A nap végén itt térünk nyugovóra.

-Bocsi, csak már rég nem voltam hollow közelben és hiányzik. Nehéz a shinigami éltről egy-két nap alatt emberi életre váltani. Egyébként tényleg csak futó gondolat volt.- mondta majd vissza kimentünk.
-Hát.. öhm... Nem vezetsz körbe és nem mutatod meg a szobádat?- kérdezte
-Ez itt a gyülekezőterem-vezettem be egy tágas aulaszerű helyiségbe-Általában itt hirdetik ki a fontos dolgokat és teendőket.Amúgy más nem sok mutatni való van, végül is mindenkinek van egy saját kis lakása. Van kedved bejönni hozzám egy teára? -kérdeztem- Ha már úgyis meg akarod nézni ^^ -majd elindultam felfelé a lépcsőn és bementünk a folyosó végén lévő lakásba.
-Ez itt a nappali, foglalj helyet -mutattam egy kanapéra ami előtt egy kis dohányzóasztal állt.

*Miután körbe vezetett felmentünk a lakásába ahol leültünk teázni.
-Köszönöm.- köszöntem meg a teát majd megkóstoltam a teát, de még túl forró volt és megégettem a számat.
-Auhh. Én és a mósháságom.- jegyeztem meg majd kicsit vártam és ismét megkóstoltam.
-Tehát te itt laksz... Szép hely, ha gondolod majd te is eljöhetsz az én házamba, de akokr hoznod kell fürdő cuccot is.- mondtam.
-Egyébként hányan vagytok ezen a bázison, mert elég sok lakást láttam, pedig azt hallottam, hogy alig maradtak Quincyk?- kérdeztem egy értetlen fej kíséretében.

Miután elkészítettem a teát leültem mellé. Dai megköszönte és belekortyolt, de elégette a száját.
-Auhh. Én és a mósháságom.-mondta
-Hé ezt mitha már hallottam volna valahol... -*na ő aztán a szavak embere*
-Tehát te itt laksz... Szép hely, ha gondolod majd te is eljöhetsz az én házamba, de akkor hoznod kell fürdő cuccot is.- mondta
-Fürdőruhát? Medencepartit fogsz tartani? -néztem meglepődve- Hát rendben.
-Egyébként hányan vagytok ezen a bázison, mert elég sok lakást láttam, pedig azt hallottam, hogy alig maradtak Quincyk?- kérdezte egy értetlen fej kíséretében.
-Hát igazából nem annyira sokan, de azt hiszem csak néhány lakás áll üresen. De ha azt vesszük hogy az országban ezen kívül csak néhány ilyen főhadiszállás van akkor nem is tűnik olyan soknak.
-És mondd csak pontosan mikor is lesz az a parti?

-Hé ezt mitha már hallottam volna valahol...
-Na vajon hol hallottad?- kérdeztem mosolyogva
-Fürdőruhát? Medencepartit fogsz tartani?- nézett meglepődve
-Hát rendben.
-Van egy nagy medence és úgy gondolom használni fogjuk.- kacsintottam
-Hát igazából nem annyira sokan, de azt hiszem csak néhány lakás áll üresen. De ha azt vesszük hogy az országban ezen kívül csak néhány ilyen főhadiszállás van akkor nem is tűnik olyan soknak.- mondta amire én csak bólogattam
-És mondd csak pontosan mikor is lesz az a parti?- kérdezte
-Hát pontosan nem lehet tudni, mivel pár shinigaminak lehet dolga van és ezt még megkell beszélni. DE téged foglak elsőnek értesíteni.- mondtam és vártam egy kicsit.
-Ha gondolod mennyünk el és kerdezzük meg őket most. Úgy is érdekelt, hogy milyenek a Seireitei-ben a csillagok. Hát most láthatod.- ajánlottam fel neki a kiruccanást.

-Hát pontosan nem lehet tudni, mivel pár shinigaminak lehet dolga van és ezt még megkell beszélni. DE téged foglak elsőnek értesíteni.- mondta és vártam egy kicsit. Én kicsit zavarba jöttem, de szerencsére nem tartott sokáig a csend.
-Ha gondolod mennyünk el és kerdezzük meg őket most. Úgy is érdekelt, hogy milyenek a Seireitei-ben a csillagok. Hát most láthatod.- ajánlotta fel.
-A Seireiteibe? -néztem elkerekedett szemekkel- Annyit hallottam már róla a városba járőröző shinigamiktól, és néhány kivételes quincytől akik már jártak ott. De nem gondoltam volna hogy én is láthatom. -pattantam fel boldogan a kanapéról.- De amúgy a csillagokat csak este látni nem? és most még csak délután van. -mosolyogtam
Gyorsan összeszedtem egy két holmit, majd elindultunk.

-A Seireiteibe?- nézett elkerekedett szemekkel
-Annyit hallottam már róla a városba járőröző shinigamiktól, és néhány kivételes quincytől akik már jártak ott. De nem gondoltam volna hogy én is láthatom.- pattant fel boldogan a kanapéról.
-De amúgy a csillagokat csak este látni nem? és most még csak délután van.- mosolygott. Gyorsan összeszedte egy két holmiját, majd elindultunk. Gyorsan bevettem egy lélekpótló cukorkát. Én már kint voltam a póttestemből. Ekkor hívtam egy pokollepkét aminek segítségével megnyitottam a kaput.
-Nagyon rohan, mert egy ún takarító elakar majd pusztítani, mivel nem vagy shinigami. A quincy technikáddal ami nálunk a shunpo, próbálj eltünni. Ha átértünk már nem lesz semmi gond.- mondtam

-Igen a quincyk már erről is meséltek. De azt mondták hogy ha valaki megállás nélkül át bír rohanni annak nem eshet baja. Remélem a túloldalon találkozunk. -majd hirtelen elhatározásból adtam egy puszit az arcára és berohantam a kapun.
-Itt elég sok lélekszemcse van, szóval nem lesz gond használni a hirenkyakut. -mondtam magamban majd koncentráltam és elkezdtem növelni a sebességemet. a hátam mögül morajlást hallottam.
-Ez biztos a takarító, de nincs időm szemügyre venni.
Láttam a kijáratot ami csak nagyon lassan akart közeledni. Én pedig kezdtem fáradni. Egyrészt a, mert még sosem használtam ilyen sok ideig a hirenkyakut, másrészt pedig az sem egy kellemes séta hogy egy élő ember a Lelkek világába akar kirándulni. De azt mondták hogyha átértem már könnyebb lesz.
Csak rohantam tovább, nyomomban a morajlással, és a kijárat lassan de biztosan közeledni kezdett. ám amikor már közel voltam hozzá elkezdett zsugorodni, de még épp idejében ugrottam át rajta. Ahogy átvetődtem a kapu eltűnt, én pedig füves talajon értem földet. Fellélegeztem és leporolva a ruhámat körülnéztem hogy merre van Daisetsu, és hogy egyáltalán én hol vagyok.
Egy hatalmas város láttam magam előtt, ami falakkal több részre volt osztva. A közepében pedig egy hatalmas tornyot és egy sziklaszirtet. Nagyon jól szervezett világnak tűnt. gondolkoztam már rajta hogy milyen lehet, de így élőben látni még lenyűgözőbb volt.
Kicsit elbambultam, és Daisetsu hangjára zökkentem vissza aki időközben már ott állt mellettem

Reggel hét órakor egy ötlettöl vezérelve amin már napok óta gondolkozok elindultam a Quincy szálláshoz, hogy pontosabb legyek Zekkához. Egy hete volt a buli ahol nem akart maradni, mert másnapra nem tudott volna összepakolni stb. Én az elkövetkező pár napban gondolkoztam, hogy hogyan lehet ezt kiküszöbölni és arra jutottam, hogy felajánlom neki, hogy költözzön hozzám. A kis patak mentén mentem, ahogy elsőnek mentünk majd elhagytam azt a kis kávézót ahol annyit beszélgettünk. Még pár sarkot elhagytam majd elértem a Quincy bázist. Gyorsan felsiettem a lakásába és bekopogtam.
-Szia! Hogy vagy?- Tettem fel a kérdést neki majd megcsókoltam.
-Mikor a múltkor megkérdeztem, hogy maradsz-e csak az összepakolás miatt nem maradtál. Ezt én nagyon sajnáltam, de kitaláltam a megoldást.- Itt egy hosszú szünetet tartottam majd folytattam.
-Megszeretném kérdezni, hogy nem-e költöznél hozzám?- Kérdeztem reménykedve, hogy igent mond, mert nagyon szeretem.

Szerencsére már vége a vizsgaidőszaknak, így most már nem kell reggeltől estig tanulnom.Nemrég ébredtem és pizsamában kivánszorogva a konyhába úgy döntöttem készítek egy teát magamnak mikor csengettek az ajtón. Mikor kinyitottam Daisetsu állt velem szemben.
-Szia! Hogy vagy?- Tette fel a kérdést majd megcsókoltam.
-Szia ^^ -köszöntem én is neki, bár kicsit meglepődtem a korai látogatásán -Gyere csak be, épp most készítek teát, kérsz? Ne haragudj a pizsama miatt ^^" most keltem fel. -mondtam kissé zavarban.
Mikor kész lett a tea odaadtam neki és leültettem a kanapéra.
-Várj egy kicsit, felöltözöm. -rohantam be a szobámba
-Mikor a múltkor megkérdeztem, hogy maradsz-e csak az összepakolás miatt nem maradtál. Ezt én nagyon sajnáltam, de kitaláltam a megoldást. -mondta közben. én kidugtam a fejem az ajtón és megkérdeztem.
-Micsoda? -néztem kérdőn, majd egy hosszabb szünet után,amit arra használtam hogy leküzdjem magamról a pizsamát és nekiálljak előkotorni a szekrényből valami ruhát, megkaptam a választ:
-Megszeretnélek kérni, hogy nem költöznél-e hozzám?- Kérdezte
Nekem már csak a zoknit kellett volna magamraráncigálni, de ezen a kijelentésen úgy ahogy voltam féllábon ugrálva a szekrény előtt, kiborultam az ajtón a nappaliba.
-Tessék? -kérdeztem vissza a fejemet dörzsölgetve, de láttam a szemében hogy tényleg azt mondta amit hallottam hogy mondott- Hát ez kicsit meglepett...-tápászkodtam fel a földről.És láttam hogy elkezd csalódott képet vágni -De mindenesetre nem utasíthatok vissza egy ilyen ajánlatot ^^ -léptem oda hozzá mosolyogva majd megcsókoltam.

-Tessék?- kérdezte vissza a fejét dörzsölgetve.
-Hát ez kicsit meglepett...- tápászkodott fel a földről. Látta, hogy elkezdek csalódott képet vágni
-De mindenesetre nem utasíthatok vissza egy ilyen ajánlatot ^^ - lépett mellém mosolyogva majd megcsókolt.
-Nagyon örülök, hogy igent mondtál ^^- mondtam mosolyogva majd kicsit húztam a csókot amit ő kezdeményezett.
~Nem hittem volna, hogy belemegy, de nagyon örülök~
-És mikor szeretnél átköltözni, mert segítenék ha nincs ellenedre.- ájánlottam fel neki a segítségemet majd megkóstoltam a teát, de megégetett kicsit.
-Auhh én és a mohóságom ^^", de finon lett.- mondtam
~Úgy emlékszem otthon van egy pót kulcs, legalább ezzel nem kell foglalkoznom.- gondoltam majd ismét belekortyoltam a teába.

-Egyenlőre vegyük ezt próbaidőnek -gondolkoztam el miközben befejeztem az öltözködést- Szerintem egyezzünk meg egy hét próbaidőben először, mert azért ez mégis egy elég húzós döntés. -tűnődtem hangosan, majd lehuppantam Dai mellé és én is megittam a teámat.
-És mikor szeretnél átköltözni, mert segítenék ha nincs ellenedre.- ájánlottam fel
-amikor neked megfelel, mert akkor most úgyis csak néhány holmit viszek magammal a többit meg majd közben ^^ -válaszoltam. Miután megittam a teát, letettem a csészét és visszamentem a szobába összeszedni néhány holmit.

-Nekem most is megfelel, tehát ha összepakolod a szükséges holmit indulhatunk szerintem!- jelentettem ki és ő azonnal indult összekapni magát.
-Egyébként szerintem is előtte próbáljuk ki, mert tényleg elég nagy hatással lenne ez a dolog ránk.- mondtam majd kiürítettem a csésze tartalmát. 7-8 perc múlva már készen volt, összepakolt két táskába.
-Hát akkor szerintem induljunk.- álltam fel miután letettem a csészét.
~Lényegében szívesen jön, de még kételkedik, hogy megy-e nekünk az együtt élés. Teljesen igaza van, hogy még előtte kiszeretné próbálni.- gondolkoztam miközben az ajtóhoz sétáltam. Útközben elvettem tőle a táskákat, hogy majd én viszem.
-Akkor indulhatunk?- kérdezte mire mindketten kiléptünk majd elindultunk. Ismét a patak parton voltunk pont ott ahol anno megismerkedtünk.
-Emlékszel még az itteni ismerkedésünkre? De rég volt.- mosolyogtam miközben elhagytuk a kávézót.

//Folyt. -> Daisetsu háza//