NJK

Név: Aurora De la Fuente (Aurora=hajnal; De la Fuente=szökőkút)
Nem: Nő
Kaszt: Arrancar
Kor: Nem tudni pontosan. Körülbelül 100- 120 év

Aurora

Kinézet: Egy körülbelül 13-14 év körüli lány. Haja fekete, amit két copfban van kötve. Szeme színe sötétbarna. Törékeny kislányos testalkata ellenére képes nagy fizikai erőkifejtésre. Hollow lyuka a nyaka közepén helyezkedik, el rögtön alatta pedig a maszkjának darabja található mely körül öleli nyakát és félig a lyukat is. Egy fehér topot és miniszoknyát visel. Fontos megemlíteni, még hogy Aurora balkezes.

Jellem: Kedves, aranyos lány ám e jellemét mindig egy kibírhatatlan kekeckedő, duzzogó maszk mögé rejti. Kirát kedveli, de ezt persze nem mutatja ki, Kageookamit pedig ki nem állhatja, legszívesebben megnyúzná.

Felszerelés: Egy karperec: Elrejti a használó reiatsuját viszont, amíg ez rajta van nem képes használni a ressurecciont.


Képesség: Láthatatlanná válás. Az „Escondido” /Rejtőzködő/ parancsszóra aktiválódik a képesség. Négy másodpercig tart és három másodpercig a lélekenergiája is eltűnik a használónak.


Zanpakutou:

Neve: Arcángel caído /Bukott Arkangyal/
Parancsszó: Canción melodiosa, Arcángel caído! /Zengd dalod, bukott Arkangyal/
Resurreccion: A parancsszó kimondása után Aurora egy 20 év körüli nővé válik. A bőre elszürkül a haja is ugyanolyan színű lesz, mint a bőre. Szeme úgyszintén szürke színű testét fekete egyrészesnek kinéző oszladozó ruha fedi. Hátán két fekete szárny nő melyekkel repülni képes és a levegőben, való küzdelemben is segíti. Bíbor színű kaszája alakja is megváltozik. Egy hosszú lándzsa lesz, aminek a végén egy kör alak annak belsejében egy kereszt van. A kereszt három ága a körön kívülre nyúlnak és lándzsa hegyként végződnek. Maszkja bronzszínűvé válik és nyakát és jobb karjának külső oldalát beborítja, amiből penge éles tollak álnak ki melyeket egy karcsapással ki tud lőni. Resurreccion


Támadások:
Perdición canción /Elkárhozás dala/: A parancsszó kimondása után az ellenfél testére hatalmas nyomás nehezedik, ami lelassítja a mozgását. Ezen kívül egyensúlyvesztés és szörnyű fejfájás kínozza. A technika használata közben a használó lélekenergiájának vibrálása furcsa énekszerű hangot hallat, amit mindkét fél érzékel. Természetesen az erősebb és az egyenlő nagyságú erővel rendelkező ellenfelekre a technika kevésbé hat ám a fejfájás az ugyan olyan erős.

Sólo ida muerte /Egyirányú halál/: A technika parancsszavának kimondása után a használónak innia kell az ellenfél véréből. Ez után a seb melyből a vér származik, eltűnik helyén pedig egy tetoválás lesz látható. Ekkor egy amolyan kötelék alakul ki az áldozat és a használó között. Ennek hatása, hogyha az áldozat megöli a technika alkalmazóját vagy a használó saját magát, akkor minden esetben a tetoválást viselő hal meg nem pedig az alkalmazó. Ám ezt a technikát Aurora nem képes még teljesen irányítani ennek eredménye pedig a Kirával való kötelék. Tetoválás



Előtörténet:
Hollow éveim nem igazán voltak esemény dúsak, én is azt tettem, amit a többi Hueco Mundóban élő Nálam gyengébb lidérceket öltem és faltam fel, hogy erősebbé váljak. Persze nem igazán tartoztam az erős hollowok közé így sokat kellett bujkálnom, hogy ne faljanak fel. Na, de attól, mert nem voltam erős még szerettem harcolni. Ha pedig esetleg vesztésre álltam, akkor könnyedén elrepülhettem, mivel valamiféle madárszerű lény voltam. Nos, valahogy így teltek éveim a nagy sivatag alatt a Menosok erdejében.
Aztán egy nap vadászni indultam, mikor a távolban fajtársak hangját hallottam. Valamiért egybe gyűltek. Érdekelt a dolog, úgyhogy a hangok felé indultam. Reméltem találok ott pár ízletes példányt, mikor oda értem több száz hollowot láttam, akik egymást falták fel. Valamiért úgy éreztem, hogy nekem is csatlakoznom kell. Egymásnak estünk ki, akit látott azt támadta aztán onnan már nem tudom mi történt. A legelső emlékem, hogy sötét volt és nem láttam. Hangok, melyek szüntelen ordítottak, hogy mit, azt nem értettem. Éreztem… kezdtem elveszíteni a tudatom… de nem… nem engedtem küzdöttem és végül én jutottam ki győztesként. A hangok elhalkultak én pedig újra látni kezdtem. Magamhoz tértem és nem volt nehéz észrevennem, hogy más lettem. Menos Grande. Nem értettem, de nem is érdekelt. Éjség… ennem kellett, hogy fejlődjek, csak ez járt a fejemben. Nekirontottam a többi menosnak, felfaltam őket és végül tovább fejlődtem. Ám itt még nem állhattam le bár már adjuchas voltam éreztem, ha nem folytatom a társaim fogyasztását, akkor visszafejlődhetek. Folytattam az öldöklés, viszont áldozataim gyengék voltak csak kevés olyat találtam, akik a fejlődésemet segítették volna. Így hát elhagytam lakhelyem és a felszínre mentem. A sötét éjszakában folytattam öldöklésem. Sok kiváló hollow esett áldozatomul, ám mégsem fejlődtem.
Egy nap nagy lélekenergiájú lényre lettem figyelmes a távolba. Hollow volt még is más egy kicsit. Az ereje nagy volt, az enyémnél is nagyobb. A fejemben csak az járt, hogy megöljem és felfaljam. Elindultam felé és, mikor utolértem nagyon meglepődtem. Ember alakja volt mégis hollow volt. A maszkja nem volt az arcán. Csak egy kis töredékét hordta. De ez hogy lehet? Nem foglalkoztam vele sokáig, mert felülkerekedett rajtam a vágy a felfalására. Nekirontottam az idegennek és ő csak mosolygott. Erős voltam, de ő még erősebb így nem csoda, hogy hamar legyőzött. Legyőzött, de meg nem ölt, inkább csak kioktatott.
- Erős vagy, de még nem eléggé. Most nem öllek meg, de adok egy tanácsot. Ha erősebb akarsz lenni hagyj fel ezzel az öldökléssel és inkább válj meg a maszkodtól, légy te is arrancar. Ha ez megvan, keress meg. A nevem Alicia Narváez és én vagyok az 1. espada. – azzal sarkon fordult és eltűnt a szemem elől. A csatánk után bele telt egy kis időbe, de hála az elfogyasztott lidérceknek hamar felépültem. Sokáig rágódtam a dolgon, de végül döntöttem. Elhatároztam, hogy megválok a maszkomtól.
Nem tudtam, hogy mi fog történni velem a folyamat során így találnom kellett egy búvóhelyet, ahol nem találhattak rám. Ez nem is volt nehéz, egy nap alatt találtam is egy barlangot. Eltorlaszoltam a bejáratot és neki kezdtem. A megválás hatalmas fizikai fájdalommal járt, de a tudat, hogy erősebb lehetek, arra késztetett, hogy folytassam. Két teljes napon át tartott a folyamat, de végül sikerült a maszkom egy részétől megszabadulnom, az erőm pedig egy vörös színű kasza formájában lett elzárva. A második nap végére elfáradtam, így újabb két napot pihenéssel kellett töltenem. A kis pihi után elindultam, hogy megkeressem azt a nőt. Nem tudtam, mit akart, de úgy éreztem, ezt kellett tennem. Utam során több hollowval is harcba bocsátkoztam így rájöhettem a képességeim használatára. Hónapokba tellett, de végül ráakadtam a reiatsu nyomára, és azt követve hamarosan el is értem egy sziklás részt, ahol meg is találtam az espadát.
- Üdvözöllek. Látom megfogadtad a tanácsom és megváltál a maszkodtól. És milyen érzés erősebnek lenni?
- Elismerem jó. De most nem ez a fontos, hanem az, hogy miért akartad, hogy megkeresselek?
- Azt szeretném, ha csatlakoznál hozzám.
- És, miből gondolod, hogy csatlakozni fogok hozzád?
- Látom a szemeidben, hogy erősebb akarsz lenni. Én, azzá tehetlek csak légy a fraccionom, ennyit kérek.
- Hm… persze. De, tudod mit, csak, hogy lásd mennyire hálás vagyok neked, amiért segítettél nekem, csatlakozom hozzád.
- Tényleg? Ez csodálatos ám, de van még valami. Egy próba… Csak akkor fogadlak fracciómmá, ha elég erős vagy hozzá. – ekkor a nő arcán mosoly jelent meg és ezzel egy időben fájdalom nyilallt a hátamba. Hátra vetettem a tekintetem, de nem láttam mást csak a vérző sebet. Ekkor újra előre fordultam és ott állt előttem egy férfi. Jól megtermett kigyúrt pasas volt, és, ami a legfurcsább, hogy egyáltalán nem éreztem a reiatsuját.
- Hát ez meg, mi akar lenni? Most mondtam, hogy csatlakozom hozzád! – förmedtem rá az espadara. Ő meg csak széles vigyorral az arcán megszólalt.
- Az előbb már elmondtam. Ez egy próba, győzd le és akkor szolgálhatsz, vagy halj meg.
- Mi? Te rib… - feleselni már nem volt időm, mert már jött is a következő támadás. Perceken keresztül csak védekezni tudtam és még azt se tökéletesen. Egy idő után beleuntam a folytonos védekezésbe.
- Escondido! – a parancsszót követően láthatatlanná váltam majd ellenfelemet oldalba támadtam. Ez a technikám nem tart sokáig, ám keresztezve gyorsaságommal igen veszélyes is lehet. Ezek után több balaval is megsoroztam. Bár az utóbbiak nem ejtettek benne nagyob kárt ám a vágás, melyet kaszám okozott némiképp lelassította. Újra elkiáltottam magam.
- Canción melodiosa, Arcángel caído! – resurreccionom felvétele után röktön elhangzott újabb parancsszavam, mely így hangzott: - Perdición canción! – időt sem hagyva ellenfelemnek a támadásra vagy az újjászületésre, támadtam rá. A nyomás a testén és az egyensúlyvesztés miatt a reflexei és a gyorsasága még inkább lelassult. Jobbomon található penge éles tollak egy karcsapással a testébe mélyedtek, ezután már gyermeki könnyedséggel csaptam le a fejét hosszú, lándzsaszerű fegyveremmel.
A fegyverem hegyét eztán az espada nyakához szorítottam, mihelyst egy sonidoval előtte termettem.
- Nos, átmentem? – kérdeztem, mire ő tapsolni kezdett.
- Gratulálok, te lettél az új fracciónom. Sikeres próbád jutalma pedig ez a karperec.
- Ez meg? – kérdem, miközben deaktiváltam a resurreccionom.
- Ez az, amit az elődöd viselt mielőtt meghalt vagyis jobban mondva megölted. Ez nem egy közönséges ékszer. Képes elrejteni a reiatsut így bárhova eljuthatsz észrevétlenül. Ám, ne felejtsd el levenni, ha harcolsz ugyan is, ha ezt használod a resurreccionod nem használhatod.
Elvettem a felém nyújtott ajándékot majd egy meghajlással megköszöntem. Így kezdődött el az életem második szakasza a legerősebb espada szolgálatában. Évekig szolgáltam alatta, ez idő alatt a harcos és az azon kívüli énjét is megismerhettem, így lassacskán elkezdet kialakulni bennem egy amolyan tisztelet vagy, hogy is hívják.
Sokat harcoltam ez idő tájt. Mivel Alicia-sama volt az első espada ezért sokan le akarták győzni és az életére törni. Sokszor mi ketten hajtottunk végre rajtaütéseket az ellenségen így csökkentve az erejüket. Ám egy nap Megérkezett Ő.
Egy férfi és két másik, akik kísérték. Úgy hívták, hogy Aizen Souske, egy halálisten ki hatalmas erőket birtokolt. Alig, hogy megérkezett máris sok követőre tett szert. Mindenki, aki ellenségnek vélte hamar rájött, hogy jobb, ha behódolnak, különben meghalnak. Az espada tagjai is egymás után ajánlották fel szolgálataikat kezdve Alicia-samával. Rühelltem a férfit ám nem tehettem mást követtem a mesterem, de csak is Narváez-sama miatt. Aizen viszont nem volt megelégedve a legerősebbekkel és így maga hozott létre arrancarokat. Ezután leváltotta az eredetieket. Aliciát is lefokozták ő lett a 101. privaron espada. Ám ő még ez után is tisztelte a férfit, egy parancsát sem szegte meg. Majd egy nap új feladatot kapott.
- Aurora, küldetést kaptam Aizentől.
- Indulásra készen állok, mester.
- Nem, most nem tarthatsz velem, egyedül kell mennem.
- És mi a feladat? Kérem, csak egy keveset áruljon el róla.
- Rendben. Egy férfival kell találkoznom, akit úgy, hívnak Sierashi Yuusuke, de ennél többet nem mondhatok. Most pedig indulok. – azzal egy gargantanát megnyitva elindult.
Napokkal később jött a hír, Alicia Narváez 101. privaron espada küldetés közben életét vesztette. Természetesen Aizent ez nem hatotta meg, ám engem annál jobban. Mivel mesterem meghalt már nem volt miért szolgálnom a shinigamit, így egy éjjel összepakoltam majd kihasználva különleges ékszerem, és láthatatlanná tévő képességem, elhagytam Las Nochest.



Pár évvel később az Emberek Világában (innen jelen idejű):
- Te kis ribac nem látod, hogy épp eszem? – förmedek rá a velem szemben álló halálistenre, aki épp megakadályozta, hogy elfogyasszak egy kóbor lelket.
- Na, nézd, csak, de felvágták a nyelved kislány. Mindjárt megtanítalak, hogy beszélj a felnőttekkel.
- Na, azt megnézem. És ne nevezz kislánynak. – úgy néz, ki a minden áron küzdeni akar velem. Ennek jeleként elém is shunpozik majd egyenruháim ujjait egy csapással levágja. Nem tétlenkedem én se. Hátamról leakasztom a bíborszínű kaszámat és rögtön visszatámadok. A nő hátrál majd ajkait beszédre nyitja, de még mielőtt megszólalhatna, én megelőzöm.
- Na, és mi a neved? Nem mintha nagyon érdekelne, de azért szeretem tudni kit ölök meg. Az én nevem Aurora De la Fuente csakhogy tudd ki fog végezni veled. – jelenik, meg arcomon egy gonosz kis vigyor miközben újra támadok.
- Nahát, legalább be tudsz mutatkozni. Ez már valami. Az én nevem Haiiro Kira és csak, hogy tudd, itt te fogsz meghalni nem pedig én. – hárítja vágásom, majd visszatámad, de már megint csak egy kisebb ruhafoszlányt vág le öltözékemből. Az, az érzésem mintha csak játszana velem, mégis szemében ott látom a harc iránti szenvedélyt.
Elég sokáig elhúzódik a harc, de még mindig kevés sérülést szereztem be és még a teljes erőmet sem használtam. Ellenfelem rosszabbul áll, úgy tűnik nem küzdött még balkezes ellenféllel.
- Kagero, Kageookami! Eleget szórakoztam jöjjön végre az igazi harc.– szólal meg Kira, mire eddig elzárt lélekenergiája előtör.
- Na, végre már kezdtem unatkozni. – egy gyors mozdulattal eltávolítom magamról a karperecem, hogy használhassam az erőm. - Canción melodiosa, Arcángel caído! – kiáltom én is el resurreccion parancsszavát. A shinigami nagyon meglepődik, mikor kissé megöregszem és egy gyönyörű angyalszerű lény alakját veszem fel. Nem is sejti, de most ásta meg a sírját. Rögtön támadásba lendülök. Kezdetét veszi egy hosszú és fájdalommal teli küzdelem. A harc már a végéhez közeledik, mikor elkezd a nap lemenni. Mindketten kezdünk kifogyni a lélekenergiából ám én rosszabbul, állok. Nincs, más mód be kell vetnem a második technikám, talán most sikeres lesz.
- Sólo ida muerte! – kiálltom el magam. Fegyverem hegyét a lány két kulcscsontja közé döföm. Támadásom gyors így nem tudja kivédeni. Ez után a pengén lévő vért lenyalom ez idő közben Kira minden bizonnyal a seb helyén égető fájdalmat érez, minek következtében a sebesülés eltűnik és egy tetoválás lesz a helyén.
- Itt a vége, az a tetoválás rajtad azt jelenti, ha most megölsz, te fogsz meghalni. – elmosolyodom, ugyanis a technika látszólag működik. Annyi gyakorlás után végre működik.
- Na, persze. – Kira rám támad és megvágja a ball vállam, ekkor a vágás megjelenik az ő vállán is.
- Na, most már hiszel nekem? – örömteli mosoly jelenik meg az arcomon, mikor látom a lány kissé kétségbe esett arcát. De, örömöm hamar véget ér ugyanis a fentebb említett végtagomon lévő sérülés a már említett égető érzéssel eltűnik és helyét az áldozatomon lévő tetoválás váltja fel.
- Mi nem e...ez nem lehet. A fenébe már megint, valami nem sikerült jól. – riadtan esek össze és egyre csak a jelet bámulom.
- Ez nem lehet. A kötelék, ami a lánnyal összeköt csak egyirányúnak kéne lennie.
- Mi van? Milyen kötelékről beszélsz? – jelenik meg a lány mellettem és kardját a torkomnak szorítja.
- Te bolond, ha megölsz, meghalsz hát nem érted?!
- Oh, igen szóval ezért nem támadsz rám? Azt várod, hogy megöljelek és így megöljem magam?
- Tévedsz, emiatt nem támadlak meg. – mutatom a jelemet a vállamon. - Ez a tetoválás azon kéne lennie, akit megtámadtam mégis most rajtam is itt van.
- Aha, és ez, mit is jelent?
- Hát nem egyértelmű? Bármelyikünk is hal meg a másik is ugyanúgy meg fog halni, érted? Elrontottam a technikát!
- Hát akkor vond vissza vagy szüntesd meg, de gyorsan, hogy ma még végezhessek veled.
- De nem tudom. Így fogunk maradni... – épp befejezném mondandóm mikor resureccionom megszűnik. Reménykedek benne, hogy így a jel eltűnik, de semmi nem történik vele. - ... örökre.
Mikor e szavakat kiejtem, a lány leguggol, mellém a ruhájából letép egy nagyobb darabot majd kezeim és lábaim összekötözi vele és röktön ez után a vállára fektet.
- Mi...mi a fenét csinálsz, eressz el!
- Csönd, hallgass és inkább nyiss egy átjárót a Lelkek Világába. Képes vagy rá nem?
- Persze, hogy képes vagyok, de eszem ágában sin...
- Mondom hallgass és nyisd az átjárót. Nem fogom hagyni, hogy egy kislány miatt megdögöljek, úgyhogy, ha akarod, ha nem velem jössz. – jelent ki mérgesen.
- Tch...
- Csináld vagy megkopaszítalak.
- Mi? Nem mered. – amint ezt kimondom a nő letesz majd egy gyors vágással eltávolítja az egyik copfom. Szörnyülködve nézem, miközben a hajköteg a földre szállingózik.
~ Még a végén tényleg megkopaszít ez az őrült.~
- Rendben, csinálom, de kötözd ki a lábam. Még nem jártál gargantana belsejében így jobb lesz, ha te követsz engem. – előveszem, a zsebemből a karperecem majd fölvétele után megnyitom az átjárót. Jó fél órába is beletelik, mire átérünk a túloldalra, majd ez után ismét felkap és kilépve a sötétségből shunpózni kezd. Azt mondta, azért, mert érzékelni tudják a gargantanák nyílását. Csak méterekkel később egy barlangnál álltunk meg.
- Mától kezdve itt fogsz lakni. Lehetőleg kerüld az itt élőket. Ha feltétlen megéhezel, találsz erre felé állatokat és holowokat. De, a többi lélekhez hozzá ne merj nyúlni, megértetted?
- Igen. – azzal Kira távozott is.
Kira másnap meglátogatott és segített a barlangot egy kicsit átalakítani. Egy kicsit fura. Olyan mintha nem is félne vagy legalábbis tartana tőlem.
Kezdem megkedvelni bár igazán otthon, hagyhatná azt az idegesítő lélekölőét.

Üdvözlet!

Látom, újonnan nagyon népszerűek az NJK pályázatok. Azonban volna némi kivetnivalóm:

• Nem mondom, nem ez a karakter lenne az első lidérc nem éppen hollowkra valló személyiséggel, azonban ennek is van egy határa. Sehogy sem látok logikát abban, hogy egy egyszerű hollow egy shinigamihoz kezdjen kötődni. Egy lidércnek nincsenek emberi érzelmei, egyedül az éhsége motiválja, és hogy egyre több és erősebb lelket, hollowt, de akár shinigamit szippantson magába. Megemlíteném (bár később újra kitérek rá), hogy a hollowk emberek lelkeiből keletkeznek, akik nagy szenvedések árán, hosszú folyamat révén lidércekké változnak - így már nem is olyan aranyosak, ugye?
• Szerintem nézz kicsit utána annak, hogy hogyan is jönnek létre a hollowk. Amint azt az előző pontban megemlítettem, a lidércek emberek lelkéből keletkeznek, akiket nem tudtak átküldeni Soul Societybe. Többnyire egy nagyon hosszú, több hónapos folyamat végeredménye. Ehhez képest a kora csupán 1-2 hónapos - egy ilyen idős lidérc kizárt, hogy Hueco Mundoba jusson, amikor annak is örülhet, ha egyszerű lelkeket kergethet Karakura utcáin.
• Nem derült ki, hogy te voltaképpen mit is kerestél Hueco Mundoban. Nem küldenek oda tiszteket csak úgy, egyéni küldetésre, még a 11. osztagból sem. Ez nem egy olyan világ, ahova csak úgy átugranak a shinigamik hollowkat gyilkolászni, és még csak senkai kaput sem lehet nyitni... Oda csak gargantával lehet eljutni, és egyszerű shinigamik csak nagyon kivételes esetekben kapják meg azt a "kegyet", hogy Hueco Mundo sivatagában nyaralhassanak.
• Képességek... Ha jól értem, a lidércnyomás nevű képességben 10 másodpercen keresztül az ellenfél mozdulni sem tud. Azonban mi van a sokkal erősebb ellenfelekkel? Azok nem tudnak kiszabadulni? És 10 másodperc nem sok egy kicsit? Annyi idő alatt túl könnyen le lehet vágni az ellenfelet szerény véleményem szerint. Szerintem nincsenek eléggé kifejtve a képességek, ráadásul soknak is tartom - egy kezdő karakter csupán két egyéni képességgel indul.
• Oké, egy teljes hónapig vegetáltál és játszottál Hueco Mundoban... Valahogy túlélted... Visszatérsz... Azonban a lidérc hogy volt képes élve bejutni Soul Societybe? Egy-két arrancar szövetségest leszámítva nem nagyon vannak hollowk Soul Societyben, ha a 12. osztag kísérleti egereit nem számítjuk bele. Teljesen illogikátlan, hogy pont a 11. osztagban fognak élve hagyni egy hollowt.
• Bizonyára véletlen, azonban akad néhány névegyezés. Például létezik egy Adora Luna nevű karakter, ahogyan egy Lidércnyomás nevű képesség is van már.
• Végezetül következzenek a helyesírási hibák és az elgépelések. A legtöbb olyan hiba, amit a Word és a Firefox helyesírás ellenőrzője nem jelez ki, és csak átolvasással szűrhetőek ki. Például a vesszőket szinte rendszeresen rossz helyre rakod, vagy egyszerűen elmaradnak, egybe írsz szavakat, amiket külön kéne és fordítva, és nagy kezdőbetűvel írsz olyan szavakat, amiket nem kéne, és néhány szóismétlésed is előfordul, néha ugyanabban a mondatban. A Bleach világával kapcsolatos fogalmakat is gyakran rosszul írod, ezek közül néhány:

zampakutómnak - helyesen: zanpakutomnak
Ménosokkal - helyesen: menosokkal
shumpózók - helyesen: shunpozok

A pályázatodat kénytelen vagyok ELUTASÍTANI. Amennyiben a pályázatodat javítottad - ami kemény munka lesz, hiszen első sorban a realitása megkérdőjelezhető, amint azt már kifejtettem - , értesítsd az egyik moderátort és újra leellenőrizzük.

Végeztem a javítással. Légyszi ellenőrizze le valaki.

Javítás kész!

Yoshi! Remélhetőleg minden hibát javítottam.

Engedély: Shihouin Yoruichitől





Ez a nap is úgy kezdődik, ahogy a többi kivéve, hogy ma nem Ookami-chan kelt fel. Mivel, hogy amikor én felkelek, ő még javában alszik. Halkan osonok be a fürdőbe, hogy se őt se Keikót és a kicsit ne ébresszem, fel majd becsukom magam után az ajtót. Ásítás közepette lépek oda a már este kikészített ruháimhoz. Gyorsan felkapom, az egyenruhámat majd az ajtót kinyitva visszaosonok az ágyamhoz és a melléje állított zanpakutomat felkapva kisettenkedek a terasz ajtón a kis kertecskémbe.
Bal kezemmel a sayát jobbommal pedig a tsukát megmarkolva húzom ki lassan a kardot.
~ Mmmm… mi az? Mennyi az idő?... Fél hat. ~ Válaszolom gondolataimban az igen csak kába lánynak. ~ hogy mennyi? Neked teljesen elment az eszed? Ép eszű ember ilyenkor még alszik, mégis mit keresünk kint?... Na, szerinted? Edzek? ~ Válaszolom majd ezt követően csapok egyet magam elé a levegőbe a karddal.
- Azt hiszem jobb lesz előbb bemelegíteni. – mondom majd a kardot a földbe szúrva kezdek bele pár nyújtó gyakorlatba. A bemelegítést nem húzom, sokáig úgy öt perc elteltével úgy hiszem eleget melegítettem és inkább neki kezdek az edzésnek. A katanát kihúzva a földből neki is kezdek. Kezdés kép pár egyszerű oldalirányú vízszintes csapát végzek a levegőbe – mivel, hogy gyakorlóbábura nem futja -. Egyre jobban belemelegszem az edzésbe így már rúgásokat, ütéseket, szaltókat, forgásokat is beleviszek a támadássorozataimba.
Egy és fél óra elteltével már egy kicsit kifáradtam így edzésemet egy utolsó gyors és erőteljes döféssel fejezem be. Ezután a zanpakutomat visszateszem a szayájába és elindulok befele. Egy könnyed mozdulattal az ágyra dobom a kardot majd a fürdőbe belépve kulcsra zárom magam után az ajtót. Közel fél órát áztatom magam a kellemesen meleg vízben így pihenve ki a hajnali edzést. Szerencsére a korai kelés miatt Ookami-chan totál kivan így még a hülyeségei miatt sem kell most aggódnom.
A fél óra letelte után gyorsan felöltözöm majd kardomat a hátamra téve indulok is az osztag főépületéhez. Még sikerül a közös reggeli edzésre beérnem így nem kell büntetésből körbe-körbe futkorásznom vagy bármilyen más feladatot csinálnom. Délelőttre nem igazán van tennivalóm így az edzőterem egyik sarkába visszavonulva kezdtem el gyakorolni. Szerencsére itt már nem kell, a levegőbe hadonásznom mivel itt vannak gyakorló bábuk. Bár nem lesznek valami hosszú életűek, ha továbbra is a saját kardomat használom.
Már jó ideje nyesegetem a gyakorló bábut mikor valami furcsa hang megzavar. * Korog a gyomra*<- a furcsa zaj.
- Akkor azt hiszem jobb lesz reggelizni, de még előtte… - az edzésemet ismét egy szúrással tervezem zárni melynek ereje és gyorsasága kilyukasztja a bábu hasát. Végül kihúzom a kardot és visszacsúsztatom a sayájába. Amint kilépek az edzőterem ajtaján ismerős hang csapja meg fülemet mely egyre hangosabb. Szárnycsapások hangja, ami csak egyet jelenthet. Elfordulok a hang irányága és meg is pillantom a forrást, egy pokollepkét. Semmi kétség hozzám jött.
- Na, gyorsan mond, mert éhen halok. – mondom nem épp vidám hangnemben és kinyújtom az ujjamat feléje, hogy rászállhasson.
- Haiiro Kira kérem, jelentkezzen fél óra múlva a legközelebbi senkomonnál, hogy megkaphassa új küldetésének információit. – közli a kis szárnyas majd tovább is száll. Szóval egy küldetés hát akkor mégsem lesz ez a nap olyan uncsi. * Korog* De… előbb irány enni valamit.
Fél óra letelte előtt én már kényelmesen várakozom a senkaimon előtt és várom, hogy valaki informáljon a küldetésről. Azonban ahogy a félóra kezd letelni egyre csak, gyűlnek körülöttem a shinigamik, de egyik sem tudja mi a feladata. Értem ezek szerint ők is részt vesznek a küldetésen. De hogy lehet, hogy csak pasik vannak itt? Nehogy má’ én leszek itt az egyetlen nő!
- Yoshi!{Rendben} Látom mindenki ideért. – hallatszik egy női hang a közelbe mire mindenki a tekintetét a senkai kapu tetejére irányítja. Én is oda nézek, és ekkor megpillantok egy gyönyörű lányt. Hát még sem én leszek itt az egyetlen nő, yokatta {hála az égnek}.
Ezt követően az ismeretlen nő egy szaltó kíséretében ugrik le a kapu tetejéről. Mikor földet ér tekintetével mindenkit végigmér majd dermesztő, de mégis gyönyörű hangján megszólal.
- A nevem Fuwa Haruhiko a 2. osztag Nyomkövető egységének tagja. Én leszek a küldetés vezetője. Most pedig mindenki kövessen, a részleteket a kapu túloldalán beszéljük meg. – hátat fordítva nekünk indul meg a kapun keresztül az Élők világa felé. Jó erőben van azt meg kell hagyni. A dangaion áthaladva alig tudtuk tartani vele az iramot. Legalább három méter távolság volt köztünk és Fuwa-san között. Átérve Karakura város parkja fölött lyukadunk ki.
- Rendben jól figyeljenek, mert csak egyszer mondom el. A küldetésünk három igen erős arrancar likvidálása. Háromfős csapatokban fogjuk megközelíteni a célpontokat. Amelyik csapat végzett a sajátjával az azonnal menjen a hozzá legközelebb lévő csapathoz, hogy segíthessenek neki. Ha valami probléma merülne fel, használják a kommunikációs eszközöket vagy egy erre alkalmas kidout és lépjenek velem kapcsolatba. Oh, és mielőtt elfelejteném. Ne játsszák meg a hősködőt. Amint látótávolságon belül érnek aktiválják a shikaikat. – monológja végén még szétosztotta a kilencfős csapatot és útnak indított a célpontok felé.
A csapatom kapta a legközelebbi arrancart és nagyon úgy néz ki, hogy a leggyengébbet is. Shunpoval közelítjük, meg és amint megpillantjuk már kiálltjuk is a shikai parancsszavakat.
- Kagero, Kageookami! – amint zanpakutóm átalakul már le is csapok tíz méteres távolságból. A lánccal meghosszabbított pengém becsapódása a lény körül kisebb porfelhőt kavar, míg a mellém beosztottak tátott szájjal bámulnak.
- Mit bámultok, inkább mozogjatok. Aki támadj balról, Hyosuke te meg jobbról. – Adom ki a parancsot mire a két férfitól szinkronban hallom a „Wakatta!” felkiáltást. Persze én se tétlenkedek egy rántással visszahúzom a pengémet és shunpoval indulok az ellenfél felé. Pontosan egyszerre támadunk rá a fickóra – mert, hogy az- és sikerül is sebeket ejtenünk rajta. Egyből ki is fekszik. Milyen szánalmas és még emiatt kellett félnünk? Arról nem is beszélve, hogy reiatsu pazarlás ez ellen shikait használni.
- Aki öld meg. – mondom majd a shikaiom megszüntetem, hogy addig se pazaroljak. Ekkor a földön heverő ellenfélből hirtelen nagy mennyiségű reiatsu tör ki és felvéve resurrectionját Akira támad. Szerencsére a fiú hamar reagál így képes hárítani a támadást majd hátrálnia tőle. Visszaváltok gyorsan a shikaira és végigmérem az arrancart. Kinézetre nem sokat változott csak a karjai és a lábai változtak át gusztustalan csápokká és az arca felét borítja be maszkja.
- Talán mégse egy rakás szemét? – na, lássuk. Megidézem a két farkasomat és őket meg a két shinigamit utasítom támadásra. Végül, amíg a többiek elterelik, a figyelmét én mögé kerülök és hátba támadom. És be is jön. Mellkasát átszúrom és ő a fájdalomra koncentrálva nem képes hárítani a többiek támadását így végül a mély halálos sebek végül elpusztítják az arrancart.
- Rendben itt végeztünk. A hozzánk legközelebb eső célpont Fuwa-sanékkal harcol, menjünk segíteni.
- Hai! – hangzik el ismét szinkronban a helyeselés majd shunpóval el is indulunk Fuwa-sanék felé.
- Fuwa-san remélem nekünk is hagyott va… - intézném, a nő felé szavaim ám mikor megpillantom, hangom elcsuklik. A lány pár méterre előttem áll háttal. Karjai oldalt lógnak, ruhájából és testéről pedig szapora egymásutánban csöpög a vér. Nem mozdul, jobban körül tekintve pedig megpillantom másik öt társam vérben tocsogó holttestét.
- Hát végre ideértetek. – hangzik el a mély férfihang Fuwa-san felől. Ekkor a nő mögül kitekint egy férfi feje. Gyermeki könnyedséggel löki oldalra az előtte álló testet és ekkor szembesülünk azzal, hogy a csapatvezetőnk is halott. A fiúk megrettenve kapják, maguk elé kardjaikat majd hirtelen a félelem arcukon dühbe fordul ét és hangos csatakiáltás közepette rohamozzák meg a vigyorgó mocsadékot. Francba, nehogy már itt hagyjatok! Kapom magam elé kardom és utánuk indulok. Az a kis rohadék most aztán megfizet, amiért ezt tette a többiekkel. Kap el engem is a düh, főleg, hogy Fuwa-sannal is végzett. Lehet, hogy még nem is ismertem a lányt, de mikor olyat látok, hogy egy férfi az erejét nők ellen használja, elkap a düh. Az efféle rohadékoknak pusztulniuk kell.
- Shine! – ordítom és lecsapok, viszont nem találok célba. A férfi egy erőteljes rúgással csap neki egy villanyoszlopnak majd két társam katanáját egy-egy ütéssel löki el magától és két barát kilőve a padlóra küldi Akiékat. A támadása nagy erejű volt ez igaz, de cseppet sem halálos így nem is lepődik meg azon mikor mindhárman felkelünk. Újra rárontunk és a lehető legtöbb erőt visszük bele csapásainkba, de a férfi mégis könnyedén kitér előlük vagy hárítja miközben katanájával ő maga is lecsap. Támadás sorozatunk végén eltávolodunk a férfitől, és míg rajta egy karcolás sincs addig az én bal vállamat, Aki jobb lábát és Hyosuke jobb karját is egy-egy csúnya seb díszíti.
Látván ellenfelünk nagyon erős úgy határozunk ideje bevetni a képességeinket. Aki tűz, és Hyosuke villám elemű zanpakutója erősnek tűnik, így remélhetőleg le tudjuk győzni. Nem is lazsálunk rögvest támadásba lendülünk. Aki a bal oldalára kerül és tűzgolyókat indít meg feléje míg Hyosuke villámcsóvákat indít meg a jobb oldaláról. Én pedig kardom hegyét a talajhoz érintve a „Hanto shiro!” Paranccsal indítom meg a farkasaimat.
- Akan{Hasztalan}. – szólal fel az arrancar majd kezeit oldalra kitartja. – Neutralizando! {Semlegesítő!} - ekkor a felé irányuló csapások szertefoszlanak. – Nem megmondtam? – sonidoval eltűnik a szemünk elől, majd Aki előtt feltűnve átszúrja, mellkasát a kardjával majd kihúzza azt és társam holtan esik össze. Ezt látva Hyosuke még dühösebb lesz, és fejét vesztve támad rá a férfira. Hasztalan, és idióta az arrancar hárítja, a támadásait majd lecsap egyszer majd még egyszer és Hyosuke is holtan esik össze. A francba már csak én maradtam és a farkasaim. Tényleg a farkasok. ~ Kapjátok el! ~ Adom ki a parancsot gondolatban és meglepő, de sikerrel végre is hajtják. Shunpoval tűnök fel a férfi előtt és a szívébe szúrom a pengémet.
- Most véged. – jelentem ki diadal ittasan ám meglepetésemre a férfi nem hal meg sőt. Kiszabadul a farkasok fogságából és kardjával lecsap rám. Szerencsém van ugyan is az utolsó pillanatban még ki tudok térni előle és így csak egy kis karcolást szerzek a hasamra.
- Cero! – ordítja el magát a férfi és felém nyújtott kezéből egy vörös sugarat lő ki rám.
- Tate! – kitérni már nem tudok így nincs más választásom aktiválom a reiatsu pajzsomat. A pajzs majdnem kitart az, de a végén feladja így sikerül beszereznem még pár sérülést.
- Asombroso {bámulatos} még nem láttam olyat, aki képes lett volna ilyen közelről túlélni a ceromat. Hát jól tettem, hogy téged hagytalak utoljára.
- Ez lehetetlen átszúrtam a szívét. Akkor mégis…
- Mégis, hogy vagyok életben? Kíváncsi vagy rá? – válasza után a felsőtestét takaró ruhadarabot levéve megpillantom a szíve helyén tátongó hollowlyukat.
- Dögölj meg! – támadok rá és több csapást is beviszek a férfinek. Vívásban nagyon jó azt meg kell hagyni. Könnyedén veri vissza kardjával a támadásaimat és utána még vissza is támad, amiket én már nem igen tudok kivédeni. Újabb sebesülések megszerzése után eltávolodom a férfitől. Az útszakasz melyen ép párbajunkat vívjuk nem épp előnyös a számomra. Körültekintve megpillantok egy építés alatt álló épületet. Tökéletes. Úgy nézem az épület belső részén elég nagy kiterjedésű az árnyék és mivel a nap most a legmagasabban áll az ablakokon beeső fény sem olyan nagy. Már csak be kell csalnom oda.
- Hanto shiro. – idézem meg ismét a farkasokat. Tervem, hogy a segítségükkel tereljem az épület felé. De a tervem megbukik.
- Neutralizando! – tartja ki karjait a farkasaim felé, akik még csak épp, hogy létrejöttek. – Ez a technika már nem fog bejönni nálam, ne is próbálkozz.
- Akkor mit szólsz ehhez? Hadou no yon: Byakurai! – lövöm ki feléje két energia csóvát, melyet a kardjával szándékozik kivédeni. Amíg ezt teszi és shunpóval fölé kerülök és egy Haiennel támadok rá. Meglepetésként éri a támadásom, de mégis kisebb égési sérülésekkel megússza.
- Hogy a picsába lehet ilyen erős? Hisz még a reurrectionját sem használja. - jegyzem meg magamnak miközben pár méterre ellenfelemtől földet érek.
- Hahaha... szóval egész eddig azt hitted, hogy nem használok resurrectiont? Hát hülye vagy? Ha nem használnék resurrectiont már az a másik liba végzett volna velem. De hála az erőmnek bárkit könnyedén legyőzök. És most te vagy a soron következő. – támadásba lendül, és én nem tehetek mást, mint védekezek. Még visszatámadni sem tudok, mert akkor be tudna vinni súlyos támadásokat is. Aztán végre eltávolodom tőle és átállok támadó állásba. Kardom mellett most kidoukat is bevetek. Először ismét byakuraikat lövök ki rá majd háta mögé érve haient lövök ki rá, de mindegyiket megússza kis karcolásokkal. Bár tudom ellene hatástalan de Seikyomaival rohamozom, meg majd mikor azt hárítja Kanashibarval támadok vissza. Amilyen gyorsan tudom, úgy hajtom végre a támadást, de mégis csak a bal karjának izmait vagyok képes elvágni a többi végtagján csak mélyebb sérüléseket okozok, amikkel nem igazán törődik. Na, de itt még nem hagyom abba.
- Bakudou no rokujuuichi: Rikujoukourou! – ejtem fogságba a férfit majd újabb idézéssel folytatom. - Shisou Kekkai! – idézem meg a négy lándzsát, amik fogságba ejtik, a férfi végtagjait majd a levegőbe emelik és a fekete doboz megjelenve bezárja az igen csak meglepődött arrancart.
- Que todo lo ve{Mindent látó}! Neutralizando! – már azt hittem kicsit kifújhatom magam és kiokoskodhatom, hogy mit kezdjek a férfival, de a kiáltás hallatán ez a tervem szertefoszlik. A kidouk úgy foszlanak szét, mint a farkasaim pár perccel ezelőtt.
- Szép trükk volt, de itt a vége. – sonidoval előttem terem és még mielőtt reagálhatnák kardjával végigszántja a mellkasom és a hasam. A csapást követően összeesek. A férfi odalép mellém és rálép a kardomat tartó kezemre. A fájdalom az egész testemben szétsugárzik így azt, amikor a kezemre lép rá meg sem érzem. Még is a fájdalom nem annyira zavar inkább a fogyóban lévő lélekenergiám az, ami aggaszt. A pajzs használata miatt ugyan is elég sok reiatsut kellett használnom és az előző kidouk is és a shikaiom fenntartása is elég sokat elvitt.
- És most dögölj meg. – emeli szívem felé a kardját. – Utolsó kívánság? – kérdi, még meg felnevetve majd megemeli a kardot, hogy lecsaphasson. ~ Mi az ördögöt csinálsz, hagyod, hogy végezzen veled? Mozdulj már! ~ Ookami-chan ˝Lelkesítő beszéde˝ még a penge becsapódása előtt cselekvésre késztet.
- Bakudou no nijuuichi: Sekienton! Tate! – még időben létrehozom, a pajzsot melynek köszönhetően nem tud a penge még hozzám érni sem és a pajzs létrejöttekor eltaszítja a kezemen álló férfit.
A vörös füst rejtekében a férfire támadok. Először gyomorszájon rúgom, erre ő lehajol így adva esélyt arra, hogy pofán rúgjam. Végül egy szúrást szeretnék bevinni ám ezt már nem sikerül. A bal karját melynek izmait elvágtam maga elé lóbálja így azt szúrom át nem a mellkasát ez pedig még megkoronázza azzal, hogy pengéjét a hasamba mélyeszti.
- Game Over. – forgatja meg a kard pengéjét a hasamban. A fájdalomtól ordítva esek, térdre mire a férfi kirántja belőlem a kardot. A földön elterülve saját véremben ázva várom a halált. A fájdalom is kezd eltompulni, a világ pedig kezd elsötétedni.
- Kira, Kira... KIRA! ÉBRESZTŐ! – a hangokra felriadva egy sötét helyen találom magam. Felülök, és körbenézek, ekkor veszem észre, hogy belsővilágomban vagyok. Meg is pillantom az engem szólongató Kageookamit és, ami a furcsa, hogy nem ember alakot öltve, hanem a valódi farkas alakjában.
- Yare, yare szépen elbántak veled. Na, de most figyelj rám. Mint a zanpakuto köteles vagyok megvédeni téged, de ha így folytatjuk, még a végén tényleg meghalsz.
- Na, nem mondod?
- Ne szólj közbe. Épp azt ecsetelem, hogy-hogy élhetnénk túl, ugyanis ha nem rémlene, épp haldokolsz és az-az arrancar fickó is épp feléd tart, hogy leszúrjon.
- Jól van, na, miért nem ezzel kezdted?
- Mi van, te minél több vért vesztesz, annál hülyébb leszel? Azt hittem ez egyértelmű! Na, mindegy figyelj, azt hiszem rájöttem a technikája lényegére.
- Mi rájöttél? Na, mond már mi az.
- Figyelj, harc közben nem tudom, hogy észrevetted e, de mikor valamilyen technikát próbáltál használni a homlokán lévő maszkmaradványon lévő harmadik szem mindig felvillant. Mindig akkor mikor én az éreztem mintha valaki megpróbált volna behatolni az elmédbe. Tehát a feltevésem az, hogy az emlékeid alapján létrehozott egy ellentechnikát és így semlegesíti azokat.
- Szóval? És ez miben segít nekem?
- Hú… Te tényleg egyre hülyébb leszel.
- Ne szórakozz, inkább mond már.
- Rendben. Szóval, ha az emlékeid használja a technikáid semlegesítéseire, akkor egy olyat kell mutatnunk neki, amit még te sem tudsz, azaz egy új technikát kell használnod.
- Új technikát? És mégis milyen új technikát?
- Hát az, amelyiket még nem mutattam meg neked. – vált a farkas hangja komolyabbá, mint eddig volt. De várjunk csak. Egy új támadás?
- És erről én miért csak most tudok?
- Hé, okkal nem tanítottam meg. Túl gyenge voltál akkor ehhez a technikához, bár még most sem vagyok biztos abban, hogy képes leszel rá.
- Ne szórakozz még jó, hogy meg tudom csinálni. Mond, hogy mit kell tennem és azt teszem.
- Rendben, most visszaküldelek a valós világba és mikor meghallod, a hangom ismételd el, amit mondok.
- Rendben csináljuk. – válaszom után újra elsötétül, minden majd mikor szememet ismét kinyitom, látom az arrancart amint felém sétál lassan és érzem a testemben szétfutó fájdalmat. A férfi lassan lépdel, felém azt hiszi, hogy már képtelen vagyok a harcra, csakhogy azt nem tudja, hogy mindjárt olyat lát, hogy csak, na. Még van, elég lélekenergiám erre a bizonyos technikára szóval már csak fel kell tudnom állni, mert hát fekve biztos nem tudom majd használni.
Tizenegyedik osztagoshoz méltóan a fájdalmat tűrve lassan megpróbálok felállni. Erre a férfi megáll pár lépésre tőlem és nevetve hozzám szól.
- Hahaha… na lám, még fel tudsz állni? Szerencsétlen azt hiszed, le tudsz győzni ilyen állapodban? Hahaha… -
A dühtől izzó tekintetem ekkor a férfiébe mélyeztem majd számat beszédre nyitom.
- Mi a 11. osztagnál sosem adjuk fel… még egy ilyen… gusztustalan féreg ellen, sem mint te. – mondom kissé akadozva miközben bal kezem a hasamon lévő vérző sebre helyezem.
- Mit mondtál? Mindjárt meg tanítalak, hogy beszélj velem te liba. – förmed, rám a férfi ekkor arcomra ördögi mosoly ül ki, ugyanis e pillanatban súgja meg nekem Ookami-chan az új technikám nevét.
- Tudod mit? Inkább én tanítom meg neked, hogy… hogy beszélj egy nővel… - diadalittas tekintetem rászegezem és kimondom a parancsszót. – Kage no mushi!
Kardom pengéje ekkor fekete színű gázfelhővé válva egyenest az árnyékom felé indul, majd felszívódik benne. Zanpakutom lelke e közben instrukciókat ad a technika irányításához melyek elsőre elég könnyűnek tűnnek. A férfi felé szúrok, a markolattal mire árnyékomból egy hosszú fekete csáp kinyúlva egyenest a támadásomra már számító arrancar felé indul el nagy sebességgel. Nem is kell mondanom elsőre nem, találom el, mivel mire odaér, veszít a sebességből így ellenfelem védi a támadást. De nem adom, fel ugyanis nem csak ez az egy ilyen hosszú izém van. Egy oldalirányú jobbról balra végzendő vízszintes csapással előhívok egy másik hosszú szalagot és a férfi oldala felé irányítom. Persze ez már nem veszít a sebességéből és így az erejéből se és ez látván a férfi hátrébb ugorva kerüli el a támadást. Amikor azonban a szalag eléri a férfi hűlt helyét megáll majd kézmozdulatomra ismét a férfi nyomába ered. ~ Szerintem megpróbálhatnád hárommal is… Hárommal? Még ezt a kettőt is nehézkes irányítani… Jaj ne mond, már tök jól csinálod… Na, azért isteníteni ne kezdj el… Nem istenítelek csak azt mondtam, hogy jól csinálod és egyel többel is menne. Baka. ~
- Na, mi az csak ennyit tudsz, shinigami? – vág le a rá támadó csápból, ami a föld felé kezd el közeledni, mint a feje szegett kígyó? De még mielőtt elérte volna a talajt egy lentről felfelé intézett csapásomra meg mozdul és nagy sebességgel mélyed bele a férfi hasába. Majd az, amelyiket először használtam ismét megindítom a férfi felé és gyorsan kardjára tekerem, hogy azt ne legyen képes használni.
- Na, és te tudsz még mozogni? Vagy már fel is adtad? – kérdem a férfitól gúnyosan, mire ő rám néz, ördögi vigyorával majd bal karjával megragadja a hasába álló szalagot. Meglepődöm hisz annak a karjának nem is kéne mozognia… de ezen még morfondírozni sincs időm, mert foglyul ejtett jobb karjánál egy vörösen izzó reiatsu gömb kezd el materializálódni.
- Hehehe… - vigyorodik el.
- Ne nevess! – ordítok rá majd egy harmadik csápot is elindítok, közel a földöz. Egyre jobban belejövök, a használatába ezt mutatja az is, hogy épp mikor a cerót ellőné, a szalag eléri és átszúrva jobb alkarját és eltolva azt az ég felé az energia sugár is a magasba irányul.
Lábaim már remegnek, nem sok erő van bennük. A vérveszteségtől pedig egy pillanatra meg is szédülök. Nincs több időm ez lesz, az utolsó támadásom. Majd egy kiáltást követően melyet heves karmozdulatom okozta fájdalom vált ki megindítom negyedik és egyben utolsó szalagomat mely egyenest a férfi koponyáját szúrja át. Még egyszer megforgatom, benne majd az élettelen test a földre hull. Ezen példáját én is követem és a földre kerülve technikám is elmúlik. A vérveszteségtől hamarosan eszméletem-vesztem, de még mielőtt ez még megtörténne, előveszem a kommunikációs eszközöm és jelzem a pozícióm Soul Societynek majd elájulok.
Egy nap elteltével a negyedik osztag egyik kortermében tértem magamhoz. A testemben éreztem ugyan még fájdalmat, de már nem volt olyan vészes, és ha nem mozogtam, akkor még inkább nem volt érezhető.
Ez után hátradőltem az korházi ágyban és vártam, hogy minél hamarabb meggyógyuljak és elmehessek edzeni és gyakorolni az új technikám, na meg Aurora-channak is meg szeretném mutatni, hogy mit tudok.

Új képesség neve: Kage no mushi/ Árny ostora
Leírás: A parancsszó elhangzása után a kard pengéje fekete színű légnemű anyaggá változik, ami Kira árnyékában elnyelődik. Ezután az árnyékból szalagok nyúlnak ki. A csápokat egyszerre vagy egyenként is lehet irányítani. Egy szalag 20 méterig is ki tud nyúlni. Öt zanpakuto pontnál négy csáp idézhető meg. Ugyan egyenként csak húsz méterig tudnak kinyúlni, de ha csak kettőt, idéz meg akkor azok 30 méterre is kinyúlhatnak. A technika gyengepontja, hogy használatkor Kira nem mozdulhat el a helyéről, ha ezt megteszi, a technika megszűnik. Ha viszont megszűnik csak két perc eltelte után lehet ismét aktiválni. A technika megszűnése után a farkas fej alakú keresztvas szájából a penge kiemelkedik így ismét használható lesz kardként.
5 pont – 4 darab
10 pont – 6 darab
15 pont – 8 darab
20 pont – 10 darab

Engedély: Szayel Aporro Granz




Kira látásának elvesztése miatt szükség lenne, pár változtatásra ezeket szeretném e pályázatban benyújtani:

- Kirának már shikai nélkül is érzékeny szaglása és hallása van, ám a látása elvesztése után ezek megerősödnek és már olyan erősek, mint shikaiban.

Shikai-val kapcsolatos változtatás/bővebb kifejtése:

Hanto shiro: Használó a pengét a talajhoz érinti és a parancsszó elhangzásakor két farkas lép elő az árnyakból melyeknek Kira gondolatban adja a parancsokat. 120 cm magas, fekete bundájuak szemük színe sötétkék pont, mint a zanpakuto lelkének. Kira erős koncentrációval képes egy farkasának érzékszervei felett átvenni az uralmat. Ekkor a kiválasztott farkas szeme vörös színűvé válik melyeken keresztül Kira lát, fülein keresztül pedig hall.

Kage no mai: A technika aktiválásakor a használót saját árnyéka nyeli el. Ekkor bekerül, az árnyak birodalmába ahol teljes sötétség honol. Belépte után a kinti árnyak formáit felvevő kapuk jönnek létre körülötte, melyek a külvilágot mutatják. Ezeken a kapukon/ablakokon keresztül a használó ki tud nyúlni, támadni ill ezeken keresztül el is hagyhatja az árnyvilágot és vissza is mehet oda. Könnyítés képen Kira számára a kapuk mozognak és mindig az áll meg vele szemben, amelyikből rá tud támadni ellenfelére. Képes egy személyt bevinni magával, ehhez csak érintkezniük kell addig, míg teljesen bent nem lesznek. Ha még nincs bent a személy teljesen és Kira elengedi, akkor a technika egyszerűen kilöki magából. Ha már bent van teljesen és úgy engedi el, akkor nem tud kimenni addig míg Kira ki nem visz úgy, ahogy bevitte. A plusz személyt bent is hagyhatja, de csak szigorúan 10 percig és ez idő alatt a használó reiatsu használata megnövekszik, azaz könnyebben fárad.