Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos

Tárgy: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Hétf. Júl. 19, 2010 1:23 am

Miért is ne alapon most kivételesen utam Soul Society-ba vezette. Egész pontosan Rukongai keleti részébe. Még úgy sem jártam erre, és érdekelt, hogy vajon hogy is nézhet ki ez a terület.
~ Sokat hallottam másoktól erről a helyről, meg azért nem felkészületlenül érkeztem. De tényleg jó helyen vagyok? Olyan nyugodt itt minden. Vajon ha egy halálistennel találkozom lélekként, akkor ide kerültem volna? Vajon a lelkem megmenthető lett volna, hogy úgymond szörny legyen belőlem? Így utólag erre nem is érdemes válaszokat keresni teljesen fölösleges. Hisz az már elmúlt.
Körbenéztem egy vízesésnél érkeztem meg. Csak figyeltem, ahogy a víz folyik illetve hallgattam a madarak csiripelését.
- Tényleg ennyire nyugodt lenne itt minden? Talán itt a lelkem tényleg megnyugodott volna? - mondtam magamban, mint egy költői kérdést, melyre senki nem válaszolhat.
Nem volt sok időm gondolkozni. Nemsokára egy gyenge csapat érkezett meg arra a helyre, ahol én voltam. Nem várakoztattam meg őket. Egyet könyörtelenül néhány másodperc alatt megöltem. Ennek következtében a többiek hátráltak, de engem nem érdekelt. Az egyik rögtön egy Kiduo-t használt, a másik pedig karddal támadott. Eredmény képen csak egy kis kosz lett a karomon. Tulajdonképpen információgyűjtés miatt vagyok itt. Meg ha ez saját magamnak is kell. Gyorsan egy újabb tagot tettem hűvösre. Ennek következtében a többiek egyszerűen futásnak eredtek. Nemsokára egy férfihang ütötte meg a fülemet. Felnéztem, és ahonnan a víz csordogált a mélybe, egy szárazabb részen egy vörös hajó shinigami üldögélt. Mérgesen felnéztem rá. Egyáltalán nem néz ki olyannak, mint aki bármilyen dologgal meg tudna lepni engem.
- Még ma lejössz, vagy élvezed a műsort? – vágtam hozzá egy gonosz mosollyal megspékelve.
Már csak ő és én voltunk ott a többieknek inába szállt a bátorsága, és mind hazaszaladt. Nem gondoltam volna, hogy végül is egy ilyen alak lesz az ellenfelem. De mindegy.
Miután nem felelt, vagy talán nem is annyira akart felelni a kérdésemre, így megint én szólítottam meg.
- Mióta vagy ott? De mégis ki vagy te? … Azt hiszed, ha nem válaszolsz, attól keményebb vagy? …. 24-es számú Arrancar vagyok. – számom elég lesz neki – Ha magadtól nem vagy hajlandó lejönni, akkor majd lesegítelek.
Mutattam felé kardommal. De hidegen hagyta, és csak annyit értem el, hogy felült fekvő helyzetéből.
- Kis információ gyűjtés szándékával vagyok itt. De úgy látom tőled csak úgy nem kapom meg. Így készülj! Mert nem ígérhetem, hogy a végén életben fogsz innen távozni.
Ismertettem vele tulajdonképpen a célomat. De nem úgy néz ki, mint aki nagyon harcolni akar.
~ Ez is egy Shinigami. Valószínűleg ugyan olyan beképzelt, mint a többi és nagyra van a saját erejével. Mégis nem egy nagy szószátyár az biztos. A Shinigami-k mindig is magasabb rendűnek gondolták magukat. De ha tényleg rendesen végeznék a dolgukat, akkor nem lenne ennyi Hollow. De most az ellenfelemre kell koncentrálnom. Nem szabad, hogy ilyen gondolatok félre vezessenek. Ellenfelem elég komoly személyiségnek látszik. egyáltalán nem olyan, akit egykönnyen ki lehet hozni a sodrából.

Ismét egy kialvatlan éjszaka a sok tanulás miatt. Már második napja, hogy szerettem volna osztagom tiszteletbeli tagjává válni. Természetesen a könyvből egyetlen szót nem értettem, de próbáltam értelmezni az IQm feletti mondatokat. Mindegy, egyszer majd csak meg fogom érteni, talán ha hússzor elolvasom azon pár száz oldalas könyveket. Végül is, 100 évet éltem már, talán azt is megélem, hogy lesz egy kis eszem.
Mindegy, lényeg a lényeg, reggeli háborúmat fáradtan kezdtem el. A reggeli zuhany a szokásosnál is rosszabban sikerült, mi több sikerült szereznem egy-két sebet is, melyeket a fürdő széle, az ajtófélfa és a padlózat okozott nekem. Hiába na, mindig is hadilábon álltam velük. De hát ez egy olyan dolog, amit én természetesnek vélek, hiszen mindenkinek vannak ellenségei. Kiknek emberek, kiknek élettelen tárgyak, kiknek pedig egy-egy szokások.
Miután kékes lila fejjel kitámolyogtam az ajtómon, úgy gondoltam nem veselkedem neki a főzésnek, nem ahhoz túl fáradt vagyok, hogy újabb vegyi fegyvert készítsek. Inkább felöltözöm a mostanra szokásossá vált fekete kimonomba. Igen azelőtt hatalmas hadilábon álltam eme viselettel szemben, de már kezdem tisztelni a 13 őrosztag viseletét és szokásait. Hiába rohadt meleg, ha egyszer kötelező, én pedig szeretnék osztagom elvárásainak megfelelni.
Miután már készen álltam napi teendőimnek, elmentem az étkezdébe, ahol kiszolgáltak egy pirítóssal és egy bögre teával. Ezen étel és ital készítéséhez többnyire értettek, Finom falatoknak néztem elébe, így némileg jó kedvvel csaptam a tálcámat az asztalhoz és kezdtem el falatozni. Nagyjából két perc múlva kértem a repetát, amit megint csak ugyanilyen mozdulatsorok után pusztítottam el. Jól lakottan indultam el az osztagom területén lévő sétára.
Séta közben egyik feljebbvalóm elárulta, hogy ki kell mennem járőrözni a Peremvidék keleti részlegébe. A csapatomban rajtam kívül öt-hat újonc foglalt helyet.
Az utunkat gyalog tettük meg és emiatt igen lassan is közlekedtünk, no nem baj, nem is várhatok sokat szegény zöldfülűektől. Miután egy vízeséshez értünk a társaim, fáradtan mentek inni, amíg én a csordogáló patak forrásánál lustálkodtam. Az esti tanulás miatt különösen fáradt voltam, így rövid idő után elszenderedtem, majd egy hangosabb női hangra keltem. Ekkor vettem észre, hogy két társam holtan hever a földön.
Erről csakis én tehetek, talán bírtam volna segíteni rajtuk, de én inkább csak pihentem. Többé nem engedhetem meg magamnak, hogy egy küldetés közepén szundítsak, főleg hogy társaim még kezdők. Ráadásul a többi, akik nem haltak meg, azok is egy hatalmas sokkon eshettek túl, hiszen barátaikat saját szemük előtt ölték meg. Ezek után pedig hosszú ideig a 4.osztag sokkterápiás részlegén pihenhetnek majd.
Tekintetem az ellenségre vetem, aki szavakat intézett hozzám,amíg én gondolkodtam. Nem értettem a kérdéseit, de ezeket mellékesnek tartottam, hiszen az ártatlan társaim is lemészárolta. Pedig ők nem tehettek semmi rosszat ellene. Nem számít, megpróbálom jobb belátásra téríteni a hölgyeményt.
- Helló! - Mondom neki, miközben a fekvőhelyemről felkelek és ülő helyzetbe helyezem testemet. - A nevem Hosijo Ren a 12.osztag 4.tisztje volnék. Elnézést a tiszteletlenségemért, de az előbb nem figyeltem, ugyanis aludtam.- Mondom neki csukott szemmel a fejemet vakargatva.

- Helló! A nevem Hosijo Ren a 12.osztag 4.tisztje volnék. Elnézést a tiszteletlenségemért, de az előbb nem figyeltem, ugyanis aludtam. - mondta nekem csukott szemmel a fejét vakargatva.
Most pattant el az ideg a fejemen. Valószínűleg elég ideges fejet vághattam.
~ Mi ez, hogy ez a szerencsétlen végig aludta az egészet? Amit mondtam neki mindent, és azt, hogy megérkeztem, majd megöltem két társát, azt ő halál nyugodtan végig aludta? Bár most is, miután gondolom tisztázta magával, hogy mi folyik itt, még utána is mint aki félkómás állapotban itt teszi a jó figurát?
- AZT MONDTAM, HOGY ÉN EGY ARRANCAR VAGYOK! A PRIVADON ESPADA FRACCIONJA, A 24-ES SZÁMÚ ARRANCAR! DE MI AZ MÁR, HOGY SEMMIBE NÉZEL, ÉS VÍGAN ALSZOL?!- kiabáltam, hogy az információ végre eljusson hozzá - És mint mondtam kutatok. ... Szóval akkor te valami tudós micsoda vagy?
Sokat nem tudok az egyes osztagokról, viszont a 12 és a 4 osztag feladatával tisztában vagyok. Szinte alapműveltség. Viszont ez az alak nem látszik egy nagy tudós fajtának. De úgy tűnik, hogy engem és a fajtámat teljesen lebecsüli. Ezzel nagyon fel tud ám dühíteni. Már nem vagyok olyan gyenge kis Hollow, egy fájdalmak és éhséggel küzdő szörnyű lélek. Most már más vagyok. Sokkal erősebb, és minden harccal csak egyre erősebb lehetek. De teljesen semmibe vesz.
- Akkor kezdjük is a küzdelmet Hosijo Ren.
Mondtam és támadtam. Először is megpróbáltam ellenfelemet leszedni onnan a szikláról, ahova mintha oda ragasztották volna, így felugrottam és karddal felé suhintottam. Majd mikor ismét lenn voltam, akkor közel mentem hozzá, majd ököllel támadtam, majd szemébe fújtam a hókristályokat, és a kombináció végeként lábammal hasa felé rúgtam.
Remélem ez a támadás kombináció ráébreszti, hogy koránt sem szabad engem alá becsülni. Nem tudom kikkel találkozott eddig, de én nem vagyok olyan, aki félkézzel le lehetne gyűrni. Mikor a kombináció után hátra ugrottam, akkor vettem észre, hogy egy kék-lila pukli van a fején. De azt aztán tényleg nem én okoztam.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Kedd Júl. 20, 2010 12:43 am

Az arrancar lány elkiabálta, hogy mégis mi lenne ő pontosan, kicsit felélénkültem a felemelt hangja miatt. Talán még jót is tett, hogy kiabált, hiszen így nem félálomban beszélgetek egy arrancarral. Majd egy kérdést tett fel nekem. Rövid idővel utána pedig valamiféle harcról beszélt. Elégé fürge leányzóval van dolgom, így rögtön támadásba lendült, miután tájékoztatta velem a szándékát.
Hirtelen előttem termett, bár az is lehet, hogy csak én éreztem hirtelennek a kicsit kába állapotom miatt. Majd sikerült bevinnie egy egész kemény ütést, utána pedig valamilyen technikával szembe akart volna fújni, ám sikerült elhajtanom a fejem a támadásának célvonalából, majd gyorsan felpattantam ülő helyzetemből és egy villámtánccal három méterrel arrébb teremtem. Így a rúgása végül nem talált be. Természetesen nem gondoltam, hogy támadni fog, ám egyfajta automatikus védekező mechanizmusként, ha nem látok akkor hátrálok. Nagyon úgy tűnik, hogy a hölgy nem csak az információ gyűjtés céljából jött.
- Nem muszáj harcolnunk! Végül is, én nem akarok állandóan csak küzdeni! - Mondom neki nyugtatólag, majd gyorsan hozzáteszem. - Tudod, én nem vagyok egy átlagos shinigami, még sosem öltem meg arrancart, továbbá tisztelem is őket, ráadásul én nem tartalak titeket sorozatgyilkos robotoknak. - Árulom el neki a teljes igazságot. Nem tudom, hogy időközben nem támadott-e meg, ugyanis még nem tért vissza a látásom.
Eléggé szeleburdi leányzó. Bár nem olyan szép, mint az én Eli-samám. Bár szerintem az én egyetlenem koránt sem ilyen könnyen kezd bele egy harcba. Bár nem tudom, én nem nagyon harcoltam még vele. De vajon ezt az arrancarlányt hogyan hívják, tudtommal mindegyiknek valamilyen spanyol neve van. Tisztára, mintha egy szappanoperából lenne kivéve a neveik.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Kedd Júl. 20, 2010 3:38 am

Az első ütésem talált csak. A hókristályok elől eltért. A rúgás elől el Shunpo-zott egészen messze.
- Nem muszáj harcolnunk! Végül is, én nem akarok állandóan csak küzdeni! - mondta nyugtatólag - Tudod, én nem vagyok egy átlagos shinigami, még sosem öltem meg arrancart, továbbá tisztelem is őket, ráadásul én nem tartalak titeket sorozatgyilkos robotoknak.
Egy percik némán néztem ellenfelemre.
~ Mi ez a mese. Ezzel akar kábítani? Most végeztem két társával, és csak ennyi? Teljesen nyugodt. Az üvöltözésem teljesen lepergett róla. Még az a tudat is, hogy Arrancar vagyok. Nem ölt meg Arrancar-t az nem jelent semmit.
- Nem muszáj harcolnunk mi? - mondtam ironikusan - Szóval tisztelsz minket? Annak örülök, hogy nem tartasz sorozatgyilkos robotnak. Csak szörnyetegnek mi? Egy gyilkos szörnyetegnek, egy szörnyű léleknek. ... Ez a küzdelem meg tudtommal hozzájárul a kötelességedhez. Te pedig egyáltalán nem olyannak nézel ki, aki csak úgy felrúgja a szabályokat. A Shinigami-k mindig is harcolni fognak ellenünk. Szent kötelességüknek érzik, hogy végezzenek velünk. Sőt néha versenyeznek, hogy ki mennyit tud megölni! - nem hiszem el szavát sem - De mi és így én sem fogom hagyni, hogy ilyen átlátszó trükkel próbáld meg elvonni a figyelmemet.
Egyszerűen nem hiszem, hogy lenne olyan Shinigami aki valahogyan szimpátiát egy kicsi együttérzést mutasson a Hollow-kkal, vagy az azokból lett Arrancar-okkal, hisz ők mégis Aizen miatt lettek olyanok mint amilyenek.
Fürkészem a tekintetét, de abból nem tudok sokat kiolvasni. Egyszerűn nyugodt, és olyan, mintha tényleg igazat mondana. De ezt továbbra sem hiszem. Egy percre sem szabad lankadnia a figyelmemnek. Különben nagyon megjárhatom. De ellenfelem egyáltalán nem támad. Egyszerűen áll, ahogyan én is.
- Mi van nem támadsz? Hosijo Ren!? .... Tudod, én veled ellentétben gyűlölöm a Shinigami-kat. ... Ha már egy az utamba akadt, azzal pedig végezni fogok.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Kedd Júl. 20, 2010 4:45 am

Ellenfelem nem hitt nekem, mi több még a kötelességnek nevezett láncot is megemlítette. Bizony a kötelesség egy olyan lánc, amely hozzá láncolja a halálisteneket a Tiszta Lelkek Városához. Hiszen ha már megvan a megfelelő erőd, akkor azt fordítsd az emberek védelmére. Ne pedig az arrancarokéra, pedig van köztük is olyan, amelyet meg kéne védeni. Majd a trükközésre is gondolt, azt hite meg akarom zavarni az elméjét, hogy a leggyengébb pillanatában legyőzzem őt. Azt állította, hogy „nem dőlt be az átverésemnek”, mégis meg sem akart támadni, ugyanúgy állt, ahogyan én is. Ezek után pedig kissé felháborodottan kérdezte tőlem, hogy miért is nem támadom. Kicsit a kelleténél hangosabban nevettem fel, majd hirtelen előtte teremtem egy villámtánccal.
– Na és mond, úgy őszintén, ha ennyire gyűlölöd a fajtámat, akkor mégis miért nem támadtál meg már rég? Egyébként pedig a kötelességem az, hogy megakadályozzalak abban, hogy embert ölj, ám én itt egyet sem látok. Akik itt voltak, azokkal vagy végeztél vagy pedig elmenekültek.- Adtam tudtára a helyzetet. Majd a saját érdekében hozzátettem. – Egyébként jobb lenne, minél hamarabb távoznod, ugyanis az egy dolog, hogy én nem akarok veled végezni, ám ahogy említetted a társaim nem szívlelnek benneteket.- Árulom el neki az igazságot, miközben a szemébe nézek közvetlen közelről.
Milyen szörnyű dolog is, hogy a fajaink gyűlölik egymást és ezért nem is barátkozhatnék vele. De hát sajnos ez van ezt kell szeretni, vagy esetleg meg lehet próbálni, hogy változtatunk a dolgokon. Bár inden bizonnyal, ha túl sok kedvességet mutatnék az ellenségeink irányába kivégeztetnének. De hát ezt a kockázatot vállalni kell. Még ha egyelőre kicsi a rangom is a változtatáshoz, majd később vállalni fogom.
– Amúgy egész vicces jellemed van, hiszen már többször is meg bírtál volna támadni, ám mégis meg se próbáltad belém vágni a kardodat. - Árulom el neki, hangoztatva evvel a nyugodtságát, ahhoz hogy támadjon. Majd egy újabb shunpoval még egy „emelettel” föntebb mentem és onnan lóbáltam le a lábamat. Teljesen úgy nézhettünk ki, mint a kisgyerekek, akik azt játsszák, ki bír magasabbra mászni. Ám ez sajnos nem így volt, hiszen mi nem játszottunk.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Kedd Júl. 20, 2010 5:59 am

Nem támadt, hanem egyszerűen felnevetett. Értetlen fejet vágtam.
~ Most mi van? Mi ilyen vicces már? Ez engem egyáltalán nem vesz komolyan.
Ezek után hirtelen előttem termett. De nem azért, hogy megtámadjon. Semmien támadó mozdulatot nem tett irányomban, hanem beszélt.
– Na és mond, úgy őszintén, ha ennyire gyűlölöd a fajtámat, akkor mégis miért nem támadtál meg már rég? Egyébként pedig a kötelességem az, hogy megakadályozzalak abban, hogy embert ölj, ám én itt egyet sem látok. Akik itt voltak, azokkal vagy végeztél vagy pedig elmenekültek. - először elpirultam, de mérges is voltam egyben.
~ Végül is igaza van. A lelkek védelme a feladata. Viszont a társait nem mentette meg, mert olyan jót szundikált. De mi az, hogy kioktat arról, hogy egy pillanatra megtorpantam? Meg első mozdulatsor nem minősül támadásnak? Nehéz kiigazodnom rajta.
– Egyébként jobb lenne, minél hamarabb távoznod, ugyanis az egy dolog, hogy én nem akarok veled végezni, ám ahogy említetted a társaim nem szívlelnek benneteket.
- Te nem akarsz, de én végezni fogok veled. A többiek meg csak jöjjenek, mert őket is elintézem ahogyan téged is. Bár én nem aggódom, hisz mire ideérne a felmenő csapat addigra már te halott leszel.
~ Igaza van. Az a baj, hogy a kapitányok seperc alatt kiszimatolják, hogy itt vagyok, és egy kapitánnyal nem biztos, hogy egyhamar elbánok. Viszont ha gyorsan elintézem, akkor elmehetek, még mielőtt ideérnének. Vagy tanácsosabb nyakon csípni, és máshova elrángatni?
– Amúgy egész vicces jellemed van, hiszen már többször is meg bírtál volna támadni, ám mégis meg se próbáltad belém vágni a kardodat.
Újabb ér pattant el. Most már biztosra vehetem, hogy tiszta bolondnak néz, vagy fogalmam sincs, hogy milyen is egy Arrancar. Egy emelettel fentebb ugrott, hogy ő legyen fentebb.
~ Így akarja meg jobban megmutatni, hogy felsőbb rendűnek érzi magát. Vagy egyszerűen az én agyamra akar menni?
- MI AZ, HOGY VICCES A JELLEMEM! RAJTAD NEM LEHET ELIGAZODNI! NEM VELED SZÓRAKOZNI JÖTTEM IDE. GYORSAN ELINTÉZLEK ÉS MEGYEK TOVÁBB. MEG NEM VAGYOK OLYAN, HOGY OLYAN EMBERRE TÁMADJAK, AKI ANNYIRA BELE VAN MERÜLVE A SAJÁT DOLGAIBA, HOGY MÉG AZT SE VENNÉ ÉSZRE, HOGY VALAKI SZÍVEN SZÚRTA - rosszabb lehettem, mint egy kisgyerek.
Fújtatva, toporzékolva vágtam felé ezeket a szavakat. Teljesen felhúz, és tőlem szokatlanul egyből felkapom a vizet.
~ Nem szoktam kiabálni, és így üvöltözni. Egyszerűen ő hozza ezeket ki belőlem? Nehéz eldönteni, hogy harcolni akar, vagy mi baja van? Túl komoly, és olyan mintha komolyan egy kisgyereknek néz, akinek meg kell fogni a kezét, és gyorsan visszakísérni oda, ahonnan jött.
- Ha te nem jössz, akkor megyek én. Csak nehogy megbánd, hogy átengedted ezt a lehetőséget.
Sonido-val srégan fölé ugrottam, és páros lábban a feje felé rúgtam. Majd egyik kedvenc támadásomat vetettem be. Elé ugrottam, és mint sok ember reakciója az, hogy egyből támad, mert azt hiszi mellkasába szúrnám a kardomat, ekkor leguggolok, és kezeimet a földre letéve biztosítom magam, és egyik lábammal fölfelé irányuló rúgással egyenesen az állát célzom.Végezetül pedig kardommal egyenesen a karja felé suhintok.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Kedd Júl. 20, 2010 8:57 am

Ellenlábasom a szavaim után mintha átalakult volna egy elkényeztetett hatéves kislánnyá. A hölgy ugyanis egyenesen nyafogott nekem, miközben a lábával toporzékolt, mindezek mellett pedig kissé dühösnek is tűnt. Bár ezt nem mondtam el neki, de magamban csak egy szót ismételgettem „Moe, moe, moe”. Ahogy ott állt, lelki szemeim előtt megjelent egy kicsinyített verzió, amely talán az álmosságomnak köszönhető, talán így akartam magamat álomba szenderíteni. Bár összehasonlítva az egyetlen Eli-samámmal, ő sokkal szebb és cukibb. Na meg a kosarai is nagyobbak, ez a dolog pedig számomra sokat nyom a latban.
Hát még a jelleme. Na abban viszont alaposan alul marad a szépséges hölggyel szemben.
A hasonlításban egy rövid szünetet kellett beállítanom, ugyanis a leányzó megtámadott. Kicsit meglepett, hogy ismét erőt vett magán arra, hogy szerény személyem megijessze. Talán kicsit boldoggá is tett, hogy nem csak a hangját hangoztassa, hanem cselekszik is. Egy sonidoval fölöttem termett és megpróbált volna fejen rúgni. Erre a válaszom mindössze két hátralépés lett, hiszen minek is strapáljam magam túl, a végén még begörcsölhet a lábam vagy valami. Majd ismét előttem terem, lomhán előre nyúlok a kezemmel, ugyanis szeretném megcirógatni a fülét, nem engedi Sad

T_T Hirtelen a lábamnál terem és egy veszélyes szúró és vágó tárggyal szeretné megvágni a kezem, miközben a lábával a csinos arcomat szeretné megrúgni. Talán nem tetszik neki a vigyor, amely rajta ült. Minden esetre ez az összkép kicsit veszélyesnek tűnt. Így a végső megoldást használva ismét csak hátrashunpoztam. Más lehetőségem nem volt, hiszen szegény eltévedt báránykát nem akartam bántani. Pár perces nyugodt beszélgetés után biztosan nem így reagálna a körülötte lévő dolgokra. Mindenesetre úgy gondolom most egy meghittebb helyre lenne szükség, hogy lenyugtassam eltévelyedett báránykámat.
Ekkor a fejembe bevillant egy kép egy gyönyörűséges tájról. Egy rét, melyen mindenféle gyönyörű virág megtalálható. Még emberi életemben jártam ott az anyámmal, Karakurában volt a hely, így nyitottam egy senkai kaput. Majd tudván, hogy a páciens nem fog követni, inkább mögötte teremtem egy shunpoval és erőteljesen lefogtam, majd bevezettem gyorsan a kapun túlra. Amint átértünk elengedtem és megszüntettem a vissza járatot is. A körülöttünk lévő mezőn fehér nyuszikák nyugodtan futkostak. Szerencsére nem leselkedett rájuk semmiféle vad, így kicsit megnyugodtam. Tőlünk úgy húsz méterre egy patak csobogott, ám ez jóval kisebb, mint az előző volt. Nagyjából fél kilométerre lehetett tőlünk a zöld szépség vége. Úgy gondolom ez a táj nyugtatólag fog hatni a báránykára, így nyugodt hangon szólítottam.
– Bízz bennem, nem foglak bántani.- Mondom neki, miközben a kezemet felé nyújtom, mintha egy kis gyerekkel szeretnék összebarátkozni.– Ren bácsival nyugodtan megbeszélheted a problémádat én pedig segíteni fogok neked! - Mondom neki, miközben arcomon hatalmas mosoly terül szét. Most, most talán van lehetőségem segíteni eme szegény teremtményen.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Kedd Júl. 20, 2010 10:13 am

Sajnos a rúgásom elől kitért. Illetve úgy tűnik közelharcban nem is olyan rossz. De nem is baj legalább így sokkal inkább elszórakozom ellenfelemmel.
Nagy meglepetésemre nyitott egy Senkai kaput.
- Mi van? ennyire nem lehetett félelmetes a támadásom, hogy végül úgy döntöttél, hogy az emberek világába menekülsz. Vagy félsz attól a tudattól, hogy a társaid meglátják, hogy vesztesz? - nem is értettem, hogy miért csinálja ezt.
Széles ördögi vigyor ült ki az arcomra. Majd a legváratlanabb pillanatban mögém ugrott, és kezeimet hátracsavarva elkezdett tolni a Kapu felé.
- Mi..Mi..Mit csinálsz?! Azonnal engedj el. Eszem ágában sincs veled menni. HALLOD!? ERESSZ EL!!!! - de az istennek nem akart.
Végül mikor átértünk a másik oldalra, akkor egy réten találtam magam. Ekkor már elengedte a kezemet. Tényleg meseszerű rét volt. Rengeteg sok virággal, sőt még kis nyulak is voltak. Az egész kicsit olyan meseszerű volt. Mintha a kaput nem is az élők világába, hanem a mesék világába vezetett volna. Minden olyan szép volt. Tényleg életembe nem sokat álmodoztam a természet szépségén, de most egyre többet ámulok el.
~ Rendben, hogy idehozott. De miért? Ráadásul miért ilyen erőszakosan? Tényleg szép környék. Ki nem nézné az ember belőle, hogy ilyen helyeket ismer.
- Ha szólsz, hogy ideát akarod folytatni, akkor jöttem volna a saját lábamon. Tudod nem vagyok olyan, aki nem ért a szép szóból. Bár teljesen felesleges volt. Ott is és itt is tudok harcolni ellened.
– Bízz bennem, nem foglak bántani.- mondta nekem, miközben a kezét felé nyújtja, mintha egy kis gyerekkel szeretne összebarátkozni.– Ren bácsival nyugodtan megbeszélheted a problémádat én pedig segíteni fogok neked!
- Mi az, hogy Ren bácsi - csúszott lentebb a vízcsepp - MONDTAM MÁR, HOGY NE BECSÜLJ ALÁ. PLÁNE NE KEZEL ÚGY MINT EGY NYOLC ÉVES GYEREKET!!!! EGYÉBKÉNT MIBŐL GONDOLOD, HOGY SOKKAL FIATALABB VAGYOK NÁLAD?! AZT SE TUDOD, HOGY HÁNY ÉVES VAGYOK. SZERINTEM MÉG AZT SEM, HOGY MI VAGYOK! - szívem szerint most jól fejbe kólintottam volna valamivel, de nem tettem - Meg egyébként is... - kiabálás után higgadtan előre néztem, és normál hangon mondtam - A segítségeddel meg elkéstél. - hosszabb szünet után folytattam - Mikor lett volna lehetőség, a segítségre.... az a lehetőség és idő örökre elúszott. - néztem Ren-re - De most már nincs szükségem a hozzád hasonló Shinigami-k segítségére. ... Ja, és továbbra se bízok meg benned. - eddigi megszólalásaimhoz képest olyan nyugodt voltam, hogy nem is csodálkoznék, ha azt hinné, hogy gyorsan lecseréltek volna - Tudod a Shinigami-k felől semmi bizalmam sincsen. Mióta tudok a létezésükről, azóta gyűlölöm őket.
Hideg nagy erejű lélekenergiát engedtem szabadjára. Jelezve, hogy én nem tréfálok. De mindeközben arcom komoly, és higgadt maradt.
~ Akár mennyire is próbálja elhitetni velem, hogy ő nem, akkor is ő egy Shinigami. Egyet már megtanultam. Nem szabad megbízni bennük. Habár Nara-val való találkozásomkor ő amikor tehette volna, akkor nem bántott. Inkább a saját sérüléseit gyógyította...... De vajon mi lehet a terve ezzel a kedveskedéssel, és azzal, hogy úgy kezel mint egy gyereket, aki letért az útról és vissza kell azt terelgetni.
- Tudod szép ez a környék, de engem nem hat meg - mondtam csukott szemmel - De ha már ide hoztál, akkor legyen - karkötőn megjelent a világosszürke energia - Claro de luna - mondtam és ezzel le is kötöztem a karját.
Sonido segítségével közelebb mentem, és fentről lefelé irányuló suhintással akartam jelezni, hogy pontosan tudom, hogy mit csinálok.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Kedd Júl. 20, 2010 9:53 pm

Az első pár szó végigkiabálása után lenyugodott és végre valamivel békésebben kezelt. Nem nyugodott meg teljesen, de még csak nem is kezelt másképp, egyelőre talán ennyit lehet csak elérni nála. Az adrenalin szintje elég magas lehet és csak egy kis harccal lehet lejjebb vinni.
Micsoda felesleges dolog is a harc, miért nem lehet a dolgokat egy jó meleg tea mellett szópárbajjal lerendezni. Békés módszer, talán csak egy túl melegre főtt te miatt lehetne kisebb égési sérülést szerezni. Ám ha hozzáértők alkotják a teát, akkor talán nem lesz semmi baj.
Hirtelen a kezemen megéreztem a valamit, aminek köszönhetően nem bírtam azt mozgatni. Majd hirtelen a leányzó előttem termett és egy fentről lefelé suhanó csapással próbálkozik.
A kard, leginkább egy kivégző bárdhoz hasonlít, ahogy a magasból a fej felé támad és megpróbálja azt elválasztani a testtől. Ám nem neki nem volt célja fejem elválasztani a testemtől egyszerűen csak meg akart ölni, neki mindegy hogyan, de testem élettelenül feküdjön a földön.
Lábamon nem éreztem szorítást, így a menekülés adott volt egy gyors villámtánc és a kardja nem ér el három méter messze. Rövid időre megnyugodhattam, de hogyan legyen tovább.
A kezembe lélekenergiát vezettem és széttörtem azt, ami fogva tartotta. Kezem ismét szabadon mozoghatott, majd megszólaltam.
– Rendben megküzdök veled de – Itt rövid hatásszünet kíséretében komoly arccal néztem felé. – Csakis azért, hogy lenyugodj és megtudd, hogy még messze vagy attól, hogy a Soul Societybe menj információ gyűjtésért. Na meg, amúgy is hat nap múlva találkozzunk Karakurában. Majd bocsájtok ki egy kis lélekenergiát és észreveszel. – Mondom neki ellentmondást nem tűrve, majd kardom előhúzom hüvelyéből.
A kard megcsillan a fényben, amely rá vetül, nem akartam ma használni. Mi több egy ideje már nem is használtam, több napja annak, hogy utoljára használnom kellett. De hát addig a jó, amíg nem harcolok se én, sem pedig senki más. Békepárti harcos vagyok, nem pedig egy örült hadonászó sorozatgyilkos.
Ám most mégis a kardomat kell használnom, hiszen egy arrancar nem egy könnyű falat, amit olyan könnyedén el lehet intézni. Muszáj lesz harcolnom és talán nyolc napon túl gyógyuló sérülést is okozni neki. Pedig én egyáltalán nem akarok harcolni, inkább maradnék a szópárbajnál, amit eddig műveltünk. Abban eddig még egyikünk se sérült meg annyira.
Minden esetre most támadnom kell. Megígértem neki, hogy megküzdök vele és én nem vagyok hazug. Aki fél perccel később visszavonja amit mondott. Nem, még akkor sem ha az ilyen szörnyű dolog.
Végül egy hadou 31: Shakkahouval támadtam meg. A golyó pont felé szállt, ám én már rögtön indultam is felé, mint a második hullám. Kardommal megpróbálom megsebezni, de kétségeim vannak, ennek sikere felől. Minden esetre most ő védekezik, én pedig támadom, ritka alkalom. Mondhatni olyan mint a fehér holló, de most nem ezen kell agyalnom, hanem a következő lépésemen.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Szer. Júl. 21, 2010 8:24 am

Túl nagy előnyt adtam számára azzal, hogy csak a kezeit kötöztem és nem bénítottam meg vele még a lábait is. Így a csapás elől egyszerűen kitért. Bár nem volt célom ezzel a csapással véget vetni az életének. A kötést nemsokára megszüntette.
– Rendben megküzdök veled de – itt rövid hatásszünet tartott, majd komoly arccal nézet rám – Csakis azért, hogy lenyugodj és megtudd, hogy még messze vagy attól, hogy a Soul Societybe menj információ gyűjtésért. Na meg, amúgy is hat nap múlva találkozzunk Karakurában. Majd bocsájtok ki egy kis lélekenergiát és észreveszel.
~ A hatásszünet előtt azt hittem, hogy már valami fogadást akar kötni velem. De mi az, hogy lenyugodjak? Egyáltalán nem vagyok ideges ... Jó, talán egy kicsit. De mi ez, hogy hat nap múlva találkozzunk? Komolyan nem hiszi, hogy lehet két óra múlva már nem is él? Ennyire magabiztos lenne abban, hogy nem ölöm meg? Ennyire hisz a saját erejében? Nem szokásom ellenfelemet alábecsülni, még akkor is, ha a szavaim nem ezt tükrözik.
- Akkor megsúgom, hogy te sem tudod, hogy milyen erőm is van. Illetve miért vagy ennyire biztos, hogy hat nap múlva még élni fogsz? ... De örülök, hogy végre komolyan veszed a harcot.
Kardját előrántotta. Úgy tűnik, hogy tényleg betartja az, hogy végre komolyan veszi az egészet. A pengén megcsillant a fény. Nemsokára jött is a támadása. A jól ismert Shakkahou-val támadt először.
- Ettől többet szeretnék látni tőled. - mondtam és a felém száguldó lánglabdát kardommal könyörtelenül szétcsaptam.
Az első Kidou-t hárítottam, viszont ellenfelem kardjával támadt, mint második hullám. Láttam már ilyen fajta támadást így kevésbé lepődtem meg ezen a kombináción. Kardok szikrázva csapódtak egymásnak.
~ Elég elszántnak tűnik. Végre.
Elég erősen nyomja le a kardomat, viszont én sem hagyom annyiban. Így erőt veszek magamon, és a kardal együtt őt magát, és hátrébb akarom lökni. Majd szúró támadással próbáltam mellkasát eltalálni, majd egy fordulással ismételten elakartam vakítani a hókristályokkal, hogy a karjára irányuló vágást bevihessem. Támadás végezeteként pedig elkiáltom magam.
- Ardiente Garra!
Hatra ugrás után egy fordulattal küldtem el felé a támadást. Fehér színű megelevenedett lélekenergia gyorsan száguldott ellenfelem felé.
~ Ez egy elég fárasztó kombinációk voltak. De Ardiente Garra-t most végre sikerült a leggyorsabban ellőnöm. Legközelebb nem hiszem, hogy sikerül ilyen gyorsan. Kénytelen leszek valamivel lekötni, hogy biztos legyek abban, hogy sikeres volt a támadás.

Mind a két támadásom könnyedén hárította a dühödt arrancarlány. De nem hagytam magam, a kardommal próbáltam leszorítani a hölgyet, ám hirtelen nagyobb erőt fejtett ki és megpróbált volna engem is ellökni. Ellöknie nem sikerült, de kardjaink elváltak egymástól, majd megpróbált szíven szúrni. Kardját kardommal arrébb löktem, így sikerült megúsznom, hogy leszúrjon, majd megfordult és meglepetésként valamilyen veszélyesnek minősíthető ajándékokkal akart volna meglepni, ám a jól ismert villámlépéssel ismét máshol teremtem. Most nem túl sokkal, alig fél méterrel, többel nem is kellett, hogy ne találjon el a támadása. Majd ő is hátrébb ugrott és egy fura támadást küldött felém. Úgy döntöttem, hogy nem fogok végig villámtáncolni itt, így inkább egy kidout alkalmaztam. Egy hadou 33 Soukatsuiial felrobbantottam a valamit, nem volt valami nagy a golyó, ám amint összetalálkoztak egy nagyobb robbanás történt.
Kihasználva a hirtelen keletkezett füstöt megpróbáltam elrejtőzni benne, miközben halkan egy igét dúdoltam „Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából.„ Tekintve, hogy így a mágia erősebb lesz, nem hiszem, hogy ezt is olyan könnyedén szétvágná. Utána pedig ismét második hullámként támadok, de most lássuk, milyen gyors. Tehát nem egy támadásba koncentrálom az erőt, hanem minél több, de gyengébb támadásra készülök. Talán abban nem olyan jó.
Egész jó harcos, bár egész jó nő is lenne, hogyha képes lenne a haragját kezelni. Ilyenkor lenne jó, ha a zanpakutojának lenne lelke, az talán lenyugtatná. De tekintve, hogy nekik nincsen, nem nagyon várható el tőlük a hideg fejjel való gondolkodás. Tényleg, még itt van a létszámfölényem is, hogyha túlságosan sarokba szorítana. De vajon mi lenne, ha nem lenne a zanpakutom. Valószínűleg már vagy tízszer meghaltam volna, hiszen olyan sokszor segített rajtam. Na meg a shi-kai szintje is sokszor sokat javított a helyzetemen. Hát még a rejtett levegőaura, melynek köszönhetően több dolgot is könnyűszerrel szét tudok vágni. De vajon milyen lehet az ő technikája, talán valami olyan lehet, ami összefüggene avval, hogy ilyen dühös. De az is lehet, hogy ez azután alakult ki, miután arrancarrá vált, talán egyik barátja miatt lett ilyen. Minden esetre, jobb lesz ha lenyugtatom majd azon a hat nap múlva. Remélem meg tudom majd nyugtatni és változtatni tudok a véleményén, vagy ha nem is az egész fajomról alkotott véleményén, hanem csak a rólam alkotott véleményén.

Ren csak ugrál a támadásaim elől. Kezd nagyon elegem lenni ebből. Az Ardiente Garra-t egy Soukatsu-val hárította, melynek következtében hatalmas por terjengett. Nem láttam, hogy hol van, így megvárom, míg magától előjön.
- Még ma kijössz, vagy be kell, hogy mennyek? – mondtam, miután úgy éreztem, hogy eleget vártam már, hogy előjöjjön.
Valószínűleg mágiát olvashatott, mert egy újabb Kidou száguldott felém. Ez most túl erős, hogy egyszerűen a kardommal hárítsam, így Sonido segítségével ugrottam el az erős támadástól. Ezután ismételten ugyan az volt a felállás, így ő támadt a kardjával. Most ez gyengébb volt, mint az első esetben. Sok kicsi, de ha nem koncentrálok eléggé, akkor megjárhatom. Szerencsémre elég gyors vagyok, hogy követni tudom, és ki tudom védeni a támadásait. A kardpárbaj után hátra ugrottam.
- Nem is olyan rossz. De ha komolyan meg akarsz sebezni, ahhoz keményebb támadásokra lesz szükséged.
Most felé szaladok, emelem a kardomat, de nem suhintok le ellenfelemre, hanem háta mögé Sonido-zok, és a hátára mérném a támadást. Majd Sonido rá segítségével újabb és újabb vágásokat próbálok ejteni rajta. Majd egyszerűen elé ugrok, melyet kihasznál és próbál megvágni, viszont ismét mögé ugrok, és egyenesen először a lábára, majd a karjára rakom rá a Claro de luna segítségével. Majd nem is olyan messzire ugorva ismételten elkiáltom magam.
- Ardiente Garra!
Ez most sokkal lassabb volt, mint az előző, viszont most erősebb az elsőnél. Ha szerencsém van. Pont olyan távolságba lőttem el, hogy ne legyen ideje kiszabadulnia, és Kidou-val se tudja úgy hárítani, hogy ne legyen semmi hatása ránézésre. Viszont ezzel magamat is kifárasztom. Viszont nem használja minden erejét. Még nem használta a Shikai-t. Így még bőven okozhat meglepetéseket számomra. Mégis érdekel, hogy milyen erővel rendelkezik ez a Ren. De lehet, hogy én kényszerülök rá, hogy elsőnek használjam az erőmet.

A bárány a golyó elől elsonidozott, majd az új helyén ismét támadtam. A gyors tempót és jól vette, így sikerült védenie a támadásaimat, talán egy kicsit örültem is, hogy nem egy gyenge ellenféllel van dolgom. Mikor végeztünk a kardpárbajjal, a leányzó hátraugrott, mi több én is hátra ugrottam, így a távolság kettőnk között hat méter lett.
A hölgy felém szaladt, majd hirtelen mögém sonidozott. Szerencsére sikerült egy 45 fokos fordulást tennem, majd a kardommal sikerült hárítanom a kardját, ám a ruhám oldalának egy részét sikeresen megvágta. Utána pedig sikerült teljesen megfordulnom, majd védeni a többi támadását. Egyszer elsonidozott, majd rögtön utána elém ugrott, ez megfelelő alkalom volt arra, hogy megpróbáljak én is támadni, ám ellenfelem egy technikát alkalmazva ismét megkötött.
Most a kezemre és a lábamra is rakott bilincset vagy mi a csodát, majd kicsit hátrébb mászott és ismét avval a fura energiagömbbel támadott. Időm nem lett volna levenni magamról a bénító eszközöket és utána el is menekülni, így csak egyetlen lehetőségem maradt. Testem oldalra döntöttem, aminek következtében a lábam is elkezdett dőlni, majd végül el is estem. Sajnos a golyója is eltalált egy kicsit, aminek következtében az oldalam egy kicsit megsérült
Gyorsan lélekenergiát vezettem a bilincsekhez és letörtem őket. Gyorsan fel is álltam az oldalamat fájlalva, majd az ellenfelem felé fordultam. Egy kis kóstolgatás gyanánt gyanánt egy Hadou 4: Byakurayt küldtem felé, majd rögtön utána kardommal támadtam meg ismét. Kardjaink hangosan csattogtak a sok találkozás miatt, majd egy hosszabb találkozáskor a vállához tettem az ujjamat.
Valószínű tudja, hogy mire készülök, na de ezt nyilván nem fogja hagyni. Így egy másik tervetis kitaláltam. Miután elválunk egy Bakudou 04: Hainawával rövid időre megbénítom ellenfelem, majd rögtön utána egy Hadou 33: Soukatsuijal fogom megtámadni.
De a tervelgetést félretéve, kíváncsi volnék, vajon ugyan ilyen jól főz, mint ahogy harcol vagy rosszabbul. Bár ez egyáltalán nem tartozik ide, lehet, hogy emiatt olyan dühös. Mert nem bír főzni, bár igaz, ami igaz én is ebben a korban szenvedek mégsem vagyok a könnyen haragba hozható fajta. De végül is ő egy nő, így lehet, hogy ezért van. De ki tudja lehet, hogy mégis tud főzni, így a hülyeségemen gondolkodom. Lássuk, mi okozhatja még a problémát. Talán lenézhetik a társai, mert nő, bár ez kicsit abszurd, hiszen több női arrancar is van. Ki tudja, talán ha az én drága Eli-samámmal is harcoltam volna, akkor ő is ilyen agresszíven kezeli a helyzetet. De nem, ő teljesen más, nem lehet ezzel az eltévelyedett báránnyal egy lapon említeni. Talán majd később, ha végre nyugodt lesz, akkor talán van valami esély arra, hogy egy lapon említhetem őket, na de Eli-sama sokkal, de sokkal jobb mindenben.

A támadás elől elhajolt, egészpontosan elvetődött. Így csak részben az oldalát sikerült eltalálnom. De ez is már valami. A kötéseket ismét elég gyorsan eltávolította, majd Kidou-val támadott. Fényvillám szerű, erőteljes támadással néztem szembe. Mely elől ismételten jó döntésnek gondoltam félre ugrani, mint hogy itt a végén eltaláljon. Ismételten második hullámnak megkaptam ellenfelem kard támadását.
- Szokásod az ilyenfajta támadás sorozat. Így nagyon kiszámítható vagy.
A kardok hangosan csattogtak. Majd egy újabb találkozáskor ujját a vállamhoz tette.
~ Kidou-t fog használni. Ha hagyom, akkor lesz egy szép seb a vállamon.
Megragadtam karját, és sikerült úgy elvezetnem, hogy a támadás ne találjon el, majd a karddal felé csaptam, de elugrott. Majd mint aki gyorsan előkapja a „B tervet” újra támadt. Most az általam már ismert Hainaw-ával támadt, mely lekötözte a karjaimat.
~ Kölcsön kenyér visszajár. Ha én lekötöztelek, akkor most te is megpróbálkozol vele? Nem rossz.
Ez egy támadás előszelének nevezhetném, és jött is az úgy szint ismerős támadás a Soukatsu. Mely elől én is arrébb ugrottam. Viszont elég idegesítő, hogy ez a kötés a karomon van, így nem tudok rendesen mozogni. Ellenfelem ki is használja, és vágást ejt a karomon. Ezután a kardok ismételten összeütköztek. Ha én támadtam, akkor ő védte, ha ő támadott, akkor én védtem. A támadás sorozatokban eléggé kifárad az ember, viszont még mindig nem sikerült kihúznom belőle a Shikai-t, mely egyfajta végső megoldás lehet a számára.
~ Nem akarja használni kardjának igazi erejét, vagy egyszerűen még nem érzi úgy, hogy használnia kéne ellenem? Nem beszél már egy ideje, inkább mintha a gondolataiba merült volna. Viszont tudja tartani a lépést.
A Kidou-t a karomon az energiámmal megfagyasztottam, és eltörtem, majd úgy döntöttem, hogy itt lenne az ide tényleg megmutatnom az erőmet. Talán ha azt látná, akkor ő is megmutatná, hogy mire képes.
Nincs sok időm gondolkozni, mert jött a támadás. A kardok ismételten egymásnak csapódtak. Nem úgy nézünk ki, mint akik dűlőre tudnak jutni ebbe. Kardomra egy rúgással próbáltam rásegíteni. Mikor eltávolodott, akkor úgy éreztem, hogy tényleg itt az ideje. A hőmérséklet elkezdett csökkenni. Sejtelmes felhők kezdtek gyülekezni az égen. A hideg szél elkezdett fújni, és apró kis hópelyhekkel egyesülve szép lassan elkezdett kavarogni körülöttem.
- Azt reméltem sikerül így előcsalnom a Shikai-dat, de úgy látom, egyáltalán nem akarod használni. Akkor megmutatom neked én először a kardom kiengedését. – behunytam a szemem, és a körülöttem kavargó szél elkezdett még gyorsabban kavarogni - Congelar en mi corazón Nieve Cristale – ezzel hatalmas forgószél kavargott körülöttem.
Mikor az örült szél csendesedet, és megmutatkozott igazi alakom, mely eddig a kardomban volt elzárva. A fegyverem a hátamon díszelgett, és szemem becsukva volt. Majd szememet kinyitottam, és kezembe vettem kaszámat.
- Reméltem felkészültél….. mert ebben a formámban nem ismerek kegyelmet – mondtam olyan nyugodt hangos, és rezzenéstelen harccal, mint eddig soha.
Nem is csodálkoznék, ha ellenfelem meglepődött. Ebben az alakomban tényleg megmutathatom az igazi erőmet, és mindent, amire képes vagyok. A talpam alatt a talaj egy körben kezdett megfagyni. A fű, a virágok. A hőmérséklet meg egyre jobban csökkent.

Az első támadásom után ellenfelem arról panaszkodott, hogy túl kiszámítható vagyok. Nem is nagyon akartam kiszámíthatatlan lenni, hiszen nekem nem célom végezni vele. Ha az lenne, akkor sokkal komolyabban vettem volna a dolgot már az elején. A forrófejű ellenfelem, bár nő nem igazán becsülöm alá, épp annyit vetek be ellene, hogy ne legyen túl nagy sérülése. Többször is összecsaptunk a kardjainkkal, általában egyikünknek se sikerült megsebesíteni, majd egyszer sikerült kicsit megvágnom. Majd, ahogy telt az idő, úgy vettem észre, hogy valamivel jobban bírom, mint ő. Talán ez annak köszönhető, hogy én életemben is gyakoroltam a kardforgatást, amíg róla ez minden valószínűség szerint nem mondható el. Sőt, talán az is elképzelhető, hogy nem emlékszik emberi életére. Sajnos Eli-samám sem emlékszik emberi életére, amiért kicsit elsírta magát. Végül is később már megértettem, de akkor nem igazán tudtam, mit is kezdjek vele. Talán életem egyik legrosszabb élményei közül az egyik volt, látni, hogy sír. Ráadásul találkozásunk során nem is egyszer, hanem kétszer. Nem tartom érzelmileg labilisnak a drága egyetlenemet, sokkal inkább az én hibám volt, hogy olyan voltam, meg hogy feltéptem a régi sebét. Hogyha jól emlékszem, vele holnap után fogok találkozni, de erről jobb lenne meggyőződni.
Időközben az ellenfelem valamit magyarázott, majd azt vettem észre, hogy alkalmazni fogja a resurectionjét. Miután végzett, a földön egy rövidke kis körzetében elkezdtek megfagyni a dolgok. Ebből arra következtettem, hogy jég vagy valami hasonló típusú lehet. Kicsit végigmértem, majd észrevettem, hogy a hátán valamilyen fegyver van, pedig sok arrancarnak ilyenkor eltűnik a fegyvere. Ezek szerint ő nem az olyan típusúak közé tartozik. Minden estre lehet, hogy tényleg jobb lesz, ha én is alkalmazom a shi-kaiomat. Kardomnak lelkét sosem szeretem zargatni, hiszen a vén ősz hajú fickó nem a harc nagy kedvelője, sokkal inkább a békét szereti. Ám ha arról van szó, képes átalakulni egy gyilkossá. Szerencsére erre még nem volt szükség, hiszen csak hollowkkal végeztem, ami nem igazán nevezhető gyilkosságnak. Sokkal inkább egy megszállt lélek felszabadításának. Hiszen a lidércek nem mások,l mint a gonoszság által megszállt gyenge lelkek, melyeknek a halál egy megváltás, melynek következtében új életet kezdhetnek talán. Nem tudom, hiszen még nem volt dolgom újjáéledtekkel beszélni.
Minden esetre, most jobb lesz tényleg előhívni az öreg társamat. Kardomba reiatsut vezettem, majd lehunytam a szemem és megszólaltam.
- Fuku, Sitojakana Sojokaze! – Suttogom, majd a kardom semmivé foszlik, kezem körül pedig vágó levegőaura jelenik meg. Ezt nyilvánvalóan nem látja az ellenfelem, ám most kicsit aljas leszek és el se árulom neki a titkos fegyveremet. Talán egy kis önfegyelmet is tanul, hogy először inkább figyelje meg az ellenfele dolgait és csak utána bízza el magát. Biztos vagyok benne, hogy a kis eltévelyedett bárány, most éppen magában nevet. Nem is tudván, hogy egy veszélyes dolog kering a kezem körül. Minden esetre, nem fogok támadni, ha valami távolságival próbálkozik, akkor a támadó szelemmel hatástalanítom, ha pedig a kaszájával vagy mi a fenéjével próbálkozik használom a kezem körül lengő levegőaurát.

Szokásom ellenére most nem egyből támadtam ellenségemre. Szép lassan elindultam felé, és közben talpam alatt kezdett újabb és újabb terület megfagyni.
- Fuku, Sitojakana Sojokaze! – Suttogta, majd a kardja semmivé foszlik.
Először vártam, hogy végre valamivé átalakuljon, viszont látszólag csak egyszerűen eltűnt. Most nem szaladok fejjel a falnak. Ebben az alakomban tényleg nem vagyok olyan, viszont megálltam.
- Mire véljem ezt? Ez lenne a Shikai-d? Vagy esetleg tévednék?
Vártam, míg felel a kérdésemre, majd miután biztossá vált, hogy használja tényleg a kardjának az erejét, akkor úgy döntöttem, hogy akkor én is bevetem az első támadásomat.
~ Nem hiszem, hogy olyan lenne, aki nem ismeri fel a támadásom lényegét. Viszont egyrészről aggaszt, hogy látszólag teljesen védtelen lett. Itt valami átverés lesz. De míg nem tudom, hogy hol van a trükk, anélkül nagyon védekezni sem tudok. Talán ha bevetem látok valami apró jelét annak, hogy mi is lehet a kardjának a képessége. Saját bevallásom szerint vagy valamien illúziókeltés, vagy lehet a levegő. De az is lehet, hogy valahogy a kardja egybeolvadt a gazdájával? Túl sok lehetőség. De nem vagyok olyan, aki sokáig vár az ilyesmire, de figyelnem kell. Ha más nem, akkor a támadás miatt sikerül kiderítenem mégis melyik a sok lehetőség közül.
- Mennyire szereted a havat?... Figyelj! Különben most meghalsz
Figyelmeztettem ellenfelemet, de nem emeltem fel a hangomat, és arcomon se látszott semmi változás ugyan olyan komoly volt, mint előtte. Majd kardomat megpörgetve már sújt is a hideg téli szél ellenfelem felé. Az erős szél, és a hozzácsapódott hópelyhek általában olyan hatást váltanak ki, hogy az ellenfél arca elé teszi a kezét, hogy védje azt. Ez most sem lehetett másként. Sonido segítségével bal oldalához ugortam. A jobbkezesek a baloldalról jövő támadást kevésbé tudják kivédeni. Illetve, mivel a széllel részben elvakítom az ellenfelet, így nagyon nem is tudja, hogy mi történik.
- Halott vagy – súgtam a fülében.
Majd a kasza már száguldott is mellkasa felé. Az odaugrás, és a támadás másodperc töredéke alatt történik. Az az ellenség, aki nem koncentrál eléggé, az ebbe a támadásba vagy belehal, vagy olyan mély sebet szerez, hogy nem tudja isten igazán folytatni a harcot. Viszont ez a támadásom koránt sem védhetetlen.
~ Most kiderül, hogy mennyire is vesz komolyan. Ha igen akkor megúszhatja, ha nem, akkor hat nap múlva biztos, hogy nem találkozunk.

Ellenfelem lassan közeledett, de ez nem is igazán érdekelt. Bár arcán ez nem látszott, én tudtam, hogy nincsen más célja, mint végezni velem. Majd egy kérdést tett fel a shi-kaiommal kapcsolatban. Nem feleltem neki, nem, inkább csak mosolyogtam, hadd feltételezzen amit akar. Hiszen, ha elárulnám, hogy használom a titokzatosságát is elvesztené, az pedig nem lenne jó. Hiszen ez az egyetlen, ami jó benne. Nem lehet tudni, hogy valóban használom-e kardom összes erejét vagy sem. Talán jobb, ha a feltételezéseire alapoz és nem pedig az általam kiadott információkra, melyeknek száma egyenlő a nullával.
Miután megunta a várakozást, kérdezett, majd figyelmeztetett. Ebből arra következtettem, hogy támadni fog. Úgy döntöttem, hogy adok neki egy kis előnyt és egy kicsit hagyom magamat. Szelet és havat gerjesztett, amit az arcom felé irányított. Ám minek is védtem volna azokat ki egy szélpengével, hadd adjam meg neki a lehetőséget a játszadozásra. Nem telt sok időbe és mellettem termett baloldalt. Ekkorra már kinyitottam a szemem, így láttam, mire készül. Normál esetben megbántam volna, hogy megadtam neki a lehetőséget, ám nem volt ilyen egyszerű végezni vele, mint ahogy ő gondolta.
Mellkasomból egy szélpengét indítottam meg felé, aminek következtében a fegyvere kiszállt a kezéből, majd egy újabb hullámot indítottam felé, tekintve, hogy ezt direkt lassúra és gyengére terveztem könnyedén kivédte.
– Sajnálom, de nem halok meg ilyen könnyedén! – Árulom el az arrancarlánynak, majd úgy gondoltam ideje lenne nekem is támadásba lendülnöm. Vagy talán jobb lenne, ha még egy kört elagyalnék, hogy miben és mennyivel is jobb Eli-sama, mint ez. Hát, szerintem még adhatok neki egy kis előnyt, aztán ideje lesz komolyan venni, mert a végén még tényleg kicsinál. Még szerencsém volt, hogy nem gyenge a kardom képessége és onnan indítom, ahonnan akarom.
Lássuk csak, akkor miben is jobb Eli-sama? Gondolkodom el magamban, miközben alaposan végigmérem az ellenfelemet. Először természetesen a kosarait néztem meg, melyekről egyből lerítt, hogy nem olyan jók, mint az egyetlenemnek. Tovább mentem és az alakját sem tartottam olyan jónak, mint a szerelmemnek, de talán ez azért van, mert elfogult vagyok, de hát most az én fejemben vagyunk, így az én véleményem számít csak. Végül is, kit érdekel más véleménye, hiszen most csak ketten vagyunk itt, az pedig elég hülyén venné ki magát, ha a hölgy magáról mondana véleményt.
Most akkor nézzük belsőleg őket, ez a leány elégé forrófejű, bár a kapcsolatunk is egy hatalmas pofonnal kezdődött, a drágám ennyire nem forrófejű. Ráadásul a szívszerelmem nem utálja a halálisteneket, nem úgy mint ő. Na de ezen álláspontján majd hat nap múlva változtatok, ahogy megígértem neki. Nagyjából ennyi lenne, de talán most jobb lenne az ellenfelemre koncentrálni.
Gondolataim után teljesen a harcra koncentráltam és most már eldöntöttem, hogy nem adok neki lehetőséget arra, hogy életveszélyes helyzetbe kerülhessek miatta.

Támadásomat úgy védte ki, hogy szelet gerjesztett a mellkasából, minek következtében fegyverem valami oknál fogva egyszerűen kiszállt a kezemből.
~ Most ugye ez csak vicc? Mikor ezt a támadásomat használom, akkor elég erősen akarom belevágni ellenfelembe a pengét, és ennek érdekében nem úgy fogom, hogy azt egy széllökettel ki lehessen verni a kezemből. Vagy ennyire nem figyeltem? De konkrétan nem számítottam, hogy pont a mellkasából jöjjön egy védekező támadás. Akkor biztos, hogy szél típusú lesz a kardja.
Nem szállt messzire, utána Sonido-ztam, és a következő széllöketet nemes egyszerűséggel védtem. Megpörgetve kaszámat, mint egy pajzsot, kivédtem a nagy sebességgel áramló szelet.
- Reméltem is, hogy nem fogy belehalni. Az túl unalmas lett volna.
Ellenfelem szeme mintha végig siklott volna rajtam, de nem nagyon foglalkoztam vele. Sonido segítségével közel mentem hozzá, és kaszával egy lentről felfelé irányuló suhintással próbáltam meg meglepni. Most már figyelek, hogy fegyverem ne veszítsem el. Bár zavar, hogy ellenfelem látszólag teljesen védtelen. Valószínűleg a támadásai kezdőpontja nem egyetlen egy pontra szűkül le. Ami elég veszélyes lehet. A szelet a kaszámmal igyekeztem védeni, és közben minél gyorsabban támadni. A szelek érkezési helye felől soha nem lehettem biztos, így utolsó pillanatban kellet reagálnom, és vagy védeni, vagy kitérni előlük.
A támadás sorozatnak egy hátraugrással, és ismét hátára mért vágás reménye után elugrottam ellenfelemtől. Sajnos nagyobb vágást nem sikerül ejtenem viszont több aprót igen. Ami ideális volt számomra az a jobb lába.
- Amivel először támadtam, annak a neve Noche de Paz. A mostaninak pedig … - ellenfelem apró vágásai elkezdtek szépen megfagyni - Masacre escalofriante… - hatásszünet – Azt hiszem elég okos vagy, hogy rájöttél mi a támadás lényege .... Bármit, amit megvágok, az elkezd megfagyni, és szép lassan teher lesz a számodra. Sajnos most így elsőre az egyik lábad az, ami a legjobban megsínylette ezt a dolgot. Remélem, tudsz még mozogni. – arcom és hangom teljesen komoly volt – Mert ha nem – ugrottam közel hozzá – Akkor hogy fogsz elugrani ez elől? – ezzel a kasza egyértelműen a nyakát akarta elválasztani a fejétől.
Sejtettem, hogy valószínűleg valami szél hullámmal akar majd védekezni, ha nem bír el ugrani előlem. Így egyik kezem re titokban előkészítettem a Ardiente Garra-hoz szükséges lélek energiát, hogyha használja, akkor ezt egyenesen az arcába vághassam, mint második lehetőséget.

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Vas. Júl. 25, 2010 12:26 am

Szerencsére csak azután támadt, hogy végiggondoltam, miben is különböznek a drágámtól, így sikerült kitérnem a támadása elől. Nem sűrűn támadtam, hiszen a kaszája segítségével hárítani tudta a támadásomat vagy éppen kitért a támadásom elől. A kardom levegőaurájára sem derült még fény, így volt egy titkos fegyverem. Igen, egy olyan fegyver, amelynek felfedésével minden véleményem szerint véget ér a küzdelem.
Hirtelen egy támadássorozatot indított felém, melynek következményeként sikerült több kisebb sebet is szereznem. A nő elkezdett magyarázni, miközben a sebeim kezdtek megfagyni. Ennek köszönhetően a jobb lábamat kellemes hideg érte, továbbá hátamon és hasamon is érezhető volt egy kis jég.
Hirtelen előttem termett, majd egyik kezével kaszáját fogta és fejemet akarta volna levágni, másikat pedig a háta mögött tartotta. Így a hasát könnyűszerrel bírtam megközelíteni.
– Nem fogok elugrani! – Mondom neki, miközben kezemet arcom elé emelem, a levegőaurának köszönhetően a kasza elkezd csikorogni és hátrébb kényszerül. Bal lábam, amely még mozgatható volt előrébb helyeztem és a másik kezemmel a hasába döftem volna. Ám 10 centivel a hasa előtt megállítottam a kezem, aminek köszönhetően csak kisebb sérüléseket szenvedett el. – A további küzdelem teljesen felesleges lenne, ha nem akarnék találkozni veled hat nap múlva, már egy újabb lyuk tátongana a hasadon. – Árulom el a hölgynek, majd egy kis meleg áramlatú széllel leolvasztottam magamról a jeget. Testem végre szabad lett, én pedig megfordultam és elindultam. – A harc nem csak támadásból és tervekből áll. Ki kell ismerned az ellenfél gyengéit és megfelelő ellentámadással kell készülni. – Mondom neki, majd nyitok egy senkai kaput. – Hat nap múlva Karakurában ne feledd! – Még utoljára visszafordulok és rámosolygok, majd egy shunpoval eltűnök, mielőtt még ismét támadna. A senkai gyorsan bezárult utánam, én pedig rögtön az egyik felettesemmel kerültem szembe.
Rögtön a küldetéssel kapcsolatban kérdezett, majd azt hazudtam, hogy az arrancart elintéztem egy hosszú küzdelem után és tovább kutattam a területen, egészen eddig. Szerencsére hit nekem, így rögtön a szobámba mehettem, ahol kicsit elgondolkodtam. Ahogy feküdtem az ágyamban eszembe jutott, hogy a harc előtt mit is akartam megtudni. Amint ez eszembe jutott, rögtön a naptáramhoz rohantam és megnéztem a mai dátumot. Igen, ma szombat van, tehát holnapután fogok találkozni a drágámmal. Az éjszaka még sokat gondolkodtam, azon hogy mit is csináljunk a városban az egyetlenemmel. Majd akarva-akaratlanul is a mai bárányka jutott eszembe.
Tényleg, még a nevét sem tudom, na de mindegy majd amikor legközelebb találkozunk megkérdezem tőle. Hiszen hiába árulta el a számát és azt, hogy a primera fracionja, nekem ezzel semmit nem mondott. Minden esetre a név a legfontosabb tulajdonság minden élőlény esetében.
Este szerencsére még volt energiám arra, hogy lefürödjek és összeüssek egy újabb vegyi hulladékot. Kicsit leszívta az energiámat, de talán a kis testmozgás volt, olyan nehéz.

// Kössz a harcot ^^/

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Vas. Júl. 25, 2010 1:59 am

Pontosan tudom, hol vagyok a legsebezhetőbb így, és így figyelhetek rá.
– Nem fogok elugrani!
Mondta nekem, miközben kezét arca elé emeli, majd támadott. A kaszámmal védtem, mely a szél hatására elkezd csikorogni és hátrébb kényszerülök. Bal lábát, előrébb helyezte és a másik kezével a hasamba próbált döfni. Úgy döntöttem nincs lehetőségem tovább halogatni. Ha a támadás ilyen közelről történik, akkor az elég szép sebeket tud okozni, és azzal tényleg vége a harcnak. Ám 10 centivel a hasam előtt megállította a kezét, aminek köszönhetően csak kisebb sérülést szenvedtem el. Viszont kezével együtt az én kezem is megállt. Nem tudom pontosan, hogy miért is állítottam meg, és miért nem használtam. Mintha éreztem volna, hogy ez a támadás nem lesz teljes.
– A további küzdelem teljesen felesleges lenne, ha nem akarnék találkozni veled hat nap múlva, már egy újabb lyuk tátongana a hasadon. – egy kis meleg áramlatú széllel leolvasztotta magáról a jeget.
~ Persze, hogy luk lenne a hasamon? Ha a kezem nem állt volna meg, akkor lehet, hogy most három darabban feküdt volna a földön, és akkor lennék kíváncsi, hogyhogy beszélne ilyeneket. Bár a Ardiente Garra-t még nem használtam ilyen távolságból. Általában messziről támadok vele, most viszont közvetlen lett volna.
Teste végre szabad lett, majd váratlanul megfordult és elindult. Nem is foglalkozott velem. Tulajdonképpen menekülés volt, mégsem éreztem annak.
– A harc nem csak támadásból és tervekből áll. Ki kell ismerned az ellenfél gyengéit és megfelelő ellentámadással kell készülni. – majd nyitott egy senkai kaput – Hat nap múlva Karakurában ne feledd!
~ Most komolyan tanácsot akart adni, hogy mégis hogy harcoljak? Tudom még éltem nem igazán harcoltam. Sőt semmien fogást nem ismertem. Vagy legalábbis semmi olyat, mely annak idején jól jöhetett volna. Bár ez már semmit nem számít, mert a lényegen sem változtatott volna. Most már többet tudok, és nem gondolom, hogy neki kéne kioktatnia.
Konkrétan szótlanul álltam. A karomon az energia még mindig készen állt, hogy használhassam. Akkor miért nem lövöm el?
Szemeim meg sem rezzennek, majd egy kisebb szellő suhan végig közöttünk. Még utoljára visszafordult és rám mosolygott. Én nem viszonoztam eme egyszerű gesztust, mely egy búcsúköszönéssel ért fel. Ugyan olyan komolyan és szótlanul álltam, és a karom nem mozdult. Majd egy shunpoval eltűnt, a senkai kapu pedig gyorsan bezárult utána.
Percekig állhattam ott, és néztem abba az irányba, ahol a kapu bezáródott. A kezemen is még ott volt az energia. Majd szép lassan elkezdtem visszaalakulni. Az erőm ismételten egy kard formába visszazártam, és az energia is eltűnt. Majd a kardomat visszahelyeztem az oldalamon levő hüvelybe.
- Te engem ne taníts, arról, hogyhogy kell harcolni, mert pontosan tudom. Az embereket meg nem tudod megváltoztatni. Bár mennyire is szeretnéd, az emberek nem változnak.
Mondtam komolyan, és úgymond a levegőbe, mert ellenfelem ezt nem hallhatta. Mintha egyúttal magamnak is szóltak volna a szavaim. Túl sokat csalódtam. Ezt más ember sem tudja megváltoztatni. De azért lehet esélyt adni neki.
Behunytam szemem, majd sóhajtottam egyet.
- DE MILYEN FÉRFI AZ, AKI FOGJA ÉS MEGLÓG A HARC ELŐL?! MÉG NEM IS MUTATTAM MEG MINDENT!
Kiabáltam mérgesen, miután teljesen visszaalakultam. Mert mérges voltam. Sok mindent nem tudtam meg. Szívem szerint utána mentem volna, és a leg váratlanabb pillanatban jól fenéken billentettem volna. Soha még előtte senki nem hozott ki ennyire a sodromból. Még előtte senkivel nem kiabáltam ennyit. Teljesen berekedtem itt a végére. Még Léón-nal sem. Bár nem értem miért kell hat nap múlva vissza jönnöm.
~ Mit akar ezzel? Mutatni akar, vagy összeszedi a barátait? Csapda, vagy mit akarhat?
Kinyitottam, a Gargantana-t, és átléptem rajta. Mikor visszatértem Léón azonnal nekem esett, hogy már megint mibe keveredtem. A sebeim néhány nap alatt teljesen begyógyultak. Mint macska a forró kását kerülgettem a naptárt, és néztem mikor telik el az a hat nap. Pedig egyáltalán nem akartam el menni. Egyértelműen csapdának gondoltam, melynek a következtében csúnyán megjárhatom. Viszont ha meg akar ölni, akkor nem hátrált volna meg, és nem bizonygatta volna, hogy nem akar velem küzdeni, és még inkább nem áll szándékába megölni engem. Egyszerűen én nem megyek el rajta. Vajon mit fogok csinálni, ha tényleg eljön az a nap?
~ Mit akarsz Hosijo Ren?

~ Vége és én is köszönöm a harcot ~

Tárgy: Re: Higgadt harcos VS Könyörtelen gyilkos Szomb. Aug. 14, 2010 1:26 am

Üdv!

Harcotokat lezárom, ajándékotok fejenként 2000 ryou.

Gratulálok!