egy másodpercig képes fenn tartani a szemkontaktust, az a képesség megszűnéséig követni fog bizonyos parancsokat. Például: állj meg és egyéb olyan, amit más esetben egy egyszerű kéréssel el lehetne intézni.

~ Zanpakuto

Neve: Spanyol: Maestro de títeres Magyar: Bábmester
Parancsa: Spanyol: Cautívalo, Maestro de títeres! Magyar: Ejtsd fogságba, Bábmester!
Resurrección: Adora testét újra csontpáncél borítja, mind a tíz ujjának a végén hosszú karmok nőnek, tompora fölött közvetlenül, deréktájon egy hosszú csontfarok nő ki. Kezében megjelenik a fegyvere, egy nála pár centivel magasabb bot, melynek tetejét egy aranyszínű kardmarkolat díszíti, melynek annyi a funkciója, hogy ha csavar rajta egyet, a botból ki tud húzni egy katanát, így végül is az egyfajta tokként és fegyverként is szuperál.
Támadások:
Rapto de luna (A Hold csábítása): Mikor Adora kimondja, az ellenfelet olyan fénykör veszi körül, mintha csak a Hold sütne rá. Ekkor, amit a lány mond, hirtelen szimpatikussá válik az ellenségnek és bizonyos határokon belül feltétlenül végre hajtja azt. Amit érzelmi okokból sem tenne meg soha, azt nem képes megcsinálni. Például azt megteszi, hogy: „Menj arrébb 2 métert”, de azt nem, hogy: „Öld meg a legjobb barátod”.
Amparo de luna (Holdvédelem): Ennek kimondásakor a lány teste ragyogni kezd és a körülötte lévőkön különös nyugalom lesz úrrá és elhiteti velük, hogy Adora csak egy illúzió, valójában nincs ott és nem is létezik, ezért nem képes nekik ártani, így hagyják magukat és nem is támadnak a lányra.

~ Szeret-nem szeret

Szeret:
- A vér látványa,
- Aizen-sama
- Uralkodni,
- Eliziana-sama,
- Hatalom

Nem szeret:
- Veszíteni,
- Shinigamik,
- Ha megzavarják a teendői közben,
- Egyenruha,
- Ikertestvére

~ Felszerelés(ek)

Tárgy: Re: Adora Luna Szer. Dec. 01, 2010 2:10 am

Üdvözlet!

Mivel a kért javításokat elvégezted, és szerintem szép kis előtörténetet hoztál össze - valamint a megfelelő postszámmal is rendelkezel multikari indításához - , ezért az előtörténetedet ELFOGADOM.

Lélekenergiád: 5000 LP
Kezdőtőkéd: 4000 ryou
Szinted: 1. szint

Készítsd el az adatlapod, kellemes játékot!