●.:':.●• Romantikus vérfürdő babafóbiával körítve •●.:':.●

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
Karmazsin ragyogás
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Arra a következtetésre jutottam, hogy nem ártana néminemű ruhadarabot magamra aggatni, mert a végén még rám jön a kangörcs. Bár, igazság szerint ezzel már elkéstem, de na… már elég régen rajtam volt, reggel óta nem voltam nővel, mit vártok?! Szóval muszáj volt valami vásznat magamra kaparni, aztán meg felkerekedni egy röpke kis sétára, hátha akad valaki, vagy valami. De miről is agyaltam pontosan, fogalmam sem volt… elvesztem a saját gondolataim tengerében, vagy labirintusában, vagy, hogy is szokták volt mondani. Na, a fene vinné el, most azonnal uccu neki, mert bekattanok saját magamtól.
- Csóka, Eras gazdik! – intettem a plafonon pózoló szexi matricáimnak is, nehogy sírjanak utánam.
Ilyetén és egyéb gondolatok között léptem ki az ajtómon és igen!, nem alsógatyában… bár, nem tudom, volt-e rajta, egyáltalán. Fej vakarva lépegettem a folyosón, és számolgattam, hátha rájövök, melyik aranka csaj következik a sorban, ami még nem volt meg, de hiába törtem magam, hiába ütköztem össze egy csinos kis ajtóval, mégsem segített rajtam, egyszerűen nem jöttem rá, hogy-mint állok. Eszembe jutott az igencsak formás Cielo is, aki bár nem aranka, azért csak jó bőr, és felírtam a képzeletbeli várólistámra, hogy egyszer elkaphassam, és jól megmutassam neki a tehetségemet.
Na de már addig jutottam, míg észre sem vettem, hogy egy Oá-zis nevű helyen támasztom a pultot. hogy kerültem oda, vagy hogy nem, ott voltam az Ordító babában, és csak arra vártam, hogy tapadjanak rám a csajok, mint légy a ragasztóra… vagy ez sem így van? Lényegtelen, a kangörcs elvette azt a kis eszem is, ami volt, csak az számított, hogy milyen szívdöglesztően festek. Izmos testemet is befeszítettem, meg pózoltam, mint egy olajos testű férfimodell, hogy gyűljenek az esetleges jelöltek. Mit mondjak, nem kellett sokáig várnom, és máris vagy négy-öt bicsss tapadt rám, befészkelve magukat a karjaim közé, hogy csak úgy lökdösték, túrták egymást a jobb helyekért. Nem tartottam valószínűnek, hogy bármelyikük is megérdemelne egy éjszakánál többet, nem úgy van az! Hát mindenkinek kellene egy darab a szexi Luciferből, pontosabban jómagamból, de hát csak nem lehetek mindenkié, ha már megvan a három, illetve lassan négy doromboló kiscica jelöltem. Nem mindenkivel mennek simán a dolgok, de nem is lenne buli, ha nem így lenne.
Épp piát kértem ki, mikor az egyik csaj megpróbált elrángatni a fene se tudja, hova, de eszemben sem volt vele menni, főleg, mikor megláttam, hogy Eras gazdiiii felém közeledik. Kocsányon lógó szemekkel, nyáladzó szájjal, farkamat csóválva bámultam, és már olyan vad fantáziák támadtak meg, hogy majd agyvérzést kaptam. Túl sok időt töltöttem egy huzamban a Homokozóban, teljesen elhollósodtam, árnyéka voltam a normális önmagamnak, nem mintha ez most tudott volna idegesíteni, mert épp a könnyeimmel küzdöttem, amik abból a gyönyörűségből fakadtak, hogy a Gazdiii végigsimított a karomon. Fejemben nyüszítettem, és kivert kiskutyaként heverésztem szexi istennőm lábai előtt, aztán rögtön meg is kért rá, hogy tegyek eszerint, pedig nem tudok óla, hogy tudna olvasni a gondolataiban. De azért na, csak levetett magam egy szavára, és ügyes kisállatkájaként térdepeltem a földön, közben nyakatekert módon lestem a hátamra álló Eras lábai közé, hátha megcsodálhatom alulról is. És miközben így élvezkedtem, a sok kis biccss, akik összegyűltek a márvány testem csodálatára, egy centit sem tágítottak, mintha ugyan az én Gazdim nyomába érhettek volna. Kilométerek választották el őket egymástól, ezért is történt meg, hogy míg Eras gazdi kérésére az egész világot nyálcsorgatva másztam volna körbe, mint egy hernyó, addig a ribiktől ugyanezt kértem volna én.
Szóval eléggé elvoltunk így, Eras gazdi a hátamon táncikált, én meg csak nyáladzva, nyakat törve leskelődtem, mint valami cukkoló kukkoló, legszívesebben kirohantam volna vele az Ordítozó babából, és a szobámban, a sok kis világító Eras gazdi fénye alatt vágtam volna ágyhoz. Na, de nem lehetett, mert hát csak a Gazdiról volt szó, meg aztán rá odafigyeltem mindig, így most sem értem rá egészen azon agyalni, mi lenne, ha, hanem azon idegeskedhettem, hogy le ne essen az istennőm a hátamról, vagy meg ne üsse magát, vagy egyéb rémségektől félthettem.
- Gaziihiii, vigyázz magadra! – kiáltottam fel, és csendesen vártam, mi is lesz a következő lépése, habár reméltem, nem a fejemet célozza majd be.

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
Karmazsin ragyogás
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Már éppen azon voltam, majd én elkapom Eras gazdit, ha netán lebucskázni támadna kedve, de annyira lekötött, hogy miközben őt csodálom, ne felejtsek el igazán nagyon is kúlosan kinézni, mert hát nem én lennék, ha nem nedvesedne minden csaj lába szára, mikor csak rápillantok. Így vettem csak észre, hogy nincs meg valami, és szívrohamot kapva kaptam ezer felé, merre lett az én Gazdiiiim, de már éreztem is fenekét a hátamon, így nagyon nyugodtan megpihenve folytattam tovább a saját magam fényezését, miközben úgy próbálkoztam az értelmes ragyogásomat átárasztani Gazdira.
Nem szokásom, hogy tudom, miről beszél, a mi, vagyis én csak azt szoktam nem tudni, hogy akármikor megszólal Eras cicus, mit akar velem közzétenni, mert hiába csillogtattam meg szexuállat magamat, valahogy nem tűnt neki elégnek, hát lassan már a földre költözött, talán pókerpartit készült beszervezni, de nem, ni!
Hiába is kéjelegtem ekképpen ezen a képen, hogy majd vetkőzős pokerfésszel fészeljük meg egymás arcát, meg összenyálzhatom kicsit mindenütt majd, hogy csak úgy csillogjon-villogjon, de nem úgy volt az, mert hiába is akartam, ehelyett csak az arcommal bazsalygott lagymatagon, de persze Gazdi volt *.*, csak tudtam volna jobb helyet mutat neki a tapizásra, de hát ha itt nem akarja, majd csak loholok vele hazafelé.
- Igen, hunyi-hunyi! ^.^ – gagyogtam nagyon szexuálisan Ordító Babában szimulálva.
De ott tartottam, hogy épp csak becsuktam szemem, meg lefogtam kezem a kezemmel – de nem a harmadikat, mert hát annak mindegy volt már, Eras gazdi annyira döggerjesztően szexi volt –, nehogy meglyukasszam a hollólyukát a kezén, mert tiszta csábos volt, meg más lyukakat is megvizsgáltam volna, mármint rajta, nem csak úgy valahogy, ahol volt. De addig lyuggattam már képzeletben, míg meg nem éreztem, hogy már megint valami olyanra készülünk, hogy csak na. Megígértem, megeszem a szemgolyóm, ha nem gondolatolvasva találja ki mindig a lyukakat az agyamban. Mindegy is igazán, mert csak vicces meg szimplán bulis volt, ahogy vájkál a szememben, és direktből böködtem, meg ütögettem kicsi vésőnek használt kezének könyökét, hogy kipöccinthesse szemgolyóm, mert az mekkora állat lenne már, ha csak úgy megnézhetném, hát mindig is arra vágytam. *.*
Már épp pattant is volna ki, mikor káosz meg égzengés, Gazdi csak felpattan, káoszt kiáltva állt ki mindenki elé, hogy valami tüzet keressek neki, és azt oltogassam, de mivel semmit nem láttam, készültem megkönnyeztetni a kígyót, hátha az majd segít, mindig jó a tűzre, mert az minden vágyat elűz, kivéve, ha nem.
- Mit merre? O.O – kapkodtam fejemet, és amit csak lehetett, megtettem édes Gazdimért, így jutottam el oda, hogy vállamra kapva rohantam vele a mosdóba, és csap alá dugva kicsi kezét engedtem rá mindenféle lét, oltsam el, ami baja van, és menjünk vissza vetkőzős pókert játszani, mert az annyira szupi. *q*

Pedig annyira sájnosan csillámlottam végig az egész Babában, hogy mindenkiről lecsusszant még a bugyi is, ahogy Gahahazdiit cibáltam végig a lengedező fejetlen tömegen, meg hát, aki útban volt, azon aztán még szépen át is másztam, nehogy már pont az én Eras gazdimat tartóztassák fel, mikor fontos folyóügynek kellett minél előbb mintáját venni, hogy jól lecsurgathassam a kezét a vízen, meg a lefolyóban folydogáló gondolataimat is, arról, hogy milyen szexuálisan is nézhettem ki, mikor éppen csak úgy, huss, mint egy hős, bááám-tádááám, és már el is csavartam a csaptelepet, aztán ssssss, de csak nem enyhült, hát nem is értettem.
Pedig annyira varázskézzel ügyködtem az átkozott kézen, még el is élvezhette volna magát, ha nagyon akarja, aztán mégse, csak kislisszant ölelésemből, Gazdiihii, ne tedd ezt velem, dirib-darabokra töröd kicsi szívem, ami nem is tudom, létezik-e, de itt dobog, dirmeg-dörmög, hogy csak te értesd, és még kicsi én is felágaskodik, hát olyan szépen cukin akartad a szememmel is megmutatni, milyen az arcom szemből, mert ha kijött volna, akkor már rég nézegethetnék mindenféle helyre, hohóóó, hova be nem fér egy szemgolyó.
- Ne meenj el, Gahhhazdiii. T-T – rimánkodtam utána a sarokba, földön csúszva, kúszva-mászva, szépséges lébai közt elandalogva, aztán meg széjjel nyálzva az egész mindenségen, mert hát mégiscsak ő volt az Eras-matricák szülőanyja, a legszexisebb kis chick az egész Homokozóban, és nekem ő kellett, meg hát ezért is mentem utána, mert az ágaskodó fémdetektorom is olyan aranyat mutatott, ami igazi gyémánt volt, és mindenféle nagyon erős kóvászos kötés tartotta, és én is akartam vele kolbászolódni, meg összegabalyodni, de ahelyett, hogy lyukat kaptam volna, jó kis kardnyelést csinálhattam volna, Gahazdii meg azt sem akarta, csak, hogy sitty-sutty, snitteljek neki valami szeletelésizét, és aztán sehol tűz, semmi szex. T~T
- Eras gazdi… én nem is… °~° - kezdtem szomorú kisovodás kuncsorgást, hogy ne kelljen már lefejeznem mindenféle barbigörlöket, de csak nem hagyta, hanem olyan kínai izét mondott, hogy csináljam, vagy megesz, legalábbis ez volt a tartalom, vagy hasonló, nem találtam a hangoskönyvet már hozzá, elveszett a használati útmutató, bár örültem volna, ha megesz a Gahazdii, mert csak szeret, és ha szeret, akkor boldog vagyok, és ágaskodok, ugrálok, meg kiskutyázok neki, végignyálzom nyomát, lábát, testét… mwahaha… De nem ilyenket akart, csak kínzást, és fájdalmas élvezetet, és én is akartam, mert lesúlytottam, csak úgy, ahogy kérte, gyorsan lecsaptam, és leszeltem, ami nem kellett neki, és vérben fürödtem vele együtt, és ott fetrengtem előtte bocsánatért esedezve, hogy megtettem, és elvettem a kezét, de ő kérte, ami nem mentség, de ez kellett.
Kellett a szenvedés neki is, és mindkettőnknek, mert ezt élveztük, mert ő volt a Gazdi, és én voltam a sájnos fényelője, az öngyújtó, a világosság a világosságban a sötétség a minden másban, és akkor is imádtam, hogy most már csak egy keze volt, és ha már így bántottam, akkor legalább a megmaradt sebhelyét megnyaltam, hogy ne legyen gondja, búja-baja, és ne fájjon neki, mert a kutyák mindig a nyálukkal gyógyítják magukat, és majd én leszek Eras gazdi hőse, és lenyálzom, és finom Eras gazdi, szóval meg kell vigasztalnom, és tovább fényelnem, és- és odaadni neki a szemem… Ihigeeeen, az lesz a legjobb, ha kap egy játékot, amivel játszhat, mert az a jó, egy kicsi labda, amivel mindig ellehet, ha nem vagyok ott, és majd szerzek neki többet is, hogy mindet dobálhassa, én meg visszahozom neki, amit kell, és amikor csak kell, és majd nem lesz gond, és nem lesz szomorú, és mindig, mindig, örökké fogok rá hallgatni, mikor az ágyamba viszem, és majd ott elleszünk, és nézegeti magát a világításban, és ott fog fenn sájnolni.
- Gahaaazdiiii, megmaradsz? O____o – ráztam fel kicsit Erasmunyit, nehogy ne élvezze már a bulit, ha már kialudt a tűz, de maahhhaaaahaa T.T, mit tettem, oda a tűz, és nem lesz szex, és nem is szeret már, én ezt el sem hiszeeeem, szörnyű, borzalom, akarom vissza a szexicica kétkezű, tüzelő Eras gazdiiiihiiit. T~T

Tudom, mit tettek velem, tudom, mivel bűnhődtetnek. Bűnhődés, bűnhődés létemért, s mert ilyenné váltam, mert mocskos szolgaként alázkodok meg oly hatalom előtt, mely engem nem is érdekel. Nem a hatalom kell, nem a tudás, nem kell más. S mégis mi kell? A fájdalom? Az nem jó, nekem nem jó, az csak másnak kell! Hát így festek, ha levetem a burkot? Hát így nézek ki, mikor megszabadulok attól, melyről azt hittem, én magam vagyok? Szánalmas, semmirekellő, aljas féreg! Mocskos senkiházi vagyok, ha elhittem. Márpedig én hittem... én elhittem mindent. Áztatódnak keserű könnyekkel karvalyként előreszegeződő szemeim, gyűlölök mindent, gyűlölöm ezt a helyet! Gyűlölöm ezt a kart! Gyűlölöm azt a kart, ami miatt rádöbbentem, milyen az, mikor rólam fejtik le a burkot. De fáj... fáj, fáj, fáj! Megszabadulok hát tőle. Akkor minden rendben lesz talán.
Gátat kell vetni a kínnak. Gátat kell vetni a kínnak és a megalázkodásnak. Szolgává lettem? Talán. Nem tudom. Nem emlékszem. Mégis tudom. Mégis tudom, azt hiszem, igen. Ez semmi más, csak egy büntetés, amiért hátrahagyok minden elvet, minden büszkeséget. Büszkeségem pedig hogy másként tarthatnám meg, ha ellene fordulok? Ha megmutatom neki, szolgává nem válok, csak játékszerré... Melyhez nekem is játékszer szertelenségére és szerepére van szükségem. Nyomtam kezébe kardom, szorítom össze fogaim, várok csupán, várok arra, hogy elválasszon a tagtól, mely ennyi kínt okoz. Majd lesz másik... Igen, lesz másik. Tudom is, ki segíthet. Tudom, ki ajándékozhat, s én azt is tudom, Én mit ajándékozhatok neki. Csupán az a kérdés, játékszernek mit adományozzak. Mit kívánhat, mire sóvároghat? Mi az, mely egy buroknál is többet ér számára?
Szelés gusztustalanul szedi le az összes réteget, szakértően kanyarítok rá ruhámból leplet. Elszorítotva az eret lehet, kevesebbet veret foltosra, mocskot megtartom, köszönöm. Múlik el minden, mely idáig kínzott, s elégedetten bazsalgok, vége mindennek, mely szenvedésre kárhozatott. Bazsalygok másért is... megkönnyebbülés, öröm, felüdülés, pusztán agytekervény cikázik furcsa tréfát űzve tovább, váltja külső ingereket kellemesen hűvössé. Ezt jelenti mindaz, mellyé váltam, ezt kapom azért, amiért kiszakadtam onnan, ahová valójában való vagyok. Voltam valaha, pontosítsak kissé, pontatlansággal nem fizethetek többé.
- Védtelen... - jegyzem meg magamnak. Többé nem vagyok az, nevetek rá földön heverő végtagra. Kedvem szerint rálépnék, csimpaszkodnék, nyúznám, húznám, ujjait taposnám. Nincs erőm erre viszont, pillantás hol szabadítás elhozójára, hol a plafonra csüng, csüggedten sóhajtva egyet furcsa arckifejezésen. Mint aki attól tart, mindjárt összeesem. Hah! Azt lesheti. Lesheti ám mindenki.
- Mit ácsorgunk itt? Vár a tánc. - rezzen meg szemhéjam, morbid természetességgel libbenek kifelé, mint aki feledett mindent, feledni akarok, feledek is hát mindent! Majd Lucifer is elfelejti, mindenki elfelejti. Nem más az élet, mint feledések halmaza. Ez miért szolgálna megerősítő kivétellel hát?