Itt az osztag tagjai megfürödhetnek.Van külön női és férfi rész is.Mindkét helyen térséges medence van,ami piros ékkővel van kirakva és benne jó forró a víz.Itt is van mindenféle növény és egyéb-a kapitányra jellemző-díszek.Pl.:legyezők,minták,stb.Van még egy 3. medence amiben gyógyvíz van, kb. ugyanolyan elrendezéssel,mint a többi medence.

Egy kellemes délutánon, úgy döntök, hogy elmegyek a fürdőhelyiséghez, pihenni egy kicsit. Megérkeztem bemegyek, és hallom, hogy a női helyiségből jönnek hangok, amik arra utalnak, hogy valaki fürdik. Gondoltam, meglesem ki lehet az, hisz még új vagyok és nem sokan ismernek itt. Gyorsan felkapkodtam a ruháimat, amiket azelőtt vettem le mielőtt beléptem volna a helyiségbe. Úgy döntöttem nem bízom a véletlenre és felveszem a sisakomat is. Visszamentem és felnéztem az elválasztó falra. Magas volt, viszont volt egy kis rész körülbelül 1,5 méter ahol nem volt fal. Neki futottam és tiszta erőmből elrugaszkodtam a talajtól. A következő pillanatokban már a fal tetején guggoltam. Lenéztem és megláttam azt a nőt aki éppen fürdött. Egyedül volt rajta kívül senki más nem volt ott. A lányt már láttam ezelőtt, amikor bemutatkoztam a kapitánynak ő is ott volt. Hosszú vörös haj, magas és vékony testalkat, és szép, formás domborulatai vannak. Olyan pózban ült a gyógyvízben hátra döntött fejjel, hogy mindent láttam. Hirtelen eleredt az orrom vére és éreztem, hogy elvesztem az egyensúlyom. Előredőltem és leestem előre hassal a földre. Tompa puffanás hallatszott, viszont pokolian fájt, és szitkozódtam magamban.
-áááááááááááucs!-
Mormoltam halkan. Úgy tűnik a zajok felkeltették a lány figyelmét, és rám kapta a tekintetét.
~Na ebből, hogy vágom ki magam~
Gondoltam és reméltem, nem öl meg az első pillanatokban.
-Öööö... Szia!-
Mondtam és vártam, hogy megszólaljon a döbbenettől.

Fárasztó volt az előző napom, ugyanis körbejártam egész SS-t, hogy megjegyezzem, mi merre van. A shinigamik nagyon kedvesek voltak velem, szinte mind eltekintettek attól, hogy bounto vagyok. Bár persze voltak kivételek is, akiket ezentúl igyekszem majd elkerülni. Nem igazán akartam én a társaságom ráerőltetni senkire sem...
Mély levegőt véve lepakolta a ruháimat a medence szélére, és elkezdtem beleengedni a vizet. Fórró gyógyvíz volt, aminek kifejezetten örültem. Úgyis annyira elgémberedett minden tagom, ez majd helyrehoz. Kinyújtóztam, majd belecsusszantam a forró vízbe, és hátrahajtottam a fejem, ami így a medence széléhez ért. A hajam is belelógott a vízbe, bár nem igazán foglalkoztam vele: a víz úgyis kellemes rózsaillatú volt. Ekkor kaparászást, majd egy hatalmas puffanást hallottam. Félálomban kinyitottam a szemem, és egy groteszk pózba esett, hímnemű lényt pillantottam meg. Azonnal világossá vált, hogy mit csinált, ezért dühös pillantással jutalmaztam. Rögtön felismertem: amikor bemutatkoztam a kapitánynak, ő horkolt az ajtó előtt. Vagyis ő is akkor mutatkozott be... szép kis egyén lehet. Hirtelenjében nem tudtam, mihez kezdjek, amikor is megszólalt:
- Öööö... Szia!
- Szia?! Van képed ezt kinyögni?! Basszus hogy te mekkora perverz állat vagy! Mégis mit képzelsz? Hogy mersz utánnam kukkolni?!! - mondtam egyre dühösebben, és megmarkoltam a zuhanyrózsát. Letéptem a csapról, és szerencsére nem kezdett el ömleni a víz: de a zuhanyrózsát azért teljes erőből a földön maradt egyénhez vágtam. Majd mindent, ami a kezem ügyébe került: parfümösüveget, magas sarkú cipőt, és néhány keménykötésű könyvet, amit magammal hoztam ide. A legvékonyabb is ezer oldalas volt, tehát lehetett egy apró súlyuk... De valamiért mégsem volt bűntudatom, amikor meghallottam a tompa puffanásokat, amik jelezték, hogy találtak. Egy fürdőlepedőt csavartam magam köré, kiszálltam úgyismidegymár-alapon, felmarkoltam a ruháim, és igyekztem csúszásmentesen elvonulni felöltözni.

- Szia?! Van képed ezt kinyögni?! Basszus hogy te mekkora perverz állat vagy! Mégis mit képzelsz? Hogy mersz utánam kukkolni?!! -
Azzal mindent ami a keze ügyébe, került hozzám vágott. Nem nagyon éreztem meg őket, mivel a dobás ereje gyenge volt, viszont néhány rossz helyen talált el, ahol kellemetlen érzés maradt meg utána. Miután kidobálta magát dühösen kiszállt a medencéből és a ruháit fogva dühösen captatott az öltöző felé.
-Várj!-
Kiáltottam, mivel nem akartam én rosszat, csupán köszönni. Most, hogy jobban belegondolok lehet, hogy ez nem is volt olyan jó ötlet.
-Kérlek várj még egy kicsit... Tudom, hogy ez egy szörnyű ötlet, így jobban belegondolva, de kérlek legalább hadd mutatkozzam be...
A nevem Hitogorosi... 8.osztag 5.tiszt... és mivel úgy érzem, hogy ez eddig a legnagyobb hülyeség amit eddig csináltam, hogy megkapjam amit érdemlek, kihívlak egy párbajra rögtön azután, hogy felöltöztél!.-
Mondtam lehajtott fejjel, mivel nem akartam, hogy azt higgye, hogy őt bámulom.

Megvetően és haragosan mértem végig az előttem álló shinigmait. Ez is csak egy férfi... mindegyik gerinctelen és perverz. Ráadásul minke venné a fáradtságot bármelyik is, hogy udvaroljon az embernek... Karakurában is ugyanez volt, minek gondoltam azt, hogy itt végre ilyesfajta zűröktől mentes életem lesz.
- Előszöris, tudom, hogy mi a neved. Ott voltál, amikor bemutatkoztasm a kapitánynak. Másodszor, nem érdekel a kihívásod. Még ha meg is vernélek, akkor sem tennél jóvá a szememben semmit sem. Undorító dolgot műveltél, és dühös vagyok. - vetettem oda neki, majd arrébb lépve lehajoltam a cipőmért, és tettem pár lépést előre. - Mellesleg ez a női részleg. Ide a hímneműek nem léphetnek be. - szólaltam meg hideg hangon. Ezt direkt azoknak tartogatam, akik elnyerték az ellenszenvem. Jelen pillanatban nagyon haragudtam rá, bár minden bizonnyal a későbbiekben elképzelhető, hogy megbocsátok neki. Mondjuk úgy tíz - húsz év múlva. Az nagyon rövid idő az én szememmel nézve.

Gyűlölettel nézett rám aztán elviharzott. Megértem... tényleg hülye egy ötlet volt. Viszont valahogy muszáj vagyok elnyernem a megbocsátását. Az elkövetkező 1 hétben folyton arra felé mentem, viszont nem láttam őt. 1 hét múlva, pihenőnapom volt. A kedvenc ruhámban voltam. Csendesen leültem a bejárat mellé és vártam, hogy jöjjön a lány. Majdnem 2 órát vártam ott. Már annyiszor átgondoltam a dolgot, hogy teljes beláttam, hogy jogos a dühe. Szörnyű vagyok.
-MIÉRT VAGYOK ILYEN HÜLYE?!-
Üvöltöttem, és tiszta erőből lefejeltem a talajt magam előtt. Vér serkent a sebemből. Nem érdekelt. Amíg el nem nyertem a megbocsátását, akár mindent képes vagyok kibírni. A következő percben bambán bámultam magam elé. Úgy döntöttem, hogy mára ennyi elég volt. Felálltam, nyújtózok és kinyitom a szememet. Észreveszem, hogy pont kijött. Rám nézett és hirtelen rádöbbentem, hogy milyen hülyén nézhetek ki felemelt kézzel résnyire nyitott szemmel a női fürdő bejárata előtt. Na most mi fog történni?

Miután sikeresen elmentem és felöltöztem, dühösen néztem minden velem szembejövő hímnemű lényre, egyszer még a kapitányra is. Remélem nem értelmezi félre, és azt sem fogja gondolni, hogy világuralmi terveket szövögetek csendes magányomban. A haragom nem igazán akart enyhülni, és továbbra is gerinctelennek tartottam a viselkedését. Valmi rejtélyes okból attól tartottam, hogy meg akar találni, ezért mindig éjjel mászkáltam a fürdőbe, és mellőztem a lazítást. Annyi változtatás történt, hogy beállítottam Deze-t őrködni. Ha valaki jön, és kukkolni akar, mogyorók nélkül éli le hátralevő életét. Egy hétig teljes nyugalomban fürödhettem, de sajnos mégis rám talált a balszerencse. Felvettem a hálóruhám, és felkötöttem a hajam. Teljes mértékben készen álltam az esti alvási műszakomra, amikor valami iszonyatos ordítást hallottam meg odakintről. Sajnos ismerős volt a hang, de azért reménykedve nyitottam ki az ajtót. Hátha nem ő az. És mégis, ha a balszerencse meg akar találni valakit, megtalálja. Hitogorosi állt kint idióta pózban, enyhén vérző fejjel.
- Már mazochista is vagy? Remélem nem engem akartál megnyerni az üvöltözéseddel. - mondtam közömbösen. Elindultam mellette, vissza a szobámba. Egyik kezemben a tusfürdőm volt, a másikban a törülközőm. A lábam mellett pedig az én drága bábom lépkedett. Álmos voltam, és hideg közönyt tanúsítottam a mögöttem álló iránt.

-Már mazochista is vagy? Remélem nem engem akartál megnyerni az üvöltözéseddel.-
Mondta közömbösen azzal tovább indult. Aztán hirtelen gondoltam valamit. Hirtelen elé shunpoztam. A lehető leghűvösebb és legkeményebb arckifejezésem vettem ki, ami még egy hollownak is büszkeségére vált volna. A kardomra tettem a kezem. A következő pillanatban kipöccintettem a kardomat és a lehető leggyorsabban magam elé tartottam. A lány szemében hirtelen döbbenet és félelem suhant át. De, mint mondtam csak suhant. A következő mozdulattal a mellkasomhoz tartottam a penge hegyét.
-Nem vagyok mazochista, csak azt teszem amit megérdemlek. Ha megbocsátasz nem teszem meg. Ha nem,.... hát akkor tudod mi lesz.-
Mondtam hűvösen, viszont így még senkivel sem bántam. Remélem nem áll nagyon hülyén. Hogy érzékeltessem, hogy komolyan gondolom kicsit belenyomtam a kardot a mellkasomba, így köszökött néhány csepp vér.

Elém shunpozott, majd a zanpakutuoját nyomta a mellkasához. Eszembe jutott, mit kapnék a vezetőségtől, ha egy tiszt miattam halnam eg. Nem szeretnék egyből meghalni, vagy SS ellenségeinek listájára felkerülni.
- Nem vagyok mazochista, csak azt teszem amit megérdemlek. Ha megbocsátasz nem teszem meg. Ha nem,.... hát akkor tudod mi lesz. - nagyot pislogtam rá, majd arcomon a teljes közönbösség terült szét. Mélyet sóhajtottam, majd a vállamra terítettem a törülközőt, így szabaddá vált egyik kezem. Azt a csípőmre tettem, és lejjebb rángattam a hálóingemet.
- Őszintén szólva nem nagyon érdekelne, hogy mi lesz veled. Ha ennyire őrült vagy... neked látom megfelel néhány közönséges szó is. Rendben, megbocsátok. - mondtam, de kanyarban nem éreztem így. Kissé tartottam ettől az őrülttől, de ha ezekután békén hagy, inkább ezt mondom neki. Azzal elfordultam tőle, és mellettem Deze-el visszaindultam a hálómba. Reméltem, hogy többet látnom sem kell Hitogorosit. Nem kedveltem az ilyen jellemű embereket. A saját életükkel fenyegetni másokat... végül mégis hátrafordultam felé: - Tisztában vagy vele, hogy ez sem volt egy nemes jellemre való tett? - néztem rá szúrósan, majd visszafordultam és megsimítottam a bábom fejét.

- Tisztában vagy vele, hogy ez sem volt egy nemes jellemre való tett? -
Kérdezte, és megsimította a bábja fejét. Kicsit megkönnyebbültem. Hirtelen megváltozott az arcom és fényes mosoly jelent meg rajta.
-Persze:D. De ugye tudsz róla, hogy csak így bírhattalak utálat nélküli szavakra? Persze tudom, hogy még mindig utálsz azért ennyire ne nézz hülyének. Én csupán azt akartam, hogy beszélhessek veled. Veheted úgyis, hogy csupán ki akarom magyarázni magam. Részben igaz.-
Mondtam és közben lehuppantam a földre.
-El tudom képzelni, hogy nem én vagyok az első ilyesmi eset... Reméltem, hogy barátok leszünk, bár nem gondoltam bele a következményekbe amikor felugrottam a falra. Csak, hogy tudd semmilyen perverz gondolat nem járt a fejemben... Persze gondolom, bármit is mondok többé nem akarod, hogy a szemed elé kerüljek. Megértem.-
Elmosolyodtam és barátságos pillantással néztem rá.
-Nos végül, remélem nem utolsó sorban... Bocsánatot kérek a tetteim miatt. Nos szerintem visszatérek a szobámba. Ha bármit - bármiben azt értem dühöt vagy szívből jövő megbocsátást akár unalmat - szeretnél ott megtalálsz. Nos még egyszer bocsánat a tetteim miatt.-
Mondtam azzal shunpo-t használva eltűntem előle.
Gondolataimban reméltem, még találkozok vele és nem fog annyira haragudni.

Unottan pislogva hallgattam semmitmondó szövegét. Miondhat ő már akármit, nállam teljeen leírta magát. Örökre. Ezzel a kis akciójával csak annyit ért el, hogy immár biztos vagyok benne: semmi intelligencia vagy ész nem szorult belé. - A szavaid nem jelentenek semmit sem. - szóltam, mikor abbahagyta. Csak annyi volt a probléma, hogy már elsunpozott. Remélten, hogy még hallja, de ha nem, hát nem. Ha legközelebb látom, levegőnek nézem. Ha valaki pofátlanságot művel velem, utánna pedig ilyen őrültségeket tesz, nyugodtan számíthat arra, hogy a szememben megszűnik létezni.
- Nem szoktál ilyen rideg lenni, Youko. - nézett rám eltérő színű szemeivel Deze.
- Ha valaki, te igazán megérthetnél engem. Hisz a részem vagy... - pillantottam rá, és benyitottam a szobámba. Azon imádkoztam, hogy csak a távoli jövőben lássam újra Hitogorosit...