Edzőterem

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. Nov. 10, 2012 1:22 am

Eepurirui tréfa

Pár céltáblában landolt késdobás után rukkuztem Atamaga~nii felé, el akartam újságolni neki, hogy milyen jól sikerültek az utóbbiak, amikor is hatalmas eseményeket láthattam kibontakozni. But no knowoltam, hogy ki miért is tett, mit pontosan, de biztosan igazuk van, majd amint lesz rá alkalmam, megkérdezek valakit.
- Ranningupálya? Ranningulni fogunk? *o* – happii sumairu jelenik meg arcomon. Mondjuk eléggé buta kérdés volt, hiszen mi mást csinálnánk wan ranningupályán, ha nem futnánk nem? *o*” De hát nálunk is the sukuuruban the ranningupálya közepén atlétikázásra alkalmas eszközök vannak, szóval okkal kérdeztem meg és annyira nem is hangzik is ostobácskának. Biggu sorujaasan szalutálok, természetesen kyattosumairuval az arcomon Atamaga~nii előtt, majd csak ezután hagyom el a többieket követve a késdobálós helyszínt.
Olyan nagyon ueitolom the ranningus részt, mert azaz iskolában is megy, és itt sem lehet másabb, minden bizonnyal nem lesz annyira nehéz, mint az első két feladat, szóval akár még menni is fog úgy, ahogy the sukuuruban. *o* Igyekeztem az átöltözéssel and uetioltam the többieket is, mert meg akartam tudni azt is, hogy mi volt ez az egész előbb a késdobálásnál.
- Yui~nee! – szólítom meg kurasutársamat. - Mond, yuu knowolod mit történt az előbb? Én ritorut lemaradtam, el voltam foglalva the célteeburuval… TwT Tényleg, amúgy mit kellett csinálnotok, amikor hátra maradtatok and neked, hogy ment the naifudobálás? Szerintem nagyon fuanii volt! Még the Seitokai gyűlésen is biztos felhozok ehhez hasonló ötletet! *3* – jelentem ki határozottan, így biztosabb, hogy no fogom elfelejteni. Kíváncsi vagyok, hogy Hime-senpainak vajon hogyan fog tetszeni ez az ötlet. Örülök, hogy now ő the purejidento, mert vele sok mindent ki lehet találni és sok mindenbe beleegyezik. Talán ez is elnyerné tetszését? *o*
- Hei~nii, hallod? Knowolod, mit találtam ki? Wang bigguuu ötletem van the Seitokaihoz, the naifudobálás ihlette! *o* Biztos guddo lesz, but the többi shiikuretto, majd gyűlésen elsayelem! Wink

– vigyorodok el, mert titokzatosnak lenni olyan fuanii dolog, meg különben is, ranningulni fogunk, nem szabad az erőmet elpocsékolnom fecsegésre! Surprised

Izgatottan toporgok egy helyben, amikor kimegyünk és felsorakozunk végre the ranningupályánál. Hátamra vettem még Miyavi-nyant is, but knowolom, hogy a futás előtt le kell tennem, mert csak akadályozna benne, erre már Key~nii-sensei is felhívta a figyelmemet az iskolában. T^T Pedig hát Miyavi-nyan nem egy egyszerű kabala, no fölöslegesen cipelem ám’ magammal, I ilyet no tennék! Oka is van, csak még no döntöttem el, hogy mi. Surprised

- „Mert szégyen the ranningulás, but hasznos” – igaz, Atamaga~nii? *o* – csápolva jelentkezek, hogy szót kérhessek, amint befejezte Atamaga~nii the sayelést. Riturot mérgesnek tűnt, meg megint hangosan beszél velünk. The közelre hajolását csak széles sumariuval fogadom, biztos meg akarja rukkuzni, hogy fogat mostam e reggel. No knowolom, szerintem mindenki egész jól megbirkózott eddig a feladatokkal vagy nem?
Kérdőn oldalra billentett fejjel pillantok the többiekre fél pillanatig, majd vissza Atamaga~niire. Mindegy is, now ranningulni fogunk, azt mindenki biztosan szeret, mert I and Miyavi-nyan nagyon, de nem gyávaságból, hanem azért, mert milyen jó érzés, amikor a szél csap az arcodba és süvít a fülednél és közben mindenkit hátra hagysz, és minél többször megteheted ugyan azt a távot. *3* Oké, hosszútávon azért ez rossz, de azoknak a futóknak az alapjait követve, akik byuuteifuru helyeken szoktak ranningulni az olyan aww~ *o* és még időt is meglehet spórolni vele! Surprised

- Yesis, Atamaga~nii őrmesuta~! *o* – sietek is oda, ahol ranningulni fogunk, mert időben elkel kezdeni a bemelegítést, különben rövid ideig fogom bírni vagy, ami még rosszabb izomlázam lesz. T^T No szeretem az izomlázat, szerencsére Key~nii-sensei megmutatta nekünk múltkor tesi órán, hogy lehet ezt elkerülni. Először is bemelegítő mozdulatokat végzek bokakörzéssel, meg karkörzéssel and törzskörzéssel meg mindennel, hogy utána áttérhessek the nyújtásokra. A többiek olyan lassan jönnek, hogy no lesz idejük bemelegíteni, pedig ezt no szabad kihagyni! °o°
- Hé, hé! Supiidozatok bemelegíteni, különben the holnapi deiotok naaagyon baddo lesz! Fájni fog mindenetek! Surprised

– sayelem the többieknek, miközben már a karnyújtásokat végzem. Lehet, hogy nekik nem volt rendes tanárjuk, mint Yui~neenek and nekem? Szegények…! T3T Bezzeg Key~nii-sensei aztán érti a dolgát, még kontesutora is vitt minket! Surprised

Ráadásul nekem ilyen futógyakorlatban még nem is volt résszem, amit Atamaga~nii állított fel, hogy meghatározott időközönként kell lassítani és gyorsítani, biztos nehéz lesz… de akkor is megcsinálnom vagy ne legyen the neemum Karakuraizer Tuxedo-cat, Holmes-mesuta~ herupuje Aoitson and the Rabugyár munkása Aoidité! *o*
Még egy helyben is kocogtam bemelegítésképpen, mielőtt rajtvonalhoz kellett volna állni, mert no mindwan hogyan vesszük a levegőt a futás közben. Régen nekem folyton elfogyott a cél előtt, but Key~nii-sensei herupuzöt ezt the puroburemut eltűntetni. Most már nem fulladok ki a célnál, hanem az elsők között is be tudok futni, legalábbis the sukuuruban. Vajon a többiek, milyen guddo ranningusok? Már nagyon kíváncsi vagyok! *o*
Felvettem az indulórajt alapállását, amit még az iskolában tanultam and ueitoltam az indulás vezényszót. Olyan nagyon, de nagyon biggu the ranningupálya, mintha egy igazi futóversenyen lennénk! *3* Akkor no okozhatok csalódást Atamaga~niinek, mindent bele fogok adni! Bár no knowolom, miért hangoztatta, hogy megállni tilos… ha valaki futás közben megáll, annak elvész minden esélye, lemarad, meg utána kapkodni fogja a levegőt meg minden, azt nem szabad, knowolom! *w*
Amint meghallom a fegyverlövést – ha, no rukkuztam volna még a tévében ilyet biztos megijedtem volna O.o – nyomban nekiindulok a futásnak, de mivel ez bemelegítő kör, ezért nem gyorsan, hanem egyenletes futással vágok neki, hogy felkészüljek az első olyan gyorsítóra, amiről Atamaga~nii sayelt. Ha most gyorsan futnék, tuti biztos, hogy nem lenne erőm ahhoz the guriin részhez. TwT Szóval most tartalékolnom kell, mint wan kontesuton, amúgy is olyan az egész, mintha ott lennénk az Olimpián és úgy kellene futni. Jajj, but kár, hogy nincsenek itt a többi Raizer, biztosan élveznék ők is. T^T Na, majd sayelem Hime-senpainak, hogy csináljunk sukuuru orimpiaadot, ahova másokat is meghívhatunk, hogy ők is kipróbálhassák, tuti eljönne az összes Raizer! *o*
Na, but the ranningulásra is figyelnem kell, hogy megfelelően rakjam le a lábamat, mert különben kiesek a ritmusból, meg a légzés sem lehet túl szapora, mert akkor szúrni kezd az oldalam és rémesen hosszú idő azt kiheverni, ha nem sikerül a levegővétellel megoldani, hogy ne fájdogáljon. Még az egyenes hátra is figyeltem, mert tudom, hogyha görbén tartom magamat az sem guddo the ranningulásnál! *o*
Az fuaasuto guriinu karaa gyorsítónál úgy váltottam sebességemet, mintha az lenne a szándékom, hogy mielőbb beérjek a célegyenesen. Ha csak wan körös futás lett volna még jó is lett volna, de itt még wan and még wan kör and még wan volt. Na, but no fulladok ki egy kör után, még ha ez az egy olyan is volt, mintha az iskolában legalább hármat futottam volna le! Na, de a próbán is jól kell teljesíteni, de attól még az összes energiámat nem fogom belefektetni, mert annak semmi haszna sincsen, kicsit gyorsabban futok, nem lassúfutással, mint az imént, hanem icipicit gyorsabban, hogy rákészüljek már előre a következő körre, de először is szembe kell nézni még két olyan guriin szakasszal, amiről Atamaga~nii sayelt. Az első annyira nem volt vészes, but no knowolom, hogy ez a kettő, hogy fog menni. TwT De, ha nem megy, majd Atamaga~niit megkérem, hogy újra próbáljam a következő teiimuval! Persze, ha szabad… ha no, akkor a mostani gyorsítókkal kell megmutatnom, hogyan tudok teljesíteni tesi órán! *o*
Igaz kicsit nehéz úgy futni, hogy időnként olyan léc közé kell lépni, no knowolom, hogy miért, but Atamaga~nii biztos tudja, miért nem kérdeztem meg indulás előtt, hogy ez mire jó? T3T Na, nem baj, valamire biztos és ez a lényeg, most nem kell vele foglalkozni, mert csak elrontom the ranningulást and azt pedig nem szeretném.
Amikor jött az nyuu guriin vonal, ahogy kérte Atamaga~nii minden gyorsaságomat beleadtam, mintha csak a kúppernél toldottam volna bele egy körbe egy rövid sprintet, hogy több lefutott körszámom legyen a többiekénél. Annyira jó, ilyenkor olyan, mintha I wan chiitaa lennék a leggyorsabb foltos biggu kyatto the waarudon! *3* Tényleg Holmes-mesuta~t meg kell kérnem, hogy vigyen el minket egyszer Raizereket állatkertbe, hogy lássunk élő chiitaat! *o* Meg akkor mindjárt akvárium-terráriumba is, ahol Purinsesu-sama láthat dorufuint! *3* Silence-chan is biztos rajongana the banii simogatóért! *o*
Ezért a következő guriin csíknál már chiitaanak képzeltem magam, aki fut a zsákmánya után. Nekem mondjuk nincs zsákmányom, de odaképzelek egyet, hogy mielőbb végigérjek a gyorsító szakaszon és kényelmesebb futásra váltsak, mert hosszútávon nehéz bírni supiido ranningulást és nem is knowolom, szóval tartalékolnom kell, főleg a következő körre, ami nehezebb lesz, mert sokkal, de sokkal többet kell gyorsabban futni, de még nem annyit, mint az utolsóban. No puroburemu, a lényeg a jobb – bal, belégzés – kilégzés ütemesen és sikerülni fog! *o*
Rémesen és annál is szörnyűbben éreztem viszont magamat, amikor az utolsó kör felé közelítettünk, mert hiába volt ott egy pihenő az előtt, mégis úgy éreztem, hogy lassan elhagy engem the paawa, pedig én végig akarom futni! >3<;; Miyavi-nyan ott vár a célegyenesben, szóval sietnem kell, méghozzá lesz is rá alkalmam, valami tíz vagy mennyi gyorsítót sayelt Atamaga~nii induláskor az utolsó körnél, rá se merek gondolni! Inkább csak ranningulok előre, minél gyorsabban, amikor kell, és nem foglalkozom azzal, hogy mennyi van vissza úgy talán sikerül. Csak a jobb – bal láb váltásra, belégzés – kilégzésre és megfelelően landoljon a talpam a talajon dologra kell ügyelnem, nehogy elveszítsem miatta the ranninguláshoz gyűjtött lendületemet. Az viszont biztos, hogy the bemelegítés ellenére is lesz izomlázam. T3T Vajon the többieknek, hogy megy? Teljesen megfeledkeztem róluk, nem rájuk figyeltem, futás közben másra no guddo figyelni… már alig várom, hogy beérjek a célba and megknowoljam, hogy mi volt, de csak is egy pohár víz után. @.@

Spoiler:

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. Jan. 06, 2013 10:15 am

Bolondok ~~napja~~ háza (´･ _･｀)

Kezével sűrűn legyezve próbálta az őrmester tudtára adni, nincs különösebb baja. Magától jobban lesz, ha kicsit békén hagyják. Semmi esetre sem kockáztatta volna meg köré csődüljön mindenféle fehér köpenyes, rémisztő idegen, akik mindenféle színű, méretű, formájú gyógyszerekkel akarnak rátukmálni, csak, mert azt állítják, ettől légzése pillanatok alatt normalizálódik. Helyre fog rázódni a segítségük nélkül és biztosan megnyugszik, csak hirtelen megijedt komoly bajt csinált ügyetlenségével. Hallotta nem történt semmi, látta is, de szüksége volt néhány másodpercre tudassa buksijával, minden rendben van, nem szükséges kocsonyaként remegnie, gőzmozdonyként szuszognia, falfehéren ájuldozás gondolatával kacérkodnia. Elmúlt éveknek köszönhetően, bár inkább sajnos, lapult néhány mentő ötlet zsebében, milyen módon vegye rá rakoncátlan idegrendszerét, visszavonulót fújjon. Sorban legegyszerűbb lehetőséget vette elő. Szemeit behunyva támaszkodott térdeire, majd fejét előrebillentve mondogatta magában minden rendben. Általában segített, ha kis időre elzárkózott a környező világ zűrzavaros forgatagától és semmibe révedve erősítette meg fejében a kijelentést „jól vagyok”.
Egész remekül haladt a győzködéssel, alig néhány perccel később, már fellélegezve tüsszent rá balul elsült edzés feladatára. Bosszúsan megtörölve orrát könyvelte el, valószínűleg újabb nátha csomaggal gazdagodott, majd óvatosan felállva botorkált közelebb a többiekhez. Haját borzolva fújtatott, minél előbb elmúljon szédülése és immár vizes ruhája kiváltotta vacogás enyhüljön valamicskét. Hajigálást semmi pénzért nem fejezte volna be. Szerencséjére nem is volt rá szüksége, mivel az őrmester hangos üvöltéssel adta tudtukra, menjenek átöltözni. Röviden közölte velük, következő kihívás a futópályán éri őket. Felcsillanó szemekkel és nem kevés hitetlenkedéssel tátotta el száját. Fülét piszkálva hajolt közelebb valóban jól hallotta, amit hallott, de Aoi san kérdése teljes mértékig meggyőzte, futást emlegettek. Széles mosollyal csapta össze tenyereit a remek hírre. Végre eljutottak egy feladathoz, ami szép ígéretként csengett füleiben. Kissé tartott tőle, mi lesz benne az átverés, mégis ismerős izgatottság robogott végig gerincén. Alig várta téglavörös, finoman rugózó talajra léphessen és farkasszemet nézhessen a számozott pályákkal. Nehéz volt beismernie, ettől még hiányzott neki a futás. Maguk a versenyek nem, de a mindennapi edzések annál jobban. Szeretette, amikor szélvész gyorsan róhatta a métereket. Lépteit könnyedén dobta fel a rugalmas felület, úgy érezte légiesen könnyed, szabad volt. Önző módon, megint szerette volna megtapasztalni, ha nem is hosszú időre, csak kicsikét.
Engedélyt követően lelkesen trappolt vissza az épületbe, minél hamarabb száraz ruhát rángathasson magára. Meg sem állt az öltözőben sorakozó törölköző és ruha halomig. Minden porcikája sajgott az északi fagyponttal egyező hőfoktól. Melegre vágyott és arra, végre felengedjenek görcsösen összehúzott tagjai. Azonnal csukafejessel vetődött a puha anyagok közé. Szorosan becsavargatva magát nagyobb törölközőbe ejtette meg, ha nem is villámgyors, de szenvedésekkel teli öltözködését, melynek végén kimerülten polcolhatott fel az egyik fűtőtestre. Boldogan sóhajtozva olvasztotta le jégcsapjait, mielőtt közelebb merészkedett volna az ásványvizekkel teli asztalhoz. Kettőt magához véve ütött szöget fejében nem látta sehol Égendurmolócirmost. Aggodalmasan vágtázott körbe az emeleti helységekben merre lehet énekes társa, miközben egyre jobban erősödött benne a bűntudat, miért nem figyelt rá jobban. Kezdett ideges lenni, valami baj esett vele és nagyon remélte odakint találkozni fog vele. Ennek reményében sietősen robogott futópályához. Fejét jobbra-balra kapkodta, de még mindig nem látta Felhőcakkozót. Ingerülten felszusszanva tette csípőre karjait. Lábaival ütemesen dobolva hallgatta végig feladatukat, ami nem volt számára teljesen ismeretlen. Sokszor vett részt hasonló edzésen. Emlékei nem csalnak majdnem minden alkalommal kellett ilyenen szenvednie. Lécek nem illettek a képbe. Azokat általában akkor vették elő, amikor újaknak tanították a lépések ritmusát és hosszát. Nem akar visszagondolni hányszor esett hasra bennük.
Fájdalmas, főként kellemetlen múltbeli képektől nagyokat sóhajtozva dobta fűre itókáját. Később még jól jöhetett, most csak útban lett volna. Néhány kósza pillantást vetett a környékre, hátha észreveszi Pepitabajszost, aztán hűségesen bólintott Aoi san bemelegítésre tett megjegyzésére. Kedvesen a lányra mosolyodva látott hozzá kinyújthassa évek alatt elmacskásodott végtagjait. Lehet mai napig aktívan sportolt, attól még távol állt középiskolai szintjétől. Nem támadtak benne tévképzetek rekordokat fog dönteni, vagy régi formáját hozva söpör végig a pályán. Megelégedett volna vele, ha tisztességesen teljesíteni tudja a feladatot és mindezek tetejében, Baripamacs is előkeveredik. Piszkálta nóziját továbbra se látta. Győzködte magát, biztosan rendben van, hiszen senkinek sem esett bántódása, csak felmentést kapott, vagy más feladatot kapott.
Nevét hallva bambán kapta fel fejét. Követve az őrmester mozdulatát pislogott a szélső körívre. Nagy szemeket meresztve bökött magára, ugyan mivel érdemelte ki a nehezített pályát. Kezét emelve kérdezett volna rá, nem tévedtek vele kapcsolatban, amikor ellentmondást nem tűrően vezényeltek mindenkit rajtvonalhoz. Fonalat vesztetten toporgott, mit tegyen és nézett felváltva kijelölt helyére, illetve az őrmesterre. Végül, megadóan dünnyögve kocogott a bűvös nyolcashoz. Nagyot sóhajtva rázta ki gondolatai közül az aggodalmaskodást és igyekezett csak a fehér vonalakkal határolt sávra fókuszálni. Meredten bámult orra elé, miközben régi ismerősével találkozott szembe. Tervezett. Lepörgette fejben, hogyan fog futni. Gondolatban végigjárva a pályát építette fel négy körét. Tapasztalatai alapján határozott úgy, végig kényelmes tempót fog tartani. Gyorsítókat nem fogja ugyanolyan intenzitással venni. Fokozatosan fog gyorsulni és az utolsó körre beleadni mindent. Máshogy nem bírhatta ki szuflával, eleve nem volt versenyformában. Kénytelen lesz picikét csalni, vagy idő előtt kidől, pedig ezt minden áron szerette volna megcsinálni. Egyszerűen szeretett volna elégedett lenni.
Pattanásig feszült idegekkel várta a startot jelző utasítást. Szíve hevesen kalapált torkában, majd lendületét ketrecbe tuszkolva indult neki lassú, kocogós tempóval. Egyedül azzal foglalkozott egyenletesen szedje a levegőt, nehogy ebből adódjon az első problémája. Önmagához képest egész könnyedén végigért a távon. Eleinte megijedt nem fogja tüdővel bírni, de még cseppet sem érezte elfáradt volna. Gyorsító előtt, azért nagyot nyelt. Kicsikét frászt kapott a lehelyezett lécektől. Muszáj volt féket tenni lábaira, nehogy buzgóságában kihajtson magából mindent azon a huszonöt méteren, vagy rövidebbet lépjen és felbukjon bennük. Iparkodott a tőle telhető leglassabb sprinteléssel túljutni rajtuk és újra kényelmesebb tempóban folytatni a menetelést. Következő két gyorsítót már némileg bátrabban jutott túl, csak, hogy kezdte érezni fárad. Nehézkesen kezdte venni a levegőt, lábai elnehezedtek és egyre kevésbé akadtak engedelmeskedni neki. Fogait összeszorítva győzködte magát, képes lesz végigcsinálni, ha már féltávhoz eljutott. Ha átlendül a holtponton, onnantól kezdve nyert ügye van. Nem adhatta fel és nem is akarta. Hajtotta előre a lendület, aminek nem tudott nemet mondani. Egyszerűen nem bírt leállni, míg ki nem dől. Lábai összerogyásáig fog erőlködni.
Tartva magát elhatározásához, mindent beleadva robogott az egymást követő három akadályhoz. Lécekre sűrűn figyelve számolgatta a lépések ütemét, ne kelljen a körben esedékes második sprinthez arra ügyelnie, hova tegye lábait. Ritmus érzékére hagyatkozott és kizárólag a sebességre összpontosított. Növelte és növelte sebességét, addig a pontig, úgy érezte szétszakadnak lábai, vagy tüdeje sípolva dobja be a kulcsot. Ki sem látott a nyűglődésből, de be akarta fejezni. Utolsó méterek lebegtek szemei előtt, ami előtt nem adhatta fel. Kitartóan küszködött, elérhesse a fehér vonalat. Nem érdekelte mikor jut el odáig, mennyire sikerül utolsó gyorsítóknál átlépnie addigi teljesítményét. Kizárólag az motoszkált agyában, oda kell érnie. Semmi más nem működött fejében csak az erő, ami cél felé hajtotta. Előre kergette és abban a pillanatban szertefoszlott átlépte a bűvös vonalat. Messzire szállt, ő pedig lelkét kilehelt babként esett össze. Földön kiterülve kapkodta a levegőt. Torka égett, lábai remegtek a fájdalomtól, hányinger kínozta és rémesen szédült. Kisujját sem tudta megmozdítani, nem, hogy újabb feladatot hajtson végre. Részéről vége volt a napnak. Képtelen lett volna tovább folytatni a kiképzést.

Tárgy: Re: Edzőterem Csüt. Jan. 31, 2013 9:41 am

Kicsit lassan leeső tréfa…

Egyáltalán nem tetszett neki, hogy így szórakoznak vele egy sejtései és előzetes tapasztalatai szerint működésre tökéletesen alkalmas fegyverrel. Hát még az, hogy ki is nevetik. Nem sok kellett volna hozzá, hogy elájuljon a stressztől, ami az elmúlt percekben ostromolta amúgy sem túl acélos idegeit. Hatalmas gombóccal a torkában, kiszáradt szájjal kereste az egyensúlyát, miközben azt hallgatta, hogy hogyan akarják még tovább alázni. A feltett kérdést pedig teljesen nonszensznek tartotta. Ennyi erővel ezt bárkitől meg lehetne kérdezni, bármilyen embertől a nyílt utcán. Szíve szerint az lenne a válasza, hogy sosem hagyná magát ilyen helyzetbe kerülni… ha pedig idáig süllyedt, akkor késdobálással sem hiszi, hogy ki tudna mászni belőle. Nem tehet róla, de még mindig nem tudja elfogadni, hogy az ő feladata lenne végezni ezekkel a szörnyekkel. Azok a fekete ruhás harcosok sokkal kompetensebbek nála, ezt nagyon jól tudja. Ebből a szemszögből nézve talán megalázó lehet, főleg egy ilyen katonának, de ő abban szeretne jobb lenni, hogy elkerülje velük a konfrontálódást. Ha az ő feladata lenne a harc, már biztos tájékoztatták volna róla. Magától biztos nem tudna shounen hőst játszani, aki világmegmentő ambíciókkal rendelkezik. Hatalmasakat sóhajtva próbálta visszanyerni a lélekjelenlétét, miközben a kezében landoló ugrókötelet szorongatta. Most tényleg ezzel kellene szökdécselnie, hogy választ kapjon a kérdésére? Különben is kezdve azzal, hogy kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, még akkor sem, ha egy fegyver van a kezedben. Kezdte egyre jobban gyűlölni ezt az embert. Nem sűrűn érez ilyet, de most határozottan. Ő egyáltalán nem akar olyan lenni, aki mások megfélemlítésére használná azt, hogy erőfölényben van velük szemben. Bármi is a célja vele, részéről semmi pozitív fejlődést nem ér el vele. Rezignáltan a vállára dobva a kötelet sétált ki a többiek után, mert nem szeretett volna megint hátra maradni, épp eléggé frusztrálta már ez a hely így is. Ha már büntetőfeladat, legalább az legyen mindegy, hogy hol csinálja meg. Kiballagva a futópálya mellé, félrevonult, hogy ne legyen útban és ott látott neki az ugrálásnak, jelezvén, hogy kéri a válaszát, ha már itt melózik érte. Ez ezerszer könnyebb feladat volt, mint a fekvőtámasz. Ehhez a fajta mozgáshoz bőven szokatva van, sőt otthon is űzi gyakorlásképp, hogy jobban bírja a színpadi kiképzést. Legtöbbször úgy szokta csinálni, hogy ugrálás közben énekel is, hogy sikerüljön annyira megedzeni és formában tartani a tüdejét, hogy még egy többórás koncerten, tánckoreográfiával vegyítve se inogjon meg a hangja. Valahogy most is reflexből jött, hogy a szokásoshoz képest halkabban, de énekelni kezdjen. Legyen már valami haszna is ennek a büntetésnek. Gondolataiba merülve szökdécselt magának, igazából nem is számolta milyen régóta csinálja, csak azt vette észre, hogy közben mindenki befutott az átöltözésből. Érzései szerint, már valószínűleg kétszeresen is túllépte a százas számot, így lefékezett, és a többiekhez sorolt, hogy meghallgathassa kiképző terroristájuk újabb feladatát. Ám ezelőtt egy újabb előadás következett a szánalmas teljesítményükről. Sky már annyira kiábrándult ebből az egészből, hogy továbbra is rezignált arccal, és mélyről jövő honvággyal hallgatott. A hozzá intézett számonkérő kérdésre pedig nem futotta többre, néhány mondatnál.
- Tudja, nem mindenkire van ösztönző hatással, ha megalázzák, megfélemlítik, és mély vízbe dobják. Én pszichológiát tanulok, összetett dolog az emberi lélek. Ha segíteni szeretne, önbizalmat kellene ébreszteni az emberekben, nem rettegést és kényszerérzetet. A saját magunk táplálta elszántság meglepő dolgokra képes… Nekem ez a rövid válaszom. –nézett fel rá szilárdan vállalva az elképzeléseit. Nem csak számokban kellene felmérni a „célközönséget” mielőtt erős embert akarnak faragni belőlük. Igaz, vannak olyanok, akik hisznek a sokk-terápiákban, de Sky sosem túlzottan támogatta ezt az elméletet. Sőt, manapság, a frissebb tanulmányokban olvas olyan esetekről, amiben pont az ellenkezőjét érték el például a drasztikus fóbia kezeléssel. Valahogy most azoknak a pácienseknek a helyében érzi magát. Végülis ha nagyon szeretné, még szakmai gyakorlatnak is felfoghatja ezt a kiképzést, csak épp a szakmája túlsó végén van. Nem mondhatná, hogy túlzottan kellemes.
A következő feladatot hallva viszont kíváncsian tekintett a futópálya felé. Elég egyértelmű volt, hogy ebben is nehezített pályát fog kapni, ezért igyekezett felmérni a próba teljesíthetetlenségét. Gyanakodva pislantott az őrmesterre mikor befejezte a mondandóját, mert ez túl normálisnak tűnt… nem mintha bánta volna, de határozottan hiányzott belőle mindenféle kézigránát és fegyveres fenyítés. Így kicsit több kedve volt egyáltalán megpróbálni is. A futás ráadásul abba a kategóriába tartozott, mint az ugrókötelezés. Na jó, azt nevezzük inkább kocogásnak, de azt tényleg szerette. Most viszont a jelek szerint inkább sprint iramban akarják megdolgoztatni őket. Nem tudta mennyire fogja bírni, de meg akarta próbálni. Talán a mai nap folyamán először érzett némi belső késztetést is arra, hogy tökéletesen elvégezzen valamit a feladatok közül. Talán mert látta értelmét… több szempontból is, de ezeket most nem áll neki ecsetelni. Mindenesetre felsorakozott a rajtvonalnál, és memorizálva az ütemtervet kezdte meg a bemelegítő kört. Vagyis a bemelegítés már az előbb megvolt az ugrókötelezéssel, így ez már a második bemelegítés volt. Nem is ártott az alapozás, mert tényleg elég nehéz volt arra ügyelnie, hogy ugyanakkorákat lépjen. Meg kellett találni a ritmus, de miután ráérzett csak tartania kellett. Egész addig, míg nem következett a gyorsítás, mert akkor kezdhette elölről a koordinálást, míg ismét le nem lassított. Beletelt némi időbe, mire mindkét sebességhez megtalálta a megfelelő ritmust. A második kör végén viszont már bőszen lihegni kezdett. Azért a sprint eléggé kiveszi belőle az energiát, még akkor is, ha elég jó az állóképessége a mozgás-légzés kombinációban. De most bizonyítani akart. Igazából saját magának. Tudja magáról, hogy nehezen motiválható, de amit elhatároz, abban elég kitartó. Mindig is ilyen volt… Ezért lett belőle egyetemista, annak ellenére, hogy sikeres énekes, és az általa szerzett dalok szerzői jogdíjaiból nyugdíjas koráig eléldegélne, nem tudta feladni az álmát, hogy pszichológiát tanuljon.
Erőt vett magán, és szedte a lábait, annak ellenére, hogy egyre nehezebbek voltak. Valahogy el kellett terelnie a gondolatait arról, hogy egyre fáradtabb, így megint a legkézenfekvőbb megoldáshoz nyúlt. Ha már nem hallgathat zenét futás közben, ahogy szokott, akkor megint énekel magának valami bátorítót. Nem hangzott túl profin, mert a légzés ritmusát a lépéséhez kellett igazítania, hogy ne bukjon orra a lécekben, de határozottan jó hatással volt rá. Szaporán lihegve kezdte meg az utolsó kört, de töretlen lendülettel. Nem foglalkozott azzal, hogy talán nevetségesen festhet kívülről, hogy lassan a halálán van, de azért még plusz dolgokra pazarolja az energiáját. De talán ez is bizonyítja, hogy mennyire nem egyformák az emberek… mindenkit más motivál. Azelőtt fejezte be a kört, hogy végére ért volna a dalnak, így miután lassító kocogással lefékezett, még befejezte a végét, mielőtt lehuppant volna a gumiszőnyeg szélére. Hirtelen sokkal könnyebbnek érezte a lábait, de szíve úgy vert, hogy minden dobbanással együtt érezte mozdulni az egész testét. Amint kicsit normalizálódott a pulzusa körbepillantott maga körül ki hogy áll a futással, és hamarost kiszúrta a szemét a tőle nem messze, idáig hallatszó sípolással fetrengő Umi. Feltápászkodott, kerített egy üveg ásványvizet, majd odakocogott hozzá.
- Tudom, hogy neked nem kell mondani, de csak kicsi kortyokat igyál. –segítette fel ülő helyzetbe, és huppant le mellé, hogy megtámaszkodhassanak az oldalán, és az orra alá tolta a vizet. Még mindig bőszen lihegett, de sokkal jobban érezte magát, mint ezelőtt. Mondhatni sikerült levezetnie egy jó adagot abból a stresszből, ami eddig felgyülemlett benne a nap folyamán.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. Márc. 10, 2013 8:43 pm

Nem jó tréfa O.O"

Nem számítottam rá, hogy hirtelen a semmiből megjelenik az őrmester, de tágra nyílt szemeimet nem a meglepetés ereje, hanem a férfi vehemenciája ihlette. Kicsúszott a számon egy 'Hé!' ahogy megragadott, mindazonáltal amint leesett, hogy kit is illettem ezzel a felháborodott szavacskával, azonnal lesütöttem a szememet.
- B-bocsánat, én csak... - szólaltam meg bátortalanul, de nem fejeztem be a mondatot. Nem tehetek róla, hogy béna vagyok hatmillió másik szerencsétlenséggel együtt :/ Ez van, de legalább amiben kellően ügyesnek mondhatom magam, arra legalább büszke vagyok. Persze mit is érdekelheti ez Hidari-sant? Rémülten kaptam fel a fejem, ahogy megpillantottam a kezében villanó bicskát, mellyel felém szúrt. Normális ez?! o.O" Összehúztam magam és becsuktam a szemem, de nem éreztem fájdalmat, csak elveszítettem a talajt a lábam alól és valami húzta a pólómat. Félve nyitottam ki résnyire a szememet, és szokatlanul magasról nézhettem, ahogy a katona sietve eltereli Tsukatani-sant. Hála az égnek nem esett semmi baja a lánynak, de szerettem volna, ha ott maradhatok a közelében, és mentem is volna utána, csakhogy értelmetlen kapálózás lett a vége. Csak ekkor figyeltem fel arra, milyen helyzetbe is kerültem, a szakadó, tépődő hanggal együtt leesett, hogy felszögeztek az oszlopra. Nem volt időm még csodálkozni sem, ruhám nem bírta el a súlyomat és elszakadt, én pedig a földre huppantam. Ahogy letettem a kezem, megfájdult az egyébként is fáradt csuklóm, grimaszolva rázogattam. Akárhogy is, szentül meg voltam győződve róla, hogy ennek a fickónak elment az a maradék józan esze is, de én nem az a típus vagyok, aki felemelné a hangját. Végül is semmi bajom nem lett azt leszámítva, hogy halálra ijesztett >.>
- Ööö... rendben van, Aoi-chan ^^" Izé... Hidari-sannak nem tudod, mi baja van? - kérdeztem a lelkes kislánytól, aki odajött hozzám elújságolni a nagy ötletét, miután egy remegő sóhajjal és térdekkel feltápászkodtam. Megtámasztottam a hátamat az oszlopon és tönkrement pólómat vizsgáltam meg, aminek az ujja cafatokban lógott a vállamról. Át kéne öltöznöm... Na nem mintha lenne bármiféle váltóruhám, hazaszaladni meg nyilván nincs idő, meg messze is van innen, plusz ha hazakeveredek, vissza már garantáltan nem jöttem volna, mert úgyis össze kellene pakolni Yukina után, meg foglalkozni vele.
A tíz perc szünet jól jött, ennyi idő alatt sikerült összeszedni magamat és ahogy az őrmester javasolta, ittam is, amennyi még jól esett. Kellett, eléggé el voltam már csigázva a sok megpróbáltatástól, és még hol volt a vége? Lopva Tsukatani-san felé pillantgattam, el-elmerültem abban, hogy őt figyelem néhány pillanatra, de aztán mindig észbe kaptam, főleg ha úgy tűnt, erre fordítaná a tekintetét. Ki tudja, mit gondolna róla, ha rajta kapna, hogy bámulom? :/ A közelébe meg nem mertem menni, mivel Hidari-san is folyton ott volt körülötte, én meg meg nem közelítem még egyszer ezt az őrültet... A futópályára érve is igyekeztem magam távol tartani tőle, miközben szónokolni kezdett eszelős hangon. Jogos volt, amit mondott, de ezek szerint én életképtelen vagyok. És ami azt illeti, már akadtam össze ilyen lidérccel, és most mégis itt vagyok, szóval mégsem vagyok az? Megszorítottam a medálomat és vettem egy nagy levegőt.
- Eh, futás... - húztam el a számat. Nem az, hogy nem szerettem futni, csak sose ment valami jól. Ráadásul teljesen formán kívülre kerültem, évek óta nem voltam edzésen sem. Meg is látszott, a karjaim még mindig égtek kicsit. A pályára függesztettem a tekintetemet. 1600 méter, annyit mondjuk talán kibírok még váltott tempóban is. Ha jól rémlik, Cooperen 2300-at futottam legutoljára, ami mondjuk szánalmas, pláne ahogy összejött, de mindegy. Kelletlenül végeztem el néhány bemelegítő és nyújtó mozdulatot, hogy ne teljesen hideg izmokkal fussak neki ennek... a futásnak, és odaálltam a rajtvonalhoz. Szökkentem néhányat, ahogy az igazi futók teszik, a vezényszóra pedig elrugaszkodtam, és mivel kocogást említett az őrmester, így én sem fogtam a dolgot túl magas tempóra, csak kényelmesen haladtam előre. Lehagytak, már a külső pályán futók. Mellesleg nem irigyeltem őket, nagyon nehéz lehet a lécek közé lépni, az a kislány, akit folyton Icey néven hív Hidari-san, máris botladozni kezdett köztük. Elszégyelltem magam, hogy így lemaradok, szóval egy kicsit megemeltem a tempómat is, hátha tudom tartani velük a lépést. Rajtam kívül csak Tsukatani-san futhatott belül, és eleinte ő is elment mellettem, én pedig mögötte futottam, amíg erre az elhatározásra nem jutottam. Pedig... hát, őszintén szólva szívesen maradtam volna mögötte Embarassed

Megráztam a fejem, inkább gyorsítottam és melléléptem. Ránéztem, de a kicsit leeső tekintetem elé táruló látványra elpirultam és elfordítottam a fejem. Milyen perverz vagyok én? :/ Most nem azzal kéne törődnöm, hogy a lány milyen szép.
- Kitartás, Tsukatani-san Fussunk együtt szerintem, úgy könnyebb lesz - szólaltam meg végül, és figyelembe véve a tempóját, beléptem elé. Így legalább nem vonja el a figyelmemet sem, elég volt időnként hátralesni, hogy jön-e utánam. Nem futottam túl gyorsan, úgy döntöttem, hogy menjenek a többiek, ahogy csak akarna. Én segíteni akartam Tsukatani-sannak azzal, hogy szélárnyékot nyújtok neki. A gond olyan 300 méter körül jött, amikor is megéreztem, hogy savasodni kezdenek a lábizmaim, hiába a kocogás-szerű futás. Összeszorítottam a fogaimat, aztán igyekeztem egy légzőgyakorlattal segíteni magamon, és több oxigént juttatni a szervezetembe. Mély levegőt beszívtam, és utána három kis fújással engedtem ki, s ezt addig, amíg el nem értük a zöld vonalat. Ott pedig aztán erőt vettem magamon, elrugaszkodtam, és teljes erőmből lesprinteltem azt a 25 métert. Egész jól is ment, és jól esett utána visszalassítani, bár már egyre nehezebb volt azt a légzési ritmust összeszedni, amit az imént elkezdtem. Na igen, de mikor hátranéztem, szőke osztálytársam már nem volt mögöttem, hanem jó pár méterrel lemaradva zihált. Nem tehettem mást, bevártam, de a következő gyorsítónál 200 méterrel később már megint nem volt mögöttem, mármint már a zöld vonal előtt sem. Nekem viszont sprintelnem kellett újra, így nekigyürkőztem, lesz ami lesz. Már rendesen égtek a combjaim, és engem is elkapott a légszomj, mire a kör végére jutottam. Teljesen kijöttem a formámból T_T
Megpróbáltam erőt meríteni a kábé fél körrel előrébb futó lányok látványából, bár Yui-san éppen ebben a pillanatban bukott orra közvetlenül azután, hogy felgyorsított. Aucs, ez nem lehetett kellemes :/ Mindenesetre egészen bámulatos sebességük volt, mármint Aoinak és neki is, de tulajdonképpen a két énekesre is irigykedve néztem. Újra hátrapillantottam, de Midori már annyira csúnyán lemaradt ég tőlem is, hogy nem láttam értelmét visszalassítani, szinte meg kellett volna állnom. Mondjuk a kedvem meglett volna hozzá, lassan kiköptem a tüdőmet, pedig ez még csak a harmadik kör volt... Gomennasai, Tsukatani-san T_T" Venni akartam egy nagy levegőt, de csak némi köhögés lett belőle, na meg szúrni kezdett a mellkasom is. Igyekeztem koncentrálni, és a szakaszok számlásával elvonni a figyelmemet a fáradtságomról, csakhogy egyre messzibbnek tűntek azok a zöld vonalak és egyre kevésbé éreztem úgy, hogy képes leszek sebességet váltani. A harmadik kör végére már messze nem volt olyan lendületes a sprintem, mint a legelső, és hamar ráébredtem, hogy a 25 méter kocogás, 25 méter sprint egyenlő a halálommal. Az első ilyen után megálltam volna, ha nem téved a tekintetem a pont engem figyelő őrmesterre, de így, hogy engem nézett, nem adhattam fel. Összeszedtem minden erőmet és gyorsítottam, miközben azt kívántam, bárcsak segítene valahogy a pálya. Mondjuk lehetne rugalmasabb, vagy előredobhatna. Vagy hirtelen vége lehetne Neutral

Legnagyobb meglepetésemre viszont ekkor úgy lőttem ki a következő lépésem után, mint valami puskagolyó o.O" Én nem láthattam, de zöldes fénykarikák jelentek meg a nyomomban, és majdhogynem el is estem a lendülettől, ami valahogy belém szállt. Olyan volt, mintha valamilyen erő vitt volna előre, mintha tényleg egy trambulinról pattantam volna el, és nem a vörös borításról. Ennek köszönhetően valahogy meg tudtam tenni azt az utolsó 250 métert, ami még hátra volt, de hullafáradtan, erős légszomjjal és iszonyatosan fájó és zsibbadó lábakkal estem be a célba, ahol szinte azonnal le is ültem a földre, és csak ziháltam. Időnként a lábamat néztem, furcsállva, meg dörzsölgettem a combomat, máskor a többieket. És mikor végül Tsukatani-san is ráfordult a célegyenesre, onnantól végig őt figyeltem.
- Hajrá, már nincs sok hátra! Gyerünk! - kiáltottam a lánynak, bár kicsit elfulladt a hangom a végére, de azt hiszem elég hangos voltam ahhoz, hogy hallhassa. Drukkoltam neki, hogy sikerüljön beérnie és ne járjon túl az eszén és a lábán az utolsó gyorsító sem. Furcsa, de így, hogy haja összetapadt az izzadságtól és folyt róla a víz, magyarán cseppet sem emlékeztetett arra az elegáns, divatos, ápolt és végtelenül csinos lányra, akit ismertem, na így is gyönyörűnek találtam őt. Elmosolyodtam és lehajtottam a fejemet.

// Yui kihagyja a kört, vele nem tudok írni :/ Bocsánat a késésért T_T //

Tárgy: Re: Edzőterem Szer. Márc. 13, 2013 1:50 am

~~Áprilisi~~ tréfa

Eszelős vigyorral fogadni a szavakat, engedélyezve. Válasz nélkül hagyni a megjegyzést, jóváhagyva. Egyetlen reakcióként közelebb hajolni Skylander arcához és rágóval hatalmas buborékot fújni, teljesítve. Könnyed pukkanásra gurgulázó röhögéssel, de annál szigorúbban ugrálókötélre mutatni, nyugtázva. Kadétban forrongó dühöt és gyűlöletet boldogan fogadni, vételezve. Lelki állapotától remélni még nagyobb teljesítményre ösztönzi, esetlegesen némi összedolgozást eredményez a többi jelenlévővel, elkönyvelve. Rövid szünet alatt némi élelem kézhez vétele, pozitív. Kedvenc gumicukros vödör felnyitása, valamint kemping szék kihurcolása a futópályához, teljesítve. Napszemüveg felvételével kényelmesen elhelyezkedni a székben, továbbá vödrös édességet ölbe kapva élvezni a semmittevést, teljesítve. Beérkező kadétoknak gyorsan kiadni a parancsot, pozitív. Rajt fegyverrel útjára ereszteni a társaságot, végre hajtva. Időmérő órát benyomva jegyzetfüzet előhorgászása, folyamatban. Megfelelő dátum, idő és fontosabb adatok felírásával gyorsítási részidők dokumentálása, teljesítés alatt. Szünetekben semmittevés maximális élvezete, engedélyezve. Széken kiterülve hideg üdítő fogyasztása, gumicukrok falása, valamint a tavaszi napfényben hasat süttetni, pozitív. Lazulás közben tanoncok siralmas teljesítményén elégedetlenül morgolódni, folyamatban. Túlságosan lassú tempónál megafonnal érintettre üvöltés, nyugtázva. Nagyobb sebességre ösztökélés, folyamatban. Saját lábában elvágódó Icey látványán napszemüveg indulatos földhöz csapása és fogak ütemes csikorgatása, engedélyezve. Pórul járt kadét gyors léptekkel való megközelítése, szorgalmazva. Forgalomra ügyelve pályára lépés és sérült állapotának felmérése, folyamatban. Látványból elkönyvelni a horzsolások méretét, súlyosságát, valamint törés, zúzódás kizárását, pozitív.
-ICEY!-Erélyes hangon ragtapasz szétszedése, valamint megszólított bukdácsoló művész homlokának beragasztása, jóváhagyva.-Irány a kötöző, shitty! Rohamlépésben!-
Földön ücsörgő lányra ripakodás, pozitív. Egyértelmű kézjelzéssel megjelölni a futópálya mellett felállított sátorra, teljesítve. Ideges vicsorgással felmérés folytatása, előterjesztve. Ingerülten székbe vágódva, néhány gumimedve agresszív elfogyasztása, végrehajtás alatt. Futkorászó bolondok helyzetének bemérésével kellő adatok feljegyzése, pozitív. Egymás után beérkező kadétok kivárásával, pihenő hely elhagyása, folyamatban. Kimért léptekkel sátor megközelítése, törölközőt, ásványvizes palackok elhozása, pozitív. Földön fetrengő puhányokon, flegmán felmorranni, majd mindenkinek odadobni egy-egy törölgető kendőt és vizes palackot, teljesítve. Gúnyos vigyorral élvezni micsoda végüket járó elemes játékokként fetrengenek a fűben, nyugtázva.
-Frissítő, ladies! Szükségetek lesz az utolsó erő morzsáitokra is. Tyehehe!-
Jegyzetfüzet határozott becsapásával torok megköszörülése, megafon gombjának könnyed benyomása és dobhártyát szaggató üvöltéssel készülékbe történő ordítás, engedélyezve. Recsegő ropogó, besípoló „Felkelni!” vezér üvöltésen, valamint az erre érkező fájdalmas nyöszörgéseken fapofával kivárni, mindenki méltóztasson lábra evickélni, folyamatban. Szedett-vedett társaság felállásával végigmérni a kadétokon, teljesítve. Kéz, hát mögött történő összekulcsolásával, lassú léptekkel fel-alá járkálni közöttük, nyugtázva. Szúrós pillantásokkal illetni kimerült arcukat és rendezetlen ruhájukat, pozitív. Némi hatásszünetet hagyva belekezdeni az utolsó feladat felvázolásába, engedélyezve.
-Ladies! Legnagyobb örömükre elértünk a last party-hoz! Kettő-nulla-nulla múlva a sátor melletti szőnyegen találkozunk. OSZOLJ!-
Lelkesedését vesztett bandát tapsokkal ösztökélni mozgásra, folyamatban. Módszer nem válna be fegyverrel levegőbe történő figyelmeztető lövéssel kényszeríteni a hatékonyabb közlekedésre, teljesítve. Munka végeztével pályán felejtett kemping szék összecsukása, illetve maradék vödrös édesség hón alá csapása, folyamatban. Elégedett nassolással egészségügyi sátor megközelítése, pozitív. Színes gumicukrok között történő válogatással sérült kadét állapotának megtekintése, folyamatban. Bödön egykedvű túrásával befékezni az érintett előtt, nyugtázva. Kicsi terpeszben álldogálva falatozni és körbe tekinteni a sátorban, teljesítve. Némi csendes szobrozást követően kis asztal könnyed kézmozdulattal való megtisztítása és műanyag bödön lehelyezése, folyamatban.
-Kiheverészted a nyafit, Icey? Szomszédban vár a következő feladat.-Fehér kréta, eszelős vigyorral átnyújtása, pozitív.-Ugróiskola, bicebóca, hogy…-Lélegzetvételnyi szünet tartása, mielőtt hangját megemelve folytatná, nyugtázva.-…LEGKÖZELEBB NE ESS HASRA SAJÁT LÁBADBAN, KADÉT!-
Hatalmas sóhajjal indulatok elfojtása, engedélyezve. Hátat fordítva büntető feladat részleteinek felvázolása, folyamatban. Kiosztott parancs értelmében az utolsó megmérettetés előtt, kötelező az egyénire szabott ugróiskolát teljesíteni. Első részen az általa felrajzolt kockaköveken kell féllábon végig szökdécselnie, mindkét járó alkalmatosságával, majd a sikeres bemelegítést követően rákanyarodhat a speciálisan neki összeállított pályára, ahol egyre sűrűbben kifeszített drótok között kell, szintén fél lábon ugrándoznia. Ha egyetlen egyet is elszakít, elesik benne, kelleténél jobban elmozdít, kibiztosítja a végükre szerelt lángszórókat és odakozmált grillcsirkét generál magából. Pályát, természetesen a lehető leggyorsabban kell teljesíteni, melyről nem rest említést tenni. Kellő részletek megosztásával kézhez veszi édességét, majd többiek által kijelölt szőnyeghez lépdel, végrehajtás alatt. Felsorakozó tanoncok előtt, még mindig gumicukor zabálása, folyamatban. Hat felállított szilikonbaba egyikén megtámaszkodni, nyugtázva. Viszonylag keményebb anyagú, masszív kobak megkocogtatása, pozitív.
-Ladies! Fájdalmas búcsú előtt, ismertetem a practice részleteit! Practice neve: önvédelem. Practice módja: kifektetni Michelin figurát. Practice menete: kommandós fogás, amit megmutatok. Practice ideje: amíg sikerül.-
Fogat piszkálva megkerülni a bábut, folyamatban. Hozzá legközelebb álló Aoi midget kezébe nyomni a maradék gumicukrot, hátha kedve támad csipegetni belőle, pozitív. Jelenlévőkön körbe tekintve bemutatni a fogást, engedélyezve. Könnyebb érthetőség érdekében, mit várna el tőlük, kétszer teljes lendületből, háromszor lépésről lépésre bemutatni a fogást, teljesítve. Feladat értelmében a következőt várná el a kadétoktól: jobb alkarral, teljes erőből baba nyakát megcélozni. Akkora lendülettel essenek neki, kibillenjen egyensúlyából. Abban a pillanatban ez sikerül, térd alatt, hátulról kirúgni a gumi lábakat. Hátára dőlő áldozaton mindkét karral tolni egyet hasára forduljon. Abban a pillanatban földet ér, jobb csuklóját elkapva, kifelé csavarni, majd lábak közé szorítani.
-Kézfogás szúró-vágó fegyver eltávolítására alkalmas, de ha már sikerül kiterítenetek, akad néhány másodpercetek futni.-
Instrukciók kiadásával végezve bábú felállítása, teljesítve. Kérdésekre várakozás, folyamatban. Csend esetében feladat kezdetének kiadása, pozitív. Tapssal munka kezdetének szorgalmazása, végrehajtva. Szőnyegen felsorakozó kadétok közötti sétálás, teljesítve. Sajtos chips fogyasztása mellett fokozott figyelemmel kísérni próbálkozásaik, pozitív. Esetlenkedő kadétok szemmel tartása, nyugtázva. Hibák javításának segítése, szorgalmazva. Órára tekintéssel, feladatra szánt egy órás limit tartása, elkönyvelve. Mutató pontos nyomon követésével percek visszaszámolása, folyamatban. Idő leteltével feladat berekesztésének szorgalmazása, végrehajtva.
-Ladies! Végeztünk!-Karok széttárásával feladat berekesztése, nyugtázva.-További kellemes túlélést! Ajánlom egyikőtök temetésére se kelljen mennem. Utálom a feketét. Tyehehe!-Kárörvendő röhögéssel kedvenc fegyvere előhorgászása, folyamatban. Gondosan összehajtogatott szarvasbőr törlőkendővel külsején keletkezett zsíros pacák letörölgetése, nyugtázva. Fémre lehelgetéssel nyugodt tisztítás, folyamatban. Még mindig előtte tolongó tömegnek teljes tüdőkapacitással kiosztani utolsó parancsát, engedélyezve.-Oszolj, csürhe!-

Köszönöm a kissé hosszúra nyúló edzésen való részvételt! Remélem jól szórakoztatok (perszeXD)! Szabadidőtöktől függően, minél előbb próbáljatok írni, hogy le lehessen végre zárni! És...SHOTTA, bitches!

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. Márc. 29, 2013 9:45 am

Bolondok ~~háza~~ napja?! (´･ _･｀)

Földön hempergőzve kapkodott levegő után, miközben az egész világ forgott vele, beleértve rakoncátlanul liftező gyomrát. Teljesen megkavarodott az erőlködéstől és biztosra vette, ha most kérnék, álljon fel, azonban nyomban összecsuklanának lábai, vagy a szédüléstől nyomban keresztülesne saját cipőjében. Még nem volt abban az állapotban, bármilyen apró moccanást tegyen, csak élvezte a teljes kimerültséget és hagyta, lassan magától töltődjön vissza darabokra hullott ereje. Lazításra volt szüksége, pontosabban arra, szép fokozatosan megszokott kerékvágásba billenjen közérzete. Némi nyugodt pihenésre volt szüksége, amikor semmire sem gondol, csak engedi szervezetének saját tempójában egyenesebe jöjjön. Ehhez nem tett mást, mint szemeit becsukta, homlokát támasztotta kézfejével és kizárólag arra figyelt normalizálja légzését. Többi részlet nem hozta lázba, ahogy az sem, milyen állapotban van. Kivételesen nem problémázott, mennyire szétzilált külseje, vagy dugig lehet fű foltokkal világos tréning ruhája. Arra se fordított figyelmet rendesen kimelegedett, patakokban csöpög róla az izzadtság, vagy arca vöröses árnyalatban úszkált. Talán torka és lába okozott némi kellemetlenséget. Egész légcsöve égett, szinte teljesen kiszáradt. Lábai ólom nehézségűekké váltak, fájdalomtól lüktettek.
Teljesen kiment fejéből mennyire ki lehet készülni futás után. Rengeteg vesződés ellenére még is jól esett lelkének a régi ismerős látogatása. Kicsit újra középiskolában érezte magát. Tiniként szinte naponta fetrengett ebben az állapotban, miközben vízért, masszőrért, életmentőért nyöszörgött és fél füllel hallgatta edzőjük paprikás szavait. Sosem volt megelégedve teljesítményükkel, akkor sem, ha javítottak eredményükön. Képes volt minden apróságot orruk alá dörgölni, nehogy félvállról vegyék a gyakorlást. Állandóan pörgött és elvárta tanoncaitól, ugyanakkora intenzitással kövessék napról napra. Két kezén nem képes megszámolni hányszor bőgött, mert úgy érezte túlságosan szigorú vele, de a jelen távlatából, kizárólag hálás lehet érte. Folyamatosan rálépett tyúkszemére, fáradhatatlanul hajszolta jobbnál jobb eredményre. Egyszer sem emlékszik, amikor túlzásba esett. Valahogy mindig látta a határt, meddig kergethet valakit, vagy milyen módszerrel hozhatja ki belőle a legjobbat. Remek tanárnak tartotta és sosem tagadta neki köszönheti érmeit, amiket lakásában felhalmozott dobozai rejtenek.
Őszintén szólva hiányzott neki az a kimerültség, amit pálya mellett töltött. Szerette, ahogy tüdejét kiköpve reszket a fáradtságtól, mert tudta mindent megtett, teljesen kifacsarta magából összes tartalékát. Kihozta magából a legtöbbet és már cseppet sem érdekelte, milyen számok szerepelnek az őrmester füzetében. Sejtette fényévekre lehetnek a régen megszokott adatoktól, így kissé megnyugtatta nem kerültek szóba. Fáradt mosollyal szusszant fel és fordította fejét a mellette landoló Égipamacsra. Picike szemre hányással felfújta pofiját, mert eszébe jutott mennyire kezdett kétségbe esni hova tűnhetett a feladat kezdése előtt. Zokon vette minden szó nélkül köddé vált.
-Megijesztettél!-Vette el az ásványvizes palackot annak ellenére karnyújtásnyira volt sajátja. Ha már kapott egyet, nem fogja visszautasítani, főleg, ha egyik legjobb barátjától kapta. Lassan felcsüccsent és lábait felhúzva borzolta összes vizes haját, mielőtt folytatta volna mondókáját. -Aggódtam érted. Nem tudtam elképzelni hova lettél, bajod esett, vagy elraboltak…Máskor szólj, mielőtt eltűnsz valamerre.-
Kortyolt bele a palack tartalmába, mialatt lassan körbe pillantott a többieken. Mindenkit rendesen lemerített a futkorászás, kivéve szigorú vezetőjüket, aki frászt hozta rá újabb felhördülésével. Ijedtében majd nem félre nyelte a vizet és akkorát ugrott, akármelyik nyuszi megirigyelte volna. Meg mert volna rá esküdni, alá tolnak egy gátat helyből sikeredik átszökkennie felette. Persze ilyen alkatrész nem volt, úgyhogy ezt az attrakciót megúszta, helyette morogva lehorgászhatta a fején landoló törölközőt. Sűrűn dünnyögve törölgette meg benne arcát, ahogy óriásikat sóhajtva rászánta magát következő feladat helyszínére sétáljon. Térdére csapva tápászkodott fel és nyújtotta mancsát széles mosollyal Tipegőpamlagnak. Néhány lépés után még rendesen érezte mennyire lefáradt, ettől függetlenül nagy lelkesedéssel nyújtotta karjait.
-Hjaaa~j! Végre vége. Azt hittem soha nem jutunk el eddig. De rájöttem! –Emelte égnek bölcsen mutatóujját. -Többet kell mozognom…nagyon nehezen bírtam ezt a napot és ez cseppet sincs rendjén.-
Bökdöste csücsöri száját, milyen edzés programmal kéne előállnia, vagy egyenesen az őrmestertől kéne segítséget kérnie. Abban nem kételkedett ne olyan tervet állítana össze, amitől garantáltan félhullaként dőlne ágyikóba. Erre jó példa az egész napi megmérettetés, főként az utolsó része. Hatalmasra kerekedő szemekkel bökte meg a gumi bábut. Képtelenségnek gondolta, bármilyen kárt tehessen benne. Nem érezett annyi erőt kigáncsolhassa, bánthassa azt a figurát. Egyszerűen nem vinné rá lelke, csak úgy, minden ok nélkül verekedjen. Ez nagyon távol állt tőle, még, ha tényleg próbálkozik is. Most sem sétált el, csak nagyot nyelt és ökölbe szorított kézfejjel buzdította magát, képes lesz megcsinálni. Hatalmas szemekkel figyelte az őrmester bemutatóját és ismételgette mozdulatait, hátha sikerül megjegyeznie pontosan hogyan kéne ütyködnie. Nagyon erősen koncentrált, minél frissebben álljon szembe a babával.
Valahogy az első próbálkozások eredménytelensége nem lepte meg. Egyszerűen megijedt a babától, mármint attól bántani fogja. Folyamatosan befékezett az utolsó pillanatokban és erőteljes ütögetés helyett, csak gyenge pöccintéssel koccant neki. Szörnyen esetlennek érezte magát, hogy nem képes nagyobb lendülettel neki feszülni, de egyszerűen nem ment. Akármennyire hergelte magát, újra és újra elbukott. Igazi szőke nőként pofozgatta, amitől egyre jobban kezdett kiakadni. Az sem tett jót meredeken lefelé ívelő hangulatának Atamagahen őrmester folyamatosan magyarázott neki, ne finomkodjon, mint egy lány, essen végre neki, még azután is, perceken keresztül sípolt egyetlen szuszra nem képes másokat fizikálisan ütlegelni.
Kezdett teljesen kiakadni a feladat erőltetésétől. Egyre vörösebb lett hörcsögként felfújt pofija, miközben egyre gigászibbakat fújtatott. Vészesen duzzadt nála az idegesség lufi, míg szét nem csattant, méghozzá látványos hisztiben. Széles mozdulatokkal csalapált karjaival, ahogy ingerülten dünnyögve kérte ki magának, hagyják végre békén. Készült teljesen feladni az egész feladványt, de meg se lepődött nem eresztették megszökni. Addig pitiszkálták, pitiszkálták és borzolták totális megsemmisülés felé kolbászoló idegszálait, míg rángatózó szemöldöke át nem váltott alattomos merénylő pocokba. Hatalmas nyösszenéssel dobbantott egyet, ezzel lábfejen taposva az akadékoskodó őrmestert, majd sértődött félként elvonult az egyik sarokba. Karba tett kezekkel vetette be magát a lehető legtávolabbi csücsökbe. Látványosan duzzogva morgolódott orra alatt és döntött a feladat végleges berekesztése mellett. Nem volt hajlandó tovább csinálni!

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. Ápr. 13, 2013 10:02 am

Eepurirui tréfa

Nagyon, nagyon fájt mindenem the ranningu után, még a tornaóra se ilyen kimerítő az iskolában, pedig Key-nii~sensei mindenfélét kitalált mindig. Volt, amikor kosaraztunk, futottunk, gimnasztikáztunk wan dei! °o° Az életmentő ásványvizet örömmel fogtam handombe, közben kíváncsian pislogva Yui~nee felé, mert mikor ranningultunk ő elesett és biztos nagyon fájhatott neki, teljes lendületből orra bukni… T^T Oda is mentem volna hozzá, hogy megkérdezzem minden okey-e, but meg se tudtam mozdulni, annyira sajogtak a lábaim. Ez volt az első legkimerítőbb ranngingukontesuto!
A törülközővel törölgetem a homlokomat, amikor Atamaga~nii hirtelen hatalmas saundoval utasít minket a felkelésre °o° Döbbenten pislogtam irányába és hallgattam, amit saye; kissé csalódottan fogadtam, hogy nem lesz több ranngingukontesuto és az utolsó szórakoztató játék következik, mert ez szerintem ez jobb, mint holmi tesiórás gyakorlatok *o*
- Tsuu – zero – zero… vettem Atamaga~nii őrmesuta~! *^* – pattanok fel and vágom vigyázz állásba magamat, amennyire azt kimerült lábaim engedik. Atamaga~nii így láthatja, hogy bírom még the szuflával, ez nélkül nem is lehetnék Karakura Raizer Tuxedo-cat, vagy Aoitson, esetleg Aoidité. Cool

- Ti is már kíváncsiak vagytok, hogy vajon mi lesz the következő misshon? *o* – fordulok érdeklődve a többiek felé, csillogó aizukkel, mert I már nagyon, nagyon, de még inkább kíváncsi vagyok, hogy mi lesz now, mert dobáltunk már késeket, meg futottunk és sok-sok jó dolgot alkottunk and now bármi lehet *-* Talán baronokat fogunk kipukkasztani, miután felfújtuk őket? Vagy aisuból kell kifaragnunk valami mintát? Sőt, knowolom már, knowolom… lovagolni fogunk *>* Mindig is nagyon szerettem volna lovagolni, mert a lovak byuuteifuruk, aranyosak and awww~ *_*
- Vajon Yui~nee is knowol jönni? T^T No láttátok hová kellett mennie véletlenül? T^T – kérdezem, amikor elindulunk the tento melletti szőnyeg irányába. Remélem nincs biggu baja és tudja majd folytatni a játékot, mert rossz lenne, ha kimaradna belőle. Mikor odaérünk a szőnyegekhez lelkesen pattogva integetek Yui~neenek mikor meglátom egy szórakoztatónak látszó geemunál *3* Vajon mi is azt fogjuk geemulni, mint Yui~nee?
Atamaga~nii sayelésére alapozva úgy tűnik, hogy Yui~nee feladata és a miénk teljesen más és más lesz, de ez is izgalmasan hangzik. Még Mishuranre is csodálkozó „hűűűvel” rokkuzok, míg Atamga~nii no adja kezembe a gumicukros bödönt, amiben a maradék édességből lelkesen kapok ki pár darabot, mielőtt körbekínálnám, mert I nagyon szeretem ezt. *-*
Mikor Atamaga~nii átadja a terepet, izgatottan állok Mishuran baba elé, I kiskoromban judóztam, talán no felejtettem el mindent and no is lesz ezt nehéz végrehajtani. Megpróbálom az alkarral mért ütést beadni a figurának a nyakánál, ahogy azt Atamaga~nii őrmesuta is mutatta, de olyan erőtlenre sikerült, hogy egyszerűen csak lepattantam róla the kaapettore! T^T But semmi vész, majd now sikerülni fog *>* Lelkesen pattantam fel, majd nekiranningulásból estem neki, hogy elég erőm legyen ahhoz, hogy kibillentsem a babát, but ahelyett, hogy elvesztette volna egyensúlyát még vissza is ütött! °o° Mishuran baba veszélyes! I, mint Karakuraizer Tuxedo-cat, Holmes-mesuta herupuje Aoitson, and the Rabugyár munkatársa Aoidité no hagyhatom, hogy másokat veszélyeztessen!
Ismét felálltam the kaapetton, majd föl-alá sétálva a figura előtt, szegeztem rá szigorú tekintetemet. Se Tuxedo-catként, se Aoitsonként, sem pedig Aoiditéként no hagyhatom, hogy szabadon lófráljon Karakurában a közre veszélyes Mishuran! Igyekeztem mindeközben fejemben visszajátszani Atamaga~nii mozdulatát, ahogy olyan kuuru módon kibillentette a figurát az állásból, bár könnyebb lett volna, ha nem a gumicukorral lettem volna akkor elfoglalva. T~T Azért csak-csak sikerült felidéznem magamban, hogy Atamaga~nii miképpen is csinálta az előbbit, melyet felcsillanó szemmel fogadtam, mert rájöttem ám’ valamire, hisz nem hiába lennék a híres Holmes-mesuta~ herupuje. Cool

Atamaga~nii ugyanis biztos, hogy nem az egész testére fejtette ki az erőt, amivel kibillentheti a bábut a helyéről, hanem azon volt, hogy a felsőtestén legyen a hangsúly, hogy az alkarjával sikeresen ellökhesse the baddo Mishurant! Legalábbis azt hiszem, hogy ez a megoldás, wan próbát viszont megért, mert senki se szeretné Karakurában the baddo Mishurant látni a császár trónján! Surprised

Biggu meglepettségemre sikerült kibillentenem Mishurant a két lábon való állásából ezzel a módszerrel és ez annyira, de annyira megdöbbentett, hogy el is felejtettem, hogy mi a következő lépés, but no bántam cseppet sem, mert sikerült, juhéy *>*[/i] Lelkesen rukkuztem a figurára, miközben azon voltam, hogy a nyakára ismét ütést mérve megint kibillenjen az egyensúlyából, akárcsak az előbb és kigáncsolhassam utána [b]*^* Ha sikerül igazi kommandós leszek, wan ranger!
Így hát elismételve a mozdulatsort estem neki megint a babának and már a gáncsolásnál voltam, amikor ide-oda gabalyodtam a figurában and eldűltünk mindketten. @.@ Lehet, hogy kommandósnak lenni no is olyan egyszerű? T~ T Minden tagomat fájlalva tápászkodtam fel a földről, mert no volt fuanii wan csetepatéban a nehéz Mishurant alá kerülni, de majd now!! Now no fogom hagyni, hogy ő győzedelmeskedjen Raizer becsületszavamra!
Rögtön the figura elé sietek, hogy ismét végrehajthassam a kibillentő ütést and utána – remélhetőleg több sikerrel – the gáncsolást is, hogy aztán tolva rajta kuuru lefegyverző mozdulatot vessek be. Ilyet még judón se csináltunk, Atamaga~nii milyen sok mindent knowol *o* Vajon hol tanulta? Surprised

Mikor Mishuran tehetetlenül the aasure hullott rögtön ráugrottam, hogy megcsináljam… megcsináljam… mit is kellene csinálni? *O*” Tarkómat vakarva csücsülök the kiterített baba hátán, törve the fejemet, hogy is volt tovább, amit Atamaga~nii mutatott. Biggu elhűlten rukkuztem fel, hiszen hogyan is felejthettem el wan ilyen fontos dolgot, mint the ranningulás? El kellett ranningulni, legalábbis valami ilyesmi volt! °o° But amikor eszerint akartam cselekedni Atamaga~nii azt sayelte, hogy nem mehetek még sehova, míg nem intéztem el Mishuran babát, először no értettem, hiszen tisztán emlékszem, hogy azt sayelte, ha ki van ütve, akkor ranninguljunk, but rávilágított, hogy mi is ment ki pontosan a kobakomból, hát a lefegyverzős kommandós mozdulat! Surprised

Visszaállítottam Mishuran még ha nem is érdemli meg Karakuraizer Tuxedo-cat herupujét, hogy aztán jobb alkarommal a nyakát megcélozva kibillentsem egyensúlyából, majd kigáncsolva őt ellökjem, aztán rávetülve elkapjam the handojét, de mellé nyúltam, így nem sikerült ezt megtennem. The baddo Mishuran baba visszavág!! Bosszúból ütni, rúgni kezdtem, és ha nálam lett volna Miyavi-nyan akkor tőle is kapott volna no wan, hanem tsuu nyaklevest is egyszerre, hiszen Karkauraizer Tuxedo-catet no lehet legyőzni csak úgy! >o>
Atamaga~nii szavaira figyelek föl, miközben kijelenti, hogy the geemunak vége van. Pedig Mishuran szándékai cseppet sem voltak geemusek és nem kapta meg a megérdemelt büntetését, mohh T-T De sebaj, meg knowolom kérdezni Yui~neetől, hogy ő neki sikerült-e elbánnia ezzel a galád Mishurannel vagy ő végig azt a másik feladatot csinálta és nem is kellett megküzdenie wan baddo világot meghódító figurával, hogy megakadályozza azt, hogy elpusztítsa Karakura egész lakosságát! Surprised

Spoiler:

Tárgy: Re: Edzőterem Kedd Ápr. 16, 2013 10:07 am

Kicsit lassan leeső tréfa…

Eléggé kitikkadt a futástól, de lényegesen gyorsabban nyerte vissza nyugalmi pulzusát, mint a mellette lihegő zenésztársa. Egy-egy edzésen azért nem szokták ennyire hajtani őket, hiszen fő szempont, hogy vigyázzanak az egészségükre és épségükre. Ettől függetlenül ő is kortyolt párat a flakon alján maradt vízből, miközben lassú, mély levegőket véve próbált helyrerázódni.
- Megfordult a fejemben, hogy fogom magam, és sarkon fordulok innen… -sóhajtott mélyet társa aggodalmát hallva. –Én nem akarom ezt csinálni, és nem tudom jól viselni, bármennyire szeretném. –horgasztotta le a fejét bűnbánóan.
- Mégis milyen dolog ez, hogy elhívják az embert egy összejövetelre, aztán kiképzést csinálnak belőle? –bukott ki belőle még néhány megjegyzés. Nem akarta traktálni vele Umit, de ki másnak mondhatta volna el mi nyomja a szívét? Így is csodálja, hogy nem termett mellettük az őrmester, és szegezett újból fegyvert a fejéhez. Bár nem kellett túl sokáig hiányolni a társaságát, mert hamarosan újabb, de talán végre az utolsó állomáshoz érkezett pokoli kirándulásuk. Nagyon remélte, hogy ennyi hercehurca után egy kicsit megkímélik már őket, de maga se gondolta igazából komolyan. Umi biztató mosolyát nyugtázva tápászkodott fel a földről, mielőtt megint megróják őket.
- Én szívesen eljárok veled futni, de szigorúan nyugalmas körülmények között! –ajánlotta fel halkan elnevetve magát. Ehhez az ígéretéhez szó nélkül tartaná is magát, ha behajtják rajta. Legalább még több közös programja lehetne barátjával, ha már úgyis ilyen közel laknak egymáshoz.
Az utolsó feladat pedig szintén nem nyerte el a tetszését. Nem szeret verekedni… sőt, ha őszinte akar lenni, igazából még nem is nagyon verekedett életében. Kisfiúként kimaradt az ilyen hatalmi harcokból, tinédzserként pedig a könyvtár nyújtott neki menedéket az ilyen dolgok elől. Egyáltalán nem bánta, hogy sosem kellett úgy hazamennie, hogy a lila monoklijait kelljen takargatnia. Mert az nagyon valószínű, hogy nem ő került volna ki győztesen egy-egy összetűzésből. Ezt pedig a mai napig így érezte. Némán ácsorgott a baba előtt, és azon morfondírozott, vajon képes lenne-e megütni. De semmi oka nem volt bántani. Az más, ha rá támadnának, de az, hogy magától emeljen kezet rá, valahogy nem akart sikeredni. Nagyokat sóhajtva dörzsölte meg a homlokát és huppant le törökülésbe a bábu előtt. Őrmestere persze ezt rögtön kiszúrva igyekezett dobhártyaszaggató ösztökéléssel a tudtára adni, hogy így nem fogja teljesíteni a feladatot. Sky-t azonban ez már a legkevésbé sem érdekelte. Az már inkább felkeltette a figyelmét, hogy zenésztársa rettentően kiakadt a folyamatos nógatástól. Nem sűrűn látta ilyennek, így kicsit megrémítette ez a vehemencia, amit tapasztal tőle. Nagyokat pislogva ültőhelyében nézte végig, amint a katonával perlekedik, majd félrevonul. Több se kellett neki, rögvest feltápászkodott és utána eredt.
- Buta kérdés, de minden rendben? –tette a vállára a kezét. –Tehetsége van az őrmesternek, hogy még téged is kiborítson… Amondó vagyok, lázadjunk mindketten. –ült le mellé. Szintén nem tervezte, hogy folytatni fogja ezt a verekedős feladatot, így pozícióját kellőképp lecövekelte zenésztársa mellett.
Szinte megváltásként érte, mikor végre meghallotta a bűvös befejeztük parancsot. Nem mintha annyira túlerőltette volna magát az utóbbi percekben, de határozottan jól esett hallania. Azt viszont még mindig nehezen nyelte le, amilyen hangnemben irányukba viseltettek. Nem értette mi szükség van arra, hogy ilyen degradáló jelzőkkel illessék őket. De inkább visszafogta magát, hogy minél kevesebbet kelljen kommunikálnia kiképzőjükkel. Ahogy az illem megkívánja elköszönt tőle, de ezen kívül egy szót sem szólt hozzá. Valószínűleg sosem fogják megtalálni a közös hangot, főleg, hogy ha Sky-on múlik, nem valószínű, hogy erre a helyre téved ezek után.

Spoiler:

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. Jún. 01, 2013 2:03 am

Újabb kreatív edzés, a jutalmazás pedig rendhagyó lesz, mind a résztvevők, mind a szervező számára. Nem emlékszem rá pontosan, hogy mi volt megbeszélve, így én is kreatív leszek a jutalmazás szempontjából. Mivel gyakorlatilag majdnem minden képzettséget érintett az edzés, így másként is zárom le, mint egy hagyományos edzést, tehát KK képességet leszámítva a négy alap képzettséget jutalmazom egy-egy ponttal.

Hayashi Aoi - mind a négy körben írtál, összesen 2000 LP-t kapsz, ebből pedig az első négy képzettségedre (fegyverhasználat, pusztakezes harc, reiatsu kezelés, helyváltoztató) jut +1 pont.

Aoyama Yui - két körben írtál, jutalmad ezért 1000 LP, amiből +1 reiatsu kezelés, valamint helyváltoztató technika pontokhoz jutsz.

Yuzuri Kouhei - három körben írtál, s ugyan késdobálás helyett mazsorettezned kellett, 1500 LP-t kapsz, ami +1 reiatsu kezelés, fegyverhasználat, valamint helyváltoztató pontot ér neked.

Hoshi Ikari - mindegyik körben írtál, jutalmad 2000 LP, ami +1 pont fegyverhasználat, pusztakezes harc, helyváltoztató, valamint reiatsu kezelés képzettségedre.

Tsukatani Midori - csak egy körben írtál, jutalmad ezért 500 LP, ami +1 pont reiatsu kezelés képesség számodra.

Toaro Sorajin - ugyan mindegyik körben írtál, azonban a késdobálós feladatot nem teljesítetted. Jutalmad így annyiban változik, hogy a szerzett 2000 LP-dből nem rakhatsz fegyverhasználatra, azonban +2 pont pusztakezes harcot kapsz, valamint +1 pont reiatsu kezelés, és helyváltoztató képességet kapsz a szerzett LP-dből.

Hidari - mivel rendhagyó edzés, és látszik, hogy mind megtervezésében, mind kivitelezésében nagyon sok munkád volt benne, így ugyanúgy jutalmazlak, mintha második edzésed lenne. Jutalmad 2000 LP, amiből fegyverhasználat, pusztakezes harc, helyváltoztató, valamint reiatsu kezelés képzettségeidre +1 pont jut.