Sano kun, kifejezetten megfontol fickónak látszott, ahogy sétáltunk. Arra számítottam hogy netán majd irritálni fog a személye, de nem így történt. Nemsokára újra figyelmeztetett hogy fogjam vissza a kisugárzásom, na igen ő nem tudhatta, hogy hala a mi kis kütyüinknek a lélekenergiám olyan, mintha egy holow-é lenne. Nem bírtam megállni hogy ne igazítsam ki.
- E miatt nem nagyon kell aggódni, ha egy kicsit figyelsz Sano kun... akkor érezheted, hogy az energiám egy kicsit sem feltűnő ^^... van egy lélekenergia transzformátor nálam - vigyorogtam mint a tejbe tök, és immár azért lecsitult a nagy csillogás a szememből. Most már csak simán pár centivel a föld... akarom mondani a homok felett jártam . Majd utána hallgattam egy kicsit, mert kezdtem érezni, hogy nagy lélekenergiájú hely felé közeledünk.
- Nem, nem maradok le^^.- Replikázom és szaporázom a lépteimet. nagyon szerencsésnek érzem magam, betekintést nyerek a méhkas közepébe. És ha mázlim van ez senkinek sem fog feltűnni Majd hallgattam Sano véleményt Erasról. Sejtettem, hogy tudni fogja ki az. Az én arcomon megrándult egy-egy izom. Az undor átfutott a képemen.
- Igen tudom ,hogy elég rafinált. De azt is, hogy fantáziátlanul sekélyes. De nem szándékozom túlzottan közel menni. Csak megfigyelnem kell, egyenlőre. - Válaszoltam sötéten. A hányinger kerülgetett, túl közeli volt még a legutóbbi randink ideje. Egy cseppet sem lepett meg, hogy eme beteges, és torzult jellemű nőszemély, még a tudományt is kifordítja. Szó szerint megszentségteleníti. Én sok mindent megértek. Néha áldozni kell a tudás érdekében, s néha többet is mint szeretnénk. De, hogy csak úgy, fájdalmat okozni másoknak? Ez csak is védekezés lehet, másokon éli ki önnön szánalmas valóját, hogy úgy érezze, ér valamit. Még a szánalomra sem méltó, egyáltalán az is egy morbid vicc, hogy létezik. S az még rosszabb, ha arra gondolok ez a lény egy az egyben, valaha a kapitány személyiségét képezte. Nem is kell ennél több bizonyíték a lélek törékenységére. *Legnagyobb ellenségei önmagunknak vagyunk, s ez most olyannyira szembetűnő hogy az félelmetes. Pont olyan, mintha az ember, maga démonával nézne szembe, s tehetetlenségében, nincs más módjában csak küszködik. Véget vetek ennek a rémálomnak, ha addig élek is. *
Olyannyira elmélyültem sötét gondolataim tengerében, hogy már csak akkor eszméltem be, mikor Sano kun szobájában találtam magam. Meglepetten körül is néztem, és a fájó gondolatfoszlányok szürke árnyai egy csapásra eltűntek arcomról.
"-Mielőtt elindulnánk Erashoz muszáj lesz felvenned ezt az arrancar egyenruhát, mert téged még sose láttak itt, mint shinigamit.- " Fordúlt hozzám a férfi, de válaszom meg sem várva a fürdő helységbe zárkózott.
- Hmm.. igazad van... ez egész érdekes lesz, mármint egy arrancar ruhájában lenni . Talán így jobban fog menni az ellenség fejével való gondolkodás. Khm...mármint, most egyáltalán nem rád gondoltam ^^. - mondtam felderülve mikor Sano kijött átnyújtotta a ruhadarabot. Egy kicsit valóban csodálkoztam, de igazából ez is egészen izgalmas volt.
- Köszi ... akkor ha nem bánod... én is átvedlenék - Mutattam a fürdő felé félig meddig kérdően. S ha megerősítő választ kaptam, akkor én is bevonultam és átöltöztem sebtében. A színe egy kicsit sem zavart, hiszem otthon is elég sokat mászkálok köpenyben, ami szintén fehér. De ez az egyenruha meglepően tudott idomulni minden alkathoz. Szörnyen magasnak és véznának éreztem benne magam. Kicsit igazítgatva az esését lépkedtem ki. Hosszú vérvörös hajam úgy rikított rajta, mintha valóban véres lenne.
- Hát... ezért elég furcsa... és ott is hozzám ér ahol nem igazán akarom ^^- Vigyorogtam
- De hát most ez legyen a legkisebb bajom .- Mondtam majd önkénytelenül meg-megnéztem magam. Mókás tincseim meg minden mozdulatomat, ha lehet még viccesebbé tettek.
- Ha így mennék haza tutira kitagadnának XD.- Nevettem.