Jelszó: Doesn't matter who it is, I'll fuckin' break 'em.

Név: Jill Arrey
Kaszt: Arrancar
Rang: Arrancar 66
Nem: Nő
Kor: Kereken 150. évét betöltő igen fiatalnak kinéző lány
Felszerelések: Egy Zanpakutou.
Születési dátum: 02. 19.

Kinézet: Képességeiben nagyon bízik, ezért lenge vöröses kinézetü ruhát hord, ami nagyon jól áll rajta, de sajnos a maszkja nem ezt tükrözi. Fekete, félhosszú, selymes haját kihívóan hordja. Alkata nőiesen kecses, ami magasságát tükrözi. Vöröses ruhája egészen az alkarjáig terjed, míg kecses lábainál egy-egy vágás teszi szebbé kinézetét. Kezén vöröses kesztyű van, ami enyhén harcmodorára utal.

Jellem: Leginkább a kötekedő, harc kedvelő jelleme van, és szemei kegyetlenségét tükrözik, de valójában nem kegyetlen típus. Erős akaratú, olyan személyiség, aki ha szeretne valamit megszerzi. Barátaival kedvesen bánik mindaddig, amíg meg nem sértik, akár meg is öli őket.

Zanpakutou: Enrians Almorum ( Őrdögi Kivégző ) Melynek vöröses csíkokkal elátott fogója van. Kardja magasságához illő hosszúságú.

Parancsszó: Restomaro, Enrians Almorum ( Tedd, Harcképtelenné, Ördögi Kivégző! )
Zaito, Almorum ( Égesd El, Ördögi Kivégző! )

Képességek: Előrántja kardját, támadó pozícióba helyezkedik, kardját vállára teszi és kimondja a parancsszót, aztán átalakul. Kinézete átalakulás után meghökkentő, ugyanis kardjának hosszúsága megváltozott, megnőtt, és előtört belőle a tűz elem. Kardja még vállára volt fektetve, de már lángolt. Az eredmény egy hosszabb kard, amiből csak üvöltött a tűz. Mikor az ellenfelén látja hogy még ezek után is talpon maradt kardját maga elé tartja és átalakul. Ezután gyorsabbá vált, erősebbé, az amúgy is majdnem egészben rajta maradt maszk, tovább terjed, egész arcát beborítja. Ruhája megváltozott, durvább lett. Cero-ját vörösen löveli ki, de csak egyszer tudja megtenni, mert nagyon nagy erőt vesz neki igénybe. Nehezen sebződik meg, de ha egyszer eltalálják, nagyon nagy problémák alakulhatnak ki. Támadásai erősek, kegyetlenek.

Magányban:

Földi létem nagyon magányosan telt, nem voltak barátaim, kiközösítettek. Az emberek elkerültek, mert nagyon erőszakos voltam. Szüleim meghaltak így nem volt ki vigyázzon rám és ezért nagy bajokba keveredtem kislány létemre.~ óó Jill.... mi lesz most velem?~ Mondtam magamban, mikor eggyik éjjel belebotlottam egy rossz társaságba. A társaság 3 tagból ált, fegyverük volt. Féltem. Menekülni nem tudtam, mert bekerítettek, ezért segítségért kiáltottam, hátha valaki meghalja.
Segítsééééég!!!-Kiáltottam..., de kiáltásom süket fülekre lelt, így ki voltam szolgáltatva az úgynevezett félelmetes ”Rossz Fiúknak”. Annak Ellenére, hogy erőszakos voltam, a lábam a földbe gyökerezett, mozdulni sem tudtam a félelemtől. A 3 férfi félelmetes tekintetével közeledett és közeledett, majd elkaptak és így szóltak.- Akarsz játszani velünk?- Én csak tovább kiáltoztam segítségért haszontalanúl. Akaratom ellenére belementem a játékba. A rohadékok kihasználva szépségemet, perverz játékot játszottak velem, majd megöltek. Miután megöltek a testem mellet találtam magam, és egy lánc kapcsolt a holtan fekvő testemhez. Hamar elszakadt és kínzó, őrjítő fájdalmat éreztem napokon keresztűl, miközbe senki nem talált rám. Miután felemésztett a kín, teljesen máshol voltam, teljesen máshogy néztem ki, és ami nagyon furcsa volt...éhes voltam.~ Hogy lehet ez? Mért vagyok éhes? ( ennyire? ). Mondtam magamban. Egyszerűen elvesztettem a fejem, és ételt kerestem a sivatagos tájon. Akiket találtam hasonlítottak rám, annyi külömbséggel, ők nem gondolkodtak. Nekem sikerült megőriznem a nyugalmamat, annak ellenére hogy éhes voltam. Levágtam párat és felfaltam őket. Egyr inkább nőtt az éhség, mégtöbbet gyilkoltam. Harcoltam emlékeimért, hogy ne tűnjenek és és tudtam mit kell tennem! Harcolni, és győzni! A legnyagyobbakat szerettem a legjobban. Ők oltották ki egy időre éhségem. Tényleg nagyon rövid időre. Ezután történt az az eset mikor felfaltam utolsó menosomat életemben.....

~ Nem hiszem el, az a rohadt menos.... ~. Émelygés tört rám. Elájultam. Már ébredeztem, mikor megláttam a testem erős, és bőröm kemény. Más Lettem. Ránéztem a kezemre és vakított róla a tűz, és a vörösség, de nem bírtam lábra álni. Először négykézláb próbáltam meg, odamentem egy patakhoz, és egy furcsa alak tekintett vissza rám. De nem féltem! Szembe néztem a tudattal, régi életemet soha nem kaphattam vissza! Mostani formámban megértettem, ritka a magamfajta, ugyanis amikor ránéztem a többi Hollow-ra láttam nem olyan értelmesek, mint én. Nem értette mi ez, de találtam egy nyugalmas helyet, és ahogy régi életemben, magányosan, gyakorolni kezdtem. Úgy gyakoroltam mint még soha, de vadásznom is kellet. Sokszor teljesen véres voltam, elborított a Hollow-ok vére. Megtanultam hogyan kell 2 lábra álni.~ Ember... Tisztára mint az oviban, tanulok járni?~ Kérdeztem magamban. Éveken keresztül gyakoroltam és emberek közé mentem. Egyszer megpillantottam egy hozzám hasonlót, de tükröződött róla, erősebb, és tapasztaltabb mint én, vagy a többiek. De Nem érdekelt, lesúlytottam rá, de ő mindig félre ugrott, nagyon gyors volt. Megiramodott felém, de elkaptam kezét és kitéptem a szívét. Elég furcsa volt, hisz nem voltam soha ien. Ő holtam esett össze, kardját elvettem és tovább álltam. Találkoztam egy
felegyenesedett Hollow-al és azonnal megtámadtuk egymást. Karjait levágtam, de még mielött kiejtette volna a száján azt amit mondani szeretett volna, megöltem. Aztán hirtelen kábultam esek össze. ~ Valami eltalált... De mi?~ Mondtam magamban. Éreztem, vonszolnak, és mikor legközelebb ébredtem, fájt a szemem, valaki mormolt valamit... Mikor kitisztult a kép elöttem, a kezemben fogtam néhány csont darabot, és átalakultak. Jobban Éreztem Magam, Boldogabb Lettem, Eddigi szinte véget nem érő életem után. Mikor Felnéztem 3 alak jött felém és ezeket hallottam ki szavaikból:
- Letörte......, Ráadásul 2 darabban.-
-Aizen-sama, azonnal vágjuk le!- Mondta az ezüst hajú
-Mi? Nem ölhettek meg!-kiáltottam, és fölkeltem.
-Hogy Hívnak?- Kérdezte az eggyik.
-Jill Arrey.- Mondtam halkan.
-Rendben. Megtartom.- Mondta az Aizen nevű.

Beilleszkedés:

A beilleszkedés nem ment könnyen, mint földi életem során, most is senki nem állt velem szóba, de akaratom miatt sokszor próbálkoztam barátokat szerezni. Ezek szinte sose sikerültek, és sokszor harc lett a vége. Volt mikor simán legyőztem őket, volt mikor csak éppen hogy. Egyedül Voltam. De volt egy fiú, akinek még a nevét sem tudtam, de már imádtam. ~ Én nem vagyok, ilyen. ~ Gondoltam magamban. Na, de mindegy is, ugyanis megkapta rögtöm az első küldetésem. Az emberi világba kellet menjek, de nem egyedül. Társam csodák csodájára, az a fiú volt, akiről áhítoztam a szobámban. Majd kiugrot a szívem a helyéről. Azt se tudtam mit kellene csináljak. Hirtelen még a nevem is ki ment a fejemből. Megszólalt:
-Üdv. A Nevem Raimon. Örülök, hogy megismerhetlek.-
-A Nevem Ji-ll....Jill Arrey.- Mondtam alig halhatóan. Ahoz képest ahogy kinéztem, nem voltam jó emberismerő, féltem tőlük. Persze, hogyha harcra került a sor mindig kiáltunk egymásért. Jól éreztem magam vele. Mindenképpen, mindig harcoltam. Ő volt az első barátom. Az első és legkedvesebb barátom. Azóta, azért élek, hogy harcoljak, és azért harcolok, hogy éljek.

Értem. Javitom a hibáim.