Jelszó: Törölve - Shihouin Yoruichi, Admin
Név: Hakugin Jin
Kaszt: Shinigami
Rang: 10.Osztag 7.Tisztje
Nem: Férfi
Kor: Ismeretlen
Felszerelés: Nyakában lánc, Fülbevaló, Fején Állandóan Csuklya
Születési Dátum: Ismeretlen
Kinézet: Két kezén tetoválást visel, nyakában csontból készült láncot visel. Viszonylag magas termetű, vékony. Szemei színe eltérő, egyik szeme barna, másik kék. Haja színe ezüst, amivel kissé kitűnik a sorból, de őt ez csak erősíti, abban a hitében, hogy minden ellenséget le kell győznie. Ruházata lenge. A Shinigami egyenruháján egy fehér csuklyás köpenyt hord.
Jellem: Nyugodt, higgadt, lusta Shinigami, amíg harcra nem kerül a sor. Olyankor kiszámíthatatlan, egyszerűen megőrül. Imádja a harcot, szívesen kiáll akárkivel, aki kihívja. Amikor éppen nem harcol, akkor általában bölcs megszólalásai vannak.

Shinigami: Hakugin Jin
Zanpakuto Neve: Hateshi Koutetsu
Zanpakuto Fajtája: Mágia
Zanpakuto shikaia: Karitoro, Hateshi Koutetsu ( Kaszáld le, Halálpenge )
Az alap katanából egy arányában hosszabb fekete kard formálódik ki belőle. Hogyha a kardra összepontosít és elárasztja azt a reiatsu, akkor feketén kezd el füstölögni a kard, ami felerősíti a támadását.
Zanpakuto támadása: Hateshikatto ( Halál Csapás)
A reiatsu-ját összegyűjti, majd összesűríti a kardja pengéjén, és egy hatalmas erővel rendelkező fekete színű csapást mér célpontjára, a reiatsu-ja kieresztésével.
Eikaate ( Végdal )
Amikor ez elhangzik, a kardot a talajba szúrja és egy bizonyos területen belül, ahol az ellenség tartózkodik, fekete acél pengék törnek elő a földből, amelyek ha eltalálják halálosak is lehetnek.
Chimeiken ( Halálos Szúrás )
Ezt a támadást csak egyszer lehet bevetni egy harcban ugyanis nagyon sok reiatsu-t igényel. A megmaradó/maradék reiatsut összegyűjti a penge hegyén és halálos szúrást mér ellenfelére. Ha ezt használja, akkor nagy áldozatot hoz, ugyanis, amikor, a támadás végéhez ér, akkor nagy az esély rá hogy eszméletét veszti, vagy nagyon legyengül.

Előtörténet:

Még régen, egy normálisan élő családba születtem, de amióta megszülettem szinte természetesnek mondhattam, hogy láttam a szellemeket. Egyke voltam. Szüleim egy jól fizető munkahelyen dolgoztak, amiből kifolyólag sok vágyam teljesülhetett. Nagyon örültem hogy egy ilyen családba születhettem. Később, aztán rosszabbra fordult a helyzet. Mikor középiskolába mentem, a jegyeim kezdtek romlani. Szüleim, ilyenkor mindig kioktattak, és figyelmeztettek hogy ezen múlhat a jövőm, és hogy ne rontsak. Megpróbáltam engedelmeskedni, de a tanárok nem kedveltek, ami azt illeti ki nem állhattak. Tudniillik mindig figyelek, és higgadtan ülök órákon, de szünetekbe nem birok uralkodni magamon. Folyton bajba keveredek, mindig én vagyok rosszkor rossz helyen. A kötekedők, megpróbálnak megverni,
~De hát én ezt nem hagyhatom.~ Gondoltam magamban.
És visszaütök. Ez okozza azt a tényt hogy a tanárok nem szeretnek. Már lassan odáig fajul a helyzet hogy kirúgnak. Egy kis idővel később mind a tanárok felől, mind a szüleim felől, csak azt hallom,hogy
-Változz Meg!!!
De hogy változzak? Amikor én csak megvédem magam. Hihetetlen harci tudást birtoklok, ugyanis nagyon szeretem a harcokat. Egyszerűen élvezem őket. Egyik hétvégei napon, annyira fáradt voltam, hogy tanulás közben elaludtam. Furcsa álmom volt. Olyan, amilyen még életemben nem volt. Amióta élek természetesnek mondom, hogy látok és hallok olyan dolgokat, amiket mások nem hallanak és nem is látnak. De, egyszer csak felébredtem álmomból. Fura álom volt, nem emlékszek tisztán rá. Ezután többször is ezt az álmot álmodtam. Felmerült bennem a kérdés.
~Megbolondultam?~
1 Héttel később sétálok az utcán a könyvtárba menve, és látok egy olyan lényt, amilyet még soha. Háztömbnyi nagyságú volt, és hihetetlenül ronda. Teljesen beijedtem hogy, mégis mi lesz de úgy gondoltam, amíg nem vesz észre addig nem futok. Tovább haladtam. Később beláttam itt hibáztam. Semmi perc alatt elkezdett kergetni engem és hamar utol ért. Miközben követett a házakat mit sem kímélve rombolta le őket. Egy nagyobb darabja rám is zuhant.
~Itt a vég~ Mondtam magamban
Aztán kis idő múlva egy sírnál ébredtem. A sír előtt egy család állt. Sírtak. Ha jól megnézem, rájöhettem, hogy az az én családom volt. Azután rápillantottam a sírkőre megdöbbenve láttam mi van ráírva.
~Hakugin Jin~ Mondom Magamban.
Tátott szájjal bámultam előre, és nem értettem mi történt. Aztán hirtelen beugrottak a történtek. Látom, ahogy rám dől a ház fala és ahogy kilapít. Annak is a tudatában voltam, hogy ezt az a nagy valami tette. A Síron találtam egy újságot. Ami rá volt írva megdöbbenté tett.
Az újság címlapján az összeomlott házat láttam és hogy csak 1 halálos baleset történt. Én voltam az áldozat. Utána olvastam, hogy a balesetet a közelben tartózkodó daru követte el, ami, valamilyen tárgyat a falnak csapott. Ezáltal következet be a katasztrófa. De én tudtam mi az igazság. Csak senki nem hitt nekem, az elejétől kezdve. Ezek után kóboroltam a városba. Láttam a hozzám hasonló lelkeket. Egyik nap, mikor már csak céltalanul bolyongtam a városban, láttam egy nagy szörnyet. Olyan ami anno elvette az életemet. Meg akart támadni. Én elkezdtem futni, de hamar elestem. Egyszer csak megláttam egy fekete kimonós nőt ( ő egy Shinigami volt ) , aki megölte azt. Ezután hozzám fordult, szelíd, szép mosollyal és a következőt mondta:
-Egy jobb helyre küldelek, ahol végre békére lelhetsz.- mondta nekem kedvesen.
Én csak néztem rá, mikor megfordította a katanáját (utólag tudtam meg, hogy ők Zanpakutonak nevezik), és a markolatot lassan a fejem felé tolta.
-Ne félj, nem fog fájni!- És ekkor hozzáérintette a homlokomhoz.
Hirtelen valamiféle fény vett körül, szép lassan eltűnt az a világ a szemem elől, amelyikben a nő volt. Valamivel később, amikor felébredtem egy teljesen más világ köszöntött. Egy mezőbe ébredtem, ahol nagy volt a fű. Miután körülnéztem megpillantottam, egy gyönyörű nőt, aki épp arra járt. Mivel ő volt az egyetlen akit láttam, oda mentem hozzá.
-Üdvözöllek a peremvidék 10. kerületében. Biztos most küldtek át. Igaz?- Mondta kedvesen,
-Szia. Átküldeni? Engem? Mért? Hol vagyok?
-A Peremvidéken vagy, és valószínűleg egy Shinigami átküldte a lelked ide.
~Így már minden tiszta.~ Gondoltam magamban.
-Gyere.-Mondta.
-A mi családunk szívesen befogad téged.
~ Biztos tetszettem neki.~ Mosolyogtam magamban.
Végül, így is lett. Mikor megérkeztünk a házukhoz, bemutatkoztam és láttam hogy egy 3 tagú családba kerültem. 2 szülő fia, és 1 gyönyörű szép lány testvére lettem. Örömmel fogadtak.
-Nagyon örvendek. Hakugin Jin vagyok.-Mondtam kicsit zavarodottan.
-Részünkről a szerencse.-Mondta a családfő mosolyogva.
Kedves embereknek tűntek. A lány ott ugrált mellettem örömébe. A beilleszkedés remekül ment. Csak úgy teltek a mindennapok. Sokkal jobban éreztem magam itt mint előző életemben. Boldog voltam. Minden nap segítettem a házimunkában, és sokszor sétáltam a lánnyal. Nagyon örült nekem, és hogy végre talált mellé valakit. Ahogy mondta: Nagyon egyedül volt. A Család Megjegyzést tett, hogy sok a lélekenergiám, és egyszer majd az Akadémián kötök ki. Ezek után a lánytól kis útbaigazítást kértem, mégis miről van szó. Ő elmondta nekem, hogy a Lélektovábbképző Akadémiára azok jelentkeznek, akiknek nagy a lélekenergiájuk és nagy eséllyel Shinigamik lehetnek belőlük. Kicsit elszomorodott, mikor elmondtam neki szeretnék egyszer én is oda járni. Ugyanis neki nem volt akkora lélekenergiája, hogy felvehessék őt az Akadémiára. Visszamentünk a házunkba, és lefeküdtünk aludni. Reggel felkelek, felöltözök. Épp sétálok az utcán, mikor megpillantok egy táblát, amin ez áll: „Felvételi lehetőség a lélektovábbképző akadémiára”. Visszarohantam és szinte égtem a vágytól hogy beadhassam a jelentkezésemet. Otthon aztán megkérdezték, hogy biztos, ezt akarom-e, de aztán elengedtek. Akinek egyedül fájdalmat okoztam ezzel az a lány volt, de tőle is el tudtam végül búcsúzni. Már több éve annak, hogy elvesztettem az életemet. Ez után jöttem csak rá, hogy az ezalatt eltelt idő alatt egy percet sem öregedtem. Ez Meglepett. Mindenesetre, mikor odaértünk, be kellet adjam a jelentkezésem. Kitűnő eredményekkel végeztem. Felvettek. Örültem, hogy felvettek. A Kidou-k használatában nem nagyon jeleskedtem, viszont mikor kardforgatásra került a sor nagyon szépen teljesítettem. Mikor már javában tanultam, elkezdtem éjszakánként furcsákat álmodni. Beszámoltam erről egyik tanáromnak, és azt mondta, hogy, valószínűleg, a Zanpakuto-m lesz ennek okozója. Az Óráknak vége, elmegyek aludni. Megint ezt az álmot látom. Álmomban egy emberhez hasonlító csuklyás-t látok, és megkérdezem tőle a fontos kérdést.
-Ki vagy te?- kérdeztem.
-Hateshi..- Mondta alig hallhatóan.
-Kérlek ismételd meg, nem hallottam tisztán.
-Hateshi..-
Alig értettem amit mondott.
~ Előbb Utóbb csak meghallom a nevét. Ha nagyon koncentrálok.~Gondoltam magamban.
És felébredtem. Volt aznap órám azzal a tanárral, amelyikkel beszéltem tegnap. Mikor találkoztam vele meg is kérdezte, hogy mi történt. Én beszámoltam neki a történtekről, hogy megkérdeztem ki ő, és hogy alig értettem amit mondott. Álmaimban mintha megszűntek volna ezek az álmok. Nem álmodtam már róla/vele pedig kíváncsi voltam a nevére. Aztán telt múlt az idő, míg a lélektovábbképzőre jártam. Elkövetkeztek a vizsgák. Egyik este újra álmodtam. Megint megkérdeztem tőle hogy hívják, és ezúttal érhetően válaszolt. Minden szavát érteni lehetett, ha nem is annyira jól, de érteni lehetett.
-A Nevem Hateshi Koutetsu.-
Megismételtem, hogy jól hallottam-e.
-Hateshi..Koutetsu?- Ekkor a csuklyás ember eltűnt, és hirtelen kivilágosodott minden. Egy szigeten találtam magam, ami kopár volt. A Fák elvoltak száradva, szikkadt volt a talaj, semmilyen élő növényzetet nem láttam. A kis szigeten láttam egy kis dombot. A dombon egy szépen megfaragott igényes, fa széket. ( Legalábbis fának látszott ) ahogy a szigetet körbe jártam, gyönyörű kék tenger borított be mindent. Csak a sziget volt a felszínen, legalábbis legalábbis mást nem lehetett látni a tengeren kívül. Besétálok a sziget közepére, és láttam hogy most már a székbe ül valaki, méghozzá az a csuklyás ember akit láttam eddig. Ő föl állt a székből közelesdésemre és lépett egyet. Ez a lépés a fákat, széket a talajt mindent feketévé változtatott. Olyan volt mintha hirtelen besötétült volna. Ez is történt. Hirtelen megpillantottam a csillagokat és láttam a holdtat. És megszólalt:
-Ez a te világod.-Mondta.
-Az enyém?-kérdeztem vissza.
-A lelkedet tükrözi.-Mondta és folytatta.- Most nyugodt vagy, ezért van fönt a hold és a csillagok, és ezért látod a tenger vizén visszatükröződve mindezt.
Ezután megkérdezte:
-Te nem félsz tőlem?-Rám mutatott.
-Nem.-Feleltem neki higgadtan.
Ezután tett felém még egy lépést, lassan. És ezután megindult felém szépen lassan. Közben ezt mondta:
-Nélküled ez a világ nem létezne, ahogy én sem.- Elhallgatott.
Ezután rám mutatott és azt mondta:
-Lassan menned kellene.
-Igen.-Feleltem.
-Ha bármi szükséged van rám itt vagyok, csak szólíts a nevemen. Megjegyezted ugye?
-I-igen.-Feleltem hirtelen zavarodottan.
Hirtelen elkezdett a tenger hullámozni, és minden eltűnt körülöttem.
Ezután felébredtem. Miközben sétálok találkozok a tanárommal. Érdeklődik mi történt. Beszámolok mindenről és ő csak ennyit mond:
-Ennek nagyon örülök. Most már nem lesz gond a Zanpakutoddal.
Következett a vizsga. Csoportokra oszlottunk és nekem 2 hölgy lett a párom. Okosnak tűntek, ám nem valami erősnek. 1 Felügyelőt kaptunk magunk mellé aki figyelemmel követi az egész harcot. A vizsga abból állt, hogy különböző erejű lidérceket fogtak be és uszították ránk őket. A vizsga megkezdésével egyből ránk jött 1-1 lidérc. A Lányok gond nélkül elbántak velük a Kidou használatával, kard előrántása nélkül. Sajnos, mivel én nem jeleskedtem a Kidou használatában kardot kellet rántsak, ami nekem végül is nem volt hátrány ugyanis jobban szeretem a közelharcot. Mind kifáradtunk egy idő után, de még csak most jött a java, ilyenkor küldték ránk a legtöbb lidércet.
-Mért most küldik a legtöbbet?-Kérdezte az egyik lány.
-Nem tudom, de ki kell tartanunk!-Feleltem.
Elegem volt abból hogy folyton csak 1-esével szedem őket, és nagyon lassan. Egy hang hirtelen megszólalt a fejemben.
„Használj Engem!”- Mondta a belső hang.
„Tedd a kezed a markolatra és húzd végig azt a levegőben, közbe mond a nevem”-Tanácsolta.
Így tettem.
-Hateshi Koutetsu!!- Kiáltottam, és a kezemet végig húztam a penge fölött.
-Hirtelen, ahogy húztam a kezem, a kard megváltozott. Hosszabb lett és teljesen fekete.
„Mond utánam: Karitoro, Hateshi Koutetsu ( Kaszáld le, Halálpenge ) ”
Suhintottam a kardal, miközben ezt kimondtam, és egy nagy sűrűségű fekete csapás látszott, amely nagy sebességgel eltalálta a lidércet és az elpusztult. Ennek a támadásnak következtében, alig bírtam megtartani a testem és a kardra támaszkodtam ,nehogy összeessek. A Felügyelő ilyenkor megálljt parancsolt, és nem jött több lidérc. Ezután szólt nekünk, hogy a vizsga véget ért, és az eredményeket később közlik velünk. Fáradtak voltunk mind, de mégis örültem hogy tudtam használni a Zanpakutomat. Másnap kijelentették, hogy kik mentek át és kik nem. Én Átjutottam, és a 2 csapatársam közül az egyik. A 10. osztagban kezdtem pályafutásom, gyengébb tisztnek beosztva, de ahogy erősödtem előrébb kerültem. Ma 7.tiszt pozíciót töltöm be.

Elnézést, de 4. tiszt-ből akiket láttam a 10. osztagnál volt már 2, azon kívül 3.tisztből 3 van most ha jól számolom, akkor mért ne lehetnék én is 4.tiszt? ( ha nem lehetek akkor javítani fogom természetesen ). én nem találtam benne helyesírási hibát, próbáltam kijavítani az összeset. a többi meg javítom.

A Hibáimat javítottam. Próbáltam minden igeidőbeli keverést kijavítani, illetve azokat amiket felsoroltál. Azthiszem mindent kijavítottam. Várom az ujjab ellenőrzést.

( A 10. osztag hadnagya közölte velem a szabad rangokat, így átirom )

Köszönöm Szépen. Készítem az adatlapom, és választok 5 kidout illetve a támadásaim közül 2-t.