- Hé, Yanzen, nincs kedved egyet sétálni a friss levegőn?
- Mi? Miről beszélsz, Jirame?
Ezeket a szavakat váltották egymással a Kaizoku fivérek. Mivel már nagyon harcolni akarnak, elmennek keresni valami ellenfelet, hogy harcoljanak. Mivel ketten vannak, előnyben vannak más ellenfelekkel szemben, hiába az előny, a két testvér magával viszi egyik elit őrüket, méghozzá Angelo-t. Így hármójuknak nem igazán van ellenfele a lelkek között, ezért egy shinigami kéne ellenfélnek. Mielőtt elindultak, Jirame észrevette, hogy egy kis aranyat zsákmányolni kéne, egyszóval elmennek harcolni, és rabolni. Elindult Jirame, Yanzen, és Angelo, hogy ellenfelet és aranyat kerítsenek. Észak-Rukongai körül próbálnak szerencsét, ott kéne találni valami erős kis ellenfelet. Már egy pár kilométert mentek, mikor Angelo szólt a főnököknek, hogy valami erősebb lélekenergiát érez. Mind a hárman csatára készültek, és elindultak a lélekenergia felé, hogy majd jót fognak harcolni. Angelo ment elől, Yanzen mögötte, és Jirame ment leghátul. Már elég közel voltak a harcoshoz, majd kiderül, hogy miféle teremtmény, addig is, Angelo figyel, hogy nem-e valamilyen csapdába sétálnak bele.

Még egy átkozottul átlagos nap. Reggel még nyugodtan sétáltam az utcai ruhámban, ám a "semmiből" egy felettes jelent meg és erőszakolta rám az egyenruhámat. No persze nem ő maga adta rám, hanem parancsba adta, hogy vegyem fel, de ez nekem nem tetszett. Sosem szerettem ezt a fekete egyenruhát. Nem, nem a feketével van a bajom, hanem magával a ruhával. Tisztára mintha egy vak elefánt tervezte volna. Minden esetre felvettem a szörnyűséget és folytattam az utamat. Hosszú ideig jártam a Tiszta Lelkek Városának utcáit, amikor a hadnagyom hivatott.
Először azt hittem valamiféle büntetést fogok kapni, amiért nem szoktam sűrűn hordani az egyenruhám. A hadnagy végül is nyugodt körülmények között kiküldött Észak-Rukongait őrizni. Nem sok kedvem volt hozzá, de legalább felvehetem a normális göncömet. Hiszen ott biztos nem kutatnak utánam. Egyszerű kis rutin munka, amit bárki el tudna végezni.
Első utam a szállásomra vezetett, ahol a shinigami ruha alá a normál ruhámat is felvettem. Végül elindultam az északi kapu felé. Amint kiléptem lelkek szemi fürkésztek engemet. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen minden halálistent tiszteltek. Ennek ellenére én inkább a "tökéletesek" fajába szeretnék tartozni. Mindenki elől titkolt célom, hogy Aizen-sama elismerjen és az oldalán tudjak harcolni. A shinigamik mind gyengék, sokkal inkább hangyák, akik létszámfölényben győzik le az arrancarokat. Hiába legyőzhetetlen egy az egy ellenben egy arrancar, ha negyven shinigamival kéne egyszerre megütköznie.
Gondolataim közben kerestem egy helyet, ahol feltűnés nélkül le tudom vetni az egyenruhám és szabaddá tudom tenni az utcai ruhám. Végül pár percnyi séta után találtam is egy megfelelő helyet. A csúf fekete ruhadarabot földre dobva szabaddá tettem a kedvenc ruházatomat. Miután átöltöztem ismét megindultam.
Útközben a lelkek reakcióját figyeltem, szinte az összes kidülledt szemmel nézett rám. Hisz az "egyirányú úton" az ellenkező irányba mentem. Tekintve az átlagos öltözékem léleknek néztek, sőt talán egyben őrültnek is. Hiszen mindenki a nyugodt környék felé igyekezett, ahol meg tudják őket védeni a halálistenek. De nem, nekem muszáj a veszély felé mennem, mert engem küldtek azért, hogy megnézem mi a helyzet a körzetben. Hosszú ideig nyugodtan sétálgattam, amikor hirtelen egy nagyobb erőforrást éreztem.
Megálltam és vártam, hogy a "valami" elérjen engemet. Rövid ideig kellett csak állnom, ]ugyanis a forrás tulajdonosai is siettek. Egy arrancar és két lélek volt az.
[color:901b=goldEgy hibátlan!? Itt a lelkek városában? Milyen szerencsés is vagyok egy tökéletessel találkozhatom itt. Kicsit elgondolkodtam, majd belegondoltam a helyzetembe. Bármikor jöhet egy lélek és megtudhatja, hogy tisztelem Aizen Souske-sama teremtményeit, akkor pedig biztos, hogy kivégeznek, még mielőtt csatlakozhattam volna példaképem seregéhez. Szóval mégsem vagyok szerencsés, hiszen végeznem kell evvel a ... "hibátlannal", de ha valóban közéjük tartozik mit keres itt? Hiszen Aizen-sama mellett lenne a helye. Minden esetre ez egy gyengébb alanynak tűnik, így minden bizonnyal végezni tudok vele. Sajnos .. Gondoltam, miközben vártam az ellenség lépésé.

Angelo jelentette, hogy egy shinigami az, aki valamilyen furcsa módon a sima öltözetet hord. Angelo szerint, simán legyőzzük ezt a shinigamit, maximum egy tiszt lehet. Jirame és Yanzen felzárkózott Angelo mellé, egymásmellet álltak mind a hárman. Megbeszélték, hogy egyesével mennek a shinigami ellen, és sorsot húznak, hogy kimegy elsőnek. Angelo három kicsi pálcát keresett, és abból húztak sorsot. Yanzen lett a szerencsés harcos, ő fog elsőnek küzdeni a shinigami ellen, míg a távolból Jirame és Angelo meglesik a shinigami harci modorát. Yanzen kilépett a sorból, és a másolt zanpakuto-jához nyúlt, Yanzen nem várt, aktiválta a zanpakuto kardjának erejét.
- Kakeru, Kuro Hane! -a tollak körbevették Yanzen-t azzal megvédve minden fizikai támadás elől. Egy tollat ellenfele felé lőtt, reménykedve azzal, hogy megsebesíti. Yanzen azért nem vár olyan sokat ettől a támadástól, csak afféle tesztként értékeli, hogy mire képes ez a shinigami. A toll már közel járt, majdnem, hogy elérte Yanzen ellenfelét.

Ellenfeleim tanácskozásba kezdtek. Látszólag úgy gondolták ott sem vagyok. Tulajdonképpen semmibe vettek. A "hibátlant" még megértem, hogy semmibe vett, na de hogy a másik kettő is lebecsüljön, az már nem tetszett. Miközben ők látszólag gondolkodtak, melyikük is harcoljon, addig én bemelegítettem. Nyújtogattam egy kicsit a végtagjaimat, majd előhúztam a kardomat. Időközben eldöntötték, hogy ki lesz az ellenfelem. Az egyik lélek lett az szerencsére nem a "tökéletesek" közül kell megölnöm egyet. Gondoltam magamban, miközben az ellenfelem máris támadásba lendült, a tolla vagy mi a csudája elől, éppen hogy csak sikerült elhajolnom. Ezt ő sem gondolta komolyan. A legjobb az lenne, ha egyelőre megpróbálnám ellenfelemet legyengíteni. Talán ha csak védekezem és semmilyen komoly támadásom nem leplezem le, akkor esélyem lesz mind a három ellen. Sőt talán ez az egyetlen esélyem a győzelemhez, hiszen ha ez az egy ellen nem bírom ki, anélkül, hogy ne fedném fel egyik technikám, akkor ha egyszerre támadnak esélyem sem lesz. Miközben ellenfelem következő lépését várom, elgondolkozom az arrancar helyzetén. Az, hogy ez a két lélek minimum egyenrangúként kezeli, szinte feldühít. A hiba nélküli lény pillanatok alatt a porba zúzná ezeket az istenkáromlókat. Talán maga Aizen-sama parancsolta az arrancarnak, hogy boruljon térdre a két lélek előtt. Akkor viszont különleges lehet ez a két lény. Lehetőséget lát bennük az egyetlen példaképem. Sokkal inkább felidegesítettek a gondolataim, mint gondoltam. Arcom eltorzult, miközben az ellenfelem támadását vártam.

Láthatóan Yanzen ellenfele nagyon magába van méjedve, így itt az alkalom, hogy lecsapjon rá. Ha most sikerülne győznie Yanzen-nek, akkor Jirame nagyon csalódott lenne, hiszen egy shinigamitól jóval többet vár. Angelo-nak tök mindegy, hogy itt mi lesz, a lényeg, hogy a mesterei ne patkoljonak el. A shinigami a két fivért szinte nem is látja, csakis Angelo-ra veti a tekintetét, és folyamatosan őt bábulja.
- Hé, shinigami azért figyelj oda! -szólt Yanzen az elméjedt harcoshoz. Ekkor egy kicsit erősebb támadással próbálkozott, három tollat lőtt ki felé, és már sokkal erősebben lövi ki ezeket, ettől a támadástol már Yanzen vár valamit, hogy sérülést okozzon, vagy valami hasonlót. Jirame meglepődve nézi, hogy Yanzen máris ilyen szintű harcba kezdett, látszólag Yanzen hamar el akarja intézni az ellenfelét. Angelo egyáltalán nem a harcra koncentrál, hanem azon gondolkodik, hogy miért ő rá koncentrált a shinigami addig, amíg Yanzen rá nem kiáltott. Angelo is beszállt a társalgásba:
- Te shinigami! Mit bámulsz engem? Nem láttál még egy Arrancart? -mérgesen morogta Angelo. Teljesen idegess lett, és ő akar harcolni ellene amikor Jirame leállította:
- Nyugi, Angelo! Várd ki a sorod! -szép halkan mondta Jirame. Mindenki a shinigami lépésére várt, a tollak már elég közel jártak.

- Hé, shinigami azért figyelj oda!- Lendített ki a gondolataimból az ellenfelem a gondolataim közepette. Ezek után pedig támadást indított felém, most három "valamit" küldött felém. A nap fényében megvillant valami, de én inkább egy gyors shunpoval kikerültem az első kettő tollat, ám a másodikat csak kardommal bírtam volna hárítani. Ám az elég erősnek mutatkozott, ahhoz hogy lepattanjon a pengémről és a vállamat súrolva távozzon. A vállamból elkezdett kifolyni a vér, de én most nem evvel törődtem. Az arrancar szólásán gondolkodtam. Nagyot csalódtam benne, úgy gondoltam, ha valami nem tetszik neki, akkor cselekedni fog, nem pedig kötekedni. Hiszen a tökéletes lények nem félnek semmitől és senkitől. Továbbá nem is hajolnak meg holmi lelkek előtt. A saját útjukat járják, hiszen Aizen mester ritkán avatkozik a dolgaikba. Mindenkinek megadta azt, amire szüksége lehet, s lám vannak, akik kitűnnek. Úgy tűnik a tökéletesek között is vannak selejtek. Most végre eltakaríthatom Aizen-sama után a szemet, mert nem hiszem, hogy szívesen látná vissza ezt a lényt a példaképem. Nyugodt szívvel küldhetem a túlvilágra ezt a selejtet. Ez kissé megnyugtatott. Kicsit a gondolataimba mélyedtem és elgondolkodtam. Ezzel a harcmodorral könnyedén legyőz ez az ürge, főleg ha ezeket a fura valamiket használja. A legjobb a frontális támadás lenne, na de mi az a valami körülötte. Kicsit idegesít, hogy olyasmibe kellene berohannom, amiről azt se tudom, micsoda. Minden estre egy kis tesztbe nem fogunk belehalni. Miközben végére értem gondolatmenetemnek elkezdtem mormogni. "Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indul dél felé." Majd a mormogás végén a kezemet megtámasztva az ellenfelem felé nyújtottam a tenyerem és vártam, hogy kijöjjön belőle a labda.

Az arrancar már nagyon lázba jött, és a Yanzen felé szállt lövedéket a kezével megfogta.
- Yanzen, állj arrább, majd én elintézem. -mondta Angelo.
- Őő.. te tudod Angelo, nem szólok bele, nekem most nem sok kedvem van harcolni. -mondta Yanzen, mintha félt volna.
- Cöhh, Yanzen, csak nem feladtad? Na mindegy. -mondta Jirame, egy kicsit meglepődötten.
Angelo hirtelen a zanpakuto-jához nyúlt, és egyből támadásba lendült. Az elején viszonylag lassú kard kombinációkat használt az Arrancar, majd egyre gyorsabbakat, de ezeket az ellenfelünk hárította, vagy elhajolt. Angelo végül is egy kicsit lenyugodott, és jön a szokásos udvariasság.
- Elnézést uram, csak már nagyon vágytam egy kis küzdelemre! Elvégre nem vagyok gyenge, és hát csak jó, hogyha harcol az ember. -majd meghajolt ellenfele előtt az arrancar.
- Kezdhetjük? -majd higgadt fejjel elölről minden, szép nyugodtan ment ellenfele felé, és készítette a zanpakuto-ját.
- Ezer-bocsánat, még be sem mutatkoztunk, az én nevem Angelo, egy Arrancar. És önben kit tisztelhetek? -majd szép lassan elindult a shinigami felé, és készítette a zanpakuto-ját egy kis párharcra.

A hibás arrancar kézzel védte ki a kidoumat, amin meg se lepődtem, hiszen nem volt olyan hú, de erős támadás. Mindezek után pedig visszaküldte a társát a hátsó sorba. Ezek után pedig elkezdett támadni. Kezdetben úgy éreztem, mintha csak egy tanonccal harcolnék, ám egyre csak gyorsított és a végére már csak éppen hogy ki bírtam térni a támadásai elől. Kénytelen voltam hátrálni. Igazam volt, még nagyon gyenge vagyok, ahhoz hogy csatlakozzam példaképem seregéhez. Hiszen a mostani ellenfelemet is ő küldhette el, minden bizonnyal pedig nem személyes indok állt a dolog hátterében. Aizen mester gyengének tartotta, ahhoz hogy továbbra is vele maradjon. Ez azt jelenti, hogy nekem kell végeznem evvel a hibátlannal, amelynek több hibája van,mint amennyi megengedett neki.
- Elnézést uram, csak már nagyon vágytam egy kis küzdelemre! Elvégre nem vagyok gyenge, és hát csak jó, hogyha harcol az ember. - Szólt az ellenfelem, majd meghajolt. Minden bizonnyal mindenkivel ilyen udvarias volt, amin nem is csodálkoztam. Hallottam már szóbeszédeket olyan tökéletesekről is, akik ellenfeleikkel nem is harcolnak hanem csak beszélgetnek. De akkor ez miben más, mint a többi. Ő is egy békepárti lehet, továbbá egész erősnek is tűnik. De akkor miért maradt itt? Talán valamilyen ígéret fűzi, ehhez a két lélekhez?
- Kezdhetjük? - Kérdezte az ellenfelem, mintha az egész harcot teljesen elölről akarná kezdeni. Ekkor hirtelen kis szúrást éreztem a vállamba. A vérzés már elérte a mellemet is, de igen csak vékony vérvonalat húzott maga után, így nem volt ok nagy pánikra.
- Ezer-bocsánat, még be sem mutatkoztunk, az én nevem Angelo, egy Arrancar. És önben kit tisztelhetek? - Na, most beszélgetünk vagy pedig harcolunk. Kérdeztem magamtól, ugyanis az előbb még harcról beszélt, amihez nem szükséges tudni az ellenfeled nevét. Sőt néhány esetben jobb is, ha nem tudjuk az ellenfél nevét. Hiszen egy névről sok dologról juthat eszünkbe. Ki tudja talán egy régi szerelmed neve. Vagy hasonló, de szerencsére nekem nem volt szerelmem, csak egy nevelőanyám.
- A nevem Hosijo Ren, a 12.osztag 4.tisztje vagyok, shinigami. - Majd magamban hozzátettem: Már nem sokáig halálisten. Időközben kardomat erősen fogtam, felkészülve a harcra.

Jirame és Yanzen figyelték Angelo-t, közben már-már unatkoztak, Angelo nem olyan izgalmasan harcol, hanem minél hamarabb végezni akar az ellenfelével, és eközben nagyon udvarias. Angelo-nak a resurrection-jára nem is kellet sokat várni, a shinigami nagy bajban van.
- Hozz fényt a sötétségbe, Glearia! -Angelo már fel is öltötte az angyal formát, a kezében volt a pallos, és a pajzsa is. A lélekenergiája óriási lett, nem tudom, hogy mennyi esélye van szegény shinigaminak, de én nem lennék a helyében. Nem azért nem lennék, mert legyőzne, hanem azért mert ellene nehéz küzdeni. Ritka az olyan shinigami aki 20 percnél tovább bírja Angelo ellen. A harc megkezdődött, és Angelo egy Cero-val kezdett.
- Cero!! -elég erős kis Cero, jó, hogy ha az ember vigyáz vele, mert igencsak nagy hatalommal rendelkezik. Igencsak gyorsan is ment, ezt még Jirame is nehezen védené ki, pedig ő se gyenge. A Cero már közeljárt az ellenfeléhez.

Az ellenfelem látszólag minél hamarabb végezni szeretett volna, egyfolytában a fontosabbnál fontosabb szerveimet támadta. Szerencsére legtöbbjüket sikerült hárítanom, így nagy baj nem lehetett. Legvégső esetben próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne sérüljek meg. Majd hirtelen rövid időre megállt, ekkor arra következtettem, hogy most a ressurectionre készül. Úgy gondoltam, jobb ha kihasználom a pillanatnyi gyengeségét és elkezdtem lélekenergiát gyűjteni egy kidouhoz. Az ellenfelem eközben felvette az átalakult alakját. Mint egy angyal. Bár az egyetlen "isten" teremtette őket, azért angyalnak hívni őket, elég nagy hiba volna.A hibátlanok ugyanis, nem kímélik az embereket. Legtöbbjük már csak a létezésével több száz vagy akár több ezer embert is megölt. Hiszen a csodás folyamatuk közben a hollowk rengeteg embert ölnek meg. Mikor pedig menossá fejlődnek egymást falják fel és úgy alakulnak át adjuchasttá. Ez tulajdonképpen a végső evolúció. De nekem most nem evvel kéne foglalkoznom, hanem az ellenségemmel. Ez az alakja eléggé illúzió romboló. Hiszen az angyalokat nem igazán így képzeli el az ember. A feladatuk az ember védekezése volna, így nem igazán tudom miért van nála kard és pallos, de ez az ő dolga. Mindeközben az ellenfelem sem tétlenkedett, az új formájában energiát gyűjtött egy cerohoz, majd el is lőtte azt. Most talán van egy kis időm, gondoltam majd egy shunpoval kitértem a cero elől és egy újabbal közelebb kerültem az ellenfelemhez, majd a régóta gyűjtött lélekenergiát egy Hadou 04: Byakuraiba fektettem. Könnyen megeshet, hogy a másik kettő a segítségére siet és megmentik valahogy, de az is lehet, hogy egy sonidoval tér ki, már ha van ereje hozzá egy cero után ....

Angelo a kidout a pajzsával könnyedén hárította, majd nevetni kezdett.
- Ennél többre lesz szükséged, hogy ha le akarsz győzni! -majd az óriási bárdját készíti elő, egy újabb támadásra, de még előtte megszórta egy kevéske Bara-val, szám szerint 5-el. A bárdot a hátával kitámasztotta, majd lendületből lendíti, mert úgy sokkal erősebb. Angelo sok támadással rendelkezik, a shinigaminak nem sok esélye van, lehet, hogy Jirame-nek és Yanzen-nek nem is kell harcolniuk, hanem az arrancar elintézi ezt a kis pattogó shinigamit. Angelo ressurrection-ja rendkívül szép, de ugyanakkor erős is, igen megtévesztő, annak ellenére, hogy van egy fegyvere is, a támadásainak több mint a fele a pajzsával kapcsolódik össze, és a védekezés a legnagyobb fegyvere, méghozzá szó szerint. Angelo nagyon gyorsan vált arrancarrá, alig 150 év alatt, most körülbelül olyan 170 éves lehet. A technikái kifinomultak, udvariasságot sugallnak, és a neve is nagyon "udvarias" neki. Angelo még annak idején az 5. espada-nak volt a fracciónja, de ő nem szeretett Aizen-sama mellet lenni, többre vágyott mint küldetések, ezért állt be Jirame és Yanzen bandájába, a Brotherhood Of The Black Feather-be. Jirame és Yanzen már unalomból kő-papír-ollózott, hiszen a shinigami idáig semmi figyelemre méltót nem tett, csupán egy pár kidou-ból meg pár technikából, és Angelo ressurection-jábol áll az egész harc. Yanzen nagyon jól ismeri az Arrancar ressurection-ját, hiszen annak idején elég sokat harcoltak egymással, Jirame leginkább az arannyal és a nőkkel foglalkozott, mikor Yanzen tagokat toborzott. A lényeg, hogy az aranybányájuk fogyóban van, és most aranyért, és egy kis harcért hagyták el szerény tanyájukat. Angelo bara-i közel jártak a shinigamihoz, a technika után, a bárdját fogja használni, a támadásra.

Ellenfelem pajzsával hárította a kidoumat, ami nem is volt olyan meglepő. Végül is mire másra használható egy pajzs a védekezésen kívűl.
- Ennél többre lesz szükséged, hogy ha le akarsz győzni! - Kiáltott rám az ellenfelem. Gondoltam is, hogy csak kidoukkal nem fogom bírni legyőzni. Majd öt barával küldött meg. Nem tűntek halálosnak, legalábbis egyesével, ám figyelemelterelésre esetleg kisebb sebszerzése alkalmas. Úgy döntöttem megnézem milyen erős is ez a bara. Két kezemmel próbáltam akadályozni a bara útját, ám ennek egy húsz méteres többeséses repülés lett a végeredménye. A fejemen három púp is lehetett, de arcomon vigyor helyezkedett el. Legalább ebben nem lehetett rá panasz, hiszen egész erős a barája. Vérző állal álltam fel, majd egy shunpoval tértem ki az ellenfelem bárddal való támadása ellen. Kicsit félrehúzódtam az ellenfelemtől, hogy végre eldöntsem, nem játszadozom vele.
- Igazad van, ha csak negyedgőzzel harcolok nem fog menni. - Kardomat felemeltem és a markolatát erősen megszorítva energiát gyűjtöttem a shi-kaihoz. - Azt ajánlom szólj a társaidnak, hogy készüljenek fel. -Szememet becsuktam, majd a shi-kai parancsomat kezdtem el mormolni. - Fuku, Sitojakana Sojokaze!- Mikor szememet kinyitottam a kardom már eltűnt és a kezem körül megjelent a szokásos szélaura. Szememmel a két lélekre koncentráltam, majd hirtelen egy éles szélfuvallat tartott feléjük. Mindeközben a mögöttem tartózkodó arrancart is megtámadta egy hasonló, ámde jóval erősebb széltámadás. - Ha nyerni akarok mind a hármojúkkal végeznem kell. De vajon tényleg nyerni akarok? - Beszéltem magamban egy darabig. Időközben valószínüleg mind a három ellenfelem magukhoz tér. Ha valami távolsági támadással támadnának, akkor azt megpróbálom eltéríteni útjáról, ha pedig túl közel jönne valamelyik, akkor kazetatéval szétdaráltatom.

- Ember! Te tényleg nem találkoztál még egy Arrancarral? Ráadásul Angelo nem az a gyenge fajta.. szóval szerintem nem kell segítenünk neki! De majd meglátod, hogy mire képes, hiszen ő képes volt meglógni a felettesétől, a lényegbe most nem megyek bele. -mondta Yanzen, miközben hallotta, hogy Angelo-t alábecsüli ez a shinigami. Jirame csak nézte, hogy Yanzen magyaráz össze-vissza az ellenfelüknek.
- Óh istenem! Elég lenne csak megölni ezt a csávót, meg kirabolni, nem kell ezzel harcolni, Angelo! Végezd ki! -mondta Jirame.
- Rendben! -örömmel és udvariasan- Hosijo Ren! Most nagyon sajnálom, de meg kell, hogy öljelek. -majd felemelte a pajzsát, és magában suttogva mondott egy technikát. A technika nagyobb erejű volt mint egy cero, és száguldott Angelo ellenfele felé.
- Ez a legerősebb technikám! Ha ezt is kivéded, akkor meg kell, hogy öljelek! -ordította az arrancar, miközben arra készült, hogy a shinigami nehogy visszaverje a támadást, vagy valami hasonlót ne tegyen. Ez elől a támadás elől még nem olyan sokan tudtak kitérni, de akik kitértek, azok is mind meghaltak, de leginkább azért nem szokott Jirame és Yanzen teljes erőből harcolni, hogy ellenfelük megölése után, kitudják rabolni, viszont azzal a technikával az nem igazán lehetséges, mert teljesen elpusztítsa az ellenfél testét, tehát ha ezt a támadást valahogy nem védi ki, akkor a shinigaminak annyi lesz, mint a botnak. A támadás kék színű, de rettentően hatalmas, és eléggé félelmetes is, szóval a shinigaminak be kell vetni minden tudását, egy igazi arrancar technika ellen. Jirame és Yanzen kíváncsian várja, hogy mit fog bevetni a shinigami, ez ellen a pusztító képesség ellen, amit még nem igazán élt túl senki, csak az Espada-k meg a magas rangú shinigamik, de a banda tagjai, és Angelo nem olyan sűrűn találkozik kapitányszintű shinigamikkal, és hadnagyokkal sem, viszont az arrancarok a bandán belül, (legtöbbjük) harcolt Espada-val, de valamilyen csodás módon élnek, és semmilyen maradandó sérülésük sincs. A pusztító technika már közel járt a shinigamihoz, és lassan kiderül, hogy mire is képes ennek az arrancarnak a pusztító technikája....