Név: Pan
Kaszt. Módosított lélek
Kinézet: mostanában egy plüsspanda testében „él”.
Kor: Ismeretlen
Nem: férfi
Képesség: Kibírhatatlan a hangja
Mint az összes többi módosított lelket, Pan-t is a shinigamik fejlesztették ki, és el akarták pusztítani. Élete nagy részét egy dobozban tengette, mit sem tudva a külvilágról. Minden vágya az volt, hogy végre szabad legyen. Hamarosan el is érkezett az ő ideje.
Egy nap Pan rázkódást érzett, és mire feleszmélt, már szabad ég volt felette. * Sikerült!!! Végre szabad lettem! De most hogyan tovább? * gondolta. Két napig hevert a fűben, mikor arra sétált egy kutya és lenyelte. * Miért pont egy ilyen korcs? Na, mindegy, ez is megteszi.*
Sajnos ezt az állapotot sem élvezhette sokáig, mert amint kilépett az aszfaltra elgázolta egy kamion, ő pedig kigurult a járdára. Ekkor egy iskolából hazafelé tartó kisfiú észrevette.
- Jé, mi ez? Valami igazgyöngy?- gondolkozott hangosan, majd felvette és elindult.
Miután hazaért még sokáig nézegette - *Most már az enyém vagy! Te vagy az én Drágaságom! Ne félj, nem adlak oda senkinek!*- ezek, és még hasonló beteg gondolatai támadtak a fiúnak, mikor az anyja szólt neki:
- Gyere fiam! Kész a vacsora!
- Máris megyek!- kiáltotta, majd keresett valamit, amiben elrejtheti a kincsét. Meg is találta az egyik régi plüssmaciját.
- Itt biztos nem talál meg senki…-ezzel a panda szájába nyomta Pan-t, majd lerohant enni.
Miután a gyerek eltűnt, Pan felkelt és a tükör elé sétált.
- Miért pont egy plüssmaci? Miért nem egy Rambo-figura, vagy valami hasonló? Ez egyáltalán nem férfias! Ráadásul milyen sötét ez a kölyök? De… - mosolyodott el- Most már újra szabad vagyok!- ezután elkezdett táncolni és ugrálni.
Hirtelen csapódott az ajtó. Pan azonnal odanézett. A fiú volt ott, aki ijedten bámulta a nem éppen megszokott jelenetet.
- Nyugi, csak a képzeleted játszik veled! Én egyáltalán nem beszélek hozzád, és te egyáltalán nem látsz és hallasz engem! Sőt, itt se vagyok!- mondta zavartan, miközben óvatosan sétált a nyitott ablak felé. A kölyök továbbra is csak dermedten állt, őt nézve. *Akkor jöjjön a B-terv*- gondolta, majd elkezdett iszonyúan énekeli, amitől a gyerek fülét fogva összegörnyedt. Pan kihasználta az alkalmat, és rohant az ablak felé.
Egy ugrás, és kint volt, csak egy valamivel nem számolt: a fiú a negyedik emeleten lakott. Pan egyenesen egy szúrós bokorba zuhant. Miután nagy nehezen kikecmergett a bokorból, nagyot szippantott a levegőből- * Igen! Ez a szabadság illata!*-, majd büszkén elindult. Vagy öt percig sétált, mikor az egyik kanyarnál nekiment valakinek:
- Hé, miért nem nézel magad elé?- kiáltotta dühösen az alaknak, és felnézett rá. Ekkor meglátta, hogy akinek nekiment, az egy shinigami. *Jaj, csak ezt ne…*- gondolta könnyes szemekkel.
