Rosa pályázata(i)

Tárgy: Rosa pályázata(i) Kedd Jún. 01, 2010 2:34 am

Engedély megkapva Yorutól *.*

Shinigamivá válási pályázat

- Elegem van!- kiáltottam dühösen, majd kiviharzottam az öltözőből és futva hagytam el az épületet ahol táncolni tanultam. Már alkonyat tájt járt az idő. Elborult tudattal futottam a városban arra, amerre a lábam vitt. Mikor valamennyire sikerült megnyugodnom, akkor vettem észre, hogy a város egy olyan részében voltam, amit egyáltalán nem ismertem. Ráadásul, míg valami olyan helyet kerestem, ahol esetleg egy kis útbaigazítást kérhetek, addig pár csuklyás alak kezdett el követni. Elkezdtem futni, de a csuklyás alakok továbbra is követtek engem. Hamarosan egy zsákutcába értem. A cipőm hangja hallatszott amin a macskaköveken a kis utcában futottam. A csuklyás alakok mintha lebegtek volna. Végül az utca végén lévő falhoz értem. A csuklyás alakok pár méterre tőlem álltak meg.
– Hagyatok békén!- kiáltottam, közben a képességemet használva megidéztem a tűzfalat. Eközben egy férfi jelent meg. Hosszú fehér haja volt, arcát pedig egy maszk takarta el.
– Ne erőlködj.- lépett át könnyedén a lángnyelveken, majd kezével a torkomat fogta meg és felemelt. Bár a kezéből melegség áradt, engem mégis csontig hatoló félelem járt át.
– Mit akar tőlem?- préseltem ki magamból a szavakat.
– Gyenge vagy. Eredetileg azért vadásztam rád, hogy elszívjam az erőd, de nem vagy hasznomra.- válaszolta jéghideg hangon. A szemébe valami furcsa fény gyulladt ki. A testemet szörnyű fájdalom járta át. Mellkasomból egy sikoly szabadult fel, majd a férfi kezéből kiáramló lángok porrá égették a testem.
– Itt végeztünk. Mennyünk.- jelzett a férfi a csuklyásoknak, majd eltűntek.

– Hol vagyok?- hagyta el ajkaimat a kérdés miután másnap reggel magamhoz tértem. A helyet ahol voltam rendőrök lepték el. Miután a földről, ahol addig ültem, felálltam, akkor az egyik ott álldogáló rendőrhöz léptem.
– Elnézést biztos úr. Mi történt itt?- mosolyogtam rá. A férfi érzelemmentes arccal állt továbbra is, majd mikor hívták elment, nem kis csodálkozást váltva ki belőlem.
– Nem látnak engem?- tettem fel a költői kérdést miközben az utcán kifelé sétáltam.

Pár napja ültem már a parkban. Lassan hozzászoktam ehhez az állapothoz. Elbeszélgettem azokkal akik láttak, bár elég fura érzés volt néha, hogy én mint halott egy élővel beszélgetek. Szerencsére a pár napos parkban való bolyongásom közepette egy shinigami is megjelent.
– Elkésett.-sóhajtottam mikor leült mellém a padra. Eléggé meglepődött arcot vágott.
– Pár napja már, hogy itt bolyongok.
– Elnézést.-állt fel és meghajolt, majd előhúzta kardját.- Akkor átküldelek.
– Köszönöm.- mondtam, majd a fejemhez értette fegyverét. Pár pillanat múlva már a Lelkek Világa nevű helyre kerültem. Őszintén szólva nem egészen így képzeltem el a mennyországot. Rukongai 6. kerültébe kerültem. Eléggé nyugodt környék volt. Egy kis házba éltem, bár az életem nem volt eseménytelen. Gyakran gyötört éhség és ebből az okból kifolyólag az émelygés is. Egy alkalommal történt, hogy az éhségemet szerettem volna leküzdeni ezért belopóztam egy kisebb nemesi család birtokára. Az egyetlen váratlan tényező egy hosszú barna hajú férfi megjelenése volt.

Rosa pályázata(i) Plum_blossom_of_noble_nature_by_firebolide

Rosa pályázata(i) Plum_blossom_of_noble_nature_by_firebolide

– E…. elnézést kérek, csak….- mondtam szégyenkezve miközben meghajoltam.
– Az almák miatt jöttél?- éreztem a kezét az arcomon, miközben lassan felemelte a fejem.
– I-igen. Nagyon éhes voltam és itt voltak ezek az almák.
– Éhes voltál?- lepődött meg.- Akkor gyere, a házban tápláló étel van.- invitált be a házba. A ház nagy volt. A díszes folyosók labirintusán vezetett végig egy szobáig. A szoba feltehetőleg egy ebédlő volt, méretéből és az itt elhelyezett asztalokból ítélve. A férfi leültetett az egyik asztal mellé, majd leült velem szembe és tapsolt egyet. Pár pillanat múlva egy szolga jelent meg aki élelmet hozott és megterítette az asztalt, majd távozott.
– Jó étvágyat.- mutatott az ételre. Csendben enni kezdtem.
– Mond csak, mi a neved?- intézte felém a kérdést.
– Rosa- válaszoltam halkan, de nem mertem ránézni. Talán a belőle áradó tiszteletre utasító aura miatt.
– Örvendek kedves Rosa. Az én nevem Raito. Én vagyok a Kamioka család feje.
– Akkor a tiéd ez az egész ház? – néztem rá meglepettségemben, majd lesütöttem a szemem.
– Igen, de túl nagy ez a ház számomra.- könyökölt az asztalra és engem nézett.
– Akkor miért nem szerzel egy feleséget?
– Már van egy kiszemeltem.- tette az egyik kezét az enyémre.
– Én?- lepődtem meg.
~ Fogadd el!– hallatszott egy hang a fejemben.
– Igen. Persze csak ha elfogadod.- mosolygott rám kedvesen.
– Elfogadom.- mondtam, vagyis nem is én mondtam hanem az előbbi hang.
~ Ki vagy te?– tettem fel a kérdést a hangnak aki az előbb mondatta ki velem az igenlő választ.
– Ennek felettébb örülök. Akkor sietek és kitűzzük az esküvő napját.- csókolta meg a kezem, majd felállt és elsietett.
~ Én te vagyok.- válaszolta a hang.
~ Nem lehetsz én. Mert én én vagyok és te te vagy, tehát te nem lehetsz én.- filozofáltam.
~ Ne oszd az észt. Én te vagyok és kész.- válaszolta kissé dühös hangnemben.
~ De miért fogadtad el a felkérést? Nem is szeretem őt.- mondtam szomorúan.
~ Azért, hogy jó léted legyen. Hanem megdöglenél éhen és az nekem se lenne jó.
– Holnap lesz az esküvőnk kedvesem.- tért vissza Raito, majd átölelt engem.
– Örvendek.- válaszoltam elpirulva.

Másnap reggel a szolgálólányok ébresztettek fel és körülöttem sürögtek forogtak. Egyesek a hajamat csinálták, mások a ruhát varázsolták rám. Pár óra múlva kezdődött az esküvő. Rengetegen voltak. A boldogító „igen” kimondása után, amit ismét a hang mondatott ki velem, leültünk elfogyasztani az ünnepi ebédet.
– Hallottam a fiamtól, hogy amikor önre talált nagyon éhes volt maga.- ült le mellém újdonsült apósom.
– Igen. Napokig éheztem és bejöttem, mert megláttam az almákat.
– Tudja mit jelent az éhség?
– Nem. Micsodát?
– Az éhség az annak a jele, hogy a lélekenergiája több az átlagosnál.
– Az mit jelent?
– Hogy shinigamivá válhat.
– És, hogyan válhatok azzá?
– Úgy, hogy beiratkozik a Lélektovábbképző Akadémiára. De ezt már elintéztem önnek.
– Köszönöm.- mondtam csillogó szemekkel.- És ha megkérhetem tegezne? Hiszen ön az idősebb.

Így kezdődött a pályafutásom az akadémián. Az eredményeim jók voltak, hisz azok kellett legyenek, mivel egy nemesi család tagjává váltam. Sajnos a házasságom nem tartott sokáig. A birtokon sétálgattam „egymagamban”.
~ Mi a neved?– tettem fel a kérdést a fejemben lévő hangnak.
~ Hotaru- válaszolta.
~ Örvendek. Az enyém Rosa.
~ Tudom.
– Hé kislány.- hallottam egy férfi hangját a hátam mögül.
– Hm?- fordultam meg. Egy shinigami állt mögöttem kivont karddal, lihegve.
– Mit akar?- ijedtem meg és hátraestem.
– A véred.- húzódott gonosz mosoly az arcán és kardjával döfésre készült. Ijedtemben összeszorítottam a szemeim. Egy halk szisszenést hallottam. A kard, az én testem helyett, Raito testébe hatolt. A sérült párom az ölembe zuhant, eközben a támadót elfogták.
– Raito!- kiáltottam könnyek közepette.
– Ne aggódj. Ez a természet rendje.- simogatta meg az arcom.- Bár tudom, hogy nem szeretsz, mégis szeretném, h ezt elfogadnád.- helyezett a tenyerembe egy nyakéket.
– De hát….
– Fogadd csak el, kedvesem.- mondta, majd kilehelte a lelkét. Könnyeim, mint a patak, csorogtak, viszont halk morajlást hallottam. Felnézve két nőt láttam meg. Az egyik látszólag mondott valamit, de nem tudtam kivenni, hogy mit. Azután eltűntek.
Másnap volt a temetés. Az egész birtok gyászba volt.
– Részvétem.- lépett mellém az apósom.
– Viszont. – válaszoltam halkan.
– Holnaptól több dolgod lesz. A ház feje mostantól te vagy.
– Micsoda?- lepődtem meg.
– Te vagy a hivatalos örökös.
– Kérhetem a segítségét?
– Természetesen.
– Köszönöm.

A temetés után a tanulásba hajszoltam magam. A shunpo használata, a kardvívás és a közelharc ment a legjobban.
~ Vigyázz balról.- szólt a hang és a testem már mozdult is, de az ütés mégis betalált.
~ HÜLYE! MIÉRT NEM VÉDEKEZEL?! – ordibált Hotaru velem.
~ Bocsi.- lihegtem. Hirtelen a semmiből egy karmokkal ellátott kéz tartott egyenesen az arcom felé. Kivédtem, de hirtelen már nem is az edzőteremben voltam hanem egy bálteremben.

Rosa pályázata(i) GrandBallroom

– Hol vagyok?- néztem kőrbe.
– A lelkedben.- jelent meg velem szembe Hotaru az én alakomban és a két nő akiket akkor láttam mikor Raito meghalt.
– Kik ezek?- mutattam a nőkre.
– A nevünk….- kezdték el majd én fejeztem be.-….Tsuin tsu hoshi no tasogare.
– Ők a zanpakutouk lelkei.- lépett mellém hasonmásom.
– Értem. És hogy szólíthatlak titeket?
– Az én nevem Frey.- felelte az egyik.
– Freya.- szólt a másik.

Rosa pályázata(i) Anima______No_26_by_Wen_M

Rosa pályázata(i) Anima______No_26_by_Wen_M

Legelőször a shikai alakot az egyik órán kellett használnom. Az egyik felsőbb évfolyamba járó diákkal kellett megküzdenem. Vesztésre álltam, de azért tartottam magam. Az ellenfelem egy ideje már a shikai alakkal harcolt. A shikaia egy bot volt, aminek két végén éles tüskék voltak.
~ Mire vársz? Nem veszíthetünk, hanem elbúcsúzhatsz a vizsgától. Tudod jól, hogy csak olyan feltétellel tehetjük le most a vizsgát, ha őt legyőzzük.- dühöngött másik énem.
~ De még sose használtam. - ellenkeztem.
~ Bízz bennünk.- hallatszott a kardom hangja.
~Rendben. Megteszem.
– Terasu, Tsuin tsu hoshi no tasogare!- ejtettem ki a szavakat a számon. Az egyik kard karmokká változott a kezeimen és a lábaimon, a másik kardom pedig maszkká, megfosztva engem a látásomtól.
– Szóval ez a te shikaiod?- gúnyolódott az ellenfelem. Válaszképpen már mellette is teremtem. Hallottam a szíve dobogását, és a fejemben még azt is láttam ahogy a vér az ereiben végigára. Támadtam. Körülbelül a harmadik bordáját találtam el, majd azt követően újra támadtam, ezt viszont már védte. Hallottam a lihegését.
~ Szóval a támadásom talált.- nyugodtam meg.
~ Rosa. A zanpakutouja nincs teljes szinkronban a tulajdonosával. Használd a képességem.- utasított Freya.
– Karera ni yume o o wasure naku, Freya!- ejtettem ki a szavakat. A fejemben egy rémálmot kreáltam. A hangokból ítélve ellenfelem ezt élte át. A támadást akkor hagytam abba, mikor a tanár utasítását hallottam. A shikaiomat feloldottam, de a látásom nem tért vissza rendesen. Ezt látva ajánlott fel nekem valaki egy szemüveget amit készségesen el is fogadtam. Most már láttam és boldog voltam, hisz a pár nappal később megtartásra kerülő vizsgán vehettem részt.

A vizsga a megadott időpontban kezdődött. Az emberi világba vittek minket. A feladat hollowok legyőzése volt. Shikai alakban könnyű volt verekedni a dögökkel.
~ Túl sokan vannak.- lihegtem.
~ Akkor használj minket.- mondta egyszerre a zanpakutoum két lelke.
– Homon, Tsuin tsu hoshi no tasogare!- kimondtam, bár semmi különlegeset nem éreztem. A hollowok továbbra is támadtak. Az első támadását kivédtem. Mikor a teste a kezemen lévő karomhoz ért, az gitárhúrhoz hasonlóan megpendült és egy eléggé furcsa hangot adott ki ami, a hangokból ítélve, nemigazán tetszett a dögöknek. Így viszont könnyű volt őket legyőzni. A harc a végéhez ért, én pedig feloldottam a shikait. Másnap már újdonsült, jelzem Hotaru választotta ezért eléggé dizájnos, nem épp hétköznapi egyenruhámban és a Raitotól kapott nyakékkel a nyakamban tartottam a 2. osztag barakkjai felé. Ugyanis ott fogok dolgozni, mint 6. tiszt.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Név: Kamioka Rosa/ Hotaru

Kaszt: Shinigami

Rang: 2. osztag 6. tiszt

Nem: Nő

Kor: 17

Felszerelések: A nem hétköznapi shinigami egyenruha és a két zanpakutou(a bal oldalára kötve).

Születési dátum: Augusztus 28

Kinézet: Egy elég szokatlan egyenruhát visel. Az alapszíne fehér, amit fekete csíkok
tarkítanak ami egy vörös és egy fekete szalaggal van átkötve a derekánál, illetve a ruha belső fele is
vörös. A kari rész nem csatlakozik a törzsi részhez. Ez a kari rész két fekete, a válláig felérő,
karvédő. Valamint egy stílusos fekete fehér cipőt visel. Haja hosszú és fekete aminek egy részét
vörös szalaggal felkötve hord. Szeme színe kék, ugyanakkor egy vékony szemüveget visel, mivel a
zanpakutou hatására a látása gyengült. A jó dizájnnal ellátott ruha, Rosa szerint, a kelleténél is jobban kiemeli a női mivoltára utaló jegyeket.

Jellem: Ismeretlen okok miatt Rosa személyisége kettészakadt. Az egyik fél Rosa, a másik viszont nemsokkal létrejötte után új nevet választott magának, mégpedig a Hotaru nevet.
Rosa mosolygós, kedves lány, ám többnyire csendes és visszahúzódó. A másik személyiséggel ellentétben szemérmes, ezért is utálta eleinte a ruháját.
Hotaru Rosa szöges ellentéte. Nyílt, szeret a figyelem középpontjában lenni (főképp a férfiakéban), szemérmesség szinte egy csepp sincs benne. Viszont ha harcra kerül a sor akkor kíméletlen és visszafoghatatlan. A két személyiség tud egymásról és gyakran Rosa lelki világában egymásnak is esnek.

Lelki világ: https://2img.net/h/i38.photobucket.com/albums/e135/wicket_hill/Medina%20Estates/First%20Floor/GrandBallroom.jpg

Zanpakutou neve: Tsuin tsu hoshi no tasogare(Iker esthajnalcsillag)

Zanpakutou kinézete: Normál alakban: A zanpakutouk fekete markolatú ezüstszürke pengéjű katanák, amik vörös, fekete szalaggal díszített sayában foglalnak helyet.
Shikai alak: Az egyik katana karmokká változik Rosa kezén és lábán,
míg a másik egy maszkhoz hasonló dologra ami a szemeit takarja el, ezzel teljes vakságot adva neki.(lásd zanpakutouk lelke) http://www.medropship.com/product_info.php/cPath/75_39/products_id/5285

Zanpakutou lelke: http://fc01.deviantart.net/fs40/f/2009/027/4/c/Anima______No_26_by_Wen_M.jpg

Zanpakutou lelkének jelleme: A két léleknek külön neve van: Frey és Freya. Freya vad, önző, forrófejű és gúnyolódó. Shikai alakban ő alkotja Rosa kezén és lábán a karmokat és ő a két kard közül a támadó fél. Frey nyugodt, megfontolt ugyanakkor hallgatag. Shikai alakban ő alakul át Rosa szemeit takaró maszkká.

Shikai hatása:
Megnövekedett gyorsaság, a látáson kívül az összes érzék nagymértékű kifinomultsága és a látás teljes mértékű elvesztése.

Shikai képességek:

Motto misete, Frey! = Mutass mást, Frey!
Rosa teste képes lesz bárkinek az alakját felvenni maximum 10 percig.

Homon, Tsuin tsu hoshi no tasogare! = Visíts, Iker esthajnal csillag!
A zanpakuto zavaró és őrjítő, gyakran erős fejfájást okozó, hangot ad ki, ha más tárgyhoz vagy testhez ér hozzá. A hang legmesszebb 15 méterre jut el és ha valaki túl közel kerül a hang forrásához, nagy esélye van rá, hogy dobhártyája és hallása sérüljön.

Karera ni yume o o wasure naku, Freya! = Hozz rá álmot. Freya!
A képesség veszélyes, mivel az alany látó- és álomközpontjára hat, s az így kelthető félelem
maradandó károsodást is okozhat! Rosa a képesség használata során az adott egyént egy olyan képzelt környezetbe " küldheti " amilyenbe csak akarja és olyan szürreális valóságot hozhat létre amilyent csak akar. Vagyis képes elhitetni az alannyal bármit, akár azt is, hogy többen is megsebzik míg valójában semmi sem történik vele. Ez a képesség elég nagy mértékben kifárasztja Rosát ezért ritkán is használja. Ha használja is akkor is csak a legszükségesebb esetben.

Tárgy: Re: Rosa pályázata(i) Pént. Jún. 11, 2010 6:17 pm

Nah, akkor essünk is neki az ellenőrizgetésnek. Így első ránézésre jó színes lett... xD

• Hüm... úgy látom nagy divat lett mostanság ez a tudathasadásos dolog. Surprised

Na nem baj... ^^

Nem is találtam benne súlyosabb hibát, így a pályázatod elfogadom.

Gratulálok! ^^

Tárgy: Re: Rosa pályázata(i) Pént. Jún. 24, 2011 3:22 am

Engedély: Yorutól és Mamorutól megvan *.*

Hadnagyi Pályázat
5. osztag

Halk léptekkel osontam egyik fától a másikig, közben le sem véve a szememet a célpontomról. Ritka dolog, hogyha az ember magánküldetésen ilyen könnyű prédát kap, így igyekszem minél inkább láthatatlannak maradni. Megállt. Tökéletes alkalom nyílt számomra, amit ki is használtam. Az ágról elrugaszkodva, amin épp guggoltam, még azelőtt sikerült a földre küldenem, hogy észrevett volna.
- A nibantai nevében ezennel őrizetbe veszem. Nem ajánlom, hogy bármi nemű ellenállást tanúsítson, mert azon nyomban kivégzem. Remélem érthetően fogalmaztam. – kötöztem össze a csuklóit, majd leoldottam az oldaláról a lélekölőjét. Homlokomat megtörölve szálltam le róla, majd szedtem fel a földről. Addigra a csapatom többi tagja is utolért minket.
- Késtetek. – jegyeztem meg, miután a rabot és a fegyverét az egyik tisztre bíztam.
- Gomenasai! Nem fordul többet elő! – lihegte egyikük. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy kénytelen leszek megemlítni Kotomi fukutaichounak, hogy kicsit keményítse be az edzéseket a nyomkövető egység tagjainak.
- Úgy legyen. – legyintettem a tisztnek, hisz láttam, hogy ez a megrovás sokkal nagyobb feszültséget keltett benne, mint maga a küldetés. Ezután a csapatot irányítva visszatértünk SS biztonságos falai mögé. A préda sorsa egyértelmű volt, hisz akik veszélyt jelentenek ebben a dimenzióban azok mind-mind vagy a Féregbolyba kerülnek, vagy pedig eliminálják őket. Szerencséjére ő az előbbiben részesülhetett, hisz ha nem így lett volna, akkor nem vesződtünk volna az idáig szállításban.
Már készültem volna arra, hogy elmélkedjek azon, hogy a hétvégét hogy és milyen formán fogom a családommal tölteni, mikor egy alacsony úriember lépett mellém. Természetesen ismerős volt, hisz az én egységem tagja, mégis volt benne valami, ami elhatárolta a többi tiszttől. Mint már mondtam alacsony volt, tojásfejű, rendkívül díszes és ápolt bajuszú és macskazöld szemű.

- Elnézést, mademoiselle, csak egy szóra. – szólalt meg elképesztő eleganciával. Ha nem tudnám, azt mondanám, hogy egy nemesi család tagja. Igaz, ami igaz, egy ember nem kell ahhoz nemes legyen, hogy a lelke is az legyen.
- Persze. Állok szolgálatára, Daichi bácsi. – válaszoltam kedvesen, majd a férfit követve az étkezőbe mentem. Itt az egyik asztalhoz leülve csúsztatott egy levelet elém.
- Újabb megbízás? – sóhajtottam, miután végigolvastam a levelet. Valamiért leginkább egy angol krimi jutott az egészről eszembe, pláne úgy, hogy ez a férfi lesz a segítségem.
- Sajnálom. Majd igyekszünk, hogy mihamarabb megoldódjon. Addig is pihenjen le, holnap már kezdjük a nyomozást. Jó éjszakát. – mosolygott kedvesen, majd egy kézcsók után felállt és elbattyogott. Kezemmel beletúrtam a hajamba. Már megint sikeresen tönkre tették a hétvégémet. Mit fogok így mondani Miyakonak?
Végül én is a nyakamba vettem a lábaimat. A szobámba érve mosolyogva nyugtáztam, hogy Miyako már alszik. Kicsi kezeivel az egyik plüssállatát ölelte magához és az arca hihetetlenül nyugodt volt. Először lemostam magamról, a korábbi küldetésnek köszönhető szennyeződéseket, majd odabújtam Miyako mellé és magamhoz öleltem. Hihetetlen, hogy mennyire megváltoztatott az ő születése és jelenléte.
- Semmi baj, itt vagyok kicsim. – mondtam halkan, mikor halk nyöszörgést hallatott, majd kis idő múlva én is elaludtam.
Reggel még Miyako előtt keltem fel jóval, hogy legyen időm rábízni őt Raidenre, míg én a munkámmal foglalkozom. Szerencsére a férfi hétvégéje éppenséggel szabad volt, így az én kicsiny lelkecském is megnyugodhatott és már itt is volt nálam, mikor a kicsi csöppség felébredt.
A búcsúzkodást követve el is indultam a levélben megadott helyszínre. Az öregurat már ott találtam és épp a helyszínt mérte fel. Az őrök feszélyeztek kicsit, bár ez megérthető a Shihouin birtokon.
- Talált valami figyelemre méltót? – érdeklődtem, miközben felmértem a szobát. Hozzávetőleg elég kevés hely volt arra, hogy bárkit is elraboljanak és azt is csodálom, hogy az őrök nem tudnak semmiről.
- Kikérdeztem a személyzetet. Csupán egyikük tudott értékelhető információval szolgálni. – jött a gyors válasz, miközben az öregúr a bajszával játszadozott.
- És mi lenne az? – faggatóztam, miközben a hajamat egyetlen copfba kötöttem.
- A fiatal hölgy egy ideje veszélyben volt. Különböző figyelmeztető leveleket kapott, a címzett ismeretlen. Mindenhova megerősített védelemmel járt, igaz a gyakoribb helyek száma csupán háromra korlátozódott le. – olvasta a jegyzeteit, miután az orrára biggyesztette az olvasó szemüvegét.
- Értem. Ebből kiindulva két lehetőségünk van. Vagy megszökött, vagy pedig elrabolták. Az utóbbi kicsit nehézkes, hisz a fokozott védelemnek köszönhetően elég nehéz lehet egy idegennek bejutni. Nem hiszem, hogy bárki képes lenne ilyesmire.
- Pontosan, viszont figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az emberrabló esetleg beépített ember.
- Vagyis megint oda jutunk, hogy nem tudunk semmit. – sóhajtok.
- Ez azért nem egészen így van. A személyzet egyik tagja szintén eltűnt. – mosolyodott el az öreg.
- Kicsoda? – lepődtem meg.
- A kisasszony személyi testőre. Állítólag a fokozott őrség óta egyetlen pillanatra sem hagyta magára a kis hölgyet, így feltételezhetően vagy segített a szökésben és rejtőzésben, vagy pedig ő maga az ember tolvaj.
- Ez esetben a keresett személy most akár nagy bajban is lehet.
- C’est possible. (Lehetséges)
- Akkor nincs más választásunk, mint elmenni arra a három helyre, hátha valami információt tudunk meg. Induljunk. – vontam meg a vállam, majd az öreggel együtt elindultunk az első lehetséges információszerző ponthoz. A Kingyo, mert hogy ezen létesítmény volt a listánk legelső helyén, most különösen csendes volt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az eddigi krimi regényünk, most hirtelen westernbe csapott volna át. Sehol egy lélek és még a kazalizé ( © Yoru) is szinte megjelent az üres padlózatán a teaház részlegnek. Az öreg el is indult a számára leggyanúsabb részre, ám mielőtt még megállíthattam volna egy kitörő egyén fellökte. Az illetőt könnyű volt elkapni, hisz a figyelme az öregre összpontosult nem pedig az esetleges tárgyakra. Egy kis kézitusába belekerült, de végül sikerült kiütnöm és megkötöznöm.
- Minden rendben? – kérdeztem az öregtől, miközben felsegítettem a földről.
- Merci. Nem esett különösebb bajom, csupán meglepődtem egy cseppet. Azt örömmel nyugtázom, hogy ön viszont felkészülten és racionálisan dolgozik. Engem sajnos elragadott az izgalom. – vakargatta meg a tarkóját. Csupán egy mosollyal nyugtáztam mindezt, majd az ébredező fogolyhoz léptem.
- Hol van a kisasszony és a testőre? – ütöttem a férfi feje mellé, egyfajta ijesztgetésképp.
- Miből gondolja, hogy ennek a férfinak köze lenne az ügyhöz? Mi van akkor, hogyha csupán egy jelentéktelen bűnöző? – aggodalmaskodott Daichi úr.
- Abból, hogy ugyan azt az illatot vélem felfedezni rajta, mint amit a szobában éreztem. Egy kislány és egy férfi illata. Lehetetlen eltéveszteni. – válaszolom, miközben a földről, ruhájánál fogva megemelem a támadónkat.
- Nem mondok semmit. Ennyivel nem fog megijeszteni. – makacskodott amaz, már készültem volna, valami komoly fájdalmat okozni neki, mikor a nyomozótársam megérintette a hátamat.
- Ha megengedi kisasszony, ezt a részt bízza rám és megkérném, hogy addig odakinn várjon meg. – mosolygott az öreg, mintha csak egy teára akarná meghívni azt, aki korábban megtámadta őt. Egy vállvonással adtam át a férfi faggatását, majd kimentem a helyiségből.
Öt-tíz perc múlva megjelent a férfi, miközben az izzadtságcseppeket törölgette le a homlokáról egy fehér zsebkendővel.
- Hogy ment? – érdeklődtem halkan. Ránézésre nem volt könnyű dolga és hallgatózni nem tudtam, hisz feltehetőleg valamivel hangszigetelté tette a helyiséget. Figyelemre méltó dolog.
- Valahol az ötödik osztag berkein belül kell őket keresni. Legalábbis azt mondta a fiatalember, hogy a főnöke utasítása szerint oda kell mennyen következőkor. – lihegte.
- Ha nem tévedek, akkor az a következő hely a listánkon. – lepődtem meg.
- Exactement. (Pontosan.) – válaszolta, majd ismét útnak indultunk. A mostani hosszabb séta volt. Furcsa mód az öreg sokat érdeklődött rólam és a családomról, viszont cseppet sem volt rámenős vagy valami. Sőt inkább csak a gyerekes kíváncsiság volt jelen benne. Én természetesen nyugodtan és kimérten válaszoltam mindre, hisz ha már kénytelenek voltunk sétálni, ugyanis a társam termetéből és korából adódóan nem volt épp a testmozgás mintaképe, akkor miért ne üthettük volna el az időt beszélgetéssel.
Elérve nyomozásunk következő pontját először kénytelenek voltunk közölni a helyzetet az osztag irányító szervezetével, vagyis jelen esetben Akane taichouval és Mamoru hadnaggyal, az utóbbi váltig állította, hogy ő nem hadnagy, csupán a posztot tölti be addig, míg alkalmas jelölt nem kerül rá. Igaz, hogy nekem nagyon is úgy tűnt, mintha az lenne.
Az öreg nyomozó nagy körültekintéssel járta körbe az osztag épületének minden bejárható szegletét, majd nagy keresgélésében egy ajtó előtt akadt meg. Ezen az ajtón nem léphettünk be, és nem is kellett, mert az egyik tiszt, sodrófával a kezében épp kipakolta onnan az általunk keresett személyeket.
- Azt hiszem, hogy a keresési részét lezárhatjuk a dolgoknak. – közöltem társammal, miközben jeleztem a kis nemesnek, hogy fáradjon mellénk.
- Kisasszony. Én biztonságba helyezem a Shihouin kishölgyet. A harcot magára hagyom. – közölte komolyan a férfi. Egy pillanatig értetlenül néztem, de mikor az állítólagos testőr kardot rántott és a védencünk felé indult, minden nyilvánvalóvá vált. Nem volt időm habozni, így rögvest a lány védelmére kelve hárítottam a felé induló támadást.
- Szóval mégis csak a testőr volt a tégla. – szólaltam meg, miután visszább löktem az említett személyt.
- Cöhh… Látom nagyon beleélte magát a nyomozósdiba, kislány. De vajon a harcban is ennyire jeleskedik? – ugrott fel, majd készült, hogy lesújtson rám.
- Azt hiszem, hogy kénytelen leszek elismerni, hogy a harcban jobban jeleskedem. A nyomozósdit meghagyom az öregúrnak. – rugaszkodom el én is és még a levegőben hárítom a támadását az egyik kardommal, majd a másikkal beviszem a találatot.
- Mi a…? – lepődik meg miután földet ér. Nagyon úgy tűnik, hogy vagy kezdő, vagy pedig soha sem találkozott hozzám hasonló személyekkel, akik két kardot is tud egyszerre forgatni.
- Sokkal többre számítottam. Csak nem gondolta azt, hogy ilyen képességekkel akár huzamosabb ideig is menekülhet? – sétáltam felé lassan.
- Igaza van. Esetleg van esély rá, hogy megadjam magam? – dobta el a fegyverét és emelte fel a kezét.
- Sajnálatosan kell közölnöm önnel, hogy nincs. A parancs egyértelmű volt. Eliminálni kell az emberrablót. – válaszoltam hidegen és a következő mozdulatom alkalmával a kardom pengéje, már a férfi testébe hatolt bele.
- Milyen szép és milyen rideg… - mondta még utolsó leheletével, majd a teste csillámló lélekrészecskékké vált. Egy pillanatra én is megundorodtam magamtól, de hamar jobb belátásra térítettem magam azzal, hogy tudtam, ez a dolgom.
Visszatérve a második osztaghoz már ott várt a nyomozó mosolyogva.
- Mondja csak, Daichi bácsi, honnan tudta, hogy a testőr a bűnös? – kérdeztem, miután leültünk az osztag kertjében az egyik padra.
- Roppant egyszerű volt, kisasszony. A legelső nyomot az ön szavai szolgáltatták a szagmintával kapcsolatban, a többit pedig elmondta a támadónk a faggatás alatt. – válaszolta mosolyogva.
- Köszönöm szépen a sok segítséget. Maga nélkül nehéz lett volna. – mosolyogtam én is és már alig vártam, hogy végre kettesbe tölthessem a hétvégét Miyakoval.
- Az enyém a megtiszteltetés. Ugyanakkor ezt a levelet is át kell adnom. És a viszont látásra. – nyújtotta át a levelet, majd egy újabb kézcsók után eltűnt. Ekkor ugrott be, hogy tulajdonképp honnan is volt olyan ismerős számomra. Míg még éltem olvastam egy könyvet, ahol a főhős hozzá hasonló nyomozó volt.
- Végtére is, lehet, hogy a történetekben van igazság. – vontam meg a vállamat, miközben elolvastam a levelet:

„Kedves Kamioka Rosa.
Örömmel értesítjük, hogy megszavaztuk önnek az 5. osztagbeli hadnagyi kinevezést a Shihouin házért tett cselekedeteinek hálájaként.
46-ok Tanácsa.”

Kis idő múlva már a karszalagot is megkaptam. Első dolgom az volt, hogy Vera-chanhoz ellátogassak, hisz kötelességem elbúcsúzni tőle. Azt megígértem neki, hogy legalább kétnaponta meglátogatom, hisz Miyako szinte nővéreként tekint rá és különben is, mindig jól jön egy beszélgetés vele. Most már csak egy dolgot nem tudok, mégpedig, hogy én hogyan lehetek jó hadnagy? ><

Tárgy: Re: Rosa pályázata(i) Hétf. Jún. 27, 2011 8:18 pm

Üdvözlet!

Szerintem remek hadnagy leszel, egy-két elszórt helyesírási hibán kívül nem is találtam semmi kivetnivalót a pályázatodban, vagyis sok sikert az 5. osztag tagjainak elviseléséhez... ELFOGADOM a pályázatodat.

Tárgy: Re: Rosa pályázata(i) Szomb. Jan. 07, 2012 11:53 am

Spoiler:

Egy kis shikai alakítás ><
(a változások dölt betűvel vannak írva)

Neve: Tsuin tsu hoshi no tasogare(Iker esthajnalcsillag)

Parancsszava: Terasu (Világíts)

Kinézet: Normál alakban: A zanpakutouk fekete markolatú ezüstszürke pengéjű katanák, amik vörös, fekete szalaggal díszített sayában foglalnak helyet.

Shikai alak: A parancsszó kimondása után a Rosa-t zöld színű reiatsu fonja körbe. A shinigami uniformis eltűnik, helyette a lány ruházata olyan lesz, mint a zanpakutoujának a lelkéé. A két kézfeje és a lábai is olyanok lesznek, mint amilyen a lélekölő szellemeinek van, valamint a szemét is hasonló maszk takarja el. (lásd zanpakutou lelkének kinézete)

Zanpakutou lelkének jelleme: A két léleknek külön neve van: Frey és Freya. Freya vad, önző, forrófejű és gúnyolódó. Shikai alakban ő alkotja Rosa kezén és lábán a karmokat és ő a két kard közül a támadó fél. Frey nyugodt, megfontolt ugyanakkor hallgatag. Shikai alakban ő alakul át Rosa szemeit takaró maszkká.

Shikai hatása: A látás teljes mértékű elvesztése.

Technikák:

Homon! (Visíts!): A zanpakuto zavaró és őrjítő, gyakran erős fejfájást okozó, hangot ad ki, ha más tárgyhoz vagy testhez ér hozzá. A hang forrásához közel, nagy esélye van rá, hogy az ellenfél dobhártyája és hallása sérüljön.

Bunri ni naru! (Válj ketté!): A szavak kimondása után materializálódik egy második „Rosa” aki rendelkezik az eredeti képességeivel. Ennek a technikának a lényege, hogy a klónt Rosa másik személyisége irányítja, Hotaru.

- Hikari o konran sa seru! (Borulj fénybe!): A parancsszó kiejtése után a „két” Rosa erős vakító fényt bocsájt ki magából. Amíg pedig az ellenfél ezen erős fény hatása alatt van, ergo elvakítódik, addig a „két” Rosa két-két ütést és rúgást visz be az ellenfélnek. [Csak a "Bunri ni naru!" technika alkalmazása után használható!]

Tárgy: Re: Rosa pályázata(i) Vas. Jan. 08, 2012 2:58 am

Üdvözlet! Az általad írt változtatásokat ELFOGADOM. További jó játékot!

Tárgy: Re: Rosa pályázata(i) Kedd Jan. 08, 2013 9:50 am

Bankai Pályázat

Engedély: Szayel Aporro Granztól
Megszerzés folyamata: Katt

Neve: Tsuin tsu hoshi no tasogare no kishi(Iker esthajnalcsillag lovagjai)
Parancsszava*: Yozora ni kagayakase! (Világítsd be a sötét égboltot)
Kinézet: "Mindeközben a testem a valóságban önálló életre kelt. Felemelve jobb kezemet a levegőbe az ölemben fekvő két kard magától a levegőbe emelkedett, majd a két kard nagy erővel összekapcsolódott a véggomboknál, egyúttal egy gyengébb lökéshullámot előidézve. Jobb kezem elegánsan ért hozzá az így egybeforrt markolathoz, aminek hatására kisebb széllökés és fényhatás kíséretben először a két kard alakult át, egy hosszú lándzsává, melynek a végén egy apró karika és hosszan mindenfelé fehér fém szárnyak és fehér vagy lila színű szárnymotívumok keletkeztek. Ezt követően a testem is, a fegyverhez hasonlóan széllökés és fényhatás kíséretében borult páncélba. Lila-ezüstszín páncél borította be az egész testemet. A hátamon egy lila színű palást jelent meg, melyen a családi ház címere volt mintaként felhelyezve fehér színnel, valamint egy kisebb, lila tollakkal ellátott szárny is megjelent a hátamon. A vállaimon egy-egy madárfejhez hasonló fej jelent meg. A fejemet teljes egészében sisak fedte melyen az öt apró lyuk, mindössze a levegő szabad beáramlásáért volt felelős."

Zanpakutou lélek: Kép

Képességek:

Klón: A shikai "Bunri ni naru! (Válj ketté!)" képességének a fejlettebb és erősebb változata. Ennek köszönhetően a bankaiban használt páncélnak létrejön egy teljes és pontos másolata, azzal a különbséggel, hogy a páncél belül teljesen üres lesz. Ezt a második páncélt, akárcsak a shikai képességben a klónt, Rosa másik személyisége Hotaru irányítja. A klón is rendelkezik azokkal a képességekkel amikkel az eredeti páncél.

Fegyver létrehozás: Temérdek mennyiségű apró fémtoll áll rendelkezésére a használónak, hogy bármilyen, általa ismert fegyvert vagy pajzsot létrehozhasson, viszont egyszerre maximum csak két fegyvert/egy fegyvert és egy pajzsot/két pajzsot tud használni. (a klón technika alkalmazása közben, mind a két páncélra külön-külön vonatkozik ez)

Pontozás: A bankai két képzettségen alapszik. Zanjutsu, a fegyverek miatt, és értelemszerűen a zanpakutou képzettségeken.

Zanjutsu: 12-től 18 pontig két pontonként egy új féle fegyvert képes megidézni 19 ponttól pedig pontonként kettőt. (összesen 18) A zanjutsu csak a fegyverek típusát befolyásolja, a megidézhető mennyiséget nem!
Jelenleg használható/megtanult fegyverek:
- Lándzsa

Zanpakutou: Ez a képzettség befolyásolja, hogy bankai állapotban hány fegyver áll a használó/használó rendelkezésére. (10-től 20 pontig pontonkén 1 fegyver) A két páncél összesen tud annyi fegyvert megidézni, ahány a rendelkezésükre áll a zanpakutou pontoktól függően. Ha mind a két páncél rendelkezik 2-2 fegyverrel, akkor egy újabb megidézéséhez az egyiket alkotóelemeire kell bontani, vagyis azt újra megidézni nem lehet. Ugyanakkor az erre a képzettségre tett pontok száma befolyásolja a megidézett fegyverek ellenállóságát/törhetőségét. (minél magasabb, annál magasabb képzettség kell a széttöréshez )

* A parancsszó szükséges része a bankainak. Ennek az elmondása nélkül lehet használni a bankait, viszont abban az esetben a klón nem jelenik meg és nem jeleníthető meg. Viszont az utólagos pótlása feloldja ezt a tiltást.

Tárgy: Re: Rosa pályázata(i) Szomb. Jan. 12, 2013 12:54 am

Nos, mivel a megbeszéltek szerint kiegészítetted a dolgot és az engedélyeid is rendben vannak, így nem mondhatok mást, minthogy ELFOGADOM a pályázatod! Gratulálok, elérted a bankai-szintet!