Útmutató a japán felszólító alakhoz

Tárgy: Útmutató a japán felszólító alakhoz Hétf. Jún. 21, 2010 2:37 am

Az előtörténetek talán leggyakoribb hibája a zanpakutok illetve resurrecciónok japán nyelvű parancsszavának helytelen írásmódja. Lévén a szótárban értelemszerűen csak a szótári alak van benne, japán nyelvtudása pedig viszonylag keveseknek van kis hazánkban, ezért sokszor születnek olyan zanpakuto parancsok, amiket ha ténylegesen lefordítanánk, például ezt kapnánk: “Ébred, Földsárkány!” Ugye hogy ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy parancs? Ez a kis útmutató azért készült, hogy többen ilyen hibába ne essenek bele.

Hogyan tegyünk felszólító módba?

Ahhoz, hogy a parancs valóban parancsnak is hangozzon, az igéket felszólító módba kell tenni. Ez magyarban is így van, szóval ebből a szempontból semmi meglepőt nem hordoz magában a japán nyelv ^^

Ha kiválasztottuk az igénket, amit használni fogunk, először is meg kell néznünk, hogy milyen típusú igével van dolgunk. A japánban háromféle igetípust különböztetünk meg, ezek a:

1. Godan igék
2. Ichidan igék
3. Suru igék

Látogassuk meg a http://www.jisho.org/words/ címen található angol-japán szótárat (jó esetben már találkoztál is vele, benne van a Gyakori kérdések c. topikban), és írjuk be az igénket a megfelelő szövegmezőbe (1). Jelöljük be a “kana az romaji” rubrikát (2), hogy latin betűvel is kiírja a találatokat. Ha a Search gombra kattintunk, valami ilyesmit kapunk:

Útmutató a japán felszólító alakhoz QEMQW0tvAwJQBw0cFgVR

Útmutató a japán felszólító alakhoz QEMQW0tvAwJQBw0cFgVR

Emlékeztek az igefajtákra? A találat alatt dőlt betűvel (3) kiírja, hogy az általunk beírt ige milyen típusú. Most, hogy ez megvan, jöjjön a lényeg, maga az átalakítás.

a) Ha godan igét találtál, mint én, akkor a szóvégi “u” betűt “e”-re kell cserélni.
Pl. hanasu -> hanase

b) Ha ichidan igét találtál, akkor a szó -ru végződését -ro alakra kell cserélni.
Pl. okiru -> okiro (=felkel -> kelj fel!)

c) Ha suru típusú igét találtál, egy hangyányival trükkösebbnek kell lenni. A suru típusú igék ugyanis két részből tevődnek össze: egy főnévből és a “suru” (=csinál) igéből. A szótárunk viszont csak a főnévi részét írja ki az igének. Mi a teendő ilyenkor? A főnévhez egyszerűen csapd hozzá a suru ige felszólító alakját, ami úgy hangzik, hogy “shiro”.
Pl. benkyou suru -> benkyou shiro (=tanul -> tanulj)

Ennyi, ugye nem volt nehéz?

Kérés 1.

Ritka esetben előfordulhat, hogy a zanpakutódat nem felszólítani akarod a shikai formára váltásra, hanem megkérni, mert mondjuk olyan a kapcsolatotok. Van egy rossz hírem: ez egy kicsivel bonyolultabb mint a felszólítás.

Ha megvan az igénk, és hogy milyen típusú, először is át kell alakítanunk múlt időbe, majd pedig abból az ún. -te formába. Az alábbi táblázat segít ebben:

Godan igék
Eredeti végződés	Múlt időben	-te formában	Példák
-ku	-ita	-ite	kaku -> kaita -> kaite
-gu	-ida	-ide	isogu -> isoida -> isoide
-u -tsu -ru	-tta	-tte	utau -> utatta -> utatte matsu -> matta -> matte kaeru -> kaetta -> kaette
-nu -bu -mu	-nda	-nde	shinu -> shinda -> shinde asobu -> asonda -> asonde nomu -> nonda -> nonde
-su	-shita	-shite	hanasu -> hanashita -> hanashite
Ichidan igék
Eredeti végződés	Múlt időben	-te formában	Példák
-ru	-ta	-te	taberu -> tabeta -> tabete
Rendhagyó igék
Eredeti ige	Múlt időben	-te formában
suru kuru	shita kita	shite kite

A következő lépés már nem kötelező, de egy szépen megformált kéréshez a -te alak végéhez hozzá kell tűzni a “kudasai” kifejezést (pl. tabete kudasai). Ha nem teszed hozzá, akkor a kérésed közvetlenséget és nem udvariasságot fog tükrözni. A különbség valami olyasmi lehet, mintha az “Idehozná a sót, kérem?” kérésből lehagynánk a “kérem”-et és még tegeződnénk is mellé. Vagy talán még nagyobb is.

Zárójeles megjegyzés csak, de ha a -te formához hozzáadod a -kure végződést, azzal is adhatsz parancsot (pl. tabetekure). Ez nem annyira parancsoló jellegű, mint az első részben tárgyalt átalakítás, viszont már nem is olyan udvarias, mint a -te+kudasai forma. Általában szülő-gyerek vagy tanár-diák viszonyban használják.

Kérés 2.

A kérésnek nem az az egyetlen formája, amit az előbb leírtam. Létezik egy másik, egyszerűbb módszer is. Ehhez a kiszemelt igénket le fogjuk csupaszítani az igetőre, aztán hozzáadjuk a -nasai kifejezést. Lássunk hozzá!

Először is keressük meg az igetövet.

a) Godan igék
A szóvégi u-ból i lesz.
Pl. utau -> utai

b) Ichidan igék
A -ru végződést levágjuk.
Pl. taberu -> tabe

c) Rendhagyó igék
suru -> shi
kuru -> ki

Majd adjuk hozzá a -nasai végződést (pl. utainasai, tabenasai, shinasai) és kész is vagyunk ^^

Az útmutatót Sakai Kotomi állította össze!