Jelszó: Spirists are always with you!
Név: Kumo Kimiho
Kaszt: Shinigami
Rang: 2. osztag
Nem: nő
Kor: 87
Felszerelések: Zanpakuto
Születési dátum: 04.10.
Kinézet: átlagos testalkatú, de annak ellenére, hogy erősít, nem látszik rajta. Sport szíve van. Éj fekete haját kontyban hordja. Sötét barna szemével szinte Bambi módon tud rád nézni. Ha kieresztené, a haját vállig érne. A Zanpakutoját mérete miatt a combjára köti. Hordja az egyenruhát, de nem csupán egy bő giből, és egy bő hakamából áll. A hakama vége térdig gumírozott, így hozzásimul a lábához a nadrág térdtől lenti része. A fehér csizma harcra készült. A bő Gi alatt egy fekete topszerűség feszül, de csupán a hasa látszik ki, meg a keze, mert ujjatlan.
Jellem: Egy átlagos jól nevelt ember, aki kissé még gyerekes nyugodt állapotban. A harc során próbál mindent a saját javára fordítani, hátha a környezet is segíthet. Hideg számító, de számít a meglepetésekre. Energikus, mindig 110%-ot ad bele, így nem csoda, hogy mindig a hivatalos dolgokat elkésik. Alszik, mint medve téli álomkor. S miközben alszik, szuszog is közben.
Zanpakuto neve: Onineko
Zanpakuto fajtája: árnyék-fény
Zanpakuto különleges jellemzése: Az alap formája rövidebb egy átlagos Katananál, inkább Ninja-to formája van. Továbbá a köztük levő kapcsolat nem mondható rossznak, de Onineko mindig közömbös, gyakran úgy tesz, mintha nem érdekli semmi. Viszont értékelni tudja az igyekezetet.
Zanpakuto shikaia: Kényelmes, bőrből született markolatú. A penge az ököl körül görbült. A hegye kb. 6-7 cm hosszú.
Shikai parancsszava: Nusume Onineko! (Osonj Démon-macska!)
Zanpkauto támadása:
+ O-Kuroraka o umidase Onineko! (Hozz sötétséget Démon-macska!)
Hasonlít a Bakudou 26: Kyokko Kidoura, de nem csupán fénygörbületi technika, hanem Onineko pontosan lemásolja Kimiho lélekenergiáját és szétterjeszti azt, hogy ellenfele ne tudja kiszámítani a támadás lehetőségét. Egy igazi orvgyilkos technika. Hátránya, hogy ha túl gyorsan haladunk a mozgás kissé látszódik, mint ha ökörnyál repült volna el előttetek.
+ Itto o itoe Onineku! (Gyűlöld őt Démon-macska!)
A fegyvert nem tartó kezünk hüvelyk ujját megvágja a pengével, majd a vért azon elkeni. A megvágott kézen törzs motívumok lennének meg könyökig. A körmei karmokká változnak. Elég egy érintés, és könnyedén csonttörést, magas fokú zúzódást okozhat, de ez a látszólagos támadás. Az energiát az érintett terület, és környékén képtelenség mozgatni. Pl.: ha a válladat érinti meg, akkor nem fogod tudni használni a karod, mert valamin keresztül át kell haladnia a lélekenergiának a kezedbe, hogy mozgasd...
A technika során egy érintést tudunk végre hajtani. Körülbelül 7. hozzászólás után újra használható a technika.
+ Shimiro Onineko! (Döfd át Onineko!)
A kés elfeketedik, szinte fekete tűz lobog rajta. Az árnyékok kinyúlnak, s az ellenfélt átdöfik. Ha árnyék épp nincs, akkor a "fekete tű" nyúlik ki hiper sebességgel. De nem tűnik el az árny. Szinte hozzá van "láncolva" az ellenfél a késhez, ezért további érdekes mozdulatokra kényszerítheti a Kimiho az áldozatát. Ez kb. 5 reagig érvényes.
Előtörténet:
Arra nem emlékszem, hogy mi történt, vagy egyáltalán megtörtént-e, hogy az Emberek világában éltem, de arra pontosan emlékszem, hogy milyen nyomorúságos, zavaros volt Rugonkai északkeleti részében élni, hogyan kerültem egy nemesi családhoz, mint szolga, és hogy lett belőlem Halálisten:
Ahogy említettem Rugonkai északkeleti részében ébredtem fel szakadt, rongyos ruhában. Derékig érő hajam élettelen, kissé megtépázott. Napokig bolyongtam a romos, düledező házak között. Egy kocsmaszerűség közelében járta, amikor egy tajték részegest dobott ki a közönyös kocsmáros, s még a fa korsót is kihajította. Előre látóan a részeget elvittem egészen az utca túloldaláig, hogy a falnak neki támaszkodva kijózanodjon, de többet akart ennél. Reflexszerűen nemi szervén térdeltem, amitől keresztbe álltak a szemei. A fából készült, érdes korsót pedig felkaroltam és magammal vittem. Unalmasnak találtam ezt az életmódot, míg meg nem láttam egy szerény kis kertet. Néhány rövid sor fel volt túrva, amelyben elásott magok lapultak, és egy-két borsó nőtt ki. Annyit járkáltam, hogy tudtam, hol lehet egy patak a közelben. Teljesen feldobottnak éreztem magam, nem is értettem valójában mit csinálok, csupán egy jutott az eszembe: Locsold meg a növényt, mert száraz.
Felfutottam a dombra cikáztam pár fa között, s nyomban rendelkezésre állt a patak. A korsóba bele engedtem a vizet, majd meglocsoltam vele a borsót, a hajtásokat, és a nyitásban lévő magokat is. Leguggoltam és láttam megcsillanni a vízcseppeket a növényen, mintha éppen köszönetet mondott volna a borsó. Ekkor egy kislány rohant ki a házból, s el akart zavarni. Látszott rajta a düh, hogy valaki odamerészel menni hátha learatni a terményét. Megfogtam a fejét és megsimogattam. Épp belekezdett volna a mondókájába, de megelőztem egy tanáccsal, tovább álltam.
Napokig tébláboltam, míg egy nap ugyanaz a kislány ordítva futott hozzám, és kérte a segítségem. Konkrétan el se mondta mi az, amiben segítenem kell, de amikor megláttam a banditákat, ahogy leszüretelik a borsót, magam se tudtam mit tegyek, de tennem kellett valamit.
- Hé, Fiúk! Az a termés nem a tietek, hanem a kislányé! Tűnjetek el, míg nem hívom Onigumot, és bandáját, ők szépen véresen kizsigerelnek titeket! – közben mosolyodtam el, talán több hatást érek el a blöff során. A kislány egyet hátrébb lépett, ő elhitte.
- Onigumo mi? Hehe… Mégis kicsoda a te kis barátod, és annak csatlósai?
- Hidegvérű gyilkosok, de nemes szívűek. Ha a büszkesége sérül, nektek lesz a végső bajotok!
A patkány képű bandita felhúzott szemmel nézett rám, s egy primitív ötlettel állt elő.
- Akkor mindkettőtöket megölünk. – Egy-ketten összenéztek, s igyekeztek helyeselni, annak ellenére, hogy őszintén nem akarták kockáztatni az életüket.
- Ostoba… mint minden elfuserált banda főnöke!
- Kis RIBA…
A szó elhanyatlott, ahogyan a patkány arcú fickó is, akit egy egyenruhás férfi intézett el katanával az oldalán. Valamit éreztem a zsigereimen, majdnem összeestem. Az alkalmat kihasználva az egyik felbőszült, fél kopasz lélek meg akart ölni mérgében. Hűséges lehetett a volt főnökéhez. Az éhség elkezdett gyötörni, ráadásul a hajamat is tépte ez az ősember. Feldühödtem, és azt vettem észre, hogy a cingár bandita a földön feküdt, és a csuklóját törtem el. A kislány, Ayumi a képébe rúgott amekkorát csak tudott. Valamint a csatába még egy személy csatlakozott, aki a nevemet üvöltötte, de a harcban alaposan alul maradt. A törött szemüveges férfi. Ismerős volt, de annyira kaotikusan. Idegen emlékképek jelentek meg a szemem előtt, Ahogyan egy magas iroda ház ablakán nézek ki más, modernebb ruhában, és egy asszisztens nyitott be, az a férfi.
- Örülööö.. , hogy látlaaaaa…k Kimiho! – rugdalták azért, de mintha nem is törődött volna vele.
AZ ismeretlen emlékkép annyira megrémített, hogy elfutottam, még a kis Ayumi is utánam futott. A Shinigami ahogy végzett, utánam eredt. Nem kellett nagyon kergetőznie, mert az egyik utcában elájultam az éhségtől, és a közeledő lélekenergiától. Igaz még akkor sem tudtam mi is az valójában, vagy, hogy mi volt az a különös esemény a bunyó közben. Ayumi behúzott volna az egyik sikátorban, amíg elülepszik a balhé, de nem volt elég erős. A Halálisten hamar rám talált. Amint felébredtem az ő arcát pillantottam meg először, ahogyan bárgyú képpel nézett rám, s kérdéseket tett fel az állítólagos Onigumoról. Elmagyaráztam az eseményeket, majd egy részletes beszélgetés alakult ki köztünk. Ayumi sugdolódzásának köszönhetően Mr. Kamizu egy javaslatot tett nekem állás szempontjából. Egy nemesi család, a Kaenbukai új mezőgazdasági igazgató helyettest keres, és új testőröket, akár ki is tanítják a jelentkezőket. Újból lépett be az életembe a szemüveges Yuiri, aki tisztességesen bemutatkozott, majd adott egy almát. Az agyam a jelenlétében görcsösödött (gyengébbek kedvéért: fájt a fejem). Ahogy Yuirival voltam egyre több furcsa, modern emlék jutott az eszembe, de az a fura, hogy csak ő hozza elő bennem. Muszáj volt az állás miatt magammal vinnem, talán még hasznát is vehetem az idegen ismerősnek. Az út során egyre többe beszélgettünk, és egyre többet tudtam meg az emberek világáról, s egyre vágytam, hogy kijussak egyszer, de ahhoz nem a békés utat kellene választanom, Halálistenné kell válnom, de az nem olyan egyszerű. Ahogy telt az egy hétnyi gyalogolás a Kaencsaládhoz egyre jobban bírtam a jelenlétét, lassan el is tűntek a mára már apró fejfájásnak számító zavarok, s nyugodtan beszélhettem Mr. Yuirival. Ráadásul még egy úti társ követett, jó barátom lett. Ayumi –chan is boldogította a nyomorúságos élet perceit.
* * *
Lassan odaértünk a Kaenbukai díszes főkapujához. Úgy látszott, hogy Kimizu nem hazudott. Benyitottunk, és csodaszép Cseresznyefa parkban találtuk magunkat. Haladtunk öt métert és máris őrök jelentek meg körülöttünk. Köztük fehér köpenyben egy ismerős mosolygott.
- Fiúk le a fegyverrel, barátok érkeztek urunkhoz!
Kimizu szépen elkísért minket a gárdájával egészen a család fejéhez, aki mostanában lett feltörekvő nemes. A Ben fettes ismerősünk csak úgy izgult, repesett az örömtől. Isten igazából nem is értettem miért. A nagyúr szép nagy vacsora asztallal lepett meg minket. Most még jobban megalázott az éhség, mint gondoltam, akkorát korgott a gyomrom, hogy a terem egyik sarkából mindegyikbe még a légy zümmögésénél is hangosabb volt. Fogtam a gyomrom rendesen. Yuiri, és Ayumi aggódott értem nem is értették mi a mennykő ütött belém. Nem érdekelt az éhségem. Nagy nehezen kihúztam magam, és a tisztelet, s köszönés jelképeként mélyen meghajoltam többé-kevésbé.
- Nem egészen a kaja miatt van. Egyre jobban érzékeled a lélekenergiákat. A teremben rajtunk kívül még 45 testőr leselkedik esetleges támadás miatt. – magyarázott Kimizu.
A nagyúr egy intésére a rejtőzködő testőrök visszavonultak. Egyre jobban éreztem magam, de az éhség nem szűnt. Kulturáltan megvacsoráztunk, még Ayumi is rendes kislányként viselkedett.
- Hölgyem kérem, válaszoljon nekem. Ha tehetné melyik választás mellett döntene. Vállalná, hogy testőrömmé válik, vagy élére áll az ezeregyszáz hektáros földek gondozásának élére?
- Az út során eldöntöttem nagyuram. Mezőgazdasági igazgató helyettes leszek. Az igazgató legyen olyan, aki jól ismeri a területet. De feltételeim lennének, ha nem gond.
- Úri hölgyként viselkedsz, egy úri hölgynek mindent.
- Asszisztensemként Genzo Yuirit szeretném, és tanítványomként Sasuga Ayumit fogadnám. – mélyen meghajoltam és az asztalnál tartottam a fejem, amíg az úr nem válaszolt, majd így tettek a barátaim.
- Hm… Előnyös üzlet. Rendben, üdvözlöm a köreinkben Kimiho kisasszony!
Ayumi a hír hallatán a nyakamba ugrott, ahogy kiegyenesedtem. A szemüveges, rövid hajú asszisztensem a vállaltam fogta és köszönetet nyilvánított. Kimizu kissé elsavanyodott képpel, de örült a jobb sorsúaknak. Szépen kiegyenesedett a faltámasztás után, s elvonult.
* * *
A sorsunk jobbra fordult. A rongyos ruhák helyett már meseszép kimonókba öltöztünk. A hideg eső alatt zuhanyoztunk, most a helyett forró fürdőt vehettünk. Szépen kicsinosodtunk. Még a félnótás Yuiri úriemberként nézett ki. A munkánk során jutott idő a magán életre. Yuirival maradtunk barátok, és Ayumi… mintha testvérek lennénk. Kimizu néha tiszteletét vette, és kissé furcsán viselkedett. Egyre jobban úgy viselkedett, mint a reménytelen szerelmes.
Ez az állapot sokáig tartott, míg néhány hollow be nem lopódzott a birtokra. Yuiri lélekenergiáját alig éreztem, haldokolt. Utána futottam megtudni mi történt. Saját szememmel láttam, ahogy felfalja a szörnyetek a küszködő, félelem teli Yuirit. Én a sírástól összeroskadtam, mire elfuthattam volna a hollow épp készült bekebelezni, de Kimizu megjelent apró csapatával a 4 hollow ellen. A csapat 2 hollowwal végzett, de a harmadik túl erősnek bizonyult. Kimizu első áldozata az volt, ami megette Yuirit. A második hollow még a síró Ayumival is végzett. Oda rohantam. Kimizu addig távol tartotta a megmaradt legerősebb lidércet. Ayumi kihunyt szeme, egyre hidegedő teste egyre jobban megrémített és felgyulladt bennem a düh, a bosszú, a harag. Egyre jobban hallottam egy kísértő hangot, amióta Kimizuval találkoztam egy-egy szótőt hallottam, de most egész mondatokat.
- Kimiho kelj fel. Nem bír az a Shinigami azzal a hollowwal. Gyerünk, mond ki a nevem. A nevem Onine…
- Nem hallom a neved! Egyáltalán ki vagy?
- Mond már! ONINEK..
- Nem értem…
- Akkor jobban figyelj! Ismételd, ONINEKO!!!
- Miért ismerős… Ne aggódj hugi, nem volt hiába való az életed.
- Mond már!
- ONINEKOOOOO!!! – üvöltöttem, ami a torkomból kiszakadt.
Egy katana jelent meg a kezembe, ami egyből átalakult egy furcsa tőrré, ami hasonlított egy P alakra. Odafutottam. Kimizu meglepődött a harcba rohanásomon, ami a halálát okozta. A szörnynek levágtam a karmait, amivel megölte az utolsó barátom, majd felnyitottam a hasát. A hollow térdre zuhant. Megkerültem, majd a furcsa lábán felrugaszkodva végig futottam a csontos testén, a bordákon akár egy lépcsőn. Megállt az idő, alig tudtam mozogni, és Onineko beszélt hozzám.
- Itt az idő, hogy meg tanuld az első közös technikánkat. A hüvelykujjadat vágd meg a pengével. A penge lapján egy mozdulattal kend el a véredet. Célozd be utána velem a lény fejét, majd mond ki a parancsot. Shimiro Onineko! Az összes árnyék, amit láttál átdöfi a lényt.
- Értettem!
A színek visszatértek körülöttem, és szépen kezdett minden normális állapotba gyorsulni. Az első két lépésnél teljesítettem a tanítás első felét. A következő lépésnél elugortam és kimondtam a parancsszavat miközben becéloztam a lidérc fejét. Az összes árnyék kinyúlt a fénybe, hogy átszúrja a hollow maszkját, Onineko fekete tűzre lobbant, és az is átszúrta az ellenséget, majd visszanyúlt, ahogyan a többi árnyék. A lény szertefoszlott, és a fegyverem visszaalakult alap formájába. Elejtettem a Zanpakutot, s futottam gyászolni a két halott ismerősömet.
* * *
Másnap Kaczumura nagyúrhoz fordultam egy kéréssel. Shinigami szerettem volna lenni, ezért jelentkezni akartam az akadémiára. A jóváhagyását vártam csak, de kaptam mellé egy kis anyagi támogatást.
Elkezdtem a tanulmányaimat. Kidoukban egész jártas kezdtem lenni, még ha eleinte nehezen indult. A Zanpakutommal kapcsolatos tanórák kiválóan teljesítettem, néha tanácsokat is adtam, de ugyanannyit kaptam. Az iskolát 5 év alatt teljesítettem, és jelentkezhettem egy osztagnál. A ninjutsut, mint ösztönösen, úgy tudatosan is elsajátítottam, nem csoda, hogy az orvgyilkos osztagba, a 2. osztagba jelentkeztem.
Az egyenruha eléggé kiszámíthatatlan sok fogásnak kitehető, ezért módosítottam rajta a 12. osztaggal. A bő nadrág vége gumírozott, így egy csizmát simán rávehettem, A Gi mögött egy feszes felsőt hordok, amely nem takarja a hasat, és a karokat. A nyakamat viszont takarja, és a dekoltázsomat sem nézik annyira. Az utóbbit utálom a legjobban.
Folytatás a FÓRUMon…
