- Mért mindig én? – dühöngtem magamban miközben áthaladtam a Senkai kapun. – "Jó munkát végeztél, ezért megint mehetsz az Emberek Világába!" – mondtam magamnak gúnyosan, hogy mért küldenek engem. – Most nem fogom a kisujjamat sem mozdítani, hagy garázdálkodjanak a hollowk. Engem az se érdekel, csak persze akkor, ha engem támadnak meg. – beszéltem tovább magamba, amikor megérkeztem célomhoz.
Szerencsémre minden rendben volt, nem éreztem egy hollowt sem a városban, bár mondjuk az se érdekelt volna ebben a helyzetben, ha minden lángokban állt volna, mert betartom a magamnak tett ígéretem, ha ők nem bántanak, én sem bántom őket, habár annak mégse örülnék, ha minden lángokban állna. Egy az, hogy akkor túl meleg lenne, amit nem szeretek, kettő, pedig, hogy akkor leégett volna az összes fa, aminek a tövében szundíthattam volna és három, ha tűz lenne mindenhol, a fának nem lenne árnyéka és nem lenne értelme a tövében lenni. Ja és még valami, ezúttal elhatároztam, hogy maradok a fa tövében a múltkori incidens miatt, amikor leestem az idióta bounto kiáltozásától. Végül megint, abban a parkban kötöttem ki, ahol legutóbb voltam és megláttam az előző fák, amit megfagyasztottam, majd megégettem, a végén pedig teljesen eláztattam vízzel. Keresnem kellett egy másikat, de ez nem volt nehéz, mivel volt több is ebben a parkban, tehát kerestem egy hasonlót a régihez. Szokásomhoz híven pedig ledőltem a tövébe szunyókálni, de mikor lehunytam a szemem egyből éreztem egy nagyobb lélekenergiát. Balszerencsémre elkezdett felém jönni, mikor már elég közel ért, bevetettem a jó színészi képességeimet és eljátszottam fapofával, hogy én alszok. Sajnos ő még mindig nem adta fel és elkezdett hozzám beszélni:
- Nocsak egy shinigami. Mi van? Az uraság túl felsőbbrendűnek érzi magát, hogy egyáltalán észrevegyen bármit is? Hallod amit mondok?! Jobb ha leszállsz a magaslóról, és végre felállsz. Vagy már annyira ellustultál, hogy képtelen vagy ilyesmire? – miközben pedig ezeket mondta elkezdte rugdosni a lábam, de én nem hagytam magam és tovább játszotta az alvót. - Rendben akkor ha magadtól nem állsz fel, akkor majd én felsegítelek. – mondta és, ahogy láttam a szemrésemen a lábával akarta megrúgni az arcom, ezért egy oldalra fordulással kitértem, de nem bírtam tovább ezért felálltam.
- Na, jó, essünk rajta túl gyorsan! Mit akarsz? – kérdeztem a most először látott arrancartól, amire a maszk maradványból jöttem rá.

Az arrancar látszólag nem örült a kérdésemnek, mert elkezdett velem kiabálni, bár nem sok sikerrel mivel nem nagyon figyeltem rá, csak néztem ki a fejemből, érzelemmentes tekintettel a nagyvilágba. Közben néha ásítottam egyet-kettőt és gondolkoztam, hogy nem a legjobb volt kikezdeni ezzel a cserfes lánnyal, mert túl gyorsan felkapja a vizet. Mikor befejezte én is elkezdtem kioktatni egy kicsit:
- Befejezted? Először is nem érdekel, hogy sértegetsz, csinált csak nyugodtan, másodszor meg te mondod nekem, hogy én felsőbb rendűnek hiszem magam, akkor te mi vagy? Idejössz és nem tudod elviselni, hogy nem egyből ugrok, hogy veled foglalkozzak.
Azután, hogy befejeztem a mondandómat rögtön egy jól irányzott ütéssel akarta meghálálni a szép szavakat, amit szerencsémre sikerült megállítanom, de utána egy kettős rúgással telibe talált. Miután pedig elengedtem a kezét, alulról támadta az állam, amit megint nem tudtam kivédeni. De amikor még egy ütés akart rám mérni, hátraugrottam, mert nem szeretem a közelharcot, sajnos ő nem így volt és valami a kezéből rám akart fújni, plusz még homályosan láttam, hogy a támadás mögött ő is készült a karmaival megsebezni, ezért bevetettem a kidou tudásomat.
- Bakudou 39, Enkosen! – ezzel kivédtem az első támadását. – Hadou 33, Soukatsui! – ezt még a lányra irányítottam, ezután pedig tudtam, hogy ez a támadás nem nagyon fogja megsebesíteni, ezért próbáltam még egy kis időd nyerni. – Bakudou 4, Hainawa!
Végül pedig előhúztam a zanpakutomat és vártam, hogy mit fog lépni, közben pedig még gondolkoztam egy stratégián.

Ahogy gondoltam a Soukatsuimat könnyedén kivédte, hát nem olyan gyenge ez a lány, de ha nem is védi ki, akkor sem okoztam volna túl nagy sérülést, mert az arrancarok hieroja elég kemény és felfogta volna a támadást. A Hainawám viszont sikeres volt, bár így is tudott mozogni és nem nagyon lassította le.
- Azt hiszed, hogy ha a kezeimet lekötözöd, akkor vége is? ... Látom nem teketóriáztál előhúzni a Zanpakto-dat. De kihagytál egy lehetőséget.
- Nem hiszem, csak le akartalak lassítani. És nem baj, hogy kihagytam ezt a lehetőséget, majd lesz másik, mert nem szokásom megkötözöttekre támadni. – még alig fejeztem be, de már jött is felém egy rúgással, ami telibe találta az oldalamat, de szerencsére nem volt olyan erős, hogy ellökjön vele. Utána pedig egy ütéssel próbálkozott, összekötött kézzel, kevés sikerrel, mert nem hagytam annyiban.
- Bakudou 8, Seki! – vertem vissza a támadását.
- Azzal, hogy megkötözted a kezeimet, attól még nem hiheted, hogy végeztél is velem. – mondta, majd kiengedett egy kisebb mennyiségű lélekenergiát, amivel eltépte a kidou kötelemet.
- Már mondtam, hogy nem hiszem, de túlbecsültelek, azt hittem, hogy előbb kiszabadulsz belőle. – mondtam egy kicsit lenézően.
Ezzel a beszólásommal feldühítettem és a gyorsaságát vette elő, amivel el is tűnt a szemem elől. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy fölöttem van és egy rúgással akart földbe döngölni. Azt hiszi, hogy gyorsabb nálam, majd én megmutatom neki, bevetettem a shunpomat és én is eltűntem a szeme elől. Hozzá hasonlóan én is felé kerültem és az eltűnésem közben elkezdett varázsigét befejezve rátámadtam.
- …Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indulj dél felé. Hadou 31, Shakkahou! – lőttem egy tűzgolyót az arrancar felé.
És mivel gondoltam, hogy nem sokat ér ez a támadás, de álcának megteszi, ezért a kidou után én is neki indultam zanpakutommal, hogy megvágjam a kis arrancar barátomat a Shakkahou füstjéből előtünve.

Nem vártam, hogy a kardjával vágja ketté a Shakkahoumat, ezzel egy kicsit meglepett, azt vártam, hogy csak kitér előle vagy kézzel próbálja blokkolni, de már mindegy.
- Jaj de kis aranyos. Azt hitted nem számítottam valami ilyesmire? – mondta teljes magabiztossággal, bár én láttam, amikor megpillantott, hogy ott vagyok a Shakkahou mögött, akkor meglepődött, még ha most azt is mutatja, hogy teljesen magabiztos.
- Nem hittem azt, hanem tudtam, bár én is meglepődtem, hogy előhúztad a kardod, azt hittem az arrancarok bőrének nem árt ilyen kis varázslat, vagy félreinformáltak?
- Ahhoz, hogy az ilyesmit elnézzem, ahhoz korábban kell felkelned. De ha te előhúztad a kardodat, akkor én is megmutatom az enyémet. – mutatta felém a kardját.
- Szerintem ez a veszély nem fenyeget, hogy korábban felkeljek, mint te. – mondtam, majd végignéztem a kardján.
- Remélem a tiéd sem csak dísznek van nálad. Akkor nézzük milyen vagy kardforgatásban. Mert a kidou-ba nem is vagy rossz. De ha nem figyelsz, akkor könnyen a második csapásom levághatja a fejedet.
– Az ott egy hópehely lenne ott a kardod pengéjén, akkor jól gondoltam, hogy az a támadás, amit a kezedből fújtál azok hókristályok voltak és meg akartál vakítani egy időre vele, mi? Szép trükk lett volna, ha bejött volna, elismerem. Tehát egy másik jég használóval állok szemben. Hoppá, most elmondtam, de így kittek vagyunk. De még nem mutatom meg a shikaiomat, még várok a megfelelő pillanatra. És köszönöm a dicséretet, kardforgatásban nem vagyok, annyira jó mint a kidouban, de attól még nem kell féltened.
Miután befejeztük a bájcsevejünket, ő támadott először, amit éppen hogy, de sikerült kivédenem, majd én támadtam egy szúró mozdulattal, ami elől egy forgással ellépett és már támadott is és sikerült egy kisebb sérülést ejtenie a nyakamon. Ezután mindketten hátraugrottunk, viszont ő egyből sonidoval mögém került és hátba támadott, de én elshunpoztam előle és a földet találta el. Amikor pedig nem számított hátulról megvágtam a kezét, úgy mint ő a nyakam.
- Így kvittek vagyunk. – gondoltam magamban.
- Nem annyira rossz, de ez csak egy kis karcolás, és még nem végeztem. - mondta és visszaállt támadó pozícióba.
- Te se panaszkodhatsz, te is ejtettél rajtam egy karcolást. – mondtam neki és támadásba lendültem.
Shunpot és a zanpakutomat használva rontottam neki, de a kardjával megállított. Eztán még sokszor kereszteződtek kardjaink, sok csattanó hanggal együtt. Közben pedig gondolkoztam a következő lépésemen és arra jutottam, hogy a shikai nélkül nem leszek képes folytatni. Már nagyon kifáradtam, nem szoktam hozzá ehhez a sok kardozáshoz, de olyan könnyen nem adom fel és még egy csel is az eszembe jutott a shikaiommal kapcsolatban.

- Jól bírod bár én jobban szeretném látni már azt a hasonló erőt. Érdekel, hogy mégis mennyire hasonlít a kettőnk ereje. Ha jó vagy, akkor te is láthatod az enyémet.
- Köszönöm, de még légy egy kis türelemmel, majd időben meglátod. – még be sem fejeztem, de ő már támadott is, amit sikeresen hárítottam, de amikor én támadtam oldalról ő leguggolt és megint a hókristályokkal próbálkozott
- A hókristályok tőlem függenek. A mostani épp elég, hogy megismerkedj a végzeteddel! Shinigami!
- Ne becsülj alá! Arrancar! – mivel a hókristályokat túl közelről fújta rám, nem tudtam teljesen kivédeni, de amit tudtam elshunpoztam onnan, azonban így is egy kicsit homályosan láttam.
Hogy húzzam az időt, amíg kitisztul a látásom elkezdtem beszélni:
- Már elég ideje harcolunk, ahhoz hogy bemutatkozzak. Én a 10. osztag 6. tisztje vagyok, Nara Shiratori.
Megvártam, amíg ő is bemutatkozik, bár még nem látok teljesen tisztán, de majd út közben kitisztul minden, ezért a kidoumat vettem elő elterelésnek, hogy ő se lásson többet, mint én.
- Hadou 31, Shakkahou! Hadou 33 Soukatsui! – indítottam két támadó kidoumat ellenfelem felé, bár a Shakkahout egy kicsit lejjebb, hogy nagyobb port keverjen fel.
Mikor becsapódtak és megvolt az álcám is, elindultam az arrancar felé, közben pedig aktiváltam a shikaiom.
- Hiyase, Shinten’ou! – kiáltottam, majd a következő parancsszót halkan mondtam, hogy ellenfelem ne hallja meg. – Nobore, Shinten’ou. – és elküldtem a körpengét, hogy még ne látszódjon.
Utána pedig kiengedtem egy kisebb lélekenergia mennyiséget, hogy fagyos legyen a környezet és folytattam utam a shikaiban lévő fehér kardommal, majd újra összecsaptak kardjaink.

- Ez lenne a Shikai-d? Fehér színű penge. A környezet meg nem rossz. Én is ezt jobban szeretem.
- Még nem láttál semmit, várd ki a végét. Igen, ebben hasonlítunk.
De eközben alább hagytam a védelmem és a közelembe férkőzött, majd a kezét a mellkasomra tette és elkezdte hűteni valahogy.
- Szeretem a hideget, de te még mindig elég sebezhető vagy. – hirtelen hátraugrottam. - Mi a baj? Te nem szereted a hideget? – mondta az ördögi mosolyával.
- Csak reflexből ugrottam hátra. És, mi van, nem tetszett a shikaiom? Vagy nagyon látszik, hogy ez nem minden. – ekkor ellenfelemhez küldtem a körpengét, amitől nagyon meglepődött.
Habár a körpengém első rohamát sikeresen hárította és beleállította a földbe, most én állok nyerésre és ezt ki kell használnom.
- Azt hittem valami jegesebb támadásod lett. Nem hittem, hogy száguldó pengékkel fogsz itt trükközni. Van még vagy ennyi volt?
- Jegeset akarsz, hát nem bánom kaphatsz. – de akkor hirtelen támadásnak lendült.
Az elején nem nagyon támadott folyton elsonidozott, ezért én meg elshunpoztam, nehogy csak ő csinálja ezt. Mikor beleunt a sonidoba felugrott a pengémre és fejbe rúgott, ezért egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat, de láttam, hogy megint támadni akart, emiatt a kardomat oldalamhoz raktam, hogy hárítsam. Ezután ő hátrált, mert hallotta, hogy újra itt a körpengém. Ismét visszaálltam harci pózba, szembe az ellenfelemmel, a körpengémet pedig a baloldalára küldtem.
- Ha szereted a hideget, akkor ez tetszeni fog! – mondtam, majd megszokásból előrenyújtottam az egyik kezem. – Yuki dageki! – elkezdett a kezem helyett a körpengéből áramlani ki a havas szél.
Látszólag még élvezte is az arrancar, látszik rajta, hogy már hozzászokott, ezért magam elé irányítottam a körpengét és felturbóztam egy kicsit.
- Hadou 58, Tenran! – így egy sokkal pusztítóbb jeges szelet kapott az arrancar.
Mikor vége volt a támadásnak, nem is néztem, hogy hogy hatott rá, hanem neki rontottam a kardommal és a körpengémmel két irányból, hogy ne unatkozzon.

- Akkor nincs mit tenni. Megmutatom az én erőmet. Congelar en mi corazón Nieve Cristale! – mondta és elkezdett körülötte kavarogni a szél és átváltozott a resurrectión alakjában, amitől először nagyon megrémültem, mert nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen normálisan kinéző lány, hogy tud ilyen szörnyetegszerűvé változni.
- Remélem örülsz. Ez az én Zanpakto-m kiengedett formája.
- Ezzel egy kicsit megleptél. – mondtam és megálltam a támadással, csak a körpengét küldtem oda, hogy megnézzem mire képes.
A körpengémnek semmi esélye nem volt ellene, mert simán megállította és a kaszájával megfagyasztotta.
- Remélem felkészültél, mert most vissza adom a fagyos köszöntést.
- Nem kellene miattam fáradoznod, nekem volt a megtiszteltetés.
A kaszájával hideg szelet támasztott, hasonlót az én támadásomhoz és felém küldte, ami teljesen elvakított, ezért az egyik karomat a szemem elő raktam és becsuktam a szemem. A következő pillanatba csak az vettem észre, hogy valamit a fülembe súg ellenfelem:
- Halott vagy! – erre feléledtek bennem az ösztöneim, kinyitottam a szemem és magabiztosan ránéztem.
- Nem hinném. – mondtam és nagy mennyiségű lélekenergiát fektettem a shunpomba, hogy kivédjem a támadást és felkészüljek az ellentámadásra.
- Bakudou 37, Tsuriboshi! – idéztem mag az arrancar elé, hogy legyen mit szétvágni és egy kicsit lelassítani, majd ki kellett szabadítani a körpengémet. – Shakkahou! – indítottam a tűzgolyót, hogy leolvadjon a jég, majd egyből a Tsuriboshi mögé irányítottam, hogy át tudjon menni rajta a támadásom. – Hadou 4, Byakurai! – a villám átment a körpengén, ezért kapott egy jégborítást így sokkal erősebb lett és egyenesen átment a Tsuriboshin.
A kombinált támadásom után kifáradtam, mert egy kicsivel több lélekenergiát használtam, hogy megússzam ellenfelem támadását és visszatámadjak.

- Nem rosszak a kombinált támadásaid. Felettébb jó próbálkozásoknak találom. Viszont ezzel nem tudod elkerülni a végzetedet, hogy ezt a csatát elveszted. – miközben néztem rá dühösen és egyben kétségbeesetten, ezeket mondta.
Ezután el is kezdett támadni, az első támadását még ki tudtam védeni, de a következővel sikerült megsebeznie a karomat. Nemsokára pedig már mindkét karomon volt két-két seb, de ellenfelem is beszerzett egy sérülést a körpengémtől, majd hátrébb ugrott.
- Most ugye azt hiszed a vágásaid nem vészesek. Had áruljak el valamit. ... Ez az én második támadásom. - a sebeim elkezdtek befagyni - A neve Masacre escalofriante. Ha valamit sikeresen megvágok, az bizonyos mértékig el kezd megfagyni. Most csak két vágás van a karodon. De még pár ilyen, és az egész karod megfagy, és akkor nincs menekvés. – mondta, közben pedig én kiagyaltam egy tervet, de félbeszakított, mikor el akartam kezdeni, így még vártam egy kicsit.
Megint nekem rontott, de most nem hagytam, hogy megvágjon, helyette én vágtam meg a körpengémmel az arcát, de mintha észre se vette volna, majd közbeavatkoztam a kardommal és kereszteztem a kaszájával.
- Mint mondtam a technika mindent, amit megvág, azt megfagyasztja. Ez a te Shinten'ou-dra is igaz. – majd a kardom elkezdett megfagyni, majd elhatároztam, hogy elkezdem kivitelezni a tervem, ezért elkezdtem mormogni egy dupla varázsigét. - Ne aggódj. Még megmenthető. Kérdés lesz e rá elég időd.
Utána még próbáltam védekezni, amíg be nem fejezem a mormolást.
- Azt hiszed, hogy árt egy jég típusú kardnak, ha megfagyasztod, csak egy kicsit nehezebb lesz, ennyi. – mikor befejeztem hátraugrottam és elsütöttem az első kidout. – Hadou 33, Soukatsui! – indítottam útjára a kék tüzet, majd egyből utána küldtem a körpengémet is és végül használtam a másik kidout. – Bakudou 4, Hainawa! – ezt is ellenfelem felé irányítottam.
Remélem egy ideig lelassítom ezzel, múltkor is sikerült, mondjuk most resurrectiónba van és így erősebb, de most az én kidoum is erősebb, mert elmondtam hozzá a varázsigét. Nem is néztem meg, hogy sikerült-e, mert nem volt sok időm, meg kellet gyógyítanom a sebeimet, de ehhez több kellett egyszerű gyógyító kidounál, ezért egy eddig ki nem próbált kombinációval próbálkoztam.
- Keikatsu! – elkezdett zölden fényleni a kezem, majd Shakkahouval vontam körbe így gyorsabban megolvad a jég és végül hatásosnak bizonyult ez a kombináció.
Amíg gyógyítottam magam teljes figyelmemet az arrancárra irányítottam, bár nem nagyon láttam, mert nagy volt a por körülötte, de ha támadna bevetnék egy védekező kidout.

Úgy tűnik alábecsültem ellenfelemet, mert nem sikerült megállítanom csak egy-két pillanatra és már ott is volt mellettem. Így csak félig tudtam megolvasztani a jeget, gyógyítani pedig nem volt időm, mert előtte el kellett távolítani a jeget, de ennek ellenére már is könnyebbnek éreztem magam és ez is valami.
- Claro de luna! – mondta és a karkötőjéből két világosszürke hold alakú energia jött elé, amivel megbénította a végtagjaimat, ezért nem tudtam folytatni a gyógyítást és a hátsómra estem.
Lassan elkezdett felém jönni, közben pedig a lába alatt elkezdett megfagyni a föld, majd amikor ideért hozzám, elém rakta a kaszáját.
- Ha a szívedbe vágom a kaszát, azzal akár az egész testedet megfagyaszthatnám. De a körpengéd hol tartózkodik? – nem is akarta megvárni a választ, hanem már sújtott volna le kaszájával.
Bár nem volt kíváncsi a válaszomra, de én mégis válaszoltam egy ujjmutatással felfelé, mert éppen arra készültem, hogy megfagyasszam mindkettőnket, a nagyméretű körpengémmel, ami immár olyan nagy, hogy két ember simán belefér, azonban én nem szándékoztam megfagyni a saját kardom által.
- Bakudou 74: Kohaku Enjintou! – kezemben elkezdett koncentrálódni a lélekenergia, amivel képes voltam a béklyóim közepét elvágni, így már gyerekjáték volt eltörni őket. Gyorsan a lábamon lévőket is eltüntettem, majd elshunpoztam a körpenge alól, hiszen már nem tudtam megállítani, mert minél nagyon a penge átmérője annál nehezebb irányítani. Miközben arrébb shunpoztam felkészültem a következő technikára, mert nem gondoltam, hogy ellenfelemet ezzel sikerült elintéznem. Mikor megálltam háttal voltam neki, ezért megfordultam és a szemébe néztem, hogy sikerüljön a technikám.
- Hakufuku! – elkezdett elmélyülni a tekintetem, miközben továbbra is ellenfelemre néztem.

Szerencsémre ellenfelemnek sikerült belenéznie a szemembe és a technikám hatása alá került. A következő pillanatban az arrancar eszméletlen lett és összeesett. Mivel az erkölcseim ellen van, hogy védtelen ellenfélre támadjak, ezért nem bántottam a földön fekvő arrancar lányt, hanem folytattam a félbeszakadt gyógyításomat. Ez a folyamat eltartott jó pár percig, de sikerült meggyógyítanom a két-két fagyott sebet. Miután végeztem, a körpengémet visszakicsinyítettem eredeti méretére, de másra nem volt időm, mert már ébredezett az ellenfelem.
- Mit csináltál velem? – kérdezte félálomban.
- Csak egy időre elvesztetted az eszméletedet. – válaszoltam illedelmesen, de aztán rájöttem, hogy meg kellett volna kötöznöm, hogy ne tudjon csak úgy rohangálni, ezért gyorsan próbáltam cselekedni. – Bakudou 4, Hainawa! – de késő volt, mert már arrébb is sonidozott.
Gyorsan kellett támadnom, amíg még nem tért teljesen magához. Ezt a technikát, mindig is ki akartam próbálni közelharcban, de még nem volt rá alkalmam és talán most lesz is esélyem így, hogy még félig nem ébredt föl.
- Bakudou 74, Kohaku Enjintou! – már shunpoztam is ellenfelemhez és próbáltam a kaszaforgató kezében elvágni pár eret.

Az ellenfelem bizonyára rájött, hogy milyen technikát használok, mert amit a közelébe akartam kerülni, ő egyből hátrált. De én nem hagytam magam és próbáltam támadni, de ő kivédte a legtöbbet, ezért a jobb oldalát akartam próbálkozni, talán ott gyengébb a védelme. Szerencsémre egyszer sikerült megérintenem a jobb karját, de mivel az arrancaroknak ott van a hierro, ami túl vastagnak bizonyult, ennek a technikának, ezért nehézségeim adódtak, de talán ha még egyszer sikerülne ugyanott megérintenem, akkor talán sikerülne egy eret elvágni és nem tudná használni a kezét. De nem volt időm tovább ezen agyalni, mert felém suhintott a kaszájával, ezért hátraugrottam.
- Befejezted? ... Azt hiszed, hogy sikerült egy pillanatra elkábítanod, és meggyógyítanod magad, azzal máris nyeregben vagy? Azt csak hiszed!
- Ki mondta, hogy én nyeregben érzem magam? Én csak kihasználom a helyzetet.
Kaszájával újra egy vakító szélvihart kavart, amiből tudtam, hogy megint támadni akart, de csak akkor vettem észre, hogy honnan támad, amikor már késő volt és egy sebet ejtett a hátamon, ami nem sokára be is fagyott. A következő támadást megint ő indította, én csak védekezni tudtam, mert már nagyon elfáradtam az eddigi harcban. Először közel jön hozzám, majd elkezd a kaszájával hadonászni, az első suhintás lentről jön az arcom felé, ezért hátradőlök, hogy kivédjem. A következőt pedig oldalról indítja, ezért előre hajolok, mivel ez olyan gyorsan történt, ezért nem tudtam foglalkozni a közben a lábamon ejtett sérülésekkel, bár nem voltak nagyok, de sok volt és elkezdett összefagyni az összes egy naggyá. Miután végzett a lábam félig megfagyasztásával, hátraugrott és elkezdett kárörvendeni.
- Ilyenkor szeretem nézni az ellenfelem arcát. Mikor vívódik, hogy most mit tegyen. Megsúgok neked valamit. ... Nincs sok választásod. Vagy megválsz esetleg a lábadtól, vagy elvesztheted akár a másikat is ... Szeretem nézni, mikor az ellenfél ezen agyal. Most te is ezen fogsz Nara Shiratori. - felém mutatott a kaszájával, de engem nem nagyon érdekelt, mert épp a következő támadásomon agyaltam - De sajnos ezt nem a tűnődést nem sokáig szoktam kiélvezni. Csak úgy, hogy állok és várok, mert akkor azt nem érzed át, hogy mekkora súlyt is jelenthet egy végtag elnehezedése, vagy elvesztése.
Miután befejezte monológját újból szélvihart kavart és támadásba lendült, de én ezt nem hagytam annyiban és én is elkezdtem felé szaladni. Amikor pedig közel értem hozzá a háta mögé shunpoztam és az előbb már kiszemelt helyet a jobb karján céloztam meg. Sajnos az utolsó pillanatban nem bírtam tovább és összeestem a fáradtságtól és a sérülésektől.

Nem tudom meddig voltam eszméletlen és hogy mi történt ez alatt körülöttem, de amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy Eliana még mindig ott van.
- Azt hittem soha nem ébredsz fel. – mondta mikor látta, hogy észrevettem.
- Te, meg? Hogyhogy itt vagy még és még fontosabb mért nem öltél meg, azt hittem, hogy te ilyen kegyetlen vagy, vagy félreismertelek volna? – meglepődve kérdeztem tőle, de ő nem válaszolt semmit, csak bámult maga elé.
Erre én is megnéztem, hogy vajon mit nézhet ennyire és akkor láttam, hogy körülöttünk mindent jég borított, bár már kezdett olvadni a melegtől, de még minden fehér volt. Ekkor pillantottam meg, hogy a fa is, aminek tövében aludtam jéggé van fagyva, mint minden más. Erre elkezdtem kiabálni magamban.
- Jaj, ne, már megint kereshetek egy másik fát. – még alig fejeztem be, de Eliana már fejbe is vágott az öklével.
- Meg vagy húzatva?! A fa majd kiolvad a melegbe előbb vagy utóbb, de neked nem az őrködéssel kellene foglalkoznod?! Vagy az alvóhely annál fontosabb?! – mondta, miközben a fejemet fogtam.
- Aú, ez fájt! Jó, hogy mondod, mert álmos vagyok. De még te sem válaszoltál a kérdésemre.
– Jó harcos vagy. Mikor én elájultam, akkor te sem öltél meg, sőt nagyobb sebet sem ejtettél. Miért tetted? … Ja és nem fogadok el olyan választ, hogy a becsületed miatt. …… Úgy gondolom, hogy van hova fejlődnöd. Hasonló képességek csatája meg mindig izgalmas.
- Köszi, a bókot, de te sem panaszkodhatsz. Már mondtam, hogy nem szokásom védtelenekre támadni.
– Majd ha erősebb lettél, akkor még megküzdhetnénk egymással. De akkor jobban kell figyelned. – mondta közben megnyitott egy Gargantana-t.
- Ezt egy ígéretnek veszem, és majd behajtom rajtad. De legközelebb biztos én fogok nyerni. – mire befejeztem már be is zárult az átjáró és eltűnt Eliana-val együtt.
Még csodáltam egy ideig a fagyos tájat, majd nyögvenyelősen elindultam az Urahara Vegyesboltba, hogy lássák el a sebeimet, mert így nem mehetek vissza Soul Society-be. Pár napig tartózkodtam itt, hogy teljesen felgyógyuljak, majd hazaindultam és folytattam unalmas hétköznapjaimat.