Jelszó: Eltávolítva - Kuchiki Byakuya

Név: Haiiro Kira
Nem: Nő
Kor: 42 (de 20-nak néz ki)
Felszerelés: Zanpakutou, alkari védőpáncél (ami a lélekenergiát képes védőburokká alakítani a „tate (pajzs)” parancsszóra), egy ceruza, radír, összehajtható rajztábla, és rajzlap
Születési dátum: 07.30
Jellem: Kiismerhetetlen. Valamikor kedves, vidám máskor zárkózott és/vagy mogorva. Imádja a gyönyörű nőket. A harcban könyörtelen (főleg ha férfi az ellenfél). A női ellenfelével szeret játszadozni persze csak ha, tetszik neki.
Magasság: 186 cm
Tömeg: 75 kg
Szemszín: vörös
Hajszín: világosszürke
Különleges ismertetőjel: Általában hasát ruha nem takarja, és egy fekete nyakpántot visel. Hasa bal oldalán egy tetoválás van. Kinézet és egyenruha
Zanpakotou neve: Kageookami (Árnyékfarkas )

Zanpakotou fajtája: árnyék

Parancsszó: Kagero, Kageookami!(Sötétedj, Árnyfarkas!)

Kinézet: egyszerű katana, amit a hátamon hordok.
Shikai: Az egész kard fekete lesz. A keresztvasat egy farkas fej váltja fel, aminek a szájából a fekete penge kiemelkedik. A farkas fejben egy hosszú lánc (max. 20m) van, aminek az egyik vége a pengéhez van rögzítve. Amikor a használó akarja, kiengedhet belőle. Ha a lánc elszakad, akkor a levált rész a pengével eltűnik és a farkas fejből újra kiemelkedik (a penge eltörésénél is ez történik). A sebességem a kétszeresére nő, a szaglásom és a hallásom olyan jó lesz, mint a farkasoké.

Zanpakutoum: https://2img.net/r/ihimizer/i/img013eh.jpg/

Technikák:
Hanto shiro! (Vadássz!): Kardom hegyét a földre helyezem majd aparancsszó elhangzása után a körülöttem lévő árnyékokból 2 db farkas mászik, elő melyeket a gondolataimmal irányítok.

Kage no mai (Árnytánc): A parancsszó elhangzása után képes leszek eltünni az árnyékokban és előjönni belőlük. És akár más személyt is magammal tudok vinni az árnyékokba. De élőlények árnyékára nem hat a technika.


Előtörténet

Haiiro Kirának hívnak. Japánban, Tokióban éltem, amíg 20 éves koromban, egy autóbalesetben meg nem haltam. Halálomig anyámmal éltem, aki egy szállodaláncot vezet ezért hol itt, hol egy másik országban volt éppen. Az iskolában nem voltak jók a jegyeim, de szülőanyám miatt akárhova felvettek. Ezután szülőm tokiói szállodájában laktam. Tizenöt évesen elkezdtem érdeklődni a lányok iránt. Persze édesanyám előtt ezt titkoltam. Majd egy évvel később elmondtam neki. Hát eléggé meglepődött és két hét alatt dolgozta csak fel. Ezután leszbi bárokba jártam bulizni, majdnem minden este össze jöttem egy csajjal. Később volt egy hosszabb kapcsolatom, de a csaj a halálom napján szakított velem. Ez után lerészegedtem kocsiba ültem, majd belerohantam egy oszlopba és az ütközésbe belehaltam. Ezután úgy 1 évig szellemként éltem a városban, amikor is egy maszkos szörny egy úgynevezett hollow megtámadott. Menekülés közben hirtelen megjelent előttem egy gyönyörű fekete ruhás nő karddal a kezébe. Majd egy pillanat alatt a mögöttem lévő hollow előtt termett és egy csapással ketté szelte. Azután, odalépett hozzám és azt mondta, hogy ő egy halálisten és, hogy elküld engem egy békés helyre, amit Lelkek világának hívnak. A kard markolatának végével megérintette a homlokomat. Mikor magamhoz tértem egy középkori japán városkában találtam magamat. Öt évig éltem a városszéli folyóparton, amikor is a városban egy nagyobb tömegre lettem figyelmes. Odaérésemkor egy ismerős arcra lettem figyelmes. A halálisten volt az, aki megmentett. Közelebb mentem hozzá hátha felismer, de ekkor hirtelen éhséget éreztem, amit itt létem alatt még nem éreztem, majd összeestem és pár másodpercre elájultam. Amikor felébredtem a shinigami két rizsgombócot nyújtott felém, hogy egyem meg őket. Miután jobban lettem megkérdeztem, hogy mi történt velem és a fekete ruhás nő azt válaszolta:
- Nos, te más, vagy mint az itteni lelkek. Jelentkezned kellene a Lélektovábbképző Akadémiára.
- Lélektovábbképzés?- kérdeztem.
- Igen, ha kijárod az akadémiát te is halálisten lehetsz, mint én.
A shinigami elköszönt, majd távozott. Egy hónappal később felvettek az akadémiára. Keményen tanultam, hogy ne bukjak meg. Az akadémián barátaim nem voltak inkább csak hódolóim. Sok fiút utasítottam el, még olyanokat is, akik már tudták, hogy a lányokat szeretem. Sajna a lányok kerültek miután a fél akadémia előtt beismertem, hogy leszbikus vagyok. Ezek után csak a tanulásra koncentráltam. Sokat kellett tanulnom ugyanis a kidouk használata eleinte nem nagyon mentek, de később belejöttem. A katanával viszont már elég jól bántam. Négy évvel később levizsgáztam. A vizsga egy gyakorlati részből állt, amin sikeresen átmentem. A vizsga második részeként elvittek engem és a többi tanoncot egy elhagyatott, kihalt helyre ahol épületromok és hollowok voltak. Ezután ötfős csapatokra osztottak és magunkra hagytak. Hirtelen hollowok jelentek meg, lélekenergiájuk kisebb volt, mint a miénk így könnyedén végeztünk velük. Sorra jöttek a lidércek és mi megöltük mindegyiket. Már épp végeztünk a kardomat is elraktam, mikor a semmiből előkerült egy hollow, melynek a lélekenergiája sokkal nagyobb volt, mint az eddigieké. Sokkal gyorsabb is volt, szemmel alig tudtam követni. A kardomhoz nyúltam, hogy elővegyem, de ekkor éles fájdalom nyílalt a mellkasomba. Az a dög belém mart. Ezután előhúztam a kardomat, de megszédültem és a földre zuhantam. Amikor kinyitottam a szememet egy sötét, erdei tisztáson találtam magamat. Megjelent előttem egy gyönyörű, hatalmas farkas. Oda hajolt hozzám és azt mondta:
- Látom megijedtél egy kicsit Haiiro Kira.
- Csak egy kicsit, de honnan tudod a nevem és hol vagyok?- kérdeztem.
- Az én nevem Kageookami a kardod lelke vagyok és segíteni jöttem.
- Hogy érted azt, hogy segíteni?
Az óriás farkas hirtelen eltűnt én pedig felébredtem. A társaimat a hollow mind legyőzte majd mikor látta, hogy felállok rám támadt. Félre ugrottam előle és felkiáltottam.
- Kagero, Kageookami!
A kardom elfeketedett, a keresztvas helyére egy farkas fej került és egy penge emelkedett ki a szájából. A szaglásom és a hallásom is sokkal jobb csak úgy, mint a gyorsaságom, ami a kétszeresére nőtt. Most már ki tudtam védeni a lidérc támadásait. Hallottam Kageookami suttogását és elismételtem, amit mondott.
- Hanto shiro!
A kardom hegyét a földre helyeztem, ebben a pillanatban 2 fekete farkas emelkedett ki a közeli épület árnyékából. A farkasok elkapták a hollowot és mikor arra gondoltam, hogy tépjék szét abban a pillanatban meg is tették. Ezután semmivé lettek én pedig a kimerültségtől a földre zuhantam és elájultam.
Miután elértem a shikaim átmentem a vizsgán és jelentkeztem a 6. osztagba, ahol újra találkoztam a megmentőmmel. A neve Midori és az osztag alhadnagya volt. Az osztagban tíz évet töltöttem, így ahogy teltek, múltak az évek nagyon jó barátok lettünk. Egy nap Midori oda jött hozzám és átadott nekem egy páncélt, mely képes a lélekenergiát védőburokká alakítani. Aztán a barátságból később szerelem lett. Már 9 éve voltam az osztagban, mikor Midori-t kinevezték hadnaggyá. Ezután egy küldetést kapott. Az emberek világába kellett mennie még két hadnaggyal, ugyanis hirtelen több hollow is feltűnt. Egy hónappal később a küldetés véget ért és a hadnagyok visszatértek, de Midori nem volt köztük. A jelentések szerint a csapatot megtámadták a hollow-ok akik túlerőben voltak és Midori-t megölték. Ebbe nem tudtam beletörődni ezért lelki állapotom miatt ideiglenesen felfüggesztettek. Később kiléptem az osztagomból és jelentkeztem 11. osztagba.