Kuro Umes pályázatai

Tárgy: Kuro Umes pályázatai Hétf. Jún. 29, 2009 12:34 am

NJK pályázat

Név: Albar Cachorro /Albo/
Kaszt: Privaron espada, 123.
Nem: Férfi
Kor: 154 év (19 évesnek néz ki)
Születési dátum: Október 14.
Kinézet: Hosszú, fehér haj, amit általában összefogva hord. A lyuk a bal csípőcsontja felett található, a szám pedig a jobb csípőcsontnál.
Kuro Umes pályázatai BHMC_7_by_heise

Tulajdonságok: Meglehetősen rideg természetű, nem szereti, ha az útjába állnak, na meg a kétbalkezes segítőket sem. Ha a helyzet megkívánja, akkor azonban előbújik belőle az együtt érző férfi. Romantikus alkat, csak jól titkolja.
Felszerelés: Zanpakuto
Resurreccion: Sangre duque /vér hercege/
Teste átalakul, izmai megdagadnak, hosszú körmök nőnek az ujjain, fehér oroszlánná alakul. A gerince vonalán a bundájában egy vörös csík húzódik végig az orra hegyétől a farka végéig.
Támadások:
Carmesí mano /vörös karom/
A két mellső mancsán lévő karmok vörössé változnak, majd ha suhint velük, a karmokból vörös lélekenergia-pengék indulnak útjukra, párhuzamosan haladva egymás mellett a célpontig.

Convulsión /földrengés/
Felugrik, majd mind a négy lábával a földre dobbant, vagy a levegőbe. Mindkét közegben működik, mégpedig úgy, hogy hullámokat indít, melyeknek epicentruma Albo, és körkörösen haladva éri el az ellenfelet, akinek a lábai alatt erős gravitációs teret hoz létre, mely a föld felé húzza a végtagokat, így a mozgás meglehetősen nehéz.

Demoníaco cruz /démoni kereszt/
Ha Albo a két kezét maga előtt egymásra keresztezi, egy fekete X alak indulnak az ellenfél felé, ami folyamatosan nő, addig, amíg el nem éri. Lélekenergia alapján követi a célpontot, csak elrejtőzni lehet előle, menekülni nem. Mikor odaért, a vállak felett és alatt a szárak a hátig kúsznak, ott összetapadnak, így ölelve át a testet. Ahogy egyre jobban összehúzzák az anyagot, a testet szorítják egyre hevesebben. A légzés nehézzé válik, szinte összeroppan a mellkas a nyomás alatt. Csak akkor halálos, ha nem állítja meg időben Albo. /Erre még csak egyszer volt példa/

Előtörténet:
1855-ben születtem Spanyolországban, Málaga városában. Republikánus családban nőttem fel egy nagyon viharos időszakban. Apám híve volt annak az eszmének, miszerint változtatni kell az ország helyzetén. 1873-ban kinyilvánították a köztársaságot, de ez nem volt megfelelő mértékű változás. Ekkor már én is tagja voltam ennek a baloldali szervezetnek, és miután megszerveztük más városokkal együtt a felkelést, útnak indultunk. Napokon át meneteltünk, mire sor került az összecsapásra. Sajnos a másik csapat elég nagy fölényben volt, így vereséget szenvedtünk. Édesapámat megölték, az én combomon pedig egy hatalmas seb tátongott. Elfogtak, és ítélőszék elé állítottak, ahol halálbüntetést kaptam. Egy héttel az ítélet végrehajtása előtt valaki kopogtatott a cellám rácsán. Az egyik őr lánya volt, aki nagyon kedves volt velem, mióta idekerültem, minden nap meglátogatott. Valami kialakulóban volt köztünk, de nem akartam álltatni, hiszen mind a ketten tudtuk, mennyi időm van még hátra. Egy szökést szervezett meg nekem, és most azért jött, hogy kivigyen. Persze nem egyedül csinálta, az édesapja adta oda neki a kulcsokat. Ő is hasonló nézeteket vallott, mint én, csak a megélhetés miatt nem csatlakozott a felkelőkhöz.
Mikor kijutottunk a városból, beavatott a terv további részleteibe. Egy hajóval Japánba menekülünk. Köpni nyelni nem tudtam ettől a hírtől, de tudtam, nincs más választásom, és bíznom kell benne.
Felszálltunk a hajóra, és több hétbe tellett, mire odaértünk. Mégsem bánta, hogy ennyi ideig kellett utaznom, hiszen jobban megismerhettem a lányt. Egyre közelebbi volt a kapcsolatunk, és én is megnyíltam előtte. Nagy segítséget jelentett a jelenléte ezekben az időkben. Ő tartotta bennem a lelket, hogy ne adjam fel, bármi is történjen. Még az út alatt feleségül vettem, és reméltem, Japánban szép jövő áll előttünk.
Végre partot értünk, de nem várt események sorozatával kellett szembenéznünk. Tudták, hogy jövünk, és nem éppen vörös szőnyeggel vártak minket. Elfogtak, és ott helyben kivégeztek.
A szerelmem szerencsére megmenekült, de csak azért, mert terhes volt.
Itt kezdődött a szellemi pályafutásom. Alig 19 évesen meghaltam. Hónapokig reméltem az, hogy csak álom az egész és egyszer felébredek. Követtem Lorát mindenhova, de hiába szóltam hozzá, nem hallotta. Még a saját temetésemre is elmentem volna, ha nem intézik el még a gyilkosságom napján egy gödörbe dobással.
Átkerültem a Lelkek világába, ahol egyre jobban emésztett valami. Az éhség, de semmilyen étel nem csillapította. Lélekláncom egyre rövidebb volt, majd egy lyuk fejlődött ki a helyén, én pedig átváltoztam egy csontfejű lidérccé. Saját fajtársaimra támadtam, és őket faltam mindaddig, amíg elég erős nem lettem a fejlődéshez. Nagyobb és erősebb lettem, de továbbra is szükségem volt a lelkek
nyújtotta tápanyagra és erőre. Saját alakom lett, saját erővel. Persze ezt nem volt elég birtokolni, fejleszteni és irányítani is meg kellett tanulnom. Rengeteg harc árán végül sikerült. Ekkor kerültem Aizen udvarába. Segített abban, hogy ne kelljen egész életemben ezzel a testtel és erővel küszködnöm, így lelkem egy másolatát egy kardba zárta. Megismertette velem azt is, miként tudom magam visszaváltoztatni, és újra használni az erőmet.
Saját fajához kerültem, az arrancarokhoz, ahol egyre feljebb tornáztam magam a ranglétrán, míg bekerültem az espadak közé. Persze ehhez saját társaimat is meg kellett ölnöm, de mindenkit félresöpörtem, aki az utamba mert állni.
Évtizedekig szolgátam Aizen-sama terveit, egészen addig a napig, amíg fel nem nyitották a szemem.
Egy régi espadaval találkoztam, mikor a Menosok erdejébe kellett mennem. Eleinte megijedtem tőle, de mikor felismertem, váltottunk pár szót. Ő mondta, hogy igazából honnan is való, és hogyan került ide a Sátáni hármas feje. Az eddig felépített világ összeomlott bennem ettől a beszélgetéstől.
Mikor visszamentem a fejemben eléggé össze voltak kavarodva a dolgok. Gondolkodás nélkül berontottam a palotába, és közöltem, én nem kívánok itt maradni.
Elhagytam Hueco Mundo-t, persze senkinek sem árultam el, hova megyek. Odaköltöztem ahhoz a fajtársamhoz, aki felnyitotta a szemem, őt azonban egyik vadászata során megölték, így egyedül maradtam. Néhány év után kiderült, mi is lett az ottani "sorsommal" : lefokoztak privaron espadanak.
Nem értettem, minek kell ez a formai dolog, hiszen már nem tartozom oda...[b]

Tárgy: Re: Kuro Umes pályázatai Szer. Júl. 22, 2009 6:45 am

Mivel úgy látom erről egy kicsit elfelejtkeztünk...*kínos mosoly* veszem a bátorságot és lecsekkolom! Akinek ezzel problémája van tudja hol talál...

Hirtelen nem tudtam ki azaz Albo, de megvilágosodtam. Ha gondolod tüntesd fel, hogy ez a beceneve, így az olyan gyorsolvasóknak is egyértelmű lesz mint nekemXD.

¤ Egy gyors kérdés! A harmadik támadást magyarul korlátozottan tudja csak használni, illetve csak végső esetben?

¤ A történetbe csak annyira kötnék bele, hogy ha átkerülsz a Lelkek világába már nincs lélekláncod, szabadon mozogsz. Szóval ott inkább az a helyzet lenne esélyes, hogy felfal egy hollow.

Ezeken kívül nincs vele semmi problémám, szóval az NJK pályázatot ENGEDÉLYEZEM!

Tárgy: Re: Kuro Umes pályázatai Szer. Júl. 22, 2009 7:22 am

Köszönöm!

Én úgy gondoltam, hogy bármikor tudja használni, csak nem akarja úgymond "piti ügyekben" előhívni, mivel elég erőteljes támadás.

Tárgy: Re: Kuro Umes pályázatai Hétf. Júl. 19, 2010 1:03 am

Bankai pályázat

Bankai név: Nakigara houkou (halott üvöltés)
A kard ekkor éj fekete színűvé válik, Kuro ruhája is fekete lesz. A sárkány szelleme előjön fekete füst formájában, majd mikor elnyeri alakját, tüskéi kétszer olyan hosszúak, mint lélek formájában. Fogai hófehérek, bőre hamuszürke, karmai pengeélesek és acél feketék.

Támadások:
Haiiro somatsu (Hamuorkán)
A sárkány mély levegőt vesz, majd kifújja. A tüdejéből kikerülő levegő hamut tartalmaz, aminek belégzése egyre nehezíti a levegővételt, de nem vezet fulladáshoz- shinigamik esetében, csak ájuláshoz. A hollow-félék esetében szinte megkövesedik a hörgőkben, így nem sok esélye van a menekülésre annak, aki szembetalálkozik vele.

Kakuhan tenkuu (véres égbolt)
Ryuu fejét az ég felé emeli, és a tűz, mely elhagyja a torkát, vörösre festi az eget. Ez a "tűzréteg" cseppek formájában hullik alá, követve az ellenséget. Mély és fájdalmas égési sérüléseket okoz, gyógyítása csak egyetlen gyógyfűvel lehetséges, ami a sárkányfog.

Egy ősi lélek ébredése - Találkozás a múlttal

Ez a nap sem telt másképp, mint a többi. Reggel kelés, néhány teendő elvégzése az osztagnál, egy kis főzés a mindig éhes Renjim számára, egy kellemes, ebéd utáni levezető séta Vele, majd Hana boldogtása. Éppen a szobám felé ballagtam, amikor a Társalgóban megpillantottam az egyik újoncot. Mosolya emlékeztetett valakire...
Beérve a kis zugba az éjjeliszekrényen pihenő naptárra pillantottam. Pontosan 10 év telt el azóta, amikor meghaltam. Gyomrom görcsbe rándult, de már nem úgy mint régen. Talán kezdtem elfogadni, hogy így kellett lennie. Hiszen itt találtam meg a szerelmet, és bármilyen fura, én itt, lélekként vagyok boldog és önmagam. Most azonban elfogott a vágy, hogy az Emberek világába utazzak, és megnézzem, mi változott, mióta én elkerültem onnan. Mivel már elég sötét volt, így holnapra napoltam a kirándulásomat.
Természetesen még indulás előtt szóltam a hadnagynak, hogy ne keressenek. Nyitottam egy kaput és máris a régi házunk előtt találtam magam. Vagyis annak a helyén, ugyanis azóta egy hatalmas irodaházat építettek oda. Azt azonban csak én tudtam, mi történt itt akkor, régen. Közelebb érve sötét és nyomasztó energia ütött mellbe, amitől a pulzusom is felgyorsult. Emlékképek villantak be arról a napról, amikor felrobbant a házunk és a szüleim meghaltak.
~Ugyanaz az energia, ezer közül is felismerném! -emeltem magam elé védekezés céljából Yabai Ryuu-t. A sötét parkolóház felől az a bizonyos szempár meredt rám, de a teste nem a régi volt: továbbfejlődött és most arrancarként találkoztam szembe vele.
-Milyen érdekes, ismét találkozunk. Csak nem felejtettél el? -vigyorgott, majd végignyalta a száját.
-Belőlem most sem eszel, bármennyire is fáj a fogad egy kis shinigami húsra! Kyoumon! -zártam el magunkat a külvilágtól, és reménykedtem, hogy sikerülhet legyőznöm őt.
-Azt hiszed megállíthatod a pusztításom? Hiszen évekkel ezelőtt sem tudtad, és mi tagadás, most sem vagy jobb formában! -kacagása vérfagyasztó volt.
-Hm, nagyon biztos vagy magadban. És arra nem gondoltál, hogy te meg kiöregedtél a harcból? -rohantam felé a kivont zanpakutommal, azonban egy sonidoval könnyedén elsuhant előlem.
~Nem szabadulhatsz meg tőlem ilyen könnyen!
-Hadou 33: Soukatsui! -iránytottam rá a kék labdát, miközben shunpoval a tér másik végébe kerültem.
Mihelyst földet ért a lábam, már egy ökölnyomot éreztem a jobb oldalamon. Reméltem, hogy nem fog ilyen hamar ideérni - így kénytelen vagyok közelharcot folytatni vele. Bal könyökömmel a gyomorszájába vágtam, így szembefordulnom.
-Látom inkább a puszta kezes harcot kedveled, de ez engem cseppet sem érdekel.
-Tévedsz. Ez csak a bemelegítés volt. Bara! -indult meg felém a színes gömb, amit sikeresen kivédtem. Azonban nem csak egyet küldött, így a második a bal lábamat találta telibe.- A kedvenceim az energiagömbök.
-Hm... Az enyém pedig ő! Yabai Ryuu. -idéztem meg a shikaiomat, és szinte azonnal előhívtam a támadását, hiszen ilyen sebbel nem lehet sokáig harcolni.- Akuarai awai!
A kard izzott, de az arrancar cseppet sem lepődött meg. Sőt, arcán félmosoly jelent meg, mint aki teljesen biztos győzelmében.
-Azucena (liliom)! -fehér lángok vették körül, majd átváltozott: ruhája fehér szirmokból állt, karjaiban indaszerű ostorok voltak.- Ideje örök álomba szenderülnöd! -indította felém a sziromtengert, de a Tisztító tüzem segítségével csak néhány tudott eljutni hozzám.
Zsibbadni kezdtek a végtagjaim ott, ahol hozzám értek a növénydarabok és a látásom is homályosabbá vált, majd egy ismerős hangokat hallottam valahonnan mögülem.
-Még hogy én vagyok az ügyetlen. Nézz csak magadra! Egy ilyen támadást simán ki kellene tudnod védeni, hiszen nem vagy annyira telelyuggatva! Na de nem azért jöttem, hogy téged cseszegesselek. Meg akarom mutatni, mi történt valójában a családoddal. Fogd meg a láncom végét és engedd el magad!
Követtem Ryuu utasításait, így amikor kinyitottam a szemem saját magamat láttam - éppen mikor kimentettek a kútból. Lassan kinyílt a szemem, és megpillantottam önmagam. Villámként ért a megvilágosodás, hogy saját magamat láttam sok évvel ezelőtt, mikor találkoztam az első szellemmel. Ekkor elmosódott minden és a következő helyszínre érkeztünk: a házunkhoz. A távolban már feltűnt a lidérc, aki egy kisfiú szellemét üldözte.
~Szóval emiatt rombolta le a házunkat... mert egy kis kajára vágyott! -morogtam dühösen, miközben ő egyenesen felénk rohant.
-Ne is próbálkozz, nem tudod megmenteni őket. Most csak magaddal foglalkozz. Segítek, de a kulcsot neked kell megtalálnod a győzelem kapujához! Csak engedd el a dühöd, hogy tisztán láss.
Ryuu képe lassan elmosódott, és én ismét a sötét kamrában voltam. Lassú léptekkel közeledett felém az arrancar, aki valószínűleg a végső támadására készült. A két ostort a lábamra tekerte, és maga felé húzott.
-Bankai, Nakigara houkou! -emeltem felé a kardot, mire az fekete színűvé változott- és vele együtt az én ruhám is. A felszabaduló energia leégette rólam az indákat, és egy könnyed mozdulattal talpon voltam.- Tudod, utálom az olyan lényeket, akik csak magukkal törődnek. De mit is várhatnék egy ilyentől mint te...Kakuhan tenkuu!
Az égbolt vörösre változott, és hiába indított ismét sziromtámadást, a tüzes cseppek az összeset elégették -sőt, vele is végeztek. Miután örökre eltűnt, visszaváltozott a kardom, én pedig néhány percig csak ültem a földön.
-Tudtam, hogy sikerülni fog. Na de ideje indulnunk...
~Igen, ideje folytatni az életet. -leporoltam magam, megszüntettem a falakat és megnyitottam az átjárót.

Tárgy: Re: Kuro Umes pályázatai Szer. Júl. 21, 2010 6:00 pm

Pályázatod rendben van, elfogadom. ^^

Gratulálok!