Matetsaku Kai

Tárgy: Matetsaku Kai Vas. Jan. 02, 2011 4:32 am

font

~ Adatlap

Név: Matetsaku Kai
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: Oct. 10.
Kor: ~197
Emberként: ~22
Lélekként: ~175

~ Bövítmény:

Annyira nyilvánvaló volt, hogy Aizen után is jön valaki... aki erősebb, nagyobb, hatalmasabb az előzőnél. A miértre ott a válasz: mert mindig így van. Nem létezik az utópia, amiben a sok, anyai szoknyába kapaszkodó, szánalmas kis féreg hisz. Nincs béke, soha nem is lesz. Mélyen megvetette az összes békét hirdető és az után vágyódó senkiházit- nemre, fajra való tekintet nélkül. Képtelenek felnőni, felfogni, hogy az egész világ csak egyetlen egy dologból áll: a harcból. Minden más, ami benne történik, mellékes esemény. Néhány tovatűnő, elröppenő pillanat, ami megédesíti, vagy éppen megkeseríti a létet. egészen addig, amíg tart, amíg egy csatából vesztesen, azaz holtan nem kerül ki valaki. Mert ez az igazi vesztesség: ha képtelen vagy megmenteni a magad/szeretteid életét. Amíg élve jutsz ki valahonnan, addig nyertél. Ez a felfogás akkor sem hagyta el, amikor a shinigamik rendszere úgy omlott össze, mint egy csinos kártyavár. Úgyis ingatag volt az egész- fekélyes, fertőzött terület. kényelemben hízott, kóros elméjű nemesek irányítottak mindent kényükre-kedvükre, s játszottak, mert azt hitték, az egész világ csak őértük él. Szinte elégedetten villant fel a szeme, amikor látta a porba hullásukat, a kétségbeesésüket: egyedül olyanok, mint a legszánalmasabb, tehetetlen élőlény: burok, védelem nélkül. Mert ugyan... ki törődik velük, mikor náluk minden más fontosabb? Talán már betegesnek mondható az az öröm, amit azért érzett, hogy Ő nem tartozott közéjük. Semmirekellők... még a kardot sem tudják megfogni, csak a vérükkel törődtek, amit olyan nagyra becsültek... a vérükkel, ami a démonoknak köszönhetően a földre fröccsenve ivódott be a földbe. Igen, élvezettel nézte végig a pusztulásukat, kóros rendszerük eltiprását. Nem hazudtolta meg testvérségét Carllal: élvezettel nézte a káoszt, de csak egy röpke, múló percig. Szinte az égig csapott föl benne a beteges öröm, hogy újabb ellenfelek várnak rá, akik erősebbek nála, akikkel vért izzadva küzdhet meg az életért... harcmániáját egyszerűen képtelen volt fékezni. Nem is akarta... ugyan mi értelme lett volna? Megfosztotta volna magát attól, ami sosem hagyta cserben? Nem úgy, mint a nő, az egyetlen nő, akit képes volt szerelemmel szeretni, aki bohón rohant saját végzete felé... Megértette, ó, igen... Át tudta érezni a helyzetét, de nem volt képes felfogni azt, hogy vajon mennyit szenvedett Vera lényének másik, démoni fele miatt. Emlékezett élénken az esküre, amit magának tett, hogy ő maga végzi ki Erast... De ha odakerült volna, képes lett volna megölni, széttépni a szeretett nő arcával rendelkező férget? S bírt volna élni azzal a tudattal, hogy ő ölte meg Verát is? Annyi ártatlan és bűnös ember után... igen, emlékfoszlányok... néha felvillanó képek a múltjából, emberi életéből: tisztázták előtte már rég, hogy mi volt emberként. Bár már nem törődött vele: miért tette volna? Már shinigami, egy felsőbbrendű lény, másik lehetőséggel és élettel. Nem fog a múltbéli tettein tépelődni- a jövő felé néz majd. S újra vér szennyezi be a kardját, de ez a vér pokolbéli teremtmények bűzlő szennye lesz... Nem fogja hagyni, hogy bármelyik kezet emeljen Miyokóra. Tudta, hogy lánya tartózkodik tőle, mert nem maradt mellette anyja halála után, hanem eltűnt... a mélybe, a föld alá, egy kapun keresztül... Viclynnel. Évtizedeken keresztül a drowk világában élve, raboskodva, vallatásoktól övezve élte világát, s undorodott el nőiktől. Már értette,barátja miért beszélt undorral a drow nőstényekről, s mélységesen megvetette világukat. leginkább egy hangyabolyhoz tudta volna hasonlítani az egészet: a nőstény(ek) mindenek fölött... s hálát adott az égnek, hogy "mocskos" emberi valója taszította a nőstényeket, s nem akartak vele párosodni utódokért... Viszont kísérletezésre megfelelt. Nem emlékszik rá, hogyan került ki onnan- csontja is sajgott, s járni is alig tudott… úgy gondolja, a dologban nagy része volt drow „barátjának.” Visszatérése után lábadozott, elbujdosva- hiszen mindenhol vadásztak rájuk, a túlélőkre. Nem bírta megemészteni, hogy Vera halott, nem fog visszatérni- így menedéket keresett egy másik nőnél, aki sosem fog annyit jelenteni neki, mint Vera… de megszerette, s ha nem is olyan őszintén és mélyen, de próbálta vigasztalni, mert az ő párja is elveszett…
S egyszerűen felbukkant a homályból, mint valami szellem. A kezében tartott eszközt egy pillanat alatt eltörte, s még hozzá sem tudott szólni: egyszerűen nem tudott mit mondani. Évek óta próbálta elfogadni a tényt, hogy nincs többé, most pedig előtte állt- Miyokot keresve. Tudatosodott benne, hogy most talán még jobban szereti, mint régen, de nem hagyhatta ott Kotomit- a becsület megkívánta, hogy kitartson mellette. S abból, amit hallott arra következtetett: vissza tudott volna jönni hamarabb, ha akart volna. S ha volt olyan, akivel kapcsolatot tudott létesíteni… vele miért nem? Igen, dühös volt… ez talán pont azt jelenti, hogy már semmit sem ér Verának. Így miért közeledne felé? Kotominak legalább számít.

~ Kinézet:
183 cm magas, fekete hajú és lila szemű férfi. Szinte állandóan a kezében van a cigarettája, ugyanis kis túlzással láncdohányosnak is nevezhető. Tekintetéből örökös megvetés sugárzik, ami csak akkor tűnik el, ha a szeretteire néz, egyik kezét örökké a zanpakutuoján nyugtatja.

Spoiler:

Spoiler:

~ Jellem:
Művelt, hallgatag személy, akinek mindenre van válasza - kiváltképp, ha olyat lát, ami bosszantja. Imádja gúnyolni a neki nem tetsző dolgokat, ugyanakkor gyilkos pillantásokat vet mindenre és mindenkire. Mégis tisztelettudó, becsületes és udvarias.
Úgy tartja, érzelmei nem irányítják- mivel jó párat "eldobott" közülük- mégis képes kétségbeesetten küzdeni, ha szeretteit- Verát és Miyokot - veszély fenyegeti.
Jelenlegi életcéljának a démonok legyőzését tekinti, és nem akarja, hogy az érzelmein keresztül képesek legyenek manipulálni őt- talán pont ezért tartózkodik az érzelemkinyilvánításról egykor halott felesége és lánya irányában. Mégis egy pillanat alatt feláldozná magát értük, s csak nehezen tudja leplezni, hogy valami okból neheztel Verára annak éterivé válása miatt, s magában azt a hitet dédelgeti, hogy képes lett volna hamarabb visszatérni, ha akart volna.

~ Zanpakutuo/Képesség:

Zanpakutuo:
Neve: Noctis
Fajtája: Szél
Parancsszava: Kagayakasu, Noctis! [Ragyogj föl, Noctis!]
Zanpakutuo szelleme:

Spoiler:

Támadások:
Ginjigoro [Ezüst tánc]: A zanpakutuo felveszi eredeti alakját, pengéje körül apró tornádó formálódik, melyből suhintásra több apró, ám ugyanolyan szürke tornádó távozik, melynek belsejében elektromosság keletkezett.
Tsuki raion [Hold pajzs]: Egyszerű ezüstszínű, enyhén világító pajzs veszi körül Kait, mely az egész testét beborítja; és megvédi a támadásoktól – természetesen a nála erősebb shinigamik vagy arrancarrok támadásai képesek áttörni a pajzsát.
Bankai:
Neve: Kokuhyou no Purinsu [Kárhozat Hercege]
kinézete: Kai mellén a sárkány alakú, fekete sebhely „megelevenedik”, és egész testén végigfut. Hátából fekete, szaggatott, sérültnek tűnő denevérszárnyak hasadnak, szemei alatt pedig egy- egy fekete, függőleges csík fut végig, mely egy lefele fordított háromszöghöz hasonló. Körmei hosszú, fekete karmokká módosulnak. Zanpakutuoja pedig egy hatalmas kaszává alakul, melynek színe vörös – fekete, és a kasza végén fekete szalag lóg. A kasza közepén található az a vékony kis vonal, melynek mentén a fegyver képes kettéválni, és egy vékony, de annál erősebb láncot húzva képes vele így is támadni.

Spoiler:

Spoiler:

Bankai típusa: Szél/Elektromosság
Támadások:
Gurei rasuto [Sötét múlt sóhaja]: Kai körül szél támad föl, és képes azt irányítani. Maga körül megidézhet három tornádót, melyek belsejében elektromosság cikázik – melyeknek színe fekete. Ezt a gondolataival irányíthatja az ellenfél felé.

Kumo enbu [Árnyék keringő]: A szelet, mely körülötte tombol, képes a kasza pengéje köré gyűjteni, ezáltal nagy sűrűségű tornádót létrehozni, melyet egy suhintással az ellenfél felé továbbíthat. Természetesen ebben a szélben elektromosság is van.

Képesség:

 akkime [démonszem]: a drowk világában eltöltött idő alatt szerezett képessége, mely a rajta végzett kísérleteknek köszönhető. Lényegében képes felismerni az őket körülvevő démonokat akkor is, amikor emberi alakban vannak - a hátránya azonban, hogy minél tovább használja, később annál homályosabban lát. Ez természetesen nem vezet vaksághoz, bizonyos idő múlva elmúlik…

~Szeret/Nem szeret:

Szeret:

- Vera és Miyoko
- Cigaretta
- Harcolni
- Csend
- Magány
- Főzés, zongora, nem publikus dolgok..
- Kotomi

Nem szeret:

- Démonok
- Arrancarok
- Emberek
- Zaj
- Dohányozni tilos! táblákat
- Hasznavehetetlenséget és a negatív tulajdonságokat