Cymesha cryn Shaorak
Különleges karakter
Hozzászólások száma : 6
Registration date : 2011. Mar. 16.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
    (7000/15000)
 |  Tárgy: Cymesha cryn Shaorak Szer. Márc. 16, 2011 2:33 am | |
| Adatlap
Karakter neve:(kérjük, ha netán nem tudna írni, csak tegyen ide egy X-et) * Cymesha cryn Shaorak
Beceneve: Shao
Faja: vérelf
Kasztja: Mágus, (nagyon sötét féle:D)
Születési ideje: Mivel egy másik dimenzióban kezdte a pályafutását, jó rég.
Kora: 87 év ( nem haltam meg… csak majdnem XD)
Nem: Férfi vagyok, bazze
Jelszó:yehcysark
Előtörténet
Egyszer volt, frászt, soha nem volt olyan tehetséges, gonosz lény, mint én. Ego, az van… persze van mire, mert a valaha létezett legkegyetlenebb és leggátlástalanabb gonoszt sikerült elfogni. Gondoltam én. De aztán a gondolat bebizonyított sok mindent. Például azt, hogy azért nem vagyok olyan dög. Mit is csinál az elf, ha négy nagy éhes és erős barlangi ork akarja megenni reggelire? Első lehetőség, sikítva rohan, mint egy kislány, de ahhoz már túl öreg, meg túl szép, meg túl büszke vagyok. Inkább faljanak fel. Második lehetőség, harcol, meghal és megeszik. Harmadik lehetőség, túljár az eszükön. Hát kérem szépen, lehet, hogy szőke vagyok, de az én fajtámban ez szinte követelmény. Ja, a bőröm színe…? Öregem, rasszista vagy? Puff, egy kis Éjlabdacs. Na, látom, felforrt a véred. Füstölögj csak még egy kicsit, a lelked miatt ne aggódj! Ugyan kővé változtattam, de az sosem volt a tied. Ja, hogy te nem hiszel a gonoszban? Persze, persze… mindjárt meghatódok, de a lényeg, hogy mi hiszünk benned, szóval csak így tovább, te kis tapló.
Elmondom a tutit, mindenki adózik, igen, még te is és te is és mindenki. És azt hiszitek egy szép és tökéletes világban a halálnál nem lehet rosszabb, de ekkor jövök én és akkor rájössz, hogy a halál után jön csak igazán a buli. Megszabadulsz minden gátlástól és szabálytól. Például én azt mondom, ölni szabad, sőt, ölni kell. Meg enni… friss husit. Tudom, tudom, nem szeretik az élőhalottak a gyors kaját, mert nekik már rohadnak az ízületeik, de az istenért… hát ezért adok a kezetekbe íjat? Szóval vannak a normálisak, akik mászkálnak, tesznek-vesznek, meg vannak a magam faja kalandozók, akikből alapjáraton két műfaj létezik. A jó, meg a gonosz. Én annyira szuper gonosz vagyok, hogy rám néznek, és még a szűz lányok hangja is sikítva orgazmusba fullad… pedig még a tapasztaltaknak is nehéz… én már csak tudom, higgyétek el, elég sok időbe került, mire idáig elértem a ranglétrán. Szóval, mi a munkám? Igen ez egy jó kérdés, Csonti úr, egyes élőhalott teremtményem. Én lélekkufár vagyok, a szajhák pénzért, a boszorkányok hatalomért, én pedig az örök halhatatlan legyőzhetetlenségért adtam el magam. Jól hangzik, ugye? Szerintem is. Más néven, én boszorkánymester vagyok. Átkok, rontások és a halál nagymestere. Ha én úgy akarom, egy erős emberből roncs lesz, egy nyomorékból pedig Szuperman. Szóval istenesdit játszok, mert megtehetem. Végül is ez az egész dolog erről szól. Istenné válni. Ez a távlati célom. És ha Isten lettem, választok valami nagy és nemes célt, ami megfelel az elveimnek. Mondjuk, hogy irtsák az ártatlanok vérét és a hülyéket, mert őket utálom. És ne legyen több lány pop csapat, mert őket is utálom. Ezek tiltólistán lesznek. Igen, igen, de látom, kezdek elkalandozni, szóval kezdjük az elején. Hogy még a ti kis rothadó agyacskátok is felfogja. - *Mondta Shao az újonnan kreált óvodás élőhalottakhoz. *
Szóval régen egy faluban születtem. Csini kis falu volt, kicsinyített fejek díszítették a hegyezett cölöpökből tákolt sáncot. A varjaktól volt hangos mindig és az emberek messze elkerülték. Már csak azért is, mert nem bírták a szagokat. Az oszlás sosem zavart, már a kezdetektől hozzá voltam szokva. Nehéz is lett volna a falu sámánjának fiacskájaként fintorogni a vérre és a belsőségekre. A sámánok ugyanis állati szellemeknek áldoznak. Embert jobbára. Az én családom volt az egyetlen vérelf család az összes közül. Sejthetitek… a sok ork között milyen gyerekkorom lehet. A sok randa, bűzös, agyaras, kigyúrt bébi bálna, nehézsúlyú, amatőr pofozógép között én, a kis szőke, kékes-lilás szemű tündérbogár. Hát mondanom sem kell, hogy mindig én húztam a rövidebbet. Velem senki nem akart macskát patkolni és riogatni. Mert ha ők egy emberlány elé kiugrottak a bokorból, a lány sikítva elrohant és még a cukorkát is eldobta ijedtében. Velem meg papás mamást akart játszani. >.< Igazságtalanság… Szóval esélytelenként indultam neki ennek a gonosz szakmának. Mert gonoszkodni igen is nehéz dolog. Az apám mesélte, hogy kiskoromban gyűjtöttem a fényes hátú bogarakat, és amikor ő kiszurkolta őket a falra, akkor egy évig nem álltam vele szóba. Pedig csak a kedvemre akart tenni. Szóval határozottan nem születtem gonosznak. De a sorsom az, hogy az legyek és erről igen hamar meggyőzött az élet. A suliban, mivel én voltam a leggyengébb, mindenkinek nekem kellett megírni a leckéjét, ha nem akartam egy mocsár mélyén tölteni a délutánt. Így történt az, hogy egész okos vagyok. A korosztályommal ellentétben olyan gyorsan tanultam, mint az emberek. Még nem serkent szakáll az államon, mikor befejeztem a tanulmányaim az egyetemen. No, de még térjünk vissza a kezdetekhez. Átlagos kis elf kölyök voltam, egy nővérrel meg egy elvált apával. Nem egészen tudom, kire ütöttem, de nekem már igen korán megvoltak a különleges képességeim. A nővéremnek is voltak különleges képességei, példának okán, igen gyorsan oda tudta idézni az apámat, hogy az lekeverhessen egy szeret teli maflást egyetlen fiacskájának. De az én különleges képességeim, egészen máshogy jelentek meg. Talán azért, mert nem volt nap, amikor nem kellett rettegnem. Tudjátok, senki nem védett meg minket másoktól, csak magunk. Ha azt mondták, én porban csúsztam, ha azt mondták, én mondtam bármit, csak ne bántsanak. Tizenhárom éves voltam, amikor meguntam, hogy én vagyok a bokszzsák, csak, tudjátok, én akkor fele annyi idősnek néztem ki. Apa már taníthatott az átkok kiejtésére. Én megtanultam mindet, betéve tudtam az egész igés könyvet, de a harmadik ütés után, amikor a földre kerültem és az orrom is vérzett, annyira, de annyira dühös voltam, hogy kirobbant. Puff, zöldes csóva terjedt szét és akkor hirtelen mindenki más is görcsöktől fetrengett a földön. Engem meg valami hihetetlen euforikus káröröm kezdett el talpra állítani. Addig rúgtam a földön levőket, amíg mozogtak. Nem voltam elég erős, hogy meghaljanak, de akartam. De mennyire, hogy akartam! Másnap pedig, egy muki jött értem, hogy elvigyen engem. A mágikus Akadémiáról küldték a tanárt, mert még az ő pajzsaikat is megbirizgálta a kitörésem. Szóval mágus tanonc lettem. Ott már kevésbé voltam kilógó a sorból. de még mindig én voltam a legkisebb, felnőttek voltak ott. Mindenféle fajokból. Azt mondták, zseni vagyok és hogy az évszázad legjobb varázslója válhat belőlem. Azt hittem eleinte, ez jó. Mindenki mosolygott és biztatott. Segítettek, hogy elboldoguljak a kollégiumokban. De tudjátok, mi történik, ha negyven év van közted és a többiek között? Titokban a hátad mögött utálnak, irigyelnek és igyekeznek alád ásni. De nem jött nekik össze, mert reményeikkel ellentétben tényleg zseni vagyok. Eleinte bedőltem a nagy bociszemes jegyzetkéregető szemeknek. Aztán már az egészet rúnákkal írtam le gyakorlásként. Persze rúnát olvasni igen nehéz, elég csúnyán néztek rám mikor mosolyogva nyújtottam át a láthatatlanná tett írást, hihi. Dögök voltak velem. Mindenből kirekesztettek és ez a különc tudat elhatalmasodott rajtam. Képes voltam a könyvtárban berendezni a főhadiszállásomat. Nekem nem volt más esélyem, csak ha olyan okos és erős vagyok a varázslásban, hogy a többiek hozzám se tudjanak szólni. Nem, most nem akarok kitérni a csábító varázslatokra. Egyszer nagyon megszívtam az egyiket. De a rohadt liba már alulról kaparja a kék ibolyákat és azóta levakartam magamról a szőrös láncokat is, khmmm… Nehéz kezdetek. Igen, igen.. .de melyik kezdet nem nehéz? Akkor volt nagyon gázos, amikor már tényleg tudtam varázsolni, mert akkor már kezdem úgy gondolkodni, mint egy férfi…
Hé… most mit nézel… Csak azért vontad fel a szemöldököd ,mert van nappali arckrémem? Érzékeny a bőröm, jó? Minden harmadik férfinek az… csak irigy vagy, mert nekem rohannom kell a csajok elől, neked meg nem jut semmi. Látod, ezért is nehéz gonosznak lenni, nehéz távol tartani a fanatikus rajongók tömegét. Egy lány, ha komolyan gondolja velem, előbb meg kell halnia, szívesen látom élőhalott seregem ékes példájaként. Van reklámom is…
"Örök élet a halál után, a ráncok eltűnnek, a bőr sosem látott sima és fehér lesz! Mert megérdemled! Shao-ral"
Na jó, a mellékhatásokról elfelejtettem egy-két dolgot elmondani, de pereljenek be érte. A jog nem terjed ki járkáló hullákra, meg utána, ők úgyis a szolgáim. Bruhaha…
Végül azonban még az én zseniségem is kevésnek bizonyult, nem lett belőlem mágus. Kirúgtak, mert rajtakaptak, hogy a zárolt részlegen olvasgatom a sötét mágiát. Ezt a banális hülyeséget… Csak előre képeztem magam. Utána gyűlöltem minden mágust, és megfogadtam, hogy hatalmat csak is a saját érdekem érdekében fogom használni. Másokért egy fűszálat nem fogok keresztbe tenni. Egészségesen önző voltam. Mikor kirúgtak kénytelen kelletlen elindultam haza. De a fejemből nem tudták kiszedni, amit megtanultam. Megtámadtak a banditák, de végül nekem lettek hordáraim. S nem sokkal ezután találkoztam a mesteremmel. Ő is halott volt már akkor, amikor találkoztam vele. Megölte magát, hogy örökké éljen. Na, ezt a filozófiát nem fogom sosem megérteni. Amúgy vámpír volt… szóval csak este dolgozott, de nem gáz, én nappal is gyakoroltam. Tőle tanultam meg a demonológiát, életerőt szívni. Akadályozni a kezeket, felforralni az erekben a vért, káoszból kreált energiát idomítani. Érzéketlen volt, és szadista, és nő, mellesleg imádtam. Még akkor is amikor néha rajtam élte ki a szadiját. Értsd: ostorral kergetett azokon a napokon, ha értitek. De már nem futottam, mivel ő élőhalott volt, kővé dermesztettem, aztán ostorozhatott a gondolataival, később pedig visszaváltoztattam, ha lenyugodott, és minden ment tovább. De nekem is kellet készíteni adóbevallást, hamarabb, mint gondoltam. Mert egyszer meghaltam már majdnem. Tudjátok az esetet az orkokkal. Fogtam egy rozsdás tőrt, és amíg azok tanakodtak, hogy megfőzzenek-e, vagy inkább süssenek, én elmormoltam az áldozati igét és nyissz a torokba… hogy biztos legyen és hogy ne szenvedjek sokáig. És páff… a pokolban ébredek. Jó öreg ördög papa vigyorog rám a szarvas patás jelmezében. Egész kedélyesen fogadott. Voltam olyan egoista, hogy tudjam, hasznosabb vagyok neki, ha fenn vagyok. Bizony meg is kötöttem vele a magam paktumát. Ez a boszorkánymester legfontosabb napja. Körülbelül olyan fontos, mint a szülinapom. Neki ígértem minden lelket, akit megölök, a bibi az hogy magammal is végeztem.... A paktum úgy szól, hogy a tiszta lelkekét kapok plusz tíz évet, a gonoszokért plusz húszat. És hogy nehogy kipurcanjak már az elején, kaptam magam mellé egy démoni szolgát. Egy olyat amilyenre mindig is vágytam. Egy succubus-t . Szexi, szadista, pokoli tündibündit bikiniben, rozsostorral. Kívánhat egy férfi ennél többet? Szerintem nem! Temészetesen bármit megtesz, amit csak akarok, a bármi alatt "bármit" kell érteni. Ördög papa rendes, de fizetni kell neki; amikor én hozzá értem, kicsit vicces kedvében volt. Mert nem az én világomba küldött vissza dolgozni, hanem ide.
Eleinte elég rizikós volt. Kilógtam a tömegből, mármint értitek a fel-szerkóm kicsit érdekesen hatott, de azt hitték, valami cosplay-es vagyok, még a melltettem tipegő patás szarvas szépségre sem kapták fel az emberek a fejüket. Ez a sok kütyü… én nem tudom, maradok a varázslásnál, az jól megy. De hamar megoldottan a nyelvtani gondokat. Kiszívtam egy éppen arra járó lelket, plusz húsz év, az emlékeit meg beültettem magamba, persze csak a szükségeseket, így beszélek japánul. Megemlíteném, hogy megérzem a tiszta szívű embereket. Messziről kiszagolom, ördög papa azt mondta, ez bónusz, mert éppen hatodik hó hatodikán haltam meg. Ez igen hasznos nekem. Alig egy hónapja vagyok itt, de már is van pár száz év pluszom. Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a világban szinte mindenkinek van tartozása az öregnek. Szóval van mit takarítani. Éjszaka vadászok a gyanútlanul sétálgató ügyvédre.
- Hopp, te elítéltél egy ártatlan embert, meghaaalsz!
Vagy bróker…
- Hopp, te sikkasztottál … meghaaalsz!
Egy idősebb férfi:
- Hopp te kisfiú homorító, fúúj… Szívem, gyorsan öld meg…
A tény, hogy többet kapok a gonoszokért, mint a jókért, az azt jelenti, hogy számít, hogyan élünk. Bizony, hogy számít. Az én adóbevallásom folyamatos, te számolsz néha? Ha majd elég erős leszek, visszaszerzem a lelkem, visszaszerzem az életem, és meglátogatom a családom. Az öcsikémet meg az idióta nővérkémet és seggbe rúgom az összes szomszédom. De addig én kaszás vagyok, menni kell és ölni kell. Mondhatnám, hogy kényszermunkás vagyok. De a legrosszabb, hogy ránézek valakire és látom a listát a szemében… amit ráolvashatok. Tök szar dolog látni a rothadás mértékét. Néha már vágyom valami jó erőre, ami elpáhol. Szakmailag túlképzett vagyok. Hiába ölnek meg… pár perc és újraéledek… mert az üzlet, az üzlet. Gyilkolnom kell a hatatlanságomért. Most pedig itt tartok.
*Shao az óceán parton meditálgat az élet nagy dolgain: mint, hogy most egye meg a kedvenc málnás nyalókáját, amit öt perce csórt el a jégkrémestől, vagy még várjon vele egy kicsit. De elmélkedését megzavarta a szárnyas szépség, aki mellette lakkozta a körmeit vér-pirosra, végtelenül elunt arccal.*
- Gazdám… nem mennék el ma a plázába? Ma leárazás van.
- Nem, Miriam… ma szép az idő… semmi kedvem ott benn punnyadni… menj, ha gondolod…- *mondja a sötét varázsló és kinyitja a jégkrémet. Majd amint a szájába vette, eldől a törölközőn és a lábát belógatja vízbe.*
- De gazdám, ha te itt vagy, én meg ott… hogy foglak megvédeni?
- Miriam… halhatatlan vagyok… Emlékszel?
- Ma is melózunk ugye?
- Nekünk nincs szabadnap… Az ördög nem alszik.
- De neked néha kéne…
- Nem tudok.
- Drága gazdám.. tudod, hogy nem érdekel a lelki nyomorod… Na, megyek vásárolni.
- Jó… Tudod hol találod a bankkártyát vagy mi az a bigyó. – *legyint és sóhajt, a pénz sosem számított neki semmit, az könnyen megszerezhető volt számára. Pár óra múlva, mikor már elege lett a lazsálásból, elsétál a legközelebbi katedrálisba, ami a külföldiek keresztény temploma volt. Beérve elmormol egy igét, és a kezébe teremt két apró ruhadarabot, majd elindul a gyóntató szék felé, ahol csendesen beül.*
- Atyám… vétkeztem!
- Igazán? Gyermekem sorold a bűneid. – *szól vissza egy türelmes hang a rács mögül.*
- Feltörtem egy férfi szekrényét, és ami találtam benne, elvettem. - *válaszolja a mágus.*
- Ez a gonosz műve, fiam.. Mondj el tizenöt miatyánkot és megbocsájtatik a te bűnöd.
- Ezeket találtam benn. - *nyújtotta át a papnak a kis bíbor tanga bugyit és az apró kis ostort.*
- Ezek a gonosz eszközei fiam.
~ Hülye azt hiszi én nem tudom? ~
- Aha… Csak hogy ez a te szekrényed volt…- *mondja mosolyogva, és már indulnak is a zöldes csóvák, hogy a férfihoz érve leszívják az életerejét.*
- Tudhatnák, hogy a piros ízléstelenségre vall… ostobák…- *veti oda a kiszikkadt tetemre a ruhadarabot, ami pont az orrán állapodik meg.*
De azért voltak jó napok is, mint például, amikor egy feketére mázolt arcú lányt találtam a híd alatt egy borotvapengével a kezében. Olyan rendes voltam, nem öltem meg egyből, leültem vele beszélgetni
- Szia!- *köszöntem rá mosolyogva*
- Hagyjál meghalni…- szipogott vissza a lány és csak még jobban elkente kezével a fekete maszatot, pedig tökre normálisan nézett ki. Nem tudom mi volt a baja, de az nagyon.
- Oké… majd visszajövök öt perc múlva a testedért…- * intettem könnyed mosollyal neki
- Miii…? Nem is hívod a mentőket?
- Minek… jobb neked holtan…- * néztem rá kissé meglepődve*
- Igazad van…T_T- mondta és nyiszálta tovább az ereket.
- Neeem rosszul csinálod… - * mondtam és segítettem neki ujjammal a kicsorduló vérből szaggatott vonalat rajzoltam a csuklója alá hosszanti irányba*
- Na most ott vágd el…
-Nem merem..-* nézett rám a lány félelemmel. Szerintem valamit be is vehetett… mert azért ilyen nagyon nyugodtak nem szoktak lenni*
- Csináljam én? – kérdeztem segítőkészen.
- Mégsem akarok meghalni…
- Ó ember, döntsd már el…-*méltatlankodtam és kivettem a kezéből a pengét és behajítottam folyóba*
- Hülye liba…- * jelentettem ki, betárcsáztam azon a kis világító izén a mentők számán. Most még nem jó a husi, később akár húsz évet is kaphatok érte.*
- Vétkezz sokat az ördög nevébe gyermekem. -* mondtam neki komolyan majd otthagytam*
Szóval ilyen az életem, meló, punnyadás, meló. De nekem jó így. A vadászok a rosszakra, én a legrosszabb… szóval vigyázz, mert a te lelked is a kezemben van, csak még nem tudsz róla.
Kinézet
Shaoraknak hátul hosszan összefogott hófehér, azaz tejföl-szőke haja van, elől kissé tépetten hordja. A szeme lilás- ibolya-kék. A bőrszíne kissé sápatag. Magas de nem túlságosan magas, kissé vékony vállú tipikus szépfiús külsejű. Vézna láb, vézna kar, de szörnyen nagy személyes karizmája van, mely a mágikus aurájának a kisugárzása miatt a legtöbb embert legyen halott, vagy élő a hatása alá von. Körülötte mindenki a friss éjszaka illatát érzi, attól függetlenül, hogy éppen most mészárolt-e le egy-két pokollakót. A ruházata finoman szólva rendhagyó. Mindenképpen kirívó, mert tradicionálisan öltözik és nem ad a modern dolgokra. Nincs telefonja szóval hiába is kéred el a számát. Ellentétben a szolgájával, aki viszont divat és szex mániás és jobbára úgy néz ki mellette, mint egy luxus kéjhölgy.
Jellem
Shao jelleme elég kaotikus. Szörnyen szarkasztikus, néha humoros kedvében van, máskor szörnyen depresszív jellegű. Mindenképpen a kiábrándultság határozza meg, nem hisz a jó erejében. Úgy érzi csak magára számíthat. Szörnyen fél attól, hogy elbukik. Állandóan érdeklődik és figyel, mert egyetlen fegyverének a tudását érzi. Lázasan kutatja a módszert, amivel visszaszerezhetné a lelkét, de egyenlőre eléggé reménytelennek tűnik a dolog. A szerződés miatt és élvezetből is hajlamos ölni, hogy leverje másokon saját bántalmait. Azonban tudja, hogy igazán nagy kárt nem tud okozni. Eléggé hatalom mániás, szóval minden új tanulható dologra elég fogékony. Nehezen teremt kapcsolatokat. Eléggé antiszoc, mert néha nagyon dög tud lenni. Főleg azért, mert attól tart, hogy akiket megkedvel, azok elárulják. Nem teljesen aszexuális, de van egy fullextrás démon rabszolgája, ha értitek… szóval nőkkel nem nagyon törődik. Akkor érzi jól magát a társaságban, ha ő lehet a vezér egyéniség, szereti ha behódolnak neki, és hízelgéssel meg lehet puhítani. Titokban azonban tényleg törődik másokkal, ha kell a hátuk mögött elrendezi az ügyeit, de ő nem jó. Ő meggyőződésből gonosz és aki ennek ellent mond annak jajj. 
Képességek: Shao mágus, ami azt jelenti, hogy nem igazán tud verekedni, arra van a démon szolgája, Miriam, aki rózsaostorával szörnyű sebeket tud okozni. Az ugyanis eleven tűzből van kovácsolva.
Miriamra nem hatnak a tűz alapú varázslatok, mert ő abból született. Mivel démon, ha esetleg valaki ”megöli”, némi kis lélekáldozattal újra lehet idézni. Ez csupán egy húsz perces szertartást igényel. Általánosságban a mágiáról. Shao talán kívülről féktelen pusztítást tud véghez vinni élő és élettelen dolgokban egyaránt, azonban a mágia alap törvényét, miszerint annak harmóniában kell lennie a világgal, tiszteletben tartja. Így ő nem pusztít el végleg semmit, csak átalakítja. A lelket nem tudja megsemmisíteni, csak elzárni aztán felhasználni, de semmi nem vész kárba.
Shao varázslatai: A varázslatok olyan erősek amilyen a lélekenergia szintje, idővel erősödhetnek, ill. kombinálhatóvá válhatnak, de jelenleg ez a fegyvertára.
Destrukció:
Tűzlabda: egy tűzből alkotott labdácska, amivel dobálózik… nem finom, ha arcba kap.
Jéglabda: ugyanaz, csak lefagyaszt… ergo lassabban mozogsz tőle
Káoszlabda: eleven sötétséggel talál el, és ilyenkor a lelked ég meg… ideiglenesen csökkenti az LP szintet, ha eltalá.l Az átmeneti roncsolás csak mély meditációkkal nyerhető vissza, illetve lelki segítséggel, súlyos esetben az illető megőrülhet. A károsodás a lélekenergiám egy-tized része.
Lélektűz: ezt előre el kell készíteni. Látszólag egy kékes por, amit el kell szórni a szélben és kimondani a varázsigét. Amihez a por hozzáér, az meggyullad. A láng a félelemből táplálkozik, ha elhatalmasodik a félelem, a láng is egyre nő és végül kiszipolyozza az ember erejét és az áldozat meghal.
Lélek izzás: Egy egész lélek kavics felhasználásával működik. Ez is ideiglenesen lerombolja az illető lélekenergiáját, amit ugyanúgy szerezhet vissza a támadó, mint a káoszlabda esetében. Ez a varázslat azért erős, mert tőlem energiát alig igényel. Előzetesen kell megalkotnom a lélek kavicsokat. Ha épp nincs nálam, ezt nem tudom varázsolni. A sérülés az én LP-m egy-ötöde.
Nekromancia:
Lélekszívás: ezzel csórom el a lelkedet, szép, spirituális lila színű energiafolyam gyűlik a kezembe, ami lélek kaviccsá változik. A kis kavics aztán később több célra is felhasználható
Útirány: Amikor valakinek a lelkét elrabolom, vagy kőbe zárom, akkor az nem pusztul el. Akkor sem pusztul el, amikor annak az energiáját felhasználom egy varázslathoz…csupán megszabadul a fájdalomtól, ami az életében ráragadt. A léleknek megszűnnek a fájdalmai és érdemei szerint a mennybe, azaz Soul Societybe kerül, vagy pokolba.
Életerő szívás: Ezzel a lelked nem lopom el, de az életed kiolthatom. Ugyanúgy egy energia híd, csak ez zöldes-arany színű, és piszkosul fáj. Ezt az erőt a saját gyógyulásomra is felhasználhatom, vagy akár elraktározhatom és akár gyógyíthatok vele másokat is.
Démon idézés: Lélek kavicsokért cserébe ördög papa visszaküldi nekem a legyőzött szolgáimat. Miriam nélkül csak egy luzer vagyok XD
Lélek látás: ezzel látom a lelked, és azt, hogy milyen bűnöket követtél el… mint egy listát, leolvasom az aurádról, ha sáros vagy én tudni fogom. Előttem nem érdemes vetíteni.
Démon bőr: ezt magamra varázsolom. A hierrohoz hasonlóan kőkemény bőröm lesz, amit nehéz megsebezni.
Élőhalott teremtés: zombigyártás A zombi értelmi szintje és alkalmazhatósága attól függ, mennyi energiát töltök bele. Adhatok neki különösen nagy életerőt is. Minél több életenergiát öltem bele egy ilyen lénybe, annál jobban hasonlít egy élőre.
Átkok:
Ezek gyors varázslatok, a pillanat tört része alatt rád ragasztom, és általában csak percekig vannak rajtad, de harc közben ezek igen értékes percek számomra. Mindenkire hatnak lélekenergiájától függetlenül… csak az erősebbekre rövidebb ideig.
Betegség elorzása/adása: ha úgy tetszik, egy betegséget magamba zárhatok, hordozhatom, aztán átadhatom valaki másnak. A betegség jelei rajtam nem fognak látszani. Így akár gyógyítani is lehet. Ezzel a betegség lefolyását lassítani és gyorsítani is tudom. Nem egyszer előfordult már, hogy egy gonosz emberre ráragasztottam egy jó, halálos betegségét… ez a kedvenc büntetőeszközeim közé tartozik.
A düh mardosása: ezzel az ellenfél elveszti a kontrollt önuralma felett, és őrjöngő ösztönlénnyé torzul.
Az agónia szorítása: ez a félelmet ragasztja rá az ellenfélre, amitől dekoncentrált, paranoiás és zavart lesz.
A terror áradása: hasonló az előzőre, csak ez már több, mint félelem, itt kifejezetten megretten az illető, szinte biztosan halálra rémül.
Káosz aura: ha közel jössz hozzám, káosz sebződésed lesz, mint a labda esetében, amíg rajtam van az aura. A sebeződés egy huszada a mindenkori LP-mnek.
Általános:
Kontroll: ez más emberekre és nálam gyengébb lelkekre hat. Átvehetem a tudatuk felett az irányítást, és azt teszik, amit mondok, ezzel parancsolok a démonomnak. Ezt csak egyszer kell rálőnöm valakire, onnantól bármikor parancsot osztogathatok neki, ha úgy tartja a kedvem.
Térhajlítás:
Ez a teleportálás egy formája, amikor nem én vagyok gyorsabb, hanem körülöttem a tér és az idő hajlik meg. Rövid ideig így szörnyen gyorsan tudok mozogni. A két pont között szinte fénysebességem van, viszont a technika szörnyen megerőltető, egy nap csak párszor használható. Nagy távolságok leküzdésére használom, nem harcban. Bárhova eljuthatok egy szempillantás törtrésze alatt, csak tudnom kell hol van az a hely, azaz már járnom kellett ott egyszer.
Faji adottságok:
A természet emberfeletti gyorsasággal és ügyességgel áldott meg, de a fizikai erőm kevesebb az emberinél, és az állóképességem is kicsit kevesebb. Viszont pofátlanul jóképű vagyok, nagyon. Különleges fényviszonyokhoz vagyok szokva, a szemem uv tartományban is érzékeny. Azaz mindent lát ami visszaveri a legkisebb uv-fényt. A fényforrást olyankor a szemem bocsátja ki, ami enyhe kékes árnyaltban izzik a sötétben. A teljes sötétségben is egész jól látok… de ha már tényleg zavar, akkor tűzgömbbel mászkálok.
Szeret:
Szereti, ha figyelnek és törődnek vele.
Imádja a hízelgést
Szeret mások érzéseivel játszani
Szeret némán járkálni a természetben és meditálni az élet dolgain
Szereti a kávés csokit
Nem szeret:
Utálja a nyávogást és a hisztizést
Ha hülyének nézik
Ha becsapják vagy megvezetik
Ha valaki jobb nála bármiben
Utálja a hülye kérdéseket
Minden embert úgy általában…
A világot úgy általában
Felszerelések:
Lég-board : Egy deszka, amire, ha ráállok, tudok vele röpködni. Elég nagy ügyességet igényel a használta. Ez egy mágikus tárgy, de használata mágikus energiát igényel. Átlagos embereknek nem működik.
Bot: Hát mire menne egy varázsló menő drágaköves mágusbot nélkül? Nekem is van ilyen, és arra jó, hogy a varázslataim távolságát növelje. Az az, a zónát ahol tudok varázsolni. A botomban egy maroknyi nagy hegyikristály van, az anyaga pedig hófehér cédrusfa. Mivel mágikus tárgy, ezért nem törik, de mágusbottal verekedni nem igazán szokásom. A jelenlegi zónám, most hetven méter sugarú gömb.
Ruha:
Nos minden ruhám be van ruházva, mind egytől-egyig segíti, hogy tökéletesen kivitelezhessem a varázslataimat, szóval nekem az munkaügyi védőfelszerelés, persze ezek nélkül is tudok varázsolni csak akkor több energiát igényel tőlem, márpedig én lusta vagyok, szóval nem veszem a fáradságot, hogy normális ruhákba rohangáljak. Mivel engem mindenki lát, még a legtehetségtelenebb ember is, álltálában rám fogják, hogy egy nagyon hiteles cosplay-es vagyok , csak amikor Miriam elmászkál mögöttem eltanakodnak a modern maszkok élethűségén.
Fegyver: Minek ? Nekem az agyam a fegyverem és az én démoni szépségem.
|
|
