Épp a folyóparton ücsörögtem és a fizikakönyvemet bámultam mikor furcsa lélekenergiára lettem figyelmes. Hirtelen felpattantam.
-Ezek hollowok! -dobtam bele a könyvet táskámba, majd felkaptam és elkezdtem rohanni a hollowok energiájának irányába.
-Én is észnél vagyok, csak úgy egymagamban odarohanni... aztán ki tudja mivel kerülök szembe... de mégsem ülhetek tétlen.. -morfondíroztam futás közben.
Majd mikor közeledni kezdtem megláttam Mikuchyt is.
-Remek legalább már nem leszek egyedül! -rohantam oda hozzá

Mikuchy éppen a folyóparton tartott hazafelé az iskolából. Kémiakönyvét olvasgatva sütkérezett a nap sugaraiban, mígnem üvöltéstnem hallott.
-Hollow.-mondta halkan, majd futnikezdett a hang irányába.
Amikor odaért, hallotta, hogy valószínüleg a fa mögött vannak a lények. Merthogy a hangból ítélve többen vannak.
Eltekintett balra, és meglátta unokatestvérét Zekkát.
~Hmmm, a lehető legjobbkor, ha egyedül mentem volna, lehethogy otthagyom a fogam.~
Ezután a csuklóján lecsúszott egy karkötő. Elmondta a nevét, majd lélekszemcséket gyüjtött és a kezében megjelent egy íj.
Szürke színü voolt, nem túl nagy, a végei élesek, és mintákvoltak rajta. Ezvolt a fiú távolsági fegyvere, amelynek a gyorsaságvolt a védjegye.
Bólintott a kuzinjának majd egy erősebb lélekenergiáju nyilatt belőtt a fa mögé, ami odaérve felrobbant.

Alig hogy találkoztunk máris körbevettek minket a hollowok. Egy épp a hátam mögött akart lesújtani. Én észrevettem, de a Hirenkyaku-m nem volt elég gyors hogy rendesen elugorjak előle így máris szereztem egy sebet a lábamra. Ám nem törődve a sérüléssel gyorsan talpra szökkentem és előhívtam az íjamat.
-Ezt visszakapod! -kiáltottam felé közben
Most egy egész normális darabot sikerült materializálni, hiszen a hollowok miatt elég sok lélekszemcse van a levegőben.
Majd az előbb engem megtámadó hollow felé írányítottam és ellőttem egy nyilat a maszkja felé.Eltalálta ugyan de nem semmisítette meg, ezért lőttem gyorsan még két nyilat hogy elég erős legyen a maszk teljes szétrepesztéséhez.
De nem volt időm szusszanni sem hiszen a nyakomban már ott volt a másik hollow, és a lábamból folyamatosan szivárgott a vér.