Veszélyes övezet (Mistique szobája)

Tárgy: Veszélyes övezet (Mistique szobája) Csüt. Szept. 10, 2009 1:46 am

Az osztagon belul mindenkinek jut kulon szoba, amelyet a saját ízlése szerint rendezhet be. Nos az enyén láttán ezt a szabályt legtobben eltorolnék, mivel kulsoleg nem lehet hova tenni. A békésebb fele az ajtoval szemben van, oda kerult az ágyam az egyik sarokba, a másikba pedig Ciara rezidenciája van. Az ágy egyszeru fekete, fehér takaroval. Ciara részében azonban foleg piros és vérvoros párnák vannak, amelyeken nagyra nott cicám orommel szundikál egész nap. A bal oldali fal is viszonylag normális egy kisebb konyvespolcnak ad helyet, amelyen már nem nagyon fér el a rengeteg konyv. Foként a mérgekrol és a fegyverekrol szolokat gyujtom, de akad ott regény és szakácskonyv is. Mellette egy kisebb faasztal találhato székekkel. A nem tul gyakori vendégeim miatt kerult be, és szerintem mindenki rájott, hogy nincs is agyonhasználva. A jobb oldali részen azonban a polcokra van szétrakva az egész fegyvergyujteményem, ami bevallom számot tevo adag. A legkulonbozobb korokbol és helyekrol származo kések, torok, és kulonféle nyilak, valamint a furcsábbnál furcsább eszkozok mint használatra készen várnak. Egyenlore még nem kellett senkit sem bántanom veluk, de a hulye viccek miatt valakik még konnyen kikaphatnak belole párat. A legtobb szobával ellentétben ez a hely eleve fenyegetore készult, mivel sajnos nagyon jol ismerem az osztag egyes tagjainak viselkedését.

* Hősünk Karioto haladt végig a folyosón és nézegette az ajtószámokat. *
- Jó reggelt. * köszönt rá egy srác a 11. Osztagból .*
- Jó reggelt , Akace, maga is papírmunka ügyében jött ide a 10. Osztagba?
* kérdezte hősünk aki minden bizonnyal csak a szórakozás kedvéért tette fel e kérdést , csak a papírmunka miatt jöhetett ide a másik, hisz miért keresne itt a 10. Osztagnál egy ember a 11. Osztagból.
Illetve ő a második osztagtól jött mivel személyes kérésre pár papírért jött és elakarta őket vinni a 2. Osztag hadnagyának.
Sajnos nem volt itt ismerős ezért csak körübelül tudta merre van az iroda .*
- Igen, én is papírokért jöttem . * mondta a másik aki látszólag szintén jól érezte magát a mai nap.*
* Nos hősünk tovább kereste az ajtót és végül kiszúrt egyet amire ráillett a leírás amit a hadnagy adott.*
- Maga szerint azaz az ajtó amit keresünk?
* kérdezte és rábökött, mire a másik bólintott és elindultak feléje.
Fel is tárult az ajtó de aztán egy hálóhelységet láttak maguk előtt , ráadásul egy női szobát amelynek lakója jelenleg is benn tartózkodott. Ekkor Karioto így szólt.*
- Sajnálom, nem direkt jöttünk be csak eltévesztettük az ajtót.
* mondta és közben belépett a szobába hogy rendesen elnézést tudjon kérni.*

//Akace kariját az ő engedélyével meséltem be hogy neki ne kelljen.//

A szobámat nem használom napkozben tul gyakran, mivel a hadnagy mindig itt keres eloszor. Azonban most ide kellett jonnom, mivel egy ujabb feladattal akart megbízni. Szerencsémre Ciara a legutobb alaposan megilyesztette, és jelenleg azt hiszi szobát tévesztett, így alkalmam nyílik visszajonni. A cicuskám így is elég gyakran van egyedul napkozben, ezért most bepotolhatjuk az utobbi idoben elmaradt beszélgetéseket. Éppen nagyban meséltem, mikor o hirtelen megmerevedett, majd kérdo tekintetem láttán csendesen felelt:
-Valaki jár itt, nem ismeros az illata. Másik osztagba tartozhat.
-Mégis mi a fenét kereshet a noi részlegen ilyenkor egy férfi? Á nem is, ketten vannak. Biztosan eltévedtek... Tudod mi a dolgod, mostantol egy szot se, és sima cica vagy! - figyelmeztetem. Na igen, néha ide kerul egy-egy szerencsétlenebb tájékozodoképességu egyén. Mielott azonban tovább folytathattam volna a gondolodást, az ajto kinyílt. Még szerencse, hogy elore tudtam roluk, kulonben most egy tor ropult volna kifelé, amelyet néhány tul kíváncsi tisztnek szántam.
-Ciara! - sziszegem, mivel az egy méter magas karakálom máris támadásra készen ugrott mellém. Még egy prc és tényleg komoly sérulésekkel távoznak, ha nem nyugszik le. Szerencsére nem egy duhos fajta, ezért kicsit vigyázva, de végul csak osszegombolyodott, és lenyugodott.
-Eltévedtetek? Megértem, ebben az esetben talán tudok is segíteni, kit kerestek? - magázást tolem csak kapitány várhat még mindig...

~Amikor Karioto benyitott a szobába már tudtam, hogy rossz szoba lesz, bár nem hinném, hogy egyedül meg tudnám találni a kapitány irodáját.~
*Miközben Karioto elnézést kért én szobák ajtaját nézegettem, reménykedve abban, hogy talán ki lesz írva melyik a kapitány szobája. Ezután bementem én is a szobába.*
- Elnézést a zavarásért a kapitány szobáját keresem. Pár papírmunkát kéne elintéznem, tudna nekem segíteni?

//Bocs, hogy későn írtam, de net szakadás volt//

* Hősünk elgondolkodott a lehetőségein és arra jutott hogy ő is a kapitányi iroda felé tart és ebből kifolyólag simán mehet az egész.*
- Én is az irodát keresem , de ezek után mikor végeztünk, meghívnám egy italra kisasszony a kiengesztelés végett.
* mondta egy mosollyal és közben tovább gondolkodott azon hogyha elérik a kapitányi irodát, akkor a kapitány valószínűleg nem lesz ott hanem valahol máshol végzi a fontosabb tevékenységeit és ebből kifolyólag nem sok értelme lenne odamenni, hisz a papírok nem nagyon lehetnek csak úgy az asztalon.*
~ Nekem... végülis úgyis mindegy, későbbi is mehetek de most is úgyhogy akár most elvezet vagy akár vár vele egy kicsit a tiszt hölgy , én ráérek.~
* gondolta és egy újabb mosolyt engedett meg magának.*
- Amúgy a nevem Kotegoha Karioto .
* mondta és meghajlással jelezte hogy örül a találkozásnak.*
~ Minek hangoztatni hogy leváltottak a Kapitányságból , bár eléggé sokat jártam házon kívül és a gyűléseken sem voltam ott, nyilvánvaló hogy a kapitányi munkát nem jól végeztem.~
* fújt egyet erre a gondoltra majd felnézett a másik kettőre akikről nem tudta hogy mit csinálnak most hogy ő a gondolataiba mélyedve elmélkedett egy sort.*

Oh, az egyikuk kifejezetten eros. A másik sem éppen piskota, szoval nem is olyan biztos, hogy Ciara bármi kárt is tudna okozni bennuk. De ugy tunik jol melléfogtak. A kapitányi szoba az osztag fohadiszállásának másik felén van, ráadásul még sikeresen el is fognak kozben kétszer tévedni, ha nem megyek veluk. Ezt elore tudom, ugy tunik nem lesz más választásom mint elkísérni oket. De valami itt nem stimmel, általában a jovolátásom csak egy pontig tart, most azonban látom, amint az ures kapitányi irodába kopogtatok. Ezen szerint csak felesleges idegenvezeto turával járna oda menni, mivel én nem találom meg, amit keresnek. Na ugy tunik ennek a kettonek itt nagy pechje van.
-Szoval a kapitányi iroda. Nos azzal lesz egy kis gond, mivel az épulet másik felében, és egy szinttel lejjebb találhato. Ti aztán jol eltévedtetek. - mondom kacagva, majd mielott még kitennék a lábukat folytatom:
-Nincs harag, más is tévedt már el, de be kell vallanom, ennyire csak ritkán sikerul valakinek. Amugy pedig el kell titeket keserítenem, a kapitány jelenleg házom kívul van. - na jo mégis mi mást mondhatnék arra, hogy Mistukoval randizik. - Amennyiben tudjátok mit kerestek, esetleg segíthetek. De jelenleg a hadnagy sincs a kozelben, így ha valami hivatalos ugyirat, nem tudok segíteni...Jaj de modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam. Yurenai Mistique vagyok, a 4. tiszt. És orommel elfogadom a meghívást...

~Valahogy éreztem, hogy ez a Karioto egy nőcsábász, már amikor először ránézett Yurenai kisasszonyra, tudtam, hogy akar tőle valamit.~
- Ezek szerint most hiába gyalogoltam fel s alá, ennek örülök. - majd meggyújtotta a pipáját s beleszívott.
-Egyébként Amachi Akace vagyok a 11. osztagból. - közben meghajoltam.
- Amúgy bocsánatot kérek a pipázásért ha zavarja a füst akkor kimegyek a szobából - mondtam, mialatt leültem a földre.
~Örülnék ha elkísérne az irodába, mert ma még más dolgom is van és ezeket a papírokat úgyis a kapitánynak kell átnéznie, szóval rám nem lesz szüksége.~

* Mivel már nem volt egyáltalán kapitány ezért csak sima fekete egyenruhában virított de még így is jól volt mivel így nem állt neki mindenki egyből magázni és meghajolgatni mikor találkozott velük.*
~ Nem is tudom , én valahogy most nem nagyon tudom elképzelni hogy merre járhat az osztagkapitány , de majd kiderül úgyis , hisz nem lettem senki számára idegen attól hogy lefokoztak.
A kapcsolataim a régiek és továbbra is tudok információkat keresni és kérni mindenkiről~
* gondolta és közben már teljesen nekidőlt az egyik falnak.
Ő nem szokott pipázni , néha kicsit megcsúszik a Száké-s üveg, de az már csak egy kis hiba amit elkövet. Mivel nem alkoholista és nem szokott rá erre a dologra. De azért rendszeresen előfordul Very Happy

*
- Nos akkor érdemes az irodához menni vagy akár máshová itt ?
* kérdezte és közben az előérzetét fontolgatta amit a kapitányi iroda irányt állított fel.*
- Van egy olyan előérzetem hogy ott nincs senki.
* mondta és közben kinézett az egyik ablakon.*
- Esetleg akkor ihatnánk valamit . És ha akar akkor maga is velünk tarthat, mondta Akace-nak azért mert ez az illem , nem tudta még hogy fog alakulni a meghívás de biztosan ki lehetett valamit belőle hozni, legalábbis eddig úgy állt a dolog.*
~ Na akkor mi legyen? Majd megmondják ha akarják~
* ekkor majdnem megvonta a vállát erre a gondolatra de furcsán jött volna ki ha a saját dolgaira vonogatná a vállát, hisz a gondolatait nem láthatták vagy hallhatták a többiek.*

Na jo, csak így tovább és a végén engem fognak korulrajongottnak hinni. Ugy tunik egyikuk sem éppen a merészség díszpéldánya, de azért szemmel láthatoan igyekeznek engem nem felduhíteni.
-Nem, maradhatsz nyugodtan, a fust egyáltalán nem zavar. Az viszont annál inkább, hogy hiába tegezlek titeket, ezt nem bírjátok átvenni. Nem kell olyan hivatalosnak lenni, és senkinek nem haraptam le még a fejét azért, hogy Mistique-nek hívott. - a Yurenai kisasszonytol annál inkább frászt kapok. De ez most mellékes. Huu érdekes gondolatai vannak Kariotonak, és ugy látom nem is akárki.
-Sajnos a feletteseim kozul egyedul a 3. tiszt tartozkodik most az épuletben, vele beszélhettek, ha akartok. A kapitányi irodát meg tudom mutatni, de sokra nem mentem vele szerintem. Csak a kapitány és a hadnagy tud bejutni... - kozben ismét mosolyogni kezdtem. Szegények ezzel alaposan megkapták a magukét.
-Az italmeghívást szívesen elfogadom, ugyis el akartam tunni egy idore az épuletbol. - mielott még megtalálnak. Amugy pedig szerencsére elég jo kis turoképességem van, ami a sakét illeti. Az biztos, hogy nem lesz itt baj. - Ti választhattok, mit akartok most tenni?

~Végül is ha már engem is meghívott miért ne fogadhatnám el.~
- Köszönöm a meghívást, elfogadom! A papírokat meg visszahozom később, ha már a kapitány is itt lesz.
*Beleszívott pipájába majd felállt.
- Yurenai kisasszony, nem tudja, hogy nagyjából mikor ér vissza a kapitány és hogyha visszaér kérem vezessen hozzá mert szerintem megint csak az lenne a vége, hogy eltévednék.
- Egyébként Karioto, hova megyünk inni?
Amachi már ki is állt az ajtóba, ugyanis már rég volt, hogy társasággal mulatott volna egy jót, remélte, hogy egy jót kártyázhat is.

- Most hogy belegondolok azt még nem is tudom merre kéne menni.
* mondta és közben tényleg latolgatott pár helyet de nem voltak elit klubok így inkább azt gondolta hogy ezt már a másik kettőre hagyja.*
- Nos szerintem ezt most ti döntitek el.
* mondta és közben továbbra is nekitámaszkodva állt a falnak és a türelme végtelen volt, így ráértek bőven eldönteni mi legyen és hol.*
- Rumos teát, vagy Szakét kéne inni.
* mondta de nem tudta a másik kettő mit akar inni így ezt csak úgy tipp jelleggel mondta és közben így morfondírozott.*
~ Mostanság nekem itt túl csendes, lehet hogy majd nemsoká át kellene nézni az emberi világba... ott mindíg nagy bulik vannak~
* ezt a gondolat menetet azonban nem folytatta mivel inkább a társaira fordította a figyelmét hogy ne úgy nézzen ki mintha most nekiállnának kifejteni a véleményüket erre ő meg másfelé kalandozik agyban.*

Ezzel a kettovel tényleg nem tudok mit kezdeni. De jo, hogy volt idom a turelmemet fejleszteni, kulonben már rég nem lennének itt. Na jo nagy levego, nem huzom fel magam a Yurenai kisasszonyon és felelek nekik:
-Valojában ti hívtatok meg engem, ugyhogy az nem igazságos, hogy én válasszak. De valojában sok mindenben benne vagyok. - kivéve az igazmondási játékot, abba az egybe nem tudnak belerángatni... - Mivel így nem nagyon fogunk dulore jutni, szerintem menjunk be a városba és keressunk valami ures helyet. - ugyis ezt fogjuk tenni, és jobb nem tovább idegelni Ciarát. majd visszajovunk, ha a kapitány is itt lesz.
-Természetesen utána szívesen elkísérlek benneteket a kapitányi irodába. A kapitány, ha visszaér mindenképp uzenni fog nekem, mivel beszélnie kell velem. Addig azonban legalább egy ora van még. - ja persze, mert nem szándékozott randira menni felhuzva, ezért a letolásomat a visszaérésére halasztotta, amikor még valamennyire jo hangulatban lesz.

//a kovetkezo dont, hogy ide, vagy a városba ír majd//

Tárgy: Re: Veszélyes övezet (Mistique szobája) Pént. Jan. 29, 2010 12:35 am

- M-Macska? - *próbálom magamhoz hívni kutyusom, azonban válasz sehol. Hiába mondtam Kainak este, hogy mindenképp haza kell mennem, nem engedett. Íme az eredmény; mivel nem tudtam kiengedni Macskát, ezért egyszerűen kiszökött, és csinált magának kijáratot. Az ajtó valami különös oknál fogva nyitva, pedig jól emlékszem, hogy kulcsra zártam azt. Hiába, okos kutya, csak kicsit bamba, meg lusta. Nem harcra lett kiképezve, hanem a dögönyözés tűrésére. Na meg, öreg is már. Nem szeret messze kóvályogni. Mégis, valami különös oknál fogva most sehol sem találom.
Egy-két lábnyomot sikerül felfedeznem, néhány tisztem beszámolója alapján pedig nagyjából kiderítettem, hogy merrefele mehetett. Egy másik ajtó tárva-nyitva. Talán Macskának különleges képessége, hogy kulcsra zárt ajtókat tud kinyitni. Mondjuk erre nincs sok esély, hiszen ő nem holmi módosított lélek, hanem egy egyszerű berni pásztorkutya, akinek egyetlen különleges képessége, hogy gyógyító hatással van rám. Meg persze, szépen el tudja taposni a virágokat, ami szintén egy jel arra, hogy ebbe a lakásba férkőzött be.
A gusztustalan macskaszagba vizeletbűz is csapódik, s innen tudom pontosan jól, hogy Macska már megint olyat tett, amit nem kellett volna. Mondjuk kinézem belőle, hogy megérezte a macskaszagot. Végtére is, ösztönlény. Ha megérzi egy macska szagát, követi, esetleg ugat is mellé egy sort. De harapni... azt ő nem szokott. Békés és nyugodt fajta, ráadásul öreg is. Nem célja, hogy megtépjen másokat, hiszen nem Vér pista a neve, hanem Macska. Igen, tényleg ez a neve. Jó, hát szerintem vicces, még ha szerinted nem is. -.-
Amikor meglátom azt a morgó kisállatot, és érzem, hogy Macska mögém bújik, kardom markolatával próbálom a háttérbe szorítani a cicust. Igen, emlékszem, ez misti házikedvence, amit kikönyörgött magának saját bevallása szerint. Pár pletyka eljutott az utóbbi időben a fülemben. Például olyan híreket terjesztett, hogy ez a cica volt az, ami állítólag szétrombolta a berendezésem felét egyszer. Valószínűleg ajtót tévesztett, mert az én berendezésem aztán senki se piszkálta, lévén soha senki sem írt a nem létező szobámba. Ahogyan az sem igaz, hogy valaha is papírmunkákat adtam volna neki – MINDEN papírmunkát én végzek, egy-két aláírást meg pár szavas jelentést leszámítva. Felvállaltam, amikor az osztag hadnagyának neveztek ki, és tartom is magam a szavamhoz. Mégis, már egyszerűen fáraszt az, hogy ez a volt tisztem ilyen képzeteket alkot rólam. Még hogy sikerült felidegesítenie? Maximum a usert egy-egy idióta megjegyzéssel a postjaiban… Na de az más téma. Én, Verashu Suwun bátran merem állítani, hogy sosem akadtam ki egy sehonnan jött kis tiszt nem létező csínytevésein. Még csak nem is utálom, és Suwun sem utálta, amikor még létezett. Az emberi hülyeség határtalan, nem igaz?
Kardom markolatával éppen csak hozzáérek a cicához, legnagyobb meglepetésemre pedig ettől is holtan esik össze a macska. Vagyis, nézem meg közelebbről, ez nem is macska, hanem olyan módosított bigyó. Hihetetlen, hogy engedik ezeket a dögöket Soul Societyben mászkálni. Én úgy tudtam, hogy az a maradék pár módosított lélek, ami még létezik, nem kap rendes testet, inkább plüssállatokba, vagy egyszerű póttestbe gyömöszölik őket. Kifejezetten kegyetlenségnek tartom, hogy egy veszélyeztetett faj testét használja valaki ilyen alantas célokra, csak hogy a házi cicája lehessen. Azonban már nem számít nagyon; enyhe fintor fut végig az arcomon, amint Macska odamegy a kicsi, fehér bogyóhoz, és… hát, megjelöli, méghozzá nagydologgal. Nem örülök neki, de hiába szólok neki, hogy ne. Úgyhogy miután végzett azzal, amivel akart, magamhoz szólítom, hogy tűnjünk el innen. Gondolom, misti még nem fejezte be a költözést, és azért lehetett nyitva az ajtó… végtére is, ő a hibás, ő volt felelőtlen. Azért köszönöm a kedvességét, meg az őrült téveszméit. Igazán szórakoztatóak a képzelgései. És az, hogy nem tudja, hol a határ.*