Hannibal van de Sande Bakhuyzen

Tárgy: Hannibal van de Sande Bakhuyzen Kedd Aug. 10, 2010 6:19 am

J e l s z ó: törölve - Ootoribashi Roujuurou
Engedély a multi indítására: van

Név: Hannibal van de Sande Bakhuyzen - helyszűke miatt: Hannibal van de Bakhuyzen

Kor: 73- huszonévesnek tűnik

Nem: Férfi

Kaszt: Arrancar, a 21-es számot viseli

Külsőségei, jelleme: Szőke haj, szürke szemek. Homloka közepén resurrección formában látható egy harmadik szem is, emellett 178 cm. Csednes, filozofikus jellem, aki képes eltöprengeni akár azon is, ahogyan egy légy elszáll előtte. Egyetlen káros szenvedélye az édességmánia, melyet néha képtelen kordában tartani- a cukor hatására hiperaktív idiótává válik, aki mindent és mindenkit letarol maga körül.

Zanpakutuo neve: Cano zorro
Parancsszava: Contraataque, Cano zorro! – Támadj, fehér róka!
Resurrección: Fején két szarv jelenik meg, s hátán több apró szárny. Karmai megnyúlnak, s ujjvégei ezekkel együtt elfeketednek. Resu
Képességek:
Gasa: Megnyúlt karmokkal ellátott kezén megjelenik egy lyuk, melyből előtör a fehér füst- belélegzése után maró, szövetroncsoló hatása mellett hallucinációt is kelt az ellenfélben, mely teljes mértékben függ az alany lelki állapotától.
Juego: Megidéz egy fehér rókát, melynek sebessége még a gazdáét is felülmúlja, s emellett minden képességgel rendelkezik, amelyet gazdája kifejlesztett. Senki másra nem hallgat, csak rá- telepatikus úton érintkeznek.
Ánimo rapaz: világos, szürkés fény kezd el vibrálni a keze körül, s azt a testrészét nem tudja mozgatni az ellenfél, amit megérint. Persze ez rövid ideig, hat, végleges lebénításhoz többszöri megérintés szükséges- ugyanazon a helyen.

Előtörténet:

Moszkva sötétebb negyedében látta meg a napvilágot, s már fiatalon nagyra vitte. Anyjáról nem hallott többet az őt nevelő apácáktól, csak annyit, hogy megszülése után egy kukába rakta. Ezek után jellemi fejlődés nem nagyon következett be nála- szépen tanult s olvasott, bár szokatlanul hallgatag volt. Ha pedig mégis beszélt, rövid időn belül faképnél hagyták, hiszen mások számára teljesen hétköznapi dolgokra csodálkozott rá. Teljességgel nélkülözte a szeretetet, azt sem tudta mi az- a legszorosabb ismeretséget a fájdalommal kötötte, hiszen nap, mint nap megverték. Ezt egy idő után megunta, s bár nem fizikai úton, de sikerült megtorolnia a sérelmeit. Már tizenévesen rájött, hogy látja a hollowokat, s emellett sajátos képességei is voltak- melyeket nem félt használni céljai elérésében. A többiek emiatt féltek tőle, és élvezte a hatalmát felettük. Idejének jelentős részét a könyvtárban töltötte, és Nietzsche művein elmélkedett.
Nagykorúvá válása után nem maradhatott tovább az árvaházban, de nem is ez volt szíve vágya: egyszerű céloktól vezérelve nem csak a várost, de még az országot is elhagyta. Útja egészen a nagyreményű Amerikáig vitte, ahol egy egyetemre is beiratkozott. Legelső hajóútján, mindössze huszonegy évesen elnyerte a fizikai Nobel-díjat egy tudóstól, akinek néhány nappal azelőtt adták át a díjat Stockholmban. Hirtelen jött milliomosságát egy igazán szerény játéknak köszönhette, mely a makaó névre hallgatott: s partnere útja végén már őszintén sajnálta, hogy az európai egyetemek tanmenetéből eme játék oktatása kimaradt. Hannibalnak nem voltak céljai a pénzével; egyedül sosem szeretett költeni, s most sem volt mellette senki sem, akiért érdemes lett volna költekeznie. Mindennapi, szerény ételét megvette, és egy olcsó szállodaszobában lakott, mely meglepő módon nem is volt rossz környéken. A füstösképű, gyanús alakok azonban nem mellőzték látogatásaikat tőle: valahogyan megneszelték talán, hogy jóval több van neki, mint amennyit sejtet. Mindig is szánalmasnak tartotta, hogy minden a zöldhasúak körül forogjon…S borzasztóan untatta a reakciójuk, maikor elővett egy vékonyabb pénzköteget, és a kezükbe nyomta. Védelmi pénz? Ugyan már… könnyen megölethetne mindenkit maga körül, és még csak el sem kapnák. A világban nincs olyan, amit pénzzel ne lehetne megtenni. Az utóbbi időben ezt volt szerencséje kitapasztalni.
Mélán sétálgatott a szálloda körül üres perceiben, s kezében egy-egy érdekesebb olvasmányt tartott, amikor belebotlott földi léte csodájába, nevezetes Anette-be. Szép, magasan ívelt szemöldök, hibátlan bőr, hosszú, szőke fürtök… és a világ legcsodásabb, legélőbb kék tekintete. Joggal mondhatta volna, hogy a földi nyomorba egy angyal szállt le, s lobbantotta szerelemre. Szokatlan érzések tömkelege lepte el érzéketlenségét, s adhatta át magát a szépségről, szerelemről és boldogságról szőtt tévképzeteinek-, hiszen koránt sem volt biztos az, hogy érzelmeit viszonozzák! Bár Anette gyakran megfordult a közelében, hiszen apjáé volt a szálló, ahol lakott. Eszményi alak volt, mely minden apró lépésével nevetést csalt ki a hétköznapi, jelentéktelen emberekből. Tudat alatt is felruházta olyan tulajdonságokkal, melyeknek nyoma sem volt a lányban- egyetlen, röpke beszélgetésük az időjárásról szólt, s igazán kétségbeejtő véget ért… Mégis, úgymond megszállottja lett az őt eltöltő vágyaknak, nem hagyták nyugodni… Hiába utazott el, vagy keresett vigaszt a testét sanyargató édes kínra, nem segített. Mindenhol, mindenütt csak őt látta, csak az ő illatát érezte. Elhatározta, hogy legyen bárhogyan, de meg kell magának szereznie! Hiszen léte értelmetlenné válna, ha nem tudhatná magáénak a világ legékesebb drágakőjét, mely ragyogott, akár a Nap! Ékesszólásával elbűvölte, pénzével elragadtatta s kényeztette… Mindent megadott neki, s vakon élvezte a lány közelségét. Túl későn jött rá, hogy érzelmeinek rabjává vált. Azt az eszményképet imádta, amelyet önmaga kreált, amely nem volt valódi…
Téves, nem létező boldogsága porrá omlott és eltűnt, mintha a szél egyetlen fuvallattal eltüntette volna.
Házasságuk nem szerelemben köttetett- s ezzel megszentségtelenítették a legfőbb dolgot, mely számára szent és sérthetetlen volt… hibát követtek el, s erre legjobb jel talán megszületett gyermekük volt, aki már az első éjjel meghalt. S utána halt a feleség is, aki lévén ostoba, meggondolatlan, hűtlen asszony, nem hagyta abba káros szenvedélyeit, és a szülés után máris droghoz nyúlt. Mindez egyszerűen úgy történhetett meg, hogy ő nem volt otthon. Dolgozott, diplomáját ekkor már rég megszerezte. Tanárként szép volt az élet, s nyugodtan gyarapította tovább hatalmas vagyonát, csak hogy hazaérkezve megtalálja a halott feleséget és gyermeket…
A temetés után tébolyodottan keringett a világban- egyetlen reménye az ép ész megőrzésére a gyermek lett volna, akire jobban várt, mint azt be merte magának ismerni. Kényeztette volna, minden szavát és óhaját leste volna, s a világ legédesebb hercegnőjét nevelte volna fel… De a sors közbeszólt, és ő maradt a vágyaival magának. Így már nem volt értelme tennie semmit sem: minden idejét olvasással töltötte, s meg sem lepte, amikor valaki berontott hozzá, és lelőtte… Szellemként állt maga mögött, s a testéből kiinduló láncot markolta, amikor meglátta maga mellett a másik hullát. Apósa őt hibáztatta mindenért, s most íme, a büntetés. Pedig ő minden tőle telhetőt elkövetett…
Nem látta értelmét annak, hogy az útját állja az őt megtámadó hollowot- kósza lélekként ugyan mit kezdhetett volna magával és a világgal? Az őt békén nem hagyó kérdésekre így senki sem tud felelni… Így nem derül ki, hogy az emberek miért örülnek akár egyetlen szál zöld fűnek is a talpuk alatt, és az sem, hogy miért hódít egyre nagyobb ütemben teret a rasszizmus.
S oktondi tette következményeként ismét felidéződhetett benne a fájdalom múló emléke: nem volt kellemes, ahogyan fölfalták. S az ezt követő évek sem… Őrjöngés, az az eszeveszett éhség, ami benne tombolt! Ép ésszel elképzelhetetlen és elviselhetetlen… Érzett már ehhez hasonlót korábban, de annak köze sem volt ahhoz a vérszomjjal vegyes falni akaráshoz, ami folyton csak nőtt benne. Homályos emlékei voltak egy alakról, aki felé sétált. Arcára tisztán emlékezett, mert sosem látott még olyan udorítóan lezselézett hajat, mint akkor…
De neki köszönheti azt, hogy ma Las Nochesben tengetheti a napjait, s olvashat kedvére. Így kénytelen hűséges lenni hozzá, hiszen segített arrancarrá változnia, s nagyobb hatalomra szert tennie, mint amiről valaha is álmodott.

Tárgy: Re: Hannibal van de Sande Bakhuyzen Szer. Aug. 11, 2010 12:48 am

Érdekes, kidolgozott előtörténet és karakter, természetesen ELFOGADOM.

Lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000 ryou, ennek megfelelően készítsd el adatlapodat is.

Üdv az oldalon, jó játékot!