Cedric Yoshigana

Tárgy: Cedric Yoshigana Szer. Dec. 01, 2010 2:33 am

~ Adatlap:

Név: Cedric Yoshigana
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1989. augusztus
Kor: 120
Emberként: 24
Lélekként: 96

~ Bővítmény:

Nem volt nagyratörő sosem- békésen elvegetált volna kupacokban heverő könyvei és Sachiko között akár évtizedekig is, nem zavartatta volna magát sem a felszínre törő viszálykodással, sem a többi ostobasággal. Vígan élt saját kis világában, kitöltötte a tanítás, a diákok, Sachiko és Touma, meg azok a bemutatók, amikre kénytelen-kelletlen el lett rángatva. Nem volt hozzájuk sok kedve, mégis, fapofát öltve mindig beállt egy-egy oszlophoz, vergődve végignézte, ahogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb ruhákban másznak végig egy-egy kifutón az alakok. Számára érthetetlen maradt örökre, hogy mi a fenéért rajonganak betegesen az embere azért, hogy az összes spórolt pénzüket holmi vacak, drága kelmére verjék el, olyan ruhára, amit soha nem hordanak? Hülye népség, bagázs, csőcselék….
Fejét fogva szenvedett már rajtuk sokszor, s egyik ilyen alkalommal látott meg valakit, aki ismerősnek tűnt számára. Amerikai rokonság Japánban, igazán meglepő… tekintve hogy ő lett a fekete bárány, amiért nem akarta életét idióta tárgyalásokon elfogyasztani. Még hogy családi vállalkozás… számára rohadtul nem volt vonzó, amúgy sem tűrte volna, hogy öltönyökbe passzírozzák, és levágják a hajzatát, mint ahogyan azt anyja sokszor próbálta meg. Boldog párkapcsolat, az igazán megvolt, idealista, romantikus tévképzetek, na meg lánykérésről szőtt álmok… egen, minden tökéletesnek sikerült volna, sőt, utánozhatatlan lett volna, ha sikerül elérnie az étterembe, ahol Sachiko nyilván már várta- persze még a közvélemény és a statisztika szerint túl fiatalok voltak holmi házassághoz; ő nem érezte így, teljesen lenyugodott középkorú hímnek érezte magát, aki kész a családalapításra-, felöltve nyilván egyik legszebb, és újonnan vásárolt ruháját. Valószínű könnyedén levonta a megfelelő következtetést a helyzetből: napok óta tartó agyfasz, ami nem akart nála múlni, és még véletlenül sem engedte a konyha közelébe a lányt, mert a sütis csuporban ott lapult a gyűrű. Utólag fészpalmmal gondol vissza rá, hogy hurcolászhatta volna zsebben is a fényes vackot, ami elengedhetetlen kelléke volt a dolognak amire viszont sokat készült. Persze nem foglalkozott azokkal az apróságoknak nem nevezhető eseményekkel, amik a szeme elé tárultak: egybefolyó világ, és mintha mindent egyetlen alak irányítana… nevezetesen a botkormányos, akire még jól emlékezett a Gyártelepi küldetésről: nem véletlen lépett le olyan sürgősen, biztosan políroztatta a sebességváltót a titkárnővel…
Gyorsan kapkodta lábait, semerre se nézve futkározott, míg meg nem találta a fehér inget, meg a sötét nadrágot, és elégedetten vette szemügyre magát a tükörben: ő ennél aztán többet nem tehet. Sötétben lódult kocsija felé izgatottan markolászva gyűrűjét, mikor sötét köpenyes alak toppant elé semmiből: azonnal érezte nem egyszerű kis piti rabló, az meg sem próbálná őt megtámadni… Volt egyfajta érzése, hogy nem érne fel hozzá, túl gyenge lenne, és be is igazolódott: mikor már a fehér inget vér áztatta, és mozdulni sem tudott, előlépett kedves nagybácsija a félhomályból köszönetet mondani Vikinek, és felé dobott egy nagyobb köteg pénzt. Korcs fajzat... de a kedves bácsi se volt jobb... Ő szerette volna örökölni a nagy családi vállalkozást, vele együtt a több milla pénzt. Vigye, neki aztán nem kellett, meg is mondta, mi a francért kellett pengét meg fegyvert ereszteni bele? Francot akart mást, mint feleséget meg állandósult, alacsony fizetést…
Magához térve már tudta, teljesen feleslegesen rohanna visítozni Sachikohoz, ő sem tudna mást tenni, mint valamelyik shinigami, akivel összefut: fejére nyomták a kard végét, ő meg átkerült Seireteibe; ahová sose akarta betenni a talpát. S mivel nem akart a retekben felfordulni, vagy fürdővízért veszekedni, túlzott lelkesedés nélkül jelentkezett shinigaminak. Hóbortos-agyment perceiben picsogott rajta eleget, hogy belőle aztán szart lesz értelmes shinigami, de mégsem volt más, csak egy különleges képességgel rendelkező pitiáner tanár. Akadálya nem volt a dolognak… S mire odakerült, hogy egyáltalán felvetődjön kardja képességének mibenléte, már tudta rá a választ: vagy lángol, vagy szikrát vet… Kellemesen csalódott az Akadémiában meg a kezdőkben, nem mindegyikben volt annyi arrogancia, mint a Karakurában lógó társaiknak. Akibe pedig mégis, azt felpakolta a fogasra, vagy esetleg eltörte egy-két csontját, persze sosem okozott maradandó sérülést, erre azért ügyelt. Persze nem volt önfeledten boldog a tetves egyenruhájával meg besorozottságával, hiányzott neki addigi élete és barátai- főként, hogy valószínűleg még éltek. Már amennyiben nem estek áldoztául Maxi papa vergődésének… idióta marha, mi a francért nem maradt megdögölve ő is? Csak sajnálni tudta, nem volt jelen mikor vérét ontották, szívesen nézte volna vergődését, már csak azért is, ami nyavalyát okozott később a kegyetlen féregje. Felesleges feszültségét sikeresen vezette le hollowok öldöklésében, jobb napjaiban néha jutott neki egy-egy démon is; de javarészt továbbra is a szobájában bagózott vagy olvasott könyveket, és közben azon töprengett javarészt, hogy ha valami csoda folytán le is győzik a pokoli dögöket- mennyivel erősebb gonosz jön majd a helyükre?

~Kinézet:
187 cm magas, hosszú, vörös hajú férfi. Egyik szemén eyepatch, másik zöld színű. Állandó jelleggel kezében látható a cigarettája. Szabadidejében, amikor nem kell shinigami öltözékét hordania, általában hosszú ujjú pólókat, kabátot és farmert visel. Szereti a laza stílusú dolgokat, és egyenruhájában gyakran feszélyezve érzi magát.

Spoiler:

~ Jellem:
Laza, nemtörődöm egyén, aki szereti a munkáját és a cigarettát. Hamar türelmét veszti, ilyenkor eléggé vulgáris lesz. Hajlamos kiigazítani másokat, vagy egyszerűen beszólni nekik, ha feszült. Betegesen szereti a hollowok, démonok és egyéb lények gyilkolását, de zokszó nélkül elvégzi a papírmunkát is, mindennapjai részévé vált. A ritkább, felszabadult pillanatokban szeret középponttá válni a bohóckodással, és megnevettetni másokat. Ugyanakkor nem bőbeszédű, csöndes, gyakran csak bólintással, vagy egyéb gesztussal felel a feltett kérdésre. Mindegy, milyen munkát kap, szereti gyorsan, alaposan és hatékonyan elvégezni.

~ Zanpakutuo/Képesség:

~ Zanpakuto

Neve: Kyoukenbyou oomono [Veszett kutya]
Fajtája: Elektromosság
Shikai parancsa: Hoteru, Kyoukenbyou oomono! [Marj, Veszett kutya!]
Shikai kinézete: katt
Támadások:
- Hibanauta [Szikradal]: A pengéből elektromos villámok csapnak ki, melyek vágnak és égetnek, esetleges összeütközésükkor pedig morgáshoz hasonlatos hangot hallatnak.
- Inazumaori [Villámketrec]: Ellenfele körül felforrósodik a levegő, és vöröses felhő veszi körül, mely egyre szilárdabbá válik, benne pedig ugyanúgy apróbb villámok cikáznak, mint a külsején, s ha ezek összeérnek, szikrát vetve lángra kapnak, s a ketrec belsejében egészen egyszerűen el lehet égni...

~ Szeret- nem szeret:

Szereti:
- a cigarettát
- a keményebb hangzatú zenéket
- a könyveit
- a húsos kajákat
- ölni

Nem szereti:
- a csendet
- tehetetlenséget
- a magamutogató nagyképű senkiket
- a vega kajákat