Roku Tatsuki

Tárgy: Roku Tatsuki Szomb. Szept. 06, 2008 4:42 am

Név: Roku Tatsuki

Kor: 123

Nem: Férfi

Kaszt: Shinigami

Osztag: 12. Osztag kapitánya

Kinézet: Tépett barna haj, elől általában a szemébe lóg egy tincs. Elég izmos is kidolgozott testalkat. Igen kedves és jószívű, ha egyszer valakivel összebarátkozik az nem szabadul tőle soha többé /XD/ . Viszont tud elég mogorva és akaratos is lenni, ha nem jó kedvében találsz rá, biztosan kapsz egy-két szúrós megjegyzést tőle. A jobb lapockáján, a bal vállán és a mellkasa jobb oldalán van egy-egy farkas alakú tetoválás.
Tetoválások:

Hát:

Roku Tatsuki Demonwolf_www.kepfeltoltes.hu_

Roku Tatsuki Demonwolf_www.kepfeltoltes.hu_

Kar:

Roku Tatsuki Flare_Wolf_by_Uchiha_Tracker_www.kepfeltoltes.hu_

Mellkas:

Felszerelés: 1 Zanpakuto

Zanpaktu neve: Manariuko Perumo (föld ura)

Zanpaktu fajtája: föld

Parancsszó: Manariuko Fenri ( tedd a dolgod )

BANKAI: Mindkét kezével megmarkolja a kardot és kiereszti az összes lélekenergiáját. Ekkor a kard kinézete megváltozik és az ereje is megnő, nem is kicsivel. A környék egyik sötét részéről, pedig egy farkas lép elő, akinek koromfekete bundája van és egy szegecses nyakörv van a nyakában. A farkas a kard lelkét jelképezi, de igazság szerint ő Roku lelkének egy része. A farkas neve Yatahori. Mikor ők így „ketten” vannak ők parancsolnak az egyik elemnek, a földnek.
Yatahori:

Roku Tatsuki Wolf

Shikai: Hát… szó mi szó… nem tudom megfogalmazni, hogy igazából, hogyan néz ki ez a kard… de a képről kiderül! ;)

Roku Tatsuki Darkzanpakuto

Előtörténet:

Emberként:
Londonban születtem egy esős éjszakán. Körülbelül itt kezdődött minden. Amíg el nem értem a 16 éves kort addig nem volt velem probléma. Na de utána, azt hiszem a pokolra kívánt mindenki, kivéve egyetlen egy embert. Ő volt Sarah neki udvaroltam egész életemben. Suliba nem jártam, inkább csavarogtam a városban és azon jártattam az agyamat, hogyan tudnék elszökni otthonról. Nem voltak családi gondjaim, de én még sem voltam otthon boldog. 19 évesen aztán megszöktem otthonról és vittem magammal Sarah-t is, igazából nem kellett vinnem jött ő magától is. London egyik sarkából átszöktünk a másikba. Nekem ez épp elég volt, az volt a lényeg, hogy ne legyek közel a családomhoz. 21 évesen feleségül vettem Sarah-t, rögtön ezután munkát kerestem, hogy el tudjam őt tartani. Egy boltban dolgoztam mint eladó. Nem kerestem sokat, de jobb volt mint a semmi. 22 éves voltam, mikor egyik nap közölte velem Sarah, hogy terhes. Természetes módon örültem neki, olyan voltam mint egy kisgyerek. Rögtön a gyerekszobát és az udvart kezdtem építgetni. Telt az idő, a baba pedig nemsokára meglátja a napvilágot. Ez a dolog egy napos délutánon történt. Munkában voltam ott kaptam a telefont, hogy a feleségem megszült. Rögtön dobtam el mindent ami a kezemben volt és kirohantam az üzletből, hogy a kocsimhoz menjek. Ám mikor átszaladtam az úttesten, csak egy dudálást hallottam utána megszakadt minden…

Lélekként:
…egy hatalmas kamion szaladt belém. Nem tudott fékezni én pedig nem figyeltem. Rengeteg ember vett körül és próbált segíteni, de már mind hiába, hiszen ott álltam a testem mellett. Ekkor viszont eszembe jutott valami, soha nem láthatom a gyerekemet és a feleségemet. Egy pillanatra sem láthattam a fiam. Egy jó darabig csak álltam ott az úttesten, de aztán megindultam a kórház felé. Igaz, hogy ők nem látnak engem, de én még láthatom őket. Mikor beértem a kórházba rögtön a feleségemhez rohantam, aki sírt. Megmondták neki, hogy életemet vesztettem egy balesetben. De mintha érezte volna, mikor bemegyek a szobába és mellé állok, pontosan rám nézett, de keresztül nézett rajtam. A szobában volt egy tükör alatta pedig egy mosdó, lassan odasétáltam aztán megnyitottam a melegvizet. Mikor kellően bepárásodott az üveg írni kezdtem.
„Szeretlek! Vigyázzatok magatokra!”
Ezt írtam a tükörre, ekkor Sarah mondott valamit. Azt mondta utánam fogja elnevezni a fiunkat és ő is szeret engem. Én mosolyogtam egyet, aztán lehunytam a szemem.

Shinigami élet és kapitánnyá válás:
Mikor kinyitottam a szememet már máshol álltam. Kérdezősködni kezdtem, aztán kiderült, hogy a Peremvidéken vagyok. Itt „éltem” pár hónapig, aztán szóba került egyszer a Lélek Továbbképző Akadémia én pedig felkerekedtem. Ha már itt vagyok akkor miért is ne?! A természetem miatt és a bennem lappangó energia miatt elsőre sikerült bejutnom. Innen már csak egy köpés a kapitányi rang! Vagy is csak így gondoltam, de valójában elég messzire kellett volna köpni. Vizsga vizsgát követett egyre jobban összebarátkoztam az ott lévő emberekkel, aztán valami küldetésbe is kiválasztottak a 12. Osztaghoz. Eleinte nem vettem komolyan, azt hittem valami csapatmunkás vizsga ez is. De mint később kiderült ez nem egészen vizsga. Visszavittek az emberek világába, egy csapat hollowot kergettünk. A kapitányom maga mellé fogadott mint testőrt, bennem bízott a legjobban és amúgy is én voltam a legerősebb a csapatban. Én természetesen mellé álltam és mindenhova követtem. De aztán túl messzire mentünk a többiektől. Az egyik hollow nekünk támadt, de mi már kiötlöttünk egy nagyszerű tervet. A kapitány az elterelő egység én pedig a hóhér. Egy ideig egész jól ment a dolog, de aztán elkövettünk egy hatalmas baklövést. Jobban mondva én rontottam el mindent. Rossz helyre ugrottam így lecsúsztam a hollow hátáról és egyenesen a földre zuhantam a zanpakutom pedig jó messzire elrepült. Annyit láttam, hogy a lidérc felém lendíti a karját, vagy is úgy nézett ki mintha az lenne. Lecsuktam a szemem, újból lepörgött előttem az egész életem, így másodszor végignézve elég jó akció-horror jönne ki belőle. De nem ért el a lidérc karja, inkább valami az arcomra csöpögött. Mikor kinyitottam a szemem a kapitányommal néztem farkas szemet a hasából pedig valami lógott kifele, mikor jobban megnéztem a lidérc karja volt az. Gyorsan összeszedtem magam aztán a kardomért rohantam. De ami ezután következett, hát szépen szólva még én is marhára meglepődtem. Annyira megkedveltem a kapitányom, hogy mély érzelmeket keltett fel bennem. A kardom formája teljesen megváltozott és egy farkas is előbukkant a helyszínen. Eleinte csak bambultam, hogy mi történik körülöttem, de nem gondolkozhattam sokat, hiszen a kapitányom bajban van. Mikor a zanpakutom a földhöz súroltam egy repedés keletkezett, ami szét és nyílt a hollow pedig egyenesen bele esett. Gyorsan megragadtam a kapitányom kezét és felhúztam. Tovább kell cselekednem. Orvosi ellátásra szorul. A farkas egy jó darabig követett, de időközben rájöttem, hogy miért van mellettem. Teljesen felszabadult az energiám. Valahogy lekell nyugodnom. De nem enyhült az idegességem. Beértem a Lelkek világába, ekkor egy orvos csapat vette el tőlem a kapitányt és vitték is tovább, hogy segítsenek rajta. Én letelepedtem egy fa mellé és a farkasra bambultam. Elneveztem Yatahorinak, aztán szép lassan eltűnt. Másnap a kapitány magához hívatott. Hosszas beszélgetés és tiltakozás után kinevezett a 12. Osztag kapitányának. Megmondom őszintén először azt sem tudtam, hogy milyen osztag is ez, de ha már így alakult akkor elvállalom. Búcsút vettem a régi kapitányomtól, aztán az osztagomhoz mentem, ahol megkaptam a köpenyt és az irodámat.

Tárgy: Re: Roku Tatsuki Szomb. Szept. 06, 2008 4:45 am

Természetesen ELFOGADOM.

A lélekenergiád és egyéb dolgaid megmaradtak. ^^