Már az az ilyen-olyan koponyás matricákkal teleaggatott ajtót sem nehéz kiszúrni, belépve pedig a kedves látogató máris egy igazi rumlis kéjlakban találhatja magát, már ha azon kevesek közé tartozik, akiknek ide bejárása van ill. jó nő. A falak sötétvörösek, néhol hanyagul felapplikált poszterekkel "díszítve", a fekete padlószőnyegen pedig elvétve különböző eredetű pacák és foltok találhatóak.
Az ajtó bal oldalától kezdődően egészen a falig egy kupac számítástechnikai rettenet kapott helyet a legnagyobb összevisszaságban, három biztos pontja egy ütött-kopott fotel, egy gigászi monitor és egy termetes gépasztal, ami gyakorlatilag ki se látszik az ilyen-olyan alkatrészek, dvd-k, mindenféle vacakok, sörös- és cigisdobozok alól.
A fotel háttámlájától körülbelül másfél méterre kezdődik az ágy széle, amiről általában kupacokban borul le a házigazda ruhája mellett pár ottfelejtett női darab is, ezek általában vagy az ágy alatt kötnek ki, vagy pedig a szennyeskosárban halmozódnak. A fekvőalkalmatosság fejtámlájánál két oldalt egy-egy éjjeliszekrény van lámpa, ébresztőóra, könyv és hamutartótárolás céljából; az ágy lábával szemben pedig egy kétajtós és egy fiókos ruhásszekrény plusz egy mini hűtő kapott helyet, amik nyitva tátongó ajtajába a tulaj különös előszeretettel veri be a fejét/hátát/lábát/akármiét enyhén ittas pillanataiban.
A bejárati ajtóval szemközti falból nyílik a csöppnyi fürdőszoba, ahol pont elfér egy wc, egy mosdó - alul-felül fürdőszobaszekrénnyel- és egy zuhanykabin aminek falát szintén vízálló matricák díszítik, csak úgy, mint a tükör széleit.
A kissé elfajzott legénylakáson azonban meglátszanak néha/néhol a különböző női kezek nyomai, elszórtan felfedezhető néhágy cserepesvirág, kedves kis plüssállat, a plafonról lógó koponyává alakított egérre kötött rózsaszín masni, sőt, néha a szoba paramétereihez képest kimondottan drasztikus rend is kialakulhat, ha egy magárahagyott nőszemély elkezd egyedül unatkozni a szemétdomb közepén.

[Missön Inpásszibül - Harc az ételért!]

Tarkómat a hideg csempének nyomva fújtattam, miközben kurvára nem fért bele a csenevész kis fejembe, hogy mi a fasszal érdemeltem ki ezt a sorozatos kínszenvedést. Az odáig rendben van, hogy emberi életem során elég sok szarságot sikerült összekontárkodnom, amiért nyilván jogosan seggel el a Gondviselés; de a pápa őszentsége módszeres kivégzése és a Szent Péter Bazilika márványpadlóján való meggyalázása se lenne elegendő vétek, hogy egy ilyen büntetést vonjon maga után! Nem bírom felfogni, hogy mibe fájna bárkinek is, ha egy kibaszott nyugodt napom lenne ilyen szefós köcsögök zaklatása nélkül! Mondjuk lehet, hogy nekem vannak túl nagy elvárásaim másokkal szemben és teljesíthetetlen az az egyetlen kívánalmam, hogy ne legyek már folyton baszogatva; ez esetben be kell látni, tévedtem a szociális érzékenységemet illetően és egyszerűen nem bírom elviselni akármilyen seggfejek társaságát. Bár a nagytöbbségnek sikerül az értésére adnom, hogy gecire nem vágyom a jelenlétükre, mindig akad pár olyan élősködő nyomorék, akik egyszerűen vagy képtelenek értelmezni egy „Takarodj!” jellegű üzenetet, vagy direkt élvezik, hogy szívhatják a vérem. Én meg sajnos tökéletes alapanyag vagyok az ilyen paraziták számára, sose bírom megállni, hogy ne basszam fel látványosan az agyam egy-egy húzásukon. Nyilván ezzel a tulajdonságommal sikerült kiérdemelnem Eras, a két pincsi, és a jelen hölgyemény „szimpátiáját” is, bár igen sok mindent megadtam volna érte, ha akkor talál be az agyfasz-páros, megmenekítve a szadista némbertől. Olyanok, mint a házőrző kutyák, amikor csak tehetik különös élvezettel törnek rám a legalkalmatlanabb pillanatokban; bezzeg ilyenkor, amikor még profitálnék is a pofátlanságukból, eszük ágában sincs előtolni a seggüket!
Ha ők nem is, az aberrált luvnya csak feltűnt a színen, pedig egész könnyen megszoktam, hogy végre nem bassza az irritáló hangja a dobhártyámat. Bár számítanom kellett volna rá, sikerült hirtelen kibaszottul megrémülnöm, amikor magasröptű elmélkedésemből a zuhanykabinba benyomuló suna egy csapásra kirángatott. Nem mintha olyan rémisztő lett volna a látvány, bár elviseltem volna, ha a leginkább csak dísznek szolgáló csipkecsodáját is kint felejti, takarni úgyse sokat takart. Minden ellenszenvem ellenére el kellett ismernem, bírom, ha hiányos öltözetű bigék törnek rám zuhanyozás közben; és bár egyértelmű volt, hogy egy igen fájdalmasnak ígérkező háború vette kezdetét, az ilyen módszereket jobban preferálom, mint a vasmarkú tökszorongatást, habár ez nyilván jóval aljasabb is. Ennek megfelelően be is indult a fantáziám rendesen, hiába próbáltam hideg fejjel átgondolni a haditervet; kétségtelenül nagy előnnyel indult a cafka ilyen téren, bár geci biztos voltam a végső győzelemben. Ha a kis szuka szórakozik, kamatostul meg kell adni, amit kíván.
Ebben a szellemben igen nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a hátmosásba, precízen végigsikálva az érintett területet – csak éppen nem tusfürdővel dolgozva, hanem a tegnapi kiscsaj által ottfelejtett maradék fekete hajfestékkel. Ennyi idő alatt ugyan nem fogja meg olyan brutálisan a bőrét, de azért igen csecse gnúhányás-minta varázsolódik oda pillanatok alatt, lesikálni is több napos tömör gyönyör lesz! Alkotás közben persze rendesen meggyúrtam némely testrészét; ha már a farkamnál fogva akar vezetni, hadd higgye, hogy ilyen simán ráharaptam az átlátszó kis cselére!
- Biztos hozzászoktál, hogy mindig nedves a bugyid, de azért remélem hoztál váltástangát :/ - Húztam meg az alsója pántját, ami kellemes hanggal csapódott vissza eredeti helyére emlékeztetve a cédát, hogy igen kényelmetlen lehet erre a farmert visszavenni, nem mintha amúgy engem különösebben érintene.
Miután a pincsi végre lelépett, csak sikerült kiáztatnom magamból a bidészagot, úgyhogy elégedetten tocsogtam vissza a szobába valami törülközőért. Ha a suna nem zavartatta magát, nekem sem volt rá különösebb okom; szép ráérősen szárazra törölgettem habtestemet, majd a szekrényt kicuccolva túrtam valami játszósruhát, tanulva az előzőekből. Közben persze feltűnt, hogy a pina kurva elégedett magával és látványosan alig várja, hogy tovább gyötörjön, úgyhogy nekem is ideje volt felvenni a szerepemet. Az előző söröm bevégeztével bontottam is egy másikat; csak szükségem volt valami idegnyugtatóra ha már megfogadtam, hogy csinálhat ez bármit, akkor sem fogok kiakadni, hogyha a szar szart eszik is - legalábbis nem észrevehetően.
További feszültségoldásként benyomtam valami zenét is, miközben újabb söröket a szuka kezébe nyomva próbáltam ivásra ösztönözni. Messziről látszott rajta, hogy nem idegen tőle a dolog, és amilyen öntelt picsa, száz, hogy megpróbál odaverni piálásban, csak hogy ahhoz kibaszottul korábban kellett volna felkelni anyukám! Nincs az az isten, hogy engem lenyomjon, és amíg azt hiszi, hogy a tökömnél fogva rángat, szépen lassan foskészre csapja magát és gyönyörűen belesétál a saját kis faszányos kelepcéjébe, wehhehhe! Már csak valahogy némi minimál kedvességet kellett magamra erőltetnem, hogy nyeregben érezze magát (fogja is ), úgyhogy egy rohadt szót nem szóltam, amikor az a kis avós csitri nekiállt precízen szétbaszni a pecót. Joggal gondolhatja, hogy a bráner nagy úr és ezért kénytelen vagyok szabbad kezet adni az ámokfutásának, végül is nem is jár túl messze az igazságtól. Minden kibaszott idegszálammal azon voltam, hogy megőrizzem a hidegvérem miközben az a barbár állat a retró kincseimet hajigálta, de ott majdnem elpattant az ütőerem, amikor az a rühös egy mini AT-AT makettet taposott épp halálra különös kegyetlenséggel.
Az agyérgörcs elkerülése érdekében végzett egyre tempósabb ivászatomnak, na meg persze az ő fogyasztásának köszönhetően kiürült sörösrekesz tökéletes ürügy volt arra, hogy legalább a szobából elcipeljem, megmenekítve azt a végső szadálástól, úgyhogy a vállát finoman megropogtava próbáltam az ajtó felé irányítani a vérengző bestiát.
- Én innék még valami ütőset, bár nem tudom, hogy az neked nem lenne e már sok, cica.. :/ Na gyere, majd nézünk neked valami szőlőlevet! – Terelgettem a létező összes ártatlan arckifejezésemet felöltve, ami talán pont annyira volt több a kelleténél, hogy azt higgye hogy én azt hiszem, hogy egy ilyen nyilvánvaló ugratással meg lehet etetni. Irányíts csak béjbe, úgyis én nevetek a végén.