Shihouin Yoruichi Admin
Hozzászólások száma : 807 Age : 33 Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;) Registration date : 2008. Sep. 05. Hírnév : 114
| Tárgy: Útmutató a japán felszólító alakhoz Hétf. Jún. 21, 2010 2:37 am | |
| Az előtörténetek talán leggyakoribb hibája a zanpakutok illetve resurrecciónok japán nyelvű parancsszavának helytelen írásmódja. Lévén a szótárban értelemszerűen csak a szótári alak van benne, japán nyelvtudása pedig viszonylag keveseknek van kis hazánkban, ezért sokszor születnek olyan zanpakuto parancsok, amiket ha ténylegesen lefordítanánk, például ezt kapnánk: “Ébred, Földsárkány!” Ugye hogy ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy parancs? Ez a kis útmutató azért készült, hogy többen ilyen hibába ne essenek bele.
Hogyan tegyünk felszólító módba?
Ahhoz, hogy a parancs valóban parancsnak is hangozzon, az igéket felszólító módba kell tenni. Ez magyarban is így van, szóval ebből a szempontból semmi meglepőt nem hordoz magában a japán nyelv ^^
Ha kiválasztottuk az igénket, amit használni fogunk, először is meg kell néznünk, hogy milyen típusú igével van dolgunk. A japánban háromféle igetípust különböztetünk meg, ezek a:
1. Godan igék 2. Ichidan igék 3. Suru igék
Látogassuk meg a http://www.jisho.org/words/ címen található angol-japán szótárat (jó esetben már találkoztál is vele, benne van a Gyakori kérdések c. topikban), és írjuk be az igénket a megfelelő szövegmezőbe (1). Jelöljük be a “kana az romaji” rubrikát (2), hogy latin betűvel is kiírja a találatokat. Ha a Search gombra kattintunk, valami ilyesmit kapunk:
Emlékeztek az igefajtákra? A találat alatt dőlt betűvel (3) kiírja, hogy az általunk beírt ige milyen típusú. Most, hogy ez megvan, jöjjön a lényeg, maga az átalakítás.
a) Ha godan igét találtál, mint én, akkor a szóvégi “u” betűt “e”-re kell cserélni. Pl. hanasu -> hanase
b) Ha ichidan igét találtál, akkor a szó -ru végződését -ro alakra kell cserélni. Pl. okiru -> okiro (=felkel -> kelj fel!)
c) Ha suru típusú igét találtál, egy hangyányival trükkösebbnek kell lenni. A suru típusú igék ugyanis két részből tevődnek össze: egy főnévből és a “suru” (=csinál) igéből. A szótárunk viszont csak a főnévi részét írja ki az igének. Mi a teendő ilyenkor? A főnévhez egyszerűen csapd hozzá a suru ige felszólító alakját, ami úgy hangzik, hogy “shiro”. Pl. benkyou suru -> benkyou shiro (=tanul -> tanulj)
Ennyi, ugye nem volt nehéz?
Kérés 1.
Ritka esetben előfordulhat, hogy a zanpakutódat nem felszólítani akarod a shikai formára váltásra, hanem megkérni, mert mondjuk olyan a kapcsolatotok. Van egy rossz hírem: ez egy kicsivel bonyolultabb mint a felszólítás.
Ha megvan az igénk, és hogy milyen típusú, először is át kell alakítanunk múlt időbe, majd pedig abból az ún. -te formába. Az alábbi táblázat segít ebben:
Godan igék | Eredeti végződés | Múlt időben | -te formában | Példák | -ku | -ita | -ite | kaku -> kaita -> kaite | -gu | -ida | -ide | isogu -> isoida -> isoide | -u -tsu -ru | -tta | -tte | utau -> utatta -> utatte matsu -> matta -> matte kaeru -> kaetta -> kaette | -nu -bu -mu | -nda | -nde | shinu -> shinda -> shinde asobu -> asonda -> asonde nomu -> nonda -> nonde | -su | -shita | -shite | hanasu -> hanashita -> hanashite | Ichidan igék | Eredeti végződés | Múlt időben | -te formában | Példák | -ru | -ta | -te | taberu -> tabeta -> tabete | Rendhagyó igék | Eredeti ige | Múlt időben | -te formában | suru kuru | shita kita | shite kite |
A következő lépés már nem kötelező, de egy szépen megformált kéréshez a -te alak végéhez hozzá kell tűzni a “kudasai” kifejezést (pl. tabete kudasai). Ha nem teszed hozzá, akkor a kérésed közvetlenséget és nem udvariasságot fog tükrözni. A különbség valami olyasmi lehet, mintha az “Idehozná a sót, kérem?” kérésből lehagynánk a “kérem”-et és még tegeződnénk is mellé. Vagy talán még nagyobb is.
Zárójeles megjegyzés csak, de ha a -te formához hozzáadod a -kure végződést, azzal is adhatsz parancsot (pl. tabetekure). Ez nem annyira parancsoló jellegű, mint az első részben tárgyalt átalakítás, viszont már nem is olyan udvarias, mint a -te+kudasai forma. Általában szülő-gyerek vagy tanár-diák viszonyban használják.
Kérés 2.
A kérésnek nem az az egyetlen formája, amit az előbb leírtam. Létezik egy másik, egyszerűbb módszer is. Ehhez a kiszemelt igénket le fogjuk csupaszítani az igetőre, aztán hozzáadjuk a -nasai kifejezést. Lássunk hozzá!
Először is keressük meg az igetövet.
a) Godan igék A szóvégi u-ból i lesz. Pl. utau -> utai
b) Ichidan igék A -ru végződést levágjuk. Pl. taberu -> tabe
c) Rendhagyó igék suru -> shi kuru -> ki
Majd adjuk hozzá a -nasai végződést (pl. utainasai, tabenasai, shinasai) és kész is vagyunk ^^
Az útmutatót Sakai Kotomi állította össze! |
|